Tolna Megyei Népújság, 1985. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-23 / 300. szám

1985. december 23. NÉPÚJSÁG 5 Hírek A Magyar Természetbarát Szövetség 1986 januárjától márciusig sítúrákat szervez Ausztriába, Bulgáriába, Csehszlovákiába és az NDK- ba. A túrákról részletes in­formáció minden szerdán 16—18 óra között a szövetség­ben kapható, s ugyanott le­het jelentkezni is. A dombóvári városi teke- szövetség a MÁV Fiatelítő SE tanácstermében munkaérte­kezlet keretében értékelte az 1985. évi városi bajnok­ságot, továbbá a szövetségi munkát. A napirend előter­jesztője Horváth László, a szövetség elnöke volt. • A Tamási Városi Tanács V. B. művelődési, egészség- ügyi és sportosztálya módo­sította a városi -ikörzeti egyé. ni sakkbajinokság versenyki­írását. Minderre azért volt szükség, mert a TAÉV SE sakkcsapatának NB II-be ju­tása következtében a Tolna Megyei Sakkszövetség meg­változtatta a megyei csb. előzetesen egyeztetett fordu­lóit. Az első fordulóra 1986. január 19-én kerül sor, ez az időpont viszont ütközik a Tamási városi-körzeti egyéni bajnokság programjával. A fentiekre tekintettel így ala­kul a tamási program: ja­nuár 10-én, 11-én, 12-én, 17- én és 18-án rendezik a for­dulókat. « A szervezett természetba­rátok részére kedvezményt biztosít az Encián sportszer­vező és oktató gmk. Az ausztriai, a bulgáriai, a cseh­szlovákiai, a jugoszláviai és a lengyelországi sítúrájukon 200 forint árengedményt biz­tosítanak a fővárosi és me­gyéi szövetségekhez tartozó természetbarátoknak. Huszonegy férfi és kilenc női versenyző részvételével városi pedagógus-tekebaj- nokságot rendezett a peda­gógus-szakszervezet dombó­vári városi bizottsága. Ered­mények: Női egyéni: 1. Vér­tesi Antalné, 2. Bárdi Ág­nes, 3. Várnai Pálné (mind­három Gőgös Ignác Gimná­zium). Csiapat: 1. Gőgös Gimnázium , 2. József Attila Általános Iskola. Férfi egyé­ni: 1. Bódogh Zoltán, 2. Bo- da István (mindkettő Gőgös Gimnázium), 3. Szebeni Kál­mán (Apáczai Szakközépis­kola). Csapatban: 1. Gőgös Gimnázium, 2. József Attila Általános Iskola, 3. Apáczai Csere János Szakközépisko­la. * Az egyéni versennyel be­fejeződött Dombóvár város 1985. évii tekebajnoksága, amelyen két csoportban 12— 12 férfi versenyző szerepelt. A bajnokság egy érdekes­séggel is szolgált: Bán Sán- dorné a férfiak „A” csoport­jában szerepelt és kitűnő tel­jesítménnyel az előkelő ne­gyedik helyet szerezte meg. A két csoport dobogós he­lyezettjei: „A”: 1. Köbli Sándor 357, 2. Korvicskia György 327, 3. Takács Ár­pád 319 fával. „B” 1. Marko. vits Géza 309, 2. Halmai László 304, 3. dr. Iván Gyu­la 295 fával. * A bonyhádi városi úttörő- elnökség és az általános is­kolai sportbizottság a III-as iskolában rendezte meg az „Uccu neki, vesd el magad” elnevezésű versenyt hat is­kola részvételével. A győzel­met a bonyhádi I-es számú iskola csapata szerezte meg. Az utánpótlásnál kedvező változások Kiosztották A feljutást már a vezetés is áhajtja A Komló ellen idegenben sikeresen megvívott rangadó mérkőzéssel egy igen hosz- szú menetelésnek értek a végére a Paksi SE ökölvívói is. Az év kiemelkedő sport- eseményének minősülő bu­dapesti Európa-bajnokság miatt felgyorsultak, szinte egymásba értek az esemé­nyek. Aki valamilyen for­mában érdekelt volt, az ide koncentrált. Márpedig a paksiak nem kis remények­kel figyelték a nemzeti vá­logatottban készülő két kulcsemberüket, Magyar Ist­vánt és Erős Lajost. A pa­pírforma szerint, úgy tűnt, hogy legalább egy öklöző- jük — az 1984. évi országos bajnok és a több világver­senyen már szorítóba lépett Magyar — bemutatkozik. Mint azt már sokan tudják: végül is patai öklöző nélkül zajlott le az „összeurópai po­fozkodásnak” is nevezett kontinensbajnokság. Az okokra annak idején részle­tesen kitértünk, most év vé­gi értékelésünk kapcsán csak röviden szólunk róla. Erős, vírusos májgyulladás miatt hosszú időre kidőlt a sor­ból, míg Magyar sorsa a hu­szonnegyedik órában dőlt el: vetélytársára, Turura esett a Papp László vezette szak­mai team választása. Mi tagadás, érzékenyen érintette ez a paksiakat. De ezen nem sokáig mereng­tek, hanem a holnapra te­kintettek. Közeledett az év kiemelt hazai versenynek, a felnőtt magyar bajnokság­nak az időpontja. Egy-egy szakosztály számára cseppet sem közömbös, hogy hány versenyzője tudja kiharcol­ni a részvételi jogot. A két kiemelt mellett Simonies, Nyíri, Mocsán, Török, Kar- macsi, azaz hét öklöző lé­pett a szorítóba Kecskemé­ten. Két ezüstérem és egy harmadik hely szaporította olimpiai pontjaiknak szá­mát. Igen, tudjuk, egy picit savanyú a szőlő, hiszen Ma­gyartól aranyat vártunk. A Magyar István ismét harc­ba száll a válogatottságért Igazi CSB-hangulat Pakson. A több mint félezres szur­kolótábor ezúttal a sötétmezes Ráczért szorít televízió jóvoltából meggyő­ződhettünk: nem rajta mú­lott... Mivel pontozásos sport­ágról van szó, enyhén szól­va lejtett a hazai szorító, a kecskeméti Kozák bajnoki címét ennek is köszönheti. A másik ezüstöt, amit a fia­tal Karmacsi szerzett, már nagyra kell értékelni. Simo­nies harmadik helye is kel­lemes meglepetésnek számí­tott. — Talán még az itt elért helyezéseknél is jobban örül­tem annak, hogy a korosz­tályos országos bajnokságo­kon is észrevetettük magun­kat — értékelt Wagner Fe­renc vezető edző. — Négy éremmel tértünk haza az if­júsági, illetve a serdülő OB- ről, s ez azt jelentette, hogy az idén a tavalyi 19-el szem­ben 31 bajnoki pontot kasz- szíroztunk be. Azonban a szurkolók, a sportág Tolna megyei jövő­jéért aggódók számára a he­lyezéseknél, pontoknál töb­bet mondó tény, hogy a si­keremberek (Nagy, Györgye E., Györgye Á., LednecZki) a patai műhelyiből kerültek ki. „Saját téglából” is tud már építkezni a szakosztály. A sportág utánpótláshelyze­tét figyelembe véve, ez nem kis dolog. W. F.: — Dunaszentgyör- gyön és Németkéren mű­ködnek utánpótlásbázisaink. Az alapok elsajátítása után kerülnek hozzánk azok az ökölvívópalánták, akikben látunk fantáziát. Lényege­sen meggyorsul így a fejlő­désük. A nyáron kezdemé­nyeztünk itt nálunk egy újabb utánpótláscsoportot, örömmel mondhatom, itt is az élénk nyüzsgés a jellem­ző. — A tehetséges dombóvári fiatalok bevetése nélkül csak nagy nehézségek árán sike­rülhetett volna megalapoz­ni a bunyót Pakson. Az ön­ellátás kölcsönözte biztonság- érzet remélhetőleg nem vál­toztatja meg az eddig be­vált jó kapcsolatot. — Szó sincs erről. Műhe­lyünk újabb értékes gyé­mántköve, az országos ifjú­sági bajnok és válogatott Ka­locsai Zoltán már nálunk edz, mérkőzik — átigazolása folyamatban van. A továb­bi együttműködésre nagy szükség van. Annál is inkább, mert a bőség csupán pillanatnyi állapot. Még a győzelmek adta sikerélménnyel semtej- fölös-fcalácsos babazsúr az ökölvívók élete. Sokan Visz- szatáncolhatnak, s a pilla­natnyi sikerek ellenére már­is megkérdőjeleződik a szak­osztály távlati jövője. Kelle­mes gondot jelentene, ha egy súlycsoportban felszínre buk­kanna egy reményekre fel­jogosító tehetség Dombóvá- rott Lampert Gábor nevelő munkája nyomán és Pakson is. Nem beszélve arról, hogy a hamvaiból felélesztett csa­patbajnokság Is kemény kö­vetelményeket támaszt. Aki vékony jégen korcsolyázik, itt könnyen lékre szalad. Egy-egy súlycsoport foghí- jassága nagy előnyt jelent az Karmacsi László a felnőt­tek között is helytállt, első osztályú minősítést szerzett ellenfél számára. A patai együttes már kétszer dia­dalmaskodott az NB IIJben. Először, amikor lehetőség nyílt a legjobbak közötti szereplésre — Objektiven fel­mérve a lehetőségeiket, a várható konzekvenciákat — eltekintettek ettől. Most, ha lehet, még jobban óhajtja a sportközvélemény és a né­pes szurkolótáboruk az elő­relépést. Mint azt irtuk: az őszi idény után három ma­gabiztos győzelemmel a tar­solyukban erre nagy esé­lyük van. Még akkor is, ha ebben a bajnokságban már nincs egyenesági feljutó, osz- tályozón kell kivívni az NB I-es szereplést. — Hogyan ítéli meg a versenyzői keret tudásszint­jét? Van némi realitás a kis­számú aggodalmaskodók vé­leményében, miszerint nem érett még a csapat az NB I-re? — Ha a kérdést megvá­laszolom, úgy tűnik mintha előre innék a medve bőrére. Előbb még meg kell nyer­nünk az NB Il-t és túljutni az osztályozón a Borsodi Bá­nyászon vagy a Honvéd Kun Béla SE-n. Azt is tudom, erre megvan minden esé­lyünk. Ha igazolódik a pa­pírforma, azt hiszem most már eljutottunk egy olyan szintre, hogy a Bp. Honvé­det, a Tatabányai Bányászt, az Újpesti Dózsát leszámít­va, egyenrangú partnerei le­hetünk a többi csapatnak. Most már nemcsak szurko­lóink, hanem a vezetés is óhajtja a feljutást, úgy vél­jük, megteremtettük saját erőnkből ennek feltételeit. A középső súlycsoportokban, úgy a nagyváltósúly környé­kén szükséges némi erősí­tés. — Kik azok, akik eséllyel pályáznak különböző szintű válogatottakba ? — Két felnőttválogatot­tunk, Erős és Magyar, vál­tozatlanul eséllyel pályázik súlycsoportjában. Válogatott­ságának megőrzését várjuk Kalocsaitól a junior korcso­portban, Ledneczkitől az ifi­ben. — Mi a helyzet a minősí­tések terén? Magyar és Erős mellett Karmacsi és Torma elérte az első osztályú minősítést. Má- sodosztályúak: Mocsán, Si­monies, Rácz. Említést ér­demel, hogy Simonies két osztállyal lépett előre egy év alatt, a többiek pedig egyet. Török megvédte másodosz­tályú minősítését. A szakosztály továbbra is szorgalmazza a sportdiplo­máciai kapcsolatok kialakí­tását, a meglévők elmélyíté­sét. Nagyszerű az együttmű­ködés az osztrák Graz- cal a Wiener Neustadt ököl­vívóklubbal, s az Atom Ku­pán szerepelt dán csapattól is a mielőbbi viszontlátás re­ményében búcsúztak el az ősszel. Bálint Gy. a díjakat Testnevelési és sportmoz­galmunk közismerten léte- sítménygondofckal fcüszkö. diik. Egy-egy településen sokszor még az úgynevezett versenysport igényeinek megfelelő kielégítéséhez sem állnak rendelkezésre torna­csarnokok, tornatermek és egyéb szabadtéri létesítmé­nyek. A SZOT, mint a dol­gozó tömegek testnevelése és sportja iránt is felelős szerv, 1977 óta minden év­ben meghirdeti a társadal­mi sportlétesítmény-építési akciót. Az idei, sorrendben a kilencedik alkalommal meghirdetett akció díjkiosz­tó ünnepségének a SZOT székiháza adott otthont. A köszöntő szavak után Palotai Károly, a SZOT al- elnöke kitüntetéseket és ju­talmakat adott át. A sport­létesítmény-építési akcióiban hosszú időn át kiemelkedő tevékenységéért a Szakszer­vezeti Munkáért kitüntetés ezüst fokozatát vehette át Vörös Károly, a Láng Gép­gyár Dombóvári Gyárának csoportvezetői« is. Rajta kí­vül még ketten vehették át ugyanezt a 'kitüntetést. Sportszerüségi díj A közel 20 éve alapított sportszerüségi díjat a ki­emelkedően sportszerű ma­gatartást tanúsító sportem­berek (versenyzők, diák- sportolók, sportvezetők, ed­zők, nevelő tanárok, játék­vezetők, társadalmi aktívák, stb.) vagy sportkollektívák (sportegyesületek, diák sportkörök, szakosztályok, csapatok, együttesek, stb.) erre irányuló javaslat alap­ján 1985-ben is elnyerhetik. Az írásban indokolt javas­latokat a területileg illeté­kes testnevelési és sport­szakigazgatási szervek, vagy a sportsajtó útján, az OTSH sajtó, és propagandtaosztá- lyára (Budapest, 1054 Rosen­berg házaspár u. 1.) kell el­juttatni. Magánszemélyek közvetlenül ide küldhetik ja­vaslatukat. A beérkezett javaslatokat társadalmi bizottság bírálja el és egyúttal dönt az ado­mányozható díjak, plakettek, elismerő oklevelek kiadásá­ról is. A javaslat beérkezé­sének határideje: 1986. ja­nuár 15. Országos Testnevelési és Sporthivatal, Művelődési Minisztérium, Magyar Új­ságírók Országos Szövetsége. Nők a sakkasztalnál A neves szovjet sakkozó, Aletazej Szuetyin nemzetközi nagymester évtizedek óta megkülönböztetett figyelem­mel kíséri a női sakkverse­nyeket. Az|t vizsgálja, hogy milyen mértékben csökken a különbség a női és a férfi­sakkozók teljesítménye kö­zött. összegezve eddigi ta­pasztalatait, 'megállapította, hogy a női sakkozók telje­sítménygörbéje a hatvanas évek kezdetétől meredeken felfelé ível, tudásszintjük ro­hamosan közelíti a férfiakét, attól már úgyszólván semmi­ben sem marad el. Mint elmondotta, a női mezőny manapság nagyon ki­egyensúlyozott, s ez egyértel­műen sikernek könyvelhető el, ha figyelembe vesszük, hogy a háború előtti idő­szakban, majd utána is jó ideig csak egyetlen jelentős női sakkozót tartott számon a sportág. Vera Mencsik csehszlovák világbajnoknő a húszas évek kezdetétől a negyvenes évekig uralta a versenyeket. iMivel vetélytár- sa, komoly ellenfele nem akadt, hogy formában ma­radhasson, gyakran játszott férfiakkal. Korabeli mércével mérve, rendkívüli sikerrel. Például nem egyszer szenve­dett tőle vereséget a hollan­dok kitűnősége, az 1935 és 1937 közötti világelső, Max Euwe. A bajnoknő halála után — Londonban lakott angol férjével, s 1944-ben az egyik bombatámadás során vesztette életét —, még so­káig hiányzott a nemzetközi mezőnyből a hozzá hasonló egyéniség. A női sakkvilágbajnoki címért 1946-ban újultak fel a küzdelmek. A szovjet sakko­zónők azonnal az élre törtek, de a csehszlovákok kiválósá­gát nem tudták feledtetni. Elsőnek Ljudmilla Rugyenko, majd Jelizaveta Bikova. az­tán Olga Rubcova lett a vi­lágbajnok. Ez utóbbitól Bi­kova hódította el ismét a cí­met. Mindannyian az idősebb nemzedék képviselői voltak, s játékerejüket tekintve, ész­revehetően elmaradtak a fér­fiaktól. Ezután jelent meg a színen Nona Gaprindasvili. A grúz lány 1962-ben legyőzte Biko- vát, s teljes 16 évig megőriz­te világelsőségét. Igazolta, hogy játékerőben és tudásban pontosan annyit ér, mint a férfiak, ö volt az első sak­kozónő, aki a férfiak mező­nyében megszerezte a nem­zetközi nagymesteri címet. Feltűnésével új korszak kez­dődött a női sakk történeté­ben. Alkotó szellemű, bátor játéka megcáfolta a sakkozó­nők képességeivel kapcsola­tos előítéleteket. Neki kö­szönhető a grúz női sakk­iskola kialakulása és felvi­rágzása. Grúzia azóta kima­gaslóan tehetséges női játé­kosok egész sorát adta a nem­zetközi sakkéletnek. Közéjük tartozik Joszeliani, Alek- szandrija, Gunieli. Egyikük­nek sem okoz gondot a játék a férfiak mezőnyében, ám valamennyiük közül kiemel­kedik Maja Csiburdanidze. Csiburdanidze 17 évesen hó­dította el a világbajnoki cí­met Gaprindasvilitől. Idesto­va 7 éve tartja helyét a „trónon”. Felkészültségében alapvető szerepet töltenek be a férfiakkal vívott küzdel­mek. Valamikor úgy gondol­ták, a nők idegrendszere képtelen elviselni a nagy sakkcsaták végletes feszült­ségét, s tulajdonképpen ezért játszanak gyengébben a fér­fiaknál. Csiburdanidze erre az állításra alaposan rácá­folt. Álljon itt erre is egy példa a sok közül. Az egyik nagy versenyen az utolsó for­dulóban mérkőzést kellett nyernie a győzelemhez Lev Szaszih nemzetközi nagy­mester, kétszeres szovjet baj­nok ellen. Sikerült a bravúr, — Szaszih vesztesen nyújtott kezet ellenfelének. Természe­tesen Csiburdanidze is nem­zetközi nagymester a férfiak mezőnyében. A grúz sakkiskola végered­ményben forradalmasította a női sakkot. A sakkvilág egyik nagy meglepetését a magyar Polgár Zsuzsa okozta. E so­rok írójával 1982-ben talál­kozott az akkor 13 éves kis­lány, akit szülei vittek el konzultációra Szuetyin nem­zetközi nagymesterhez. Mint megállapította, a tehetséges lányka igen érett játékra volt képes. Azóta három év telt el, és, Zsuzsa általában a férfiversenyeken indul, és si­keresen szerepel. A jövőben is kizárólag férfiak között kíván versenyezni, s megkí­sérli megszerezni a férfi vi­lágbajnoki címet. A nemzet­közi nagymester véleménye szerint ez merész vállalko­zásnak ígérkezik, s nem tart­ja valószínűnek a közeli si­kert. Mint megemlítette, Csiburdanidze is foglalkozott hasonló gondolatokkal, de később letett róla. Ám hozzá­tette, hogy noha ma még ko­rainak tart egy ilyen vállal­kozást, később ennek elérése nem lehetetlen.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents