Tolna Megyei Népújság, 1985. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-03 / 283. szám

6 "NÉPÚJSÁG 1985. december 3. Ökölvívó CSB Rangadót nyert a Paksi SE Paksi $E~Komfói Bányász 18-10 Két győzelem, két vereség így látta Kulcsár Győző Bár a vasárnap befejező­dött 18. Tokaj Express Nem­zetközi Világ Kupa párbaj­tőrversenyre a fegyvernem csaknem valamennyi klasszi­sa felvonult, az elsőségért két kevéssé esélyes vívó küz­dött. Végül a fiatal szovjet Andrej Suvalov rutinos pen­geforgatóknak is becsületére váló, remek versenyzéssel szerezte meg a győzelmet a francia Eric Srecki előtt, s a hazai reménységek közül Kolczonay Ernő volt a leg­jobb, negyedik lett. A kapitány, Kulcsár Győző értékelte a kétnapos ver­senyt, véleményt mondott a magyar mezőnyről is. — Az általános színvonal megfelelt annak, hogy de­cembert írunk, tehát lénye­gében most kezdődik az új szezon — nyilatkozta. — Igaz, a nyugatnémetek, s az olaszok közül többen így is elmaradtak a várakozástól, de akadtak kifogástalan színvonalú asszók s, ami már-már megszokott, a kö­zépmezőny nagyon erős. A több mint háromszáz induló elsősorban azokat „viselte meg”, akik a döntőig jutot­tak, hiszen több fordulón kellett átverekedniük magu­kat. Mégis amondó vagyok: az ilyen és ehhez hasonló nagy versenyekkel sokaknak lehetőséget kell adni a sze­replésre. — Nagy csalódás számom­ra, hogy a válogatottak kö­zül mindössze Kolczonaynak sikerült a legjobb 32 közé jutnia, a többiek meglehető­sen gyengén vívtak. Sajnos, csak nagyon kevés javulás tapasztalható az utánpótlás vívásában, hosszú idő kell, amíg ebben a fegyvernem­ben sikerülhet felzárkózni­uk. Ugyanekkor meglepett, hogy milyen energikusan, jól vívtak az öttusázók, akik egyetlen párbajtőrversenyről sem hiányoznak. — Ilyen sok nézővel ököl­vívó-mérkőzésen még nem találkoztam — mondta szét­tárt karokkal az NB Il-es paksi ökölvívócsapatot szinte mindenhová elkísérő szur­koló, amikor szétnézett a zsúfolásig megtelt komlói városi sportcsarnokban. Való igaz, óriási érdeklődés nyil­vánult meg az NB Il-es csa­patbajnokság rangadóján, több mint ezer néző foglalt helyet a lelátókon, és jelleg­zetes ökölvívó-hangulatot te­remtve várták a kezdést. An­nál is inkább, hiszen csapa­tuk — a paksiakhoz hason­lóan — eddig sikerrel vette az akadályokat és most az őszi bajnoki cím volt a tét. Már az ifjúságiaknál je­lentős előnyt szerzett me­gyénk csapata. Ugyanis a komlóiak nem tudtak ellen­felet adni Orsósnak és Györ­gye E.-nek, így a két ver­senyző mérkőzés nélkül győ­zött. A 63,5 kg-ban döntet­lent hozott a Nagy (Paks)— Hajnal összecsapás, míg egy súlycsoporttal feljebb Led- neczki látványos öklözéssel semmi esélyt nem hagyott a hazaiak versenyzőjének. Or­sósnak: a mérkőzésvezető döntő fölényt hirdetett az első menetben. Ezzel még a felnőttek szorítóba lépése előtt 7-1-re elhúzott a Du- na-parti együttes. Mindjárt az elején kide­rült, hogy a felnőtteknél is foghíjas a hazai együttes, ugyanis légsúlyban a Dom­bóváron nevelkedett tehet­séges paksi öklözőnek, Ka- locsaynak megbetegedett az ellenfele, Kerekes, így 9-1- re módosult az állás. Harmatsúly: Nyíri (Paks) —Pirbus (Komló). Az első igazi nagy csata, ami lázba hozta a közönséget. Mind­két versenyző egyformán so­kat ütött, így a döntetlen igazságos. 10-2. Pehelysúly: Kalányos (Komló)—Karmacsi (Paks). A két öklöző tétmérkőzésen negyedszer találkozott egy­mással. Csakúgy, mint ko­rábban: presztízscsata volt ez a javából. A hazaiak volt válogatott üdvöskéje kivár­ta az alkalmas pillanatokat, amikor nagy ütőereje révén Ledneczki — könnyedén, látványosan győzött Nyíri — nagy csatában döntetlen fontos segédpontokat szerez-, hét. Karmacsi — annak el­lenére, hogy ügyesen vívott — többször beleszaladt nagy pofonokba, így vesztett. 10-4. Könnyűsúly: Rácz (Paks) —Orsós (Komló). Az első menetben kitűnő hajrával még reményeket ébresztett a szurkolókban a komlói fiú. Rácz egy jó ideig várt és várt... Hogy mire? Két ke­mény jobbosra, ami után rö­pült a törülköző. 12-4. Kisváltósúly: Urszán (Komló)—Herbszt (Paks). A nagy nevű és képzettebb komlói versenyző ellen csu­pán a tisztes helytállásban reménykedhetett Herbszt. Azonban egy kemény soro­zás után a paksi edző fel­adta a mérkőzést. 12-6. Váltósúly: Magyar (Paks) —Orsós I. (Komló). Macska­egér harc, mégpedig olyan változatban, amikor az Or­sós négy-öt tiszta ütése foly­tán lázba jött a közönség. A felnőtt válogatott Magyar azonban gyorsan magára ta­lált és két kemény, gyomor­ra bevitt ütéssel véget vetett a mérkőzésnek. 14-6. Nagy váltósúly: Torma (Paks)—Bozsér (Komló). A paksi fiú ütött tisztábbakat, s ez döntött. 16-6. Középsúly: Török (Paks) —Sári (Komló). Ezen a mér­kőzésen csaknem annyi ütést láthatott a közönség, mint az ezt megelőző találkozó­kon együttvéve. A két ver­senyző, mit sem törődve a védekezéssel, csak ment elő­re. A kiegyenlített küzdelem után végül is a hazai fiú­nak kedvezett a pontozók ítélete. 16-8. Félnehézsúly: Mocsán (Paks)—Horváth (Komló). Mindegyik menetben enyhe fölényt harcolt ki Horváth, így nem okozott meglepe­tést, hogy az ő kezét emelte magasba a mérkőzésvezető. 16-10. Nehézsúly: Erős (Paks)— Nyitrai (Komló). A két fiú, csak a szó szoros értelmé­ben, papíron volt egy súly­csoportban. Mint ahogy az várható volt, a paksi válo­gatott versenyző nem töl­tött még három percet sem a szorítóban. 18-10. Ezzel a győzelemmel be­biztosította őszi elsőségét a Paksi SE ökölvívócsapata, és nagy lépést tett az NB I-be jutás felé. Tavasszal ugyan­is Pakson fogadják a most legyőzött vetélytársat és hoz­zájuk látogat a Steinmecz SE is. Kosárlabda NB II. Siófoki MEDOSZ—Atom­erőmű SE 102-80 (60-39). Siófok, 100 néző. V.: Péter, Ékes. Atomerőmű SE: Nagy (13), Semsey (11), Jégh (6), Schmidt (28), Kovács (10). Csere: Kirr (8), Antoni (4), Bacsárdi (—). Edző: Hesser Zoltán. Meglepetés a listave­zető paksiak őszi első vere­sége. Az első félidőben je­lentős előnyre tett szert a siófoki együttes. Szünet után már kiegyenlítődött a két csapat közötti küzdelem, de ekkor több játékvezetői té­vedés is a Duna-partiakat sújtotta. Ettől eltekintve ezen a találkozón többen formán kívül játszottak a paksi együttesben. Pécsi Postás—Bátaszéki SZVSE 121-40 (47-24). Pécs, 50 néző. V.: Major L., Ko­vács. Bátaszék: Schmidt (10), Sánta (4), Bodri (8), Gráma (—), Péter (6). Cse­re: Dér (6), Dobos (—), Tóth (6), Szűcs (—). Edző: Hor­váth Sándor. A második já­tékrészben egészpályás letá­madást alkalmaztak a pécsi­ek és eredményesen használ­ták ki lehetőségeiket a ru- tintalan bátaszékiékkel szemben. Kitűnt Schmidt, Bodri. Bonyhádi SE—Pécsi Pos­tás 105-49 (59-15). Pécs, 50 néző. V.: Kovács, Major L. Bonyhád: Harsányi (40), Palkovics (18), Mercz (—), Vanya (19), Kishonti (17). Csere: Egyed (—), Biszak (3), Bölöny (—), Kozma (2), ülés (6). Edző: dr. Ábra­hám János. A bonyhádi csa­pat gyors játékával hamar magához ragadta a vezetést és a félidő végéig tetemes előnyre tett szert. A máso­dik félidőben kiengedtek Harsányiék, de így is nagy különbséggel szerezték meg őszi hetedik győzelmüket. A magyar férfi kézilabda- válogatott szerdán a grúz fővárosba, Tbiliszibe utazik, hogy részt vegyen a nem­zetközi tornán. A csapat ez­zel a mérkőzéssorozattal zárja idei szereplését, hiszen ezt követően december 16— 17-én már csak egy teszte­lés lesz. A közös gyakorlás a jövő tavaszi svájci „A” csoportos világbajnokságra Szekszárdi Dózsa—Dunaúj­városi Papír 57-55 (36-29). Szekszárd, 100 néző. V.: dr. Garamvölgyi, Váradi. Szek­szárd: Jankovics (12), Uzner (4), Imreh (6), Rosta (8), Fuchs (8). Csere: Huth (—), Weisz (3), Bihari 2), Kalász (12). Edző: Murvai Árpád. A jó csapatmunkát nyújtó szekszárdi serdülők a máso­dik félidő közepén 18 pont­tal vezettek, ám ekkor ért­hetetlen módon lefékeztek és önmaguk számára tették szorossá a mérkőzést. Ki­tűnt: Jankovics, Uzner, Fuchs. IFJÚSÁGI NB I. Pécsi VSK—Dombóvári VMSE 96-85 (46-40). Dombó­vár, 100 néző. V.: Kovács, Hargitai. Dombóvár: Bosz- nai (37), Nagy (10), Bőzsöny (20), Soós (—), Tóth T. (2). Csere: Kókány (6), Péntek (1), Farkas (4), Briglovics (1), Horváth Cs. (1). Edző: Kovács Attila. A két hónap­pal korábbi, 56 pontos ve­reség után a dombóvári fia­talok ezúttal már végig egyenrangú partnerei voltak az élmezőnyhöz tartozó pé­csieknek, akik csak a máso­dik félidő közepén tudtak elhúzni a kipontozódásokkal „sújtott” DVMSE-től. Ki­tűnt: Bosznai, Bőzsöny, Nagy, Tóth. KSI—Szekszárdi Dózsa 91-68 (38-29). Szekszárd, 100 néző. V.: Kardos, Krasznai. Szekszárd: Gallai (8), Rá- bóczki (4), Tamás (24), Sza­bó (19), Felszegi (13). Csere: Imreh (—). Edző: Vertetics István. A felnőtt mérkőzé­sen is remekül helytálló sportiskolás fiatalok ellen csak 15 percig tudták fel­venni a versenyt a dózsás lányok. Ezen a mérkőzésen Tamás három és Felszegi egy hárompontos kosarat ért el. január 7-én Mátraházán folytatódik. Mocsai Lajos ve­zető edző 16 játékost jelölt ki a tornára, a névsor: Hoff­mann, Oross, Jegenyés (ka­pusok), Horváth G., Iván- csik, Gyurka, Fodor, Kovács M., Marosi, Kovács P., Kont­ra, Kenyeres, Debre, Putics, Hang, Szabó L. (mezőnyjá­tékosok). Tbiliszibe utaznak Asztalitenisz megyei Tizek-bajnokság Sáth és Bódiss sikere Az elmúlt évek során meg­szokottá vált, hogy a megye legrangosabb asztalitenisz- versenye, a Tízek-bajnokság után általában a női mezőny játékát dicsértük. Nos, ezút­tal a férfiaktól láthattunk olyan színvonalas, jó játékot, amire régen vágytak a sport­ág szerelmesei. Láthatták ezt annak ellenére, hogy a Báta­széki SZVSE versenyzőinek kollektív távolmaradása miatt majdnem kudarcba fulladt a verseny. A bajnoki cím sorsa nyílt volt. Sáth és Nemecskó, il­letve Iván kiemelkedően jól játszott, s csak az utolsó for­dulóban dőlt el a végső he­lyezések sorsa oly módon, hagy Ihánmas holtverseny után a játszmák aránya dön­tött. A bajnoki címet elnyerő Sáth Gyula valóban kiemel­kedő teljesítményt nyújtott. Játékában a korszerű asztali- tenisz valamennyi elemét kitűnően alkalmazta, s ezút­tal küzdőképességóvel sem volt baj. A második és har­madik helyezett ifjúsági korú versenyző hasonlóképpen jól játszott, minden elismerést megérdemelnek. A negyedik és ötödik helyen végzett Szá­lai és Krausz Z. csak haj­szállal maradt el a dobogós versenyzők teljesítményétől. A női mezőnyben Bódiss Anikó győzelme magabiztos volt. Rutinos játékával biz­tosan nyerte a bajnoki cí­met, mindössze Gombkötő­nek sikerült játszmát nyerni ellene. Gombkötő és Tamás második, illetve harmadik helyezése megérdemelt volt. Elsősorban gyors, kemény tá­madójátékuknak köszönhet­ték előkelő helyezésüket. Végeredmény: Nők: 1. Bódiss Anikó (TÁÉV) 9, 2. Golmhkötő Anita 8, 3. Takács Mónika 6 (mindkettő Tolnai VL), 4. Mencző Andrea (Szek­szárdi Költségvetés) 6, 5. Király Tünde 5, 6. Szabó Beatrix 4 (mindkettő Tolnai VL), 7. Fejős Erika (Szek­szárdi Költségvetés) 3. 8. Petrik Mónika 2, 9. Szabadi Agnes 1, 10. Szabó Anita (mindhárom Tolnai VL) 1 győzelemmel. Férfiak: 1. Sáth Gyula 8, 2. Nemecskó Viktor 8, (mind­kettő Tolnai VL), 3. Iván Gyula 8, 4. Szalai Jenő 6. (mindkettő Dombóvári" VMSE), 5. Krausz Zoltán (Tolnai VL) 5, 6. Katona Zoltán (Dombóvári VMSE) 4, 7. Németh Zoltán (Tolnai VL) 3, 8. dr. Iván Gyula (Dombóvári VMSE) 2, 9. Herczig Antal 1, 10. Ulrich Tibor (mindkettő Tolnai VL) 0 győzelemmel. Csaknem harmincötezren Háromnapos nyitva tartás után bezárta kapuit az I. magyar versenyautó-kiállítás, amelynek a Budapest Sport- csarnok és környéke adott otthont. A jól sikerült hazai premierről Tábor llstván, a Budapest Sportcsarnok igaz­gatója, a szervezőbizottság elnöke adott gyorsmérleget. — A közönség és a verseny­zők örültek a találkozás le­hetőségének, a három nap alatt csaknem harmincöt- ezren látogattak ki a BS-be — mondta. — Rosberg jó „nézőfogó” volt? — Feltétlenül. Sokfelé be­harangoztuk, hogy szombaton látjuk vendégül a finn For­ma—1-es világbajnokot, s ez bevált. Időlegesen be kellett zárni a pénztárakat is ... — Lesz folytatás? — Itthon is rohamléptek­ben nőtt meg a technikai sportágak iránt az érdeklő­dés. Bebizonyosodott: ilyen vagy ehhez hasonló kiállítá­sok szükségesek. Megvitat­juk, hogy minden évben vagy ritkábban vállalkozzunk ilyen rendezvényekre. Kérdés vi­szont, hogy a következő talál­kozóra újból a Budapest Sportcsarnokban, vagy egy másik, tágasabb helyszínen kerüljön sor — mondta be­fejezésül az igazgató. Nla ritka a csoda Törökországi beszélgetés Mészöly Kálmánnal Törökországban dolgozik Mészöly Kálmán, a Magyar Labdarúgó Szövetség volt kapitánya: a Fenerbahcse edzője. Űj lakóhelyén, Isz­tambulban beszélgettünk. — Európa és Ázsia föld­rajzi határán dolgozik. Mi­lyen itt a foci? — Az itteni játékosok rendkívüli akaraterővel igyekeznek, végig a kilenc­ven percen át. Az edzéseken azonban kevésbé. Nem képe­sek labda nélkül élni, példá­ul az alapozó edzéseken né­ha próbára teszik az idegei­met. Ezért igyekszem minél több olyan órát tartani ne­kik, amikor labdával edze­nek. Máskülönben a Fener­bahcse olyasféle Törökor­szágban, mint Magyaorszá- gon a Fradi. — A közönség? — A tömegbázis Törökor­szágban igen nagy, és igen értékes. Nem hittem volna, de most már látom, hogy eb­ben az ötvenmiiliós ország­ban legalább huszonötmillió szurkoló van. A meccsek alatt még a tetőn is állnak az emberek. Azt sem hittem volna, de igaz, hogy néme­lyik nem eszik, de meccsre eljár. Törökországban az életszínvonalban nagyok a különbségek. A gazdagok je­lentős pénzzel támogatják a sportot, a nagy tömegek pe­Mészöiy Kálmán dig a jegy vásárlásával, meg­lepő méretű részvételükkel. Említettem, hogy a török labdarúgóközönség nemcsak ■hatalmas tömegű, hanem ér­tékes is. Itt ugyanis meccs közben nem sértegetik, nem küldik el kapálni, szóval nem sokkolják a játékoso­kat, mint odahaza nemegy­szer. A török közönség a pá­lyán küzdőkkel azonosulás révén éli ki játékkedvét. , — Hogyan látja a labda­rúgás mai helyzetét? — Azt hiszem, a labdarú­gás történelmének ma nem a fényes lapjait írjuk. Nincs nagy korszak, mert nincse­nek nagy csapatok, s nincse­nek nagy játékosegyénisé­gek. Gondoljunk csak a negyvenes, ötvenes évekre, avagy a hetvenes évekre, s ne csak Puskás öcsire, ha­nem Pelére, Beckenbauerre, szóval az egész világ labda­rúgás-történetére. Mint sok mindenben, a labdarúgásban is éppen az a szép, hogy az életszerűen izgalmas, hogy nem lehet komputerrel meg­teremteni. Mindenféle szá­mítás, szervezés és a pénz mellé kell még a csoda is. A játékosok csodája. A ket­tő pedig összefügg. És ma ritka a csoda. — Mit szeretne elérni a Fenerbahcsével ? — Nyerjük a mérkőzése­ket, s egyelőre ez a célom, hogy a Fenerbahcse eredmé­nyeit, rangját megőrizzük. Vagyis reális céljaim van­nak. Máskülönben a szerző­désem jövő év közepétől jár le.

Next

/
Thumbnails
Contents