Tolna Megyei Népújság, 1985. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-16 / 294. szám

1985. december 16. e Képújság Kosárlabda NB I. Asztalitenisz NB I. BSE-Tolnai VL 15:10 Labdarúgó VB Sorsoltak Mexikóban Tegnap este óriási érdek­lődés közepette készítették el Mexikóvárosban a jövő évi, 13. labdarúgó világbajnokság sorsolását. Az 1986. évi Mun- dial nyitómérkőzését a világ- bajnoki címet védő Olaszor­szág játssza Bulgáriával. Ma­gyarország együttese nehéz csoportba került Franciaor­szág, Kanada, és a Szovjet­unió társaságában. A-csoport: Olaszország, Bulgária, Argentína, Dél-Ko- rea. B-csoport: Mexikó, Belgi­um Inak, Paraguay. C-csoport: Franciaország, Magyarország, Kanada, Szov­jetunió. O-csoport: Brazília, Észak­írország, Spanyolország, Al­géria. E-csoport: NSZK, Skócia, Dánia, Uruguay. F-csoport: Lengyelország, Portugália, Marokkó, Anglia. A magyar válogatott júni­us másodikán a Szovjetunió, 6-án Kanada, 9-én pedig Franciaország ellen mérkő­zik. Félsiker Dombóvári VMSE—BSE 90-88 (46-38). Dombóvár, 400 néző. V.: Weidinger, dr. Páli. Dombóvár: Ács (12), Chu- deusz (12), Miedzik (38), Jászberényi (19), Lovász (7). Csere: Gálosi (—), Onhausz (—), Tamási (—), Czimbalek (2). (Edző: Gróf Attila. BSE: Tímár (11), Márton (9), Ko­vács (40), Nagy (6), Karaigits (—). Csere: Jenei (6), Lakosa (10), Makszin (6). Edző: Sapszon József. Mindkét együttes idegesen kezdett, a listavezető OVMSE higgadt le előbb, és a 6. percben 16-6-ra vezetett. Négy perccel később 25-10-re növelte elő­nyét a hazai gárda. Fokoza­tosan elhúzott a Dombóvár, az első hárompontos kosarát Lovász révén érte el a vas­utascsapat. Sajnos, a folyta­tásban csikorgóit a hazai gé­pezet, hiányzott a lendületes, gyors játék, ráadásul szellő- sen védekeztek, és rendre rosszul fejezték be akcióikat a dombóváriak. Ennek elle­nére Jászberényi és Miedzik „szórta” a kosarakat. Velük szemben az igen eredménye­sen és pontosan dobó Kovács vette fel a versenyt a vendé­geknél. A 16. percben még tartotta 15 pontos előnyét a DVMSE: 38-23. Másfél perc­cel a félidő lefújása előtt feljött a BSE, kihasználva a hazaiak gyenge védekezését, 8 pontra csökkentette hátrá­nyát a félidőig. Szünet után Kovács három­pontos kosara felhozta a BSE-t. Egyre jobban bele­lendültek a fővárosiak és a 23. percben ledolgozták hát­rányukat, sőt, a vezetést is- keserves átvették 52-50-re. Gróf edző cserékkel próbálkozott, de míg a fővárosiaknál minden bejött, addig a hazaiak rend­re hibáztak. A félidő köze­pén már 70-61 volt a BSE javára. Mindent megpróbált a listavezető, de a fegyelme­zetten és elszántan játszó ta­nácsiak tartani tudták elő­nyüket. A 38. percben még mindig 86-80-ra vezettek. Hallatlanul izgalmas volt a véghajrá. A közönség ferge­teges biztatása közepette a DVTMSE huszáros hajrát vá­gott ki, s az utolsó percben egyenlített. A lefújás előtt 5 másodperccel Miedzik révén a győzelmet jelentő kosarat is megszerezték a dombóvá­riak. Nagyszerű bíráskodás mel­lett védekezésben és táma­dásban egyaránt elmaradt megszokott teljesítményétől a Dombóvár. Jók: Jász­berényi, Miedzik, illetve Ko­vács, Tímár. MAFC—Szekszárdi Dózsa 80-75 (31-31). Budapest, Ki­nizsi út, 50 néző. V.: Gidó- falvi, Matlári. MAFC: Pre- pok (17), Kalocsai (19), Szarka (15), Berczy (12), Nagy (7). Csere: Hollós (10), Nyit- rai (—), Sülé (—), Herczeg (—). Edző: Kolovits Istvánná. Szekszárd: Bernáth (—), Var­ga (32), Szabó (—), Smolczer- né (17), Pártos (9). Csere: Christián (15), Felszegi (2), Vékony (—). Edző: Vertetics István. A saját padánkja alá behúzódó, zónavédekezést al­kalmazó Dózsát alaposan meglepte a távoli, három­pontos dobásokkal kísérletező vendégcsapat, amelyik a 3. játékkal percben 17-4-re elhúzott. Fel­szegi beállításával feljavult a szekszárdiak védekezése, és Varga egyéni betöréseivel, Smolczerné távoli dobásaival sikerült, ha lassan is, de folyamatosan csökkenteni a hátrányt. A 12. percben 22-18, a 17. percben 30-25 volt az állás. Ezután a szünetig re­mek hajrával sikerült egyen­líteniük a dózsásoknak. A második félidő elején ki­egyenlített játék folyt a pá­lyán, váltakozva estek a ko­sarak. A 28. percben 47-47 volt az állás, s ezen időszakra Pártos szemfüles megoldásai voltak a jellemzőek. A sok rohanásba és kemény ütkö­zésekbe idegileg belefáradó szekszárdiak védekezése fel­lazult. A mérkőzés eleji hibát újra elkövetve, behúzódtak saját palánkjuk alá, amit a műegyetemisták könyörtele­nül kihasználtak. Közelről és távolról is jól dobva, a 37. percre 72-56-ra növelték elő­nyüket. A dózsások ekkor egészpályás letámadásra tér­tek át, ami nagyszerűen be­vált, de ezzel, és Varga utol­só három percben szerzett 13 pontjával együtt is csak megközelíteni tudták a hal­latlanul lelkesen harcoló fő­városiakat. Ezen a mérkőzésen a dó- zsás lányok az előző mérkő­zéseken erősségnek számító védekezésüket nem tudták megismételni, így a sereg­hajtó megérdemelt győzel­met aratott ellenük. A szek­szárdi csapatból a mezőny legjobbjának bizonyult Var­ga, továbbá Pártos és Smol­czerné A nemrég lezajlott Sárköz Kupán a sorsolás szeszélye folytán még elkerülték egy­mást a Tolnai Vörös Lobogó és BSE játékosai, de a hét­végén csapatbajnoki találko­zón 25 mérkőzésen néztek egymással farkasszemet a rangadó résztvevői. A talál­kozó a bajnoki végkimene­tel szempontjából mindig is döntő jelentőségű, így külö­nösebb hírverés nélkül is megteltek a széksorok a tol­nai sportszékházban. Jól kezdődött a mérkőzés tolnai szempontból. Az első fordulóban már 3:0-ra ve­zettek, az ellenfél szépítő győzelmeit két ászuk, Bátor- fi és Urbán szerezték. 3:2. A második forduló is mini­mális hazai fölénnyel zá­rult: a két Bolvári és Ba­logh hozta mérkőzéseit, Kaisernek és Gombkötőnek viszont meg kellett hajolnia a nagyobb tudás előtt. 6:4. Mivel Gárdosnénak nem je­lentett különösebb gondot a fiatal Gombkötő legyőzése, a két kulcsember pedig ellen­állhatatlanul játszott, ez a forduló minimális vendégsi­kert hozott. 8:7. Úgy tűnt, hogy a 4. forduló tisztázza a vitás kérdéseket, de csupán annyi történt, hogy a BSE kiegyenlített. Bátorfi és Ur­bán fontos győzelmeket gyűjtött be Bolvári I., illetve Balogh ellen, de csapattársai rendre alulmaradtak, így csupán egyenlített a BSÉ. 10:10. A szó szoros értelmé­ben a hajrára maradt a dön­tés. Mindez kezdődött azzal, hogy Bolvári Ildikó kika­pott Urbántól szoros mérkő­zésen 2:l-re, itt azonban nem volt olyan nagy lehe­tősége, mint az előző for­dulóban Bátorfi ellen, ami­kor 17:12-re vezetett az el­ső játszmában. Aztán jött a hidegzuhany, amely tulaj­donképpen eldöntötte a rangadó sorsát a vendégek javára. Baloghot egyszerűen bénította a tét, olyannyira, hogy nagy meglepetésre 2:l-re kikapott Gárdosnétól. A váratlan vereség sokkolta a csapatot, és újabb biztos győzelemnek ígérkező mér­kőzést „ajándékozták oda” a tolnaiak az ellenfélnek: Pá­li simán legyőzte Kaisert. így aztán az utolsó két ta­lálkozó végeredményétől füg­getlenül már nyerték a ven­dégek. A vereség tényét csak súlyosbítja, hogy a befejező két találkozón is a vendégek bizonyultak jobbnak. A 15:10 szinte behozhatatlan hátránynak tűnik a tavaszi visszavágón. A tolnai csapat csak saját magát okolhatja a veresé­gért, hiszen a mindent el­döntő véghajrában biztos győzelmeket engedett ki a kezéből. Győztesek: Urbán, Bátorfi 5—5, Gárdosné 2, Limbech, illetve Bolvári I., Bolvári II. 3—3, Balogh, Kaiser 2—2. Labdarúgó Kaposplast Kupa A Szekszárdi Dózsa Szekszárdon maradt a Húsos Kupa döntőt játszott A gála showja a Barsi-Kertész párharc volt Barsi István, a gálaverseny győztese magabiztosan sza­kította ki a 157,5 kg-ot Nyugodtan kijelenthetjük: a Szekszárdi Húsipari Vál­lalat súlyemelőteremmé ki­nevezett ebédlőjét szomba­ton nemcsak a sportág ked­velői, de a sport nagy ál­talánosságban vett barátai is felkeresték. Régen láttunk már ennyi nézőt egy súly­emelőversenyen. A szurko­lók jobbára a délutáni gálá­ra összpontosítottak, de en­nek ellenére az ászok nél­küli délelőtti csatározásokat is élén-k érdeklődés kísérte. Tudni akarták a szurkolók, hogy ki honnét folytatja dél­után, hiszen a gálán sok olyan versenyző is dobogó­ra lépett, akinek eredménye igenis sokat nyomott latba a végső sorrend kialakulá­sakor. A kupavédő Szekszárdi Dózsa Imre Gyula és Orsós István nagyszerű helytállása révén az élre tört — maga mögé utasítva a Pécsi MSC-t, valamint a Pápai Húsos együttesét. A házi­gazdák a nemzetközi pont- táblázat alapján több mint ezer ponttal vezettek, de a pécsieknél még visszavolt a gála szereplőjeként az idei légsúlyú országos bajnokuk, Lénárt, akinek teljesítménye sokat hozhat a konyhára. Délután két óra előtt ün­nepélyes külsőségek közepet­te Hartmann Lajos, a Szek­szárdi Húsipari Vállalat igazgatója, a Magyar Súly­emelő Szövetség elnökségi tagja köszöntötte a verseny­zőket, csapatoíkat — köztük többek között a lengyel Lodz VSK-t és a jugoszláv klubot, a Szabadkát, valamint a Bac együttesét —, a megje­lent rangos vendégeket, így dr. Nagy Zoltánt, az MSSZ elnökét, Hegedűs Miklós szö­vetségi főtitkárt, dr. Bártfai Edét, a Nemzetközi Súly­emelő Szövetség Orvosi Bi­zottságának tagját. A mindössze 15 éves ju­goszláv Kopilovicsnak (Sza­badka) a mezőny legfiata­labb súlyemelőjének szakítá­sa vezette be a gálát. A ma­gyarok közül először a ka­zincbarcikai Pátrovics lépett dobogóra. Ezután három len­gyel következett, közülük a felnőtt VB-t is megjárt Piet- rowski kapott tapsot gya­korlatára. A szekszárdiak két gálás embere is hamar előjött a bemelegítőhelyiság- ből. A közönség elégedett­séggel konstatálta, hogy Ber- tus előbb a 125, majd a 130, Csereklei pedig a 135, és a 140 kilóval is könnyedén megbirkózik. Sorra érkeztek a nagyok. A VB-helyezett Csengeri a bemelegítésnek szánt 130 kg után nem min­dennapi módon 150-re emel­tet — gálashow a javából —, de beletört a bicskája. Nem így az idei év egyik nagy sikeremberének Messzi Istvánnak, aki a tőle meg­szokott módon minden ver­senyt komolyan vesz. Három pompás gyakorlatot muta­tott be — pillekönnyen mént a 150 kg is. A DVTK kát üdvöskéje, Barsi és Kertész következett. Nem titkolták: elsősorban — ki több alapon — egymásra összpontosíta­nak. Ez aztán csak fokozta az izgalmakat, a verseny színvonalát. A hosszú hóna­pokat kihagyó Barsi két és fél kiló előnyt tudott kicsi­karni a lökés kezdetéig, 157,5 kg-ot teljesített. A folytatás nagy kérdése volt: a gálakülöndíjért ví­vott harcba bele tud-e vala­ki még szólni. Ami a csa­patversenyt illeti, a szek­szárdi lilák magabiztosan haladtak a győzelem felé, hiszen Bertus és Csereklei is jó formát árult el, így az ellenlábas Lénárt kitűnő lö­kése önmagában nem jelen­tett sokat. Társai gyengén teljesítettek. Bertus biztosan kezdett a 160-on, aztán a gála kedvéért 170-re ment, de ezúttal ez soknak bizo­nyult. Csereklei pedig rög­tön bizonyította, hogy már pedig ez a fránya 170 kg nem fog ki dózsás verseny­zőn, nagy taps díszkíséreté­ben vitte feje fölé a súly­zót. Jött a szupergála. Pátro­vics és Messzi is kitűnő gya­korlatot produkált testsúlyát figyelembe véve, de amikor Barsi és Kertész egymásra licitált, már tudni lehetett: az egyéni viadal e két nagy­szerű sportoló között dől el. Kertész szinte helyből lökte a 180 kilót és a teátrális je­leneteket sem nélkülözve megcsókolta a súlyzót. Több se kellett Barsinak: a 185 kezdésnek meg se kottyant, Mit tehetett, a mókamester­nek sem rossz rivális, a győ­zelem érdekében 195-re emeltetett. Drámai másod­percek a Húsos Kupa záró- gyakorlatán ! Felvette a súlyt és úgy tűnt, hogy a kilökő mozdulat is rendben lesz. Repítette is a tárcsá­kat a feje fölé. Készülőben a kitörő ováció. Ám a vil­lanásnyi idő alatt lezuhanó tárcsák mennydörgésszerű csattanása jelezte: Barsi te­het a fellelkesült nézők előtt egy diadalittas tiszteletkört. — bégyé — Fotó: Bencze István Kaposvárott nagy érdek­lődés kísérte az első alka­lommal megrendezett nem­zetközi teremlabdarúgó-tor­nát, melyet a Kaposplast Ku­páért vívtak a csapatok. A város büszkeségének számí­tó pazar sportcsarnok par­kettjén négy magyar, vala­mint egy-egy osztrák és ju­goszláv csapat gólgazdag, színvonalas küzdelmét lát­hatta két napon keresztül Somogyország fővárosának közönsége. Szombaton az izgalmakkal teli csoportmérkőzések arat­tak egyértelmű közönségsi­kert. A Il-es csoport élén végzett a Szekszárdi Dózsa. Ehhez „csupán” annyi kel­lett, hogy legyőzze a jugosz­láv együttest, amelyik kiüté­ses vereséget mért a Siófok­ra, majd pedig pontot rabol­jon a Balaton-partiak NB I- es gárdájától. Szekszárd—Siófok 10-10 (5-4). V.: Polecsák. Sz. Dó­zsa: Hujber — Varga F., We- itner I., Márkus, Kniesz. Cse­re: Varga L., Dienes, Mura- közi, Boros, Weitner II. Meg- illetödötten kezdett a Dózsa és egy perc alatt két gól­lal elhúzott az NB I-es csa­pat. Fokozatosan magára ta­lált a lila-fehér gárda, sok helyzetet dolgozott ki, de a befejezések nem sikerültek. A félidő második felében már szemre is tetszetősen futballozva vezetést szerez­tek szünetig a dózsások. Szü­net után ugyanúgy kezdett a Siófok, mint az első já­tékrész elején: két perc alatt két gólt lőtt. Rákapcsolt a Dózsa és a mérkőzés végéig egy góllal vezetett. A befe­jezés előtt 40 másodperccel egyenlített az NB I-es Sió­fok. A Szekszárd góllövői: Márkus 5, Weitner I. 2, Die­nes, Varga F., Muraközi. Szekszárd—Bjelovár 7-4 (4-3). V.: dr. Csapó. Sz. Dó­zsa: Hujber — Varga F., We­itner I., Kniesz, Márkus. Cse­re: Weitner II., Dienes, Mu­raközi, Boros. Óriási taktikai csatát hozott a csoportelsősé­gért vívott találkozó. Mind­két csapat területet védett, gyors ellenakciókra épített. Márkus két góljával elhúzott a . Dózsa, de a 12. percben egyenlítettek a jugoszlávok. Szünetig váltakozva estek a gólok, a Dózsát megnyugtat­ta első félidei vezetése. A második játékrészt Weitner I. és Márkus góljával kezd­Márkus (háttal) negyedik gólját lövi a siófokiak há- lójáha ték a szekszárdiak. A vég­eredményt is Márkus talála­ta állította be. G.: Márkus 4, Varga F., Muraközi Weitner I. Vasárnap a helyosztó mér­kőzéseket rendezték meg. Az 5—6. helyért játszott találko­zón a Siófok 20-3-ra verte az osztrák Braunaut. A 3—4. helyért: Metripond SE—Bje­lovár 11-8. A döntőt a hazai­ak kedvencei, a Kaposvári Rákóczi és a Szekszárdi Dó. zsa vívta. Kaposvár—Szekszárd 17-5 (10-2). V.: Gyenes. A Dózsa a Bjelovár elleni összeállí­tásban lépett pályára, 1000 néző előtt. A lényegesen pi- hentebb kaposvári csapat — a könnyebbik csoportból ke­rült a döntőbe — az első perctől a mérkőzés befeje­zéséig kevés esélyt adott a szemlátomást fáradt csapat benyomását keltő szekszárdi­aknak. A közönség fergete­ges biztatása mellett a Rákó­czi remekül játszott és ilyen különbséggel is megérdemel­ten győzött. A dózsa gólszer. zői; Márkus, Kniesz 2-2, Mu­raközi. A torna legjobb játékosa különdíját a jugoszláv Miika Slovko kapta. A gólkirályi címet megosztva a 11—11 ta- lálatos Márkus László (Szek­szárd) és Pém Attila (Kapos­vár) nyerte. A torna legjobb kapusának Sándorfi Róbert (Kaposvár) bizonyult. A leg­sportszerűbb csapat külön­díját az osztrák Braunau kap­ta. A közönség díját Günther Lugnoier (Braunau) érdemel­te ki. A legszebb gól szer­zőjének különdíját Kutasi László (Metripond SE) vehet. te át az ünnepélyes ered­ményhirdetéskor. A szekszárdi Csereklei is a gála résztvevője volt és jó teljesítményével nagyban hozzájárult csapata végső si­keréhez

Next

/
Thumbnails
Contents