Tolna Megyei Népújság, 1985. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-14 / 293. szám

1985. december 14. Széchenyi István egykori rezidenciájában Új kiállítások Nagycenken Széchenyi empire szobája Nagycenken iRÉPÜJSÁG 11 A legtermékenyebb zeneszerző Farkas Ferencről, 80. születésnapján A közelmúltban új kiállí- tótermekkel gazdagodott a nagycenki Széchenyi István Emlékmúzeum. 1985. szep­temberében felavatták a kas­tély újjáépített nyugati szárnyépületét, gróf Széche­nyi István hajdani reziden­ciáját. Széchenyi István 1840. augusztus 20-án — István- napon — tartotta új lakosz­tálya házszentelőjét. Ezen alkalomból az országgyűlés küldöttsége — Deák Ferenc, Eötvös József és Klauzál Gábor köszöntötte Cenken a házigazdát. Az ünnepelt a nevezetes napon — szeretet­től és országos megbecsülés­től övezve — joggal érezhet­te, hogy politikai pályája zenitjén áll: reformeszméi megfogantak a magyar tala­jon. Sikeres gyakorlati po­litikus, és az ország hajója — az általa vágyott úton — jó irányban halad. Élete e rövid pillanatában tán’ meg­állapodott, elégedett is. A gróf a soproni Hild Ferdlnánddal építtette föl korai romantikus stílusú re­zidenciáját. Angliai tapasz­talatait fölhasználva már gázzal világíttat, és fürdő­szobát is építtet, Magyaror­szágon elsőként. (Ebben az időben még a bécsi Burgban sincs Széchenyiéhez mérhető fürdőszoba.) A kastélyparkot az angol kertdivat szerint át­építteti, és mai méretűvé bővíti, melybe majd fia — gróf Széchenyi Bála, a cenki kastély és birtok későbbi gazdája — hoz kelet-ázsiai útjáról egzotikus növényrit­kaságokat. Új kiállítások A gondosan helyreállított Széchenyi István-szárny ter­meiben három új kiállítás nyílott: A magyar ipari Széchenyitől századunkig, az Országos Műszaki Múzeum; a Pénzverés és pénzforga­lom Magyarországon. Egy te­remben pedig reményteljes reformkorunk (1825—1848) nagyjainak arcképei sora­koznak a Magyar Nemzeti Múzeum anyagából. A kiállí­tótermek között, a folyosón a magyar ipar és a tudomá­nyos élet múlt századbeli, kiemelkedő személyiségei fényképei láthatók, többek között Ganz Ábrahám, Medh- wart András, Csonka János, Bánki Donát, Jedlik Ányos, Puskás Tivadar, Déry Mik­sa, Blátihy Ottó, Kandó Kál­mán, valamint Eötvös Lo- ránd arcképei... Mindezen személyiségek rengeteget tettek azért, hogy a 19. szá­zad második felében — kü­lönösképpen az 1867-es ki­egyezést követően — a hazai műszaki-tudományos élet, valamint a műszaki felsőok­tatás gyors fejlődésnek in­dulhatott. Híres, világszerte szabadalmazott találmányok sora fűződik a rövid névsor­hoz; mint Puskás Tivadar telefonközpontja, Kandó Kál­mán villamosmozdonya, Eötvös Loránd torziós ingá­ja .. . Egy-egy — a korban jelen­tős műszaki alkotás „erede­tiben” is megtekinthető itt: például a dugattyús gőzgép modellje, a Bánki—Csonka­féle benzinmotor, Ganz-gyá­ri transzformátormodellek, korabeli vasúti kerék és sín, Zipernowsky-féle Delta típu­sú dinamó, a Hollós rend­szerű, Hughes típusú betű­író távíró... Az első terem 10 vitrinje a mezőgazdasági gépgyártás, a kiegyezést követő Világ- színvonalú magyar malom­ipar (a malomipart forradal­masító Mechwart-féle kéreg- öntésű vashengerszék gyár­tása 1874-ben kezdődött a Ganz-művekben), a cúkor. és szeszipar, a bányászat, ko­hászat és félkészáru feldol­gozás, valamint a gőzgép, a robbanómotor- és a szer­számgépgyártás fejlődését szemlélteti. A második terem a közle­kedés rohamos fejlődését a vasúti, Vizi, valamint nagy­városi közlekedést mutatja be. 1873-ban az Államvas­utak Gépgyárában készül az első hazai gyártású gőzmoz­dony. Két évvel a kiegyezést követően (1869). A magyar kereskedelem, a bankrendszer kialakulásá­ból is kapunk kóstolót, vala­mint a távíró, a telefon, a Világítástechnika, az erős­áramú elektronikai ipar fel­lendülését is bemutatják. A harmadik terem a fi­nommechanikai iparé, a fényképezésé és a vegyiparé, a felsőfokú műszaki és ipar­oktatásé. (1871. július 10-én alakult a pesti József Nádor Műegyetem.) A másik neves műszáki intézmény a Sel­mecbányái Bányászati és Erdészeti Akadémia. Jogutó­dai, a Miskolci Nehézipart Műszaki Egyetem és a Sop­roni Erdészeti és Faipari Egyetem idén ünnepelték alapításuk 250. évfordulóját. (1763-iban Mária Terézia ki­rálynő alapította a selmeci Bányászati Akadémiát, mely a matematikai és természet- tudományi alapokon álló ha­zai, és egyben európai (bánya­mérnök-szakképzés kezdetét jelentette. 1809-ben a selme- ci akadémián megkezdték az erdészeti tudományok önálló művelését is.) A magyar pénzverés és pénzforgalom története című kiállítás ezer évet átfogva, I. István tallérjaitól a mai fo­rintig mutatja be a magyar arany-, ezüst- és más pénz- vereteket, majd a papírpénz megjelenésével a honi ban- kóforgalmat. Pénzverésünk nagy korszakai — Szent Ist­ván pénzei, Károly Róbert liliomos aranyforintjai, Nagy Lajos, Mátyás értékálló pén­zei, az erdélyi fejedelmek aranyai — melyek Európa- szerte elismert és keresett fizetőeszközök voltak — e kiállításon is kiemelt helyet kapnak. Érdekesek a különböző za­varos-háborús korok pénz- mizériáit bemutató pénzek: a Kossuth-bankók, az első vi­lágháborús hadipénzek, az inflációs koronák, a Tanács- köztársaság pénztervei, és a mindmáig világrekord pen­gőinfláció bankjegyei. Az érmék zöme a soproni Liszt Ferenc Múzeum tulajdona, közöttük a sok aranypénz, az igen értékes aranydukátok (például Apafi Mihály feje­delem veretei) az erdélyi fe­jedelemségből ... B. J. 1905. december 15-én szü­letett Nagykanizsán Farkas Ferenc Kossuth-díjas, kiváló művész, aki korunk legter­mékenyebb magyar zene­szerzőjének mondható. — Hány opusza Van? — kérdeztük tőle ebből az al­kalomból. — Egy svájci kiadó Lau- sanne-ban 1979-ben megje­lentetett egy könyvet mun­káim ismertetéséről. Abban 302 szerzeményemet sorolja fel — válaszolta a muzsikus. — Azóta azonban évenként legalább tízet írtam, s így jó hatvannal lett több. Farkas Ferenc abban az időben került a Zeneakadé­miára — ahol 1927-ben vég­zett —, amikor az intézetnek Mihalovich Ödön volt az el­nöke, és Hubay Jenő a fő­igazgatója. ők Farkas taná­rai révén, tehát Weiner Leó­tól és Siklós Alberttól sze­reztek tudomást az általuk igen tehtségesnek tartott nö­vendékről. Figyelemmel is kísérték fejlődését. A diplo­ma megszerzése után a Vá­rosi Színházhoz szerződött korrepetitornak és karmes­ternek. Akkortájt komponál­ta meg Op. 1. jelzésű első művét, amelynek A három csavargó volt a címe, s bár­milyen furcsa, mindmáig nem került színre ez a keleti tárgyú táncjáték. A színház­ban Márkus Dezső és Ko­A legutóbbi, 1984-es buda­pesti nemzetközi kisplaszti­kái kiállítás rendezői az elő­készületek közben az élő mester előtt akartak tiszte­legni. Mire a tárlat' megnyílt, a Vilt-koillekció már csak az alkotó emlékét idézhette. A magyar művészetet fájdal­mas veszteség érte halálával; a meghatározó jelentőségű művészek távozása persze mindig az, de az ő esetében legszívesebben azt monda­nánk, ha fél évszázadosnál hosszabb munkásság után, hetvenkilenc éves művész­ről szólva tehetnénk: az élet­mű még mindig nem zárult le, további nagyszerű mun­kák kerülhettek volna ki a keze alól. Egyik méltatója alig néhány éve írta róla: „éber, mozgékony szellem, a lázas, és soha meg nem szű­nő stíluskeresés, a vátozat- lanul kirobbanó tehetség és a folytonos újrakezdés” jel­lemzi. Mondhatni, utolsó percéig dolgozott. Akik lát­ták, aligha felejtik el a Fé­szek Művészklubban rende­zett kamanatárlatát: megelő­ző stíluskorszakaitól merő­ben eltérő — de szuggeszti- vitásban, kísérletező kedv­ben legjobb korábbi munkái­hoz hasonlítható műveket mutatott be. Gipszet, efe­mer anyagokat használt — s időálló véleményt mondott az emberi szépségről és ki­szolgáltatottságról. iNyölcvan évvel ezelőtt, 1905. december 15-én szüle­tett Budapesten Vált Tibor, a huszadik századi rnagyat szobrászat egyik legnagyobb — s talán legellentmondáso­sabb? — egyénisége. Életmű­ve a modern plasztika lehe- tőségeinék és lehetetlen helyzetének a tükre, egyszer­re beszél nagyszerű eredmé­nyekről, s azokról a komp­romisszumokról, amelyet meg kellett kötni ahhoz, hogy az eredmények meg­szülessenek. A „csodagyerekként” fel­fedezett Vált Tibor 1922—26 között előbb az Iparművésze­ti, majd a Képzőművészeti Főisikolán tanult; a nyilvá­nosság előtt 1925-ben mutat­kozott be először. 1929-ben már a velencei biennálén is szerepelt, első önálló tárla­tát 1934-ben rendezte. 1928- ban római ösztöndíjat ka­pott, a következő években viszont már a Szocialista Képzőművészek csoportja mór Vilmos voltak a főnö­kei, és Sebestyén Géza az igazgató. Farkasnak komoly része volt több, Keleti Már­ton által rendezett avantgárd előadás betanításában, így Stravinsky—Ramuz A kato­na története című drámai játékának beállításában is. Két év után további tanu­lásra vágyott, és Rámába utazott, hogy a Santa Cecí­lia akadémia híres zeneszer­zési tanárának, Ottorino Respighinek növendéke le­gyen. Ezt követően Ausztriá­ban, majd Drezdában mű­ködött. Amikor meghívták Budapestre, hogy vegye át a Fővárosi Felsőbb Zeneiskola tanári állását, elfogadta. A második világháború kitöré­se után a kolozsvári aka­megalakítása érdekében te­vékenykedett. Felfedezte a hivatalos művészetpolitika — s ő maga felfedezte a má­sik lehetőséget, egy újszerű, valóban közösségi művészet megteremtésének esélyét. 1945 után „ott volt” a művé­szeti közélet sűrűjében, együttműködött az Európai Iskola tagjiaival, s a hagyo­mányosabb realizmus képvi­selőivel is. Közben a maga törvényei szerint építette életművét: a kezdeti neo­klasszicista irányultság he­lyét hamarosan átveszi egy oldottabb, líraibb hang. a kubizmus eredményeit ta­nulmányozza, majd egyre expresszívebbé válik világa. Az ötvenes években a gro­teszk, irónia, önirónia iránti vonzódása erősödk fel, hogy lassú átmenet, az expresszív fogalmazásmód és a geomet- rkus elemek ötvözése után a hetvenes években egyre szikárabbá, konstruktívabbá váljon művészete. Minderről persze kisplasz­tikái beszélnek, amelyek megformálásakor csak ön­magára kellett figyelnie. Köztéri szobrászként sem a pálya első évtizedeiben, sem később nem függetlenítette magát a megrendelői igé­nyektől. Mondhatni: a leg­többször azok ellenére ért el nagyszerű eredményeket ezen a területen is. Számos plasz­tikáját állították fel az or­szág különböző városaiban, ezek közül azonban — noha elsősorban nyilván ezek mi­att kapta meg az Érdemes, majd a Kiváló Művész címet — bizonyára kevés állt iga­zán közel a szívéhez, például az 1979-es Szikratávíró, az 1983-es Óra, vagy éppen az 1973-as Madách-emlékmű, amely a Margitszigeten áll. E szobrának hőséről mondta: „.. .olyan lény volt, akinek esendő mivolta fölé ívelt a szellemi ereje. Valamiképpen minden mű — az Ember tra­gédiája is — több, mint az alkotója. A portréábrázolás­ban persze minden álarcot el kell távolítanunk, mert a kor szellemét vállaló ember arca a maga teljes szubjek­tivitásában, létében tükrözi a kort.” Ezt a szubjektivitást maga is vállalta. Éppen ezért ko­runknak kevés hitelesebb tükrözője van az ő művé­szeténél. P. SZABÓ ERNŐ démián tanított, s ezt az in­tézetet igazgatta is. 1948-tól 1975-ig a Liszt Ferenc Ze­neművészeti Főiskola zene­szerzési tanszékét vezette. Olyan tanítványokkal büsz­kélkedhet, mint Bozay Atti­la, Durkó Zsolt, Kurtág György, Petrovics Emil, Szo- kolay Sándor —hogy csak a legismertebbeket említsük. Amikor 1942-ben az Ope­raház bemutatta Bűvös szek­rény című, az Ezeregyéjsza­ka egyik meséjének felhasz­nálásával írt színpadi mű­vét, a közönség és a kritika elragadtatással fogadta azt. A színpad továbbra is von­zotta. írt operát, daljátékot, balettet. Színre került A fur­fangos diákok, Zeng az erdő, Csínom Palkó című munká­ja. Szegeden előadták Vid- róczky című daljátékát. Amellett szimfóniával, kó­rusművekkel, kitűnő magyar költők verseire írt dalokkal, kamarazenével jelentkezett. Legalább hatvan magyar film kísérőzenéjét kompo­nálta. Elég, ha olyan sike­res filmekre utalunk, mint A kőszívű ember fiai, az Egy magyar nábob, a Kárpá- thy Zoltán vagy a Rákóczi hadnagya. A nyolcvanéves Farkas Fe­renc változatlan munka­kedvvel rója a kottafejeket. — Legújabb kompozíció­ja? — érdeklődtünk. MŰVÉSZET — Három kórusművemet fejeztem be. Ezeket az athé­ni görög nemzetközi kórus- fesztiválra készítettem. An­tik görög költők szövegeit használtam fel. Volt egyéb dolgom is. Befejeztem Laj- tha László, néhai zeneszerző kollégám hátrahagyott A vö­rös kalap című operájának hangszerelését — az özvegy beleegyezésével. — Ez idő szerint hol mű­ködik a fia, Farkas András? — Három svájci együttest vezet, de születésnapom al­kalmával Budapesten is diri­gál. December 15-én, vasárnap este a budapesti Zeneaka­démia nagytermében a Kó­rusok Országos és Budapes­ti Tanácsa, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola és a Magyar Zeneművészek Szö­vetsége a zeneszerző szüle­tésnapjának tiszteletére kó­rushangversenyt rendez mű­veiből. Ünnepi köszöntői ár. Űjfalussy József mond. KRISTÓF KAROLY „Létében tükrözi a Nyolcvan éve született Vi It Tibor Vilt Tibor Heine-szobra Somberekén Kaesz Gyula emlékműve

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents