Tolna Megyei Népújság, 1985. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-14 / 293. szám

1985. december 14. C TOLNA \ KÉPÚJSÁG 7 Gondok a megyeszékhelyen Hol vannak a gyermekorvosok? Érthető okok - Megoldás kerestetik Három telefonszámot ka­pok. Ezek valamelyikén ér­hetem el dr. Gonda Máriát, aki gyermekkörzeti orvos Szekszárdon. Érdeklődésem­re készséges információk: „Most a Mikes utcában ren­del ... Ide tízre jön ... Nem, kérem, a Mártírok terén, az új rendelőben van ...” Sze­rencse, hogy nem gyermeke­im betegek — gondolom —, s hogy nem lázas csemetével loholok a telefonbeszélgeté­sek jelezte úton az egyik ren­delőből a másikba. (Persze, abban az esetben bizonyára tudnám, hogy körzeti orvo­sunkat mikor és hol lelem. A „telefontortúrát” elsősor­ban azért ecseteltem, hogy valmiképpen ábrázoljam — persze, csak részben — egy mai szekszárdi gyermekkör­zeti orvos helyzetét, állapo­tát.) Példám másmilyen is van. A Rákóczi utcai — szintén gyermekkörzeti — orvosi rendelőben pedig délelőtt, délután megtalálom dr. Hor­váth Gábort. Szóval hely­zetük azonos, legfeljebb any- nyiban más, hogy egyikük ugyanazon, másikuk pedig más-más rendelőben fogadja a kis betegeket, akik több körzetbe tartoznak. Vagyis a pillanatnyilag, illetve hosz- szú távon hiányzó orvosokat is helyettesítik. Csupán a félreértések elkerülése végett sorolok néhány tényt, mely ugyan sokak számára isme­retes. Ezek a következők: az orvosok munkája nemcsak a rendelőkben zajlik, hanem kint a területen is, azaz lá­togatják az újszülötteket, ke. zelik a rendelőbe nem hoz­ható betegeket; a tanácsadás is feladataik közé tartozik, de a bölcsődések folyamatos vizsgálata, esetenként isko­lások — alkalmi vagy rend­szeres — szűrése sem ha­nyagolható el. S még egy fontos dolog: rendszeresen ügyelnek, ami este hattól reggelig tart. (Az ügyelet utá­ni napon pedig ugyanúgy kezdik, pontosabban folytat­ják a rendelést, mintha pi­henéssel töltötték volna az éjszakát.) Erre bárki mondhatja, hogy nyilván meg is fizetik ezért őket (egyébként ez külön fe­jezet), valamint azt, hogy munkájuk szervezése termé­szetesen az érvényben levő normatívák szerint történik. Igen, történne. .Mert mi is a helyzet Szekszárdon? Nyolc gyermekkörzeti orvo­si státus van. Kettő betöl­tetlen, egy orvosnő szülési szabadságon van, egy másik veszélyeztetett terhes. Te­hát a nyolc körzetben né­gyen dolgoznak, de ez az ál­lapot sem tart soká, ugyanis egyikük gyermeket vár, vagyis a kis létszám egy idő múlva — egy időre — még eggyel csökken. Ez azt jelen­ti, hogy éjszakai ügyelet há­romnaponként jut egy-egy orvosra, nem szólva a nap­pali leterhelésről. Azt már említetem se nagyon kell. hogy munkájuk egész em­bert követel, s mindent, ami ezzel jár. Magyarán: a szín­vonalas betegellátás jogos el­várása a társadalomnak, így az egyéneknek is. Viszont amennyiben bármilyen gond, probléma adódik... De a gyermekük betegsége miatt I)r. Horváth Gábor ki tudja, hányadik kis beteget vizs­gálja „ma"? ideges szülők — még ha is­mernék is az objektív körül­ményeket — haragjukat az éppen rendelő, ügyelő orvo­sokra zúdítják. Azaz a vádak őket érik, azokat, akik meg­feszített tempóban teszik a dolgukat legjobb tudásuk szerint. így volt ez szeptem­berben és októberben —, s megint volt igazuk a zúgoló- dóknak —, amikor a gyer- mekügyeletet képtelenség volt a városban megoldani. Akkor a felnőttkörzeti or­vosok önként vállalták a he­lyettesítést. Szóval e bizonyos hat hét után látszólag visz- szaállt a rend. Hangsúlyozom, csak látszólag, mert a gyer­mekszakorvosok hiánya vál­tozatlan. Hogy miért alakult ki ez a tarthatatlan helyzet? An­nak mélyek, s talán megta- lálhatatlanok a gyökerei. En­nek ellenére megpróbáltuk körüljárni a témát abban a reményben, hogy az illetéke­sek is ezt teszik. S hogy min­denki teszi a maga módján, az kiderült. Viszont változás, sajnos, nincs. Legalábbis pil­lanatnyilag. S következzenek a felvetődött problémák, a beszélgetések, a válaszok, az érvek és ellenérvek. Egyiket sem minősítjük, hiszen min­denütt sejthető a jó szándék, a változtatni akarás. Szinte minden illetékes érthető oko­kat sorolt magyarázatképpen. De a megoldás mindeddig nem született meg. Dr. Gonda Mária: — Azt kérjük, hogy a rendelési időn módosítsanak. A délutáni rendelési idő tarthasson hat helyett öt óráig. Elsősorban akkor, amikor az orvos hat­tól ügyel. Mert ha hatig ren­delünk, hatra nem érünk az ügyelet színhelyére. Arról nem is beszélek, hogy jó len­ne egy pillanatra látrti a csa­ládot, néhány falatnyi vacso­rát bekapni, átöltözni, s úgy állni munkába megint. Ez­zel kapcsolatban volt javas­latunk: dr. Csordás Jenő, a megyei kórház gyermekosz­tályának vezető főorvosa az osztály nevében vállalta, hogy a sürgős eseteket ab­ban a bizonyos egy órában ellátják. Az ügyelet gépko­csija be is vinné a kórház­ba azokat, akiket sürgősen kezelni kell. De a dolog va­lahol elakadt. (Egyébként a doktornőnek négy és fél éves és tizennégy hónapos gyer­mekei vannak.) A kicsi mel­lé egy nénit fogadtak, mert amennyiben bölcsődébe jár­na, bizony igencsak előfor­dulna, hogy az anyukának táppénzre kellene mennie a babával.) — Ezt kollégáim iránti szolidaritásból sem te­hetem — mondja határozot­tan. Dr. Horváth Gábortól anya. gi természetű dolgokról ér­deklődtünk: — A helyettesítési díjunk nem haladhatja meg az alap­fizetésünk ötven százalékát. Egy tizenkét-három éve vég­zett, majd szakvizsgázott or­vos alapfizetése hatezer fo­rint körül van. A szabályok értelmében én már decem­bertől nem helyettesíthetnék. De szükség van erre, úgy­hogy valamiféle jutalom­alapból dotálják a munkámat. Persze, ezzel nyilván csökken a jutalmazási keretünk ösz- szege. Az ügyeletben egy be­teg ellátása négy forint. Ez úgy jön ki, hogy az ügyeleti díjat elosztom a betegforga­lommal. Dr. Blaskovits Erzsébet vá­rosi főorvos: — Többen érvelnek azzal, hogy a kórház gyermekosz­tálya miért nem gondoskodik a szakorvos-utánpótlásról. Tulajdonképpen gondoskodik, hiszen a körzetekbe jósze­rével onnan jönnek ki az orvosok. Viszont az osztály körülményei igen lehangoló­ak. Immár húsz esztendeje elkészültére vár az új osz­tály. Talán majd a következő ötéves tervben. Egyébként az sem igaz, hogy Szekszárdról . azért mennek el a gyermek- orvosok, mrt nem adatik meg nekik a lakáshoz jutási lehetőség. Úgy vélem, ami a városi tanács „hatásköre”, ott nincs gond. Gondolok a lakásokra, a rendelőkre. Is­meretes, hogy az idén már adtunk át új orvosi rendelő­ket, s december 20-a körül ismét kétmunkahelyes gyer­mekkörzeti orvosi rendelő­vel bővítjük a hálózatot. Dr. Horváth Jenő megyei főorvos: — Hogy miért kevés a szak­orvos, annak pontos okát nem tudom. Tény, hogy a né­hány körzetben dolgozó gyer­mekszakorvost hősként kell dicsérni. Az is tény, hogy ez a szakma is elnőiesedett, s a szülőkorban levő asszonyok bizonyos időre „kiesnek” a munkából. Szerintem a kór­ház és a rendelőintézet egy­ségét kellene még jobban ér­vényesíteni. Az ügyelet? Megengedhetetlen, hogy egy ekkora város akár öt percre is ügyeleti ellátás nélkül ma­radjon. A biztonságos ellátás mindennél fontosabb. Az ügyelet módosítása ellen nincs kifogásom, s ebben a döntés is hatásköröm. Leg­Dr. Gonda Mária gyógyszert ír fel feljebb kifogásolhatom, ha az ellátásban problémák me­rülnek föl. Dr. Erdősi Mária, a megyei kórház főigazgató-helyettese, a rendelőintézet igazgatója: — Sok veszéllyel jár, ha a kórházat naponta egy-egy órára megnyitjuk a járóbe­tegek előtt... A kérdést is­mét elővesszük, s ideiglenes megoldást keresünk a gon­dok orvoslására. Tény, hogy az orvosok túlterheltek, de elmenetelüknek más okai vannak... Dr. Csordás Jenő, osztály- vezető főorvos, a városi egészségügyi szolgálat veze­tője: — Négy évvel ezelőtt, 1981-ben a városban nyolc gyermekkörzeti orvos dol­gozott. Közülük kettő van itt. Egyet magasabb beosztásba helyeztek, egy külföldre ment a családjával, egy nyugdíjas lett, egy a túlterhelésre hi­vatkozott, egy pedig vidéki lakóhelyére ment vissza. Ugyancsak 1981 óta hat gyer­mekszakorvos ment ki a vá­rosba — körzetbe — az osz­tályról. Tehát az osztály ^ké­pezte a szakorvosokat, sőt a megyei tanács orvosgyakor­nokok — akikkel tanulmá­nyi szerződést kötöttek — be­állításával is sokat segített. Hogy ilyen nagy a fluktáció? Egy csomó kiszámíthatatlan dolog közbejötté is indokol­ja. De nézzük, hogy kit tu­dunk az osztályról kiadni körzetbe? Egyszerűen senkit. Jelenleg 18 státusunk van. öt idősebb szakorvos dolgo­zik itt, egy most szakvizsgá­zott, de januártól Bonyhá- don dolgozik, ketten szak­vizsga előtt állnak, ketten most szültek, egy katona, s egy orvos szülés előtt áll. Rajtuk kívül két segédorvos van még. A helyzet kritikus. Gál Antalné, a megyei egészségügyi osztály személy­zeti főelőadója: — A megyei kórház gyer­mekosztályán 1975-ben 13 or­vos dolgozott. Közülük mind­össze Öten vannak ott jelen­leg. Egyetlen férfi lépett munkába az osztályon 1976— 1980 között, de ő már el is ment vidékre. A következő öt évben is csak egy férfit vettek fel, aki most katona... S Gál Antalné a „számok embereként” sorolja az ada­tokat. Olyanokat, melyek egymást és bizonyos dolgo­kat magyaráznak meg. Ügy tűnik, a „gyökeret” nem lel­jük. Pedig a megoldás sürgős lenne. Mindannyiunk érdeké­ben az. V, Horváth Mária Fotó: Kapfinger András A kezdés - folytatás Fejlődő, újuló Iregszemcse A megyei településfejlesz­tési versenyt figyelemmel kísérők — akarták, avagy nem — már évekkel ezelőtt megtanulták a három és fél ezernél alig valamivel több lakost számláló Iregszemcse nevét és méltán. Tavaly a társadalmi összefogás tizen­ötmillió-háromszázezer fo­rintos értékkel gazdagította Iregszemcse és a hozzátar­tozó Újireg lakóit. Az idén valamivel kevesebbre jön ki az érték, de csiak az akadé­koskodjék, aki nem tudja, mit jelent 13 milliót össze­hozni és úgy mozgatni a ta­nácsával együttműködő la­kosságot, s a helyi tanáccsal partnerkapcsolatban lévő nem tanácsi szerveket, hogy a közgyarapítás mérlegében jócskán meghaladja a négy­ezer forintot az egy főre ju­tó társadalmi munkaérték. Kevés hasonló nagyságú községe van a megyének, amely olyan eredményeket ért el a lakóhely-gyarapítás­ban, mint Iregszemcse. Ez­előtt 15—20 évvel ez a köz­ség nem éppen a legvonzóbb megállóhelye volt a Siófok­ról Szekszárdra, vagy onnan a Balaton felé tartóknak. Ma már az is elegendő csábítás a megpihenésre, amit az át­utazó a főútvonal két olda­lán lát. És igazuk van azok­nak a lokálpatriótáknak, akik azt mondják, hogy a „köszönőfronit” rendezettsé­ge csak utalás mindarra, ami itt fejlesztés címén tör­tént. „Beljebb kell menni!” — mondják, és aki a szíves szóra hajlik, rövid idő alatt megtapasztalhatja, hogy újult, növekedett, növekszik is ez az ősrégi település. En­nek folytán aligha támad gondja a lakosság megtartá­sával. A telepszerűen kiala­kított, s részben már beépí­tett részeken fiatalok élnek, építkeznek és nyilván nem az ideiglenesség igényével. A rendezés új utcákat nyi­tott meg, s tán okosabban, mint az egyébként tisztelet­re méltó elődök, akik a dom­borzati viszonyokra nem gondolva az alacsonyabban fekvő részekre pallántálták l ak Óh á za i k a t, kis zol g állt atva ezzel a víznek is hajlékaikat. A község új arcát a villa­szerű lakóházak határozzák meg, s bár lent van a köz­pont az enyhe lapban, nem nehéz megjósolni, hogy idő­vel följebb, beljebb „megy”. Már most hallani, hogy „ta­lán már a 2000. év első év­tizedeiben”. Van, aki le­gyint? Kishitűek, kétkedők mindenütt akadnak. Itt is, pedig tisztes iramot öltött a fejlődés, és ha a huszon­nyolc fős tanácstestület azt mondja, hogy 1977-től, hdgy- gyünk a közös tanácsban he­lyet foglalóknak akkor is, ha a huszonnyolc tanácstag közül tizenhét új birtokosa még a bizalomnak. A testület egyébként sike­resen esett át a tűzkereszt­ségen, noha nem viták híjá­val. A tanács augusztusi ülé­sén határozta meg a VII. öt­éves terv településfejlesztési koncepcióját, így azt is, .hogy mire kéri az 1986. január 1-től a községfejlesztési adót fölváltó fejlesztési hozzájá­rulást. Ügy szólt a verdikt, hogy a közös tanács a VII. ötéves terv első három esztendejé­ben az évi 600, utolsó két évében az évi 800 forintos hozzájárulást a megkezdett beruházások, felújítások be­fejezésére, az útépítés foly­tatására kívánja fölhasznál­ni. Az is benne volt aztán a határozatban, hogy a ta­nácstagok személyesen ke­ressék föl a választókerüle­tükben élő családokat szep­tember 20-ig. Beszéljék meg, mire kéri a tanács a pénzt, a lakosság eddigiekhez ha­sonló intenzitású közreműkö­dését. A tanácstagi család- látogatások négy nappal a határidő előtt, szeptember 16-ra befejeződtek. Az ered­mény: 77 százalék igen, 23 százalék nem. Mindössze egyetlen olyan választókerü­let akadt — a 9-es —, ahol 28 „nem” hangzott el a 15 „igen” ellenében. A magya­rázat: itt eddig nem épült út és ami ugyancsak szoron­gató, még várat magára a belsőségi vízrendezés. Hogy az első indulatok előliével máris van, aki a kimondott nemet igenre váltaná? Az ember gondolkodó lény és ilyenként nem ellensége se magának, se az őt szolgáló lehetséges jónak. Aztán meg ... Hétven százalékban saját erőből, társadalmi ösz. szefogással közel 10 kilomé­teren épült szilárd burkolatú út a VI. ötéves terv idősza­kában. A két település 30 kilométert kitevő úthálózatá­ból nem egészen 10 kilomé­ter vár még szilárd burko­lásra. S érthette, aki akarta: elsőrendő tennivalóként ka­pott helyet valamennyi bel­területi út megépítése a VII. ötéves terv fejlesztési listá­ján. Gonda József tanácselnök nem túlságosan büszke a tnácstagság serénységére, ar­ra, hogy a megyében az el­sők között is elsőkként vé­geztek a településfejlesztési hozzájárulás megszavaztatá- sával. Az irányélvek késve jöttek, ami nem volt segít­ség. Megismételni azért nem kell talán a nagyszabású be­szélgetést. De nagyon is in­dokolt attól tartani, hogy a 77 százalékban igent mondók között lesznek bőven — fő­ként idős, kisnyugdíjas em­berek, rossz szociális körül­mények közöitt élők, — akik mentességet kérnek, vagy akik a fenti összegeknek csak 80 százalékát fizetik hozzájárulásként. — Beszélgettem több ta­nácstaggal — mondom —, akik nagyjából számítással arra jutottak, hogy a kofa 1985-ben 430 ezer forint volt, a hozzájárulással megteremt­hető fejlesztési alap ennél legfeljebb 30 ezer forinttal lesz több 1986-ban. —■ Mi magunk is végez­tünk ilyen számításokat, tudjuk, hogy nem leszünk sokkal gazdagabbak. De amit elhatároztunk, azt meg is valósítjuk. A fiatalt dinamizmusa, nyíltszívűsége miatt népsze­rű tanácsvezető optimizmusa indokolt. Épít arra, amire bízvást lehet építeni, hogy Iregszemcsén és Üjiregben nem szeretnek sült galamb­ra várni a lakóhelyük fejlő­dését sürgető emberek. Lám, ötvenszázalékos készültségű már az óvodaibővítés munká­ja. Ha bele nem szól az idő­járás ma — szombaton — fölrakják a palát az új szárnyra. A tornaterem be­tonalapozása megtörtént, itt beköszönt kis időre a téli szünet. Adottak a tervek az útépítésre. Sima átmenet várható tehát a VI. ötéves terv időszakából a VII. öt­éves terv időszakába, és ez nem csekélység. Iregszemcse és társközsége ott maradhat a településfejlesztési verseny élmezőnyében, ha azt — mint eddig — tanácsával együtt a lakosság is úgy akarja. László Ibolya

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents