Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-02 / 258. szám

Mai számunkból

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

XXXV. évfolyam, 258. szám.

ARA: 2,20 FI

1985. november 2., szombat.

HÉTRŐL HÉTRE — HÍRRŐL HÍRRE

(3. old.)

CSEHSZLOVÁK

vásári örömök

(9. old.)

Közösségi kötődéseink

Közösségi kötődéseink, társas kapcsolataink sűrűjében nyelvünk gazdagon kínálja a választási lehetőségeket, az árnyalatokat, hiszen értelem és érzelem más és imás tartományait foglalja el az öregem, a komám, a pajtás, a haver, a cimbora, a barát, sőt a , kebelbarát titulus. Kérdés azonban: a mindennapi életben léteznek-e, élnek-e ezek a — nemcsak nyelvileg jogos! — megkülönböztetések?

Bizonyos: sokakban élnek, hatnak. De nem inkább azok-e a többség, akiknek elegendő az üdülőiben töltött két hét ahhoz, hogy harsány komámozással búcsúzzanak attól, akit vélhetően nem látnak újra, azoké a többség, akiknek néhány pöh'ár ital lecsorgása a torkukon mindenkit édesapámmá, puszipajtássá tesz? Miért öregem az a munkahelyi kolléga, akit futólag látunk, s hogyan lett jó barátunk az, akit csupán néhány órája ismerünk? Könnyen mérnénk, adnánk barátságunkat? Vagy éppen a fordítottjáról van szó; a tegnapi haver ma pajtás, holnap komám, holnapután viszont az a hogyishívják lesz...?

Közösségi kötelékeinket, társas kapcsolatainkat átmeneti társadalmunk viszonyai folyamatosan átrendezik, véglegesen a múlt rossz emlékei közé lökve a kiszolgáltatottságra, az alázatosságra, a ranglétra mindenhatóságára alapozott ismeretségeket. Ma nem számít különlegességnek, ha a hét végi telken összedugja fejét a két szomszéd, unit is, hogyan is kellene csinálniuk a makacskodó szivattyúval, ibár egyikük tanársegéd az egyetemen, a másik pedig bolti eladó. Ilyen apró gondok, az asszonyok befőzési módszerei, a gyerekek minden kötöttségtől mentes viszonya azután valóiban könnyen formál barátságot az ismeretségből, amint örömet szerezhet a gyermekkori pajtás felbukkanása, a ka to na c imbo r ával történő véletlen találkozás a benzinkútnál, az étteremben vagy éppen egy főhatósági értekezleten. Valaha volt kapcsolataink soha nem véglegesen elvarrott szálai életünk bonyolult szövedékének, ám ahhoz, hogy egy szál erős legyen, folyamatosan jelen legyen érzelmeinkben, csedekedeteinkben, gondolkodásmódunkban, nem elég a felszín, a futó csók a nők között, a háttapogatás. kézszorongatás a férfiaknál, a nahát, hívj már fel, a jó lenne egyszer összejönni családostól. Hisszük, holdudvarként fognak körül bennünket a barátok, ám egy nehéz helyzet, egy új beosztás, a nyugdíjba vonulás gyakran elég ahhoz, hogy e „barátok” — „barátnők” — holnap már csak biccentsenek, a házastárssal üzentessék meg, nem érnek rá, sértett képpel adják vissza a hónapokkal korábban kölcsönkért fúrógépet, a gyereknek nagyon hiányzó egyetemi jegyzetet vagy éppen a pénzt, amit baráti kölcsönként, szigorú titoktartással kérték, most viszont azt hírelik. ahol csak lehet, lelketlen uzsorásként vasaljuk be rajtuk a tartozást.

Közösségi értékrendünk ellentmondásai, visszásságai hűen tükröződnek úgynevezett formális és nem formális, azaz — némi leegyszerűsítéssel — hivatalos és nem hivatalos kapcsolatainkban, amint imagánkapcso- lataink összessége, az egyének, a családok, a kisközösségek viszonyrendszerei visszahatnak a közösségi értékrendre. Ingatag terepen jár mindig az ember, amikor másokkal — tartósabfo, tartós, ismétlődő — kapcsolatba kerül. A bizalmatlanság éppúgy hiba, mint az azonnali kitárulkozás, ám ezt sokkal-sokkal egyszerűbb a türelmes papíron rögzíteni, mint a valóságban gyakorolni. A valóságban ugyanis léteznék — mint a szerelmek — első pillantásra kialakult barátságok és évtizedek múltán ellenségekké lett kebelbarátok. Vannak cimborák, akikből íbarát lesz, s haverok, akikről évék elteltével sem tudunk többet, csupán azt. hogy remekül kezeli a tekegolyót, ám azt ne higgyük, kapcsolataink nyomtalanul siklanak el életünk felszínén, érintetlenül hagyják egyéniségünket...! Valamilyen hatása, nyoma, mint a húrhoz érő ujjnak, mindazoknak van, akik rövidebb-hosszabb időre a közelünkbe kerültek, azaz beléptek az életünkbe. E rezdülések, nyomók — gazdagodás vagy éppen sebek képében, formájában — semmivel sem állnak hátrább a fontossági sorrendben, mint a magunk törekvései, szándékai egyéniségünk formálásában. Hiszen éppen a kettő együtt adja azt a csodálatos — olykor keservesen is csodálatos — közeget, mely társas lénnyé tette, teszi az embert, mely egymáshoz kötődések bonyolult, más és más minőségű, értékű, de éppen különbözőségei okán is .nélkülözhetetlen láncát hozza létre.

Legyen ára barátságunknak! A viszonosság. Makarenko azt írta: „Semmiféle barátság nem létezhet kölcsönös tisztelet nélkül”. S valóban ez, az emberi méltóság mindenre kiterjedő tisztelete, a másik helyzetének beleélő megértése, a nyitottság a másik iránt az alapja a barátságnak. A szellem nagyjainak barátságát gyakran világhír vette szárnyaira, barátságok halhatatlan műveket teremtettek a tudományban éppűgy. mint a művészetekben. Mégis, mert a világ köznapi emberek millióiból áll, a köznapian igaz, mély barátságok azok, melyek roppant szilárdságú tartókötelei lőhetnek — 1 egyénék! — létezésüknek; életünknek.

MÉSZÁROS OTTÓ '

Kádár János londoni programja

Kádár János, az MSZMP főtitkára nagy-britanniai hivatalos látogatásának második napján elsőként Bemard Weatherillt, az alsóház elnökét kereste fel. A brit politikus a Westminster-palo- tában, az angol törvényhozás sok évszázados otthonában üdvözölte a magyar vendéget és kíséretét.

A szívélyes légkörű találkozón, amelyen jelen volt sir Anthony Kershaw, az alsóház külügyi bizottságának elnöke és lan Mikardo, a brit—magyar parlamenti csoport munkáspárti társelnöke is, a két parlament tevékenységéről és nemzetközi kapcsolatairól folytattak eszmecserét. Hangsúlyozták a törvényhozó testületek közötti folyamatos érintkezések jelentőségét, szerepét a népek közötti megértés, barátság erősítésében.

Kádár János ezután Anthony Kershaw kíséretében rövid körsétát tett az épületben, amely lényegében a mindenkori uralkodó egyik palotája, ám ő maga 1525 óta nem lakik itt. Csupán évente egyszer, a trónbeszéd

elmondásakor jelenik meg a felsőházban, ezúttal épp a közeli napokban. Elsőként az alsóház üléstermébe vezetett a látogatók útja. Kádár János érdeklődésére a vendéglátók elmondták, hogy a parlamentnek 650 képviselője van, mire a főtitkár megjegyezte, hogy a helyiség eny- nyi honatya számára meglehetősen szűknek tűnik. — Az is — hangzott Kershaw válasza —, ám szándékosan építették ekkorára, ugyanis a legritkább esetben fordul elő, hogy a viták tömött padsorok között folynak.

A Lordok Háza fafaragásokkal és színes üvegablakokkal, szobrokkal pazaron díszített üléstermében a vendéglátók elmondták, hogy a jobbára csak a hagyományok miatt létező felsőház hatáskörét egy évszázada próbálják megreformálni — egyelőre kevés sikerrel. — Ügy látszik, nem túlságosan sietnek vele — jegyezte meg tréfásan Kádár János. A parlamenti séta az épület legrégebbi, gótikus szárnyában,

(Folytatás a 2. oldalon.)

A TERMELŐNEK OLCSÚ, A FELVÁSÁRLÓNAK DRÁGA

(4. old.)

HANGNEM (5. old.)

VETŐMAG

DALMANDRÖL

(5. old.)

EREKLYEKÉNT ŐRZÖTT KÖNYVEK (10. old.)

A MAGYAR GOBELIN 1945—1985.

(11. old.)

VALTOZÖ GLECCSEREK (12. old.)

HÉT VÉGI BESZÉLGETÉS (6. old.)

MÚLTUNKBÓL (6. old.)

ALAKULÓBAN A HORGÁSZEGYESÜLET (7. old.)

SZIBÉRIAI EMBEREK (8. old.)

ÚJ VASÚTI KORSZAK FELÉ (12. old.)

DALLOS PÉTER ORSZÁGOS BAJNOK (13. old.)

SORSOLTAK AZ OSZTÁLYOZÓRA (13. old.)

HAJÓGYÁRTÁSUNK 150 ÉVE (14. old.)

Vetőmag Dalmandról

Megyeszerte, országszerte folyik a betakarítás a földekről. Így van ez a Dalmandl Mezőgazdasági Kombinátban is, melynek vetőmagüzemében nagy mennyiségű vetőmagot állítanak elő hazai és külföldi felhasználásra Ez a kép egy kísérleti telepen készült, az egysoros gép 4100 tétel kukoricát gyűjt be tételenként. Képriportunk lapunk 5. oldalán található.