Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-11 / 264. szám

1985. november 11.

ÜtPÜJSÄG 5

E^^noHÁ1 üzletszerű vendéglátás céljából fenntar- * Cl U ■ |0tt intézmény. Külföldieknek, turistáknak,

átutazóknak, gyűjtőnéven vendégeknek szállást és kiszolgálást biztosít. Igénybevételénél bejelentőlapot kell kitölteni. A fogadók, szállodák legfontosabb adatai közt szerepel sorszámuk, férőhelyük, minőségi rangsorolásuk, a vendégférőhelyek száma és az étterem kategóriája. A szálloda vagy szálló kifejezés nagyobb befogadóképességű egységet jelent, amelyhez étterem, presszó, bár is tartozik. Az autón és motoron érkezők számára és fogadására a motel szolgál, kisebb férőhelyes és szerényebb ellátást nyújt a panzió. A turistaszálló, a fizetővendég-szolgálat, a kemping pedig csak szállást biztosít a vendégek számára.

Fogadok az ut menten

Panzió, szálló, fogadó

Hosszú útra indulunk. Tolna megye — egyébként csekély számú — fogadóit látogatjuk végig. A kijelölt útvonal: Szekszárd, Nagymá- nyok, Nagydorog, Nagykónyi — mindazon helységek, ahol fogadók várják a megpihenni szándékozó, fáradt vándort.

Szekszárdi Sió Motel

Fél kettő után néhány perccel gördülünk ki a 6-os számú főútvonalra, első állomásunk a szekszárdi Sió Motel, ahova hamar kiérünk. Beállunk a recepciót magába foglaló faház mögé, s kiszállunk a kocsiból. Elég vigasztalannak tűnik a terep, a jellegzetes nyolcszögletű épületekben nem sokan tartózkodhatnak, sehol egy lélek. Sebaj, majd a recepciónál — reméljük — adnak némi felvilágosítást. A faház ajtaja előtti küszöbön álmos kutya heverész, sütteti magát a késő őszi napsugárral, egyébként egykedvűen bámul a semmibe. Belépnénk az épületbe, de ekkor szemünkbe tűnik az ablakra kitett papírdarabon a felirat: „Ebédelni mentem”. Kissé elkedvetlenít bennünket ez a tény, de úgy határozunk, megvárjuk az ebéd végét. Betérünk tehát a motel melletti Sió csárdába, két kólát rendelünk, félórát ücsörgünk az asztalnál, majd fizetünk: 18,40 forintba került a két üdítő. A szolgáltatást is meg kell fizetni. A recepciónál ugyanaz a kép fogad bennünket, még mindig „ebédelni mentem” és ott van a hűséges házőrző is. Fél három felé jár. öt perc tétlen várakozás után feladjuk a játékot, indulunk tovább, új fogadókat keresni.

Bonyhád, Fészek Fogadó

Bonyhád felé tartunk, e város közelségében található Nagymányok. A falu szélén reprezentatív küllemű épület tűnik szemünkbe. A ház oldalán, a „cégtáblán” nagy betűk hirdetik: Fészek Fogadó. Felcsillan a szemünk, ezt keressük. A földszinti nagyteremben halk zene szól, a pult mögött fiatal felszolgálónő.

— Nem, az üzlet vezetője nem tartózkodik itt — válaszol érdeklődésünkre. Holnap lesz bent.

Még mielőtt további információkat kérnénk, a biztonság kedvéért rákérdezünk.

— Természetesen szobákat is kiadnak éjszakára? — Rábeszélő hangon feltett kérdés-válaszunkra tagadó feleletet kapunk.

— Ügy volt, hogy igen, de ez valami miatt meghúsult. Ez a fogadó tehát nem igazán fogadó. Talán a nagydorogi az lesz.

Nagydorog, Piroska Panzió

Gyanús csend. A bejárati ajtó zárva. Az ablakban a nyitva tartást feltüntető tábla. Csütörtök: szünnap.

— Nézzék meg hátul, lehet, ott vannak — az úttest túloldaláról idősebb asszony kiált felénk. Útmutatását megfogadjuk, s becsöngetünk a hátsó traktusban található lakrészbe. Persze, senki nem nyit ajtót.

— Biztos Szekszárdon van a tulajdonos — ismét az előző hang szól hozzánk. Egy kerékpáros, látván tanácstalanságunkat, elkarikáz mellettünk, és foghegyről odaveti:

— Hat órára visszajönnek.

Egyoldalú eszmecserénk

ezzel meg is szakad — nehéz dolog gyalogosnak kerékpárossal hosszasabban beszédbe elegyedni. Közelebb megyünk az úttest szélén álldogáló asszonyhoz, és reménykedve megkérdezzük tőle:

— Szállást is kapnak a vendégek a paznióban ?

— Azt nem — válaszolja olyan hangsúllyal, amelyből az csendül ki: hát mi még ezt sem tudtuk?

Nem is időzünk tovább Nagydorogon, négy óra van, kényszerű kitérővel indulunk tovább Nagykónyi felé. Lassan beesteledik, a Fejér megyei Vajtán és Cecén keresztül érkezünk vissza Tolna megyébe. Már nincs messze útvonalunk utolsó állomása, Tamásiban járunk. Az itteni Muskátli büfé és falatozó megérdemed egy mondatot, két kóla nem egész 10 forintba került. Este nyolc óra felé jár, amikor Nagykónyi- ba érkezünk.

Nagykónyi, Jóbarát Fogadó

A Nagykónyi Jóbarát fogadó — igaz ilyen névvel

csak az őszi-téli idényben üzemel — egyébként Nonstop csárda — két évvel ezelőtt nyitotta kapuját. Az üzlet vezetője Olejnyik János, több mint 30 éve dolgozik már a szakmában. Egyszemélyben szakács,

konyhafőnök, felszolgáló, s ha kell, takarító is. Vállalkozott egy rövid beszélgetés erejéig arra, hogy bemutassa a fogadót.

— Kevés olyan vendéglátóipari egység van Tolna megyében, amely éjfélig üzemelő melegkonyhával dicsekedhet. A mienk ezek közé tartozik. Hétköznap 8—24 óráig tartunk nyitva, szombat, vasárnap reggel 6-tól éjfél után 2-ig. Egyébként nyolc-tíz féle étel közül válogathatnak a vendégeink.

— Szállást is adnak az átutazóknak?

— Kilenc szobánk van, ebből hét kétszemélyes, a másik kettő egyszemélyes. Ezek közül öt szoba fűthető, any- nyit is adunk ki télen.

— Sokan megfordultak mostanában a vendégszobában?

— Jelenleg nincs vendég a szobánkban, nemrég távoztak a pécsi MÉH Vállalat dolgozói, s néhány napig nálunk éjszakáztak a pécsi körzeti stúdió forgatócsoportjának tagjai. Utoljára a múlt héten szálltak meg a fogadóban.

— Mennyibe kerül a szállás egy éjszakára?

— Egy személy részére 200 forint, két személy részére 350 forint, de ebbe beleértendő a félpanzió.

Beszélgetésünk végeztével Olejnyik János bemutatja a szállásokat, fzlésesen berendezett helyiségek, minden szobában falikút, a bútorzat, az ágyak, asztalok, szőnyegek tiszták és egyszerűek.

— A venédgeink is elégedettek — mondja Olejnyik János.

Fogadó — a régies kifejezés hallatán sok minden jut az ember eszébe. Leginkább az iskolai magyarórák során vált ismertté a főnév. A régmúlt időkben sűrűn használt fogalom mintha kiveszett volna a szókincsünkből. Helyette a szálloda, hotel kifejezés került a köznyelvbe. Az Ilyen jellegű, nagyon szép és modern épületek közül megyénk leginpozánsabb egysége a szekszárdi Gemenc Szálló. Dombóváron és Tamásiban is épültek újabb hasonló létesítmények. De hogy a régiekről is szó essék, Pakson nemrég kapott új arcot az egykori régi híres fogadó, vagy mai néven szálloda. Megyénk városaiban a többi állapota sokszor siralmas, de omladozó falaikkal azért őrzik még a régi Krúdys hangulatot. A nagy magyar író annak idején regényeiben sokszor megjelenítette a fogadók hangulatát, ahol az udvaron mint írja „csak a lovak zabropogtatása hallaltiszik”. Hogy a fent em. Mtett állapotokra egy példát is mondjunk, a bonyhádi szállodát emelném ki. Érdemes megnézni? Hát van itt mit felújítani.

Megnövekedett az idegenforgalmunk, jöttek és jönnek a vendégek. Igényünk és az ő igényük is változott és ma már alig képzelhető el fürdőhely vendégférőhely nélkül. Nem véletlen, hogy vendégférőhelyről esett szó, mert ma már máshol is lehet megszállni, nemcsak szállodában. Kiemelt fontosságú üdülőink .mellé az IBUSZ és az Idegenforgalmi Hivatal szervezett vendégszobákat. A keresett gyógyvízforrások mellett kialakult a fizetővendég-szolgálat. Tulajdonképpen ekkor a lakosság is belépett a szállodahálózatba. A panzió, félpanzió fogalma ismét közismert. Szükségessé vált a fellendülő idegenforgalom miatt. Az állami vállalatoknál is nőtt a vállalkozó kedv és az üzleti szellem. A lehetőségeket látva, a turizmusba és az idegenforgalomba vetett hittel, újabb kempingeket, motelokat és türistaházakat kezdtek építeni. A vendéglátás

A hosszabb ideig egy szálláshelyen való tartózkodás akár üdülést is jelenthet A város zajától, a rohanó életformától egyre inkább menekülő ember új kikapcsolódási formával védekezik ezek ellen. Divattá vált falura utazni. A turistáhagyományok- kal egy időben felújításra kerülnek a falusi házak. A

mindig jó üzlet volt, és az is marad. A vállalati üzemeltetés mellett helyet kaptak a szerződéses üzleti egységek, sőt egyes jól kereső vendéglátóipari dolgozók saját szakállukra, saját keretből, vagy kölcsönnel vendéglátó egységeket építettek. Számuk egyre nő, és mindenki megtalálja a számítását. Sok he. lyen a földszinti étterem vagy presszó mellé, vagy ép. pen fölé kiadó szobák is kerültek. Újra divatos az út- széli fogadó és a csárda. Míg az egyikben halászlevet vagy éppen birka- netán borjúpörköltet lehet enni, kellemes hangulatban, addig a másik típusnál szállást is találunk. Építésük, kivitelezésük következtében mindegyik egyedi hangulatot áraszt. Mindegyik épületnek megvan a maga vonzereje, kialakul a híres főztje, van is kereslet rá, mert ha időnként pénztárcánk engedi be-be térünk az út szélén az egyikbe, vagy a másikba. Van aki erre esküszik, van aki arra.

Az árak is változnak, a legolcsóbbtól a legdrágábbig. S ahol kevésbé megy az üzlet, ott a tulajdonos egyéb fortélyos megoldással csalogatja a vendégeket, például látványos showműsorokat szervez számukra. Az egyik legifjabb, fogadó névvel jelölt épület a Tolna Tourist vállalkozásában épült, a gerne,nci erdő szélén, a Sió partján. Változik a fogadó szó használata is. Még régen a szálloda, hotel helyett volt a köznyelvben, ma egyre inkább a magánvállalkozásként épült és üzemelő olyan vendéglátóegységeket Illeti e kifejezés, ahol a házikoszt mellett néhány kiadó szoba is várja a vendégeket. A motel kifejezés nem a régi értelemben használatos. Ma már a szállás mellett a büfé biztosítja az étkezési lehető, ségeket. Azért örvendetes, hogy lassan kivesző szavaink újra visszakerültek a köztu. datba. használjuk ezeket nemcsak a nyelvünkben, hanem az utak mentén élő valóságként is. Üjra divat a panzió, a motel, a csárda és a fogadó.

szobák szállást nyújtanak, Megyénkben Jágónak, Nyergeserdő, Váralja, Mórágy, pontosabban azok vállalkozó szellemű lakói keltik életre ezt az üdülési formát. Legtöbben Budapestről keresik fel falvainkat és a 85-ös évben fordult meg itt a legtöbb vendég. Kedvelt a félvagy egészpanziós, vagy éppen anélküli pihenési forma.

A turistaházak helyére a falusi üdülés lép?

Fizetővendégek

Mi lesz a szekszárdi turistaszállóval?

A Tolna Megyei Idegen- forgalmi Hivatal kiterjedt fizetővendég-szolgálatot üzemeltet. Csak Szekszárd városában 67 szállásadót tartanak nyilván. Még többet Dombóvár és Gunaras térségében: itt összesen 164 szoba várja a vendégeket. Nem meglepő ez a nagy szám, ha meggondoljuk, hogy Gunaras egyre népszerűbbé válik — az ország szinte minden részéről érkeznek pihenni vágyó emberek az ismert fürdőhelyre. Tamási a maga 46, Fadd a 28 szállásával nem tekinthető komoly konkurenciának. Ügy látszik, a dombori holt Duna-ág közkedveltsége ellenére sem elsősorban a fizetővendég-szolgálat kiterjedését vonta maga után. A sor végén ott találjuk Si- montornyát 26, valamint Dunaföldvár és Bonyhád nevét 21—21 szobával.

A szobákat minőségük szerint két kategóriába lehet osztani. A zuhanyzóval rendelkező lakrész első osztályba sorolandó, az összes többi a második osztályba. Ilyet egyébként nem tart fenn az idegenforgalmi hivatal. A fizetővendég-szolgálatot döntő többségükben hazai turistáink veszik igénybe. Ez háromnegyed éves vonatkozásban mintegy 57 és fél ezer Tolna megyében eltöltött éjszakát jelent. A szobák ára változó: 80—160 forintig terjed, illetve a lakosztály 300 forint.

E házakat a Turistaellátó Vállalat és a Természetbarát Szövetség együttes erővel hozta létre, és tartotta fenn. A széles tömegeket megmozgató turizmus indulása hajnalán a természet- járók lelkesedésével szinte versenyben építettek menedékházakat és turistaszállásokat. Az emberek a hegyekre egyenként vitték a köveket, és vödörszámra hordták a vizet. Felépítésük óta hosszú idő telt el. Az országban az 5000 épületből már csak alig üzemel néhány. Oka: különböző vállalatok és vendéglátóüzemek kezelésébe kerültek a 80-as

évek táján. A látogatottság változó lett, kihasználtáguk csak hét végén volt megfelelő. Nem voltak gazdaságosak, hát bezárták őket.

Szekszárdon, a Kálvária utca 1. szám alatt a mai napig üzemel a turistaszálló. 1966-ban egy présházat alakítottak át erre a célra. Hetven férőhelyes a kereskedelmi szálláshely. Tíz-tizenkét ágyas szobái mellett egy-, két-, háromágyas szoba is működik. Fenntartója a Tolna Tourist. Kihasználtsága az utóbbi évben csökkent. A '70-es és ’80-as években 21 000 vendégéjszaka volt az évi kihasználtsága. A mai

napig ez a szám 5000-re csökkent.

— Ráfizetéses — mondja Wieszner György, a Tolna Tourist hivatalvezetője. A szálláshelyek közül megyénkben, de az országban is a turistaszállók árai maximáltak. A többi férőhely mind szabadáras kategóriába tartozik, és a kereslet— kínálat dönt. 40 forintba kerül egy ágy, a bevételt szinte elviszi a Patyolat mosási díja. Olajjal fűtünk, szombat-vasárnap is nyitva tart ez a szállás. A költségeink növekednek.

Az igények változtak, s ma már a pedagógusok az osztálykirándulások szervezésénél is szívesebben fizettetik ki a 100 forintot a tanulókkal, hogy azok 2—3 ágyas szobákban kaphassanak elhelyezést.

Döntenünk kell, hogy merre tovább — folytatja a gondolatot a Tolna Tourist hivatalvezetője. — A megoldás a tetőtér-beépítéses bővítés lesz, kisebb szobákat fogunk kialakítani. A cél, hogy reggelit is kapjanak a vendégek, és egy kisebb fogadóegységet alakítsunk ki.

Az olcsó szállásokra nagy szükség van, viszont a gazdaságosságot nehéz összeegyeztetni a meegnövekedett igényekkel.

Az oldalt írták: Szekér József és Szeri Árpád. Fotó: Kapfinger András.