Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-11 / 264. szám

1985. november 11. ÜtPÜJSÄG 5 E^^noHÁ1 üzletszerű vendéglátás céljából fenntar- * Cl U ■ |0tt intézmény. Külföldieknek, turistáknak, átutazóknak, gyűjtőnéven vendégeknek szállást és kiszolgálást bizto­sít. Igénybevételénél bejelentőlapot kell kitölteni. A fogadók, szállo­dák legfontosabb adatai közt szerepel sorszámuk, férőhelyük, minő­ségi rangsorolásuk, a vendégférőhelyek száma és az étterem kategó­riája. A szálloda vagy szálló kifejezés nagyobb befogadóképességű egységet jelent, amelyhez étterem, presszó, bár is tartozik. Az autón és motoron érkezők számára és fogadására a motel szolgál, kisebb férőhelyes és szerényebb ellátást nyújt a panzió. A turistaszálló, a fi­zetővendég-szolgálat, a kemping pedig csak szállást biztosít a ven­dégek számára. Fogadok az ut menten Panzió, szálló, fogadó Hosszú útra indulunk. Tol­na megye — egyébként cse­kély számú — fogadóit lá­togatjuk végig. A kijelölt út­vonal: Szekszárd, Nagymá- nyok, Nagydorog, Nagykónyi — mindazon helységek, ahol fogadók várják a megpihen­ni szándékozó, fáradt ván­dort. Szekszárdi Sió Motel Fél kettő után néhány perccel gördülünk ki a 6-os számú főútvonalra, első állo­másunk a szekszárdi Sió Mo­tel, ahova hamar kiérünk. Beállunk a recepciót magá­ba foglaló faház mögé, s ki­szállunk a kocsiból. Elég vi­gasztalannak tűnik a terep, a jellegzetes nyolcszögletű épületekben nem sokan tar­tózkodhatnak, sehol egy lé­lek. Sebaj, majd a recepció­nál — reméljük — adnak némi felvilágosítást. A faház ajtaja előtti küszöbön álmos kutya heverész, sütteti ma­gát a késő őszi napsugárral, egyébként egykedvűen bámul a semmibe. Belépnénk az épületbe, de ekkor szemünk­be tűnik az ablakra kitett papírdarabon a felirat: „Ebé­delni mentem”. Kissé elked­vetlenít bennünket ez a tény, de úgy határozunk, megvárjuk az ebéd végét. Betérünk tehát a motel mel­letti Sió csárdába, két kólát rendelünk, félórát ücsörgünk az asztalnál, majd fizetünk: 18,40 forintba került a két üdítő. A szolgáltatást is meg kell fizetni. A recepciónál ugyanaz a kép fogad ben­nünket, még mindig „ebé­delni mentem” és ott van a hűséges házőrző is. Fél há­rom felé jár. öt perc tétlen várakozás után feladjuk a játékot, indulunk tovább, új fogadókat keresni. Bonyhád, Fészek Fogadó Bonyhád felé tartunk, e város közelségében található Nagymányok. A falu szélén reprezentatív küllemű épü­let tűnik szemünkbe. A ház oldalán, a „cégtáblán” nagy betűk hirdetik: Fészek Fo­gadó. Felcsillan a szemünk, ezt keressük. A földszinti nagyteremben halk zene szól, a pult mögött fiatal felszol­gálónő. — Nem, az üzlet vezetője nem tartózkodik itt — vála­szol érdeklődésünkre. Holnap lesz bent. Még mielőtt további in­formációkat kérnénk, a biz­tonság kedvéért rákérde­zünk. — Természetesen szobákat is kiadnak éjszakára? — Rá­beszélő hangon feltett kér­dés-válaszunkra tagadó fele­letet kapunk. — Ügy volt, hogy igen, de ez valami miatt meghúsult. Ez a fogadó tehát nem iga­zán fogadó. Talán a nagy­dorogi az lesz. Nagydorog, Piroska Panzió Gyanús csend. A bejárati ajtó zárva. Az ablakban a nyitva tartást feltüntető táb­la. Csütörtök: szünnap. — Nézzék meg hátul, le­het, ott vannak — az úttest túloldaláról idősebb asszony kiált felénk. Útmutatását megfogadjuk, s becsöngetünk a hátsó traktusban található lakrészbe. Persze, senki nem nyit ajtót. — Biztos Szekszárdon van a tulajdonos — ismét az elő­ző hang szól hozzánk. Egy kerékpáros, látván tanácsta­lanságunkat, elkarikáz mel­lettünk, és foghegyről oda­veti: — Hat órára visszajönnek. Egyoldalú eszmecserénk ezzel meg is szakad — ne­héz dolog gyalogosnak ke­rékpárossal hosszasabban be­szédbe elegyedni. Közelebb megyünk az úttest szélén áll­dogáló asszonyhoz, és re­ménykedve megkérdezzük tőle: — Szállást is kapnak a vendégek a paznióban ? — Azt nem — válaszolja olyan hangsúllyal, amelyből az csendül ki: hát mi még ezt sem tudtuk? Nem is időzünk tovább Nagydorogon, négy óra van, kényszerű kitérővel indulunk tovább Nagykónyi felé. Las­san beesteledik, a Fejér me­gyei Vajtán és Cecén keresz­tül érkezünk vissza Tolna megyébe. Már nincs messze útvonalunk utolsó állomása, Tamásiban járunk. Az itteni Muskátli büfé és falatozó megérdemed egy mondatot, két kóla nem egész 10 fo­rintba került. Este nyolc óra felé jár, amikor Nagykónyi- ba érkezünk. Nagykónyi, Jóbarát Fogadó A Nagykónyi Jóbarát fo­gadó — igaz ilyen névvel csak az őszi-téli idényben üzemel — egyébként Non­stop csárda — két évvel ez­előtt nyitotta kapuját. Az üzlet vezetője Olejnyik Já­nos, több mint 30 éve dol­gozik már a szakmában. Egyszemélyben szakács, konyhafőnök, felszolgáló, s ha kell, takarító is. Vállal­kozott egy rövid beszélgetés erejéig arra, hogy bemutas­sa a fogadót. — Kevés olyan vendéglá­tóipari egység van Tolna megyében, amely éjfélig üze­melő melegkonyhával dicse­kedhet. A mienk ezek közé tartozik. Hétköznap 8—24 óráig tartunk nyitva, szom­bat, vasárnap reggel 6-tól éj­fél után 2-ig. Egyébként nyolc-tíz féle étel közül vá­logathatnak a vendégeink. — Szállást is adnak az át­utazóknak? — Kilenc szobánk van, eb­ből hét kétszemélyes, a má­sik kettő egyszemélyes. Ezek közül öt szoba fűthető, any- nyit is adunk ki télen. — Sokan megfordultak mostanában a vendégszobá­ban? — Jelenleg nincs vendég a szobánkban, nemrég távoz­tak a pécsi MÉH Vállalat dolgozói, s néhány napig ná­lunk éjszakáztak a pécsi kör­zeti stúdió forgatócsoportjá­nak tagjai. Utoljára a múlt héten szálltak meg a fo­gadóban. — Mennyibe kerül a szál­lás egy éjszakára? — Egy személy részére 200 forint, két személy ré­szére 350 forint, de ebbe be­leértendő a félpanzió. Beszélgetésünk végeztével Olejnyik János bemutatja a szállásokat, fzlésesen beren­dezett helyiségek, minden szobában falikút, a bútor­zat, az ágyak, asztalok, sző­nyegek tiszták és egyszerűek. — A venédgeink is elé­gedettek — mondja Olejnyik János. Fogadó — a régies kifeje­zés hallatán sok minden jut az ember eszébe. Leginkább az iskolai magyarórák során vált ismertté a főnév. A rég­múlt időkben sűrűn használt fogalom mintha kiveszett volna a szókincsünkből. He­lyette a szálloda, hotel kife­jezés került a köznyelvbe. Az Ilyen jellegű, nagyon szép és modern épületek kö­zül megyénk leginpozánsabb egysége a szekszárdi Gemenc Szálló. Dombóváron és Ta­másiban is épültek újabb hasonló létesítmények. De hogy a régiekről is szó es­sék, Pakson nemrég kapott új arcot az egykori régi híres fogadó, vagy mai néven szál­loda. Megyénk városaiban a többi állapota sokszor si­ralmas, de omladozó falaik­kal azért őrzik még a régi Krúdys hangulatot. A nagy magyar író annak idején re­gényeiben sokszor megjelení­tette a fogadók hangulatát, ahol az udvaron mint írja „csak a lovak zabropogtatása hallaltiszik”. Hogy a fent em. Mtett állapotokra egy példát is mondjunk, a bonyhádi szállodát emelném ki. Érde­mes megnézni? Hát van itt mit felújítani. Megnövekedett az idegen­forgalmunk, jöttek és jön­nek a vendégek. Igényünk és az ő igényük is változott és ma már alig képzelhető el fürdőhely vendégférőhely nélkül. Nem véletlen, hogy vendégférőhelyről esett szó, mert ma már máshol is le­het megszállni, nemcsak szállodában. Kiemelt fontos­ságú üdülőink .mellé az IBUSZ és az Idegenforgalmi Hivatal szervezett vendég­szobákat. A keresett gyógy­vízforrások mellett kialakult a fizetővendég-szolgálat. Tu­lajdonképpen ekkor a lakos­ság is belépett a szállodahá­lózatba. A panzió, félpanzió fogalma ismét közismert. Szükségessé vált a fellendülő idegenforgalom miatt. Az állami vállalatoknál is nőtt a vállalkozó kedv és az üzleti szellem. A lehetőségeket lát­va, a turizmusba és az ide­genforgalomba vetett hittel, újabb kempingeket, motelo­kat és türistaházakat kezd­tek építeni. A vendéglátás A hosszabb ideig egy szál­láshelyen való tartózkodás akár üdülést is jelenthet A város zajától, a ro­hanó életformától egyre inkább menekülő em­ber új kikapcsolódási for­mával védekezik ezek ellen. Divattá vált falura utaz­ni. A turistáhagyományok- kal egy időben felújításra ke­rülnek a falusi házak. A mindig jó üzlet volt, és az is marad. A vállalati üzemel­tetés mellett helyet kaptak a szerződéses üzleti egységek, sőt egyes jól kereső vendég­látóipari dolgozók saját sza­kállukra, saját keretből, vagy kölcsönnel vendéglátó egységeket építettek. Számuk egyre nő, és mindenki meg­találja a számítását. Sok he. lyen a földszinti étterem vagy presszó mellé, vagy ép. pen fölé kiadó szobák is ke­rültek. Újra divatos az út- széli fogadó és a csárda. Míg az egyikben halászlevet vagy éppen birka- netán borjú­pörköltet lehet enni, kellemes hangulatban, addig a másik típusnál szállást is találunk. Építésük, kivitelezésük kö­vetkeztében mindegyik egye­di hangulatot áraszt. Mind­egyik épületnek megvan a maga vonzereje, kialakul a híres főztje, van is kereslet rá, mert ha időnként pénz­tárcánk engedi be-be térünk az út szélén az egyikbe, vagy a másikba. Van aki er­re esküszik, van aki arra. Az árak is változnak, a legolcsóbbtól a legdrágábbig. S ahol kevésbé megy az üz­let, ott a tulajdonos egyéb fortélyos megoldással csalo­gatja a vendégeket, például látványos showműsorokat szervez számukra. Az egyik legifjabb, fogadó névvel je­lölt épület a Tolna Tou­rist vállalkozásában épült, a gerne,nci erdő szélén, a Sió partján. Változik a fogadó szó használata is. Még ré­gen a szálloda, hotel helyett volt a köznyelvben, ma egyre inkább a magánvállalkozás­ként épült és üzemelő olyan vendéglátóegységeket Illeti e kifejezés, ahol a házikoszt mellett néhány kiadó szoba is várja a vendégeket. A motel kifejezés nem a régi értelemben használatos. Ma már a szállás mellett a büfé biztosítja az étkezési lehető, ségeket. Azért örvendetes, hogy lassan kivesző szavaink újra visszakerültek a köztu. datba. használjuk ezeket nemcsak a nyelvünkben, ha­nem az utak mentén élő va­lóságként is. Üjra divat a panzió, a motel, a csárda és a fogadó. szobák szállást nyújtanak, Megyénkben Jágónak, Nyer­geserdő, Váralja, Mórágy, pontosabban azok vállalkozó szellemű lakói keltik életre ezt az üdülési formát. Leg­többen Budapestről keresik fel falvainkat és a 85-ös év­ben fordult meg itt a leg­több vendég. Kedvelt a fél­vagy egészpanziós, vagy ép­pen anélküli pihenési forma. A turistaházak helyére a falusi üdülés lép? Fizetővendégek Mi lesz a szekszárdi turistaszállóval? A Tolna Megyei Idegen- forgalmi Hivatal kiterjedt fizetővendég-szolgálatot üze­meltet. Csak Szekszárd vá­rosában 67 szállásadót tarta­nak nyilván. Még többet Dombóvár és Gunaras tér­ségében: itt összesen 164 szoba várja a vendégeket. Nem meglepő ez a nagy szám, ha meggondoljuk, hogy Gunaras egyre népsze­rűbbé válik — az ország szinte minden részéről ér­keznek pihenni vágyó embe­rek az ismert fürdőhelyre. Tamási a maga 46, Fadd a 28 szállásával nem tekinthe­tő komoly konkurenciának. Ügy látszik, a dombori holt Duna-ág közkedveltsége el­lenére sem elsősorban a fi­zetővendég-szolgálat kiterje­dését vonta maga után. A sor végén ott találjuk Si- montornyát 26, valamint Dunaföldvár és Bonyhád nevét 21—21 szobával. A szobákat minőségük szerint két kategóriába lehet osztani. A zuhanyzóval ren­delkező lakrész első osztály­ba sorolandó, az összes töb­bi a második osztályba. Ilyet egyébként nem tart fenn az idegenforgalmi hivatal. A fizetővendég-szolgálatot döntő többségükben hazai turistáink veszik igénybe. Ez háromnegyed éves vonatko­zásban mintegy 57 és fél ezer Tolna megyében eltöl­tött éjszakát jelent. A szo­bák ára változó: 80—160 fo­rintig terjed, illetve a lak­osztály 300 forint. E házakat a Turistaellátó Vállalat és a Természetba­rát Szövetség együttes erő­vel hozta létre, és tartotta fenn. A széles tömegeket megmozgató turizmus indu­lása hajnalán a természet- járók lelkesedésével szinte versenyben építettek mene­dékházakat és turistaszállá­sokat. Az emberek a hegyek­re egyenként vitték a köve­ket, és vödörszámra hord­ták a vizet. Felépítésük óta hosszú idő telt el. Az or­szágban az 5000 épületből már csak alig üzemel né­hány. Oka: különböző vál­lalatok és vendéglátóüzemek kezelésébe kerültek a 80-as évek táján. A látogatottság változó lett, kihasználtáguk csak hét végén volt megfe­lelő. Nem voltak gazdaságo­sak, hát bezárták őket. Szekszárdon, a Kálvária utca 1. szám alatt a mai na­pig üzemel a turistaszálló. 1966-ban egy présházat ala­kítottak át erre a célra. Het­ven férőhelyes a kereskedel­mi szálláshely. Tíz-tizenkét ágyas szobái mellett egy-, két-, háromágyas szoba is működik. Fenntartója a Tolna Tourist. Kihasználtsá­ga az utóbbi évben csökkent. A '70-es és ’80-as években 21 000 vendégéjszaka volt az évi kihasználtsága. A mai napig ez a szám 5000-re csökkent. — Ráfizetéses — mondja Wieszner György, a Tolna Tourist hivatalvezetője. A szálláshelyek közül me­gyénkben, de az országban is a turistaszállók árai ma­ximáltak. A többi férőhely mind szabadáras kategóriá­ba tartozik, és a kereslet— kínálat dönt. 40 forintba ke­rül egy ágy, a bevételt szin­te elviszi a Patyolat mosási díja. Olajjal fűtünk, szom­bat-vasárnap is nyitva tart ez a szállás. A költségeink növekednek. Az igények változtak, s ma már a pedagógusok az osz­tálykirándulások szervezésé­nél is szívesebben fizettetik ki a 100 forintot a tanulók­kal, hogy azok 2—3 ágyas szobákban kaphassanak el­helyezést. Döntenünk kell, hogy mer­re tovább — folytatja a gon­dolatot a Tolna Tourist hi­vatalvezetője. — A megol­dás a tetőtér-beépítéses bő­vítés lesz, kisebb szobákat fogunk kialakítani. A cél, hogy reggelit is kapjanak a vendégek, és egy kisebb fo­gadóegységet alakítsunk ki. Az olcsó szállásokra nagy szükség van, viszont a gaz­daságosságot nehéz össze­egyeztetni a meegnövekedett igényekkel. Az oldalt írták: Szekér József és Szeri Árpád. Fo­tó: Kapfinger András.

Next

/
Thumbnails
Contents