Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-07 / 262. szám

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXV. évfolyam, 262. szám. ÄRA: 2,20 Ft 1985. november 7., csütörtök. Éljen a nagy októberi szocialista forradalom 68. évfordulója! Ünnepi koszorúzás A nagy októberi szocialista forradalom 68. évfordulója tiszteletére szerdán a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Minisz. tertanácsa és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa koszorú zás i ünnepséget rendezett Budapesten a fel­vonulási téren, a Lenin-emlékműnél. A magyar és szovjet zászlóikkal, valamint a nemzet­közi munkásmozgalom vörös lobogóival díszített téren több száz fővárosi dolgozó, fiatal gyűlt össze az ünnepi esemiényre. A szoborral szemben csapatzászlóval fel­sorakozott a Magyar Néphadsereg díszszázada. Ponto­san 10.00 órakor kürtszó jelezte az ünnepség kezdetét, majd a díszszázad parancsnoka jelentést tett Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének, az MSZMP Po­litikai Bizottsága tagjának, aki ezután Oláh István hadseregtábornok, honvédelmi miniszter (társaságában ellepett a katonák sorfala előtt. A szovjet és a magyar .himnusz elhangzása után a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében Kádár János főtitkár és Németh Károly fő­titkárhelyettes, a Polikai Bizottság tagjai helyeztek koszorút a szobor talapzatára. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának koszorúját Losonczi Pál és Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, a Minisztertanács koszorúját Lázár György, a kormány elnöke és Maróthy László miniszterelnök-helyettes, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagjai helyezték el. A Szovjetunió budapesti nagykövetség .képviseleté­ben Borisz Sztukaiin nagykövet. Ivan Aboknov követ­tanácsos és Vlagyimir Zotov ezredes, katonai és légügyi attasé koszorú zott. Az ünnepi eseményen részt vett politikai és társa­dalmi életünk számos magas rangú személyisége is. Ott volt a budapesti diplomáciai képviseletek sok vezetője és tagja. A koszorúzási ünnepség az Internacionálé hangjaival és a katonai díszszázad elvonulásával ért véget. A nagy október az emberiség fejlődésének aj karszakát nyitotta meg Pál L-énárd rádió- és televízió-beszéde a ilágtörténelmi jelentőségű ese­mény évfordulóját ünnepeljük. Az elmúlt hatvannyolc eszten­dő cáfolihatatlanul bizonyította: a nagy októberi szocialista forrada­lom az emberiség fejlődésének új korszakát nyitotta meg. Az élnyomo­rító kizsákmányolás, az ebből eredő megalázó igazságtalanság társadalmi alapjainak szétzúzásával, a szabadság és a társadalmi egyenlőség korábban ismeretlen fokának kivívásával, a proletariátus történelmi ügyének diadalra vitelével az egyetemes ha­ladás és a szocializmus olyan mesz- szire sugárzó távlatait teremtette meg, amelyek azóta is utat mutat­nak a földkerekség valamennyi prog­resszív mozgalmának, a szebb, jobb és igazságosabb életért harcba in­dulóknak. Az októberi győzelem óta eltelt csaknem hét évtizedben a szocializ­mus különféle ellenfelei hasztalan próbálták meg korszakos vívmá­nyait elpusztítani, eszméit lejáratni, eredményeit kételyekkel övezni, s mindezzel a történelem menetét visszafordítani. Ezek a törekvések kudarcot vallottak és kudarcra lesz­nek ítélve a jövőben is, hiszen a forradalom, az általa lehetségessé vált dinamikus szocialista fejlődés — a munkásemberek, a néptömegek valóságos érdekeit képviselve — oly hatalmas energiákat szabadított fel, oly roppant emberi, erkölcsi tartalékokat mozgósított, melyekkel szemben alul kellett — és kell — maradnia minden haladásellenes erő­nek. November 7-re emlékezve, ezért a népben, a dolgozó milliókban rejlő történelemalakító cselekvőkészséget, az ember szüntelenül jobbra törő prorrtétheuszi lényegét is ünnepel­jük. A nagy októberi szocialista forra­dalom olyan fordulatot hozott a vi­lág történelmében, amely meghatá­rozta a világfejlődés fő irányát. Fel­tartóztathatatlan folyamat kezdetét jelentette: a kapitalizmus felváltását úlj. szocialista társadalmi-gazdasági formációval. A szovjet nép — a marxizmus— leninizmus eszméit valóra váltó szo­cialista fejlődés révén — az emberi­ség sorsának, a huszadik századi haladás ügyének meghatározó, ala­kító erejévé vált. A polgárháborúi, az intervenció kemény próbatételeit le­küzdve, az új szovjet állam a tár­sadalmi és gazdasági fejlőlés terén elért eredményeivel példát mutatott, és harcaikhoz biztos fedezetet nyúj­tott a világ progresszív mozgalmai­nak, a szocializmus, a kommunizmus nemzetközi harcosainak. Döntő sze­repet vállalt, és 'minden más nem­zetnél súlyosabb áldozatokat hozott a fasizmus megsemisítésében. Ezt a világon egyetlen humánusan gon­dolkodó ember sem feledheti: a tör­ténelmi emlékezet örökre megőrzi a Vörös Hadsereg hősies helytállását. A .második világháború után a Szovjetunió — gazdasági és katonai potenciáljának jelentékeny mértékű fejlesztésével — hatékonyan el tudta hárítani a hidegháború korszakának újabb, a korábbiaknál még borzal­masabb pusztítással fenyegető ve­szedelmeit. Napjainkban, amikor a béke fe­nyegetettsége, az atomháború rette­nde, az imperializmus szélsőséges körei által kikényszerített fegyver­kezés, a nemzetközi feszültségek hul­lámmozgása aggodalommal, fokozódó nyutalansággal tölti el Földünk va­lamennyi felelősen gondolkodó em­berét, akkor nagy nyomatékkai kell emlékeztetnünk arra, hogy az októ­beri forradalom egyik legfontosabb vívmánya, maradandó érvényű do­kumentuma a békéről hozott tör­ténelmi súlyú dekrétum volt. S a Szovjetunió azóta is töretlenül, kö­vetkezetesen vállalja október örök­ségét. a béke állhatatos védelmezését. A szüntelenül megújított tárgyalási készség, a bőséggel sorjázó fegyver- korlátozási javaslatok bárkit meg­győzhetnek arról, hogy a szocializ­musnak lényege a népek közötti béke akarása. A világ jelenbeli gond jói­nak, konfliktusainak megoldásához — Ajtmatov, a híres szovjet író szavait idézve — egyfajta ,,planetáris tudatra”, vagyis az egész emberi nem sorsáért, holnapjáért felelősséget ér­ző magatartásra van szükség. A Szovjetunió külpolitikája erről a felelősségről tanúskodik. Folytonos tehát a nagy októberi szocialista forradalomhoz, a lenini párt célkitűzéseihez hű, a szocializ­mus eszméinek, értékelnek lényegé­ből fakadó történelmi küldetés telje­sítése — az egész emberiség jövője érdekében. Ezért vált a Szovjetunió az elnyomott népek és a jó akaratú emberek reménycsillagává. Pál Lénárdnak, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága titkárának ünnepi beszéde tegnap este hangzott el a rádióban és a televízióban. ~ érmészetesen, a szocializmus fejlődése sem volt mentes az ellentmondásoktól, a megtor­panásoktól, a torzulásoktól. De közvetve az is a szocializmus erejét, történelmi szükségszerűségét bizo­nyítja, hogy eddigi — históriai lép­tékkel mérve még viszonylagosan rövid — útja során mindig képes volt a korrekcióra, önmaga megújí­tására., a saját eredendő elveihez szabott továbbhaladásra. Folyvást csalatkozniuk kellett tehát azoknak, akik úgy vélték, hogy a szocializmus felélte belső tartalékait, kimerítette lehetőségeit, akik azt hangoztatták, hogy az .átmeneti torzulásokkal el­veszejtette távlatait. A kitűzött nagy, történelmi célok megvalósításához, természetesen hosszú fejlődési folya­matra van szükség, ezt szem elől té­veszteni önáltatás .volna. De annyit határozottan állíthatunk: a szocializ­musnak van átgondolt, stratégiai ér­vényű válasza, perspektívákat adó, mozgósító hatású programja az em­beriség jelenlegi nagy kérdéseinek megoldására. 'Ezt bizonyítja a Szovjetunió Kom­munista Pártja újjászerkesztett prog­ramjának most közzétett tervezete is. amely az ország társadalmi-gazda­sági fejlődésének meggyorsítása alap­ján előirányozza a szocializmus terv­szerű és minden oldalú tökéletesíté­sét. a szovjet társadalom haladását a kommunizmus felé. Ez a program n békéért és a társadalmi haladásért folytatott küzdelem nagy programja. A szocialista világrendszer kiala­kulása, amelyben a Szovjetunió lété­nek és 'internacionalista segítségének kulcsszerepe volt, azt is világosan megmutatta, hogy a nagy októberi szocialista forradalom történelem­formáló eseményei nem kivételsze- rűek, nem az egyedi körülmények véletlenszerű összjátékaként alakul­tak, hanem bennük a történelmi- társadalmi fejlődés Marx. Engels és Lenin által fölismert törvényszerű­ségei fejeződtek ki. A szocialista át­alakulás szovjetunióbeli útja egye­temes tanulságokat kínál, ezeket azonban valamennyi szocialista or­szágnak a maga történelmi hagyo­mányaihoz, sajátosságaihoz szabot­tan kell — mégpedig alkotó módon —felhasználnia. A saját gondjainkat nekünk kell megoldani, vívmányain­kat — másfelől — nem szabad vala­miféle korlátlanul alkalmazható mo­dell eredményének tekinteni. Az előttünk álló nem csekély ne­hézségek leküzdésében, céljaink valóra váltásában mindenekelőtt a saját erőnkre kell támaszkodnunk, de közben éreznünk kell, s érezzük is. Ihögy a szocialista országok közös­ségét összekötő sokoldalú politikai­ga zdasági-kulturális és társadalmi kapcsolatok munkánkhoz nélkülöz­hetetlen, nagyértékű hozzájárulást jelentenek. Ezek között a kapcso­latok között megkülönböztetett jelen­tősége van a Szovjetunióhoz fűződő viszonyunknak. Az MSZMP XIII. kongresszusának határozatát idézve: .jElsőrendű nemzeti érdekünk a ma­gyar—szovjet barátság további erő­sítése. a két ország és a két nép együttműködésének gazdagítása. A Szovjetunió hazánk függetlenségének, szocialista építőmunkánknak legbiz­tosabb nemzetközi támasza. Párt­jainkat, országainkat, népeinket összekapcsolja az elvek, az alapvető célok és az érdekek azonossága, ösz- szekötik a proletár internacionaliz­mus és a barátság erős szálai.” Napjainkban nálunk — és a szo­cialista országok többségében is — a gazdaság fejlesztésére, hatékony­ságának növelésére, társadalmi cél­jaink valóra váltásának anyagi fel­tételeire összpontosul leginkább a figyelem. Egyik fő — most talán a legfőbb — feladatunk a továbblépé­sünkhöz nélkülözhetetlen tudomá­nyos-műszaki haladás meggyorsítása, a szocialista közösség országaiban rejlő óriási szellemi alkotó erő mi­nél hatékonyabb kihasználása. Olyan korszakban élünk, amelyben minden erőforrás mozgósítására szükség van, de különösen fontos, hogy a legérté­kesebb, legrugalmasabb, legcsodála­tosabb erőforrást: az emberi alkotó erőt. amelyet a tudás, a tapasztalat, az ismeret és a küzdelemre való vál­lalkozás készsége csak megsokszo­rozhat, az eddiginél sokkal jobban kamatoztassuk. Éppen ennek érdeké­én nem szabad megfeledkeznünk ar­ról, hogy szocialista fejlődésünk nem pusztán gazdasági kérdés. Fő célki­tűzésünk elérésében: a gazdasági­társadalmi haladás meggyorsításá­ban, az ország életének minden ol­dalú fejlesztésében jelentékeny és nélkülözhetetlen szerepe van a szo­cialista demokrácia kiszélesítésének. Intézményeink jobb működésének, a tágabb értelemben vett kultúra, a művelődés különböző területeinek, a művészeteknek. Meggyőződésünk, hogy a szocialista társadalomnak az emberi viszonyok tökéletesítésében éppen úgy be kell váltania eredendő ígéreteit, mint a műszaki-gazdasági fejlődés szilárd megalapozásában. A nagy októberi szocialista forradalom örökségéhez, eszményeinkhez akkor vagyunk hűek, ha következetesen szem előtt tartjuk, hogy a szocializ­musban mindennek az ember fel- emelkedését, tartalmas életét kell szolgálnia. Érvényesüljön a jelszó: .jMindent az ember nevében, min­dent az ember javára.” ovember 7-e alkalmából a Ma­N gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar . . Népköztársaság Elnöki Taná­csa és kormánya, a magyar kommu­nisták és népünk egésze nevében tisztelettel köszöntőm a Szovjetunió Kommunista Pártját, a testvéri szov­jet népet. Szívből kívánom. hogy töretlen lendülettel haladjanak to­vább a nagy októberi szocialista for­radalom által megkezdett úton, ér­jenek el újabb sikereket országuk építésében, az emberi értékek gyara­pításában, a szocializmus és a béke világméretű ügyének szolgálatában.

Next

/
Thumbnails
Contents