Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-04 / 259. szám
* NÉPÚJSÁG 1983. november 4. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafió k: 71 Jár-e támogatás magánház vásárlásakor? Egy bonyhádi olvasónk levelét idézzük: „Három gyermekünk van, az els5 kettőre kaptunk állami támogatást. Az 1982. december 8-án született kislányunkra még nem vettük igénybe. Azt szeretnénk megtudni, hogy magánház vásárlása esetén kaphatunk-e állami támogatást, ha nem, miért, s ha igen, menynyit? Ugyanis jelen pillanatban tanácsi bérlakásban lakunk. A lakásra a tanács adja a pénzt, a többit OTP- kőlcsönnel kívánjuk fedezni. Több helyről azt a választ kaptuk, hogy nem jár állami támogatás magánház vásárlása esetén.” Az OTP Tolna Megyei Igazgatóságától a következő választ kaptuk: — Állami támogatás a tanácsi értékesítésű lakás vásárlása és az úgynevezett állami vállalatok munkáslakásépítése esetében volt nyújtható, itt is azonban a vásárolt lakás nagyságához — és nem az eltartott gyermekekhez — igazodott az állami támogatás mértéke. Ha olvasójuk állami támogatás alatt a szociálpolitikai kedvezményt érti, ennek nyújtása tanácsi bérlakás esetében is lehetséges volt, ebben az esetben a megállapított lakás-használatbavételi díjból kapott — az általa eltartottak után — kedvezményt. — Egyébként szociálpolitikai kedvezmény csak új lakás vásárlása, illetve építése esetén Igényelhető. (47/1982. PM—ÉVM sz. együttes rendelet.) Ojlakás-vásárlás fogalomkörébe tartozik az 50/1982. PM—ÉVM. sz. együttes rendelet alapján a személyi tulajdonú lakások szervezett forgalma esetén az újraértékesítés is. A nem állami tulajdonban lévő lakóingatlanok vásárlásához az 53/1982. PM sz. rendelet alapján nyújtható kölcsön. Szociálpolitikai kedvezmény, illetve állami támogatás e kölcsönnyújtáshoz nem párosul, nem adható. E rendelet szerint igényelhető kölcsön csak megfelelő fizetőképességgel rendelkező, ingatlan- szerzésre jogosult állampolgárok részére nyújtható, a kölcsön összegétől függően 8—14 százalékos kamat és legfeljebb 10 éves lejárat mellett. Mikor lesz jó a világítás? Szabó Zoltánná őcsényi olvasónk nem arra panaszkodott levelében, hogy éjjelnappal ég az utcán a közvilágítás, hanem éppen az ellenkezőjére. Két éve már, hogy a jelenlegi lakásukba költöztek. Előttük van egy utcai lámpa, ami a két év alatt talán két hónapot ha égett. Már többször szóltak a szerelőknek, azok ki is mentek, tettek bele égőt, két napig égett, utána megint nem. Volt rá példa, hogy a szerelők megnézték, s azt mondták: nem lehet megjavítani, s elmentek. Eddig nem volt olyan nagy probléma, hogy nem égett, mert nyár lévén, sokáig világos volt, most viszont már sokkal rövidebbek a nappalok és bizony hamar sötétedik. A Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat Üzemigazgatósága igazgatója, Schmidt János válaszolt: — Olvasójuk által panaszolt hagyományos 1x60 W közvilágítási fényforrás javítása megtörtént, melyről Szabó Zoltánnét is értesítettük. — Meg kell jegyeznünk azonban, hogy olvasójuk által sérelmesnek tartott válaszra, melyet szerelőnktől kapott, hogy „nem lehet megcsinálni” a régi típusú köz- világítási lámpatesteket, hogy az őcsényi javításhoz is — hálózatkorszerűsítés miatt — máshonnan lebontott lámpatestet használtunk fel, mert ehhez a típushoz már alkatrészt nem gyártanak. A felhasznált izzók minősége nem felel meg a kültéri alkalmazás követelményeinek, így kénytelenek vagyunk a gyakori égőcserék többletköltségeit vállalni. A hosszú távú megoldást csak a korszerűsítés jelentheti. Köteles-e kerítést húzni? Csuka József szekszárdi olvasónk leveléből idézünk: „Arra szeretnék választ kapni, hogy köteles vagyok-e a telkemen kerítést húzni a szomszéd kívánságára, még akkor is, ha a telkemet nem akarom bekeríteni. Örököltem a Soós S. utcában egy régi családi házat. Lebontattam, s átadtam fiamnak az üres telket házépítés céljára. A szomszéd azonban leállíttatta az építkezést, mert a házat a telekhatárra tervezték. Most azt kérte, hogy a fiam állíttassa vissza az eredeti állapotot. Azt kéri, hogy a telekhatárra semmi ne kerüljön, és hogy ott kerítés legyen. A telekhatáron van egy tátongó szuterén, ami a jogtalan leállítás miatt van ott, s ezért kell 40 centiméterrel beljebb házat építeni. Ahol a szuterén van ásva vagy 15 méter hosszan, az pont a telek szélén van, kerítést csak az ő telkén lehet állítani.” Dr. Deák Konrád válaszolt olvasóink levelére: — Olvasójuk levelét így kezdi „ ... köteles vagyok-e a telkemen kerítést húzni a szomszéd kívánságára, ha én nem akarom a telkemet bekeríteni?”. Erre a kérdésre tulajdonképpen „nem”-mel kellene válaszolnunk, levelének további részéből azonban kitűnik, hogy nem is erről van szó, ezért máris idézzük az Országos Építésügyi Szabályzat 136. §-ában írtakat, melyek szerint: „Az építésügyi hatóság — város- rendezési, közbiztonsági, továbbá köztisztasági és más közérdekből, illetőleg a használat módja miatt — elrendelheti vagy megtilthatja az építési telek határain kerítés létesítését.” Leveléből nem tudjuk meg, ki állapította meg a kiásott szuterén leállításának „jogtalan” voltát, így azt sem tudhatjuk, hogy valóban jogtalan volt-e ez. „Ahol a szuterén ki van ásva vagy 15 méter hosszan, az pont a telek szélén van, kerítést csak az ő telkére lehet húzni...” Kérdéses, volt-e engedélye a szuterént kiásónak, hogy azt „pont a telek szélén” ássa ki, egyébként pedig a már említett Országos Építésügyi Szabályzat szerint: „A kerítésnek teljes egészében a saját építési telken kell állnia.” Ebben az esetben úgy tűnik, hogy engedély nélküli bontásról, illetve engedély nélküli, vagy az engedélyben írtaktól eltérő építkezésről van szó, márpedig aki ezt elkövette, annak viselnie kell a következményeket is, akkor is, ha az eredeti állapot helyreállítását irtják elő. Telefonszámunk: 16-211 Ml VÁLASZOLUNK ~) „Az oktatásról szóC ló 1985. évi I. törvény 1986. szep- Vf t ember 1. napjától JT lép hatályba” — L—i------ mondja ki a Mag yar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1985. évi 17. számú törvényerejű rendelete, amely előírja azt is, hogy a törvény hatálybalépésekor működő felsőfokú intézeteket 1990. június 30. napjáig főiskolákká kell átszervezni. Kiemelkedőnek tartjuk a jogszabálynak azt a rendelkezését, amely — a Büntető Törvénykönyv módosítását is igényelve — a pedagógusokat és oktatókat — jogszerű eljárásuk során — fokozott büntetőjogi védelemben részesíti. A törvényerejű rendelet mellékletben sorolja fel a hatályukat vesztő jogszabályokat és rendelkezéseket, ezek nagy számára tekintettel erre külön is felhívjuk az érintettek figyelmét. A már említett törvény végrehajtásáról szól a Minisztertanács 41/1985. (X. 5.) számú rendelete részletesen meghatározva a művelődési miniszter, a képzésben érdekelt más miniszterek, országos hatáskörű szervek vezetőinek idevonatkozó feladatait, azt is, hogy mely intézkedés, döntés meghozatala előtt kinek a meghallgatása, kinek az egyetértése szükséges. Részletezi a jogszabály a felsőoktatási intézmények nappali tagozatán tanulmányokat folytatókat megillető juttatásokat és kedvezményeket, kimondja, hogy a középfokú szakoktatási intézmények tanulóit éjszaka, továbbá oktatási szünet és szünnap alatt elméleti, illetőleg gyakorlati oktatásra igénybe venni nem szabad, (a szakképzés érdekében ez ától jogszabály kivételt tehet) felsorolja a középfokú iskolák nappali tagozatán tanulmányokat folytatók kedvezményeit is, a gyermekek óvodai nevelésével kapcsolatban pedig akként rendelkezik, hogy az 'abban való kötelező részvételt a gyámhatóság. illetőleg ha az a gyermek testi, érzékszervi. értelmi vagy beszédfogyatékossága miatt indokolt, a művelődési szakigazgatási szerv rendelheti el. Ugyancsak a művelődési szakigazgatási szerv rendelheti el a gyermeknek az iskolai előkészítő foglalkozáson való kötelező részvételét. Jó tudni azt is, hogy az általános iskolai tanuló — külön jogszabály rendelkezései szerint — útiköltség-térítésre jogosult. Ez a jogszabály is 1986. évi szeptember hó 1. napján lép hatályba, s mindkét említett jogszabály a Magyar Közlöny idei 38. számában olvasható. Indokoltnak tartjuk felhívni a figyelmet az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetőjének a Munkaügyi Közlüny f. évi 15. számában megjelent arra az utasításra, amely az 198 S. szeptember 1-től hatályos társadalombiztosítási rendelkezések végrehajtásáról szól, s amelyből csupán példálózva idézzük hogy: „A szülők közös háztartásában lévő egy-egy gyermek ápolása címén igénybe vett betegségi segélyezési és táppénzes napokat előzményként együttesen kell figyelembe venni.” Kimondja az utasítás azt is, hogy a 4000 forint összegű anyasági segélyre azok jogosultak, akik 1985 szeptember 1-én vagy azt követően szültek, és a 168 napi terhességi-gyermekágyi segélyre is azok a szülő nők jogosultak, akiknél a szülés várható időpontja 1985. szeptember 1-re, vagy azt követő időpontra esik. Tudni •kell azt is, hogy a terhességi- gyermekágyi segélyre való jogosultság megállapításához az igénylőnek a terhes- állományba vételről szóló orvosi igazolást kell benyújtania!, ennek hiányában a terhesgondozási könyvet kell bqputatnia. Az utasítás számos más, a társadalombiztosítással kapcsolatos kérdésekben is részletes eligazítást ad az érintetteknek. DR. DEÁK KONRÁD a TUT szekszárdi városi szervezetének elnöke Dédapáink írig kedélye így november táján, amikor már elforrtak a borok, a szekszárdi boldog elődök egyre inkább ráértek olyasmire, amire a munka dandárja idején aligha jutott idő. 1897-ben, amikor egy jóhírű mutatványos verte fel sátrát a mai Tambov lakótelep helyén, érdekes mutatványban volt részük a helybelieknek, amit így örökített meg a Tolnamegyei Közlöny november 21-i száma: „Nem Amerikában, a csodák hazájában, hanem Szegzárdon történt az a hajmeresztő eset, hogy Bárány András, helybeli fodrászsegéd az oroszlánok ketreczében rendesen megborotválta és megfésülte Kratochvill C. V. nevű világhírű ázsiai és afrikai ál- latszelídítőt. Ez a hajmeresztő mutatvány folyó hó 17-én este 8 órakor történt Koczka Antal állatseregletében, mely a főgimnáziumi épület háta mögött van felállítva. Nagy közönség nézte végig Bárány András vakmerőségét, aki a legcsekélyebb megilletődés nélkül lépett az állatszelídí- tővel ketreczbe, melyben három afrikai vad oroszlán volt, és szokott ügyességével végezte a borotválást, hajfésülést és a bajusz kipedrést, sőt ezután egy-két pohár bort ivott a Kratochwil! ál- latszelídítővel a közönség egészségére. A Bárány nevű, de oroszlán szívű borbély hőstette valóban csodálandó ...”. Nincs okunk kétségbe vonni a mutatvány merészségét, még akkor sem, ha föltételezhető, hogy nem csupán a mutatvány után fogyasztott egy-két pohár jóféle szekszárdit a fodrász, hanem előtte is. Egy a lényeg: amikor elkezdte a ténykedést, nem lehetett rámondani, azt sem tudta, fiú-e vagy lány. Pedig egy évvel később ez a kérdés már komoly gondot okozott a legbölcsebb hivatalnoknak is néhány esetben. A Tolnavármegye 47. száma a következőket írta erről: „Szegzárdon és egyáltalán Tolnamegye nagyobb községeiben széliében divatozik az a szokás, hogy a polgárok neve mellé odabiggyesztik a feleség nevét. Az még érthető, ha azonos nevű választók kapnak valami megkülönböztető nevet, de e célból is sokkal helyesebb az ifjabb vagy az idősebb jelző, tfagy a házszám alkalmazása, mint a feleség nevének kitétele. Nálunk azonban ez a szokás annyira túlteng — ha van szükség a megkülönböztetésre, ha nincs — mindenkor kiteszik, és így Tolna megye területén alig van olyan földmíves választó, aki felesége neve nélkül díszítené a névjegyzéket. Egyes helyeken meg már addig mennek, hogy a választópolgár neve mellé a feleség egész nevét is kiteszik, és akárhány választónk van, aki így szerepel a névjegyzékben: Kis Péter Lacza Éva, vagy Nagy Pál Gerzó Juli. Az ember igazás nem tudja, hogy asszony-e az a Kis Péter, vagy férfi-e az a Lacza Éva..Meg kell mondanom, nem osztom az egykori cikkíró nézetét, két okból sem. Az egyik, hogy manapság viszont még mindig divatozik, hogy jobb híján a hölgyeket X Jánosnénak, vagy Y Józsefnénak tudom csak szólítani (miközben a férjekről nem derül ki, hogy van-e nejük, vagy agglegények!), másrészt az, hogy valaki férfi-e vagy sem, azt egyedül a feleségnek kellett tudnia hajdanán, nem a választási összeírónak, legalábbis neki volt fontosabb... Ha igyekeztem diplomatikusan fogalmazni, annak az is az oka, hogy manapság a diplomáciáról sok szó esik. Így volt ez 1878-ban is, amikor a Tolnamegyei Közlöny november 24-i száma egy kedves kis bátai történettel járult hozzá a magyarázathoz. „Hogy mi a politika és diplomáézia, azt még senki sem magyarázta meg oly kéz- zelfoghatólag, mint a b(áta)i földműves. A polgártársnak ugyanis egy leánya szolgálatban lévén bizonyos intelligens családnál, több ízben hallotta emlegetni e két szót. (...) Midőn egyszer szüleit látogatni haza ment B(átá)na, édesapjának a következő fontos kérdést vetette fel: -Hallja ke'd, édesapám! Az én gazdám házánál, valahányszor csak vendégek vannak, mindig a politikát meg a diplomácziát emlegetik. Nagyon szeretném tudni, miféle szentek azok. Magyarázza meg ke’d, ha tudja.- -Jól van, édes lányom — szólt az apa — megmagyarázom. •Nézd, ide teszem a kezem az asztal sarkára, s neked azt mondom, hogy üss rá a jobb tenyereddel akkorát, amekkorát csak tudsz. Ez a politika.« A leány nekikészül, felemeli a kezét, hogy majd üt. Ekkor az apa hirtelen elkapja a saját kezét az asztalsarokról, s a szegény leány nekilódított tenyere az apja keze helyett az asztal sarkával jő fájdalmas érintkezésbe. -No, édes lányom — vég- zé magyarázatát az apa —, ez meg a diplomáczia.« -Ühün — szólt a leány, sajgó ujjait szopogatva — érzem már! Hogy lepné meg a rebeteg a kifundálójukat.«" Akkoriban — ez sem titok — a Balkán-kérdés miatt esett oly sok szó a politikáról és a diplomáciáról. Akkor a Balkánt Európa puskaporos hordójának hívták: jelezve ezzel a fenyegető veszély nagyságát. Ma, amikor többek között az űrfegyverkezésről is szó esik, bizony a puskaporos hordó hasonlatot már fel sem tudjuk cserélni újjal, legföljebb a bátai leánnyal együtt kívánhatunk minden jót az űrfegyverke- zőknek ... Az űrről nem csoda, ha eszünkbe jutnak a csillagok, no és persze a leghíresebb csillagválasztás; Petőfi Sándor: A négyökrös szekér című verse. 1909. novemberében, amikor a fővárosban felavatták a Petőfi-háaat, nagy feltűnést keltve megjelent Sass Erzsébet (özv. Tőrök Józsefnél, aki egyébként Szekszárdon, a Bezerédj utAz oroszlán. Az oroszlán ott lakik, a hol nincs tél, .a víz soha be nem fagy, hó nőm esik s mindig meleg van. Az oroszlán erős, bátor és büszke. Nyaka vastag, a a hímnek nagy serénye van; lábai izmosak; horgas karmai hegyesek; hosszú, bojtos farka a földig ér. Menés közben hátra a talpába vonja be a karmokat, hogy azok hegye el ne-kopjék; de ha meg akar valamit ragadni, előre feszíti azokat, s egy csapással a legnagyobb ökröt is leontja; farkával az embert földre teríti. Ilyennek mutatták az oroszlánt az 1870-es ábécéskönyvben cában élt élete végéig. Természetesen elmesélte a vers históriáját, s hogy még mit, beszéljen arról a Tolnavármegye egykori cikke az újság 49. számából: „Főleg Jászai Marina volt nagy hatással, úgy hogy a nagy művésznő még aznap kocsira ült, s meglátogatta Petőfi -Erzsikéjét« (...) s hálából egy óráig Petőfi-verseket szavalt neki. Itt egy indiszkrét, de érdekes kérdést is intézett Jászai özv. Török József néhez, még pedig ezt: — Mondja el, hogy sötétben, vagy pedig világoson csókolta-e őt meg Petőfi. — Hát persze, hogy világoson — válaszolt a bámulatos élénk és üde szellemi erőben levő (84 éves!) özv. Török József- né. Az pedig úgy történt, hogy aludni készült a társaság. Petőfi búcsúzott, és odahajolt Sass Erzsikéhez, ki már akkor félig menyasszony volt, hogy valamit súg neki s — megcsókolta. A fiatal leány iszonyú zavarba jött, s e zavarában csak annyit mondott, hogy hiszen: nem súgott semmit. — Ne csodálja Erzsiké, hisz oly mélyről jött a hang, hogy amire felért, elhalt”. DR. TÖTTÖS GÁBOR
