Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-30 / 281. szám

1985. november 30.

NÉPÚJSÁG 7

mogatás fordítva is Igaz: hiszen a .német nyelven előadott darabok, irodalmi estek, rendhagyó irodalmi órák a felsorolt megyékbe is eljutnak — sokak örömére. Következzenek a szigorú számok: 1984 tavaszától száz- harmincvalahány előadást tartott a színház — irodalmi estek és színházi produkciók — közel tízezer néző előtt. Megjegyzem, hogy kamaradarabokról lévén szó, egy-egy előadás átlag nézőszáma 120—150 között van. S ide tartoznak az iskolákban tartott irodalomórák, melyekből eddig közel száz település diákjainak volt része. Ez utóbbi formának is nagy szerepe van a nyelvoktatásban: magyarán a szekszárdi színház valamiféle missziót vállalat létrejöttével, rendszeres tájolásával.

Műsorpolitikájuk kapcsán két közelgő bemutatót említünk: felnőtteknek készült egy irodalmi est, mely a Magyarországon élő német nemzetiségű költők művei között tallóz. Ennek a bemutatójára a közeljövőben kerül sor. S ugyancsak most készült el egy óvodai műsor, mely természetesen a nyelvet tanuló kicsinyeknek nyújt majd élményt — szerte az országban.

— A színészek, előadó- művészek kiválasztása és szerződtetése nem egyszerű mondja Dránovits István. — Mindig egyedi szerződéseket kötünk egy-egy produkcióra. Mindössze tizenvala- hány színésszel dolgozunk, hiszen a mi színházainkban csak azok lépnek fel, akik szépen, tökéletesen beszélik a német nyelvet, hiszen nyelvművelési célkitűzéseinknek csak így tudunk eleget tenni.

Deutsche Bühne

Társulat nélküli színház

A félreértések elkerülése végett tisztázzuk nyomban az elején, hogy miről is van szó: a Szekszárdi Német Bemutató Színházról, mely hivatalosan január 1 -.étől működik. De ezt a működési engedélyes formát fontos előtételek előzték meg, melyeknek jelentősége kétségtelen. Másként fogalmazva: az

előzményeket sokan ismerik, így csupán a rend kedvéért szólok azokról — röv'den. A színház létrehozása tulajdonképpen nem csupán Tolna megye, hanem szinte az egész ország igénye, hiszen hazánkban nagy számban élnek német nemzetiségűek, akiknek jogos kultúrálódási igényük között van a német nyelven előadott színházi produkció. Szép élményt nyújthat az ilyen előadás a német nyelvet tanulóknak is, de erről a későbbiekben szól majd Dránovits István, a színház műveszeti vezetője, aki nemcsak elhivatottságából, hanem végzettségéből adódóan is színházi ember: a Színművészeti Főiskola színházelméleti és dramaturgia szakán végzett.

Ugyancsak utaltunk rá, hogy a szekszárdi színház valamiféle országos igényt elégít ki, illetve jó lenne, ha „felségterülete” bővülne, hiszen az országban ez az egyetlen német (sőt idegennyelvű !) színház. Egyébként 1894 óta, a Gyapjú utcai (budapesti) német nyelvű színház leégése óta nem működött hazánkban idegennyelvű színház. Illetve a Tanács- köztársaság ideje alatt a fővárosban volt egy tiszavirágéletű német nyelven játszó színpad — néhány darabbal, néhány előadással. Úgyhogy lelkesen üdvözölhetjük a szekszárdi kezdeményezést, s hisszük, hogy kétség nem fér a színház lét- jogosultságához. S még any- nyit, hogy a társulat nélküli színház tulajdonképpen egy korszerű forma, ami annyit jelent, hogy egy adott „fix” színházterem rendszeresen mutat be darabokat az arra meghívott, szerződtetett színészek, rendezők közreműködésével. Az állandó színpadon kívül rendre tájol is az

alakítottunk ki, mely önálló színházi blokk lesz, tehát öltözőkkel és a szükséges berendezésekkel ellátva. Szaknyelven egy stúdiószínházat alakítunk ki. A tervek december elejére készülnek el — mondja a színház művészeti vezetője, s kitér olyan fontos részletkérdésekre is, miszerint ebben a kamarateremben más előadások is színre vihetőek. Elképzelhető, hogy az esztendők óta Szekszárdra is tájoló színházak — például a pécsi és kaposvári — kamaradarabjaikat is elhozhatják, de a terem alkalmas lesz bábelőadások tartására is.

Pillanatnyilag a Német Bemutató Színháznak egyetlen irodahelyisége van a művelődési központban: ez a napközbeni tartózkodási helye — amennyiben itthon van — Dránovits Istvánnak és a színház két technikusának. A gondolatjelbe tett megjegyzés magyarazata: a művészeti vezető mindennapos országjárását nem sorolom, csupán a lényeget írom: a színháznak Tolnán kívül hat megyével van kapcsolata, s azokban is ő látja ei a szervezési teendőket. E megyék a következők: Baranya, Bács-Kiskun, Győr-Sopron, Komárom, Pest és Veszprém megyék. Ezek mindanQyian évi 30—30 ezer forinttal támogatják a színházat, s a táIglódi István rendező instrukciókat ad Ivancsics Ilonának

Cjlaky Károly (a csábító szerepében) és Abrahám Edit

„alkalmi — kis létszámú’ — csapat”. Persze, a napnál is világosabb, hogy mindehhez pénzre is szükség van.

— Erre a célra a Pénzügyminisztérium évente egy- egy millió forintot biztosít — kezdi az anyagi forrósok felsorolását Dránovits István. — Az önálló bázishely kialakítására a Művelődési Minisztérium is nyújt támogatást a kulturális alapjából, mely a technikai bázis létrehozását biztosítja. Egyébként a hangosítási, világosí- tási felszerelésieket és a tájoláshoz szükséges utánfutót már megvásároltuk. A Tolna Megyei Tanács is jelentős támogatást biztos’’t. És ugyancsak fontos a Magyar- országi Németek Demokratikus Szövetségének erkölcsi segítsége.

— Szekszárd esetében mit jelent az önálló bázishely?

— A Babits Mihály Megyei és Városi Művelődési Központ földszintjén — a volt hangversenyteremből — úgynevezett kamaratermet

Gera Zoltán érdemes művész és Ábrahám Edit — mint férj és feleség a Das Dekameronical című komédia próbáján

A Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiója Az Anatol házasodik című színművet — ítévéjátékosított formában — felvette, s a televízió 2-es programja december 5-én 18 óra 30-tól sugározza.

— Maga a darab igen jó, sokmindenkihez szól — szögezi le StanglMárta, a körzeti stúdió német nemzetiségi rovatának veztője. — Ügy gondoljuk, hogy a szekszárdi színházzal való együttműködésünknek e bemutató a kezdete. A további kapcsolatot a színház darabválasztása határozza meg, no és természetesen a mi lehetőségeink, melynek egyik fontos meghatározója a sugárzási idő.

— Ami január 1-től módosul — teszi hozzá Gerner Éva, aki az Anatol házasodik szerkesztője. — Tehát januártól rendszeresen jelentkezik a stúdió, mégpedig heti egy órában, ebből a német rovat havi tíz percet kap. Tehát ezután minden hónapban jelentkezik az Unser Bildschirm, a Mi képernyőnk.

Végezetül térjünk vissza ismét a támogatások formáira. A Művelődési Minisztérium Nemzetiségi önálló Ősz. tálya a jelentős anyagi segítség mellett erkölcsi támogatást is nyújt, de hasonló a Tolna megyei tanács hozzáállása is a bemutató színház ügyéhez.

— A kamaraterem tervezési díját, ami 150 ezer forint, a megyei tanács finanszírozza — mondja Vida Jánosné, a művelődésügyi osztály helyettes vezetője, majd így folytatja: — A VII. ötéves tervben — lehetőleg az első egy-két évben — legalább másfél millió forint támogatást biztosít a színháznak a kamaraterem kialakításához a megyei tanács. Azért mondom, hogy legalább, mivel pontos adataink még nincsenek a VII. ötéves tervről. A lényeg, hogy az összeg minimum másfél miliő forint lesz, de inkább több.

V. Horváth Mária Fotó: Kapfinger András

Az Apimondián, Japánban

Nagoya, Japán negyedik legnagyobb városa adott otthont idén október 10 és 16-a között a kétévenként megtartott méhészeti világkongresz- szusnak, az Apimondiának. A kongresszuson Magyaror. szágot ötven méhész képviselte, közöttük volt Zehán Gergely, a Hungaronektár Tolna megyei méhész szaktitkára. Nemrég érkezett vissza Magyarországra, tíz órát repülőn, 56 órát hajón és két napig vasúton utazott amíg Japánba, illetőleg on- ,nan Szekszárdra érkezett. Az időeltolódás kilenc óra, s hosszú időbe telik mire ismét megszokja, hogy déli 12 órakor, és nem éjjel két óraikor terítenek ebédre.

Zehán Gergelyt a világ- kongresszus szervezőbizottsága fölkérte a technológiai szekcióban az általa végzett kísérlet ismertetésére, amelynek a címe a következő: „Egybeöintött műanyagkeret és közfal megfigyelő kísérlete faanyag kaptárban”. A kísérlet eredménye: a kereteket a méhcsalád szívesen fogadta, százszázalékban kiépítette, az anya a kiépített új lépen a petézést azonnal elkezdte. Jelentős a kísérlet méhegészségügyi szempontból, ezenkívül igen nagy az anyag-, és a munkamegtakarítás is.

A kísérlet tehát bevált, s elterjesztése a Hungaronek- táron keresztül történik.

Az előadás anyagát öt világnyelvre lefordították, s

Zehán Gergely méhészeti szaktitkár

megjelent a világszervezet lapjában, az Apiactában, amit Rómában, a szervezet központjában adnak ki.

— Az előző kongresszust két esztendeje Magyarországon tartották, — igen sok résztvevővel és nagy sikerrel. Mindez elmondható a nago- yai kongresszusra is?

— A japánok nagyszerűen megszervezték a világkongresszust, viszont nagyon sokan nem tudtak rajta részt venni, mert drága az útiköltség, s Japán messze esik Európától. Így aztán az előadások egy része elmaradt. A kongresszus színhelyéül azért választották Japánt, mert az

ország lakói igen sok mézet, mébpempőt fogyasztanak, nem is annyira termelők, mint nagyfogyasztók inkább. Az őshonos méh kevesebb mézet produkál mint a mi méhünk, ezért 100 évvel ezelőtt telepítették az európai rnéhet Japánba. Az országban csupán 3500 tagja van a méhészegyesületnek, s a termelésük is alacsony színvonalú.

— A világkongresszuson nyilván szó esett a világ mézfogyasztásáról is.

— Természetesen. Annak ellenére, hogy az egy főre jutó mézfogyasztás csupán 300 dekagramm, a 100 milliós Japán a világ harmadik legnagyobb mézpiaca az NSZK és az USA után. A belföldön megtermelt méz mennyiségének többszörösét hozzák be külföldről, főleg Kínából, Argentínából, Mexikóból és Magyarországról. Az egészen világos színű mézet szeretik. A japánok nagy kedvelői a méh- pempőnek is. Az évi fogyasztás meghaladja a 100 tonnát, ami óriási mennyiség, hisz a slaját termelésük nem éri el a

10-15 tonnát, összehasonlításul : Magyarországon évente csupán 0,1—0,2 tonna méh- pempőt termelnek. Érdekes, és elterjedt a méhakupunk- túra, többek között reumát, asztmát és az öregedéssel együtt járó tüneteket kezelik méhszúrással — eredményesen. A Magyarországról Japánba irányuló mézexportot a Monimpex Külkereskedelmi Vállalat bonyolítja le. Évente 10—14 ezer tonna mézet exportálunk a világ különböző országaiba, Japán ebből 1000 tonnával részesedik. Fontos tehát számunkra a Japán piac, s jó minőségű mézzel igyekszünk piacon maradni. Szakmai elismerésünket jelenti az is, hogy a kongresszuson, ahol tisztújítás is volt dr. Szakmár Jánost, a Hungaronektár igazgatóját megválasztották a számvizsgáló bizottság tagjává.

— Tolna megyéből négy méhész vett részt a kongresz- szuson. Ki fedezte a költségeiket ?

— Saját költségünkön utaztunk az Apimondiára, ami nem volt kevés, hozzávetőleg

35—40 ezer forintba került. Utólag a Hungaronektár ötezer forinttal járult hozzá a saját költségemhez. Ez volt a nyolcadik kongresszus, valamennyin részt vettem, — a magam költségén. Megérte mindegyikre elmenni, hisz szakmailag gazdagabb lett az ember, bővült az ismeretségi köre, arról nem is beszélve, hogy egyúttal más népek életével, kultúrájával is alkalmam nyílott megismerkedni.

— Japánról rengeteget hallani mostanában, a televízió szinte hetente sugároz műsort az országról. Milyen Japán, milyen a japán ember — magyar szemmel.

— Japán csodálatos, rendezett, és technikailag valóban rendkívül fejlett ország. A tömegközlekedési járatok pontosak és gyorsak, a munka precíz, és folyamatos.

A méhészeti világkongresz- szus emblémája

Körülbelül két óra hosz- szat néztem, hogyan dolgoznak egy építkezésen. Az építési területet körülzárták, észre sem vette a járókelő, mekkora munka folyik a kapun belül. Az építőanyag percre pontosan érkezett, az egyenruhába öltözött dolgozók egy pillanatra sem álltak meg, cigarettázó, téblá- boló munkást nem láttam. Az emberek jól öltözöttek, udvariasak és rendkívül fegyelmezettek az utcán, az áruházban, a járműveken.

— A világkongresszus alkalmából rendeztek-e kiállítást?

— Igen, viszont úgy érzem nem hat szerénytelenségnek ha elmondom, a két évvel ezelőtti budapesti kiállítás sokkal gazdagabb volt ahhoz képest, amit Japánban láthattunk. Itt a kiállításon is találkozhattam méhészettel foglalkozó kutatókkal, szakemberekkel, akikkel beszélgetve a legtöbbször a méh- atka elleni küzdelem került szóba. Annál is inkább, mert a betegség leküzdésére a közeljövőben kerül forgalomba egy új magyar gyógyszer, — Szegeden állította elő dr. Prigli Mária állatorvos. Gyakori téma volt a méhpempő is, amit a japánok mézbe keverve rendszeresen fogyasztanak. Ügy tartják, a magas fehérje- és vitamintartalmú pempő regenerál, fokozza a szellemi frissességet, s hisznek a betegségmegelőző hatásában is.

— Eljutottak-e múzeumokba, kiállításokra?

— Kevesebb helyre mint szerettünk volna, hisz igen drága mindenütt a belépődíj. Megtekinthettük a nagoyai történeti múzeumot, Tokióban körbejártuk a császári rezidenciát, végignéztük a mintegy ötórás csodálatos fesztivált, a népviseleti felvonulást, és természetesen számos áruházba bementünk.

— Legközelebb hol tartják a méhészeti világkongresz- szust?

— Lengyelországban, két év múlva.

— Természetesen azon is részt vesz majd.

— Feltétlenül. Nekem a szakmám, a beosztásom, és a hobbim egybeesik, így aztán nehéz szívvel mulasztanék el egy olyan alkalmat, amikor bővíthetem a szakmai ismereteimet.

D. Varga Márta Fotó: Bakó Jenő