Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-29 / 280. szám
1985. november 29. KÉPÚJSÁG 3 Miből telik? Kiszámítható jövedelmek kiszámíthatatlan különbségek Nincs nagy jövedelembeli különbség a jól és a rosszul működő vállalatok, szövetkezetek között. A dolgozók keresete szintén nivellált, nem ösztönöz eléggé a teljesítmény növelésére. Mégis a lakosság fogyasztása, vagyoni helyzete erőteljesen differenciált. Egyesek jól élnek, mások szegényesen, vagy rosszul. Mi okozza az elosztás és a fogyasztás ellentmondását? Több dolog is közrejátszik ebben. Sokan anyagilag eleve hátrányos helyzetűek. A régi nyugdíjasok és a többgyermekes családok egy főre jutó átlagjövedelme például közismerten alacsony. T ájékozatlanság, gyanakvással A hátrányos helyzet, csakúgy, mint a tehetősek esetében az ingó és ingatlan vagyon, öröklődik. Közismert például, hogy azok a fiatal házasok, akik nem kapnak otthonról támogatást, nehezen indulnak, különösen a lakásvásárláshoz kevés a pályakezdő jövedelem. A családi segítség, az örökség viszont ugyancsak hosszabb távon meghatározó lehet egyesek életvitelében. Az anyagilag hátrányos helyzet tehát indokolható az alacsony nyugdíjjal, az eltartottak nagy számával. De mi a jómód forrása, ha a jövedelmek többnyire nivelláltak? Az örökség, a segítség maga is felhalmozott jövedelem. A kérdés tehát nem megkerülhető: miből telik egyeseknek lényegesen többre mint másoknak? Valahogy a jövedelmek mégis csak differenciálódnak. Ha csupán kivételekről lenne szó, könnyen meg tudnánk magyarázni a dolgot. Üjítás, találmány, a vezető beosztás lehet például a többletjövedelem forrása, és lehet a butik, a virágüzlet, az orvosi hálapénz is. De a jómód — szerencsére — nem annyira elszigetelt jelenség, mint a jól jövedelmező munka, az átlagot jelentősen meghaladó fizetés. Akkor pedig miiből futja autóra, hétvégi házra és még sok másra? A felületes szemlélő végképp nem érti a dolgot. A szélsőség önmagában is feszültségforrás. A tájékozatlanság és a kicsinyes irigység pedig indulatokat, társadalmi feszültségeket szül. Eltúlozzák az ügyeskedéssel, a munka nélkül szerzett jövedelmek körét és mértékét, s terjesztik a gyanakvás, a bizalmatlanság légkörét. Átlag alatt és felett Létezik a személyi jövedelmeknek a végzett munka mennyiségével és minőségével arányos olyan differenciálása — méghozzá tömeges méretekben —, amelyet a felszínes szemlélődök nem vesznek figyelembe a fogyasztás, az életszínvonal alakulásának vizsgálata során. Még akkor is ügyeskedésre, munkával nem arányos jövedelemszerzésre gondolnak, amikor nem arról van szó. Mindez egyértelműen és meggyőző módon bizonyítható. A havi átlagbér tavaly 5163 forint volt, a havi átlagkereset pedig 5441 forint. A havi átlagnyugdíj szint 1984-ben 3266 forintot tett ki. Ne csináljunk pontos kasszát! Elég, ha ehhez még hozzágondoljuk a gyermek- gondozási segély, a családi pótlék, a táppénz, a járulékok, illetve a szociális segélyek összegét, akkor együtt van mindaz, amit a főállású munkatevékenységért a szocialista szektorban, illetve a szociális ellátás keretében kifizetnek. Ezek az úgynevezett fix családi bevételek, vagy legalábbis kiszámítható jövedelmek. A jelzett összegekből nem lehet „nagy lábon” élni. Mégis csupán a felsorolt források igénybevételével is esetenként igen eltérő a fogyasztás. Nemcsak az átlagtól való eltérések miatt, hanem attól függően is, hogy például hány kereső jut egy családra. Az a többgyerekes család, amelynek már minden tagja dolgozik, nem tekinthető anyagilag hátrányos helyzetűnek. Vagy a régi nyugdíjasok sem egyformán élnek. Az a leghátrányosabb helyzetű, aki egyedül él, és egyedül viseli a lakás, a háztartás minden kiadását. Mert a termeléshez hasonlóan a családoknak is vannak olyan fix költségei, amelyek a keresők és az eltartottak számától többé- kevésbé függetlenek. Ilyen például a lakbér, a fűtés, a tv-előfizetés, javítási költségek. Előtérben a „mellékes” Hogyan reagál a lakosság a családi költségvetés esetleges hiányaira? A kérdés nem mondvacsinált. Az ország nehéz gazdasági helyzetét a termelő és a fogyasztó ember egyaránt érzékelhette. Az utóbbi években a fogyasztói árak gyorsabban emelkedtek, mint a bérek. Az átlagon felüli nyugdíjak reálértéke csökkent. Az elért fogyasztási színvonal csökkentését, vagy a kitűzött célok módosítását a családok csak végső soron vállalják. Ezért mindenekelőtt a jövedelmek növelésére törekednek. Miután a fő források gyengébben buzognak, a „mellékes” került előtérbe. Az úgynevezett „mellék- jövedelmek” legjelentősebb forrása a mezőgazdasági háztáji és kisegítő gazdaság. Másfél millió család foglalkozik szabadidejében növénytermeléssel, illetve állat- tenyésztéssel. Csaknem minden második család. Szerepük az önellátásban és az árutermelésben egyaránt jelentős. A zöldségfélék 62 százalékát, a burgonya 73 százalékát, a gyümölcs 60 százalékát, a szőlő és a bor 50 százalékát a kisgazdaságok állítják elő. Az ország szarvasmarha-állományának 22 százaléka, a sertéseknek mintegy a fele szintén a háztáji és kisegítő gazdaságokban található. A háztáji meg a többiek A lakosság ellátásában és az exportárualapok előállításában tehát döntő, mással nem pótolható szerepet játszanak a háztáji és kisegítő gazdaságok. A mezőgazdasági kistermelők olyan belső tartalékokat (részmunkaerőt, épületeket, eszközöket, termőföldet) hasznosítanak, amelyek egyébként veszendőbe mennének. A termelői kedv, az érdekeltség fenntartása ezért is közügy. De azért is, mert a kisüzemi állattartás, zöldség- és gyümölcstermelés révén a falusi lakosság — köztük az ingázó munkások, az alkalmazottak, az értelmiségiek jelentős része — megőrizhette, sőt tovább növelhette életszínvonalát. Vannak, akik közülük kiugró jövedelemre tesznek szert fóliázással vagy több száz sertés, vagy sok ezer baromfi nevelésével. A legutóbbi években a városi lakosság — főként meghatározott munkás-, illetve értelmiségi rétegek — szervezett és legális — kü- lönjövedelem-szerzési lehetőségei is bővültek. A vállalatok mintegy kétharmadában működnek vállalati gazdasági munkaközösségek mintegy 210 ezer fővel. Az ipari és szolgáltató szövetkezetek vgm-nek megfelelő kisszervezetéből, a szövetkezeti szakcsoportból 2500 működik az országban 80 ezer taggal. Százezrek a kisszövetkezetekben Ha mindehhez még hozzávesszük a magánjellegű gazdasági munkaközösségek, a polgári jogi társaságok mellékfoglalkozású tagjait, akkor kiderül, hogy a kisszervezetek révén mellékjövedelemhez jutó dolgozók száma jelentősen meghaladja a 300 ezret. Ez így együtt már nem lebecsülhető létszám. Az elért többletjövedelem körülbelül egymillió, főként városi háztartás deficitjét csökkenti. És nem valamiféle szociális foglalkoztatás keretében, hanem fontos társadalmi, gazdasági szükségletek kielégítését szolgáló tevékenységgel. Az új kisszervezetek, főleg a legnagyobb létszámot foglalkoztató vgm-ek társadalmi elismerése azonban már nem olyan egyöntetű, mint a háztáji és kisegítő gazdaságoké. Vitát vált ki, ellentmondásokat hoz felszínre, hogy nem mindenki kerülhet be a vgm-ekbe. Vita forrása továbbá, hogy a közösségek tagjainak jövedelme egy órára számítva 2,5—3-szor nagyobb, mint a fő munkaidőben. (Valójában az órakereset a 30—50 százalékkal magasabb teljesítményt, a túlórajelleget figyelembe véve reálisnak, igazságosnak tekinthető.) Végül tapasztalhatók esetenként, bár nem túl gyakran, szabálytalanságok, visszaélések is. Előfordul, hogy fő munkaidőben előkészítik, sőt részben elvégzik a külön fizetett munkát. összegezésül elmondhatjuk, hogy a családi jövedelmek differenciálásában jelenleg meghatározó szerepet játszanak a kiegészítő, a mellékforrások. Jó, hogy széles körben lehetőség nyílik a családi költségvetések hiányainak ilyetén pótlására, a személyes igények és a társadalmi szükségletek összehangolt kielégítésére. Zöld lámpát a főútvonalnak A legális és szabályos kiegészítő tevékenységek fejlesztése segíti az illegális és szabálytalan jövedelemszerzéssel szembeni hatásos fellépést. Hiszen a kontármunka, a csúszópénz, a borravaló kikényszerítése, a vásárló, a fogyasztó egyéb megkárosítása jórészt a hiányhelyzetből, a kiszolgáltatottságból táplálkozik. Korábban tiltott mellékutak váltak járhatóvá. Szükség van rájuk, nem kerülő- és zsákutcák ezek. De a legfontosabb, hogy a főútvonalon legyen torlódásoktól mentes, zavartalan a közlekedés. A fő munkaidős teljesítmények útjábart álló akadályokat le kell bontani. Egyebek közt versenyképes termékkel, szervezett, fegyelmezett termelő és piaci munkával. S nem utolsósorban határozottan differenciált bérekkel, keresetekkel, hogy legyen érdemes és hasznos a napi 8 órás munkaidőben kiemelkedően, jól dolgozni. KOVÁCS JÓZSEF Nevelés munkára és a munka becsületére Üj fogalmat ízlelgetnek, új fogalmakat emlegetnek mostanság a dombóvári Molnár György Általános Iskolában, amikor termelő munka és közösségi gazdálkodás elnevezéssel illetik tevékenységüket, s ezt a szakterminológiával úgy jellemzik, hogy képességfogyasztásra rendezkednek be. Mielőtt valaki is valami nyelvi csodabogárra, netán valami táplálékra gondolna a képességfogyasztás megfogalmazásból, ki kell ábrándítanunk, hisz másról van szó. Ezt Csáky László igazgató így fogalmazza meg: — Eddig megtanítottuk az ismereteket, de nem használták fel a gyakorlatban, most viszont élünk a lehetőséggel úgy, hogy közben mindenféle pszichikai tényezőt mozgósítunk. Mire gondolt az igazgató? Nem másra, mint arra, ha az iskolabolt eladója összead, kivon, oszt, szoroz stb., akkor alkalmazza a megtanult ismereteket. Ugye ennyiből is belátható, mit jelent a rendezkedés magyarázata azonban visszavan, ám remélhetőleg a továbbiak fényt derítenek arra is. Gombázó harmadikosok Pedagógusberkekben, iskolai körökben az a hír terjed, ahol a nevelők nyitott szemmel járnak a világban, figyelik a gyerekeket, van bennük vállalkozó kedv, akarják az újat, ott a nevelő-oktató munkát is új elemekkel, más tevékenységekkel teszik változatosabbá, hatékonyabbá. A dombóvári Molnár György iskola tanítói, tanárai már több esetben bizonyították ezt. Elég csak az iskolaotthonos oktatásról, vagy a 'fakultációról megjelent írásokat felidézni. Csáky Lászlóék ebben a tanévben ismét előrébb léptek: újjáalakították az iskolaszövetkezetét, termelő- munkára és közösségi gazdálkodásra rendezkedtek be. A felépítésében „az igazihoz” hasonlító, azzal megegyező szövetkezetben mint ahogy azt Vasas Gyula igazgatóhelyettes elmondta, három területen tevékenykednek a gyerekek. A 3. b és a 3. d osztályok a technika tantárgy keretében gombát termesztenek a szomszédos művelődési ház pincéjében. A gyerekek a kiegészítő anyag keretén belül dolgoznak, az igazgató- helyettes és Táskái Zoltán karbantartó irányításával öntöznek, szednek, hőmérsékletet mérnek. A vezetők természetesen minden tapasztalatot jegyeznek, hiszen jövőre már tanmenetet akarnak készíteni, s annak alapján tanítani. Értékesítési gondjuk nincs, hisz a városi tanács, a gimnázium kollégiuma, a boltok vevők — nem is lehet kielégíteni mindig az igényeket —, és az intézmény dolgozói is vásárolnak belőle. Piac tehát van, ezért úgy tervezik, jövőre megduplázzák a termelést. Valami újat is elindítanak, amihez a gomba adta az ötletet. TerForrasztják az alkatrészeket Az iskolabolt nagy forgalmat bonyolít le vezik, hogy jövőre a 4. osztályos technika tantárgy keretén belül leszabott anyagból export gyümölcsládákat készítenek a GEV sárbogárdi gyáregységének. Ezért a munkáért ládánként nyolc forintot kap a szövetkezet. Zenélő csengők Joggal kérdezhetjük, miből telik egy iskolának arra, hogy a gombához szaporítóanyagot vásároljon és megoldja többek között a helyiség szellőztetését? Nos, az az igazság, az iskola kétszázezer forint három év alatt visszafizetendő kölcsönt — tizenkét százalékos kamatra — kapott a Döbrö- közi Zöld Mező Mgtsz-től és ebből jutott harminckétezer a gombatermsztésre, a többi pedig egy új terület, a finommechanikai munka fakultációban való oktatására. A szalagrendszerben, délelőtti, illetve délutáni műszakban dolgozó tíz-tíz gyerek Balassa Béla technikus vezetésével olyan digitális órákat (zenélő csengőt) készít, ami a megrendelőtől kért időben jelez. Jellemzője, hogy pontos és kottáról bármilyen hosszúságú dallamot képes lejátszani. Prototípusa elkészült, most már csak be kell vizsgáltatni. Az előzetes piackutatás alapján úgy számolnak, hogy százszázötvenet értékesíteni tudnak belőle az ország iskoláinak. Az óra mellett más elektronikai szerelési munkát — nyolc monitor összeszerelését is — elvégzik a tanulók. A fakultáció szervezete hasonlít a gmk felépítésére, hiszen könyvelnek, anyagot rendelnek, anyagot írnak ki, anyaggazdálkodást, árkalkulációt végeznek és termelnek. S mindezt örömmel végzik. Ügy is mondhatnánk, hogy nem csak a munkára, hanem az életre is készülnek Dombóváron, hiszen — leegyszerűsítve — a termek gyűjt, költ „hármas” a felnőtt ember jellemzője. Ezzel a tevékenységgel a munka megszerettetésére, a dolgozó ember megbecsülésére is nevelnek, nem beszélve^ arról, hogy igen nagy jelentősége van mindennek a tanulók munkakultúrájának megalapozásában, kötelességtudatuk fejlesztésében. Segíti a rendszeres, pontos, fegyelmezett feladatvégzés szokásainak kialakítását, a társadalmi tulajdon védelmére való nevelést. „Szatócsok” Az iskolaszövetkezet harmadik tevékenységi területe az, iskolabolt, amelyet a harmincegy 8. c osztályos tanuló üzemeltet, s végzi a forgalmazással, elszámolással, megrendeléssel járó összes feladatot. Élelmiszert, édességet, kávét, füzetet, egyenruhát, könyvet és még ki tudja, mi mindent árusítanak a „leendő” kereskedők. Igaz is, ez a fajta munka nem csak a fegyelmezett, figyelmes munkavégzést kívánja meg, hanem fejleszti a kommunikációs készséget, és az zal, hogy megismertet, megszerettet egy hivatást, egy szakmát, a pályaválasztást is elősegíti. Az iskolaszövetkezet újjáalakítása előtt is jól ment a bolt, de most nagyobb forgalmat bonyolít le, mint azelőtt. Ügy látszik, a kis kereskedők jobban tudják, hogy mj fogy. Egyébként ösztönzi őket az, hogy a bevétel öt százaléka az iskola tiszta nyeresége lesz. — Az alakuló szövetkezeti gyűlésen úgy döntöttek a gyerekek — idézi fel Vasas Gyula —, hogy a bevétel egy- harmadát takarékbetétA művelődési ház pincéjében gombát termesztenek könyvbe rakják, és a 8. osztály végén megkapják a tanulók, a másik harmadrész közösségi célra való felhasználásáról a tagság dönt, míg a harmadik harmadrész megmarad felújításra, illetve új beszerzésre. * A termelő munkára és közösségi gazdálkodásra való berendezkedés lényege — úgy vélem — kiderült az előzőekből. A Molnár György iskolában úgy gondolkodnak, hogy az 1—2. évet bevezető szakasznak tekintik és csak azután döntenek — ha mindenki akarja (!) —, hogy az iskola egészére ki- terjesszék-e. ÉKES LÁSZLÓ Fotó: CZAKÓ SÁNDOR
