Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-28 / 279. szám

1985. november 28. ^PÜJSÁG 5 A művelődési ház és könyvtár tervei Bontanak, építenek Tolnán A Népművelés című folyó­iratban nemrégiben fejező­dött be egy vtita a művelődé­si otthonok szervezetéről. A Népművelési Intézet anyagá­hoz kapcsolódóan több mint ötven vélemény érkezett, amelyek ia jelenlegi helyzet feltárásával mielőbbi válto­zásit sürgetnek. Egyetlen megállapítás az összegzésből: „A művelődési otthonok ha­nyatlásnak indulták. Sok íel- mérés kimutatja, hogy leg­alább a települések 50—60 százalékában létkérdéssel vi­askodik az Intézmény ...” A tolnai művelődési ház­ban is hasonló helyzet kény- szerített a nem éppen éssze­rű lépésre: 1983 szeptembe­rében felújították az épüle­tet, de a szűkös anyagiak miatt azonban csak a legsür­gősebb munkákat végezték el. Most a könyvtárrész a so­ros, lebontották a régit, he: lyébe 1986 decemberéig épí­tik fel az újat. Ezt követi az­után a művelődési ház ismé­telt átépítése. Nem örömteli a helyzet még akkor sem, ha elmondhatjuk: legalább megindult valami. Schmidt Józsefné igazgatónő már hozzászokott az ideiglenes állapothoz: — Egyszerűen nincs rá pénz, hogy egyszerre végez­zük el a munkálatokat. El­járt az idő felettünk, tudo­másul kell venni, hogy ilyen körülmények között nem várhatjuk kulturálódni, szó­rakozni az embereket. S ha meggondoljuk, hogy több mint tízezer ember művelő­dése a tét... Majd adatok következnek. A 200 férőhelyes színpad be­fogadóképességét, szerkeze­tét, felszereltségét tekintve nem megfelelő áhhoz, hogy neves művészeket, érdeklő­désre számot tartó programo­kat fogadni tudjanak (értsd: megvenni), legalább 300 fé­rőhelyes teremre lenne szük­ség. Ami fontos, igény is van erre, hiszen sokszor halla­ni, hogy jóval az előadás előtt minden jegy elkel. így mind a mlái napig rentábili­sak rendezvényeink. — Ezt mindenékelőtt ki­tűnő társadalmi aktíváink­nak köszönhetjük, akik a vállalatoknál, üzemeknél te­vékenykednek. Kapcsolatunk nagyon jó a helyi gazdasági egységékkel, társadalmi munkában segítenek ben­nünket — mondja Schmidt Józsefné. — Megfelelő-e a kisebb helyiségek száma, felszerelt­sége? — Tizennyolc kiscsopor­tunk dolgozik, ehhez bizony kevés a helyünk. A könyv­tár lebontásával tovább szű­külték lehetőségeink. A terv- tanulmány szerint azonban a jövőben megoldódik a gon­dunk, ugyanúgy mint a rendkívül értékes honisme­reti szákikörünk álltai össze­gyűjtött anyag sorsa, ami most a tanáosiháznál kapott átmenetileg helyet. Padlás- múzeum kialakítását tervez­zük ugyanis, s ehhez a falu­gyűlésen már sokan .ajánlot­ták fel a tulajdonukban lévő régi tárgyakat, eszközöket. Nem hagyhatjuk említés nélkül a mözsi honismereti gyűjteményt sem. A tanács épületéiben már a következő éviben sor kerülhet a tájház megnyitására. — A távlati elképzelések­nél szólnék a fonotéka bein­dításáról, ami nélkülözhetet­len településünk zenei neve­lésében. Ugyancsak szüksé­ges a nyelvi labor beindítá­sa, hiszen óvodától gimná­ziumig tanulhatják a fiata­lok a német nyelvet, a fel­nőttek számára ugyanakkor semmiféle lehetőség nincs erre — így az igazgatónő. Ezek a gondolatok kapcso­lódnak a könyvtárhoz, hiszen értelemszerűen mindkettő ott kap majd helyet. Most átmenetileg a tanátóházán folyik a kölcsönzés, s jövő év végén költözhet vissza nagyobb, szebb épületbe a könyvtár negyvenezer köte­tével. Ezzel hosszú távra megoldódik Tölna nagyköz­ségben a könyvtár problé­mája. Aztán szó esik a selyem­gyárban működő fonógaléri- áróQ, amit helyhiány miatt megszüntetni készülnek, a település állami és párt­vezetésével való szoros kap­csolatról, a TIT-programok- ról, hangversenyekről... Lám ilyen körülmények kö­zött is folyhat komoly kul­turális murtka, nem szükség- szerű, hogy megálljon a te­lepülés művelődésének moz­gató ereje. Igaz szimbolikus értelmet is kaphatna a félig lebontott közművelődési in­tézmény, a népművelők azonban ennek ellenkezőjét bizonyítják. Takács Zsuzsa Fotó: Kapfinger András A művelődési ház félig lebontott épülete Az olvasó hangja Veszélyes? Nem veszélyes? Bonyhádról, a Bezerédj u. 39. számú ház lakóitól kap­tuk a levelet. Ezt írták: „Sajnálatos tragédia történt néhány hete Bonyhádon, a Bezerédj u. 39. számú ház­ban. Egy kétéves kisfiú ki­zuhant az erkélyükről. Már a beköltözésnél észrevettük, hogy veszélyesek az erkélye­ink, a garanciális javításkor ezt szóvá is tettük, de még a baleset óta sem történt változás. Ügy tudjuk, hogy felül­vizsgálták a Bonyhádi Építő­ipari Szövetkezet szakembe­rei az erkélyeket, de azt nem tudjuk: mit határoztak. Ve­szélyesnek találták, vagy sem? Az egyik lakó már érdek­lődött náluk és adtak neki furnérlemezt, hogy szegelje vele körbe az erkélyt. Hát ez lenne a megoldás? Min­denki barkácsoljon valamit az erkélyére? Akkor miért építették meg ezeket az er­kélyeket? Netán dísznek? Nem hisszük, hogy a balese­tek elkerülésére az lenne a megoldás, hogy odaláncoljuk a pici gyerekeket a lakás­ban. Rettegésben sem szeret­nénk élni. Szeretnénk tudni, hogy mire számíthatunk a szövetkezet részéről? A Be­zerédj u. 43. számú épület is azonos terv alapján épült, mint a miénk és ott bizton­ságosabbak az erkélyek. Ott még futotta az építőipari szövetkezet pénzéből 30 cen­tivel magasabb erkálykorlát üvegezésére? Nálunk már az is megtette, hogy a fakorlá­tokat távolabb tették egy­mástól? így akár létraként is használható. Még a pici, kétéves gyerek is fel tud lépni az üvegrész tetejére. A Bezerédj 43-ban öt centi­vel magasabb az egész er­kély. Érdemes megemlíteni a függőfolyosó-erkélyünket is. Ez ugyanolyan veszélyes, mint a hátsó erkélyünk. Itt a fakorlátot egy hatos csa­varral csatlakoztatták a vas­oszlophoz. Ugyanezt a Be­zerédj 43-ban úgy csinálták meg, hogy a fakorlát egy U alakú vasban van és két csa­var rögzíti. Nálunk, ha az az egy csavar elrozsdásodik, végzetes következményekkel járhat. Három éve lakunk a házban és a fakorlátok már lötyögnek. Ügy érezzük, jogos a kér­désünk: megcsinálják-e az erkélyeinket úgy, mint a Bezerédj utca 43-ban, vagy bíróságon kell érvényt sze­reznünk jogos követelésünk­nek? Itt, a nyilvánosság előtt mondjuk el, hogy a szigete­lést is utólag csinálták meg, azt is csák hosszas viták után. A lépcsőházban a fa­lak megrepedeztek, a har­madik emeleten már lyuk tá­tong. Szétmállik a beton, le­hullt a vakolat. Nem hisz- szük, hogy ilyen képet kelle­ne mutatnia egy hároméves épületnek!” Eddig a levél, amelyen va­lamennyi lakó aláírása sze­repel. És az aláírások alatt utóirat: „Az aláírások gyűj­tése során derült fény arra, hogy a negyedik emeleten a függőfolyosó feletti tető om­lik, szinte életveszélyes.” Hétszáztól ezerötszáz forintig A társadalmi ösztöndíj és környéke A főiskolai, egyetemi hall­gatókkal kötött társadalmi ösztöndíjak összege tíz év óta, pontosabban ez év már­cius elsejéig változatlan volt, a közepes tanuló ugyanúgy hétszáz forintot kapott, mint a minden tantárgyból jeles osztályzatot elért hallgató. Sok mindent el lehetett mon­dani erről a megoldásról, csak azt nem, hogy való­iban ösztönzőleg hatott a jobb tanulmányi eredmény eléré­sére. Ennek a helyzetnek a visszásságát mindéin érintett fél elismerte, számos fó­rumon felmerült a változta­tásra, a kialakult feszültsé­gek csökkentésére vonatkozó igény. A Tolna íMegyel Tanács Végrehajtó Bizottsága októ­ber 9-i ülésén a társadalmi- tanulmányi ösztöndíjak ösz- szegét — a tanulmányi ered­ménytől függően — hétszáz és ezerötszáz forint között határozta meg. Az erre a célra fordítható pénzösszeg mennyisége nem növekedett ugyan, de különböző körül­mények mégis lehetővé tet­ték az anyagi erőforrások, az eddigieknél ésszerűbb fel­használását. Dr. Bay Endre a Tolna Megyei Tanács V. B. sze­mélyzeti és oktatási osztá­lyának helyettese is egyetért abban, hogy a differenciá­lás megvalósítása indokolt. A Tolna Megyei Tanács évtizedek óta folyamatosan él a szakemer-utánpótlás tervszerű biztosítása érdeké­ben a társadalmi-tanulmányi ösztöndíj formájával — így dr. Bay Endre. A jogszabá­lyok lehetővé teszik, hogy a központi kereteken kívül a gazdálkodó és a költségvetési szervek is adományozzanak társadalmi ösztöndíjat. — Milyen módon történik ez? — Az ösztöndíjak adomá­nyozása két úton indul: az érdekelt szakosztályok (mű­velődési, egészségügyi ága­zat) pályázatot hirdetnek a különböző felsőoktatási in­tézményekben azokra a munkahelyekre, amelyeket nehezen vagy egyáltalán nem tudnak betölteni, és a felső­fokú intézmény hallgatója ezek alapján kérheti a társa­dalmi ösztöndíjat. A kérelem a Tolna Megyei Tanács V. B. Oktatási és Továbbképzési Intézetéhez kerül. A kérel­meket ki kell egészíteni rész­letes önéletrajzzal, a szülők kereseti igazolásával, és a szociális helyzetre vonatko­zó adatokkal. Ezeket a bead­ványokat rangsoroljuk a rá­szorultságnak és a szakma jellegének (hiányszakma-e vagy sem) megfelelően. Az ösztöndíjak odaítéléséről a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága dönt. — Előfordult már az is, hogy elutasítottak ösztöndíj- kérelmet? — Tálén meglepő, de igen. Néhány esetben a felsőfokú oktatási intézmény magatar­tási vagy tanulmányi okokra hivatkozva nem javasolta a szerződés megkötését. Ezen­kívül néhány főiskolai hall­gató olyan szakot választott, amire megyénkben jelenleg nincs szükség, ilyen példá­ul a bánya-, vagy kohómér­nök foglalkozás. — Milyen eredményeket értek el a társadalmi ösztön­díj segítségével? — Nagymértékben javítani lehetett a szakember-után­pótlást mind a tanácsi appa­rátusban, mind pedig a ta­nácsi intézményeknél. A jo­gász, közgazdász, pénzügyi és számviteli főiskolás ösz­töndíjasok elsősorban a me­gyei tanács apparátusában helyezkedtek el, de szép számmal kerültek a városi tanácsokhoz, az elmúlt két- ihárom évben pedig a tanácsi intézményekhez és vállala­tokhoz is. A végzős állam- igazgatási főiskolások a helyi tanácsi apparátusban kaptak állást. — A megyei tanács kie­melten foglalkozik az állam- igazgatási főiskolásokkal. — Az államigazgatási főis­kolára jelentkezőkről „hiva­talból” tudnunk kell... Ese­tükben a tanulmányi szerző­dés kötése automatikus, ezenkívül minden tanácsnak szavatolni kell a későbbiek­ben a végzős hallgató elhe­lyezkedésének lehetőségét. — Növekszik a leendő pe­dagógusokkal kötött ösztön­díjak száma is? — A művelődési ágazat­ban elsősorban az alsófokú oktatási intézmények peda­gógus-utánpótlását biztosító főiskolai tanulók számára adományozunk társadalmi ösztöndíjat. E területen kö­tött ösztöndíj-szerződések magas számát a képesítés nélküli pedagógusok arányá­nak mértéke tette indokolttá Különösen sok képesítés nél­küli nevelő dolgozott az óvo­dákban, napközi otthonok­ban, de egyes általános isko­lái szaktárgyak tanítása is nehézségekbe ütközött szak­tanár hiányában. Az ösztön­díjszerződések eredménye­ként a megyében az üres álláshelyek legnagyobb ré­szét mindenhol szakképesí­téssel rendelkező pedagógu­sokkal tudták betölteni. A megyébe visszakerülő peda­gógusok számának alakulása egyébként csökkenő tenden­ciát mutat. Míg 1984-ben 26- an, 1985-ben már csak 14- en kértek munkalehetőséget megyénkben. — Ez a csökkenés más ága­zatokra is érvényes? — Igen. A művelődési ága­zatban az ösztöndíj iránti igény jelentősen csökkent. A korábbi 60—70 kérelemmel szemben 1984-ben 31, 1985- ben már csak 26 érkezett. Ugyanez vonatkozik az egészségügyi, s az egyéb ága­zatokra is. — Jelenleg mennyi a Tolna megyei ösztöndíjasok száma? — A végrehajtó bizottság az évenként megköthető tár­sadalmi tanulmányi ösztön­díj-szerződések számát 35- ben állapította meg. Ezzel együtt összesen 91 ösztön­díjasunk van, ez nem ellent­mondás, hiszen a főiskolákon 3—4, az egyetemeken 5 év­folyam van. A kifizetett ösz­töndíjak havi összege mint­egy 90 ezer forint, amit a megyei tanács oktatási inté­zete folyósít a hallgatók szá­mára. Az évenként megköt­hető szerződések maximált száma ad magyarázatot — többek között — a tanulmá­nyi eredménytől függő diffe­renciálás bevezetésére is. — Gyakori a szerződés felbontása? — Évente 6—8 esetben ke­rül sor szerződésbontásra, 1985-ben augusztus 31-ig 6- an jelentették be erre vonat­kozó szándékukat. A szerző­désbontás leggyakoribb oka, hogy az ösztöndíjas házassá­got köt és házastársa lakó­helyén kíván letelepedni. Ritkábban előfordul az is, hogy bent -marad a felsőfo­kú oktatási intézetben, vagy ellenkezőleg, gyenge tanul­mányi eredménye miatt meg­szakítja tanulmányait. Egész­ségi állapotukra való tekin- tetteljs többen felbontják a szerződésüket. Ilyen esetek­ben az ösztöndíj visszafizeté­sétől méltányosságból elte­kintünk, és az adományozót megillető jogokat átruház­zuk a kikérő szervezetre. A szerződésbontó volt ösztöndí­jasok fizetési kötelezettsé­güknek általában eleget tesz­nek. — Mely feladatok megva­lósítását tartja fontosnak a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága? — Az igazgatási apparátus utánpótlásának biztosítására több szerződést kell kötni jogi egyetemre, államigaz­gatási főiskolára, pénzügyi és számviteli főiskolára járó hallgatókkal. Sz. A. Jogról - mindenkinek A közös tulajdon megszüntetése Az elmúlt években ingó és ingatlan tárgyaink megsza­porodtak. Ki úgy jutott hoz­zá, hogy elhunyt hozzátarto­zóitól örökölt, ki pedig sa­ját munkájával gyarapította vagyonát. Akinek testvére van, az öröklés során, akinek pedig házastársa, az az együttélés alatt közös tulaj­donra tesz szert. És ez a kö­zös tulajdon bizonyos élet­helyzetekben terhessé válhat. A közös tulajdon megszün­tetésének legegyszerűbb módja az, amikor a tulajdo- nostársak megegyeznek. Idejüket, pénzüket kímélő megoldás ez. Ha semmiképp nem jutnak közös nevezőre, csak akkor forduljanak bíró­sághoz. Hogyan szünteti meg a bíróság a közös tulajdont? Ha az természeténél fogva eleve megosztható, akkor a természetbeni megosztást al­kalmazza. De bármelyik tu­lajdonostárs magához vált­hatja a közös tulajdont. Ha az előbbi módokon nem le­het megszüntetni a közös tu­lajdont, akkor a tárgy vagy tárgyak értékesítésére kell sort keríteni. Fontos szabály az, hogy a bíróság nem vá­laszthatja a közös tulajdon megszüntetésének olyan módját, amely ellen vala­mennyi tulajdonostárs tilta­kozik. Mi a helyzet az ingatlan közös tulajdonának meg­szüntetésénél ? Tegyük fel, hogy adott egy többszoibás ház, amit a volt házastársak megosztva tudnának hasz­nálni, külön lakrészek levá­lasztásával. Ilyenkor az a feltétel, hogy az építésügyi hatóság (tanács vb. építési osztálya) jogerős határozat­tal engedélyezze az ingatlan két új önálló ingatlanra való megosztását. Ha az ingatlanok kialakí­tása során valamelyik tulaj­donostárs nagyobb, illetve értékesebb ingatlanrészhez jut, mint ami tulajdoni há­nyada szerint megilletné, ter­mészetesen az értékkülönbö­zetet pénzben meg kell té­rítenie. Amikor az egyik tulajdo­nostárs a másik tulajdoni hányadát ellenérték fejében megszerzi — a következők az irányadók: Először is a bí­róság azt vizsgálja, hogy a megváltáshoz szükséges anyagiakkal rendelkezik-e. Ha a közös tulajdon meg­szüntetését kérő tulajdonos­társ ezt nem tudja Igazolni, a keresetét a bíróság eluta­sítja. Speciális eset az, ami­kor a közös tulajdonú ingat­lanban az egyik fél benne lakik, és neki nagyon meg­felel ez a helyzet. Semmit nem tesz annak érdekében, hogy a másik is valami mó­don hozzájusson a tulajdoni részéhez. Ilyenkor a bíróság őt kötelezheti a magához váltásra, feltéve, hogy anya­gi helyzete erre módot ad. Ha az előbbi módokon nem sikerül dűlőre jutni a vagyonmegosztásban, akkor következik az árverés, bíró­sági végrehajtó közreműkö­désével. Ha a bíróság árve­réssel szünteti meg a közös tulajdont, meghatározza a befolyt összeg szétosztásának az arányát a tulajdonostár- sak között. A magához váltás és az árverés esetén fokozottan számít, hogy valamelyik tu­lajdonostárs benne lakik-e az ingatlanban vagy sem. A bentlakás értékcsökkentő té­nyező.

Next

/
Thumbnails
Contents