Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-23 / 275. szám

1985. november 23. NÉPÚJSÁG 3 HÍRRŐL a délelőtt összül a Tolna megyei nép­M front-értekezlet, hogy értékelje az el­múlt öt évben végzett munkát. A ta­L ___ nácskozáson ugyan a megyei bizottság s zámol be elsősorban saját tevékenységéről, de ha azt nézzük, hogy öt év alatt a népfront mit tett Tolna megyében a rászoruló egyes ember támogatásáért, a kis és nagy telepü­lések fejlődéséért, a megyéért és az országért, akkor ez a munka egyszerűen felmérhetetlen, széles köre és jelentősége miatt. Közéletünkben a népfront szerepe nélkü­lözhetetlen és semmi mással nem is helyet­tesíthető, mint ahogy a Magyar Népköztársa­ság Alkotmánya is leszögezi: „A Hazafias Népfront tömöríti a társadalom erőit a szo­cializmus teljes felépítésére, a politikai, gaz­dasági, kulturális feladatok megoldására, közreműködik a népképviseleti szervek meg­választásában és munkájában”. A népfront az a legszélesebb tömegmoz­galom, amely kötetlen formában ad módot mindenkinek arra, Ihogy hallassa szavát azok­ban a kérdésekben, amelyekről véleménye van, kis és nagy tettekkel vállaljon részt a nagy egész munkájából ott, akkor és abban, ami­hez képzettsége és kedve van. Vannak akti­visták. akik csak egy-egy akcióban vesznek részt, mások szabad idejük jelentős részét töltik társadalmi munkával. A népfront mindenkié, aki tenni kíván valamit, és mindenkié abban az értelemben is, hogy tevékenysége az egész népet kívánja szolgálni. Talán nincs még mozgalom hazánkban, amely a kezdetektől ilyen csekély létszámú apparátussal dolgozik, mint éppen a népfront. A munkát az aktivisták végzik, szervezett bi­zottságokban, akciók, rendezvények kereté­ben, vagy éppen egyénileg, de mindig a kö­zösség érdekében. Hogy mit kell csinálni, annak csak a legtágabb elveit dolgozzák ki országosan, megyére szólóan. A helyi tenni­valókról, feladatokról helyben dönthetnek és ott is kell azokat megvalósítani — lehetőleg minél több ember bevonásával. Népfrontbizottság minden településen van, és vannak kis községek, ahol csak népfront­bizottság működik, mert nincs tanács, önálló pártszervezet, KlSZ-szervezet és iskola sem. A feladatok persze, behatároltak, de annyi minden fér a keretek közé, amennyit az ak­tivisták megvalósítanak. Függetlenített nép­fronttitkárok csak a városokban dolgoznak. Az idén tág tere volt a közéleti aktivitás­nak, és az állampolgárok éltek is a lehető­séggel. A közéleti pezsgés fenntartásában továbbra is jelentős a népfront szerepe, a párt XITI. kongresszusa határozatainak vég­rehajtása érdekében éppúgy, mint a települé­sek közéletének szervezésében, a lakosság ja­A népfront mindenkié gyűjtésében, a válaszok megkeresésében, illetve konkrétan a társadalmi munka szer­vezésében. Széles tehát a skála, mint ahogy nagy ívű feladat az is, amit a népfront a szocialista nemzeti egység megvalósításában magára vállal, és Tolna megyében az elmúlt öt év alatt ebből meg is valósított. A népfrontbizottságok foglalkoztak a dol­gozók különféle rétegeinek élet- és munka- körülményeivel, anyagi és kulturális ellátásá­nak fejlesztésével. Ehhez a munkához adtak alapot a megyei nő- és rétegpolitikai munka- bizottság felmérései és ajánlásai. Ma teljes körű felmérés van az öregek helyzetéről, — az aktivisták közreműködésével — naprakész a gondoskodás az idős emberekről, akkor is. ha ezen a téren lis vannak még tennivalók is. A társadalom alapsejtje a család, a nép­front VII. kongresszusának ajánlásai szerint Tolna megyében is megnőtt a népfront ér­deklődése a család iránt. Szekszárdon például több kísérlet történt a családi életre felkészí­tés, a gyermeknevelés segítése terén. Orszá­gos elgondolás szerint folyik a családvédelmi tanácsok, a családsegítő központok megszer­vezésének előkészítése. Ráépülhet ez a munka arra a kapcsolatra, amit a szülői munkakö­zösségekkel közösen már eddig is kialakítot­tak a szülői ház és az iskola között. Sok szülő és pedagógus kész, és képes arra, hogy saját emberi és szakmai tapasztalatait hasznosítva, segítsen másokat a családi harmónia megte­remtésében, megőrzésében, vagy válsághely­zetben annak visszaszerzésében. 'Erősödött sok népfrontbizottság kapcsolata a területükön működő üzemek vezetőivel és dolgozóival, a termelőszövetkezet tagjaival. Az értelmiség egyre nagyobb csoportjai kapcso­lódnak be a népfront tevékenységébe. Javult a mozgalom kapcsolata a fiatalokkal is, olyan formában is, hogy a testületek megfiatalítá­sára törekedtek valamennyi bizottságban. A nők aktivitása közismert a népfrontban, bár tapasztalható némi visszaesés amiatt, hogy megnőttek a megélhetés költségei, mindenki­nek a szabad ideje kevesebb. Ezért is érde­melnek az eddiginél is több megbecsülést a népfrontmozgalom aktivistái. „ két köszöntjük most, a megyei népfront­ok értekezlet napján. Vannak köztük, akik a kezdetektől részt vesznek ebben az or- _____jszágépítő munkában, tehát négy évtize­des”— vagy még több — mozgalmi tapasztalat áll mögöttük, másokat „tegnap” küldtek a népfrontba tömörült szervezetek, intézmények e területre, vagy maguktól vállaltak most fel­adatot. A régieknek köszönjük azt a sokat, amit már megtettek, az újaknak, a fiataloknak pedig kívánunk olyan tartalmas és eredményes munkát, mint amilyent eddig a népfrontmoz­galom végzett Tolna megyében, az értékelési időszak elmúlt öt évében is. A z 1985. esztendő 47. hetének történelmi jelentősége kétségtelen, s talán egy re­ményteli, új korszakot nyitott meg, mely a világ minden embere számára fontos. Ezen a héten került sor Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan találkozójára. S ameny- nyiben nem nevekkel, hanem szavakkal, szópárokkal — történelmi kézfogások, konstruktív párbeszéd, friss start, Szovjet­unió-Egyesült Államok, avagy Kelet- Nyugat viszonya, intim hangulatú csúcs — kezdtem volna e sorokat, nem hiszem, hogy bárkiben is kétségek merülnének föl: miről is van szó. És azt is hiszem, hogy az elmúlt napokban csúcsot ért el a Tv- híradó nézettsége is, hiszen mindannyian leplezetlen izgalommal és várakozással ültünk a képernyők elé az adások idejére. S ugyancsak csúcsát élte az újságok olva­sottsága — alapos olvasottsága — termé­szetesen e napokban és e témában. S most térjünk rá szokásos szombati tal­lózásunkra, villantsunk fel néhányat Tol­na megye 47. hetének eseményeiből. Egy tanfolyam ós meghívója Megyénk főhivatású népművelőinek egy­hetes továbbképzése tegnap kora délután fejeződött be Tengelicen, a megyei tanács vb. oktatási és továbbképzési intézetében. A hagyományos tél eleji tanfolyamot ed­dig kétévenként rendezték meg. A folya­matos kapcsolattartás, a tapasztalatcsere, a módszerek átadása és természetesen a résztvevők általános politikai, ideológiai tájékoztatása érdekében úgy határoztak a szervezők, hogy ezután minden évben biz­tosítják e lehetőséget a népművelőknek. A gazdag programokat ezúttal nem soro­lom fel, mindössze azok egymásra épülé­sét, az előadások egymáshoz kapcsolódását emelem ki. S még valamit. Egy szerény küllemű, 18 oldalas, stencilezett füzetet, amelyben az előadások címei, az előadók és a kerekasztal-beszélgetések vezetőinek neve, az igen hasznos kiegészítő progra­mok szeretjeinek... és még valami. Úgy­nevezett irodalomajánlás. A gondos szer­vezők és szerkesztők a tanfolyamon fel­dolgozott témákhoz mintegy kiegészítőül, avagy a további elmélyült tájékozódást se­gítve hívják föl a figyelmet könyvekre, il­letve folyóiratokban megjelent cikkekre. Ez is része a népművelésnek: így működik a négyütemű motor Mindenki fölkészült7 Gyerekek, felnőttek, autósok és gyalogo­sok egyaránt tapasztalták, hogy megkezd­te aprócska köszöntgetéseit a tél. S a lát­ványosabb, határozottabb köszönései majd ezután jönnek, nekünk pedig — ha akar­juk, ha nem — fogadnunk kell. Bizony, nem fordíthatjuk el kívülálló idegenként a fejünket. Megmagyarázom, hogy ez eset­ben mit is értek a visszaköszönés alatt. Előrebocsátom, hogy teljes joggal kérjük számon az illetékes vállalatoktól telente a hó eltakarítását a közutakról, közterekről. De! Vajon mi magunk, mármint a lakók, ho­gyan készültünk föl a télre, a hó eltaka­rítására? Megvettük-e a hólapátokat, sep­rűket és a sót? S ha megvettük a seprűt, hát söpörgessünk saját házunk előtt. De ne csak képletesen, hanem valójában. Mert az első hó — havacska — ahogy jött, úgy el is ment. Viszont nem biztos, hogy így tesz a következő, vagy az azt követő. Te­hát ne csak számon kérjünk, hanem ... S ne csak azért fogjuk kezünkbe az annyi­szor emlegetett seprűt, mert attól tartunk, hogy az érvényben levő rendeletek alap­ján megbírságolhatnak bárkit, aki nem ta­karít portája előtt — legyen szó intéz­ményről vagy háztulajdonosról. Hanem egymás iránti tiszteletből is. Városszépitök, városszeretők Az előző témához kapcsolódva mondha­tom, hogy azok, akik télen-nyáron egy­aránt rendet tartanak portájuk körül, sze­retik településüket, s amennyiben város­ban élnek, kicsit érezhetik magúkat város- szépítőnek is. De fogalmazhatunk úgy is, hogy akik valamilyen formában törődnek településükkel, azok egyben védői is an­nak. S máris következik egy újabb téma: a városvédő, városszépítő egyesületek ala­kulása és tevékenykedése. Szekszárdon — hazánk más városainak példájára — is el­határozták a városszépítő egyesület létre­hozását, mely várhatóan a jövő év elején alakul meg. A szervezőbizottság megalkot­ta az egyesületi alapszabályt, s mos folyik a tagok „toborzása”. Nem a jobb szó hí­ján használtam a toborzást, hanem egé­szen másért. Vannak olyanok — már mi­ért ne lennének — akik tudatosan hasz­nálják e szót, s velük vitatkoznék. Ugyan­is mint már írtam, ebben az esetben a la­kosság nagyobb része belső indíttatásból évek óta városszépítő, legfeljebb nem tar­tozott szervezetbe, egyesületbe. Nem is tar­tozhatott, hiszen nem volt hova. Tehát örömmel üdvözölhetjük mindannyiunk ér­dekében a megalakulást, s nézegetve a prorgramtervezetet, ami úgymond objek- tívnek, a lehetőségekhez illeszkedőnek tű­nik. Viszont felmerülhet egy másik kér­dés: mégpedig az, hogy a célok megvaló­sításához pénzre van szükség. Valóban van, mely részben a tagdíjakból adódik, de előfordulhatnak adományok is. De azt is meg merem kockáztatni, hogy nagyobb anyagi ráfordításra sincs szükség ahhoz, hogy az újszerű egyesület megvalósítson különböző célokat. Bizonyítékom is van erre, ami a követ­kező: a dunaföldvári városvédő egyesület a napokban tartotta közgyűlését, s ők egy munkával töltött esztendőt is értékeltek egyben. A 240 tagot számláló „csapat” há­rom — településtörténeti, építészeti és kör­nyezetvédelmi — munkabizottságban tevé­kenykedik. Az esztendő alatt felmérhetet­len értékű anyagot gyűjtöttek össze, mely a múlt emlékét őrzi a mának és a jövő­nek. Ehhez a munkához is inkább hit és akarat szükségeltetett, mint forint. Hallgassunk zenót Megyénk zenei életének helyzetéről tár­gyaltak a minap Szekszárdon azok, akik hivataluknál, hivatásuknál vagy egyszerű­en zeneszeretetüknél fogva a megbeszélők körébe tartoznak. Az igen 'hasznos tanács­kozáson megfogalmazódott az, hogy a ze­nének csökkent a tekintélye, csökkent a presztízse, amennyiben összehasonlítási alapnak a múltat tesszük meg. Nem aka­rom a XVI—XVII., vagy akár a múlt szá­zadi emlékeket idézni, noha számtalan el­gondolkodtató zenélési, zenehallgatási for­ma és nemzetközi világnagyságok nevei is fémjelzik az elmúlt századok magyaror­szági zenei életét. S most .meg ... gondok, problémák. Mifélék, hányfélék, nem soro­lom, viszont örömmel tölt el, hogy a szak­emberek a megoldásokon gondolkodnak, egyebek között a családi hangversenyek szervezésén, mely társadalmi szükségsze­rűség. Valahogy saját igénytelenségünk is fölmerül e sorok írójában, s csak úgy meg­kérdezi: miért nem lehet családi program — bizonyos rendszerességgel — egy-egy 'hangverseny meghallgatása, a közös öröm szerzése. Szomorúan írom, pontosabban idézem ifj. Fasanig Árpád zongoraművész Kovács Dénes hegedűművész szavait: „Fájdalom, Szekszárdon jóformán soha nem telik meg a terem hangverse­nyek idejére, s hogy a kongó üresség ér­zését elkerüljék, a koncerteket inkább a művelődési központ halijában rendezik meg.” S most hadd invitáljam a családokat egy mai .hangversenyre! .Este fél nyolckor a szekszárdi Művésze­tek Házában ad koncertet a szekszárdi vá­rosi kamarazenekar Bach születésének 300. évfordulója tiszteletére. Közreműködik: Kovács Dénes hegedűművész, akinek elő­adásában hallgathatjuk meg az a-moll és D-dúr hegedűversenyt, illetve a d-moll kettőst, mely utóbbit Földes! Lajossal — a zenekar művészeti vezetőjével — együtt adnak elő. Kívánok örömteli szórakozást és szép élményt: V. HORVÁTH MARIA vaslatainak, kéréseinek és kérdéseinek össze­VáHalati Jövedelemszahályozás Hogyan támogatjuk a szelektív fejlesztést? A Minisztertanács október végén fogadta el a jövő évi vállalati jövedelem- és kere­setszabályozást. A határozat érthetően nagy érdeklődést keltett, hiszen a vállalati ve­zetők ennek alapján számít­hatják ki, hogyan is gazdál­kodhatnak az 1986-os eszten­dőben. A szabályozómódosí- tás olyan helyzetben ment végbe, amikor a gazdálko­dás eredményei elmaradtak a várakozástól. A konverti­bilis elszámolású export a tervezettnél rosszabbul ala­kult, az ipartól is többet várt a vezetés, és bizony rosszabbodott a költségvetés pozíciója is. Beruházási adókedvezmény Mindez érthetően rányom­ja a bélyegét a mostani mó­dosításokra, amelyeknek egyetlen részletével foglalko­zunk: miként segíti elő a fejlesztést? Természetesen, a 70-es évek nagy beruházási hullámainak visszatérésére nem lehet számítani, hiszen ennek nincsenek meg a fel­tételei. Viszont a gazdasági fejlődés meggyorsítása meg­követeli, hogy bizonyos terü­letek az átlagosnál jobban fejlődhessenek. Éppen ezért az exportfej­lesztő beruházások, valamint a kiemelt központi fejleszté­si programok zöld utat kap­tak a jövőben, utánuk csak nyolcszázalékos felhalmozá­si adót kell majd fizetni. Miután idén a beruházásokat 18 százalékos adó terhelte, ez mindenképpen jelentős ked­vezménynek számít. S a ter­vek szerint 1986. második felétől a vállalati beruházá­sok ösztönzése érdekében a felhalmozási adó 3 százalék­kal, vagyis 15 százalékra mérséklődik. Persze, mond­hatnánk, kevés lesz az im­máron elengedhetetlenül szükséges fejlesztések bein­dításához ez a kedvezmény, különösen akkor, ha emellett más csatornákban nő az el­vonás. Mint például a nye­reségadónál, ahol 35-ről 40-re emelkedik az adó. Nem lesz könnyebb A szelektív fejlesztést — csak erre ad lehetőséget a gazdaság jelenlegi helyzete — a már meglévő tőke gyor­sabb áramlása is segítheti. E koncepcióba illik bele, hogy jövőre nem kell fel­halmozási adót fizetni a használt állóeszközök vásár­lása után, és ha valaki bér­beadásra szánt gépet vásá­rol, ákkor csak 8 százalék felhalmozási adót fizet. E néhány és nem teljes körű módosítás felvázolásá­ból is — valószínűleg — vi­lágosan körvonalazódik, hogy a szabályozás mozgásterét erősen behatárolja a gazda­ság állapota, a külső és a belső piac helyzete. Minden­képpen szükség lenne — mondják a vállalatok és az irányítás szakemberei — például arra, hogy végre csökkenjen a jövedelem köz- pontosítása a vállalati szfé­rában. Ehhez azonban elő­ször az elvonásokat kellene mérsékelni, mert ennek fenntartása követeli meg az erőteljes elvonást. Bár az el­veket már régen megfogal­mazta a kormányzat, még mindig rendkívül lassú az előrehaladás — nem sikerült a támogatásokat leépíteni. S a költségvetés rosszabbodó pozíciója is az elvonás növe­lésére kényszeríti az irányí­tást. Vagyis a vállalat óknak jö­vőre sem lesz könnyebb a helyzetűik. A hatékonyság növelésével, megfontolt fog­lalkoztatáspolitikával marad­hatnak versenyben a hazai és külföldi piacokon egy­aránt. Csak kiemelt célokra A szabályozás csak nép- gazdasági Lag kiemelt célok megvalósításához ad ked­vezményeket. Valószínűleg a szelektív fejlesztés sokáig meghatározza majd a gazda­ság helyzetét, csak a leghaté­konyabban termelő, export­jukat növelni képes vállala­tok előtt nyílik meg a dina­mikus fejlődéshez .az út hosz- szabb távon is. E fejlesztés­politika csák akkor váltja be a hozzá fűzött reményeket, ha a struktúraátalakulás is meggyorsul, és a versenyben végleg lemaradó, a korsze­rűtlen termékeket alacsony hatékonysággal gyártó cégek kiszorulnak a piacról, és az így felszabaduló tőkét, mun­kaerőt más fejlődő ágazat­ban hasznosítják. Ennek egyik eszköze a sza­bályozás, amely a kijelölt út mellé állítja a korlátokat: ha ezt rossz helyre teszá, akadá­lyozza a fejlődést. Á körül­mények változása — az alap­elvek Stabilitása mellett — időről időre szükségessé te­szi a módosításokat. Az már a gazdaság eredményeitől függ, hogy szélesedik-e vagy kesikenyedik-e az út. Lakatos Mária

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents