Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-20 / 272. szám

1985. november 20. Képújság 3 Külföldi piackutatók prognózisa Bővíthető a húsexport A hús hazánk egyik leg­fontosabb exportcikke, ko­rántsem mindegy, mennyit tudunk eladni belőle a kül­piacon. Minthogy az ország gazdasági egyensúlyi hely­zetének javítása a követke­ző években is kiemelt he­lyen szerepel, így elenged­hetetlen annak kifürkészése, vajon e termék iránt milyen lesz a kereslet? Mivel érde­mes leginkább foglalkozni ? A jövőbelátásra, a holnapi folyamatok előrejelzésére a svájci GIEA céget kérték fel a magyar szakemberek. A külföldi piackutatók sze­rint egyes húsrészekből — például sonkából és bélszín­ből — ma sem áll elegendő rendelkezésre, irántuk külö­nösen élénk a kereslet. Ám ezeket az igényeket csak ak­kor lesznek képesek kielégí­teni a hazai termelők, ha si­kerül emelni a tenyésztői munka színvonalát, s meg­teremtik a termékek osztá­lyozásának lehetőségét. A bélszín és sonka gazdaságos termelésének növeléséhez biztos hazai ipacra is szük­ség van. Kevés a szarvasmarha Sertéshúsért jelenleg a legmagasabb árakat az USA, Kanada és Dánia éri el, valamennyien szállítanak Japánba is, amely rendkívül igényes piac. Sajnos, a ma­gyar termékek többnyire az átlagár alatt kelnek el, mi­vel a különleges igényeknek nem mindig tudnak megfe­lelni a hazai szállítók. A magyar marhahúsexport elsősorban a Közel-Keletre irányul, ebben a régióban nagyon jók az esélyeink. A marhahús világpiaca 1987­Megkezdték a Xyladecor fakonzerváló festék ható­anyagmentes változatának gyártását a Budalakk Fes­ték- és Műgyantagyárban. A gyár eredeti készítménye sok vitát váltott ki az elmúlt hónapokban a szakemberek körében, mert a szer egyik hatóanyagáról, a pentaklór- fenolról külföldi és hazai szakemberek egyaránt ki­mutatták, hogy veszélyes lehet az emberi szervezetre. A Xyladecor használhatósá­gát az illetékesek itthon is vizsgálták, s megállapították, hogy a készítmény a meg­felelő munkavédelmi és munkaegészségügyi előírások betartásával a mérgezés ve­szélye nélkül alkalmazható. Az eredeti fakonzerváló Aki látta a bátaszéki köz­ponti orvosi rendelőt, az megérti miért fájó pontja a jelenlegi állapot a tanácsi vezetésnek éppúgy, miint a nagyközség lakosságának. Az igények, de a korszerű köve­telmények is rég túlhaladták azt, amilyen feltételek között jelenleg folyik az egészség- ügyi ellátás. Mint dr. Pató József ügy­vezető körzeti orvos elmond­ta, Bátaszéken öt felnőtt-, egy gyermekorvosi és két fogor­vosi körzet van. Valamennyi orvosi rendelő ugyanabban a szűk, a mai követelmé­nyeknek már nem megfelelő épületben van. Ehhez járul, hogy hét végén Decs, Sárpiflis és Báta lakossága is ide, a központi orvosi ügyeletre jár be. Az orvosi, fogorvosi szol­gálat mellett, a terhestanács- adást is itt oldják meg. tői hiánnyal fog küzdeni, mert az állatállomány Dél- Amerikában alacsony, az ausztrál termelésre pedig kedvezőtlen hatással van a szárazság. A Közel-Keleten többféle marhahús iránt mu­tatkozik igény: a gazdagabb országok a magasabb minő­ségű árut, a szegényebbek az olcsóbb termékeket kere­sik. A marhahús árának sta­bilizálódását 1985. végére és 1986. elejére várják a szak­értők, ekkorra apadnak az európai készletek, s vissza­fogottabban alakul a ter­melés is. Mivel a legjobbak a le­hetőségek a Közel-Keleten, így minden számottevő szál­lító erre a térségre összpon­tosít. Itt a marhahús ára az 1100 dollártól (Marokkó; Tu­nézia) 1648-ig terjed (Egyip­tom). A legtöbbet az egyik legnagyobb importőr, az Egyesült Arab Emirátusok hajlandó fizetni: mégpedig 2885 dollárt. Eladóként a leg­magasabb összeget — 4256 dollárt — az USA zsebeli be, ők gabonán hizlalják a marhát, területük garantál­tan mentes a száj- és kö­römfájástól, így aztán csak különlegesen magas árért adják el áruikat. A juh is kelendő A közel-keleti juhpiacot továbbra is Ausztrália ural­ja, de még így is jó lehető­ségek kínálkoznak a magyar exportőrök számára, külö­nösen élő juhból adhatunk el jelentősebb mennyisége­ket. De van mód arra is, hogy — légi úton szállított — bárányhúst exportáljunk néhány gazdagabb, Perzsa­öböl menti államba. Ez azon­ban nem csekély beruházást anyagot így továbbra is gyártják a Budalakknál, a használatakor betartandó munkavédelmi óvintézkedé­sekre azonban a gyár ma már külön is felhívja a vá­sárlók figyelmét, a termé­kekhez mellékelt szórólapo­kon. A hagyományos Xyladeco- ron kívül .most már a Xyla­decor pentaklórfenol-mentes változatát is gyártják. E ha­tóanyag nélküli szer nem a fa gombásodás, s a rovarok elleni védelmére, hanem a lakások belső faszerkezeté, nek díszítésére alkalmas. A belső használatra szánt Xyla- decorból a gyár az igények­nek megfelelően tud szállí­tani a kereskedelemnek. Beszélgetésünkkor Pató doktor még csak reményke­dett, hogy a településfejlesz­tési hozzájárulásból lehető­ség lesz egy új, korszerű rendelőintézet építésének megkezdésére. Azóta Nagy Ferenc a nagyközségi tanács vb-titkára elmondta, hogy a lakosság döntő többsége megszavazta a hétszáz forin­tos településfejlesztési hozzá­járulást, így annak összegé­ből elkezdhetik, a szintén régóta igényként jegyzett ra­vatalozó építését, majd a központi orvosi rendelő lét­rehozását. A ravatalozót másfél millió forintos költ­séggel jövőre kezdik építeni és 1987-re elkészül. Vele pár­huzamoson, az előzetes becs­lések szerint mintegy nyolc- milliós beruházást igénylő korszerű központi orvosi ren­delő építését is megkezdik. igényel. A juhhúsért a leg­többet Európában fizetik, Franciaországban és Olasz­országban több mint 3000 dollárt adnak a kiváló mi­nőségű bárány tonnájáért. A Közel-Keleten az ár 2000 dollár körül mozog. A feldolgozott termékek közül kapósnak számít a dobozolt sonka, amelyből Dánia, Lengyelország és Hol­landia szállít a legtöbbet. Ám a kis szállítóknak is van esélyük arra, hogy az erős amerikai és az árérzékeny angol piacon növekedést ér­jenek el. Ehhez azonban be­ruházásra, korszerű csoma­gológépekre van szükség. A szalámik és a kolbászok spe­cialitásoknak minősülnek, s így jó áron értékesíthetők, de az üzlethez meg kell moz­dítani a vevők fantáziáját. Minőség és reklám A hazai szállítóknak több figyelmet és pénzt kell for­dítaniuk a reklámra, a pro­pagandára, sikert hozhat a magyar termékek eredetének hangsúlyozása. A feldolgo­zott termékek ára az 1413 dolláros sózott marhahústól az 5760 dolláros különleges szalámikig terjed. A GIRA tanulmányából egyértelműen kiderül: nem lesz könnyű exportálni a kö­vetkező esztendőkben, de nem is reménytelen a hely­zet. A legfontosabb teendő, hogy termékeink — minősé­gük és feldolgozottságuk ré­vén — lehetőleg a közepes vagy a magas árakat érjék el. Erre — a fejlesztési tö­rekvéseknek köszönhetően — van is esély. Szövőgépcsere Pápán Leállították az utolsó 80 éves szövőgépet a 'Pápai Textilgyárban, ezzel befeje­ződött a gépek teljes cseré­je. Az 1152 századfordulón készült Roscher 105 típusú berendezést szovjet automa­ták váltották fel. összesen 466 SZTB típusú, korszerű szövőgépet állítottak mun­kába, s ezek nemcsak egy­szerűen helyettesítik a ko­rábbi gépparkot: lényegesen többet termelnek és a ter­mékszerkezet módosítását is lehetővé teszik. Az utóbbit kihasználva, a jövőben a Pápai Textilgyárban — főleg a pizsamaanyagok rovására — egyre több szabadidőruhá­nak való kelmét készítenek. Több női cipő külföldre A Balaton Cipőipari Szö­vetkezetben befejeződött az a két és fél millió forintos beruházás, amely lehetővé tette a tüzöde korszerűsíté­sét. Korábban a szövetkezet­nek ez a részlege nem volt összhangban a cipőgyártás többi folyamatával, ami aka­dályozta a termelés bővíté­sét. A szövetkezet által ké­szített női lábbelik iránt az utóbbi időben megnőtt a kereslet a külpiacon. Ezért vállalkoztak a mostani beru­házásra, ami léhetővé teszi a termelés 15 százalékos növe­lését. A korszerűsítés során sza- lagszerűen szervezték meg a gyártást. Olyan szállítószala­got állítottak üzembe, ame­lyet a dolgozók munkatem­pójának megfelelően vezérel­hetnek. Továbbfejlesztették a gyártási eljárásit is, ami nagymértékben hozzájárul a termelés bővítéséhez. Jövő­re már 370 ezer pár, a szoci­alista és a tőkés piacon egy­aránt keresett és kedvelt női cipőt gyártanak. Madocsán tizennyolc ta­nácstagi körzet van. A har­minc éven aluli tanácsta­gok közül most kettőt szó­laltatunk meg. Biczóné Pető Veronika. — Hol van a munkahelye? — Szekszárdon. A Zrínyi utcai II. Számú Általános Iskolából mentem szülési szabadságra és maradtam itthon a gyermekemet gon­dozni. Tanítónő vagyok. A Kaposvári Főiskolán végez­tem 1979-ben. Nagyon jól érzem magam. Sajnálom azokat, akiknek nem állt módjukban, hogy igényeljék a segélyt. Nagyon jó dolog. Rendben tudom tartani a la­kást, ellátom a családom. — Marad ideje a tanács­tagi feladatokra? — Nézze, én szeretem tud­ni, hogy mi történik a kör­nyezetemben, erre is nagyon jó nekem a tanácstagság. Szerintem mindenki látja, hogy a falunak mire van szüksége, csak az egyik mondja és hajlandó tenni is érte, míg a másik kevésbé beszédes. — Mivel van a legtöbb gond? — Nekem személy szerint a bolttal. Ez másokat is érint, így nem magánügyem. Rugalmasabb megoldásokat kellene választani például olyan két-, háromnapos ün­nepekkor, mint amilyen most november hetedike is volt. Ha Bölcskén megoldható a friss élelmiszer-ellátás, gon­dolom Madocsán is. Ezt nem győzöm hangsúlyozni. Meg­értem az emberek egyéb problémáit is, együtt érzek a bajaikkal, örömeikkel, kü­lönösen, ha idős, egyedül élőkről van szó. — Akkor biztosan ezért választották tanácstagnak. — Nem tudom, de kicsit meglepődtem, amikor az eredményt meghallottam, mert a jelölttársam a falu idős tanítónénije volt. —■ Mit tett már a körze­tében? — Az első dolgom az volt, hogy a tanácshoz érkezett hét szemeteskonténer közül egyet kértem a mi utcánk végébe, ahol a gyerekek ját­szani szoktak. Felmértem azt is, hogy a házak előtti parkosításhoz ki hány rózsa­tövet igényel. Nagy gond itt a csapadékvíz elvezetése. Ar­ra gondoltam, hogyha min­denki árkot ásna a háza előtt és betongyűrűt helyez­ne a bejárathoz hídnak, el­Durkö Zsoltné folyna az esővíz. Erre moz­gósítani kell az embereket... Durkó Zsoltné de őt is a lánynevén ismerik a falu­ban: Baksai Margit — vé­dőnő. Az egészségházban ta­láljuk. A terhes asszonykák tanácsadásra várnak. A fia­tal tanácstag, védőnő maga is anyai örömök elé néz. Második gyermekét várja. — Ki volt a szavazólapon a másik jelölt önnel? A téesz egyik brigádveze­tője. Nem is gondoltam, hogy engem választanak, hi­szen ő idősebb, tapasztal­tabb, férfi is — néz kissé zavartan maga elé a védőnő. — Hogy fogadják tanácsa­it a hasonló korú kisma­mák? — Mindjárt a főiskola el­végzése után kerültem haza a faluba, mert éppen itt üre­sedett meg egy állás. A be­illeszkedéssel nem volt sem­mi gondom, de talán jobb lenne, ha idősebb lennék. — Ezt tanácstagként is érzi? — Nem. Ott éppen a fia­talságunkra számítanak, azt hiszem. — Az egészségügyi mun­káján keresztül is kapcsolat­ban van az emberekkel. Az elmúlt hónapokban ennek mélyülni kellett. — Látványos dolgokat még nem vittünk véghez. A településfejlesztési hozzájá­rulás kérdőíveit hordtam szét és akkor szereztem né­mi tapasztalatot. Ügy látom, hogy az emberek megszavaz­zák a javasolt összeget, ha értelmes célokra kell fordí­tani. Érdekesek voltak a be­szélgetések, amíg válaszol­tak a leírt kérdésekre. Ma­gasnak tartják — és ma­gamat is ide sorolom — az áram- és vízdíjakat a város­ban élőkéhez viszonyítva. Nehéz megtartani a falunak a fiatalt, ha a szomszéd vá­rosban kedvezőbb körülmé­nyek várnak rá. Itt van egy másik, amit szóvá tettek, te­szünk. Az élelmiszer-ellátás. Jó volna szélesebb körű vá­laszték például húsból. Az utak is rónak ránk feladato­kat. Ez a minőség nem bír­ja a nehéz munkagépeket. Az itt-ott foltozás csak sok­ba kerül, de nem jelent meg­oldást... A lakásépítést a ta­nács házhelyek biztosításá­val segíti. Sorolható tovább a sok feladat, ami reánk és a következő nemzedékre vár... — tekint alig észreve­hetően szíve alatt mozgolódó gyermekére Durkó Zsoltné. * Gerzsei Jánosné vb-titkár. Tíz éve dolgozik a madocsai tanácson. Bölcskéről jár át naponta. — Mit gondol, miért a fiatalokat választották a pol­gárok? — Mert fiatalok. Erőt, len­dületet, akarást és igaz em­berséget látnak bennük. Re­mélik, hogy általuk a falu is fiatalodni fog, újra éled­ni. A rájuk való szavazás­sal járultak hozzá a meg­újuláshoz. — Apropó, hozzájárulás! A település fejlesztéséhez, azt hiszem, kevés csak a bi­zalom. — Igen. Most dolgozzuk fel a kérdőívek adatait. Köz­ségünkben 795 lakás, vagy fogalmazzunk úgy, hogy hozzájárulásra kötelezhető van. Eddig 600-an fogadták el javaslatainkat. Sokan van­nak, akik nem nyilatkoznak, vagy nem akarnak fizetni. Velük külön elbeszélgetünk és elmondjuk terveinket. — Melyek ezek? — Először is visszavásá­rolni a Diamant Ipari Szö­vetkezettől a volt kultúrhá- zat, hogy megoldjuk a lako­dalmasház gondját is. Ezzel nyernénk egy nagy termet, ami, sajnos, a nenj is olyan régi művelődési házból hi­ányzik. Hagyományos nagy rendezvény a faluban a bor­kóstoló, a borverseny, a far­sangi bál, na, és a lakoda­lom. Hét közben az iskola testnevelési óráinak is ott­hont adna a terem terveink szerint. Ha már az iskolá­nál tartunk, a második cél­fel tdatunk éppen az iskola korszerűsítése, bővítése, eset­leg egy új építése. Ezek után következnek az utak, a csa­tornák, a közvilágítás. Úgy tűnik, hogy a lakosság a 400 forintot szavazza meg. Ez nekünk évi 70—80 ezer fo­rintot jelent majd. Ahhoz, hogy az elképzeléseink meg­valósuljanak, a fiatal ta­nácstagokra sokkal nagyobb feladatok várnak, mint bár­ki is gondolná. Decsi Kiss János CSEH JÁNOS Hatóanyagmentes Xyladecor Bátaszéken megszavazták A tanács és a lakosság közös célja

Next

/
Thumbnails
Contents