Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-19 / 271. szám

1985. november 19. irsfÉPÜJSÁG 5 FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK Perczel-napok Bonyhádon A Bonyhádi „Perczel Mór” Közgazdasági Szakközépisko­la 1945, szeptember 1-én nyi­totta meg kapuit a tanulni vágyó ifjúság előtt. Az in­tézmény névadójának 174. születésnapja és az iskola fennállásának 40. évfordulója alkalmából kétnapos Perczel- diáknapokat szervezett a KlSZ-szervezet a tanári kar segítségével. November 10-én 9 órakor az iskola előtti Perczel-szobor megkoszorú­zásával vette kezdetét az ün­nepi megemlékezés. Kilenc óra 30 perckor a városi ifjú­sági és művelődési központ­ban Rausch János igazgató- helyettes köszöntőjével, és dr. Bábel Ernő igazgató be­szédével kezdődött az emlék­ünnepség. Az iskola múltját dr. Kolta László és dr. Pfeifer Mária, az intézmény tanárai idézték fel az összegyűlt új és régi diákok előtt. Az első osztályos tanulók eközben Perczel Mór és Rózsa Sándor alapító iskolaigazgató sírját koszorúzták meg. A délutáni program a vá­rosi sportcsarnokban a Perczel-kupa kosárlabda­mérkőzéseivel indult. A ku­pát iskolánk csapata nyerte, öt órakor, a szalagtűző ünne­pélyen gyűltünk össze ismét. Az első Perczel-napot a hangulatos szalagtűző bál zárta. November 11-én reggel az iskola épületében vetélkedő­vel folytatódott a diáknap. Az évfolyamok levélírásban, ügyességi számokban, általá­nos műveltségi kérdésekben és még sok más téren mérték össze tudásukat. A vetélkedő után népdaléneklési verse­nyen vettünk részt. Meglepe­tésünkre igen sok egyéni és csoportos induló volt, bár iskolánkban énekoktatás nincs. Mindezek után a nép­daléneklési verseny és a ve­télkedő eredményhirdetése következett. A Perczel-napokat a városi sportcsarnokban zártuk, ahol az iskolák közötti labdarúgó­mérkőzéseken folyt a küzde­lem a kupáért. Az iskolánkat képviselő csápját 2. helyezést ért el. Ez szép eredmény, hiszen imindössze 24 fiú közül kellett kiválasztanunk a csa­pat tagjait. Mindenki nagyon jól érezte magát a kétnapos rendezvé­nyen, mindnyájunknak sok élményt nyújtott az 1985-ös év Perczel-napja. GELLÉRT ANDREA IHB-titkár Fiatalok mezőgazlasági vetélkedője Szóban és írásban is válaszoltak a résztvevők A szakmai vetélkedők újabb formájára került sor Szekszárdon, a pártbizottság oktatási igazgatóságán, ked­den. Az eddig egy témakört vagy szakmát felölelő verse­nyektől eltérően, most komp­lex vetélkedőn mérhették össze tudásukat a mezőgaz­dasági dolgozók és szakem­berek. A KSZE védnökségé­vel rendezett összejövetelt a szervezők minden évben folytatni kívánják: e gondo­lat jegyében alapították a vándorkupát is. Mindig az első helyezett őrizné a kupát a következő „rangadóig”. Kérdések nemcsak a gaz­dálkodás feltételeinek téma­köréből kerültek ki, hanem szerepeltek köztük az általá­nos intelligenciát felmérő feladatok is. Az értékelésnél szóba került, hogy szoros volt a verseny, s ez a szakembe­rek magas szintű felkészült­ségét bizonyítja. Sokan el­kapkodták a válaszadást, így a paksi csapat is, és csupán csak két ponton múlott, hogy a második helyen végeztek. A munkavédelmi és műszaki kérdések mellett gyakorlati és közlekedésismereti kérdé­sek is szerepeltek, de grafi­kában is kellett válaszolniuk a résztvevőknek. A szelle­mes rajzokat, karikatúrákat a zsűri különdíjjal jutal­mazta. A végeredmény a kö­vetkezőképpen alakult: Első helyezést ért el a Pálfai Egyetértés Termelőszövetke­zet csapata. 1:14 pontot telje­sítettek, és fejenként 800 forint pénzjutalmat kaptak. Második: Paks, Állami Gaz­daság 112 ponttal, 600 forint, harmadik: Bátaszék, Búza­kalász Tsz 110 ponttal, 400 forint pénzjutalomban része­sültek. Negyedikként 107 ponttal a Tamási Állami Gaz­daság, ötödikként pedig a Szekszárdi Mezőgazdasági Kombinát csapata végzett. A KSZE által alapított külön- díjat a legjobban sikerült grafikai válaszokért a bony­hádi és a paksi csapat kap­ta. A pálfai csapatot Horváth Imréné üzemgazdász, Hor­váth Imre szarvas marha te­lep-vezető, 'Hajdú Lajos nö- vényvédős, Weisz György műhelyvezető, Tuba László műszaki ágazatvezető és La­katos Gyula növénytermesz­tési ágazatvezető képviselte. Egyikük sem idősebb 30 éves­nél. — Nem úgy jöttünk el, hogy elsők legyünk, — mond­ja Horváth Imréné. Veze­tőink arra kértek, hogy tisz­tességesen helytálljunk. Azt hiszem, hogy ez terven felül jól sikerült. — Nehezek voltak a kérdé­sek — mondja Tuba László. Ezt a magas mércét nem tud­juk mindig alkalmazni az otthoni munkánkban. Min­denféleképpen bennünk van a versenyszellem és a maga­sabb szintre való törekvés. A műszaki kérdéseknél öt pontot veszítettünk. A nem mindennap előforduló kérdé­seknél az volt a gondunk, hogy a munka során sokszor nincs időnk arra, hogy a ki­sebb szántások után a? eké­ket átállítsuk, mert az idő­kiesés itt sokat jelent. A munkavédelmi kérdések va­lóban mindennapi gondjaink­kal foglalkoztak. Lakatos Gyula: Örülök, hogy életre hívták ezt a komplex vetélkedő formát. Eddig ez nem volt, de remél­jük, hogy lesz hagyománya. Jó lenne jövőre is megvédeni a kupát. Találkoztunk más gazdaságok és téeszek kép­viselőivel, hasznosak voltak a tapasztalatcserék, felfrissí­tettük újra elméleti tudásun­kat. Jó érzés volt számunkra, hogy a zsűri tagjai közt ott volt a Tolna Megyei Tanács elnökhelyettese, a KSZE igaz­gatója, a tsz-szövetség titká­ra. Ügy érzem, hogy ez ran­got adott a versenynek. Akár közgazdász, gépészmérnök, vagy szakmunkás vett részt e versenyen, mindannyiunk­nak teljes tudását kellett ad­ni közös összefogással. Re­méljük, jövőre újra megren­dezik ezt az újfajta szellemi tornát. —kér— Fotó: Kap finger A. „ü mozgalomban végzett eredményes munkájáért../ Breininger András, 32 éves tsz-tag, a Mőcsényi Völgység Népe Termelőszövetkezet KISZ-alapszervezetének tit­kárhelyettese. Ez év novem­ber 7-én a mozgalomban végzett eredményes munká­jáért KISZ-érdemérmet ka­pott. — Nem számítottam erre a kitüntetésre, hiszen két éve aranykoszorús jelvényt kap­tam, tavaly pedig a KISZ Bonyhád Városi Bizottsága jutalomüdülésre küldött Csehszlovákiába. Vb-tag va­gyok Bonyhádon, de a leg­utóbbi két ülésen nem tud­tam részt venni a munkám miatt. Szárítókezelő vagyok, és most van a csúcsidőszak. Ketten vagyunk a szárítónál, úgyhogy a nap 24 óráját a társammal felezzük. Ilyen­kor a városi bizottság is elő­térbe helyezi az őszi betaka­rítási munkákat, és egy ki­csit háttérbe szorul a moz­galmi tevékenység. A mőcsényi alapszervezet létrehozása tulajdonképpen Breininger András nevéhez fűződik. Ezt megelőzően szinte alig lehetett KISZ- életről beszélni a faluban. — 1977-ben alakult meg az alapszervezet. Két éven át ön töltötte be a titkári funkciót, miért lett most he­lyettes? — Nagyon sok a szevezé- si feladat, és a 12 órás mun­ka mellett nem maradt elég időm. Ezért határoztunk úgy a tagsággal, hogy olyan em­ber legyen a titkár, akinek munkaidő-beosztása kedve­zőbb, és el tudja végezni a sok feladatot. Szervezetünk célja az, hogy dolgozóink élet- és munkakörülménye­in javítsunk, és a szabad idő hasznos eltöltésében is segít­séget nyújtsunk. Nagyon sok a fiatal a tsz-ben, többségük nem is helybeli: Mórágyról, Öfaluból, Bábaapátiból, Ci- kóról járnak ide dolgozni. — Tartalmas KISZ-élet folyik Mőcsényben, hiszen a városi és városkörnyéki ver­senyeken előkelő helyezése­ket értek el, a sportverse­nyeken pedig már többször is első helyezettek voltak. A helyi MHSZ-szel is szoros kapcsolatot alakítottak ki. Szinte hagyománynak számit már az április 4-i lövészver­seny. A fotószaikkör is fel­lendülőben van. Kiállításo­kat szerveztek Hétköznapi életünk címmel. A legna­gyobb érdeklődés azonban a video iránt van. — A bonyhádi városi bi­zottság segítségével videofil­meket vetítünk és közben politikai vitafórumokat ren­dezünk. Sok a fiatal házas és családos tagunk, hiszen a korhatár 35 év. Igyekszünk bevonni őket is a mozgalmi munkába, természetesen fi­gyelembe véve sajátos hely­zetüket, korlátozott szabad­idejüket. A termelőszövetke­zet komoly anyagi segítség­gel támogat minket, ezért módúink van arra, hogy le­mondjunk a tanácsi pénz­alapról a környező falvak aiapszervezetei javára. Mi* pedig társadalmi munkával és KISZ-védnökséggel segít­jük a tsz-t. Részt vettünk például a tehenészeti telep és a szerelőműhely építésé­ben is. — Családos, egy bonyhádi panelház negyedik emeletén lakik. Mik a tervei, hogyan tovább? — Harmincöt éves koro­mig mindenképpen folytatni szeretném, ha lehet, még to­vább is. Az embernek hinnie kell abban, hogy jó célért küzd, és én hiszem, hogy a mozgalomban végzett mun­kámmal hozzájárulok ennek a célnak az eléréséhez. — Sze — Live aid - Élő segély Rockfesztivál az afrikai éhségövezet lakóinak megsegítésére Az 1985. december 26-án és 28-án a Budaipest Sportcsar­nokban tartandó SZUPER- KQNCERT-tre a MÁV szer­vezésében küüönrvonat indul, oda-yissza, Szekszárd vasút­állomásról. A koncert kezdési időpont­ja december 26-án 15 óra. A december 28-án tartandó koncert kezdési időpontjának egyeztetése még folyamatban van. A műsorban szerepelnek: XII. 26-án: LGT., OMEGA, EDDA, Varga Miklós, Satöb­bi, HQBO BLUES BAND, Deák .„Bili” Gyula, V. MOTO ROCK, Révész Sándor, P. BOX, P. MOBIL, Nagy Feró stb ... XII. 28-án: Az összes élvonalbeli rock. és jazzéne- kes, valamint ezenkívül részletek az alábbi zenés da­rabokból. Operett színiház: Hegedűs a háztetőn. Vígszín­ház: Képzelt riport. Győri Balett, Operaház—Madách Színiház: Macskák. József Attila Színiház: Régi nyár. Rock Színház—Kaposvári színház: Hair. A részvételi jegyek ára, amelyek a vasúti menetdíjat is tartalmazzák: 1985. decem­ber 26-ra: 221 Ft. 1985. de­cember 28-ra: 271 Ft. Jelent­kezés a MÁVTOURS terü­leti irodáján, Szekszárd (a vasútállomás épületében). Telefon: 16-096. A Bahama-szigeteken fényképezik A „legfotogénebb” magyar hölgy Legutóbb akkor találkoz­tam Kalmár Zitával, amikor az elődöntők során nem ke­rült a továbbjutók mezőnyé­be. Bosszús volt és elkesere­dett. Aztán történhetett egy és más a zsűrivel, mert vé­gül is csak ott volt a döntő­ben. Sőt — általános véle­mény szerint —, ő járt a leg­jobban, még ha csak a hato­dik lett is a rangsorban. — Szinte még most ás hi­hetetlen — gyújt rá egy ci­garettára, — nem is cserél­nék senkivel, még a „király­nővel” sem! — mondja. Megértem. Százezer forint és az egyéves kaliforniai ösz­töndíj nem akármi. Egy év­vel ezelőtt, amikor a Külke­reskedelmi Főiskolán számá­ra véget értek a diákévek és munkát vállalt a budapesti porcelángyárban, aligha sej­tette, hogy ... — Mi lesz a százezer fo­rint sorsa? — Nem költőm el. Hozzá­teszem a többihez, gyűjtök még mellé és egyszer egy önálló lakást szeretnék ven­ni. — Mit tud Kaliforniáról? — Nem túl sokat, hiszen ott még nem jártam, de bi­zonyosan nagyszerű lesz. A tanfolyam ideje alatt, remé­lem, kapok szerződéseket is. De azon még ráérek gondol­kozni, hiszen csak egy év múlva lesz aktuális. Viszont ha minden sikerül és össze­jön, most novemberben New Yorkba utazom a Neue Revue és a Play Boy meghívására. Ott töltök két hétét, aztán még kettőt -a Bahama-szige­teken. Fotózunk. Próbafelvé­telekét készítenek velem. Ügy tudom, az egyik külföl­di zsűritag ajánlott be ná­Kalmár Zita luk. Ellőtte persze megnéztek egy fotósorozatot. Elnyomja a cigarettát és az időt tudakolja. Elnézést kér, de mennie kell. Felveszi a a kis utazótáskáját, a „leg­fotogénebb” magyar hölgy beszáll — a liftibe. L. J. Tambov-Szekszárd 13-0 A Budapest expresszel a Szovjetunióba November 1-én indult a Szovjetunióba az a Tolna megyei fiatalokból álló de­legáció, mely a KISZ-ben végzett tevékenysége alap­ján méltónak bizonyult ar­ra, hogy Tambov testvérme­gyénkben képviselje me­gyénket, s ezen keresztül a magyar fiatalokat. A 18 résztvevő között volt Dömö­tör Ibolya is, a szekszárdi SZÜV programozója, aki munkahelyén a KlSZ-bizott- ság propagandistája és alap­szervezeti KISZ-titkár. Első alkalommal járt a Szovjet­unióban. — Kiszámoltuk, 37 órán keresztül vonatoztunk, míg a Budapest expresszel Moszk­vába érkeztünk — meséli Dömötör Ibolya. Alig ren­dezkedtünk be a szovjet fő­város Molodjozsnaja szállo­dájának 13. emeletén, máris buszos városnézésre indul­tunk. Sajnos, a nagy köd miatt nem sokat láttunk a városból. Annál nagyobb él­mény volt számomra a Pus­kin Múzeum. Az eddig csak könyvekben látott világhírű impresszionista festők — Monet, Renoir, Gauguin — műveivel most személyesen is megismerkedtem. Estefe­lé ellátogattunk a discóba. — Ez ugyanolyan, mint nálunk? — A zene ugyanaz, videót viszont sehol sem láttunk. Ezenkívül a szovjet fiatalok nem a számunkra megszo­kott módon táncolnak. Sze­szes ital fogyasztása és a do­hányzás szigorúan tilos — és ez nemcsak a discókra érvényes. Egyébként azért marad emlékezetes ez az es­te, mert találkoztunk Ung- vár környéki magyarokkal is. — Van Moszkvának né­hány olyan nevezetessége, melyet minden külföldi meg­tekint. — A Lenin Mauzóleumba 5-én jutottunk be, előtte tü­relmesen beálltunk a körül­belül 2 km hosszú sorba. A Kreml épületében a gazdag ikongyűjteményt tekintettük meg, majd a Cár-ágyút és a híres Cár-harangot, melynek hiányzik egy darabja, ami egymagában több mázsát tesz ki. — Mikor került sor a tu­lajdonképpeni úticél, Tam­bov meglátogatására? — Négynapos moszkvai tartózkodás után este indul­tunk a fővárostól 500 km-re található Tambovba, ahova a reggeli órákban érkez­tünk. Az állomáson komszo- molisták fogadtak bennün­ket és kísértek el az im­pozáns Tolna szállóba, ahol magyaros ételekkel vártak vendéglátóink. A szálló sza­kácsa ugyanis egy évig a szekszárdi Garay étteremben tanult. Az étkezés abból a szempontból volt jellemző a házigazdákra, hogy sok fo­gásból állt. Volt 8 fogásos ebédünk is — felsorolni sem tudom a különböző eílő- és főételeket. Egy biztos: a tea elengedhetetlen velejárója a vendéglátásnak. — Milyen város Tambov? Hasonlít Szekszárdra? — Részt vettünk városné­zésen Tambovban is, amely nagyobb, mint Szekszárd. A kertvárosi rész akár nálunk is lehetne, a panelházak ott is legfeljebb 10 emeletesek. Azzal az egyedülálló hangu­lattal azonban, amit tapasz­taltunk, sajnos mi nem ren­delkezünk. Például az utcá­kon estefelé a századelőt idé­ző gömblámpák fénylenek... Mindenhol nagyon előzéke­nyen és kedvesen bántak ve­lünk. A tamboviak sokkal többet tudnak rólunk, mint fordítva — ezért működik nagy sikerrel az ottani szov­jet—magyar baráti klub, amely azokat a fiatalokat tö­möríti, akik már jártak Ma­gyarországon és Tolna me­gyében. — Az ott-tartózkodás ide­jére esett november 7. is. — A nagy októberi szo­cialista forradalom 68. év­fordulójára szervezett meg­emlékezés alkalmából a Tol­na megyei delegáció a dísz­tribünön foglalt helyet. In­nen néztük a díszes felvo­nulást, a hatalmas transz­parenseket és a színpompás lobogókat magasba tartó is­kolásokat és a vállalatok dolgozóit, valamint a díszlé­pésben menetelő katonákat. Mintha május 1. elevenedett volna meg előttünk — csak éppen nagyon hideg volt. — Lassan elérkezett a visszautazás napja... — Ezt megelőzően delegá­ciónk fiútagjai játszottak egy labdarúgó-mérkőzést a sportcsarnokban a tambovi csapattal. Kitartó drukkolá­sunk ellenére 13-9 arányban vesztettünk. Majd rövid 2 napra visszatértünk Moszk­vába, ahol kisebb ajándéko­kat vásároltunk. Elárulom azt is, a farmerral üzletelők ideje lejárt, ma már ezt az árucikket a ruházati boltok­ban árusítják. November 12- én indultunk Magyarország felé a Tisza expresszel. Két nap múlva érkeztünk meg Budapestre. Innen már min­denki saját maga szervezte meg hazautazását *Tolna me­gyébe... Sz. A. Az oldalt összeállította: Szekér József.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents