Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-18 / 270. szám

1985. november 18. NÉPÚJSÁG 3 Fejlődés a demokratizmus »»élesítésében A MEDOSZ megyei küldöttértekezlete Szellemi műhelyeink Gyógyítás és tuismányes munka Szombaton Szekszárdon, a mezőgazdasági kombinát ta­nácstermében ülésezett a MEDOSZ Tolna megyei kül­döttértekezlete, amelyen a 40 megválasztott küldöttből 38 vett részt. Megjelent a tanácskozáson és részt vett annak munkájá­ban Varga György, a ME­DOSZ központi vezetőségé­nek titkára Zsuffa Ervin, az Országos Vízügyi Hivatal el­nökhelyettese, Kiss Magdol­na, a megyei 'KISZ-bizottság első titkára, és Deli Sándor, az SZMT titkára. Sütő Nándomé, megyei bi­zottsági tag megnyitója után Kovács József terjesztette a küldöttértekezlet elé a me­gyei bizottság beszámolóját az elmúlt ötéves ciklusról. Az írásos jelentés, és az azt kiegészítő szóbeli (beszámoló részletesen foglalkozott azzal a tevékenységgel, amelyet a megyei bizottság, az alapszer­vezeti tisztségviselők foly­tattak, a közel kilencezer szakszervezeti tag egyetérté­sével és támogatásával. A megyei bizottság és a különböző munkabizottságok az eltelt időszakban elemez­ték az üzemek gazdasági te­vékenységét, a szakszervezeti bizottságok termelést segítő munkáját, a munkaverseny, a brigádmozgalom, az újító­tevékenység helyzetét, a munkahelyi demokrácia fó­rumrendszere működésének tapasztalatait, az új szakszer­vezeti jog- és hatáskör érvé­nyesülését, az ötnapos mun­kahétre való áttérés kérdését —, hogy csak néhányat emel­jünk ki a sorból. A beszámoló úgy ítélte meg, — és ezt a hozzászólók is alátámasztották —, hogy sikerült előbbre lépni a ter­vezés, majd a végrehajtás so­rán a demokratizmus széle­sítésében. A tett intézkedések hatá­sára nőtt a testületi ülések aktivitása, vitakészsége. A termelést segítő tevékenység javulásának következtében is, kiemelkedő termelési ered­ményeket értek el a gazda­sági egységek, s ebben igen nagy szerepe volt a párt­kongresszus és a felszabadu­lás 40. évfordulója tiszteleté­re kiszélesedett szocialista munkaversenynek. Az elavult lakások felszá­molása befejezettnek tekint­hető a mezőgazdasági üze­mekben, de még sok a teen­dő a komfortosítások terüle­tén. A mezőgazdasági üze­mek jelentős segítséget nyúj­tottak dolgozóiknak lakásépí­téshez, lakásvásárláshoz. Kü­lönösen sokat tett ebben a Paksi Állami Gazdaság, a két mezőgazdasági kombinát, a Szekszárd-Paksi Vízltársulat és az állattenyésztő vállalat. A megyében jelenleg 25 MEDOSZ-alapszervezet mű­ködik (öt állami gazdasági, egy erdőgazdasági, kettő víz­ügyi, négy termelőszövetke­zeti, kettő tanulói és tizen­egy egyéb, ugyancsak a me­zőgazdasághoz tartozó) össze­sen közel kilencezer taggal. A tanácskozás megítélése szerint, az együttes munka eredményeként, javult az alapszervezetek munkájának színvonala, fokozódott a tiszt­ségviselők felelősségérzete, határozottabb lett a közösség érdekei melletti kiállás. Van javulás a jog- és hatáskörök érvényesítésében. 'Növekedett a szakszervezeti munkával, a tisztségviselőkkel szembeni igényesség. Az írásos beszámoló és a szóbeli kiegészítés fölött élénk vita bontakozott ki. A vitában szó esett a mun­kavédelem kérdéseiről, an­nak termelést segítő megkö­zelítésében. Hangsúlyozta az egyik felszólaló, hogy a mun­kavédelemnek be kell épül­nie a technológiai folyamat­ba. A Magyar Agrártudományi Egyesület és a MEDOSZ kö­zött a kapcsolat jó. Itt érde­mes utalni a felszólalónak arra a megjegyzésére, hogy a mezőgazdasági üzemek ve­zetésében — különösen a kö­zépvezetők körében — zök­kenőmentesen sikerült meg­oldani a nemzedékváltást. Fokozott figyelmet érde­mel az egyik felszólalónak az a megjegyzése, hogy el­engedhetetlen az érdekelt­ségi rendszer korszerűsítése a mezőgazdasági üzemekben. Arról is szó esett, hogy egyes gazdasági alsó- és kö­zépvezetők nem tapsoltak a bizalmiak jogai kiszélesítésé­nek. Deli Sándor, az SZMT tit­kára felszólalásában elsősor­ban az új vállalatirányítási formákkal foglalkozott, hang­súlyozva, hogy a formák ön­magukban semmit sem olda­nak meg, azokat tartalommal kell megtölteni. A munka­helyi demokrácia kiszélesí­tésével kapcsolatiban úgy fo­galmazott, hogy ez a társa­dalmi ellenőrzés egyik for­mája. Varga György, a MEDOSZ központi vezetőségének tit­kára elmondta, hogy a köz­ponti vezetőség és az elnök­ség jónak ítéli az ágazati szakszervezet Tolna megyei munkáját, különösen azt, amit a megyei apparátussal együtt, a választások során végeztek. Egy figyelemre méltó meg­fogalmazása: a megyei bi­zottság „munkapadja” nem az SZMT székházában van, hanem az alapszervezetek­ben. A küldöttértekezlet vi­taszellemét át kell menteni a jövőre. A tagság, tagdíjáért, szolgáltatást is vár a szak- szervezeti vezető szervektől. A vita lezárása során meg­választották a tíz küldöttet a MEDOSZ közelgő kongresszu­sára, a tizenhét küldöttet az SZMT küldöttértekezletére, valamint a megyei bizottság öt tagját. A megyei bizottság titkára ismét Kovács József lett. Bauxitkutatások ötmillió tonnával növelte az ismert bauxitvagyont eb­ben az esztendőben a Bau- xitkutató Vállalat. Az év vé­géig összesen 123 ezer méter­nyi kutatófúrást végeztek, illetve végeznek, s ez 7000 méterrel több a tervezettnél. A kutatófúrások növelése nagy erőfeszítést igényelt a vállalat dolgozóitól, mivel az év eleji hideg csaknem két hónapon át lassította mun­kájukat. A végeredmény en­nek ellenére is kedvező: há­rom lelőhelyen teljes egészé­ben befejezték a kutatást, elegendő információt szerez­tek ahhoz, hogy megkezdőd­hessen az új bányák terve­zése. Közéjük tartozik a nyirádi bányák vidékén ta­lálható Csaba-puszta I., amelynek több mint három­millió tonna ércvaigyona kedvezőbb elhelyezkedésű, mint a régi bányáé, továbbá a Németbánya és a Fenyőfő környékén talált érc, amely külszíni fejtéssel is kiter­melhető. A befejezett munkák közé sorolják a Hévízi tó védel­mére kialakított megfigyelő- rendszert is. A bauxitbányá­szat miatt bekövetkezett föld alatti vizmozgások megfigye­lésére a Hévízi tó környékén öt eltérő mélységű fúrást véaeztak. A bennük elhelye­zett műszerek folyamatosan reBisztrál.iák a tó vízhozamá­val közvetlenül, vagy köz­vetve összefüggő változáso­kat. A Bauxitkutató Vállalat a következő évben Ajka, Ihar­kút, Gátheav, Bákonyoszlop, Nyirád és Nagytárkány kör­nyékén gyűjt újabb informá­ciókat a bauxitlelőhelyekről, s azok geológiai sajátossá­gairól. Azok a régi szép idők ... Amikor még egy palatábla és a hozzávaló vessző is elég volt az iskolába... Amikor jó fűrésszel, gyaluval, meg egy nagy adag türelemmel ké­szített szép, politúrozott doboz elég volt a segédlevélhez ... Amikor a latin deklináció folyamatos felmondásáért már tekintetes úr titulus járt az érettségi bizonyítvány mellé ... Amikor egy fél egyetemi oklevél is évtizedekre okossá tett.. . Sőt, némelyeknek jogot adott arra, hogy másokat bármikor kioktassanak, lenézzenek. Azok a régi, szép idők ... Bizony, azok elmúltak. Mi van helyette? A kötelezővé tett általános iskolába több kilós táskával járnak a gyerekek, és már a harmadik, negyedik osztályban olyan fránya dolgokkal tömik a fejü­ket, amit a két évtizedes érettségi bizonyítvány tulajdo­nosa is csak harmadik olvasásban ért meg. A legtöbb segédlevélhez nem árt a friss érettségi, merthogy a tirisz­torok, félvezetők nemigen alakíthatók félkézkalapáccsal. Az érettségihez meg egyenesen olyan dolgokkal gyötrik az embert, mint a citokróm-C, meg DNS-molekulák, az meg ne is menjen a gimnázium felé, aki nem tudja, hogy a neutronok termikussá válásában milyen szerepe van a moderátornak. A tavalyi műegyetemi oklevél is csak azt bizonyítja, hogy tulajdonosa most egy éve még meg­felelt a követelményeknek ... Hát itt tartunk. Bizony át kell értékelnünk a műveltségről alkotott vé­leményünket. Mert lehet látványos a régi görögök isme­rete, hatásos egy Ovidius citátum, elegáns egy lekezelő megjegyzés a „mai fiatalok”-ra, de ha csak ennyire telik, az kevés. A rádió működését a kisujjában hordó farmer- nadrágos fiatal talán a mellényzsebből kifizet, ha a leg­újabb spanyol irodalom kerül szóba, és csak a jónevelt- sége miatt nem mosolyodik el, ha a biochipek hallatán kicsit bambábbra sikeredik az imént még magabiztosan kioktató öregúr ábrázata. Igen, igen. Változnak az idők, és nehéz tudomásul 'venni, hogy az élet felgyorsult. Nem ad időt- o nagyon hasznos memoriterekre, a bebiflázott tudomány fényében való hosszas sütkérezésre, az információk felfrissítés nél­küli őrizgetésére. És az általános műveltség fogalma is kilépett jól misztifikálható humán keretéből, és magába foglalta például a sokkal keményebb műszaki tudomá­nyokat is. Következésképpen a polihisztorok kora végleg lejárt. A számítógépeket pedig aligha érdemes a latinra meg­tanítani ... (fi) A Tolna Megyei Kórház- Rendelőintézet a maga 1800 dolgozójával, huszonegyné- hány gyógyító osztályával, 1515 ágyával és 200 orvosá­val akárhogy nézzük, nagy­üzem. Tiszteletlenség üzem­nek titulálni egy egészség- ügyi intézményt? Nem ne­veznénk tiszteletlenségnek, hiszen a megye vezető kór­házának falai között a szá­munkra legdrágább, az egészség, az egészséggel a munkaerő, olykor pedig ma­ga az élet termelődik visz- sza. S történik mindez a valódi termelőüzemekre nem, vagy csak alig jellem­ző hatalmas szellemi kapa­citás napi 24 órán át tartó bevetésével. Érdemes ezen elgondolkodni, hozzáfűzve azt a közhelyes igazságot is, hogy „egyetlen jéghegy sem akkora csak, mint ameny- nyit látni enged magából”. Ami a szemmel végig tapo­gatható felszín fölött van, legföljebb sejteti az egész nagyságát. Ebben tökéletes az egyetértésünk dr. Balogh József főigazgató-helyettes­sel, a megyei kórház rende­lőintézet tudományos taná­csának elnökével, akit ezút­tal azért kerestünk föl, hogy az intézményben évtizedek óta folyó és mind sikere­sebb tudományos munkáról beszélgessünk. — Ha fellapozza valaki a kórház 175. évfordulójára 1976-ban kiadott emlékköny­vet, az a benyomása támad, hogy a gyógyítás mellett fo­lyó tudományos munka Szekszárdon a hatvanas évek első felében kezdődött csak el. — Ez a látszat. Szeren­csére mindig volt egy-két tudós orvosa is ennek a gaz­dag múltú intézménynek, így nem vetne ránk jó fényt, ha mi, az utódok — vagy majd a bennünket kö­vetők —, nem tekintenénk tisztelettel azokra, akik előttüpk jártak. Közelebb kerülünk az igazsághoz ha azt mondjuk, hogy a kórház- vezetés által ösztönzötté, beszabályozottá, a kórház történetnek dr. Szentgáli Gyula nevével, munkásságá­val fémjelzett időszakában vált a gyógyítótevékenység a tudományos kutatás részé­vé. E személyiségre oly jel­lemző pontosítás után dr. Balogh József elmondotta, hogy a felszabadulást meg­előzően, majd azután a hat­vanas évek elejéig a kór­házvezetés mellett nem állt szakmai tanácsadó testület. A tudományos tanács 1961-et követően azért alakult meg, hogy segítse az erre igényt tartó kórházvezetést és arai legalább ennyire fontos: foglaljon állást az eldöntés­re váró szakmai, Személyi kérdésekben, hasson oda, hogy a követésre elfogadott gyakorlat alkalmazást is nyerjen. A testület tehát születésének első pillanatai­tól az egységesítő és az ins­pirátor szerepét töltötte be, anélkül azonban, hogy a leg­csekélyebb mértékben is gá­tolta volna a tudományos munkára kész személyiségek kibontakozását. Ha elkészül netán — és bizonyára el­készül — a megyei kórház 200. jubileumát köszöntő ki­advány, föltehetően a meg­határozó nemzedékváltás idő­szakaként említi majd a hatvanas éveket csak úgy, mint a közelmúltban bekö­vetkezett újabb nemzedéki fölfrissülést. Míg az előbbi­eknek ki kellett taposniok a gyógyítómunkához kapcsolt tudományos tevékenység ma ismert útjait, az újaknak a még jelenlévő idősebbekkel együtt kell folytatniok, szé­lesíteniük ezt az utat. Szük­ségesként, hiszen 10—15 év, olykor kevesebb is elegendő az orvostudomány eredmé­nyeinek elévüléséhez. — önök nem csak teret nyitottak a tudományos köz­élet kibontakozásának az al­kalmazott kutatás ösztönzé­sével, hanem fórumot is te­remtettek az Orvosi Közle­mények megjelentetésével. — Így van. Az Orvosi Közlemények 11 évfolyamot élt meg. Nagy gonddal, sze­retettel és nem kevés büsz­keséggel szerkesztettük. A negyedévenként, 64 oldalon megjelenő periodika orszá­gosan egyedülálló volt, egyetlen vidéki kórház sem jelentetett meg hasonlót. Sajnos az ismert takarékos- sági intézkedések véget ve­tettek a kiadvány életének. Fórum nélkül mégsem ma­radtunk. Házon belül ma is kétszer háromszor tartunk havonta tudományos tanács­kozásokat, ezen kívül két év­tizede ott vagyunk a hazai, a regionális és nemzetközi kongresszusokon. Országos szakkiadványokban a publi­kációs lehetőségek is adot­tak. Csak az elmúlt három évben közel száz közleményt jelentettek meg a tudomá­nyos munkacsoportjainkban tevékenykedő orvosok, akik kutatási témáikról a nem­zetközi, országos és regioná­lis konferenciákon 289 elő­adást is tartottak. — Kevesen tudják olva­sóink, hogy a tudományos tanácsban három kandidá­tus és két rövidesen kandi­dáló orvos is helyet foglal. Azt sem tudják továbbá, hogy az oktatókórház szerep kapcsán számos, e funkció­val összefüggő címet visel­nek az utánpótlás szakmai fölkészítésében résztvevő or­vosok. — Ennek a tájékozatlan­ságnak nincs jelentősége. Azt viszont érdemes tudni, hogy az intézménynek egyet­len osztályán sem folyik a régmúlt kórházaira jellem­ző, megcsontosodott tevé­kenység. A másik fontos tudnivaló, hogy a kiemel­ten kezelt kutatási témák­ban nem csak a négy alap­szakma, a többi szakmák képviselői is együtt dolgoz­nak. Szóval, amikor tudomá­nyos tevékenységről beszé­lünk, akkor egyenlő képes­ségű és fontosságú emberek összmunkájáról beszélünk. A munkacsoportokról szólva dr. Balogh József el­mondotta, hogy az egyik team szoros kapcsolatot tart­va az egyetemi intézetekkel, akadémiai bizottságokkal a vérképzőrendszer megbete­gedései diagnosztikájának, kezelésének, gondozásának problémáival foglalkozik. A kórházon belül ugyancsak sokan foglalkoznak az emésztőszervi daganatok ko­rai felismerésének kérdé­seivel, e témán belül a ’ve­szélyeztetettség megállapítá­sára alkalmas módszerek föltárásával, alkalmazásával. Egy másik munkacsoport az ér, verőér megbetegedések sebészeti megoldásának fel­dolgozását végzi. A negye­dik csoport pedig a számí­tástechnika orvosi alkalma­zásának már a XXI. száza­dot jelentő témájával fog­lalkozik. A kórház élete azonban már most elképzel­hetetlen a Dokumentációs és Információs Központ mun­kája nélkül, mely központ az egészségügyi tárca bázis- intézménye 1974 óta. Fel­adata nem kevesebb, mint folyamatosan fejleszteni és üzembe helyezni azokat az alaprendszereket, amelyek az egységes koncepciók ré­vén éreztetik hatásukat az alapellátástól a fekvőbeteg­ellátásig, majd minden szak­mában. A számítástechnika már most elkíséri a beteget a felvételtől az elbocsátá­sig, számítógépes támogatást élvez a röntgendiagnosztika, a klinikai kémiai laborató­rium és a pathológiai osz­tály is. A műtétekről szá­mítógépes nyilvántartás készül és hatalmas segítsé­get jelent az adminisztrá­cióban a STEFI, a Standar­dizált Egészségügyi Fogalma­kon alapuló Információ­rendszer, mely úgy csök­kenti az adminisztrációs ter­heket, hogy alkalmas min­denfajta orvosi dokumentá­ció előállítására. A számító- gépes modulok pedig az or­vosok kutatómunkájához ad­nak segítséget, használatuk­kal a kórházi könyvtárban tárolt szakcikkekből rövid idő alatt állítható össze a kívánt referencia. Hát ennyit a „jéghegy” nem látható részéről azzal a megjegyzéssel, hogy a kórház dokumentációs és in­formációs központja akár­csak Párizs, megér egy kü­lön misét! László Ibolya Fotó: Malinger János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents