Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-15 / 268. szám
1985. november 15. ^ÍÉPÜJSÁG3 Év vége a külkereskedelemben Munkáshétköznapok Tamásiban (III.) Számottevő munkaerő-tartalék nincs Szállítás, hírközlés és az energia Ma még bérelt autóbusszal kell megoldania a munkásszállítást a Vegyépszernek és a Páva Ruhagyárnak. A gyárudvaron egész nap „pihenő” autóbuszok csak a Volán vállalatnak kifizetődőek. Még nehéz he*ek vár____ i . . nak az esztendő végéig a külkereskedelemre. Az eddigi mérleg nem túl kedvező, s ha már nem is lehet behozni a lemaradást, az erport-import arányt feltétlenül javítani kell. Jövőre pedig új ötéves tervidőszak kezdődik, amire már javában készül a minisztérium. Néhány egyezmény már meg is köttetett, ám a tárgyalások többsége még nem zárult le. A Külkereskedelmi Minisztérium a napokban készítette el az első háromnegyed éves mérleget. E szerint a kivitel eddig nagyjából a terv szerint növekedett, míg a behozatal jóval meghaladja a tervezettet. A tőkés export mindössze két százalékkal több, mint tavaly. Az ipar megközelítőleg a tavalyi teljesítményét ismételte meg, míg az élelmiszergazdaság töb mint 100 millió dollárral elmaradt 1984-es exportjától. Az ipari exportban a kohászat és a könnyűipar szenvedett veszteségeket. A kohászatnál főleg az alumíniumtermékek és a hengeracél kivitele csökkent. A könnyűipari termékek közül több nem állta a nemzetközi versenyt. A bútorok túl drágának bizonyultak, és a minőségük sem kifogástalan. A puha bőrből visszaesett a kereslet, és az ára is csökkent. A lábbelik szállítása pedig késik, túlságosan is az utolsó hónapokra csúsztak az exportszállítmányok. A vegyipar és a gépipar viszont pótolta az említett kieséseket. Kőolajszármazékokból, többek között aromásokból és olefintermékekből a tervezettnél is többet adtak el a tőkés piacokon. A gépipar pedig különösen a közúti járművekből növelte eladásait. Az élelmiszergazdasági kivitel 140 millió dolláros elmaradása leginkább a kedvezőtlen áraknak köszönhető. Az idei komvertibilis importszámlát főleg az energiahordozók terhelték meg. A tavalyinál jóval több földA tanácsi kisvállalatok — ELGÉP, valamint a Szekszárdi Autójavító és Szolgáltató — lakossági ellátó tevékenységéről kapott tájékoztatót legutóbbi ülésén a szekszárdi városi tanács végrehajtó bizottsága. Ismert, hogy az említett két vállalat 1983. január elsejével alakult. A Szekszárdi Elektromos Gépjavító Vállalat (ELGÉP) eddigi munkájáról Appelshoffer Ferenc igazgató számolt be. A vállalat alaptevékenysége: villamos gépek és készülékek, valamint híradás- és vákuumtechnikai termékek javítása. A nem lakossági jellegű szolgáltatásuk az ipari hűtő karbantartás és az antennaszerelés. Szekszár- don, Bátaszéken és Faddon van telephelyük. Ez utóbbi a jövő év elsejével megszűnik, de címfelvevőt továbbra is alkalmaznak. A szakmai színvonal közepesnek minősíthető. A panaszügyek száma 1983-ban, 18, 1984ben 6 és 1985-ben eddig 8 volt. A dolgozók szociális ellátottsága jó. A szakmunkásképzés megoldott: 1983- ban 4, 1985-ben 3 ipari tanulót foglalkoztattak. A Szekszárdi Autójavító és Szolgáltató Vállalat igazgatója, Grünfelder Károly, Közös üzemorvosi rendelőt nyitott Szeged két közös gazdasága — a Felszabadulás és a Tisza—Maros—Szög Termelőszövetkezet. Rendelőt létesített, amely a maga nemében egyedüli, az első Csongrád megyében. A követelményeknek megfelelően gázt, fűtőolajat, kőolajat és szenet kellett behozni, s eddig 350 millió dollárba került az országnak. A gépimport is csaknem 100 millió dollárral több, mint tavaly. Az energiagazdálkodás racionalizálásához, a szénhidrogén-, a gabona- és a finomvegyipari programhoz vásároltak berendezéseket. A tavalyinál többet kellett vásárolni pamutból, lábbeliből és kötött áruból. Szerencsére egyes importcikkek ára csökkent, így olcsóbban juthattunk acéllemezhez, műtrágyához, szintetikus selyemfonalhoz. A szocialista országokkal folytatott kereskedelem a korábbinál jóval kiegyensúlyozottabb volt. A kivitel 11 százalékkal bővült, s ez többek között a gépipart (közúti járművek, számítástechnikai eszközök, műszerek) és a könnyűipart (konfekció, lábbelik, szövetek) dicsérik. A vegyipari export is bíztató, leginkább a gyógyszer- és a növényvédőszer-kivitel növekedett számottevően. A szocialista import a tavalyihoz képest mindössze két százalékkal növekedett, a tavalyinál több gépipari terméket és villamos áramot vásároltunk. A következő esz--------------------------- tendo export- és importforgalmáról aligha lehet ma még részletes adatokat közölni. A tervalkotók viszont továbbra is azt a célt tűzték ki, hogy konvertibilis adósság csökkenjen, és a rubelelszámolású mérlegnek is több országgal szemben aktívnak kell lennie. A szocialista országokkal folytatott kereskedelem továbbra is meghatározó marad. A tervegyeztető tárgyalások, a Szovjetuniót kivéve már minden országgal lezárultak. J elenleg egyébként a kereskedelmi egyezmények megkötéséről tárgyalnak külkereskedelmünk vezetői. Eddig az NDK-val, Csehszlovákiával és Romániával kötöttük meg az ötéves árucsereforgalmi egyezményt. Az NDK és Magyarország között például 1986 és 1990 az átszervezés utáni helyzetet mutatta be. Bővítették a tevékenységi kört, például az alkatrész-kereskedelem terén, vagy a garanciális és fizetőjavításban a Fiat P 126- os, Moszkvics és Dacia típusokkal. Az AUTOKER-rel közösen, használt tehergépkocsik adás-vételét és személygépkocsik bontását végzik. Szekszárdon az AUTO- TECHNIKÁ-val Lada-, Wartburg-, Trabantalkatrészekkel ellátott autósboltot üzemeltetnek. A gyorsszolgálati javítóműhelyben négy ember dolgozik. Fejlesztéseik között első helyen szerepel a bátaszéki szervizműhely átadása, ahol benzinkút is lesz. Bővíteni kívánják az autóbontó telepet, hogy majd a motorfelújításokat is megkezdhessék. A munkaerőutánpótlást az ipari tanulók képzésével igyekeznek biztosítani. Az autójavító 1986. január 1-ével, az ELGÉP 1986. július 1-el tér át az új vállalat- irányításra. Ekkor kerül sor a vállalatvezetőségek, ezen belül az igazgatók megválasztására is. * (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A dombóvári városi tanács végrehajtó bizottsága berendezett és felszerelt rendelőben főállású orvos és asszisztens látja el a tsz-ta- gokat. ök végzik el a gazdaságok konyháin, tej kezelő- házaiban dolgozók, továbbá a traktorosok és más gépjárművek vezetőinek egészség- ügyi ellenőrzését is. között 17 százalékkal emelkedik a forgalom, s értéke meghaladja a 10 milliárd forintot. Főleg gépeket, berendezéseket és járműveket importálunk. Többek között 35 ezer teherautót, 170 ezer Wartburg és Trabant gépkocsi, valamint 150 ezer MZ motorkerékpár érkezik hazánkba, cserébe pedig autóbuszokat, bort, pezsgőt, kon- zervet, valamint friss zöldséget és gyümölcsöt szállítunk. A korszerű berendezések, anyagok java a fejlett tőkés országokból érkezik, tehát az import továbbra sem nélkülözhető, sőt szerepe inkább felértékelődik. Exportunkban ugyancsak jelentős ez a piac, hiszen többek között rákényszerítik a magyar cégeket, hogy nemzetközi színvonalú termékeket gyártsanak. Hagyományos partnereink, (az NSZK, Ausztria, Olaszország) és más európai országok mellett a magyar gazdaságnak többet kéne exportálnia az USA-ba, Japánba és Kanadába. Természetesen a tőkés országokkal való kapcsolatainkat a diszkriminatív és protekcionista intézkedések gátolják, s a Közös Piaccal szemben is hátrányos megkülönböztetésben van részünk. A fejlődő országok piacán tovább kell erősítenünk pozíciónkat, ha azt kívánjuk, hogy továbbra is a magyar termékek széles körét vásárolják meg. Gazdasági nehézségeink és fizetési gondjaink ugyan ezután is akadályozhatják kapcsolataink bővítését; és importunkat is növelni kell, ha partnereinket meg akarjuk tartani. Tovább korszerűsödik » a külkereskedelmi szervezet is, hogy megfeleljen a jövendő igényeknek, s egyszerűsödik majd az export és import lebonyolításának útja-módja is. A szak-külkereskedelmi vállalatok önállósága tovább növekszik, és bővül az önálló külkereskedelmi joggal bíró vállalatok köre is. legutóbbi ülésén Nagy Je- nőné osztályvezető adott számot a városban érvényesülő adópolitikáról. A beszámoló az elmúlt öt év adópolitikai tevékenységét foglalta magába. Ezen idő alatt a központi akaratot kifejező és a vb-határozatban is megfogalmazott adók folyamatos és eredményes beszedésével járultak hozzá a költségvetés saját bevételeinek biztosításához. Javult a mintegy hétezer adófizető állampolgár és az adóügyi dolgozók kapcsolata. Mint azt a testület megállapította, az adókivetések megalapozottak, jogosultságuk és mértékük ellen fellebbezés nem volt. Az adóbevallási és adófizetési fegyelem megszilárdítása érdekében a lakosságot érdeklő, az adóztatással ösz- szefüggő fontosabb kérdésekben több közleményt is közzétettek, főként szórólapok formájában. A vb az adóhatósági tevékenység további javítása érdekében felhívta az adóügyi dolgozók figyelmét arra, hogy a helyszíni ellenőrzések gyakoribbá tételével törekedjenek a fizetési kötelezettség érdemibb feltárása, a köztartozások maradéktalan behajtására. A megye első termelőszövetkezeti üzemorvosára sok feladat hárul már csak azért is, mert a szegedi Felszabadulás Tsz-ben van az ország egyik legnagyobb, 6,5 hektáros primőrtermelő üvegháza, s ott nagymennyiségű növényvédő szert használnak fel. Kiss Erzsébetet, a Páva Ruhagyár igazgatónőjét nem irigylem. Amikor úgy fogalmaz a városi pártbizottság titkára, Kovács József, hogy „számottevő munkaerő-tartalék nincs”, akkor ez a Páva életében létkérdés. A város legifjabb üzeme a környék női munkaerejét hivatott „lekötni”. Illetve hivatott lenne, ha tülekednének az emberek munkahely Után. A Páva Ruhagyár tamási egységét 350-es létszámra tervezték, ma az állományi létszámuk 223, ebből 140- en dolgoznak darabbérben. A helyzet katasztrofális, mindennek ellenére teljesíteni kell a szocialista és a tőkés exportot, a hazai ellátás rájuk eső részét. A Páva helyzete nem lenne rossz, ha lenne munkaerő. De ma már minden ember meggondolja, hogy be- utazzon-e a városba két-há- romezer forintos fizetésért. Nem utazik be, hiszen az utóbbi években a környező falvakban szinte minden termelőszövetkezet alapított melléküzemágat, ahol hasonló kereseti lehetőség adódik. — Addig a mi helyzetünk sem javul, míg az iparágban ilyen alacsonyak lesznek a fizetések — mondja Kiss Erzsébet. Ha ezt a számok nyelvére lefordítjuk, annyit jelent, hogy a Pávában 1985 első felében havonta átlag 3167 forintot vihettek haza az itt dolgozók. Ebbe beleértendők az áremelést ellensúlyozandó 310 forintok és a műszakpótlékok is. A pár lépésre arrébb dolgozó Orionban — 80 százalék női dolgozó — már 4269 forint az egy főre jutó havi kereset, a Vegyépszer- nél pedig 5478 forint. — Az a baj, hogy a szakmában egyre nő az élőmunkaigény, és ezt az elő munkát nem tudjuk megfizetni. — mondja az elkeseredett igazgatónő. — Egyre nagyobb terheket rakunk az itt dolgozó emberekre és ez a jövedelmükkel nincs szinkronban. A könnyűipar helyzete országosan is rossz. A Páva tamási gyárának nincs különleges státusa, tehát a vállalat központja nem úgy tartja, mint gyarmatot. Egyszerűen az iparág helyzetéből adódóan oly alacsonyak a keresetek, amelyek még vidéken sem versenyképesek. A Páva példája még arra is felhasználható, hogy elgondolkodjunk arról is: kifizetődő-e egy korszerű üzemet nem rendeltetésének megfelelően üzemeltetni? Vajon a népgazdaságnak hasznos-e, ha egy termelékeny üzem nem működik és közben olyan melléküzem- ágak jönnek létre, amelyek termelékenységben és így jövedelmezőségben meg sem közelítik a korszerű üzemet? Tulajdonképpen cikksorozatunk befejezése arról kell szóljon, hogy milyen irányú a Tamásiban dolgozó üzemek jövője. A Páva helyzete intő példa lehet. A mához tartozik az a kurblis telefon is, amely az Orion Tamási gyára és a budapesti központ közötti ösz- szeköttetést hivatott szolgálni. És ezzel elérkeztünk a fejlődés gátjához, Ahhoz, hogy szállítási lehetőség, hírközlés és energia nélkül nem lehet ipartelepet üzemeltetni. — Volt olyan tárgyaló partnerünk, aki azt kérdezte először: iparvágány van? És azt kellett mondanom, hogy nemcsak iparvágány nincs, hanem tisztességes vasúti vonal sem — mondja a Vegyépszer igazgatója. A kezdetekben az ipartelep már működött, de nem volt kellő villamosenergiaellátás a városban. Ezen már javítottak, és ma már nincsenek kényszerű áramszünetek. Továbbra sem megoldott a telefonhelyzet. Ma már kurblis telefonnal képtelenség kapcsolatot tartani, olyan korban, amikor a gyors reagálás, az információ áramlása létkérdés. A városi pártbizottság első titkárával, Fiath Aliiéval és a pártbizottság titkárával, Kovács Józseffel a tennivalókról váltottunk szót. Számukra is az előbb említett szállítás, hírközlés és az energia szerepel az első helyen. A telefonhelyzet várhatóan 1986-ban javul. Lehetőség nyílik talán a következő ötéves tervben a vezetékes gáz bevezetésére is Tamásiba. A vasút, mint legolcsóbb szállítási eszköz, sajnos nem kínál semmi új lehetőséget. Ez pedig nemcsak a környező ipari üzemeknek, hanem a mezőgazdaságnak is óriási hátrányt jelent ma is, a jövőben pedig szinte már létkérdéssé lép elő. A feladatok közül második helyre kerül a helyi gyárak önállóságának növelése. Saját gyártmányszerkezet, korszerűbb termékek előállítása, késztermékgyártás ... Nagyon fontos a szakmunkásképzés mennyiségi növelése és az igényesebb szakmák arányának javítása. A megoldás kézközeiben van, mert a volt járási tanács épületét megkapja a szakmunkásképző, mert most a 27 tanulócsoportnak csupán három tanterme van. A közelmúltban — társadalmi összefogással — bővítették a gimnáziumot, és ez is hozzá tartozik ahhoz, hogy megyénk legfiatalabb városában a szakember-utánpótlás képzése a század végi követelménynek is megfeleljen. Tamási ipara, szerkezete szerencsés összetételű. A vállalati központok jó kapcsolatban vannak a várossal, a gyárak és üzemek szintén meghatározói Tamási életének. A gyáregységek nemcsak munkahelyek, hanem közösségi központok is, a város legfontosabb húzóerői. Ez pedig saját fejlődésükben és a várossá válásban is meghatározó, jövőt jelentő szerepkör. Hazafi József — Gottvald Károly DALIA LÁSZLÓ Vb-ülés Szekszárdon és Dombóváron Magyarszéki Endre Üzemorvosi rendelő a tsz-ben
