Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-14 / 267. szám

6ÜÉPÜJSÁG 1985. november 14. A vendég dicsérete Amikor a Dombóvári VMSE labdarúgói felkerül­tek a területi bajnokságba, aligha gondolták, hogy az ebben az osztályban törzs­gárdának számító Kisdorogi MEDOSZ elleni megyei rang­adót majd egy lényegesen előkelőbb pozícióból várhat­ják. Pedig így történt, hi­szen a hatodik és a tizenötö­dik helyezett csapott össze a vasutas-sportelepen. A mérkőzés előtt kétség­telenül a hazaiak voltak az esélyesebbek, csakhogy a lab­da gömbölyű ... Hiába való volt a meddő hazai fölény, hiszen csikorgott a gépezet. Olyannyira, hogy váratlanul a kisdorogi legénység szer­zett vezetést, ráadásul feltű­nően idegeskedtek is a dombóvári játékosok. Így az­tán a parázs hangulatú ta­lálkozó játékvezetője még szünet előtt háromszor a zse­bébe nyúlt sárga kártyáért. Azt minden alkalommal a DVMSE-játékosnak mutatta fel. Kiss István, a hazaiak tar­talék kapusa ezen a találko­zón előbbre rukkolt, ö húz­ta magára az 1-es számú mezt. Dobos Ernő ugyanis még érezte a Szászváron szenvedett sérülését és nem vállalta a játékot. Nos, Kiss nem okozott csalódást, de bizonyára sokáig nem felej­ti el a kisdorogi Horváth Péter gyilkos erejű szabad­rúgásait. Azokat, amelyek két alkalommal gólt eredmé­nyeztek. A 2-2-es döntetlen­nel értékes pontot szereztek a dorogiak Dombóvárott. így aztán érthető volt a vendé­gek öröme a 90. perc végén. Ezzel a megérdemelt idegen­beli döntetlennel elkerültek a kieső helyről, s remélhe­tőleg tavasszal egy lényege­sen jobb átlagteljesítmény­nyel biztosítani tudják bent- maradásukat a sportág har­madik vonalában. — gaál — OldalHälö *85 Üjabb hazai vereségével továbbra is kieső helyen áll a Paksi SE csapata. A Mohács biztosan nyert 2*0-ra a PSE otthonában, hiszen a hazai csatárok a jobbnál jobb helyzeteket is rendre elpuskázták. Balogh ebben a nagy ziccerben sem talált a kapuba — helyette az elébe kive- tődő mohácsi kapusba lőtte a labdát. Öt plusz kettő Szombaton este igencsak elbizonytalanodott aparhanti tudósítónk, Kovács Péter, amikor tudósítása végén a kettős kiállításról kérdeztük. No, nem azért, mintha el akarta volna hallgatni a történteket — régi „moto­rosa”, törzstagja ő kipróbált tudósítói gárdánknak —, ha­nem, mert egyszerűen nem lehetett pontosan regisztrál­ni a pálya széléről a 85. perc történéseit. Bal oldalról készülődött egy szabadrúgás elvégzéséhez az aparhanti csapat. Bent, a döbrököziek 16-osán belül az ilyenkor szokásos helyezke­dés, tumoltuózus. Ebben a „csúcsforgalomban” villant a játékvezető kezében a pi­ros lap. Sőt, duplán is. Az aparhanti Juhásznak és a döbröközi Enczelnek egyszer­re kellett elhagynia a pályát. A két játékos látszólag meg­lepődött az ítéleten, mond­ván: ne lássák a tengert, ha ők bármiben is vétkesek. A meccs végén Lugasi já­tékvezető azonban egyértel­műen fogalmazott. A közép­hátvéd Enczel megrúgta Ju­hászt, aki viszont törlesztett: megütötte piros lapos sors­társát. Szó, ami szó, a várt­nál idegesebb hangulatú volt ez a mérkőzés. A vendég- csapatot elkísérő 60—70 — konfettivel, zászlókkal „fel­szerelkezett” — néző időn­ként belehajszolta a csapa­tok játékosait a keményebb összecsapásokba is. Ennek ára viszont öt sárga lapos fi­gyelmeztetés lett. Kérdezzük: az öt plusz kettő megérte? Véget ért egy sorozat Tizenegyedik alkalommal találkozott NB Il-es mérkő­zésen egymással a Keszthe­lyi Haladás és a Szekszárdi Dózsa együttese. A Balaton- parti városban sorrendben hatodszor rendevúztak, a korábbi öt meccsen a Hala­dás tarolt: mind a tíz pon­tot bekasszírozta a lila-fe­hérektől. A mostani döntet­lennel tehét véget ért egy sorozat. Erre az egy pontra egyébként égetően nagy szüksége volt a Dózsának, hiszen vessünk csak egy pil­lantást a táblázatra. Az ugye arról árulkodik, hogy csu­pán három pont választja el Szabóékat a kieső helytől... A keszthelyi kilencven percre mi is úgy pillantunk vissza, hogy szakítunk a ha­gyományokkal. Ezúttal ugyanis nem a szekszárdi csapatból szólaltatunk meg játékost vagy szakvezetőt — hanem Szőcs Jánosnak, a Keszthelyi Haladás (koráb­ban a ZTE NB I-es gárdá­jának volt sikeredzője) ve­zető edzőjének véleményét kértük. — Hogyan értékeli az első félidő játékát? — Az első 45 percben egy megilletődött, passzívan ját­szó Szekszárd és egy kevés szellemességgel futballozó Keszthely volt a pályán. Ne­künk így is sikerült fölény­be kerülnünk. Egy teljesen jogos 11-esből — két kézzel kilökték a védők Kisst a labda alól — szereztünk ve­zetést. Pólyák kapus ritka bravúrja után volt még egy újabb fordító helyzetünk, bebiztosíthattuk volna győ­zelmünket. — Szünetben 1-0-ra vezet­tek. Mit kért ekkor játékosai­tól a folytatásra? — Azt, hogy rögtön a má­sodik félidő elején próbál­ják meg újabb góllal tovább növelni az előnyt. Ez várha­tóan visszaveti a szekszárdia­kat, akik 0-2-nél feltehetően feladják sündisznó-állásukat, a foggal, körömmel való vé­dekezést. Nos, Csepregi há­romszor faképnél hagyta a Dózsa védőit, egymaga há­rom gólt lőhetett volna. Ki­maradtak helyzeteink, s ez­után a szekszárdiak vették át az irányítást. Egyre több­ször kerültek helyzetbe, érett az egyenlítő góljuk, amit az­tán be is lőttek. A Népsportban megjelent nyilatkozata arról árulkodott, hogy a Szekszárd rászolgált az egyik pontra. — Ezt a véleményemet a szekszárdiak második félidei 30 perces, bátor kitámadá­sára alapoztam, s vallom most is. Ebben a játékrész­ben számomra érthetetlen okok miatt a mi csapatunk visszaesett, ellenfelünk vi­szont eredményesen hajrá­zott. — Egyénileg melyik dó- zsás játékos teljesítményét emelné ki a jók közül? — A csereként beállt Die- nesét. Nagyszerűen játszott: jól cselezett, ügyesen tartot­ta a labdát, de azt is bebizo­nyította, hogy ért a gyors kontrák indításához is. Raj­ta kívül a balhátvéd Somo- di abban az ominózus 30 percben „vitézkedett”. Sokat futott fel a támadásokkal kapunk elé, a pontrúgásokat követően jól kamatoztatta fejpárbajban magassági fö­lényét. Kovács 'Bélát, aki szünet után elképzelhetően taktikai okokból egy sorral előrébb játszott, a gólja di­cséri. — fekete — Az akarat diadala Szupermaratonista Szekszárdról Aki ismeri és némi éber­séggel szemlélte a tv-híradó sportösszefoglalójának film­kockáit, az egy villanásnyi időre többször is megpillant­hatta a II. Szupermaratoni nemzetközi futóverseny me­zőnyében a szekszárdi Ne­mes Miklóst, aki immáron a nagyobb megmozdulást ki­váltó tömegsportakciók törzsvendégének számít. A 31 éves fiatalember a tavalyi év elejéig még amolyan sport-antitalentumnak szá- míiott. addig a testedzés, a sport teljesen kiesett élet­módjából. A tavaly téli csúcstúra — ahova különö­sebb eltökéltség nélkül té­vedt oda — gyökeres válto­zást hozott. — Elbűvöltek a Mecsek lankái a túra során, de nem ez volt a lényeg — emléke­zik. — Utána a kezembe ke­rült egy felhívás, ami a hoz­zám hasonló tespedőknek is szólt. Az IBUSZ maratoni futóversenyről van szó. El­meditáltam magamban: mi­lyen mámorító érzés lehet az, ha valaki elmondhatja a XX. század vége felé: képes arra, amire a győzelem hírét több mint 42 kilométer messzeségbe lábbuszon vivő ókori görög közkatona. — Ez hamar sikerült, hi­szen tavaly letudta, először, aztán az idén mégegyszer és jött a már szinte embe­ri teljesítőképességet meg­kérdőjelező 200 km-es nem­zetközi Szuper maraton i, amelyen nyolc ország 68 „megszállottja” vett részt. — Itt is magasabbra állí­tottam a mércét. A maratoni teljesítése után már ez volt a nagy álom, felkészülésemet is ennek rendeltem alá. — A nagy profi maratoni „specialistákat” is felvo­nultató mezőnyben a 20. hely tiszteletet parancsoló, ele­venítse fel röviden a ver­senyt! — Az első napon Sziget- szentmiklósról indultunk és «8 km megtétele után ide érkeztünk vissza. Hosszú kilométereken négyen futot­tunk, ebből ketten elmen­tek és a megmaradt társam­mal futottunk be a célba 5:59,13-as idővel. A terv bejött, hat órán belül vol­tam. IA második nap volt a vízválasztó. A rutinos rókák mondták is: itt dől el, ki a legény a gáton, a tartalék­energiák mozgósításakor. A 64 km-es táv úgy jött ösz- sze, hogy Esztergomból raj­toltunk, és némi vargabetűt leírva Szentendrére érkez­tünk. A hűvös, szelesre for­dult idő csak nehezítette dolgunkat. Ilyen kínkeservet még nem éreztem. Hiába, itt már állt a mondás: nem szokta a cigány a szántást. Az alapos felkészülés során sem futottam egy 24 óra el­teltével ekkora távokat. (Né­hány napot mindig rápihen­tem. A harmadik szakaszon — hogy mi történt? — köny- nyednek éreztem magam. A dimbes-dombos terület pe­dig az ón világom. Már Du­nakeszitől az 5. km után egy osztrák sráccal tartottam lé­pést. Jó erőben éreztem magam ezen a távon és hat óra negyvenkilenc másod­perccel a 18. helyre tornáz­tam föl magamat, s ez a jó eredmény összetettben hoz­zásegített az előkelő husza­dik helyhez. Nemes Miklós — Ez már a csúcs, vagy van még valami meglepeté­se? — Ezek után előrébb ruk­kolni a sima maratonikon. — Nemes Miklós érzi-e a hosszútávfutó magányossá­gát? — Soha sem kényszerből futottam. Ha nem volt ked­vem és lelkierőm hozzá, mindig kihagytam, vártam néhány napot. Példám ellen­érv azokra a megállapítá­sokra, amelyek unos-unta- lan leterheltségre és időhi­ányra panaszkodnak. Leg­többször este tíz után, a dél- utános műszak letudtával vágtam neki az elérhetetlen messzeségnek tűnő távok­nak. — begyé — Kosárlabda NB I. Mindkét csapatunk győzött Szekszárdi Dózsa—Szarva­si FSSC 72-67 (38-26). Szarvas, 100 néző. V.: Simó, Farkas. Szekszárd: Bernáth (4), Varga (29), Christián (2), Smolczerné (2), Pártos (20). Csere: Szabó (6), Vékony (9), Visegrádi (—). Edző: Verte- tics István. Szarvas: Frankó A. (—), H. Molnár (11), Les- tyán (4), Frankó K. (18), Dé­nes (6) Csere: Kajári (—), Lelkes (2), Deák (22), Tö­rök (4). Edző: Szirony Pál. Gyors szekszárdi előnnyel indult a mérkőzés: a 4. perc­ben 8-0-ra vezetett a Dózsa. A hazaiak csak az 5. percben találtak be először a kosár­ba, de Pártos hárompontosai tovább növelték a vendégek előnyét. A 10. percben 18-8- ra húzott el a szekszárdi együttes. A Dózsa továbbra is rendre kosárral fejezte be támadásait, míg a főiskolás csapat játékosai sorra pon­tatlanul dobtak és a lepatta­nó labdákat sem tudták megszerezni. A 15. percben 29-14-re húzott el a lila-fe­hér gárda. Ekkor egészpályás letámadásra tért át a szar­vasi együttes, s a félidő vé­gén bekövetkezett kétperces szekszárdi kihagyás elég volt ahhoz, hogy a 18 pontos dó- zsás előny tizenkettőre csök­kenjen. Szünet után továbbra is a Dózsa tartotta kezében az irá­nyítást, a szekszárdiak dik­tálták a tempót. A csapat lendületében csak Christián és Smolczerné korai kiponto­zódása okozott némi zavart. A letámadást alkalmazó szarvasiak fölzárkóztak, a 30. percben 58-46 volt az állás a vendégcsapat javára. Verte- tics edző időt kért, aztán a folytatásban már ismét fe­gyelmezetten játszott csapa­ta. Ennek ellenére a hazaiak agresszív letámadásának az lett az eredménye, hogy a 38. percben 68-59-re szépí­tettek a főiskolások. „Gól­jaikra” azonban Varga és Pártos büntetőkből rendre eredményesen válaszolt, s ezzel alakult ki a találko­zó 72-67-es végeredménye. A körülményekkel — szo­katlanul kicsi terem, csú­szós műanyag padozat, s a játékvezetők időnkénti fur­csa ítéletei — igen fegyelme­zetten birkózott meg a Dó­zsa. Javuló dobóteljesít­ménnyel és tudatos, jól szer­vezett védekezéssel végig ve­zetve magabiztos győzelmet aratott. Az idegenben szer­zett két pont rendkívül fon­tos volt a „B” csoportos lis­tavezetői hely megőrzése ér­dekében. Dombóvári VMSE—Alföldi Olajbányász 111-99 (46-47). Dombóvár, 350 néző: V.: Ritter, Lakner. Dombóvár: Gálosi (21), Ács (27), Mied- zik (51), Kollár (2), Lovász (2). Csere: Soós (6), Tamási (2). Edző: Gróf Attila. Alföl­di Olajbányász: Szalai (14), Molnár (11), Mikola (37), Tóth (10), Szolniczki (17). Csere: Kiss (6), Hász (4), Ké­kesi (—), Zágráb (—). Ed­ző Táskái Gábor. A Chude- uszt és Jászberényit nélkülö­ző dombóvári csapat idege­sen kezdett, főleg védekezés­ben követett el több hibát az első percekben. A 7. percben aztán 24-17 volt az állás a hazaiak javára. A folytatásban felváltva estek a kosarak és a 15. percig öt pontra ledolgozta hátrányát a vendég, szolnoki együttes. Ezt látván"- Gróf Attila ed­ző időkéréssel igyekezett fel­rázni csapatát a 17. percben 46-42-es mérkőzésállásnál. A félidő véghajrája azonban ennek ellenére a vendégeké volt, akik szünetig kiegyen­lítettek, sőt egypontos előny­re is szert tettek. Szünet után is a szolnoki­ak kezdtek jobban, a 22. percben 51-46-ra növelték előnyüket. Három perccel később azonban a nagy haj­rába kezdő DVMSE 55-55-re kiegyenlített. Két perccel később a Miedziket rendre csak szabálytalanul szerelő Szalai kipontozódott a ven­dégeknél. Ez jelentős zavart, törést okozott az olajosok addigi olajozott csapatjáté­kában, míg a pályaválasztó dombóvári legénységet fel­hozta. Ácsék egyre inkább belelendültek és elhúztak, a 33. percben 93-80 volt a ta­lálkozó állása. Nem sokkal később Gálosi büntetőből lőtt kosarával érte el 100. pontját a DVMSE. A folyta­tásban ügyesen, taktikusan és felszabadultan játszottak a hazaiak. Miedzik remek dobóformában szórakoztatta a lelkes, vastapssal buzdító közönséget. A tartalékosán felálló lis­tavezető játékán az első fél­időben még kiütköztek az összeszokottság hiányának jelei. Szünet után aztán va­lamennyi dombóvári játékos felnőtt a feladathoz, és Mi­edzik vezérletével ilyen kü­lönbséggel is rászolgált nagyszerű győzelmére a vas­utascsapat. Jók: Miedzik, Ács, Tamási, Gálosi, illetve Mikola, Szolniczki. Hírek Nagydorogon az idén is megrendezték a November 7. Kupa kispályás labdarú­gótornát. Végeredmény: 1. Tanács 8, 2. Gabona 4, 3. Termelőszövetkezet 3, 4. Bi- kács 3, 5. Erdészet 2 ponttal. A területi úttörő-olimpia cselgáncsversenyén a Szek­szárdi Dózsa fiataljai közül négyen eredményesen szere­peltek. A 35 kg-ban Márkus, a 40 kg-ban Fülöp első he­lyen végzett. Szomolai a 44 kg-osok súlycsoporjában harmadik, Csongrádi a 60 kg-osok között pedig ötödik lett. ♦ A dombóvári városi női és férfi teke csapatbajnokság élmezőnye: Nők: I. Kesztyű­gyár 37, 2. Sportvezetők 34, 3. Gőgös Ignác Gimnázium 21 ponttal. Férfiak: 1. Gő­gös Ignác Gimnázium 192, 2. Kesztyűgyár 19,1, 3. MÁV 191 ponttal. A csapatbajnok­ság zárófordulóját november 18-án, hétfőn rendezik. Dunaföldváron befejező­dött a nagyközségi kispályás labdarúgó-bajnokság. Vég­eredmény: 1. BUSE 29, 2. Sportegyesület 26, 3. Béke tér 23, 4. ÖDV 23, 5. Gumi­ipari Szövetkezet 20, 6. Fa • ipari Szövetkezet 18, 7. Híd­építők 15, 8. Kendergyár 12, 9. Mechanikai Labor 8, 10. ÁFÉSZ 6 ponttal. A legered­ményesebb góllövő játékos­nak felajánlott különdíjat a 32 gólos Frőlich kapta.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents