Tolna Megyei Népújság, 1985. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-12 / 240. szám

6 KÉPÚJSÁG

1985. október 12.

Szentes Pál népfronttitkárral

I

— Azt hallottam, ez év december elsejével nyugalomba vonul.

— Igaz a hír. Egészségi SállapoltOmra való tekintettél megyék nyugdíjba. de nem szakad meg azért a kapcsolatom se a mozgalommal, se a munkásőrséggel, sem pedig az Ibusszal.

— Az előbbi kettőt még csak megértem, de az utóbbival nem tudok mit kezdeni.

— Pedig öreg utazásszervező vagyok, 'két évtizedes múlt áld mögöttem és megszereztem az 'idegenvezetői képesítést. Bonyhádiéi és környékéről majd minden évben Viszek a szülőföldjüket viszontlátni akaró embereket Romániáiba. Volt aztán olyon évem is, amikor nem egy, hanem Jóét béke- és barátságvonatot szerveztünk a Szovjetunióba.

— A sűrűn idecsöngő telefonok tárgya is ez, amint a szavaiból kivettem. ..

— Igen. A körülbelül egy hónap múlva induló kijev- jlaltai útra kell még néhány résztvevőt szerveznünk, hogy ezúttal is kilegyen a háromszáz fős létszám.

— Gondolom, ettől függetlenül se sokat hallgatnak a telefonkészülékek itt a Hazafias Népfront Bonyhád városi irodájában.

— Mindig ez megy nálunk. Egy-egy értekezletet, megbeszélést vagy beszélgetést sokszor kell félbeszakítani, de ez inkább öröm, mint basz- szúság. Rossz lenne, ha nem lenne keresett a szervezett irodája. Most meg elképzelhetetlen is, hiszen nálunk is folynak azok a falugyűlések, amelyeken a településiek, lakóterületek állampolgárai megválasztják a Hazafias Népfront helyi vezetőit.

— A mozgalom életében meglehetősen „sűrű” nagy eseményekben ez az év. Nem?

— Csakugyan sok volt eddig a dolgunk, különösen az országgyűlési képviselő- és tan'ácsvá'lasztások előkészítésének, bonyolításának időszakában. De akármilyen fárasztó volt. felemelő is volt a közéletnek az a pezsgése, amelynek alaphangját a párt XIII. kongresszusának határozata és a Hazafias Népfront programja adta meg.

— Milyen munkát szakított félbe itt az íróasztala mellett, amikor betoppantam?

— Készítem a városi küldöttértekezlet beszámolóját. Ez se halogatható munka, és bár igénybe vehettem volna a kéthavi felmentési időt, ezt a számadást még ón szeretném elvégezni.

— Ügy emlékezem, hogy 1967 júniusától tölti be Bonyhádon a népfront- titkári tisztséget.

— Igen, pont 18 év és öt hónap után köszönöm meg a bizalmat. Olykor nem fcöny- nyű. de nagyon szép Időszaka volt ez az én életemnek, és szeretném hinni, hogy az elvtársak igényt tartanék majd a munkámra aktivistaként. Ahogy már mondtam, a munkásőrséghez is ezer szál fűz 1957 óta. Alapító tagja voltam ennék a testületnek és tartalékosa vagyok jelenleg.

— Mi igen sokszor találkoztunk különböző politikai, társadalmi, kulturális rendezvényeken az elmúlt több. mint másfél évtizedben. Hogy van az. hogy csak a derűs arcát ismerem?

— Valószínű azért, mert ilyen az alaptenmészetem, talán családi örökségként Is. Megjegyzem, a korái őszülés is örökség.

— A kapcsolatteremtés képessége is? Alig akad ember Bonyhádon és környékén, aki Szentes Pált — a Palit, Pali bácsit — ne ismerné.. ■

— Mindig szerettem emberek között forgolódni, és ha jól számolom. 16 évesen kerültem a mozgalomba, előbb EPOSZ-, majd járási DISZ- titkárfcént.

— Várjunk, várjunk... A szülőfalujában kezdett dolgozni?

— Nem ott, mert én Vajdahun yad on születtem 1929. január 7-én. A családunk keserves bácskai kitérővel érkezett meg és telepedett le Varsádon, 1945-ben. Nyolcán vagyunk testvérek, három fiú és öt leány. Édesapám gazdálkodott a földosztás után, majd téesz-tag lett. s eként ment nyugdíjba. ö Bukovinában született és Vajdahunyadon került kapcsolatba a munkásmozgalommal. Ugye nem kell mondanom, hogy ez is befolyásolta az én életem alakulását.

ként szolgáltam a leszerelésemig, amire 8gy baleset és a nyombólfekélyem miatt került sor.

| — Fájt a szive?

— Nem tagadhatom, hogy fájt, de a megyei pártbizottság segítségével gyorsan megtaláltam a helyemet a Civil életben. Tamásliba kerültem a DISZ járási bizottságán dolgoztam szervezőtitkárként 1955-től 1956 de- cémberéig. Ezt követően pedig a gyönki járás KISZ-tit- kára voltam 1960-ig. Ekkor jöttem Bonyhádra. ahol induláskor igen sok ismerősöm volt.

— És a járási pártbizottság párt- és tömegszervezeti osztályán dolgozva bizonyára sok új ismerőst szerzett.

— Meg feleséget is. Igaz, kicsit későn nősültem és a feleségemmel való megismerkedést is a munkámnak köszönhetem, ö akkor a járási tanácson dolgozott, most a városi tanácson. A lányunk a BONY Cipőipari Szövetkezetben dolgozik, már férjnél van és türelmetlenül várjuk, hogy unokával ajándékozzon meg minket.

— Azt hiszem, hosszú ismeretségünk óta most találtam harmadszor az íróasztala mellett.

Ha a beszámoló elkészítése nem kötne ide, aligha sikerült volna itt találni. A népfrontmun'ka nem íróasztali munka, és azt gondolom, ezért is volt könnyű megszeretnem. Kint igazán jó a területen, emberek között. Sokszor az is ejég a napi információcserére, ha elgyalogolok mondjuk a cipőgyárig. Tizméterenként egy ismerős. Bonyhádra rengetegen járnak be dolgozni, vásárolni, az ügyeiket intézni. így a célzott látogatások egy-egy üzemibe vagy községbe érdemiek lehetnek, mert a kapcsolattartás szoros.

— Nehéz lesz megszoknia decembertől, hogy nincs szükség a jelenlegi spannungra...

— Ne gondolja, mert van programom. A már említetteken kívül vár a kertművelés, aztán az eddigieknél zavartalanabb családi együtt- létek. Van restanciám. Olvasni is sokat szeretnék, mert erre is kevesebb idő jutott, mint amennyit szívem szerint erre szántaim volna.

— Jár-e haza Varsádra?

— Érdekelne, hogy most mi jellemzi a falugyűléseket, illetve a Népfront tisztújitását.

— Mesélte egyszer, hogy gyerekfejjel volt mezőgazdasági munkás, és két évig fodrászinas is a bevonulásig.

— Folytatódik a közéleti aktivitás és öröm hallani, hogy egynémelyek városkörnyéki településünkön a helyi tanácsok máris tájékoztatni tudják a jelenlévőiket arról, hogy a jelöJőgyűlések, választási gyűlésék alkalmával elhangzott javaslatok tárgyában milyen intézkedéseket tettek.

— így igaz. De azt már biztosan nem tudja, hogy a pánt javaslatára végeztem el Budapesten a tüzértiszti Iskolát ahonnan hadnagyként kerültem ki és itt, az iskolában kaptám szakaszparancs- noki beosztást. Egy éves gyakorlat után kerültem csapatszoligálatba, ekkor lettem — 1953-ban — párttag, majd hadosztály-segédtiszt— Ritkán. A szüleim elhalták, édesapám hat, édesanyám három éve, a lány- téstvérek a házasságukkal elkerültek onnan. Az előbb éppen egyik Pesten élő húgommal beszéltem telefonon, hogy jönnek-e vélünk Jaltába, a barátságvonattal.

I

— Engem mégis érdekelnének a varsádi évek.

— Mit mondjak, sok szép emlékem fűz ahhoz a picike faluhoz, aminek mai lakossága akkor kezdett összerázódni, amikor ón legénykeként kóstolgattam az életet. El se hinné, milyen hamar megtaláltuk mi fiatalok a közös nevezőt a német ajkú fiatalokkal. Sokszor még jobban összehoztak minket. Az őslakóktól mi megtanultuk a bátyus vigalmiakat, ők pedig jöttek velünk készségesen csinálni azokat a farsangi bolondságokat, amelyeket mi hoztunk magunkkal hagyományként.

— Legalább egyet meséljen el, ha van még egy kis ideje.

— Szívesen, csak azt nehéz kiválasztani, hogy melyiket. Várjon... Alighanem a szekér lesz a legjobb. Választottunk egy gazdát közfelkiáltással, és az éjszaka leple alatt, szekerének hátsó kerekeit az elsők helyére tettük. s ettől a kocsi úgy nézett ki, mintha hegyre menne. De kicseréltük a kapukat is.

— S harag ilyenkor

nem esett?

— Egy szem se. Nagy nevetés, ímegvendégélés volt a díjunk és várakozás a faluban. hogy más farsangon ugyan kit sikerül megtréfálnia a legényéknek.

— Látom, nézi az óráját. Még csak egy kérdést. Van, akire úgy emlékezik az édesapján kívül, mint tanítómesterére?

— Több is van ilyen, de a legkedvesebb nekem a tanítóimon kívül az a csepeli muinkásember, akit a párt küldött le Varsádra, s aki legénykeként fogott közhasznú munkára, mert látta, hogy rengeteget forgok a fiatalok között, akik hallgatnak rám. Szolvig Jánosnak nevezték, s igen sok legenda fűződik a nevéhez rnnég ma is. Különben az ő javaslatára kerültem tiszti iskolára. János bácsi is tagja lett a helyi téesznek, de nyugdíjazása után visszaköltözött Budapestre, illetve Csepelre. A lánya, ha jól tudom, ma is Varsádon él Szoktam találkozni az öreggel, amikor lejárt még a búcsúkra. Tőle sokat tanultam.

I

— Meg másoktól iskolapadban is.

— Bizony, felnőttként sok iskola padjába kellett beülnöm, hogy a munka mellett megszerezzem azokat az ismereteket, ámeflyékre napi feladataim miatt volt szükségem. Hogyan végeztem a munkámat? Tizenhárom kitüntetést őrzök otthon, az elsőt 1966-ban kaptam a politikai irodalom terjesztéséért a legutóbbit a Hazafias Népfront kitüntető jelvényét a titkári munkáért 1984-ben.

— Lesz bőven mesélni- valója a nagyon várt unokának. ..

— Desz bizony, s addig azért még jön is hozzátenní- való, hiszen az ember nem tud szívet cserélni azzal, hogy nyugdíjba megy.

I

— Köszönöm a beszélgetést!

LÁSZLÓ IBOLYA

Múltunkból

A XX. század első évtizedében alakultak meg megyénkben a Magyar Építő- munkások Országos Szövetségének helyi szervezetei. A MÉMOSZ rövid idő alatt nagy népszerűségre tett szert. Különösen a kőművesek egy_ re-másra alakították a szak- szervezeti alapszervezeteket: Tolna, Bátaszék, Szekszárd, Diósfoerény, Hőgyész, Bony- hád építőmunkásai hozták létre elsőkként az érdekvédelmi szervezeteket. Több sikeres sztrájkot is vívtak érdekeik védelmében.

A szervezkedő munkásokkal szemben a mesterek is összefogtak. Álláspontjuk ki. alakítására többször is tartottak gyűlést — zártkörűt —, s kísérletet tettek arra is, hogy népgyűlés keretében ismertessék elképzeléseiket, meggyőzzék a munkásokat a „jószándékaik”-ról. Bonyhádon a járás főszolgabírája 1904. március 5-én kapta'kézhez a mesterek kérvényét. Idézzük a kérvényt:

„Tekintetes Főszolgabíró Ür!

Tisztelettel alulírottak Bonyhád község polgárai nagy részének megbízásából f. évi márczius hó 6-ik napján délután 2. órakor az .Arany Oroszlán’-hoz czim- zett Erdős Zsigmond-féle vendéglő nagytermében népgyűlést óhajtunk tartani.

A népgyűlés czélja: állást foglalni a szocializmus ellen és megbeszélni és megáll'apí. tani azon módozatokat, miként lehetne annak továbbterjedését községünkben megakadályozni. Különösen pedig szervezkedni a soczia- lista kőmives és ácsmunkások túlkövetelései ellen.

Midőn ezen népgyűlést a Tekintetes Főszolgabíró úrnak ezennel bejelentjük, alázatosan kérjük miszerint azt tudomásul venni, s a közreműködő hatósági tisztviselő, s netán szükséges biztonsági közegek kirendeléséről in. tézkedni méltóztassék.”

A kérvényt tíz mester írta alá.

A főszolgabíró gyorsan intézkedett. Nem látta semmi akadályát a gyűlés megtartásának. Még március 5-én értesítette a községi elöljáróságot a tervezett gyűlésről, és felszólította, hogy a „rend fenntartásáról kellőkép gondoskodjék’. A csend- őrség is megkapta az értesítést. A kérvényen ez olvasható: .Csendőrség a rend

fenntartására felhivatott’ — ezt már 6-án vezették az iratra.

A szerve^kedök nyíltan bevallották céljukat: letörni a munkásság szervezkedését, megakadályozni a béremelést.

A népi

demokráciáért

1944 végén, 1945 elején megyeszerte alakultak a párt- és a szakszervezeti szervek. A kezdeti bizonytalanság után — amikoris még sokan azt vallották, hogy Magyarországon a felszabadulást követően kizárólag proletárdiktatúra jöhet létre, s így csak a kommunista pártnak vannak pártalapítási lehetőségei — szinte minden községben volt legalább egy pártszervezet, a koalícióhoz tartozó pártok helyi szerveként.

A Magyar Kommunista Párt 1945 március végéig a megye politikai életében szá. mottevő községben kiépítette szervezetét. Szinte mindenütt. ahol a két világháború között kísérlet történt illegális kommunista sejt létrehozására, most a felszabadult hazában egymást követően, hamar létrejöttek az alapszervezetek. (Szekszárd, Paks, Báta, Dombóvár, Tamási, Ozora, Szedres). Azokban a községekben is létrehozták a kommunista szervezetet, ahol a felszabadulást megelőző évtizedekben élénk szakszervezeti élet folyt. (Hőgyószen, Tolnán, Bátaszéken, Bonyhádon, Szekszárdon). Erős pártszervezetek alakultak a nagybirtok ölelésében lévő, jobbára agrárproletárok által lakott községekben. (Bedegkér, Fürgéd, Regszemcse, Magyarke. szí, Nagyszokoly, Ozora, Pin- ceheJy, Regöly, Felsőnyék). Ezekben a községekben már a század elején számottevő munkásmozgalom bontako. zott ki. Az 1905—1906-os nagy anatósztrájkokban szereztek harci tapasztalatokat a részesaratók és a nagy- birtokosok cselédjei.

A Szociáldemokrata Párt pártszervező munkája lassabban haladt előre. Márci. us végén a megyében mindössze 15 helyen volt helyi szervezete. Megalakult a megyeszékhelyen, a másik öt járási székhelyen, ezen kívül csupán Dunaföldvárott, Bá- tán, Bátaszéken, Hőgyészen, Bátaapátiban, Mázán, Várai, ján. Tolnán és Fácánkertben jött létre alapszervezet. Feltűnő, hogy az agrárproletárok által lakott terület a párt figyelmén kívül esett. A járási székhelyeket kivéve teljesen fehér folt maradt az SZDP részére a dombóvári és a tamási járás, és ugyanez a helyzet a simontornyai járással is. Csak a megye keleti részében alakultak meg a népi demokratikus forradalom első időszakában az SZDP-alapszer vezetek.

Érdekes kép tárul a kutató elé aktkor is, ha a Kisgazda- párt létrejöttének első hónapjait vizsgálja. Számszerűleg jól kiépült pártról van szó. Március végére 70 községben működték már alapszervezetei. A megye szinte minden térségében megtaláljuk a szervezetéit. Mégis feltűnő, hogy a nagybirtokok által övezett községekben — legalább is ékkor — még nem tudott megkapaszkodni. Kiesett a szervezés hatósugarából Űjdombóvár, Nak, Váróiig, Lápafő, Kocsola, Szakos, Döbrököz, Csibrák. Dalimand, Bedegkér, Felsőnyék, Fürgéd, Kánya, Kop- pányszántó, Magyarkeszi, Ozora, Űjiireg.

A Nemzeti 'Parasztpártnak nem voltaik hagyományai a megyénkben. Ez tükröződött is a pártszervezetek alakításában. Mindössze 28 községben voltak helyi szervezetei. Ennék fele a völgységi (bonyhádi) jártásban működött, a Simontornyai járásban 8, a dunaföűdvári és a tamási járásban 2—2 szervezete volt, míg a dunaföldvári és a dombóvári járásban nem volt egy sem.

A fentiekből levonhatjuk a következtetést: az MKP volt az a párt, amely leginkább soraiba tömörítetté a megye munkásságát, és volt egyúttal a megye parasztságának is igazi pártja. A Kisgazda- párt jobbára a birtokos parasztság felé fordult, a Szociáldemokrata Párt nem tudta az agrárproletárokat szervezni.

A pártok között már a kezdetben voltak ellentétek, ütköztek érdékeik. 1945 első felében főleg a Kisgazdapárt és a többi koalíciós párt között húzódott az ellentét határvonala. Az összeütközésekről leginkább a községi, városi, járási és megyei nemzeti bizottsági ülésék jegyzőkönyvéiben, a korabeli megyei sajtóban, valamint a paritok irataiban, továbbá a közigazgatási szervek hivatalos dokumentumaiban olvashatók. A vizsgált időszakban leggyakrabban a képviselő- testületek személyi összetételében. a nemzeti bizottságok megalakításában és annak személyi kérdéseiben, a földreform végrehajtásában. a szakszervezethez való viszonyúkban jelentkezett az ösz- szecsapás.

*

A Totaamegyed Hírlap 1945. március 31-d számában olvashatjuk a hírt, mely szerint: „Hétfőn megjelent a 'közel 10 000 szavas magyar— orosz és orosz—'magyar egyesített szótár. Ara 10 pengő. Kapható: Bagó-féle nyomdában, Dombóvár, Kossuth L u.

K. BALOG JANOS