Tolna Megyei Népújság, 1985. október (35. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-09 / 237. szám
1985. október 9. ^NÉPÚJSÁG 5 A társadalmi bajok és vissiásságok kiküszöbölésére, illetve csökkentésére irányuló állami és közéleti tevékenység, valamint ilyen bajok és visz- szásságok megállapításával, s a szükséges intézkedések elméleti kidolgozásával foglalkozó alkalmazott tudományág. (Új magyar lexikon.) A magyar nyelv értelmező szótára a következőképpen fogalmaz; Valamely ország kormányzatának célkitűzései, tevékenységei, a lakosság szociális viszonyainak javítására, anyagi és kulturális körülményeinek, életszínvonalának emelésére. Az egzakt sorok után álljon itt az MSZMP XIII. kongresszusának határozata a párt szociálpolitikájáról: „A szociálpolitika elsődleges célja továbbra is a szociális biztonság fenntartása, a munkateljesítménytől független társadalmi egyenlőtlenségek mérséklése.” így, ebbe a témakörbe tartozik a többi között a gondoskodás az időskorúakról. Ezúttal ennek a megyei helyzetét próbáltuk feltérképezni. A legújabb öregek napközi otthona Jó hangulatban Ozorán Asszony koszorú Tavaly novemberben adták át a megye legnépesebb, s egyúttal legkorszerűbb öregek napközi otthonát Ozorán. A nagy társadalmi ősz. szefogással, az Egyetértés Téesz támogatásával épült szociális intézmény lakóinak, használóinak őröméről, annak idején beszámoltunk, az ünnepélyes átadás szívet melengető pillanatairól tudósítottunk. De hogy élnek most, majd egy év után az ozorai öregek? Az ebéd utáni pihenőn a külön szobában, a „pipatóriumban” kérdezősködünk hogylétről, egészségről. — Teljesen egyedül vagyok, nem is tudnék otthon mihez kezdeni — mondja Bácsi János, akit kedvesen csak Bácsi bácsinak hívnak —, itt bent elszórakozunk, kártyázunk, megnézzük az újságot. — Jönnének-e hétvégén is? — Hát persze, de azt ugye nem lehet. Hiszen a szabadság mindenkinek, az itt dolgozóknak is jár. Otthon aztán megcsináljuk, amit kell. néha bejönnek segíteni a szomszédok is. — Miről beszélgettek, amikor félbeszakítottam a disputát? — Hát mi már csak a régiségekről beszélünk — veszi át a szót, Miklós József — szívesebben emlékezünk azokra a dolgokra. No meg az egészség is szóba került, mert bizony nem jó a vérnyomás, nehéz a légzés. — Akkor nem tesz jót a dohányzás... — Hetven éve szívom — dohog Németh Mátyás —, most már csak nem hagyom abba. Megbetegszik az is, aki egyet sem vesz elő, aztán meg akinek úgy hozza a sors, úgyis elmegy... A világos, szépen berendezett társalgóban vidám asszonykoszorú fogadja a belépőt. Kézimunkáznak, kártyáznak, elbeszélgetnek. — Tíz éve „napközis” vagyok — mondja Csepregi Ebéd utáni pihenőn Györgyné —, de ez az új otthonunk sokkal szebb és kényelmesebb, mint a régi volt. Mindenki jól érzi magát, nem kívánkozunk el innen. Gyorsan elmegy itt az idő, igaz, ma már csak ritkán kézimunkázom, gyenge a szemem. Dehát elmentek az évek, a hetvennyolcat töltöttem be. — Nagyon messziről jár be minden reggel — mutat Németh Mátyásné a mellette ülőre — De itt van, egyszer sem hiányzik a férjével együtt. Megkapjuk a kosztot, nincs rá panasz semmi. Aztán meg felidézzük, hogyan volt régen. — Arról beszélnek-e, hogy milyen ma? — Éppen most kérdeztük, hogy milyen volt a szüret a gyerekeknél. Mert elmegyünk mi segíteni szívesen, ha hívnak. Elvoltunk a napközivel is a téeszben napraforgót szedni. Ebédet is kaptunk, elment a nap — így Szabó Jánosné. — Merre kirándultak, utaztak? — Többet járunk, mint azelőtt. Voltunk Harkányban, Igáiban, Gunarasban, megfürödtünk a melegvízben. Aztán jött Dombóvár, Tamási, felsorolni is sok... Megyei helyzetkép Jelenleg megyénkben 1200 szociális otthoni férőhelyet tartanak számon, és 41 öregek napközi otthona működik. Harminckilenc hivatásos házigondozó látja el a rászorulókat, a tiszteletdíjasok és társadalmi aktívák száma ennél jóval több. Még ebben az évben ötven férőhelyes pavilonnal tervezik bővíteni a bonyhádi elmeszociáilis otthont, a jövő évre húzódik át a decsi szociális otthon sárpilisi részlegében egy húsz férőhelyes foglalkoztató átadása. Ugyancsak még az idén két főfoglalkozású házigondozó áll munkában Bölcskén és Ma- docsán. A távolabbi elképzelések között új szociális otthon létesítése szerepel a megyeszékhelyen, ami a módszertani intézmény szerepét is betölti majd. Megkezdik a gondozási központok — több község összevonásával egy öregek napközi otthonát vezető funkcióra kijelölve — kialakítását. Ez elsősorban a kistelepülések gondjait lesz hivatott megoldani. Bővülő gondozói hálózat Tamásiban Megyénk talán legjobban ellátott területe Tamási város és környéke. Tíz öregek napközi otthona 235 férőhellyel várja az -idős embereket. Tizenkét hivatásos házi szociális gondozónő közel száz rászorulót lát el. rajtuk kívül 32-en tiszteletdíjért több, mint kilencven embert látogatnak. Ezenkívül kétszáz fő étkeztetése megoldott a városban és környékén. Gyünkön és Értény-Bamaháton szociális otthon működik, Regölyben értelmi fogyatékosok szociális foglalkoztatója fogad 127 ápoltat, a létszámot azonban a közeljövőben százra kívánják csökkenteni. A napközi otthonok közül Magyarkeszin, Pincehelyen és Ozorán nem megoldott a szombati ügyelet, étkeztetés. ezzel szemben Gyön- kön és Tamásiban vasárnap is meleg ételt szállítanak az öregeknek. A tervek között szerepel NagykónyS’ban öregek napközi otthona létesítése, így a területen már csak Hőgyész és Szakály lesz idősek szociális intézménye nélkül. Tíz férőhellyel bővítik a tamási napközi otthont, és igény esetén hét« rendszerűvé alakítják át. Szélesíteni kívánják a hivatásos gondozónői hálózatot, míg a kis településeken a tiszteletdíjasok számának emelésével Igyekeznek megoldani a helyzetet. Tárgyalások folynak csokiként munkaképességűek szociális foglalkoztatójának létesítéséről, ami az egész megyében első ilyen jellegű rehabilitációs intézmény lenne. Kis és nagy dolgokban gondolkodva Vannak olyan szavak. pontosabban olyan fogalmak, amelyek jelentését, jelentőségét egyaránt úgy kell vizsgálnunk, hogy környékén ne csupán saját helyzetünket, szerepünket lássuk... Igaz ez fordítva is: nem árt, ha az általános képbe imagunkat, környezetünket is belehelyezzük. Vizsgálódjunk az összképből kiindulva, a „kicsi" felé. Próbáljuk meg ezt — ki-ki számolva saját helyzetével, szociális viszonyával, anyagi, kulturális körülményeinek javulásával, életszínvonalával — illetve az annak növelése érdekében tett intézkedések sorával — a szociálpolitikával, mely oldalösszeállításunk címe is. Kezdjük azzal, hogy gazdasági helyzetünk gondokkal teli, azaz a hetvenes évek közepétől jelentősen megváltoztak a gazdasági fejlődés külső és belső feltételei. Ezekben az esztendőkben /gazdaságpolitikánk elsősorban arra irányult, hogy a világgazdaságban végbement negatív változások hatásától megóvják a gazdaság fejlődését és az életszínvonalat. ISzámtalan adatot és átlagot tud iki-ki sorolni a reáljövedelmekkel és reálbérekkel kapcsolatban, avagy a nyugdíjakkal és a különböző társadalmi juttatásokkal... De folytatható a felsorolás úgy is, hogy az egy főre jutó húsfogyasztás évente 78 kg, az elmúlt mégy *év alatt közel három- százezer lakás épült. Áttértünk laz ötnapos munkahétre. De szólhatnánk azon társadalmi juttatásokról is, melyek nem a munkához kapcsolódnak. Viszont igencsak ahhoz kapcsolódik a nyugdíj, mely munkával megszerzett jog. A fiatalok legyintenek talán erre, s természetesnek tartják például a nyugdíjat. s az azzal való példálózást erőltetett citálásnak vélik ... A napokban la televízió egyik műsorában megrendítöen beszélt egy idős ember az általános foglalkoztatásról, arról, hogy mit is jelentett számukra a munkanélküliség, a létbizonytalanság megszűnése hazánkban, s hogy az azt felváltó biztonságérzetet milyen sokáig hihetetlennek érezték. S az azóta számtalan valósággá lett vágy sorát mellőzve, lépjünk néhány tíz esztendőt, s gondoljunk .arra, hogy milyen ütemben emelkedik is a gyermekneveléshez való állami hozzájárulás mértéke. S hogy a gyermeknevelés intézményrendszere miként bővül és tökéletesedik: csalk címszavakban említsük: a családi pótlékot, a gyest és ia gyed-et. Nem akarom leegyszerűsíteni a dolgokat, de valahogyan mégis azt teszem, mert írásom elején ily es- valamire utaltam. Most csak iúgy, számok nélkül tűnődjünk azon, hogy vajon évente lakástámogatásként hány milliárd forint támogatást kapunk a közösből, mennyi fordítódik vajon a gyermekek nevelésének segítésére, — persze, a igyermekintézmények létesítését, fenntartását ne is számoljuk —, s mennyit jelent fönntartani a szociális gondozók „stábját", avagy mibe kerül az egészségügyi ellátás színvonalának folyamatos emelése. Gondos falusiak, falusi gondossággal „20 perc ebédidő” A Mecsek ölében megbújó csodálatos fekvésű faluról. Váraljéról mi is jut az emberek eszébe. Talán az, ha Váralja, akkor hagyomány- őrző népi együttes, parkerdő és horgászparadicsom, ha Váralja, akkor sárközi viselet és tojásfestés, ha Váralja, akkor természetesen öregek napközi otthona is. A falusi népre oly jellemző gondos odafigyelés, az egymás bajára-gondjára való érzékenység, a segíteni akarás motiválja még a kötelező „tetteket” is. Hogy ez jellemezheti a városlakó embereket is? Igaz. Csak egy falubán könnyebben feltűnik, észrevehetővé válik a másokért megtett lépés. Októbert meghazudtolóan szép az este, az öregek hetes napközi otthonában hárman-négyen beszélgetnek, a másaik csoport a pécsi rádiót akarja hallgatni, amit Szabó Jánosáé gondozónő be is állít. Említem, hogy vele szeretnék szót váltani, mire mondja, hogy éppen fürdetni készült a Mariska nénit, de azért csak úgy Igazítja a dolgát, hogy jusson is, maradjon is idő mindenre. — Mióta dolgozik itt, az öregek hetes napközijében? — A 'tanévkezdéskor volt három éve. hogy ide kerültem gondozónőnek, de előtte több mint egy évig voltam tiszteletdíjas házigondozó. — Az mit jelentett? — A kollégák helyettesítésiét, a kisebb takarítások elvégzését ... és ami feladat adódott. Ma meg éppen dél- utános vagyok, az ebédtől este nyolcig dolgozom. Hétfőtől péntekig 11 gondozottat tudunk fogadni, összesen negyvenen vagyunk, a többiek bejárók. — Nehéz hivatással keresi a kenyerét. — Nagyon szeretem ezt a munkát, jó a kollektíva, a faluban is van közel is van. Kezdetben bizony nem sejtettem, miivel jár a gondozás, de aztán arra is rájöttem, hogy mennyi öröm van benne. — Az idősebbek sem mindig jőkedvűék. — Kinek éppen milyen napja van ... hol így, hol úgy. Az összes falubelit hosz- szú évek óta ismerjük, a má- nyokiákat pedig szépen megismertük. Ha valaki hiányzik, rrtár észrevehető. Megszoktuk és megszerettük egymást. — Család és házimunka? — Az anyósom is fekvőbeteg otthon, szegény járó- képtelen. de összefog a család, és akkor megy minden. A faluban így szokás. — Azért változott a falu is? — Ma már nincs annyira meg az egymáshozjárás. Ez a csapat azonban egy nagy család, megy itt minden, kaszorúkészítés, rádiózás, tévénézés, játékök... Itt egyetértés van, pedig csupa nő dolgozik itt. Látná azt a 26 perc ebédidőnket! Itt aztán van hangulat is. szédületesen jó társaság. Nincs olyan, hogy a te dolgod az én dolgom. Itt csak a mi dolgunk a mi örömünk van. — A falu lakói mindig tudni alkarnak mindenről. Hogy van mint van mit csinál hogy él? — Ha hazamegyek a szülőfalumba, Pécsváradna, hát én is végigkérdezem, hogy kivel mi van, müt csinál. Ez nemcsak a megszokás, ez egy kicsit a szeretet is. Hát itt, a hetes otthonban meg a gyógyszer mellett is a .legjobb gyógyszer a szeretet. Az emberi szeretet... Az oldalt készítették: V. Horváth Mária, Szabó Sándor, Szeri Árpád, Takács Zsuzsa. Fotó: Kapfinger András. Németh Mátyás, Bácsi János, Miklós József
