Tolna Megyei Népújság, 1985. október (35. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-07 / 235. szám
1985. október 1. KÉPÚJSÁG 3 „Ősz húrja zsong Homlokzat Csendélet Fotó: Czakó Sándor Mezőgazdasági helyzetkép Folyik a szüret Jó ütemben haladnak az őszi betakarítási munkák. Folyamatosan szedik a hibrid kukoricát és a napraforgó betakarítása után a hét elejétől az üzemek teljes erővel folytatják a már megkezdett kukoricabetakarítást, amely eddig a kukorica összterület 15 százalékán megtörtént. A repce és lucerna vetése gyakorlatilag befejeződött. A szőlőszüret teljes ütemben folyik. A korai fajták oportó és rizlingszilváni — szedése befejezéséhez közeledik. Nagyüzemeinkben megkezdték a középkorai fajták szedését (tramini, kékfrankos, zweigelt, Char- donnay stb.) Az eddigi tapasztalat alapján a tavalyihoz hasonló termés várható, mintegy 1,5—2 cukorfokkal jobb minőséggel. A szőlő átvétele és feldolgozása zökkenőmentes. A szekszárdi Aranyfürt Mgtsz-ben szeptember 06-tól egy Bramd 1412 típusú szőlőkombájn szüretel. A kombájn három munkanap alatt 400 mázsa szőlőt takarít be. Az almabetakarítás folyamatos. Madocsán a KÖJÁL az almatermés forgalmazásának tilalmát — a kedvező vizsgálatok alapján — feloldotta. Azóta a termés forgalmazása megkezdődött, és kedvezően halad. Minden jelentősebb almatermelő gazdaság a „Szedd magad” akció keretében kívánja meggyorsítani az alma szedését. A Paksi Konzervgyár a tervezett felvásárlását — uborka kivételével — teljesítette. iAz uborkából adódó kiesést zöldparadicsommal igyekszik pótolni. Exportkötelezettségének várhatóan eleget tesz. Silókukorica-betakarítás a Hügyészi A. G. ürgevári kerületében Közösségépítők és mecénások Péntek este Izményben Ahogy mélyül az alkony, úgy népesedik be Izmény központja ezen a szombati kis vasárnapot előző kora esten. Semmi rendkívüli nincs ebben. Megszokott, hogy a befutó autóbusz pihen egyet, hogy személygépkocsik jönnek, mennek, állnak le a szabálytalan terecs- kén, amelyen át-átzörögnek a még Bukovinában készített, hosszú derekú szekerek is. Két szemközti szomszéd háznak különösen nagy a forgalma. Az egyik az italbolt, a kiszáradt torkú férfinép kaszinója, a másik a mozi — művelődési ház — könyvtár. Utóbbi az ünnepélyesebb, vendégváróbb. S jönnek, érkeznek is rendre a vendégek, akik nem veszik rossz néven, hogy a házigazdák csak késve, s egyenként szállingóznak. Miféle ünnep az, ahol a gazdára a vendég vár? Ilyen, mint ez. Ma itt a nagymányoki körzeti művelődési ház három országos és nemzetközi hírű hagyományőrző együttese, a váraljai, nagymányoki és izmé- nyi, ad számot arról a mecénásainak, hogy mire fordította a támogatásukat. Akár az élet iróniájának is nevezhetjük, hogy a művelődési ház hiányát tartósan szenvedő nagyközség, Nagy- mányok viseli a folklórközpont címet. Nincs az országnak még egy másik olyan nagyközsége, mely azzal dicsekedhetne, hogy van egy magyar, egy német nemzetiségi és székely hagyomány- őrző együttese, melyek közel háromszáz tagot számlálnak, és tucatnyi hűséges támogatót. — S akikre nemcsak a saját falujuk népe büszke — mondja a györei közös tanács elnöke, Csorna József, de már akkor, amikor a fehér asztal mellett helyet foglalók meghallgatták Bánáti Zoltán kultúrház-igaz- gató számadását. Az idén második már annak az alkalma, hogy a pártfogoltak és támogatóik vacsoraasztalhoz ülve találkoznak. Tavaly Váralján rendeztek hasonló ünnepi estet abból az alkalomból, hogy a leobeni fesztiválról hazahozták az osztrák kancellár, dr. Fred Sinowatz nagydíját. Itthon pedig elnyerték a Kiváló Együttes címet. Az idén azért Izmény a színhely, mert előbb elnyerték a Gödöllőn rendezett hagyományőrző fesztivál megosztott nagydíját, majd nem is olyan rég Lengyelországból tértek haza a Zakopanéi fesztivál harmadik dijával, amit 14 ország 19 együttese közül nyertek el az autentikus kategóriában. Jövőre, ha igaz, a nagymányoki német nemzetiségi együttes lesz a házigazdája a „zárszámadásnak”. A közösségépítők legfiatalabb tagja, jövőre tölti be fennállásának 8. évét, az izményiek együttese 1986-ban lesz 15 éves, a váraljainké 10. Csiszár Ambrusné óvónő, az izményi együttes vezetője sugárzik a boldogságtól, pedig hírneves csapatának a tagjai még jóval a pohárkö- szöntő után is szállingóznak. Észrevétlenül senki se tudja átlépni a kultúrház küszöbét, mert a társak harsogó örömmel köszöntenek minden, napi munkája miatt későn érkezőt. így köszöntötték Csorna József tanácselnököt is, akit Győrében felejtett a szívességfuvar elvállalója. Fogta a fokosát, a demizsont, s gyalog érkezett ünnepelni. László László, a népművészet mestere pedig a tőle elválaszthatatlan /hegedűvel, hogy törleszthessen a vigasságra tárult szívű társaknak, akiknek hiányolniuk, kellett őt a nevezetes lengyelországi úton. — Gyöngélkedett a feleségem, de én se voltam jói. Tudja, a gyomrom. Nekem az beteg ... Járják most saját örömükre... Nincs vége a személyes ismerkedésnek a találkozó so. kadik órájában sem. A három szövetkezeti ágazat képviselőivel szívük szerint ráznak kezet az ünnepeltek. Ennyi parolázó, ölelkező, testvér módon puszilkodó embert sohase láttam még egy rakáson. Pedig a java még hátravan. Ide várják Kakasdról Sebestyén Ferencet, Grábócról Darabos Ambrus bácsit, Majosról pedig Rózsika nénit, Nyisztor Bertalannét. ök is mesterei a népművészetnek, és munkájuk bőven benne van mindenben, amiért az elismerés babérja lett a díj. László László bácsi már so- kadszorra köszöni a Szekszárdi Húsipari Vállalat szb- titkár asszonyának azt a segítséget, amit az együttesnek adtak és adnak. Négy éve, 1981-től évi 1000—1500 kilométeren utaztatják az együtteseket. S ez a mai vendégasztal se terült volna ilyen dúsra, a húsipari vállalat és a bonyhádi áfész vállalása nélkül. Szeptember 30-ig a három együttes működésére csaknem 430 ezer forintot fordítottak. Ebből 150 875 forint a tanácsi támogatás, az együttesek saját bevétele alig haladja meg a 30 ezer forintot. Laci bácsi már ott áll a terem közepén, hegedűjén felsír az első dallam, mely nyomban vidámra váílt. Maradjunk azért a számoknál legalább egy kicsit. A tanácsi támogatásból és a saját bevételből fillér se maradna, ha ebből fizetnék a tiszteletdíjakat az együttesvezetőknek — Kiamik Arankának, Baloghné Wusching Ágotának, Csiszár Ambrusnénak és a zenészeknek. Ha hiszik, ha nem, utóbbira kell a legtöbb pénz. Igaz, ma este itt a tánchoz társadalmi munkában muzsikál az izményiek kísérő zenekara. Margitka viszont nyolc éven át egy fillér tiszteletdíjat sem kapott, de tán nem lenne az élete sem teljes, ha meg nem marad az izményi hagyományőrzők maroknyi csapa, ta. Most 35 tagot számlálnak, az alapítók száma tíz. — Idefigyelnek ránk az emberek — mondja idős Fábián Ferenc, s rábólint az ifjabb Fábián, aki táncol, éne. kel. Ambrus bácsit táncba kérik — Éljen, éljen! Csakhogy megjöttek! — hangzik a bejárat felől és fiatalok koszorújába fogva toppan a bent várakozók közé Darabos Ambrus a feleségével és Nyisztor Bertalanné. — Kinek hozta a virágot Ambrus bácsi? — faggatják, de az öreg tartja a titkát. Csak annyit vet oda — Annak, aki megérdemli! — S ugyan lehetne-e másként ? Az egyik cserép Csiszérné kezébe köt ki jóval később. S azután? Elsajnálgatják kicsit, hogy Sebestyén Feri bácsi nem tudott eljönni Ka. kasdról. Ügy kellene pedig, hogy akik együtt vannak a közösséget gazdagító munkában, legyenek együtt az ünneplésben is. — Tudja az újságot? — kérdez rám somolyogva az öreg László. — Hétfőn fönt kell muzsikálnom Budapesten. Oda vagyak híva az érdi asszony kórussal a hanglemezgyárba. Erre koccintani kell. Meg. történik, s Laci bácsi megint ott áll középen, pedig besorakozott már a zenekar is. Elsőbb Darabos Ambrus indítja a muzsikaszóra fiatalokat lepipáló fürgeséggel a táncot, hogy kis idő múltán magával szembe parancsolja az ifjabb Fábiánt. Nyisztor Bertalanné pedig a könyvtárszoba egyik sarkában kezdi a neki legkedvesebb nótát. Előbb csak két hallgatója van a vendégek közül, de mire a gyönyörűségesen szép dalnak vége, úgy ülnek vele szemben a fiatalok, mint fecskék a villanydróton. Közülük hárman se mondhatnák annyi évet, amennyi a hatgyermekes idős asszony vállát nyomja. — Ugye szép ez az este? — Nagyon szép — feleltem és most mondanám, ami a teremben táncolók közé sodródva a válaszból bennszakadt. Azért szép, mert olyan munkát ünnepel', ami valahányunkat tesz gazdaggá. S dicséri — köszönti azo. kát, akik ezt a munkát segítik. László Ibolya Fotó: Czakó Sándor Víg nótát bűz a muzsikáit Eressz már Pihenő
