Tolna Megyei Népújság, 1985. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-07 / 235. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek !\ __ __ L7 A Z MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXV. évfolyam, 235. szám. ARA: 1,80 Ft 1985. október 7., hétfő. Mai számunkból „ŐSZ HÚRJA ZSONG” (3. old.) ÖN KÉRDEZ — MI VÁLASZOLUNK (4. old.) KERESZTÜL — KASUL A MEGYÉN (5. old.) PÉNTEK ESTE IZMÉNYBEN (3. old.) m Érdemi demokratizmust Nyilván észrevették, hogy feltűnő demokratizálódási folyamat zajlik le a vállalatok életiében. A korábban minden vállalati tevékenységbe beleszóló minisztérium felügyelete alól vállalátok százai képűinek ki, önkor­mányzati testületeket 'alakítanák, s a mindenható mi­nisztérium csakis törvényességi felügyeletet és — jobb kifejezés híján — afféle elvi irányítást láthat el. Pél­dául: a vállalat gazdálkodó-stratégiai döntéseit a vál­lalati tanács hozza, vagy a küldöttközgyűlés; sőt. a vállalat vezetőjének személyéről is e testületek dönte. nek. A viszonylag hirtelen elhatározott — és újabban a végrehajtás gyorsítását is sürgető — központi intéz­kedés gyökeresen átfogja a vállalati irányítást, bíztató távlatokat jelent a vállalati önállóságot illetően, de fenyeget némi veszéllyel is: nevezetesen a kollektív vállalatirányítás formalizmusának veszélyével. Az országszerte híres nagyvállalat ugyancsak ország­szerte ismert vezérigazgatója mesélte, hogy a frissiben megalakított vállalati tanács egyilk tagja — a legki­emelkedőbb tudású szakmunkásgárdának is kulcsfigu­rája — sajnálkozva jelentette be, ihogy ismerve a ta­nács következő ülésének napirendjét, nem vesz részt a tanácsülésen. „Mert olyan beruházáspolitikai kérdé­sekről. továbbá Olyan gyártmányfejlesztési problémák­ról lesz szó. amelyekhez nem szólhatok hozzá, hallgatni pedig nem akarok. Viszont döntésképtelen vagyok. Akkor meg miért üljek ott, a tanácsban?” — kérdezte az illető, s a vezérigazgató nem próbálta meggyőzni. Inkább elmondta, hogy régi gondja: vajon jól van-e, hogy nagy hirtelen megválasztjuk a vállalati tanácsokat, tagjaik jórészét a fizikai munkásdk köréből verbuválva, s nem gondolunk azzal, hogy ezek az emberek — le­gyenek a saját szákmájukban bármilyen képzették, s emberileg bármilyen talpraesettek is — végtére mégis csak járatlanok a vállalatirányítás dolgaiban. Hallot­tam ugyanezt más vállalatok — már megválasztott — vezetőitől, s aggályaik közös következtetése volt, hogy félő, túlságosan is formálissá sikerednék a vállalati tanácsok, vagy a küldöttgyűlések ülései. Szó se róla: magam is tudok olyan tanácsülésről, ahol a „legizgalmasabb” téma az volt hogy vajon marad­jon-e, vagy változtassák-e a szóban forgó vállalat nevét? Az igazgatóság a változtatást javasolta, a tanács ellen­vetés nélkül elfogadta. Aligha stratégiai — és még kevésbé szakértelmet kívánó — döntés. De nem lesz mindig így, szükségképpen szaporodnak majd a válla­lat gazdálkodásával kapcsolatos lényegi döntéshelyze­tek, és valóban félő, hogy ez esetben szaporodik majd a tanácsülésről kényszeredetten hiányzók — vagy a „minden mindegy” alaphelyzetét elfoglaló fejbólogatók — száma. Ezzel kapcsolatban aziimént említett vállalat- igazgatónak volt egy — magasabb fórumok elé is ter­jesztett — javaslata: miért nem adjuk meg annak le­hetőségét. hogy a vállalatirányítás dolgaiban képzetle­nek legalább alapfokon, néhány hónap alatt megta­nulhassák a döntéshozatallal kapcsolatos elemi tudni­valókat, Miért elképzelhetetlen az hogy a megválasz­tott kollektiv vezetőtestület arra rászoruló tagjait va­lami módon megtanítsuk arra hogy nagyobb összefüg. gésekben gondolkodjanak vagy legalább arra, hogy néhányszori elolvasás után értsék azt a döntés­előkészítési anyagot, azt az információtömeget, amit egy-egy ilyen tanácsülés előkészítéseként eléjük tárnak. Legyen tehát a vállalati tanácsok életében egy átme­neti korszak, egy felkészülési idő s csak ennek lejárta után várjunk el tőlük önálló és felelős — legfőképpen pedig a kollektív bölcsesség alapján meghozott — dön­téseket. Első pillantásra szimpatikusnak látszó javaslat, már csak azért is. mert kiötlője hozzátette: „nekem is csak egy felkészült társasággal lenne könnyebb a dolgom, s nem olyannal, amelyik inkább a vezetői tefcintélyelv alapján fogadná el a javaslataimat...” Megkérdeztem mindenről az egyik minisztérium ez ügyben illetékes vezetőjét, aki határozottan tiltako­zott, mondván, hogy „ ... a demokratikus vezetési mód­szereiket nem lehet könyvből megtanulni.” Igenis, azon­nal be kell dobni a mélyvízbe az újonnan megalakított vállalati tanácsokat, akik számára nem az a segítség, hogy hónapokig alapfokú vezetői itanfolyamra járatjuk a képzetlenebbeket, hanem inkább az hogy megfele­lően megfogalmazott döntési alternatívák elé állítjuk őket. Ez iskola a döntéselőkészítők számára is — mert ugye, nékik is van mit tanulniuk —, és tanulási gya­korlási lehetőség a ikollöktív vezetőtestület számára is. Nos, ez is megfontolandó vélemény, ám azért elgon- kodtató. hogy az említett vállalat igazgatója mégiscsak szeretne minél képzettebb és tájékozottabb emberekkel együtt dolgozni. Vagyis, szeretné kivédeni annak ve­szélyét. hogy a vállalatirányítás demokratizálása for­málissá váljék. Érdemi demokratizmust akar, mert vitapartnerekre, segítő társaikra vágyik. Nem nehéz eldönteni; ez a rokonszenves. VÉRTES CSABA Szekszárd, Béri Balogh Ádám Múzeum Kiállítás az 1985. évi szőttespályázat anyagából Az 1985. évi XI. orszá­gos szőttespályázat anyagá­ból rendezett kiállítás meg­nyitójával kezdődött el Szék. szárdon a múzeumi hónap megyei rendezvénysorozata. Szombat délelőtt 11 órakor, a Béri Balogh Ádám Me­gyei Múzeum emeleti nagy­termében Vadas Ferenc, az intézet igazgatója üdvözölte a szépszámú egybegyűlteket, az ország minden részéről érkezett alkotókat, a népmű­vészet iránt érdeklődő kö­zönséget, a meghívott ven­dégeket. Póla Károly, a Tol. na Megyei Tanács művelődé­si osztályának vezetője ki­tüntetéseket adott át a mú­zeum kiemelkedő munkát végzett dolgozóinak, majd Kamarás Györgyné, az MSZMP Tolna Megyei Bi­zottságának osztályvezetője mondott beszédet. Kiemelte, hogy a kiállítás egyik nagy érdeme, hogy a laikus szem­lélőnek is sokat ad, s tuda­tosítja mindenkiben; válto­zóban a népi kultúra tartal­ma, formája. A hagyomá­nyos elemekre építkezve az új életformának, megválto­zott funkciónak tesznek ele­get ezek az alkotások, ame­lyekhez hasonlót szívesen lá. ■ Kamarás Györgyné tartott ünnepi beszédet tunk környezetünkben. Még a jövő feladata, hogy az üz­letekben is megvásárolhatók legyenek, állapította meg Kamarás Györgyné. Ért követően dr. Nagy László, a Népi Iparművésze­ti Tanács elnöke szakmailag értékelte az idei szőttespá­lyázatot. Hangsúlyozta, hogy a bírálóbizottság véleménye szerint a beküldött 362 da­rab anyaga jóval színvona­lasabb volt az előző éviek­nél, amit híven tükröz az a tény, hogy 202 darabot ki­állításra alkalmasnak talál­tak. Kiemelte azt a tenden­ciát, hogy a szőttesművé­szetben mindjobban érzékel­(Folytatás a 2. oldalon.) Hazaérkezett Várkonyi Péter Vasárnap hazaérkezett New Yorkiból Várkonyi Péter kül. ügyminiszter, aki az ENSZ- közgyűlés 40. ülésszakán részt vett magyar küldöttsé­get vezette. Dzsemajel üzenete Amin Dzsemajel libanoni elnök pénteken, Mihail Gor- bacsovhoz, az SZKP KB fő­titkárához intézett sürgős üzenetében elítélte a négy bejrúti szovjet diplomata el­rablását és egyikük meg­gyilkolását — közölték a li­banoni fővárosban, hivatalos forrásból. Dzsemajel üzenetében hangsúlyozza, hogy a bűn­tény elkövetői „semmilyen módon nem képviselik a li­banoni népet, amely őszinte érzelmeket táplál a szovjet nép, és annak kormánya iránt”. Dzsemajel a további­akban megállapítja, hogy ,,a Szovjetunió Libanon számá­ra olyan baráti állam, amely mindig támogatta Libanon jogát az őt ért agressziók visszaverésére, és számtalan alkalommal fellépett az ara­bok jogainak védelmében”. Levele befejező részéiben Dzsemajel elnök arról bizto­sította Gorbacsovot, hogy kormánya mindent megtesz az elrabolt diplomaták meg­mentéséért és kiszabadításu. kért. Hét téesz és két állami gazdaság Tárházrendszer épül az akrokémiai telepen •Huszonötezer hektár szán­tót lát el a nagydorogi Új­barázda Mgtsz agrokémiai telepe. Hét termelőszövet­kezet, illetve állami gazda­ság egyesülésével hozták lét­re néhány évvel ezelőtt a nagydorogi agrokémiai tele­pet, hogy Nagydorog, Györ- köny, Pálfa, Sárszentlőrinc, Kajdacs és Tengelic téeszeit, a Dalmandi Mezőgazdasági Kombinát alsópéli és tenge- lici kerületeit műtrágyával lássa el. A telepre iparvá­gány vezet, így a folyamatos, éjjel-nappali rakodás felté­tele biztosított. A feltételek további javulása várható jö­vő évtől. Szeptember 15-én kezdték el ugyanis egy hat tárházból álló rendszer épí­tését. Ha elkészül, közel 3000 négyzetméteren tudják fogadni az ömlesztett műtrá­gyát. A 16 millió forintos beruházás kivitelezője a du­naújvárosi építőipari válla­lat, az átadás határideje 1986. március 31. A gépesí­tés, korszerű feltételek sem jelentenek azonban könnyí­tést a zsákos áru rakodásá­nál, itt még most is a kézi- erő a „főszereplő”. Az iparvágánnyal megoldott a folyamatos rakodás Nitrogén műtrágyát szállítanak a nagydorogi Űjbarázda Termelőszövetkezetbe Évi húszezer tonna a forgalom

Next

/
Thumbnails
Contents