Tolna Megyei Népújság, 1985. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-04 / 233. szám

1985. október 4. ^PÜJSÄG 3 Kezességet vállalva Az ajánlók felelőssége Amit egy téesz fölvállal A huszonkilenc éves szak­munkás fiatalembert, akit két és fél éve vettek fel a pártba, most ki kellett zárnia az alapszervezetnek, a dön­tést az .illetékes párt-végre- hajtóbizottság is megerősí­tette. Az ok: ittas gépkocsi- vezetés. A baleset következ­tében egy személy könnyeb­ben megsérült, egy pedig sú­lyosan; hónapokig nyomta a kórházi ágyat. A fiatalem­bert a bíróság meghatározott időre eltiltotta a gépkocsi- vezetéstől, és több hónapi — felifüggesztett — börtönbün­tetésre ítélte. Nem ez volt az első ilyen eset ugyanis: évek. kél ezélőtt egyszer már rajta- csípték ittas vezetésen. Igaz, akkor nem történt sérülés, s ő megúszta a szabálysértési eljárás keretében pénzbír­sággal, és azzal, hogy jogo­sítványát háromnegyed évre bevonták. Most azonban már nem volt pardon, a bírói el­járással párhuzamosan a pártszervezet kizárta sorai­ból a kommunista névre mél­tatlan tagját. Örök időkre? Eddig a szomorú, szokvány eset, és ami következik, az már korántsem megszokott, sőt, eléggé ritka folytatás, amely miatt a történetet ér­demes közreadni. A szóban forgó pártszervezet ugyanis felelősségre vonta a kizárt párttag egykori, két és fél évvél ezelőtti ajánlóját is. (Pontosabban: az egyik aján­lóját. A másik ugyanis a KISZ-szervezet volt, amely­nek tagsága azóta kicserélő­dött, és új vezetősége van. A figyelmeztető tanulságot azonban ebben a kollektívá­ban is megtárgyalták.) A megdorgált ajánló mű­vezető közvetlen felettese az ittasan karambolozónak. Jól ismerve beosztottját, tudott annak életmódjáról, arról, hogy bár kifejezetten alko­holistának nem nevezhető, de elég sűrűn néz a pohár fene­kére; s tudomása volt arról a korábbi, szerencsés kime­netelű balesetről is. Sőt, a munkatársának olykor a műhelyben is gyanúsan csil­logott a szeme, enyhe ko­nyakillatot árasztott maga körül, becsempészett üvege­ket dugdosott az öltözői szék. fényében, ami azért nem ma­radt észrevétlen a többiek előtt. A művezető szemet hunyt az árulkodó jelek fölött -— a krónikus munka­erőhiánnyal nyugtatgatva lelkiismeretét —, ajánló­ként pedig léhangoló tapasz­talatait elhallgatta a kom­munista közösség előtt. Utólag, amikor a taggyű­lésen mindezt számon kiérték tőle, azzal védekezett, hogy bízott pártfogaltja „megja- vu'lásában”, de hogy szót is emelt volna e célért, hogy beszélt volna is a fejével, hagyjon fel a „vagányko­dással” legalább ha gépko­csiba ül, ennek semmi nyo­ma. Azt is védelmére hozta fel, hogyha nem ajánlja az említettek miatt a fiatalem­bert a pártba, ezzel megne­hezítette volna épp a párt- szervezet dolgát, gátolta vol­na a pántépítési, a tagfel­vételi terv teljesítését. Végül a művezető ezzel a nem épp önkritikus meg­jegyzéssel nyugtázta a párt­büntetést: az ajánló nem vál­lalhat örök időkre kezessé­get az ajánlottjáért... Csalódott a karrierista Ritkán fordul elő efféle eset, hogy tudniillik a meg­büntetett, kizárt párttagnak az ajánlóját is felelősségre vonják, még ritkábban, ha ajánlottját „csak” törülni kell, vagy egy-két év vagy hónap után saját jószántá­ból lép ki. Egyik megyeszék­helyi közintézményünkben egy szintén fiatalember ta­valyelőtt azzal a hátsó gon­dolattal jelentkezett a párt. ba, hogy ezzel hivatali elő­menetelét, karrierjét egyen­gesse. Tehetsége azonban nem állt arányban önhittsé­gével és könyöklő törtetésé- vél, az általa kiszemelt veze­tő pozíciót mással töltötték be. Ekkor beadta munkahe­lyi felmondását, és a pártból is kilépett; azzal indokolta, hogy „csalódott” a pártban. Hogy írni e „csalódás” oka, arról a nyílt színen persze nem vallott, viszont fehér asztalnál, bizalmas baráti körben elkotyogta: neki „megígérték” azt az állást, ha a piros könyv birtokában „hajt rá”. S hogy ki tette ezt a nemcsak könnyelmű és felelőtlen, de visszataszítóan korrupt és cinikus — a párt­tól idegen — szemléletről árulkodó ígéretet? Nos, ép­pen az ajánlója, ö pártfo­golta, ő súgta neki e taná­csot, ő segítette be a párt­ba. .Mondani sem kell, az in­tézmény pártszervezete pél­damutató szigorral kérdője­lezte meg: vajon az ajánló is méltó-e egyáltalán a párt­tagságra? Az életével is felelt Ma már az idő múlása folytán, a természet rendje szerint — mind kevesebben vannak azok az idős kom­munisták, akik a felszabadu­lás előtt, az illegalitás élet- veszélyes körülményei között küzdöttek és dolgoztak a boldogabb jövőért. Ám ők tanúsíthatják: igen nagy fe­lelősséggel járt valakit a párt tagjává ajánlani. Igen alapos, (személyes ismeretsé­get, a jelölt életének, mun­kájának, személyiségjegyei­nek, gondolkodásmódjának) pontos ismeretét követelte, és — egyáltalán nem túlzás a fentebb említett kifejezés — igenis kezességet kellett érte vállalnia, politikai és er­kölcsi kezességet. Kezességet, gyakran az életével is — azért, hogy akit javasol, nem válik árulóvá, hogy valóban a legjobb képességei szerint harcol, dolgozik a kapott feladatok teljesítéséért. Pártunk történelmi hiva­tásának csak úgy tud meg­felelni, ha szervezetei és tag­jai jelen vannak és eredmé­nyesen, példamutatóan dol­goznak az élet minden terü­letén. És nem véletlenül tesszük a hangsúlyt a tag­jainkra is. A szó szoros ér­telmében vett életveszélyt ugyan nem, de komoly po­litikai veszélyt igenis magá­iban hordoz, ha a pártba arra méltatlan és alkalmat­lan, politikailag és erkölcsi­leg ingatag, anyagi és egyéb visszaélésekre hajlamos, hát­só céloktól vezérelt vagy épp jellemgyenge emberek beke­rülnek. Az ilyen párttag óha­tatlanul gyengíti a saját kör­nyezetében a párt hitelét, politikai akcióképességének alapját. Nem közömbös hát, hogy a felnövekvő fiatal generációk tagjai közül kik lépnek a párt tagjai sorába; s éppen ebben van az ajánlók igen nagy, megnövekedett felelős­sége. A pártépítés öntisztítás is Tegyük hozzá: az ajánlók többségét az ajánlás pillana­tában mélyen át is hatja ez a felelősségérzet: a bevezető­ben említett esetek ritkaság- számba mennek. Sokan azonban úgy érzik, felelős­ségük megszűnt, mihelyt a taggyűlésen a felvételt meg­szavazó karok a magasba lendültek. Ez téves felfogás: az ajánlónak továbbra is fi­gyelemmel kell kísérnie ajánlottja pályáját, sorsát, életét, munkáját. Ha szüksé­ges, segítenie kell további fejlődését, elejét venni an­nak, hogy néhány év vagy hónap múlva az esetleges ki­zárás — vagy törlés, kilé­pés — utaljon vissza rá: va­lóban nem elhibázott volt-e ajánlani? Sajnos, a pártból valamilyen módon kikerülők között nem kis arányt képvi­selnek az ilyen, egy-két éve vagy hónapja felvettek. Kádár János, az MSZMP főtitkára mondta a XIII. kongresszuson, a Központi Bizottság beszámolóját elő­terjesztve: „Az új tagok fel­vételekor nagy követelményt támasztunk, de ugyanezt nem mindig érvényesítjük következetesen a pártban lévőkkel. Sok pártszervezet még nem jutott el annak fel­ismeréséig, hogy a pártépítés nemcsak az utánpótlást, ha­nem a párttagok folyamatos nevelését és a párt öntisztu­lását is jelenti.” Ajánlani — ez nemcsak annyi tennivalót kíván, hogy néhány meleg hangú sort írunk a jelentkező pa­pírjára s ugyanazt kissé bő­vebben elismételjük a tag­gyűlésen. Ajánlani — ez azt is magában foglalja, hogy to­vább folytatott személyes kapcsolatban neveljük, segít­jük, óvjuk a politikai és er­kölcsi bukás veszélyeitől. Valóban kezességet vállalunk érte, hogy ne csak a párt taglétszámát gyarapítsa, ha­nem magatartásával a párt iránti bizalmat is; hogy munkájával a párt történel­mi küldetésének teljesítését, társadalmunk szocialista fej­lődését is eredményesen szol­gálja. KONCZ ISTVÁN A mai magyar falvak éle­tében, minthogy döntő több­ségükben az egyetlen érté­ket teremtő és embereket foglalkoztató üzem a mező- gazdasági szövetkezet, annak szerepe, munkája meghatá­rozó. Az üzem anyagi helyze­tét, a falu vezetőinek jó vagy kevésbé jó munkáját tükrözi a falvak külső képe, az épülő házak, utak, az alapellátás színvonala. Ahol minden ideálisan adott, vagy megközelítően igazo­dik az emberek igényeihez, ott jól érzi magát a többség, s ahogy mondani szokás, nem csökken a falvak né­pességmegtartó képessége. Például Pálifán, ahol a község termelőszövetkezete gondoskodik az ott élők jó és maradéktalan ellátásáról, mert a primőr paprikán és paradicsomon, befőzni való gyümölcsön, s ízletes diny- nyén túl mindenki hozzájut­hat ahhoz, amit enni, s el­tenni kíván. Ügy hiszem, ez a község példája annak, hogy a szövetkezet nemcsak megélhetést, jómódot, s rend­szeres ellátást kínál, hanem olyan dolgokkal, élelemmel is ellátja a község lakossá­gát, amit különben csak a nagyobb településeken le­hetne megkapni. Ez nem csekélység, fontos dolog azoknak, akik Pálfán, s a környéken laknak, hisz télire való befőznivalóért, krumpliért és idénygyümöl­csért nem kell a közeli nagy­községekbe, városokba busz. szal elmenniük, akiknek au­tójuk is van pénzt adni ki a benzinért. S így éri meg ne­künk, s így éri meg min­denkinek, a közösségnek. Padlizsánom, patissonom, cukkinim is termett idén, s nincs gondom hagymára, krumplira sem. Kicsiny ker­tünkben megtermett ez is, a sárgarépa, gyökér, meg a metélőpetrezselyem mellett. Volt mellette paradicsom, paprika, befőttnek, lecsónak, s a hűtőben várja a tavaszi vitaminszegényes időket, a gyümölcs és a mélybehűtött paprika. „Szedd és vidd” hirdeti a reklám, s szedjük, s visszük, ameddig ez a mindenkinek hasznos akció tart. Jól jár a szövetkezet, s jól járunk mi is. Mert a gyermekeink­nek fél vagy egy munkanap árán a téli hónapokra is jut egy maréknyi vitamin. Ez az akció is egy fajtája annak, amit a falu nyújtani tud az ott élő embereknek, gyere­keknek, felnőtteknek, nyug­díjasoknak. Nyugdíjasok, járadékosok. Az értük érzett felelősség, s a velük való gondoskodás nem kevés. Mert télen fűte­ni kell, fázni és nélkülözni nem lehet, s nem is engedi ezt a közösség. Az alapítók, s a későbben belépők min­dennapjairól gondoskodni kell. Soha egyetlen egy té- eszben nem feledkeznek meg megyénkben azokról, akik magukra maradtak, akikről gondoskodni kell. Nincsenek kevesen. Ismerek járadékos téesz- tagokat, akik támaszra szo­rulnak. A szövetkezetek igyekszenek kielégítettebbé, kielégíthetőbbé tenni az élet- körülményeiket. Látszólag apró dolgoknak tűnnek ezek, de a nyugdíjas, a járadékos téesztagok szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy egykori munkahelyük, ahol répát egyeltek, szőlőt kapáltak és gondoztak, gon­doskodik-e róluk, vagy sem. Ügy tartja a régi mondás, hogy fázni, nélkülözni nem szabad, nem illik azoknak, akik a mai téeszeknek ala­pítói voltak. S így is van rendjén. Sorolhatnánk a példákat? A mözsi téeszben dolgozók a téeszkonyhán kitűnően ét­keznek. Vessük össze a rég­múlt, s a mai idők paraszt- háztartását? Azt, amikor a kertben, a hostelen kellett megtermelni az ebédnekva- lót? Vagy azt, mikor az öreg­mama határozta meg, hogy mikor mire mennyit költ- sünk, s a tél beköszöntével a család melyik tagja kap­hat téli csizmára- és kabát- ravalót. Mindez a múlté. A ma: benzinkút Kocso- lán, a padlizsán, a díszfű, a kertet díszítő szalvia, a táp­kockás paprikapalánta ugyanott. Igyekeznek a fal­vakban, a mezőgazdasági szövetkezetekben mindent megtenni azért, hogy itthon érezze magát az, aki otthon van. Attalán jártunk, Tolna megye sarkában. Mit tesz­nek meg ebben a községben azért, hogy mindenki jól- érezze magát? Györffy Jenő, a szövetkezet elnöke sorolja a következőket: Az öregott­honra rászorulók étkezteté­sét biztosítja a tanács 12 fo­rintért, a többit, 7—8 forin­tot naponta a téesz adja eh, hez. Azoknak, akik ezt meg­kapják, 70 százaléka téesz- tag. Harminc gyerek étkezik a téesz üzemi konyhájáról, naponta három alkalommal. Mindezt fontosabbnak tart­ják a téesz elavult irodaépü­leténél, ami bizony kicsit kopottnak mondható. Utat építenek az Ady Endre ut­cában, az új házak között, mert azok, akik itt építették fel otthonukat, itt is kíván­nak élni és dolgozni. Az idén a szövetkezet 60 ezer forinttal járult az útépítés­hez, s azoknak, akik házat építettek vagy építenek, fu­varköltséget is biztosítanak. Buszmegálló épült, s játszó­tér ugyanitt. Meg vegyesbolt a falu központjában, közö­sen az áfésszel, mert a mos­tani bolt korszerűtlen, habár a forgalma nagy. A szövet­kezet ehhez most pénzt ajánlott fel, a megvalósítás az áfészen múlik. Nem jelentéktelen össze­get fordítanak a sportkör, a tánccsoport működtetésére, a kuitúrház felújítására, a járdák építésére, a vízveze­tékekre és a sikeres kertba­rátkor működtetésére. A továbbiakban a község, a községek, s az ott lakók dolga, feladata eldönteni, hogy hogyan egyeztetik el­képzeléseiket a tanáccsal és a mezőgazdasági szövetkeze­tekkel. D. Varga Márta A téesz segítségével építik az utat Attalán az Ady Endre utcában Ablakfelújítás A nyáriasan meleg idő- ben még mindig állatok tíz­ezrei legelnek a baranyai határban. Az őszi legeltetés­sel, téli takarmánykészle­tüket kímélik a gazdaságok. Az utóbbi hetek esőkkel és napsütéssel váltakozó időjá­rása nyomán újból kiserkent a fő a 28 ezer hektárnyi; le­gelőterületen, érdemes te­hát még kint tartani a szarvasmarhát, a sertéseket és a juhokat. Az állatte­nyésztők arra számítanak: a kedvező időjárás lehetővé teszi, hogy akár egy hónap­pal is megnyújtsák a legelte­tési idényt, és ezzel 30—40 ezer tonna szálas takarmányt takaríthatnak meg. Az ősi pásztonhagyomány szerint György napjától (áp­rilis 24.) Milhály-napig (szep­tember 29.) tartják legelőn az állatokat. A Mecsek vidé­kén valóban rendszerint szeptember utóján köszönt be az első fagy, lepi el a dér a földdket, s utána már nem legeltetik a jószágot, mert a hideg fűtői esetleg megbetegszik. Az idén elma­radt az ilyentájt szokásos erős lehűlés, ezért Mihály napján nem is hajtották be a legelőről a csordákat, a kondákat, a nyájakat. Becs­lés szerint 18—20 ezer szarvasmarhát, 8—10 ezer sertést és 60—65 ezer juhot őriznek a pásztorok a sza­badban. Az idő előrehaladtával azonban csökken a fű bel- .tartalmi értéke, napról nap­ra fogyatkozik benne a szá­razanyag, a keményítő és a fehérje, valamint a külön­féle ásványok. Ezek pótlá­sára — a fűtermés kiegészí­téséül — szalmát és kukorí- caszárat etetnek a jószággal. Bevonták a legeltetésbe az őszi tarlókat is, mert ez ugyancsak egy módja a ta­karmánnyal való takarékos­kodásnak, A tavaszi vetésre kerülő és őszi mélyszántásra váró kukoricatáblákon főleg növendék- és hízómarhákat járatnak; az általuk elfo­gyasztott szár és levél a har­madosztályú széna értékének felel meg. Egyedül az okoz gondot a baranyai pásztoroknak, hogy sok helyütt kiszáradt az úgynevezett csordákét. Ki­váltképpen a Dráva menti síkságon, valamint a Zselici dombvidéken és a Mecseki Hegyháton apadt el a legelői kutak vize. A mezőgazdasági üzemék lajtokkal hordanak vizet a legelőkön áliő vá­lyúkba, s még így is — a víz- fuvarozás költségeivel együtt is — megéri az őszí legelte­tés, mert kedvezően hat az állatok egészségi állapotára. A Középületépítő Vállalat új ablakgyártási és -felújí­tási eljárást honosított meg külföldi licenc alapján, amely lehetővé teszi, hogy ne válogatás nélküli cserével, hanem az ép szerkezeti ré­szek felhasználásával az eredetinél korszerűbb abla­kokat kapjanak a megfiatalí­tandó öreg házak. A Licen­cia Külkereskedelmi Vállalat -közreműködésével egy svájci cégtől vásárolták meg az új eljárást. A ta­vasszal kötötték meg a szer­ződést, azóta a gépek is megérkeztek, s a vállalat központi telephelyén meg­kezdték az ablakfelújítás­hoz szükséges alumínium­szerkezetek próbagyártását. Az új szerkezettel megerő­sítik a régi ablakokat, vala­mennyit egységesen „alumf- niumpáncélba öltöztetik”,' ugyanakkor hőszigetelő üve­gezéssel a korábbinak majd­nem a felére csökkentik a zárt ablakok hőveszteségét, tehát jelentős fűtési ener­giát takarítanák meg. így a legszigorúbb hazai hőtechni­kai követelményeket is ki­elégítik. A gazdaságossági számítások szerint az űj módszerrel a felújítás mint­egy 40 százalékkal olcsóbb, mint ha a régi ablakot ki­dobnák és helyébe újat ké­szítenének.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents