Tolna Megyei Népújság, 1985. október (35. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-04 / 233. szám
AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXV. évfolyam, 233. szám ARA: 1,80 Ft 1985. október 4., péntek. Mai számunkból VIASKODÁS a szegfűk FÖLDJÉN (2. old.) AZ AJ ANLÖK FELELŐSSÉGE (3. old.) AMIT EGY TÉESZ fölvállal (3. old.) OLVASÖSZOLGALAT TOLNAI NÉPŰJSAG (4. old) Tervek és szabályozók Az elmélet ismerős, sőt, a gyakorlatban is számtalanszor kipróbáltuk. Már gyerekkorunkban, amikor a nehéz követ nem tudtuk elmozdítani a játszótéren, néhányan körbefogtuk, aztán megemeltük — mindjárt könnyebben ment. Megoszlott a teher — fogalmazom most, felnőtt fejjel, amikor a terheink. koránt- sem ilyen egyszerűen megfogalmazhatóak. Merthogy a terheink mostanság nagyobbrészt anyagi természetűek. És ezúttal nem is annyira a háztartások forintjaira gondolok, mint inkább az országos gazdálkodás pénzére. Tegyük gyorsan hozzá: természetesen nem független a kettő egymástól, hiszen a gazdaság fellendülése mindenkor érezhető az egyes emlber pénztárcáján is — mint ahogy a stagnálás, a nem-fejlődés is. A vállalatok, intézmények, egyéb, gazdálkodó szervezetek zsebe mostanában nem különösebben duzzad. A terhek pedig nőnek. Tévében, rádióban halljuk: forintok híján küszködnek a művelődési házak, meginognak patinás sportegyesületek — és akkor még csupán a nem-gazdálkodó szférát tekintettük. A terhek növekedése: az energiaárak, az anyagköltségek, a külföldről és csak külföldről beszerezhető termékek ellenértéke fékezhetetlenül kapaszkodik felfelé. Ezeket a hatásokat még a gazdálkodók sem tudják kivédeni. Ez a baj. Gond a gyárakban, intézetekben dolgozóknak, mert kevesebb jut béremelésre, sőt, műszaki fejlesztésre is. Gond ez a népgazdaságnak is, hiszen az adósságterheket törleszteni kell, mégpedig rangos, magas színvonalú munkával, jól eladható termékekkel. És nehézségek támadnak a közvetlen környezetben, a megyében, a kerületben is, ahol számítanak a gazdálkodó szervezetek befizetésére is. Pénzügyi szakembernek kell ahhoz lenni, hogy valaki nyomon kövesse: merre is „gurul” egy-egy megtermelt forint, hányfelé oszlik szét a munkák nyomán létrejövő érték. E helyen aligha érdemes a financiális számfejtés rejtelmeibe bonyolódnunk, elégedjünk meg annyival: azok a körülmények, amelyek lehetővé teszik mindennapjaink kulturált eltöltését, munkavégzésünket, gyerekeink ellátását és még sok egyebet, egyszóval életkörülményeink tárgyi feltételei egyáltalán nem ingyenesek. Minden pénzbe kerül — még akkor is, ha nem fizetünk érte percenként. Fizet az állam. Megkérdezhetjük: miből? Nos — abból, amije van. Vagyona pedig az államnak többnyire abból van, amit az állampolgárok és a gazdálkodó egységek befizetnek. Ha pedig nem gazdálkodnak eredményesen, ha nem megy jól az üzlet — kevesebbet fizetnek az államháztartásba. Ebből a kevesebb befizetésből kevesebb jut utakra, telefonra, bolthálózatra, lakóterület fejlesztésére és még sok egyébre. így állunk most. Alig van olyan tanácsülés, falu-' gyűlés vagy egyéb lakóhelyi fórum, ahol ezek a kérdések föl ne vetődnének. Közfeladatok ellátására anyagi erőforrásokra van szükség, a csatornák azonban igencsak szűkülőben ... Mit lehet ilyenkor tenni? A megoldást a játszótéri kőemelgetés példája sugallja: álljunk neki, ki-ki ereje, képességei szerint, osszuk meg a terhet. Közös erővel aztán majd csak boldogulunk. A pénzügyi rendszerben ezt a modellt kell tehát megvalósítani. A valóságban azonban ez nem ilyen egyszerű. Vegyük a legegyszerűbb, meglehetősen gyakori példát. „A” vállalat jól dolgozik, „B” kevésbé. Ki lehet találni olyan progresszív, tehát növekvő irányú elvonási módszert, amelynek alkalmazásával a jobban dolgozótól mindig többet, a kevésbé eredmé. nyes cégtől pedig kevesebbet veszünk el. Jó módszer ez? Nyilvánvalóan nem, hiszen ily módon a jól gazdálkodót büntetjük. No de mi a teendő akkor, ha a rosszul működő vállalattól hiába akarunk, nem lehet elvonni semmit, mert nincs miből? Egészen leegyszerűsítve ilyen képet mutat a közterhek közös vállalása. Ebben az erdőben próbálnak a pénzügyi szervek újabb és újabb szabályozók megalkotásával utat vágni. Ez az út persze léhet itt-ott kacskaringós — fontos azonban látnunk az irányt, mit akarunk elérni, és milyen módszerekkel. Azt aligha helyeselné bárki is, hogy ezeket a terheket alapvetően a lakosságra hárítsa az államiháztartás. A különféle díjak és befizetések így is éppen eléggé igénybe veszik a pénztárcánkat. A gazdálkodók forintjaira azonban — hangsúlyozva az arányos közteherviselés elvét — nagyobb szükség van, mint valaha. A közgazdasági szabályozók sűrű, sokak szerint túlságosan is gyakori változását érdemes néha ezen a szemüvegen át is megvizsgálni. Hogy a közös terheket valóban közösen viseljük. BOGNÁR NÁNDOR Mihail Gorbacsov párizsi beszéde Új leszerelési javaslatok Mihail Gorbacsov francia- országi látogatásának második napján, csütörtökön ellátogatott a francia Nemzet- gyűlésbe. Az SZKP Központi Bizottságának főtitkára találkozott Louis Mermazzal, a Nemzetgyűlés elnökével, Alain Poherrel, a szenátus elnökével, valamint a parlamentben jelenlevő pártok képviselőivel, a nemzetgyűlés .külügyi bizottságának tagjaival. A francia képviselők előtt Mihail Gorbacsov beszédet mondott, amelyben ismer, tette a Szovjetuniónak az űr-, a hadászati és a közepes hatótávolságú fegyverzetek kérdéseire vonatkozó új javaslatait. Mihail Gorbacsov csütörtökön a francia parlamentben arról tájékoztatta hallgatóságát, hogy a Szovjetunió a fegyverkezési hajsza megállítása és az emberiséget fenyegető háborús veszély elhárítása érdekében milyen új lépéseket tett. 1. Az SZKP KB főtitkára bejelentette, hogy a napokban javasolták az Egyesült Államok kormányának, állapodjanak meg abban, hogy mindkét fél számára teljes egészében betiltják a csapásmérő kozmikus fegyvereket, valóban radikálisan, 50 százalékra csökkentsék az egymás területének elérésére képes nukleáris fegyverzetet. Más szóval a Szovjetunió nemcsak a fegyverkezési hajsza beszüntetését javasolja, hanem a fegyverzetek szintjének jelentős csökkentését is, és ezzel egyidejűleg az űr- fegyverkezési hajsza kiiktatását. A genfi tárgyalásokon a szovjet küldöttség utasítást kapott arra, hogy tegyen konkrét javaslatokat ezzel a kérdéssel kapcsolatban. 2. A közepes hatótávolságú európai atomeszközök mielőbbi kölcsönös csökkentésében történő megállapodás megkönnyítése érdekében (amelyben, ahogyan ezt számunkra gyakran kijelentik, rendkívül érdekeltek 'Nyugat-Európában is), lehetségesnek tartjuk, hogy megfelelő megállapodást kössünk külön, oly módon, hogy az ne legyen közvetlen összefüggésben a hadászati és űrfegyverek problémájával. Ezzel kapcsolatban Mihail Gorbacsov kifejtette, hogy a Szovjetunió milyen álláspontra helyzekedik Francia- ország és Anglia atomerejének helyét illetően az európai erőegyensúlyban. Mint mondotta, ez az erő gyorsan növekszik, és a Szovjetunió nem hunyhat szemet fölötte. Francia részről rámutattak, hogy a francia atomerő kérdése nem vitatható meg Franciaország részvétele nélkül. Ez ésszerű. Ebből következik, hogy ideje lenne közvetlen megbeszélést kezdeni erről a témáról és közös erővel megkísérelni az elfogadható kiút megtalálását. Az SZKP KB főtitkára ezzel összefüggésben aláhúzta, hogy a Szovjetunió a lehető legteljesebb mértékben figyelembe veszi Franciaország biztonsági érdekit, és a francia fegyverzet csökkentésének kérdése ma nem időszerű. 3. Mihail Gorbacsov megemlítve, hogy a Szovjetunió moratóriumot hirdetett a közepes hatótávolságú rakéták európai telepítésére, bejelentette, hogy a Szovjetunió jelenleg 243 olyan SS— 20-as rakétaegységgel rendelkezik, amely az európai övezetben van hadrendbe állítva. Ez azt jelenti, hogy ez pontosan megfelel az 1984 júniusi szintnek, amikor is a közepes hatótávolságú amerikai rakéták európai telepítésére válaszul elkezdték a további szovjet rakéták elhelyezését. Az ekkor pótlólag telepített SS—20-as rakéták jelenleg nincsenek bevetési készenlétben, s az említett rakéták elhelyezésére szolgáló, nem mozgatható berendezéseket pedig két hónapon belül leszerelik. Mindazonáltal az Egyesült Államok területe vonatkozásában tett válaszintézkedéseink továbbra is érvényben maradnak. Mihail Gorbacsov kifejtette, hogy a Szovjetunió az adott esetben mit ért az „európai övezet” kifejezés alatt. Ez az az övezet, ahonnan az itt elhelyezett közepes hatótávolságú rakéták nyugat-európai területen lévő célpontok megsemmisítésére alkalmasak. Gorbacsov hozzáfűzte, hogy a régi és rendkívül hatásos SS—5-ös rakétákat a Szovjetunió már teljesen kivonta fegyverzetéből és folytatja az SS—4-es rakéták kivonását. Ez azt jelenti, hogy a Szovjetunió az európai övezetben most egészében véve jelentősen kevesebb közepes hatótávolságú hordozó rakétával rendelkezik, mint 10 vagy 15 évvel ezelőtt. Gorbacsov aláhúzta, hogy ezt az önkorlátozást az európai biztonság széles körű érdekei diktálják. Gondolom — mondotta —, hogy Európa most joggal elvárja az Egyesült Államok válaszlépését, nevezetesen azt, hogy szüntesse be közepes ható- távolságú rakétái további telepítését az európai kontinensen. Kádár János találkozója Arvo Aaltóval Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára csütörtökön délelőtt a Központi Bizottság székházéiban találkozott Arvo Aaltó- val, a Finn Kommunista Párt elnökével, aki az MSZMP meghívására üdülésen tartózkodik hazánkban, A szívélyes, elvtársi légkörű találkozón véleménycserét folytattak a nemzetközi élet időszerű kérdéseiről. Üdvözölték a Szovjetunió konstruktív békejavaslatait. Kifejezték reményüket, hogy a szovjet—amerikai csúcstalálkozó elősegíti az emberiséget fenyegető legnagyobb veszély, a fegyverkezési hajsza megfékezését. Állást foglaltak a Helsinkiben megkezdett enyhülési folyamat folytatása mellett. Egyetértettek abban, hogy a hagyományosan jó, sdkrétű magyar—finn 'kapcsolatok hasznosan járulnak hozzá az európai enyhülés és együttműködés előmozdításához is. Áttekintették a kommunista és munkásmozgalom helyzetét. Megerősítették pártjaik szándékát, hogy továbbfejlesztik az MSZMP és a Finn KP közötti internacionalista kapcsolatokat. A találkozón jelen volt Kó- tai Géza, a Központi Bizottság tagja, a KB külügyi osztályának vezetője is. A biztonságosabb áramellátásért A villamos áram mindennapi életünk kísérője. Ha egy fél órára is kiesés van, azonnal fogjuk a telefont, a tollat és kérdezzük, miért van a hiba. Tolna megyében évente több százra tehető a lakossági bejelentések száma annak érdekében, hogy a hibát javítsák ki. A Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat kollektívája enyhíti a jövőbeni gondokat. Ugyanis kidolgoztak egy olyan szerkezetet, amely műanyagból készült és lehetetlenné teszi felszerelése után a vezetékek — drótok — összelengését. Paluska Zoltán, a DÉDÁSZ szekszárdi osztályvezetője válaszolt kérdésünkre, hogy mi az a furcsa szerkezet, amely Bonyhád, Hőgyész és főleg Dombóvár térségében látható a vezetékeken. Műanyagból készítik a ruhaakasztó formázatú szerkezetet, s ez megfelelő módon kapcsolva, távol tartja a vezetékeket egymástól, s még a legnagyobb viharban sem csap össze a két drót, ami zárlatot okozna, s emiatt egy-egy lakótelep, utca áram nélkül maradna. A kisfeszültségű, azaz a 0,4 kV-os vezetékekre szerelik fel a következő hónapokban ezt a védőberendezést. A pécsi vállalat területén 70 ezer darab kerül majd a fokozotA Dombóvári Color Ipari Szövetkezetben készítik a len gésbiztosító alkatrészeket . tabb biztonság érdekében a légvezetékekre. Tolna megyében 10 ezer darabot szerelnek fel. Minden alkalommal megkérdezik a lakosságot, hogy a szolgáltatási napló szerinti üzemzavartól eltérően van-e nagyobb hiba a lakott térségben. Válogatják tehát, hol lehet biztonságosabbá tenni az áramellátást. A DÉDÁSZ újítása, amely Harcon már felszerelték a biztonságot adó szerkezetet a pécsi központ üzemviteli osztályának a munkája, Tolna megyében mind több helyen lesz majd látható.
