Tolna Megyei Népújság, 1985. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-03 / 232. szám

1985. október 3. KÉPÚJSÁG 3 Kihasználatlan százmilliók Vajon mi az oka annak, hogy az álla­mi vállalatok és szövetkezetek úgyszól­ván észrevételenül mentek el egy több százmillió forintos támogatási lehetőség mellett? Emlékeztetőül: több mint két éve, hogy megjelent az átképzési támogatásról szó­ló rendelet, amely kereken iévi 200 mil­lió forintban szabta meg azt az összeget, amely — a meglehetősen szigorúan meg­határozott feltételek esetén — bármely vállalat, illetve szövetkezet számára jócs­kán megkönnyithette volna a munkaerő- átcsoportosításból adódó átképzést. A ren­delet értelmében az állami költségvetés bizonyos ideig gyakorlatilag átvállalta volna az átképzés költségeit, illetve az át­csoportosításból szükségszerűen követke­ző keresetkiegészítést. S nem véletlen a feltételes módban való fogalmazás, ugyan­is, kezdetben szinte általánosnak mondha­tó érdektelenség fogadta — vállalati, mun­káltatói körökben — a mindenki számára nagyon is kedvező rendelkezést. Ma már gyanítható, hogy azért is, mert az érdekel­tek eleinte nem tudtak a lehetőségről. Jel­lemző, hogy ahol először vették igénybe a támogatást — egy Szabolcs megyei válla­latnál —, ott is véletlenül bukkantak rá a rendeletre, éltek is — és nem eredményte­lenül — a hirtelen jött alkalommal. Az­tán hosszú hónapok teltek el anélkül, hogy bárki is érdeklődött volna a 200 milliós keret felhasználási lehetőségei iránt. Ma is ott tartunk, hogy több mint két esztendő elmúltával — az év végéig esedékes át­képzési támogatásokat is beleszámítva — mindössze 15 vállalat vette igénybe ezt a fajta költségtérítést, nagyjából 30 millió forint összegben. Pedig időközben már az eredeti 200 miliós keretet is fölszabadítot­ták, mondván: legyen ez az összeg annyi, amennyi, csak már fizethetnék, akár töme­gesen is az átképzési támogatást. Mi több, az elmúlt két évben módosítot­ták is az alaprendeletet. Egyre kedvezőbb és még kedvezőbb feltételekkel kínálták a pénzt a munkáltatóknak, remélve, hogy ily' módon is előmozdítható az olyany- nyira kívánatos termékszerkezet-változás, és ehhez igazodva — ennek egyik feltéte­leként— a munkaerőstruktúra átalakítása. Augusztus elsejétől például átképzési tá­mogatást élvezhetnek — persze megint- csak adott feltételek megléte esetén — a pályakezdő fiatalok, a bedolgozók, sőt még azok is, akik a rendeletileg megszabott körülmények közepette önszántukból hagy­ják el a munkahelyüket. Az utóbbiak ese­tében például egy évig, de maximum har­minc hónapig azoknak folyósítható az át­képzési támogatás, akik ugyan önszán­tukból kezdeményezték a munkahely­változtatást, de az új munkahelyen vagy az elektronizációhoz kapcsolódó ismerete­ket kell megtanulniuk, vagy pedig úgyne­vezett hiányszakmákban helyezkednek el, s ehhez kell az átképzés. Nem tudni még. hogy mi lesz a leg­újabb módosítás eredménye, ám az már biztos: az átképzési támogatással kapcso­latos eddigi érdektelenség két fő okra ve­zethető vissza. Az egyik: a vállalatok már- már közhelyszerű „költségérzéketlensége". Gondoljuk csak meg: a támogatás a szó szoros értelmében vett ingyen pénz. Nem terheli a bérköltséget, tehát bér-, illetve kereseti adót sem kell utána fizetni. Am a vállalatok olyannyira nem érzékelik a költségeket, hogy még az efféle költség- jellegű juttatásokra is érzéketlenek... A másik lényeges ok: még ma sem, a ter­mékszerkezet radikális átalakítását sürge­tő párt- és kormányhatározatok megjele­nését követő tíz év után sem mozdul ér­demlegesen a hazai gyártmánystruktúra, s alig-alig lépünk előbbre a reménytelenül veszteségesen dolgozó vállalatok, mun­kahelyek felszámolásában. Témánk szempontjából az egyetlen po­zitív példa a valamikor — és hosszú hu- za-vona után megszüntetett — Irodagép- technikai Vállalat kisvárdai üzeme, ahol a Medicor teremt vadonatúj forgácsoló üzemet, éppen az átképzési támogatás se­gítségével. Más és hasonló — az átképzési támogatással kapcsolatos rendelkezés ér­telmét, célját és lényegét illusztráló — esetről még az ez ügyben legilletékesebb szakemberek sem tudnak. Inkább csak arról, hogy a támogatási alapból bizonyos — és gyakorlatilag elhanyagolható — ösz- szeget afféle „bánatpénzként” használtak fel, a jelentéktelen, de különböző okok miatt végképp halaszthatalan átcsoporto­sítások okozta személyes gondokat, vélt, vagy valós sérelmeket enyhítendő. Vagyis: a támogatási rendszer — s a mö­götte álló tekintélyes pénzalap — ahe­lyett, hogy ösztönözte volna a kívánatos szerkezetátalakítást, afféle szűkkörű jó­tékonysági akcióként működött. Tegyük hozzá, ismételten, hogy nem véletlenül. A vállalatok munkaerő-gazdálkodása egyelő­re csak annyi változást mutat, hogy a ko­rábbiakhoz képest tagadhatatlanul meg­fontoltabbak a munkaerő-tartalékolási tö­rekvések. A létszámleépítések, a nagyobb- szabású átcsoportosítások még nem jel­lemzőek, a munkára jelentkezők közötti válogatás már annál inkább; és az is, hogy a nyugállományba vonulók helyére nem feltétlenül vesznek fel új munkavál­lalót. Ennyi és nem több, bár a másfél­két évvel ezelőtti gyakorlathoz képest ez sem lényegtelen változás. Az átképzési támogatás rendszere vál­tozatlanul fennmarad — sőt, mint jelez­tük, feltételrendszere szélesedett — és fi­gyelemre méltó a szakemberek meggyőző- déses jóslata: lesz itt majd érdeklődés, ha valóban nem lesz más lehetőség, mint a gazdaság intenzív fejlesztése, s ha az oly régóta hirdetett, óhajtott és követelt szer­kezetátalakítás végre kikerülhetetlen kényszerré válik. Persze: az összes irányí­tási és gazdaságszabályozási feltételével együtt. VÉRTES CSABA Elöljárók továbbképzése Tengelicen tegnap, októ* bér 2-án reggel 8 órakor kezdődött el a megyei tanács oktatási központjában a kö­zös tanácsú községek elöljá­róinak háromnapos tovább­képzése. A tanfolyam negy­vennégy résztvevője első­ként Ribling Ferenc általá­nos elnökhelyettes előadását hallgatta meg a megye álta­lános gazdasági, társadalmi, politikai helyzetéből adódó községi feladatokról. Az előadásban, majd az azt kö­vetően az igen élénk kon­zultáción sok szó esett a fej­lesztési célókról, a megyei településhálózat fejlesztésé­nek kiemelt tennivalóiról. Délután dr. Kutas Sándor, a megyei tanács szervezési és jogi osztályának veze­tője tartott előadást a közsé­gi tanács szervezetrendsze­rérői. Ma az elöljáróság felada­tai, hatásköre címmel Hei­decker Péter, Nagydorog nagyközségi tanács elnöke tart előadást, délután pedig dr. Horváth Jenő megyei fő­orvos és Póla Károly a mű­velődési osztály vezetője tar­tanak további konzultációra serkentő előadásokat. A tanfolyam zárónapján — pénteken — az elöljáró­ság és a községi szakigazga­tási szervek kapcsolatának megvitatására kerül sor. Nemzetközi bauxit-tanácskozás A bauxitbányászok, -fel­dolgozók, a timföld- és alu­míniumgyártók nemzetközi tudományos társasága, az ICSQBA szimpozionja kez­dődött szerdán Tapolcán, a hazai termelés kétharmadát adó Bakonyi Bauxitbánya Vállalatnál. A háromnapos programra 18 országból ér­keztek résztvevők. A szim- pozionon a bauxitbányászat és a kutatás legújabb mód­szereivel foglalkoznak. A hazai szakemberek megis­merkedhetnek az azonos pro­filú külföldi vállalatok ku­tató-fejlesztő tevékenységé­vel, és lehetőség nyílik a ha­zai műszaki fejlesztési ered­mények ismertetésére is. Gephard János, a Magyar Alumíniumipari Tröszt bá­nyászati igazgatója a meg­nyitó ülésen többek között elmondta, hogy bauxitbá­nyászatunk munkáját meg. nehezítik a sajátos geológiai körülmények. Nemcsak az átlagosnál nagyobb mélység­ből kell felhozni az ércet, hanem számolni kell a ba- uxit lencsés elhelyezkedésé­vel és a vízbetörés veszélyé­vel is. Ezért alkalmazzák a világon egyedülálló vízszint- süllyesztési rendszert, s be­vezették a geológiai viszo­nyoknak leginkább megfele­lő, úgynevezett szintomlasz- tásos fejtést, valamint a hor- gonyzásos kőzetbiztosítást. Ezekről az eljárásokról és módszerekről a tanácskozás első napján részletesen be­számolt Fazekas János, a Bakonyi Bauxitbánya Válla­lat igazgatója. A szi-mpozion résztvevői csütörtökön megtekintik a Bakonyi Bauxitbánya Válla­lat üzemeit, s a tanácskozást pénteken Balatonalmádiban, a Bauxitkutató Vállalatnál folytatják. Befejeződött a légi növényvédelem főszezonja Befejeződött a MÉM Re­pülőgépes Szolgálatánál a fő­szezon. A terveknek megfe­lelően szeptember végéig összesen 4,7 millió hektáron végezték el a magasból a különféle növényvédelmi munkákat. Most októbertől a mezőgazdasági üzemek rendelésére még néhány száz­ezer hektáron műtrágyát szórnak ki. Elsősorban az Al­földön dolgoznak a repülők, itt ugyanis több a nagyobb kiterjedésű, összefüggő táb­la, amelyeken kifizetődőbb a repülőgépek munkája. A szá­raz, napos idő kedvez a mű­trágyakiszórásnak, de a sze­les napokon pihenőre kény­szerülnek a gépek. Igyekez­nek azonban minden lehet­séges percet kihasználni, mert az éjszakák hosszabbo­dásával, s a hajnali ködök­kel mind kevesebb a repülés­re alkalmas idő. Beszóljunk ez ifjúságI klubokról Tehetetlenség, vagy válság? Okoskodás helyett tetteket A megyében bárhova teszi be a lábát az újságíró, ahol fiatalokkal is találkozhat, nem sokkal a megismerkedés után kiborul a puttony. Pa­naszkodnak a fiatalok, hogy lakóhelyükön a sivárságig unalmas az élet, nincs hol tölteni a szabadidejüket, a kívánt együttlétre csak a kocsma, italbolt kínál lehető­séget. Szóval, nincs hova le­gyenek, ahova a mamák a lányaikat is elengednék szí­vesen. Az első panaszáradat csillapodtával aztán, amikor már szilídül a szó és készeb. bek a fejek is az együttgon­dolkodásra, kiderül, hogy itt is, ott is, amott is életre se­gített a községi KlSZ-szer- vezet, a tanács, a Hazafias Népfront egy-egy ifjúsági klubot. Indult is szép iram­mal ezekben az élet nem sok. de jó programokkal, aztán jött a megbicsaklás. Itt azért, mert a lángoló megajánlá­sok ellenére sem sikerült otthonosabbá tenni a fiata­lok rendelkezésére bocsátott helyiséget. Amott a klubve­zető unt bele a sehogy, vagy igen gyengén fizetett prófé- taságba, főleg abba, hogy öt embere tizenötfélét akart volna megvalósítani, de ezt is úgy, hogy „fogjuk meg és vigyétek 1”. * A szaksajtó évék óta na­pirendjén tartja az ifjúsági klubmozgalom működési ta­pasztalatainak alakulását és •már nem is lehet újnak mi­nősíteni azt a válsághangu­latot, mely imhol tartósan a nyakunkra telepedett e tárgy, ban. Ma Tolna megyében 81 működési engedéllyel rendel­kező ifjúsági kluibot tartha­tunk számon. Ebből általá­nos 71, rétegklub 9 és szak­irányú 1. A kluboknak alig valamivel több, mint a fele (56 százaléka) működik csu­pán folyamatosan, a többi időszakos, vagy a permanens újjá-, meg újjászerveződés állapotában vergődik. Azt is mondhatjuk, hogy hosszabb- rövidebb ideig szünetel. Szemléltetésül... Ezelőtt öt évvel a megyeszékhelyen 22 ifjúsági klubról beszélhet­tünk. Ma ezek közül 8 mű­ködik folyamatosan, a Tolna Megyei Víz. és Csatornamű Vállalatnál, a Városgazdálko. dási Vállalatnál, a megyei kórház-rendelőintézetben és a múzeumban, az Egészség- ügyi Szakiskolában, az 505. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, a Csapó Dániel Mezőgazdasági Szakiskolában és a Tartsay lakótelepen. Megszűnt 14 klub és enged­tessék meg a teljes névsor közreadásának mellőzése, no­ha élen a legsikeresebb klu­bok egyikével a FUK-kal, a Fiatal Utazók Klubjával, sok megszűnt munkahelyi kiskö­zösségnek lenne dolga és he. lye. Az, hogy alakult négy új klub és ezekkel együtt 12 if­júsági klubunk is van, nem csekélység. A baj itt az, hogy a hetvenes évek elejétől gombamód szaporodó válla­lati, munkahelyi klubok szá­ma csappant meg döntően azért, mert nem sikerült megteremteni szakmai hát­Egy a legkedveltebb játé­kok közül terüket, kialakítani sajátos profiljukat. A nyár folyamán a Tolna Megyei Tanács V. B. a me­gyei ifjúsági klubok műkö­déséről tárgyalva azt állapí­totta meg, hogy az 1980 óta eltelt évek nem hoztak ja­vulással azonosítható válto­zást. „Az ifjúsági klubok munkájának színvonala nem fejlődött a megfelelő ütem­ben”. Aki arra gondol, ami­vel az unalomra panaszkodó fiatalok is utalnak, hogy sze­gény az eklézsia, nincs pénz a tárgyi feltételek javítására, téved. De a klubok válságá­ban is felfedezhető egyrészt a sültgalamb-várás és maxi- malizmus, másrészt a tehe­tetlenkedés. A Tolna Megyei Tanács évi 2,7 milliós ifjú­sági alapjából bőven részesül a klubmozgalom. Az azonban tény. hogy a működés alap­jai helyben és helyi erővel teremtendők meg, hogy ez­után következzék a munka, aminek függvényében jogos a támogatásra várni. Nem megfelelő egyébként a működőképes ifjúsági klu­bok területi elhelyezkedése sem a megyében. Harminc­kilenc úgynevezett lakóterü­leti klub van és a kistele­pülések között alig akad olyan, mely eredményesen tevékenykedő ifjúsági klub­bal rendelkezik. Pedig ha valahol, itt aztán égetően nagy szükség lenne arra, hogy adottak legyenek — akármilyen szerény körülmé­nyek között is — a szóra­kozás, a művelődés, a sza­badidő eltöltésének feltételei. A fenntartók egyébként a tár­gyi feltételek biztosításának szakaszában a minimumot igyekeznek előteremteni, ami nem nevezhető bajnak. Az már sokkal inkább, hogy a berendezések, technikai esz­közök — csekély kivétellel — később nem javulnak és az alapeszközökre hamar ráunó fiatalok hátat fordítanak a klubnak, amit kiharcoltak masuknak Korszerűbb — s ezért maid minden ifiúsáei klub tagságának az álmok álmát jelentő — olvan esz­közzel, mint a Hi-Fi-torony, színes tv, csak néhány klub rendelkezik. (Ozorai, simon- tornyai és hőgyészi klubok.) Videója csak a bonyhádi Vo­lán ifjúsági klubjának van, noha erre és a felsorolt esz­közökre mind nagyobb az igény. Megoldhatatlannak látszik a vállalati, üzemi klubok nyi. tása kifelé és a zártság sok­szor válik a klubélet gátjá­vá. Kevés klub dicsekedhet önálló helyiséggel, a községi klubok zöme a művelődési házakban kapott helyet. Nem ritkán egy, az utcáról is megközelíthető öltözőhelyi­séget, mivel községi művelő­dési házaink se dúskálnak kisközösségi életre alkalmas helyiségekkel, amelyek a fi­atalok keze nyomán alkal­massá is válhatnak arra, hogy „lakóinak” legalább a komfortérzete legyen meg. Szívesen nyissanak ajtót ak­kor is, ha a klubban éppen nem szervezett program vár­ja őket, hanem ami majd ennyire fontos, a szabadidő együttes eltöltésének lehető, sége. Talán nem jelentéktelen mozzanat, hogy évtizeddel ezelőtt úgy szerveződtek az ifjúsági klubok, hogy össze­állt 15-20-30 fiatal és helyi­séget keresett magának élen a hangadóként elismert kor­társsal, aki a helyiség „elő­álltával” a klub vezetőjeként tisztelt. Napjainkban előbb van a hol kérdésre válasz és utána dől el, hogy kik és mit akarnak együtt megva­lósítani. Vitatkozhatnánk, hogy melyik sorrend a jobb, de minek?! A meglévő klu­bokat kellene nekünk ébe­rebben figyelni és nyomban segíteni, ha elkezdik egymást váltani a klubvezetők és ha bizonyítható, hogy a klub életrehívói elvégezvén a fel­adattal kapcsolatos strigulá- zást, kizárják látókörükből a klubot. „Az ifjúsági klub olyan ön­tevékeny ifjúsági csoport, amely a fiatalok társas te­vékenységére támaszkodva keretet és lehetőséget ad a klubtagság közös művelődé­sére és szórakozására, szo­cialista közösséggé formáló­dására ...” — mondja az ÁIB fogalom-meghatározása. S mert így szól ez a regula, a helyi tanácsoknak kötelező, egyben érdeke is odafigyelni a működésre. A megye ifjúsági klubbal rendelkező települései közül jó néhányat meglátogatva de­rült ki, hogy működési sza­bályzata mind a 81 klubnak van, de munkaterv alapján igen kevés dolgozik. A kér­dés ennek kapcsán: lehet-e fából vaskarika, stabil az, ami esetleges? Varsádon, Di. ósberényben, Fürgédén, Vár. alján, Kajdacson, Madocsán — és hadd ne soroljam to­vább — a kötetlen, a terve­zett program nélküli tevé­kenység az uralkodó. Jó színvonalon működik ugyan­akkor a dombóvári Alkot­mány Tsz, a simontornyai Barátság, a tamási rácvölgyi, a paksi VEGYÉPSZER, a paksi atomerőmű és a Volán bonyhádi klubja. Ozora és Hőgyész a zenére építette boldogulását, itt a zenei, tán­cos rendezvények jelentik a „maltert”, az összetartó erőt. Találkoztam olyan vélemé­nyekkel, hogy a folyamat megállíthatatlan, csökkent az igény az ifjúsági klubok iránt és a válság mögött ez áll. Nem osztjuk ezt a vé­leményt. Azoké a fiataloké a rokonszenvünk, akik az átélt megbicsaklások ellené­re szorgalmazzák a klubéle­tet, a közösséggé formálódás pihenésre, szórakozásra, mű­velődésre alkalmas műhelye­ként. Képeink — mint lát­ni — nemcsak önfeledt pil­lanatokat rögzítenek — igényt is az együtt tölthető időre. LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: KAPFINGER ANDRÁS Zenehallgatás

Next

/
Thumbnails
Contents