Tolna Megyei Népújság, 1985. október (35. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-22 / 248. szám
1985. október 22 NÉPÚJSÁG 3 A kereskedelem gondjai Egy építkezés körülményei Sok üzlet - kevés géppel A kereskedelem rejtelmeiben jártas vásárló a nagyvárosokban sem veszi meg akárhol a tejet, a vajat; tudja, hogy ezeket még ott sem mindig a megfelelő hőmérsékleten tárolják, ahol van hűtőgép. Egyfelől azért, mert a kisebb üzletekben kevés a hűtőkapacitás, a tejet gyakran be sem teszik a hűtőbe, másfelől azért mert a rosszabbul vezetett üzletekben nem olvasztják le a hűtőgépeket, így azok hőmérséklete jóval az ideális felett van. Bizonyíték erre a vaj, a margarin lágy har- mazállapota, de gyakran árulkodik a gép előtt álló tócsa is. Az élelmiszert árusító üzleteknek országosan mintegy 16 százalékában azonban egyáltalán nincs hűtőgép, túlnyomó többségükből pedig hiányzik a mélyhűtő, s emiatt valamennyi mélyhűtött készítmény. Elavult mérlegek Statisztikailag lényegesen jobb a helyzet a másik alapvető géppel, a mérleggel, ami gyakorlatilag mindenütt megtalálható. De ha azt is vizsgáljuk, milyenek a mérlegek, már távolról sem lehetünk elégedettek. Mert ugyebár az a mérleg, amelyre az eladó rádobja a drága húst vagy felvágottat, és amelynek nyelve olyan hosz- szú ideig ingadozik, hogy nincs idő kivárni, míg megáll — nem megnyugtató. •Különösen nem, mivel a mérés műveletét az elárusító bűvészies gyorsaságú fejszámolása követi. Az ilyen bizonytalanságokat az árjelzős mérleg szünteti meg, amely az egységár beállítása után számokkal jelzi mindkét oldalon — vevőnek és eladónak — az áru súlyát és árát. Az árjelzős mérlegek száma azonban egyelőre elenyésző: az ABC-áruházak, a boltok mintegy 7—8 százaléka rendelkezik ilyennel. A bolti előrecsomagolás ideális eszköze a nyomtatószerkezettel ellátott ár jelzős mérleg; ebből száz darab sincs az ország területén. Hiányuk folytán kerülnek forgalomba az olvashatatlanul feliratozott sajt- és, felvágottcsomagok, amelyekkel kínlódik a pénztáros, s bizalmatlan irántuk a vevő. S ezzel még a gépesítettség alacsony fokának csupán olyan következményeiből említettünk néhányat, amely a vásárlót sújtja. A targoncák, a rakodógépek, a gyors pénztárgépek, a szállítósza- lagos pénztárfülkék hiányát a bolti dolgozók nyögik, olykor a szó szoros értelmében. A hagyományos pénztárgépnél dolgozó pénztáros naponta több mázsányi árut rak át egyik kosárból a másikba, az önkiszolgáló boltokban. Azon a néhány helyen, ahol szállítószalagos pénztárfülke van, erre nincs szükség; a bevásárlókocsiból a vevő maga teszi rá a szállítószalagra, amely gombnyomásra továbbítja a kifizetett árut az elválasztott gyűjtőhelyre, ahol ismét a vásárlóra hárul az elrakodás dolga. Nem érdekük Hosszan sorolhatnánk még a kereskedelemben jól használható technikai berendezéseket, de valamennyi esetében ugyanazt tapasztalnánk: a korszerűek, a kényelmesek, a biztonságosak alig lelhetők fel a magyarországi üzletekben. Ez mondható el a vendéglátóhelyek konyháiról is, ahol jobbára inkább hagyományos tűzhelyeken főznek, semmint energiatakarékos berendezéseken, alig található mikrohullámú sütő, billenthető üst, főzőzsámoly, nagy nyomású pároló- vagy mosogatógép. A képhez még hozzátartozik, hogy a meglévő gépállomány java ráadásul elhasználódott, mintegy 17 százaléka nullára leírt. Ha mindezen jelenségek okát keressük, a kézenfekvő válasz a vállalatok és a szövetkezetek pénzhiánya. Gondolhatnánk — és így igaz, — egyszerűen nincs pénzük a korszerű gépek beszerzésére. Csakhogy másról is, többről is szó van. Például arról, hogy üzlet sincs elegendő, ezért a vállalatok fejlesztési alapjukat előbb költik új boltok építésére, a régiek bővítésére, semmint a géppark korszerűsítésére. Pedig a gépesítés hasonló hatású, mint az építkezés: növeli a bolt átbocsátóképességét, forgalmát. Ám az így megszerezhető többletbevétel nem áll arányban a gépekre fordítandó kiadásokkal, mindenekelőtt a gépek árával. Ennek pedig az az oka, hogy Magyarországon az árrés — a beszerzési és az eladási ár közötti különbség — igen alacsony. És ezt az árrést ott sem „illik” emelni, ahol a magas fokú gépesítettség következtében kényelmesebben, gyorsabban lehet vásárolni. Vagyis, nemcsak a lehetőség, — a pénz, — hanem az érdekeltség is hiányzik ahhoz, hogy fordulat következzék be a kereskedelem gépesítettségében. Akkor hát hosszú időre meg kell bé- külnünk a jelenlegi, elmaradott állapotokkal? Ha eladót akar... Nem okvetlenül. Számolni lehet ugyanis még egy körülménnyel, ami elősegítheti a fejlődést. Ez pedig a munkaerőhelyzet. A kereskedelem, különösen pedig az élelmiszerkereskedelem, főként a városokban nem jut elég munkaerőhöz. Annak ellenére sem, hogy a bolti munka már nem tartozik a legrosz- szabbul fizetők közé. De aki eladónak megy, az ma voltaképpen nem arra vállalkozik, hogy áll a pult mögött, és kiszolgálja a kedves vevőt, hanem arra, hogy 10—50 kilós rekeszeket, ládákat emelget. Nemcsak a teli sörös, boros, üdítőitalos rekeszek súlyosak, hanem például azok a kartonok is, amelyekben keksz, cukorka, fűszer, csirke, sajt, felvágott érkezik az üzletekbe. és amelyek tartalmát el kell helyezni a polcokon. De — ülő testhelyzete, és a látszat ellenére — a pénztáros is nehéz fizikai munkát végez. Bár a bolton belüli rakodás helyszűke miatt nehezen gépesíthető, az egyéb korszerű masinákkal jól felszerelt ABC-áruházakban mégis szívesebben mennek az emberek dolgozni, mint oda, ahol minden elavult. A rakodás kemény munkájáért valamelyest kárpótolnak a jobb, szebb munkaeszközök — a szeletelőgépek, az árjelzős mérlegek, a nyomtatószerkezettel ellátott csomagolók, a szállítószalagos pénztárfülkék, az automata leolvasz- tású mélyhűtők, — főként mivel ezek a bolti dolgozók munkáját is könnyítik. így abban reménykedhetünk, hogy ha a vállalati érdekeltségi rendszer — az árrés, a központi elvonás — egyelőre nem is késztet gépesítésre, a munkavállalók megszerzése és megtartása lassan mégis rákényszeríti a kiskereskedelmi vállalatokat és szövetkezeteket, hogy korszerűsítsék gépparkjukat. GÁL ZSUZSA Bővül a szakosított pénzintézetek tevékenysége Hazánkban jelenleg nyolc szakosított pénzintézet mű. ködik, s többségük az elmúlt két évben alakult. A kisbankok kezdetben elsősorban a műszaki fejlesztések finanszírozásába kapcsolódtak be, de röcvid idő alatt kiszélesítették tevékenységüket, s ma már mind összetettebb pénzügyi szolgáltatást nyújtanak. Szerepük egyre jelentősebb az eszközök átcsoportosításában, a felszabaduló tőkék jövedelmező befektetésében. Jelenleg összességében több mint 6 milliárd forint értékű tőkével rendelkeznek. A Pénzügyminisztériumban Radnotzi János, a pénzintézeti önálló osztály vezetője, az MTI munkatársának elmondotta : a szakosított pénzintézetek működése, tevékenységük fejlődése szorosan összefügg a hazai bank- rendszer korszerűsítésével. Az általuk nyújtott pénzügyi szolgáltatások olyan hiányt igyekeznek pótolni, amely korábban fékezte a gazdaság kiegyensúlyozott fejlődé, sét. Ez indokolja, hogy tevékenységüket ma már sem ágazati, sem területi korlát nem szűkíti le. így az innovációs folyamat kiegészítéseként foglalkoznak többek között gépek kölcsönzésével, ingatlanok közvetítésével, értékpapírok kibocsátásával. Elsősorban kisebb vállalkozásokhoz, műszaki fejlesztésekhez nyújtanak hitelt. Olyan fejlesztésekhez, amelyek gyorsan megvalósíthatók, s így a kisbankok viszonylag rövid időn belül visszakapják pénzüket. Ilyen üzletpolitikára készteti e szervezeteket az a körülmény is, hogy viszonylag kis tőkével rendelkeznek. Csupán az Interinvest és az Általános Vállalkozási Bank Rt. alaptőkéje éri el, illetve haladja meg a kétmilli*- árd forintot A kisbankok működése összességében eredményesnek bizonyult, bár vállalkozásaik között akadnak sikertelenek is. Az eredményes tevékenység a szakosított pénzintézetek számára létkérdés, hiszen a veszteség az alaptőkét csökkenti, s ez egy bizonyos határon túl a pénzintézet felszámolását eredményezheti. A szakosított pénzintézetek többsége ma még elsősorban alaptőkéjét helyezi ki, használja fel hitelezésre. Számos műszaki-fejlesztési javaslatot megvizsgálnak, s amelyiket megvalósításra érdemesnek tartanak, annak kivitelezését hitelnyújtással, vagy más módon támogatják. Az alaptőke szűkös volta azonban mindinkább fékezi munkájuk szélesítését. A jövedelmezőnek ígérkező fejlesztési igények továbbra is meghaladják a bankok forrásait, így számos pénzintézetnél keresik az alaptőke bővítésének, a kihelyezhető pénzforrások növelésének lehetőségét. Ennek egyik kézenfekvő módja lenne, ha kamatfizetés ellenében betéteket gyűjthetnének. Jelenleg azonban általános betétgyűjtési jogosultsággal nem rendelkeznek, csupán meghatározott feladatra gyűjthetnek célbetéteket. A kisbankok működése a hazai pénzpiacon egyre inkább versenyt teremt. Ez jelenleg elsősorban az ügyfelek javuló kiszolgálásában, a szolgáltatások szélesítésében érzékelhető, nem érinti viszont a kamatok nagyságát. A meglévők mellett újabb szakosított pénzintézet létrehozása is várható. Az Országos Takarékpénztár tervezi, hogy vállalkozási irodáját leánybankká alakítja át. A pénzintézet elsősorban a kisvállalkozások finanszírozásába fog bekapcsolódni. Félkészház-akció — majdnem készen A minőségen még javítani kell A Vajta. a Tolna típusú házak már elkészültek — A bonyhádi építőipari szövetkezet a „pályafutását” a hagyományos családi házak építésével kezdte. A Babin utcai kis lakótelep és a Mó- nus Illés utca családi házait teljes egészében ekkor építették fel. — mondja Erős István, a szövetkezet műszaki vezetője. — Az igazi felfutást a No-fines technológia bevezetése hozta meg. Évente 80—100 lakást tudtunk építeni. — Az utóbbi években gondokkal küzd az építőipar, és ezt szövetkezetünk is megérezte. Ismét vállaltuk a családi házak építését a társasházak mellett. Felmerül a kérdés: merre és hogyan tovább? — A városi tanács döntése alapján nem a Fáy lakótelepet kell tovább bővíteni, hanem a városközpontot. Évente 50—60 lakást építünk foghíjbeépítéssel. Nemrég adtunk át néhány sorházat és 12 családi házat a Szecskában. Emellett a No- fines technológiát változatlanul meg akarjuk tartani, mert ez a technológia gyors, és a lakások árai az országos áraknál kedvezőbbek. — A beruházási piac visz- szaesett, az értékrendek megváltoztak. Verseny alakult ki a tanácsi és az állami építőipari vállalatok között. — Az igények megkívánják, hogy hagyományos módszerekkel készült családi házakat is építsünk választék- bővítés képpen. Ha mi nem építünk, megteszi helyettünk más. Kisorolnánk a versenyből és munka nélkül maradnánk. — Olyan hírek is szárnyra keltek a városban, hogy a telkeket előre felvásárolták az építkezési terület biztosítása miatt. — Ez nem egészen így van. Mi meghirdettük 14 telek beépítését. Akikkel szerződést kötöttünk, azok elővásárlási jogot kaptak a tanácstól. Tóth Károlyék 3 hete költöztek ide — Típusházakat építettek? — Igen, nem volt kapacitásunk a tervezésre, három típustervet választottunk ki, a Tolna, a Vajta, és a Sárvár fantázianevűt. Nekem, mint építésznek, a Sárvár fantázia- nevű tetszett a legjobban, de ennek igen magas ára volt, úgy, hogy végül a másik kettő mellett döntöttünk. Igyekeztünk segíteni az építkezőknek. A lebonyolítási díjra, a felvonulási épületek és a tervezés adaptálására 50 százalékos kedvezményt nyújtott a szövetkezet. A Tolna 35, a Vajta pedig 50 ezer forinttal készült olcsóbban. Félkész lakásokat építettünk, a belső munkákat a tulajdonosok végezték el. Baricz Vilmos, a szövetkezet festő-mázoló szakmunkása, nemrég költözött be családjával az egyik Tolna típusú csaldái házba. Bariczné: — Licitálni kellett ezekre a lakásokra, mert kétszeres volt a túljelentkezés. Nekünk szerencsénk volt. A szövetkezet saját dolgozóit ebből a szempontból előnyben részesítette: 450 ezret kellett a félkész házért készpénzben befizetni; a telek 58 ezer forint volt. A közművesítés annyiból állt, hogy volt víz és villany, de a szennyvíz elvezetéséről mindenkinek magának kellett gondoskodni. A járdát a tanács már megcsinálta, de az út még hátra van. Pécs Lászlóék egy éve költöztek be Vajta típusú családi házukba. Ez jóval nagyobb a Tolnánál, három generáció együttélésére is alkalmas. — Éppen most fejeztük be a melléképület vakolását — szabadkozik a házigazda, malteros ruháját mutatva. — A legtöbb gondot a tető okozza. A cserepet osztályos áruként kaptuk, de ezek mind osztályon aluliak. Tele vannak mészcsomókkal, és állandóan mállik a cserép. A bádogozást jobb nem is említeni. Már az első nagyobb eső után beáztunk. A műszaki átvétel után a hibákat a szövetkezetnek kellett volna kijavítani, de ezt nem végezték el. Most már az éves garanciális munkákra került a sor, de még csak kint sem volt senki tőlük. Ha még egyszer újra kezdhetném, hát nem a szövetkezettel építtetném a házam. — Tóth Károlyék három hete költöztek be. — Mi azért ragaszkodtunk ehhez a nagyobb típushoz, mert a nagyszülők is velünk jönnek. Bonyhádvarasdon laktunk, most mindketten itt dolgozunk a városban. Nem vagyunk megelégedve a szövetkezet munkájával. Nincs vége a beázásoknak. Már kétszer javítottuk ki a bádogozást, de mintha hozzá sem nyúltunk volna. A cserepek rosszul vannak felrakva. Egy nagyobb széllökés, és már újra cserepezhetjük a tetőt. Az elején csak arra költöttünk, hogy helyrehozzuk azt, amit elrontottak. Már a műszaki átvétel előtt vitáink voltak a szövetkezettel. Tisztáznunk kellett, hogy mi tartozik a „félkész” fogalmába, mi nevezhető külső nyílászárónak, mert a szövetkezet szerint a garázskapu és a bejárati ajtó nem az. Sokal- lom az 500 ezer forintot a főfalakért és a tetőért. Nem véletlen, hogy az újabb meghirdetett házakra nincs jelentkezőjük. — Mi a véleménye a garanciális munkákról, javításokról? — kérdezem újra Erős Istvánt, a szövetkezet műszaki vezetőjét. — A tetőknél vannak gondjaink. A bádogosmunka sem volt megfelelő. A rosszul felszögeit horganyzott oromlemezeknél befolyik a víz. Ezeket a hibákat folyamatosan kijavítjuk. Máskülönben lakásonként csak 31 ezer forint volt a nyereségünk. — Ügy tudom, hogy szerették volna tovább folytatni ezt az akciót. — Igen, szerettük volna, a tanácstól viszont nem kaptunk megfelelő telkeket. A Barcs típustervet tudnánk kivitelezni, földszint plusz tetőtér-beépítéssel. De eddig mindössze három jelentkező van. Persze, az építőipari árak emelkedése miatt a mi költségvetésünk is magasabb lett. Azért mindent beleszámítva, létjogosultsága van a félkész és kulcsrakész csa- ládiház-építési akciónak. A hibák kijavítása, ha nehézkesen is, de számon kérhető, nem úgy, mint a „fusiban”, feketén végzett munkáknál. Csak egy kicsit több figyelemre, jobb szervezésre lenne szükség. Pócs Lászlóék a melléképületet vakolják
