Tolna Megyei Népújság, 1985. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-19 / 246. szám

1985. október 19.

Képújság 7

Két és félezernél nem sokkal több lakója van Kapos- székcsőmek, Csikóstőttősnek és Jágónaknak, ezért indokolt kalapot emelni az előtt a vállalkozás előtt, amibe a társközségek 1985 májusában kezdtek. S ami vállalkozást 1986. november 7-re terveznek befejezni.

Sikerül-e? Sem a székhelyközségben, sem a társközségekben nem kérdés. Csak sikerülnie szabad ugyanis a tornacsarnok építésének. Ezzel a központi iskola 330 tanulójának testnevelését biztosítják és ugye elég világos, hogy magasabb szinten, mint amekkora színvonalat ez idő szerint produkálni enged a nem túl tágasra szabott tornaszoba.

Majdnem nulláról

Ügy mesélik a tornacsarnok építői, hogy a tanács kétszer félmilliójánál több pénzük nem igen volt. S nagy története van annak — a település krónika írói meg is örökíthetik —, hogy mit

tud jelenteni a közakarat, ha a közös tanács olyan komolyan veszi a falugyűlések párbeszédre szolgáló alkalmait, mini a kaposszekcsői.

Az elmúlt év őszén, amikor már a lakosság lakóhelyi komfortérzetét szolgáló fejlesztések, a jó ivóvízellátás, út, járda építés lekerülhettek a napirendről, az iskola dolga került a közérdeklődés centrumába. Ezen belül is az, hogy a jelen körülmények között nem sok sikert garantál a testnevelés.

— Építsünk tornatermet! — hangzott a falugyűléseken, s ez év tavaszán már együtt voltak a szándékban azok, akik az összefogást meghirdették és azzal, hogy „mindenki nézzen körül a saját házatáján mit bír elvállalni”. A község állami, pánt- és társadalmi vezetői akkor már túl voltak az első tornaterem ügyben megejtett tapasztalatcsere látogatásokon. Bolyra, Mágocsra, a környező települések központi iskoláiba mentek el körülnézni, eldöntendő, hogy olcsón mit és miként lehetne Kaposszekcsőn megvalósítani úgy, hogy az iskola ne csak egy tornatermet nyerjen, a székhely község is hozzájusson egy olyan létesítményhez, amely alkalmas a nagyobb közösségi rendezvények — téesz közgyűlés, falugyűlés, ünnepelt — befogadására is. Míg a község vezetői végezték jó célú kémtevékenységüket azt firtatva, hogy melyik modell felelne meg adaptációra, folyt a pénzügyi alapok megteremtésének munkája is. Mesélik, hogy ez a „ki mit tud” várakozáson felül sikerült, mert a termelőszövetkezet megajánlott és át is adott a tanácsnak egy millió forintot. A közös tanács ugyanennyit vállalt a célra két részletben. Ebből 500.000 forintot máris el lehetett költeni, az 1986-ban esedékes másik félmillió helye sem kérdéses, hiszen 6 millió forint a kivitelezési költsége az iskola fejlesztési területén, a napközi szomszédságában épülő tornateremnek, ami küllemével máris a csarnok elnevezésre jogosult.

— Két millió — ugyan mi az a szükséges hathoz viszonyítva?! — vethetnénk közbe. Hát csak ennyi tényleg nem lett volna elegendő ahhoz, hogy a helyi tanácsnak bátorsága legyen megrendelni a kiviteli terveket a DOMBOTERV GMK-tól, mely oly komolyan vette a kérést, miszerint célszerűnek, de egyszerűnek, olcsónak kell lennie a beruházásnak, hogy elkészítették azt a tervet, 63.000 forintért, ami egyébként 113 ezer forint lett volnla.

És a lakosság?

A lakosság önkéntes pénzbeli megajánlása alapján közel egymillió forint jött ösz- sze és ennek ráadásaként további 858.600 forint értékű, személyre szólóan írásos megállapodásban vállalt társadalmi munka.

A kaposszekcsőiek 850 munkanapot, a csikóstőttősi- ek 200, a jágónafciak 50 napot ajánlottak meg. A Dombóvár Szőlőhegyről idejáró általános iskolás gyerekek szülei közel 80 ezer forintot ajánlottak föl, de a vidékieket is elkapta a tornacsarnok-építés láza. ök, akik másutt laknak, de itt keresik a kenyerüket Kaposszekcsőn, 10 társadalmi munkanapot vállaltak ledolgozni. Ez a magyarázata annak, hogy tavasz óta szombat-vasárnaponként vált élőre a kép a tágas iskolaudvaron. Soha se nagy a tömeg. De az az 5—10—15 főleg szakipari munkákhoz értő embert, aki itt van, céllal és eredménynyel dolgozik.

— Igazán kiváló munkát végzett a közel száz tagú szervezőbizottság — mondják a tanács vezetői, akik nyomban vissza is kapják az elismerést, mert a tanács elnökét, elnökhelyettesét, titkárát, a téesz elnökét, főkönyvelőjét, a népfront elnökét és titkárát, a központi iskola igazgatóját magába

foglaló operatív bizottság is úgy szervezi az építést, „ahogy az a nagykönyvekben meg van írva”.

Ennek az operatív bizottságnak Schott Imre, a termelőszövetkezet építő részlegének a vezetője a tam- burmajorja. „Rátermettebben, ügyszeretőbben — szól a vélemény — már nem is tudná csinálni a dolgot.” Haditerv pontosságú az összehangoltság és alig fordult eddig elő olyasmi, hogy például 3 ács helyett mindössze egy jött volna. Nincs olyan hét vége az építés megkezdése óta, hogy Schott Imre ne itt töltötte volna a pihenő idejét, szabadnapját.

— Nem csak tőle áldozat ea, hanem a családjától is — hangoztatják számosán, akik hozzáteszik, hogy így van ez jól. Ha Imre nem így hajtaná a munkát, nem lehetne most arról beszélni, hogy rövidesen kezdődhet a pala fölrakása, a kiszolgáló résznél pedig a közfalak fölhúzása, majd pedig a víz, villany, fűtésszerelés, burkolás. Utóbbi megint adott a székhelyközség vezetőinek okot egy fölkerekedésre. Szászvárra mentek el, de miután szemrevételezték, hogy kevéssel több, mint egy év alatt mennyire megkopott, sérült a megtekintett tornaterem PVC burkolata, úgy döntött az operatív bizottság, hogy parkettáznak a tornacsarnokban. Meg is beszélték aztán a csibrákiakkal, hogy 520 négyzetméter osztályos parkettára tartanak igényt és szállítják is, amint

lehet, hogy az se maradjon egyszerre jelentkező szállítási feladat. Villányban meg kell még nézni majd működésben azt a Oarbo Robotot, amilyennel ők is szeretnék megoldani a központi fűtést.

Egy akaraton

Második osztályos napközis gyerekek ugrándoznak — már ebéd után — az iskolaudvaron, amikor a tanácsházáról átmegyünk megnézni a tornatermet, aminek a teteje ma még a borús égbolt. A kisfiúkat — lányokat mindez nem aavarjiai, mert valami új látnivaló reményében nemcsak a nyomunkba szegődnek, meg is előznek bennünket. Tehetik. A társadalmi építők ugyanis tökéletes rendet hagynak maguk után vasárnap délutánonként, hogy egy ott felejtett lécdarabka se lehessen baleset okozója.

A tulajdonosok otthonosan zsivajgana'k a palázásra váró tornacsarnok falai között. Nagyon izgatja őket, hogy szüleik keze nyomán milyen lesz majd a tornatermük, amiben jövő ősztől a mostaninál igazibb öröm lehet egy-egy tornaóra, iskolai ünnepség. A gyerekek tudják, hogy ami itt eddig történt és történni fog az avatásig, az értük történik, azt hirdetve, hogy erős szándékkal, egy akaraton kis faluközösségek is vághatják nagy fába a fejszét a siker biztos tudatában.

László Ibolya

Fotó: Magyarszéki Endre

Városvédő egyesület Punaföldváron

Hangulatos kisváros 2000-ben

Megfeneklett vagy éledezik?

Az elöregedett pincesor helyén egyszer talán skanzen lesz

ciókat általában más társaA múlt év októberében megyénkben elsőként alakult meg a városszépítő egyesület Dumaföldváran. A korábbi időszak törekvéseinek szerves folytatása volt a szervezet megszületése, mely nem támaszkodhatott és nem támaszkodhat ma sem másra, mint a lokálpatrióta lakosságra. De nemcsak az itt élők készek önzetlenül a segítségadásra otthonuk

szebbé tételében, hanem a helyi gazdasági egységek is hadrafoghatók, bevonhatók a társadalmi munkába. Másként nem is lehetne a szorító gazdasági körülmények között, s utópiának tűnne az egy évvel korábbi kijelentés a település volt vezetődnek részéről, miszerint patináját megőrizve hangulatos kisvárossá szeretnék 2000-re változtatni Dunaföldvárt.

Nem volt ez légvárépítés, tudjuk valamennyien, hiszen nagyon is komoly lépések történtek a terv életrehívá- sáért. A világhírű építész, Makovecz Imre és munkatársai dolgozták ki a rekonstrukciós terveket, s ma is figyelemmel kísérik a munkálatokat. Mégis úgy tűnik, mintha lassult volna a tempó a község gondját részben magára vállaló egyesületben.

— A Makovecz-csoporttal nem szakadt meg a kapcsolatunk, — mondja Antal Ferenc tanácselnök. — De néhány dologban el kellett térnünk a rendezési tervben

foglaltaktól. Nincs rá ugyanis anyagi fedezetünk. Nem esztétikai kifogás merült fel, hanem a szűkös pénzügyi eszközök közötti lavírozás kényszerített bennünket. A rekonstrukciót természetesen folytatjuk.

Valóban folynak a felújítási munkálatók, a Kossuth utca 5. szám alatt, a Vasboltban és a felette helyet kapó lakásokban. A már többször elsiratott különleges értékű szerb templom rekonstrukciója a jövő feladata. A tervekben szerepelt ugyan, de egyelőre kérdéses, hogy a stílustalan kockaházak, a „modern építészeti remekek” környezetbe illesztése, amit a tervezők tetőráépítéssel kívánnak megoldani, valóra válik-e.

— Az utólagos szépítésre egyelőre nem áldozhatunk — mondja a tanácselnök. — A tervkoncepcióban szerepel a szerb templom felújítása, a kerítés és a kapu helyre- állítása megkezdődött, az épület felújításához azonban az Országos Műemléki Felügyelőségtől próbálunk támogatást szerezni. Az igen elhanyagolt környéket pedig társadalmi munkával hozzuk rendbe. Parkosítást tervezünk a kápolna környékén és a gyermekorvosi rendelőnél is. Mindehhez társadalmi összefogás szükséges.

A helybéliek saját, jól felfogott érdekükben is támogatják ezt a folyamatot. Mint az a legutóbbi falugyűlésen elhangzott, az alapellátás, a szolgáltatások javítása egyben idegenforgalmi vonzerőt is jelent. Márpedig a kedvező földrajzi helyzetet, történelmi hagyományokat megőrizve és a ma követelményeihez alakítva az idegenforgalom lehet a település perspektívája. így a dunai turisztika keretén belül a háromlépcsős rendszer kiépítésében szerepet kap a folyó földvári szakasza is. A kikötő létesítésén túl. illetve ehhez kapcsolódóan szabadidőpark kialakítását tervezik a parton, ami újabb vonzerőt jelenthet. Fontos kérdés ezzel összefüggésben a központ forgalmának megoldása is. A Kézi utca és a Paksi utca csomópontjának kiépítésével elterelődik a teherautóforgalom, csökken a központi rész terheltsége. Lámpa kialakítását nem tervezik, mert az illetékesek szerint csak péntek délután és szombaton igényelné ezt a forgalom.

A fentiek látszólag nem kapcsolódnak a címben foglaltakhoz, valójában azonban arról szóltunk, hiszen az egyesület tevékenysége szorosan kötődik a rekonstrukcióhoz, a település jövőjét meghatározó munkákhoz. A tanácselnök így fogalmaz:

— Rövid ideje töltöm be ezt a tisztet, s meg kell mondanom, nem jutott még időm arra, hogy közelebbről ismerkedjek az egyesület munkájával. A vezető funkdalrni megbízatással rendelkező személyek töltik be, márpedig ez az esztendő bővelkedett társadalmi eseményekben. Ezért tűnhetett el- laposodónak az egyesület tevékenysége.

A 200 tagot számláló, egyelőre elnök nélküli egyesület titkárai, Götzinger Károly ellenkező véleményen van.

— Szó sincs a munka hanyatlásáról, sokkal inkább most kezd pezsegni a bizottságok élete. Igaz, hogy csendben, nem nagy dobra verve dolgoznak, de a fontos mindig az eredmény. A település-történeti bizottság, ahol a legtöbb tagot tartják nyilván, például nagyon komoly gyűjtő és kutató munkát végez. Dunaföldvár monográfiáját állítják össze, így már elkészült a település oktatás- történetét feldolgozó értékes tanulmány, a kendergyár múltját feltérképező, 1910-től napjainkig szóló monográfia,

vagy a második világháború történetéről szóló dolgozat. Ezenkívül értékes tárgyi gyűjteményünk is van, a helybéliek felajánlásából rengeteg régi munkaeszköz, hagyományos szerszám került a tulajdonunkba. Ezeknek egy részéből novemberben a vármúzeumban nyílik kiállítás.

— A környezetvédelmi bizottságban is igen komoly munka folyik. Tíz pontból álló programot terjesztenek november közepén a közgyűlés elé, egyik legfontosabb programpont a település központjában a közlekedési csomópont megoldására tett javaslat lesz. De részletesen foglalkoznak a terek, parkok közterületek karbantartásával is.

Az építészeti bizottság munkájáról annak vezetője, Szászvári Lajos szólt.

— Azt hiszem, éppen most kezd el éledezni az egyesületünk. A korábbi cél az volt,

hogy egyáltalán megalakuljunk, most már többet kell tennünk. Közvetítő szerepet kell betölteni a tanács és a lakosság között, egyfajta információ áramoltatást végzünk. A 35 tanácstagi körzetet felosztottuk 12 tagunk között, így mindenkinek megvan a külön területe, amire különösen figyelnie kell. Az észrevételeket egyrészt az illetékesekhez továbbítjuk, másrészt a lakosságot mozgósítjuk szükség esetén. Szót lehet érteni az emberekkel, csak értelmes célt kell adni.

Szimpatikus ez az álláspont. Mindenekelőtt azért, mert nem a kívülálló kényelmes álláspontjáról szemlélődik, vagy bírál, hanem a lehetőségek szerint tenni is próbál. Valamennyiünk előtt nyilvánvaló, hogy ki kell használni ezt a potenciális tartalékot.

Takács Zsuzsa Fotó: Kapfinger András