Tolna Megyei Népújság, 1985. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-17 / 244. szám

A NÉPÚJSÁG 1985. október 17. Miért éhes a terhes nő? Kézenfekvő lenne egysze­rűen azt mondani, hogy a terhes nő étvágya azért fo­kozódik, mert az anyaméh és a benne fejlődő magzat fel­építéséhez sok-sok kalóriára van szüksége, amit fokozott táplálékfelvétellel biztosít. A közelmúltban végzett kuta­tások azt bizonyították, hogy ez a kérdés nem ilyen egy­szerű. Ugyanis hasonló gon­dolatmenet szerint a dagana­tos betegnek is a terheshez hasonlóan kellene viselked­nie, hiszen a gyorsan növek­vő daganat építéséhez ugyancsak sok kalóriára len­ne szükség. Éppen ezért a daganatos beteg étvágyának is fokozódnia kellene, ezzel szemben a daganatos beteget általában étvágytalanság jel­lemzi. A közelmúltban végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy az ember közti-agyá­ban lévő éhség-központot nem a célszerűség vezeti, ha­nem sokkal inkább kémiai, hormonális szabályozás alatt áll. A terhességre legjellem­zőbb hormonális elváltozás az, hogy a terhesség első há­rom hónapjában a petefé­szekben lévő sárgatest, ké­sőbb pedig a méhlepény ter­mel az átlagosnál sokkal több sárgatest-hormont. progesz- teront. A vérben megemel­kedett progeszteronszint ha­tására fokozódik az anyai szervezetben — különösen a májban — a fehérjék le­bontása aminosavakká. Ezek az aminosavak szolgálnak végső fokon a magzati szer­vezet felépítésére. Eddig úgy tartották, hogy a közti-agyi éhségközpont szabályozója a vér cukor szint, tehát valahányszor csökken a vér cukor szint, az étvágy fokozódik — és fordítva. A terhességgel, illetőleg a sár­gatest-hormonnal kapcsola­tos vizsgálatok azt bizonyí­tották, hogy a hosszabb tá­vú szabályozás (tehát hogy egy vagy több héten át mennyi táplálékot fogyaszt az ember) nem annyira a vércukor szinttől, sokkal in­kább a vér aminósav kon­centrációjától függ. Az anya fokozott étvágya és a foko­zott táplálékfelvétel végső fokon annak a következmé­nye, hogy az anyai vérben csökken — éspedig tartósan — az aminosavak mennyi­sége, és ez ingerli a közti­agyi étvágyközpontot foko­zott táplálékfelvételre. E gondolatmenetből kö­vetkezik, hogy a terhes asz- szonyok túlzott súlygyarapo­dása, a szülés után is meg­maradó elhízása elkerülhető lenne, ha a terhes asszony bőségesen fogyasztana állati fehérjét, tejet, tojást, túrót, sajtot, húst, halat, mert az ezekből származó aminosa­vak gyorsan pótolják a sár­gatest hatására bomló em­beri fehérjéket, és így nem keletkezne túlzott étvágy. A fokozott fehérjefogyasztással egyidejűleg viszont a cukor, a kenyér, a tésztafélék és a zsiradékok fogyasztásának mérséklése csökkenti az el­hízás kockázatát. Lényegé­ben ugyanezt szolgálhatja a növényi rostokban gazdag teljes őrlésű lisztből készült kenyér, korpa, a sok főzelék és gyümölcs fogyasztása is. Szendéi Ki emlékszik jobban? 3eák Mór: A tökéletes Piszka Piszka, a megzöldült ten­gerészbaba, aki titokban ver­seket ír, sürgetően nézett az akadozó Jázminkára. — És még? — biztatta. — És még? Folytasd csak nyu­godtam, nem sértődök meg! Jázminka megköszörülte a torkát. — Szóval... szóval nem­csak szép vagy és okos, ha­nem kedves is ... — Csak? — kérdezte szem­rehányóan Piszka. — Ennyi az egész? — Meg erős, meg tehetsé­ges — folytatta zavartan Jázminka. — Hagyd abba — legyin­tett Piszka dühösen. — Te jössz, Puszáló! A mindig csókolózó barna­mackó kelletlenül cammo­gott elő. — Te vagy a költőkirály, a leghatalmasabb poéta, eszed tokjánál csak a benne levő hangszer dallamai le- nyűgözőbbek — hadarta a megsárgult bamamaekó. — Jó — bólogatott Piszka. — Jó. Látom, készültél. Van még. valami ? — Verseid lángjának bor­zongató fénye égnek állítja a szőrt a hátamon — folytat­ta Puszáló. — ... és le is pörzsöli — kottyantott közbe Szörpike, az ivóbaba — de senki nem mert nevetni, látva Piszka leírhatatlan pillantását... — Álomőriző, Álomőriző! — szólongatta kétségbeeset­ten Csicsika a babák jótün­dérét. — Álomőriző, segíts! — Mi a baj? — érkezett valahonnan távolról a meg­nyugtató, lágy hang. — És mért forogsz körbe? — Hogy Piszka meg ne lásson — pihegte a világ­szép alvóbaba. — Álomőríző, segíts! Mi ezt nem bírjuk to­vább! — Tudom — érkezett a hang, de a fakanálbaba, a jó­tündér nem mutatkozott. — Én is azért öltöttem más alakot, mert még engem is rávenne, hogy dicsérjem. — És már minden nap! — pityergett Csicsika. — Kettő­kor feláll a sámlijára, és ne­künk fel kell mondanunk kí­vülről azt, amit előre leírt, és a kezünkbe nyomott... — ... vagyis azt, hogy ő egyszerűen tökéletes — mo­rogta a hang kicsit közelebb­ről. — Ezt jól elkényeztetté­tek. — Mitévők legyünk? —tör­delte a kezét Csicsika. — Hát dicsérjétek — érke­zett rövid tűnődés után a válasz. — De ne csak kettő­kor, hanem mindig. Ne úgy, ahogy ő akarja, hanem a saját szavaitokkal. Dicsérjé­tek! — Köszönöm! Köszönöm! — hálálkodott Csicsika. — Tudod, mi vagy te? — top­pant Piszka elé. A megzöldült tengerészba­ba meglepetten pislogott föl rá. — Nagy költő! — kiáltott rá a világszép alvóbaba. Piszika megrezzent. No, több se kellett Puszá- lóniak! — Meg tudod mi vagy még? — kérdezte támadó él­lel. — Egy nagy, okos! Piszka pislogott. — És kedves és szerény! — kurjantotta Szörpike. — Sőt — tódítóttá Jázmin­ka —, egy babaszépség! Piszka tanácstalanul to- porgott közöttük. — Minden szavad gyógyír a csend sebeire! — csilin­gelte Csicsika, s alig tudta visszafojtani a kacagását. — Mézízű szavaid a fe­jembe ragadnak! — ordította Puszáló, és tett néhány tánc­lépést. Piszka ijedten kapkodta a fejét, de mielőtt megszólal­hatott volna, Szörpike ismét felkurjantott: — Verseid bora erős, mint a bors! Borborsot írsz! — Elég! — kiáltotta ré­mülten a megzöldült tenge­részbaba. — Elég minden szavaid tűzvészénél! — bólogatott Jázminlka. — Ne! Ne! — kiáltotta Piszika. — Ne! Ne hagyd abba lel­künk folytonos megújítását! — Csicsika hangja kérlelő volt. — Soha többé! — ígérte a megzöldült tengerészbaba. — Soha többé! ! ! Nem kell di­csérnetek! A babák ujjongva kezdték ölelgetni egymást. — Végre! — harsant fel kórusban. — Végre! — s már táncoltak hozzá. Már tapsoltak hozzá. Piszka fölemelte a kezét: — Hát, ha tapsoltok — mondta vonakodva —, ha ennyire akarjátok, akkor el­mondom —, s az elhűlt ba­bák csodálkozó arcától sem zavartatva magát belekez­dett legújabb versébe, amely így szólt: „Verseitől a szem nedves, mert a költő jó és kedves.” Ez a játék olyan szellemi felfrissülést kínál, amihez nem kell papír és ceruza, csak két vagy három gye­rek, aki szereti szójátékokkal szórakoztatni magát. Tehát a játékosok csak emlékezetük­re hagyatkozhatnak, s mi­nél tovább fűzik a szóláncot, amit összetett szavakból ala­kítgatnak, annál eredménye­sebbek. A játék szabályai köny- nyen megjegyezhetek, ösz- szetett szavakat kell mon­dani felváltva, két megkö­téssel. Az egyik, hogy a kö­vetkező összetett szó első tagja, mindig az előző be­fejező tagja kell, hogy le­gyen. A másik, hogy minden résztvevő köteles az első el­hangzott szótól végigmonda­ni a szóláncot. Ez eleinte játszi könnyedséggel megte­hető, de ha sikerül ügyesen fonni a szófüzért, akár órá­kig is játszható. Természete­sen az a játékos, aki nem tudja felidézni a már el­hangzott szavakat, kiesik, de úgy is játszható, hogy nem esik ki, hanem zálogot ad. Ebben az esetben egy társa segíti ki. Az győz, aki a leg­kevesebb zálogot volt kény- télén adni. Ez azt jelenti, hogy a győztesnek ér leg­messzebb az emlékezete. Eleinte, bemelegítésként, játszható írásban is. Vitás kérdések eldöntésére érde­mes föllapozni a helyesírási szótárt vagy az értelmező szótár megfelelő kötetét. Tö­rekedjen minden résztvevő arra, hogy minél több valódi szóösszetétel szerepeljen a sorban. Kedvcsinálónak áll­jon itt néhány példa: galus­kaleves — leveszöldség — zöldségárus; ezek a játékban így hangzanak: galuskaleves- zöldtségárus. Ez egy igen kurtára sikeredett sorozat, amivel egy gyakorlott ver­senyző nem nagyon dicse­kedne. Nézzünk egy hosszabb sort: apróvad — vadliba — libazsír — zsírpapír — pa­pírsárkány — sárkányrepülő — repülőgép — gépmester — mesterszakács — szakács- könyv — könyvmoly — molypille — pillekönnyű — könnyűsúly — súlylökés — lökéshullám — hullámhegy — hegytető — tetőfedő — fedőnév — névnap — riap- lopó — lopótök — tökfedő — fedőszerv — szervátülte­tés. És itt vége szakad a szóláncnak, ami huszonhat szóból áll, ha utolsónak nem a szervátültetés, hanem mondjuk a szervcsere szere­pelt volna, tovább lehetne folytatni a sort. Gondoljatok végig pár folytatási lehető­séget! Jóslatokba nem bo­csátkozhatunk, de bizonyára szép eredményt értek majd el. Összecsukható tv-asztal A lakásban sokszor gon­dot jelent a televízió elhe­lyezése. A rajzainkon bemu­tatott tv-asztalka hat rész­ből készül. Az elemek köny. nyen szétszedhetők, és hasz­nálaton kívül kis helyen tá­rolhatók, szállíthatók. Az alap méreteinek meg­felelő megváltoztatásával el­érhetjük, hogy a tv-készülék közvetlenül a lábakra he­lyezhető. Az ilyen megoldás egyszerűbb, olcsóbb, és az egész állványnak esztétiku- sabb a megjelenése. (Az áll­ványra természetesen egy asztallap is ráhelyezhető, s ekkor különböző funkciókat tölthet be, a felső lap ma­gasságától és méreteitől füg­gően.) Az alapot elölnézetben fel­tüntető a) ábrán két víz­szintes keresztléc (1. és 2.) láthátó. Ezek a lécek 24x60 mm keresztmetszetű fából készülnék. A lécek végeiken le vannak keskenyítve, és át vannak vezetve az alap lábaiban (3. és 4.) levő négy- szögletes nyílásokon. Az 1/a végekben levő kivágásokba verjük a faéket (l/b), ahogy az a körben levő rajzon lát­ható. A lábak alapját (b ábra) tapasztalatilag kell meghatá­rozni úgy, hogy a 3. és 4. alkatrészeket papírra felraj­zoljuk 1:1 léptékben. Az áll­vány négy lába azonos ala­kú, és 18-20 mm vastag fur­nérból készül. A vízszintes lécek végeit átvezető nyílá­sok helyét pontosan meg kell jelölni az egymásra he. lyezett 3. és 4. részeken. A lábakat furnérból vág­juk ki, miután a papírsab­lont a d) ábrán feltüntetett módon a lemezre átrajzol­tuk. Kivágás után a lábakat összerakjuk és együtt meg­munkáljuk. A c) ábrán látható négy darab éket (l/b) kb. 6,5 mm vastag kemény bükkfadesz­kából vágjuk ki. A nyílást (1/c) először fémfúróvaí ké­szítjük el — majd durva re­szelővei kiszélesítjük. Az 1/c nyílásnak lehetővé kell ten­nie az állvány egymásra he­lyezett lábainak erős össze- ékelését. Az e) ábra az állvány lá­bainak különféle formalehe­tőségeit mutatja be. Mint említettük, az áll­ványra asztallapot is helyez­hetünk. Az asztallapot lécke­rettel erősített farost lemez­ből készíthetjük. A keretet a farost lemezre ragasztjuk, majd az asztallapot a tv- készülék, vagy a bútor szí­nével harmonizáló műbőrrel (vagy lemosható, famintáza­tú tapétával) bevonjuk. A műbőrt irodai tűzőkapoccsal vagy pici szögekkel erősít­jük fel a keretléc alatt. Az állvány farészét beken­hetjük páccal, majd színte­len nitrolakkal. B. K. Hely a tető alatt Kicsi a lakás, a gyerek­nek nincs hol tanulni, és ha mégisi, mindent szétszór. Gyakran hallani ilyen és eh­hez hasonló panaszt. Nem­rég lakótelepi, nem egészen ötven négyzetméteres lakás­ban jártam. És rend volt! Pedig két gyermek is tanult, megosztva az egyetlen író­asztalt. Külön saját biroda­lomnak mondhattak szemé­lyenként egy-egy láncon füg­gő rácsos polcot. A rácsos polc igen hasonlított a gyer­mekágyak oldalrészére, de a barkácsboltban kapható fa­lécekből minden ügyes kezű apuka elkészítheti. A polcot feketére lakkozott láncokkal függesztették a mennyezetre. Igen mutatós, sőt dekoratív szobadísz, jól elférnek rajta az összehengergetett rajzla­pok, szakkönyvek. Bélyeggyűjtőknek Októberi bélyegnap A filatelista idény hagyo­mányosan szeptemberben ve­szi kezdetét. A nyári pihe­nésből hazatérők ilyenkor la­poznak először albumukba, az új katalógusok tükrében Vizsgálják kincseiket és ek­kor tartják a Bélyegnapot, valamint az országos kiállí­tást. Az idén sok minden ok­tóberre marad. A nagy po­litika befolyásolja a gyűj­tést, de a filatélia szerény eszközei is szót kapnak kon­tinensünk politikájában. Az európai biztonsági és együtt­működési konferencia kultu­rális fórumát Budapesten tartják. Október 14—31 kö­zött ehhez kapcsolódik az EUROFILEX elnevezésű ki­állítás, amelynek keretében 18-án rendezik meg a bélyeg- napot. A gyűjtők ünnepe — szokás szerint — a jól vég­zett munka számadása is lesz, átadják a szövetsé­gi kitüntetéseket, 1984 leg­szebb bélyege alkotóinak pe­dig a vándordíját. A kiállí­tásnak a Pesti Vigadó ad ott- horit, a bemutatásra kerülő anyag a szokottnál gazda­gabbnak ígérkezik. A rend­kívüli alkalomra külföldről is számos gyűjtő felvonultat­ja anyagát. A Magyar Posta kezdettől fogva részt vállalt a kiállítás szervezésében. A Bélyegnapra két címletet bo­csát ki, amelyek a habán ke­rámiák szépségéből adnak ízelítőt. Az 1 forintos címle­ten 1609-ben készült mázas fajanszból formált víztartó­ban gyönyörködhetünk. A 2 forintos érték ónfedeles kor­sót mutat be. A bélyegpárt Zombory Éva és Widerkomm Ervin grafikusművészek ter­ve alapján a Pénzjegynyom­da ofszeteljárással állítja elő. Összesen 245 300 fogazott és 5 200 Vágott sorozatot hoznak forgalomba, ami az ala­csony névértéket tekintve igencsak kevésnek tűnik. A bélyegnapi kiadványok évek Óta a hazai kultúra értékei­re hívják fel a figyelmet, méltán került sor most a halbán művészet szép darab­jaira. Ez a kiadás igazolja a kiállítás mottóját: „A bé­lyeggyűjtés a kultúra megis­mertetésének és terjesztésé­nek sajátos eszköze.” Kismamáknak A kismamaruha akkor célszerű, ha kellőképpen rán- j colt, hogy bőségével az utolsó hónapokig biztosítsa a szabad mozgást. Az anyaga jó minőségű, mosható, strapabíró, például pamutjersey, a szabása pedig olyan vonalú, hogy szü­lés után átalakítható, tovább viselhető legyen. Gyakorlott szabni-varróknak, de még e tudomány kez­detén lévőknek sem okoz külösösebb gondot a bemuta­tott modell elkészítése, ami kiegészíthető horgolt, divatos gallérral, gyönggyel, színes sállal, ízléses művirággal stb. A nyakkivágás kissé mélyített, hogy a fej beférjen, de az egyszerűség kedvéért hátul cipzárral is csukódhat.

Next

/
Thumbnails
Contents