Tolna Megyei Népújság, 1985. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-12 / 214. szám

2 “Képújság 1985. szeptember 12, Közlemény a Magyar Népköztársaság külügyminiszterének csehszlovákiai látogatásáról Dr. Várkonyi Péter, a Ma­gyar Népköztársaság külügy­minisztere, Bohuslav Ghnou- peknek, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság külügy­miniszterének a meghívásá­ra 1985. szeptember 10—li­án hivatalos baráti látoga­tást tett a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaságban. A Magyar Népköztársaság kül­ügyminiszterét fogadta Gus- táv Husák, a C9KP KB fő­titkára, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság elnöke és Lubomír Strougal, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság kormányának elnö­ke.» Várkonyi Péter és Bohus­lav Chnoupek tájékoztatta egymást országaink szocialis­ta építőmunkájáról, megtár­gyalták a magyar—csehszlo­vák kapcsolatok helyzetét és fejlesztésük feladatait, véle­ményt cseréltek a nemzet­közi helyzet alakulásának legidőszerűbb kérdéseiről. Elégedetten állapították meg, hogy a két ország kap­csolatai a marxizmus-leni- nizmus és a szocialista in­ternacionalizmus elvei, a kö­zös érdekeken és célokon ala­pulnak, magas szintűek és valamennyi területen gyü­mölcsözően fejlődnek. A miniszterek aggodalmu­kat fejezték ki a nemzetközi helyzet feszültségei miatt, amelyeket az imperializmus, elsősorban az amerikai im­perializmus legagresszívebb erőinek politikája idéz elő. Ezek az erők továbbra sem hagynak fel azokkal a kísér­letekkel, hogy katonai fö­lényre tegyenek szert, fokoz­zák a fegyverkezési versenyt, és lépéseket tegyenek a vi­lágűrre történő kiterjeszté­sére. A két fél szilárd meg­győződése, ' hogy a feszült nemzetközi helyzetben is van reális esély a szélsősé­ges erők törekvéseinek visz- szaszorítására, a veszélyes folyamatok megállítására és visszafordítására. Ehhez ked­vező feltételeket teremtene a genfi szovjet—amerikai tárgyalások sikere. Üdvöz- lik a küszöbön álló szovjet— amerikai felső szintű talál­kozót. Ezzel összefüggésben nagyra értékelik és teljes támogatásukról biztosítják a szovjet békekezdeményezése­ket, aláhúzták a valamennyi atomrobbantás egyoldalú mo­ratóriumára tett bejelentés jelentőségét. Szükségesnek tartják, hogy az egyenlőség és az egyenlő biztonság elve­it követve az amerikai fél is konstruktív magatartást tanúsítson és járuljon hozzá az egészségesebb nemzetközi légkör kialakulásához. A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság továbbra is kö­vetkezetesen törekszik a ka­tonai szembenállás csökken­tésére kontinensünkön. En­nek érdekében aktívan hoz­zájárulnak az európai biz­tonsági és bizalomerősítő, va­lamint leszerelési kérdések­kel - foglalkozó stockholmi konferencia munkájához. Meggyőződésük, hogy átfo­gó politikai megállapodások, mindenekelőtt a katonai erő­szakról való kölcsönös le­mondás, elősegítenék az eu­rópai államok békés együtt­működésének fejlődését. Sík- raszállnak azért, hogy a bé­csi tárgyalások mielőbb ki­mozduljanak a holtpontról. Törekednek arra, hogy a bu­dapesti kulturális fórum az enyhülést szolgáló folyamat szerves része legyen. Mindkét fél aggodalommal szólt a Közel-Keleten állan­dósult feszültségekről. Állást foglaltak a válság olyan át­fogó és igazságos rendezése mellett, amely figyelembe veszi valamennyi érintett fél érdekeit. Nyugtalanítónak tartják a közép-amerikai és a karibi térségben kialakult helyzetet, szolidaritásukról biztosították a Nicaraguái Köztársaságot, támogatják a Contadora-csoport országai­nak pozitív törekvéseit. El­ítélték a Dél-afrikai Köztár. saság sok áldozatot követe­lő apartheid-politikáját. Tá­mogatják a Vietnami Szo­cialista Köztársaságnak, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaságnak, és a Kam­bodzsai Népköztársaságnak a délkelet-ázsiai térség hely­zetének tárgyalások útján történő normalizálására irá­nyuló következetes politiká­ját. Várkonyi Péter és Bohus­lav Chnoupek hasznosnak és eredményesnek értékelte tár­gyalásait, amelyek szívélyes, elvtársi légkörben, a teljes nézetazonosság jegyében folytak le. Várkonyi Péter hivatalos látogatásra hívta meg Bohus­lav Chnoupeket, aki a meg­hívást köszönettel elfogad­ta. PANORÁMA BUDAPEST Kádár János, az MSZMP főtitkára és Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke Etiópia nemzeti ünnepe, a forrada­lom 11. évfordulója alkalmá­ból táviratban fejezték ki jókívánságaikat Mengisztu Hadié Mariamnak, az Etióp Dolgozók Pártja KB főtitká­rának, az Ideiglenes Katonai Kormányzó Tanács elnöké­nek. • A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Nép­köztársaság, a Magyar Nép- köztársaság, a Német De­mokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársa­ság és a Szovjetunió külügy­miniszter -helyettese szeptem­ber 10—11-én Budapesten konzultatív találkozót tar­tottak az európai kulturális fórum élőkészítéséről. ULÁNBÁTOR Czinege Lajos miniszter- elnök-helyettest, a magyar— mongol gazdasági és műsza­ki-tudományos együttmű­ködési kormányközi bizott­ság magyar tagozatának el­nökét szerdán Ulánbátorban fogadta Dumágin Szt>dnom, a Mongol Népköztársaság miniszterelnöke, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB PB tagja. A Czinege Lajos vezette magyar küldöttség a kor­mányközi bizottság XVIII. tanácskozására érkezett a mongol fővárosba. SZINGAPÚR Kína és Hongkong után, ázsiai kőrútjának újabb ál­lomására, Szingapúrba érke­zett szerdán Richard Nixon, az Egyesült Államok volt el­nöke. ÜJ-DELHI Radzsiv Gandhi, az Indiai Köztársaság miniszterelnöke szerdán Új-Delhiben fogadta Tóth Károly református püs­pököt», a Keresztyén Béke­konferencia elnökét, aki át­adta az indiai kormányfőnek a VI. Keresztyén Béke Vi­lággyűlés dokumentumait. PEKING Egyhetes hivatalos látoga­tásra szerdán Kínába érke­zett Rudolf Kirchschläger, osztrák államelnök. Mai kommentárunk Contadora-kilátások Döntő jelentőségű találkozó —; így jellemezte a pa­namai diplomácia vezetője a Contadora-csoportban részt vevő országok Panamavárosban ma kezdődő ta­nácskozását. A közép-amerikai válsággal behatóbban foglalkozó megfigyelők véleménye tökéletesen egybe­esik a külügyminiszter értékelésével. Valóban úgy tű­nik, hogy a karibi krízisben hosszabb ideje közvetítő áUamok akciója most egyfajta vízválasztóhoz érkezett, sőt, az se elképzelhetetlen, hogy Mexikó, Panama, Ko­lumbia és Venezuela egybehangolt akciói a térségben uralkodó feszültség csökkentésére most végképp ösz- szeomlanak. Mi indokolja ezt a borúlátást? — kérdezhetik azok. akik figyelemmel kísérték a Nicarugua körül összpon­tosuló válság megoldására eddig tett diplomáciai lépése­ket, s hozzászokhattak, hogy a managuai kezdeménye­zéseket általában elutasítás fogadta, s a Contadora ál­tal kidolgozott béketervezetet sem sikerült mind ez ideig tető alá hozni. Nos, a változás az eddigi patt­helyzethez képest leginkább az Egyesült Államok magatartásában jelentkezik. Washingtonban a jelek szerint egyre inkább előtérbe kerül a Contadora-folya- mattal való szakítás szándéka, s — ami ezzel szoro­san összefügg — a nicaraguai ellenforradalmárok sok­oldalúbb katonai téren is jobban érezhető segítése. Épp a hét elején rendeztek (szintén Panamában) a latin-ame­rikai amerikai nagykövetek számára egy olyan, szigo­rúan zárt ajtók mögötti értekezletet, amelynek napi­rendjén a jövőbeli Managua-ellenes lépések szere­peltek. (A titkosságra jellemző, hogy még a tanácsko­zás helyszíne sem volt ismeretes.) Ez a találkozó enyhén szólva sötét árnyékot vet a Contadora-külügyminiszterek ma kezdődő konferen­ciájára, Nem kevésbé baljós az időzítés, hogy az Egye­sült Államok fegyveres erői épp a hét közepén kezd­tek újabb hétnapos haditengerészeti gyakorlatot „Exo­tic Palm" fedőnévvel a karibi térségben. A manőver­sorozat jól tükrözi a Managuára gyakorolt, fokozódó washingtoni nyomást. Kérdés, tud-e változtatni a bo­rús összképen az újabb közvetítő próbálkozás? Jelent-e segítséget, hogy az elmúlt hetekben létrejött az úgyne­vezett „limai egyeztető csoport", hogy Argentína. Uruguay, Brazília és Peru bekapcsolódása révén gyor­sítsa meg a megfeneklett diplomáciai próbálkozáso­kat? Nem kevés múlik tehát a mostani panamai tanács­kozáson, s csak remélni lehet, hogy nem a pesszimis­ta forgatókönyv válik valóra, teret hagyva így a ki­bontakozásnak az évek óta egyre súlyosbodó közép- amerikai válságban. E. É. Etiópia ünnepén l «rar M v&y- ___ mnmr E s o I e s o Etiópiában 11 évvel ezelőtt Hailé Szelasszié császár negyvenéves uralmát döntöt­te meg az az antifeudális, de­mokratikus népmozgalom, amely a II. világháborút kö­vetően bontakozott ki. Írá­sunk az ország életébe, ered­ményeibe, gondjaiba, céljai­ba nyújt rövid betekintést. ♦ Gondterhelten kémlelték az eget a szárazság sújtotta Etió. piában. Megnyílnak-e az ég csatornái? Lesz-e esős év­szak? Nem hét — tíz szűk esztendő után hullik-e ele­gendő csapadék a szomjas földekre? Az is lehet, hogy az égi áldás bősége most új csapást mér az országra. Hu­szonegy afrikai országot, százötvenmillió embert érin­tett a szárazság, közülük Etiópiát sújtotta a legkemé­nyebben az aszály. Nemrégiben biztató hírek érkeztek Addisz-Abebából; Kurt Jansson, a világszerve­zet etiópiai segélyakcióit irá­nyító főtitkárhelyettese két kritikus tartományban járva megállapította: Tigrében már a rászorulók 80, Eritreában 75 százalékához időiben eljut a Nemzetközi Vöröskereszt és más szervek élelmiszer­segélye. Meddig kényszerülnek me­nekülttáborokban tengődni az emberek? Az esős évszak be. köszöntével az etióp Segély- és Rehabilitációs Bizottság biztatja az embereket, az ön­ként vállalkozókat: térjenek vissza elhagyott földjeikre, ne hagyják azokat parlagon heverni, vessenek! Ehhez se­gítséget, vetőmagot, mező- gazdasági szerszámokat ad­nak, természetesen élelem­mel is ellátják őket. Mekel- lében, az egyik legnagyobb menekülttáborban 16 ezer család vállalkozott a hazate­lepülésre. Nyolcmillió ember szorul Etiópiában segítségre. A masszavai kikötőben napon­ta kétezer tonna élelmet rak­nak ki. Az élelmiszer-ado­mányok az éhhaláltól men­tették meg az embereket. Az etióp kormány és a nemzet­közi segélyszervek a holnap­ra is gondolnak. Hosszú tá­von a menekülttáborban való tartózkodás káros következ­ményekkel járhat, az átme­neti kényszerhelyen élők szá. mára magától értetődővé vá­lik, hogy jól, rosszul, de el­látják őket, hogy ez ingyen van, s orvosi kezelésre is számíthatnak. A tétlenség, az ingyenélés demoralizál, a gyereküket, családtagjaikat elvesztők gyakran apátiába esnek. Kiúttalannak, re­ménytelennek látják a hely­zetet. Etiópiának 42 millió la­kosa van. Az ország terüle­tének — kétszer akkora, mint Franciaország — egy- harmada művelhető, de a termékeny, 84 millió hektár­ból csak 14-et művelnek meg. A mérhetetlenül elma­radt agrárgazdaság, az er­dők elhasználása, a talaj­erózió, az ökológiai egyen­súly megbomlása, az egyre sűrűbben jelentkező aszá­lyok, éhínségek, arra kész­tetik Etiópia vezetőit, hogy új alapokra helyezzék a me­zőgazdaságot. Ahol a föld újra termővétételére egyelő, re nincs remény, onnan olyan területekre telepítik át a családokat, ahol föld­művelésre, megélhetésük biz­tosítására nagyobb lehetőség kínálkozik. Az áttelepítési akció, százezrek „'honfogla­lása”, nem csekély feladat. Eddig csaknem 300 ezer em­bert költöztettek át az or­szág nyugati és délnyugati részeibe. Mengisztu Hailé Mariam, Etiópia államfője, az év ele­jén gazdasági szükségprog­ramot hirdetett meg. Minden eszközt az éhség felszámo­lására kell fordítani. A ta­karékossági intézkedések kö­zött például megtiltották a gépkocsik behozatalát. A fel. szabaduló devizát az élelmi­szertermelés növelésére, az önellátás biztosítására hasz­nálják fel. A természeti csa­pások azért okozhattak ek­kora tragédiát, mert a me­zőgazdasági termelés mód­szerei nem évszázadokkal, hanem évezredekkel marad­tak el korunktól. Az ország tízéves tervében most jelen­tős helyet foglal el az öntö­zőművek létesítése, a tera- szosítás, a terméshozam nö­velése, a mezőgazdaság kor­szerűsítése, az erdősítés. Bale, Etiópia Svájca, fes­tői szép, erdőkben, folyók­ban gazdag tartomány. Né­hány évvel ezelőtt ugyan­csak kegyetlen aszály pusz­tított és háború dúlt e te­rületen. A kormány, a helyi szervek, az UNICEF, a WHO, a FAO együttműködésével meglepő gyorsan taplraállí- tották a tartományt. Ma már nemcsak szövetkezeteik ered­ményeire büszkék errefelé, boldogan mutatják az óvo­dát, a szülőszobát, az isko­lát, a gabonaőrlőt, új létesít­ményeiket. Fészerszerű épü­letben működik az iskola, a földre friss füvet szórnak, a lócákon tanulnivágyó fiatal és idős nők és férfiak ülnek, kórusban ismétlik a táblá­ra írt szöveget. Etiópiában majd mindenki tanul, Afri- ka-szerte csodálattal tekin­tenek az írástudatlanság fel­számolására indított kultu­rális forradalomra. Egy évti­zeddel ezelőtt a lakosság 90 százaléka analfabéta volt, ma a legeldugottabb faluban is iskolába járnak a gyere­kek, betűvetést tanulnak a felnőttek. Több mint nyolc­van nyelv, nyelvjárás hasz­nálatos, a hivatalos nyelv az amhara. Etiópia az ellentétek or­szága. A Danakil-medence a világ egyik legforróbb terü­lete. Sivatag és égbenyúló hegyek — huszonöt négyezer méternél magasabb csúcs ta­lálható az országban. Addisz- Abeba 2400 méter magasan helyezkedik el, az afrikai metropolis impozáns, modern épületeinek árnyékában bá­dogtetős viskók húzódnak meg, a széles sugárutakon autók suhannak, és mellet­te állatokat hajtanak a pa­rasztok... Száznegyven dollár az egy főre jutó évi nemzeti jöve­delem. Negyvennégy év az átlagéletkor. Ezer gyerek­ből 236 még ötéves kora előtt elpusztul. A lakosság alig tíz százaléka jut tiszta ivóvízhez... Ezek az adatok érzékeltetik az élet minősé­gét abban az országban, amelyet a világ tíz legszegé­nyebb állama közé sorol­nak. Az etióp forradalom óta eltelt több mint egy évtized alatt évszázadok elmaradott, ságát — a szegénységet, a betegséget, a tudatlanságot, a múlt átkos örökségét — nem lehetett felszámolni. A szörnyű szárazság okozta af­rikai krízis még nehezebbé teszi az előrelépést. Mégis: tiszteletre méltó erő. feszítéssel igyekeznek em­beribb, jobb életet teremte­ni. Szilágyi Éva Csapadékosabb jövőre várva... Osztják a segélygabonát

Next

/
Thumbnails
Contents