Tolna Megyei Népújság, 1985. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-11 / 213. szám

1985. szeptember 11. /'’tolna \ "iSÉPÜJSÁG 3 Tagfelvétel és pártpolitika Dunaföldváriak Dunaföldvárért Folyamatos fejlődés Ha nyomon követjük az elmúlt évek tagfelvételi munkáját, őszintén meg kell állapítani, hogy évek óta gond, feloldhatatlannak tű­nő ellentmondás a szociális és a korösszetételre vonat­kozó cél teljesítése és a min­den arra alkalmas jelölt fel­vétele a pártba. Miért nincs ezen a téren előrelépés? Megítélésem szerint azért, mert a tagfelvételt nem párt- politikai mozzanatként ke­zeljük, hanem szervezeti sí­kon, bürokratikus módon közelítjük meg. Célszerűbb lenne, ha a tagfelvételi munkát, a párt­építést a párt előtt álló po­litikai feladatok fontos ré­szének tekintenénk. A sta­tisztikai arányoknak tulaj­donított túlzott jelentőség helyett elsősorban azt kel­lene néznünk, hogy milyen szerepet játszik a párt poli­tikájának alakulásában a taglétszám nagysága (életkor, foglalkozás, képzettség sze­rinti) összetétele. Követelmény: az alkalmasság Természetesen mindenek­előtt a párt országos és na­gyobb területi szerveiben van értelme és létjogosultsá­ga annak, hogy az összeté­telre vonatkozóan átfogó kö­vetkeztetéseket vonjanak le és orientációs programot dol­gozzanak ki. A helyi szervek és főleg az alapszervezetek csak olyan összetételből me­ríthetnek, amilyennel műkö­dési területükön rendelkez­nek. Ezt eleve meghatározza az adott munkahely jellege, de ennek keretén belül sem lehet más követelmény a le­endő párttagokkal szemben, mint az alkalmasság. A területi pártszerveknek a politikai szükségletek alap­ján időről időre át kell te­kinteniük a pártépítés hely­zetét az összetétel vonatko­zásában is. Az ebből levont következtetéseknek megfele­lően ösztönözhető egyes te­rületeken jobban, másutt kevésbé a tagfelvétel. Indo­kolt esetben természetes po­litikai lépés az előzetes el­képzelések korrigálása. Egy megyei vagy városi pártbi­zottság rendelkezik azzal a képességgel és felkészültség­gel, amellyel, áttekintve a pártépítés helyzetét, politi­kailag befolyásolhatja a pártszervezeteket a tagfelvé­teli munka konkrét teendői­re. Csak ezen az alapon le­het helyesen meghatározni, hogy elsősorban hol, milyen rétegek körében szükséges szorgalmazni a tagfelvételt. A pártszervezet vonzóereje A szocialista demokrácia viszonyai között a jól mű­ködő politikai rendszer erő­síti az emberek közéleti von­zalmát, még nyitottabbá és érzékenyebbé teszi őket a közügyek iránt. Ilyen körül­mények között lényegesen jobbak a színvonalas tagfel­vételi munka esélyei — fel­téve, ha az emberek azt ta­pasztalják, hogy a pártban nagyobb teret kapnak a cse­lekvésre, a kommunista kol­lektívával karöltve jobb fel­tételekhez jutnak a szemé­lyes gondjukat is jelentő köz­ügyek megoldásához, képvi­seletéhez. Viszont az is igaz, hogyha ezzel ellenkeznek tapasztala­taik, ha úgy látják, hogy a párthoz tartozásuk nem, vagy alig jelent többet a puszta formaságnál, ha a pártélet kimerül a semmit előre nem vivő, fölösleges értekezések­ben, egyszóval, ha nem tu­dunk tartalmas és vonzó pártéletet kialakítani, akkor a tenni akaró emberek szá­mára csökken a pártszerve­zet vonzereje. Ezt megelő­zendő szükséges a pártélet kellő nyitottsága, nélkülözhe­tetlen az érdemi tájékozta­tás, hogy valós kép alakuljon ki az adott pártszervezetek munkájáról. Ezeken is érde­mes lenne elgondolkodni, amikor a tagfelvételi munka •mai feltételeit vizsgáljuk. Leegyszerűsítése a tagfelvé­tellel kapcsolatos gondjaink­nak a közéleti szerepvállalás hiányára, vagy a fokozott individualizálódásra hivat­kozni. Fogékonyak a közügyek iránt A fiatalok körében — ahol a tagfelvételt jobban kelle­ne szorgalmaznunk — az át­lagosnál nehezebbek az élet­körülmények, nagyobb ter­hekkel kell megküzdeniük. Elsősorban körükben kellene a közéletiség olyan feltéte­leit kialakítani, a mozgalmi élet presztízsét erősíteni, ami a párthoz való vonzódásukat erősítené. A szocialista demokrácia fejlődése a gazdasági-társa­dalmi élet minden területén jelentősen növeli a közéleti­politikai aktivitást. Napról napra tűnnek fel olyan fia­talok és idősebbek, akik nagy fokú közéleti érdeklő­désről és felelősségről tesz­nek tanúságot. Számtalan példa mutatja, hogy a köz­vélemény felfigyel rájuk, bi­zalommal van irántuk. Bi­zonyos jelek arra utalnak, hogy a pártépítésben nem mindenütt .merítenek eléggé ebből a gazdag és termé­szetes forrásból. Nem arról van szó, hogy egy-egy sike­res közéleti szereplés eleve az illető alkalmasságát bi­zonyítja a párttagságra. De azt igen, hogy alapos okunk van jobban figyelni ezekre az emberekre, hiszen olyan tulajdonságukkal tűnnek ki, amely minden párttagtól el­várható: a közügyek iránti fogékonyságukkal, a közvé­lemény befolyásolásának készségével és képességével. Önállóan, felelősséggel Most ezen a téren kell se­gítséget nyújtani az alapszer­vezeteknek. A különféle, ese­tenként bürokratikus egyez­tetések helyett az alkalmas­ság politikai jellemzőire érdemes lenne több figyel­met fordítani. Ha ezt a faj­ta gondolkodásimódot erősí­teni tudjuk az egész párttag­ság körében, akkor fölösle­gessé válik a bábáskodás, a beavatkozás az alapszerveze- tek életébe, amely ma még meglehetősen jellemzője a tagfelvételi munkának. E tekintetben is fokozni lehet­ne az alapszervezetek önál­lóságát, megteremtve a fel­tételeit annak, hogy a tag­gyűlés következetesebben ér­vényesíthesse döntési jogkö­rét. Nem szabad lebecsül­nünk ezen a téren sem az alapszervezeti kommunista kollektíva politikai tapaszta­latát, emberismeretét és fe­lelősségvállalási készségét. RÁKOS IMRE Magyar-osztrák kooperáció a pályafenntartásban A MÁV vonalain hamaro­san 'megkezdődnek a magyar —osztrák kooperációban ké­szülő vágányszabályozó gép prototípusának üzemi próbái. Az ez év áprilisában életbe lépett megállapodás alapján a MÁV az osztrák Blasser és Theurer cégtől jogot kapott 30—35 pályafenntartási gép gyártására. A szerződés ér­telmében a gép értéke 50 százalékának erejéig az osztrák fél szállít fődarabo­kat, alkatrészeket, a többi alkatrészt itthon gyártják, s az összeszerelést is Magyar- országon végzik, a MÁV j ás zk iséri építőgép-javító üzemében. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy egy gép­hez szükséges devizáért két gépre tehet szert a magyar vasút. Mit csinál a népfrontbizottság ? Egy tízezer lakoshoz kö­zeledő nagyközségben a nép­frontbizottság nincs könnyű helyzetben, hiszen a tömeg- szervezet célja az, hogy a lakosság minden rétegéhez eljusson, mindenkinek tud­jon valamilyen programot biztosítani. Ugyanez előnyök­kel is jár, hiszen tevékeny­ségükkel nincsenek egyedül. Sok szerv és szervedet mű­ködhet és működik is együtt Dunaföldváron. A nagyközségi népfrontbi­zottság teljes egészében tár­sadalmi munkásokból áll, a bizottság titkára Bircsár Fe­renc, az áfész elnöke, Dósa Tibor, a Kendergyár dolgo­zója. A HNF megyei elnökségé­nek ülésén időnként egy-egy népfrontbizottság mintegy bemutatkozik, beszámolva tevékenységéről. A beszámo­lók célja egyáltalán nem a számadás, sokkal inkább a jó tapasztalatok elterjeszté­se. A dunaföldváriak is el­mondták az ülésen, hogy jól is esik szót váltani a vég­zett munkáról, hallani az el­ismerő szavakat és tanulni a bírálatból. A megyei el­nökség legutóbbi ülésén fel­vetődött az a javaslat, hogy a jövőben egy-egy bizottság tájékoztatójára hívják meg az illető város vagy község társszerveinek képviselőit is, mert így azok véleményt nyilváníthatnak, részt vehet­nek a vitában, beszélgetés­ben. Ez utóbbi a legalkal­masabb kifejezés ezekre a tanácskozásokra. A főbb ta­pasztalatokról a többi nép- frontbizottság is tájékozta­tást kap. Dunaföldvár város volt Közelednek a népfrontvá­lasztások is. A dunaföldvár i bizottság az elmúlt öt év munkáját igyekezett röviden összefoglalni, a legfőbb ta­nulságokat levonni. Ebben a ciklusban már korábban is tájékoztatták munkájukról a megyei elnökséget. Tájékoztatójukat a nagy­község múltjának rövid is­mertetésével kezdték. E sze­rint Dunaföldvár a történel­mi múltban többször is vi­selt városi rangot, lakossága a századelőn esetenként meg­haladta a tizenötezret. A be­következett apadás elsősor­ban az ipari centrum, Duna­újváros felépülésének követ­kezménye. Az utóbbi néhány évben megállt a csökkenés, sőt, némi gyarapodás is meg­figyelhető. A nagyközség jel­lemzője a viszonylag fejlett mezőgazdaság. Az állami ipart több évtizeden keresz­tül csak az 1910-ben alapí­tott kendergyár képviselte, a 60-as években az Oxigén- és Dissousgázgyár telepített részleget a nagyközségbe. Látványosan fejlődött a szövetkezeti ipar, az ötvenes évek elején alakult meg a cipész ktsz, ami napjainkra mintegy négyszáz dolgozót alkalmazó, több kihelyezett üzemet magába foglaló ipari középobjektummá fejlődött. A 'község fekvése folytán mindig is kereskedelmi köz­pont volt. A Dunaföldvár és Bölcske Egyesült ÁFÉSZ-nek 350 dolgozója van, csak Du­naföldváron 50 egysége. Eredményes munkáját a többszörös Kiváló cím is jel­zi. Munkabizottságok rendszere A község társadalmi élete élénk, közel négyszáz a párt­tagok száma, minden jelen­tősebb munkahelyen alap­szervezet működik, ezeket nagyközségi pártbizottság irányítja. A fenti gazdasági, társadalmi körülmények ha­tározzák meg a 35 tagú nép­frontbizottság tevékenységét, amely az alakulóülésen 11 tagú elnökséget választott. Alapvető céljuk az, hogy a község társadalmi életének minden területét át tudják tekinteni, és a közös célok érdekében a lakosság min­den rétegének mozgósításá­ra legyenek képesek. Az egyik munkaformájuk a bi­zottsági tevékenység, ezeken keresztül tartja a kapcsola­tot az elnökség más szervek­kel, mozgalmakkal, intézmé­nyekkel, függetlenül attól, hogy a népfrontbizottság ve­zetői lehetőleg részt vesznek mások rendezvényein és for. dítva. A munkabizottságokat egy- egy elnökségi tag vezeti, hogy az információcsere köz­vetlen lehessen. A bizottsá­gok természetszerűen nem egyforma intenzitással mű­ködtek és működnek, ezért menetközben, ahol szükséges volt, megbízatásokat is visz­A tömegszervezeti munka- bizottság együttműködik az MHSZ-szel, a sportkörrel, a tűzoltó-egyesülettel, mozgó­sítja a lakosságot a társa­dalmi ünnepekre, szükség esetén társadalmi munkára. Az ifjúságpolitikai munkabi­zottság a KIS'Z-szel és az út­törőszövetséggel dolgozik együtt, a tanácsi vezetéssel karöltve segíti az egyes if­júsági közösségek jogos igé­nyeinek a kielégítését. Kertbarátok és társadalmi munka A kertbarátkor munkáját jól ismeri a megye közvéle­ménye, annyira jól működik. Szervezeti élete önálló, több mint 140 tagja van. Csak­nem minden évben szerepel­nek kiállításokon, az előadá­sokon kívül számos tapasz­talatcserét szerveznek a me­gyében, az országban, de még külföldön is. Az elnökség és a bizott­ság munkaterv szerint dol­gozik, az egész községet át­fogó napirendeket tárgyal­nak meg, a megyei és orszá­gos akciók szervezésével fog­lalkoznak. A társadalmi munkáról külön kell néhány szót ejte­ni, hiszen ennek eredménye­képpen kapta meg az idén a jubileumi nemzeti zászlót a nagyközség. A legnagyobb feladat Du­naföldváron is az utak szi­lárd burkolattal való ellá­tása. A faültetésben, az ut­cák csinosításában is ered­ményt értek el, három pihe­nőparkot is létesítettek. 1981- ben a társadalmi munka ér­téke 16,5 millió forint volt, a következő évben 21, 1983- ban 31, tavaly pedig több mint 38 millió forint érték­kel gazdagították községüket a Dunaföldváriak. Ihárosi Ibolya Fotó: Kapfinger András szavontak. Az ipari, kisipari és kereskedelmi munkabi­zottság szoros kapcsolatot alakított ki a nagyközségben tevékenykedő termelő- és kereskedelmi egységekkel, az ott működő párt. és gazda­sági vezetéssel, a szocialista brigádokkal, s a többi bi­zottsággal közösen szervezik a társadalmi munkát is. Szükség esetén a gyermekin­tézmények patronálására szo­cialista brigádokat kérnek fel, részt vesznek az együtt­működési szerződések meg­kötésében. Kapcsolatot épí­tettek ki a művelődési ház keretében működő szocialis­ta brigádvezetők klubjával. A mezőgazdasági és szak­csoporti munkabizottság ugyanezt a tevékenységi kört látja el a termelőszövetkeze­tek és a szakcsoportok kö­zött. A községrendezési, parko­sítási és kertbarátkör mun­kája nevéből is következik, hogy miként működnek, az már akkor látszik, ha vé­gigmegy az ember Dunaföld­váron. Minden munkabizott­ság, de különösen az össze­kötőkapocs a népfront elnök­sége a tanács és az aktivis­ták, illetve a lakosság kö­zött. Különösen jelentős ez a községszépítés esetében. Az oktatási és művelődé­si, valamint egészségügyi bi­zottság feladatköre elsősor­ban az öregek napközi ott­hona, a szociális otthon pat- ronálása, de szervezik a tár­sadalmi ünnepségeket is az iskolák bevonásával. A nő­politikái és családvédelmi munkabizottsággal közösen vesznek részt a szülői mun­kaközösségek tevékenységé­iből. hozzájuk tartozik a gyermek- és ifjúságvédelem is. Az utóbbi tartja a kap­csolatot a községben műkö­dő többi nőbizottsággal, együtt vesznek részt a köz­ség társadalmi életében, be­vonva a nem dolgozó, illetve munkahelyhez nem kötődő nőket is. Dunaföldvári látkép Társadalmi munkában készült a pihenő is a művelődési ház mellett Ápolt utca, szilárd burkolattal — a társadalmi összefo­gás eredményeként

Next

/
Thumbnails
Contents