Tolna Megyei Népújság, 1985. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-06 / 209. szám
1985. szeptember 6. TOLNA . _ TíÉPÜJSAG 3 A biogazdálkodásé a jövő? Előfordulhat, hogy a fé- regrágott gyümölcs válik szívesebben fogyásztottá a látszatra teljesen egészségessel, éppel szemben, abban a reményben, hogy méreg nélküli termesztésüket éppen a fér- gességük szavatolja. Magasabb áron értékesül ma már az a termény — különösen Nyugat-Európában —, amelyet nem ért növényvédő és gyomirtó szer. Mindez nemcsak az egészség fanatikusai* nak divathóbortja. Kétségtelen, hogy az egyoldalú kemizál ásnak valahol már határt kell szabni. A termőföld sem tűri a végletekig károsodás nélkül a különböző vegyi sokk-hatásokat. A természetet ért vegyszerhatások közvetve, s több áttételen át jelentkeznek — néha hosszabb idő elteltével. A legutóbbi negyedszázadban a növényvédő szerek és a szelektív gyomirtók valósággal átalakították a növénytermesztés megszokott rendjét. A vegyszerek többségéről azonban utólag kiderült, hogy csak látszólag ártalmatlanok, fel- halmozódásuk súlyos veszélyt jelent. Nem egy vidéken már aggasztó méretet öltött e mérgeknek a fel- halmozódása az emberi szervezetben. A mérgezési tüneteken kívül örökletes károsodásokat okozhatnák, és a méhlepényen átjutó vegyi anyagok a magzat fejlődését is veszélyeztethetik. A bio szócskával fémjelzett „biológiai dinamizmus” vagy „szerves gazdálkodás” követésére felhívó új mozgalom hívei kíméletesebben kívánják művelni a földet, elsősorban a talaj egészséges élettani folyamatainak a fenntartására, illetve előmozdítására törekedve. A mind ritkább és nem túl mély talajművelést hirdetik, amivel csak a legszükségesebb mértékben avatkoznak be a talaj vízháztartásába, anyagcseréjébe. A talajból elvont tápanyagokat istállótrágyával és különböző kom- posztökkal pótolják. Nézetük szerint ugyanis a műtrágyák megzavarják a természetes anyagforgalmat, az erőszakos kemizálás és talajművelés tönkreteszi a talaj egyébként gazdag, sokszínű, tevékeny élővilágát. Olyan távolkeleti kerteket idéznék példaképpen, amelyeken év ez eredek óta folytatnak szerves gazdálkodást, mégpedig egyre jobb eredménnyel. Ugyanakkor másutt a túlzásba vitt kemizálással, monokultúrákkal és gépesítéssel néhány évtized alatt teljesen kizsaroltak és szinte sivataggá változtattak korábbi jó termőterületeket. Szomorú példa erre a sok ezer hektárnyi, valaha buja növényzetű préri helyén létrejött sivatag Amerikában. Olyan példára is hivatkoznak, hogy állítólag a nitrogénműtrágya használatával párhuzamosan bizonyos kártevők, például a takácsatkák számának gyarapodását figyelték meg, mintha a műtrágyáktól nemcsak a növények, hanem az atkák is jobban fejlődnének. A kártevők elleni védekezés is sajátos a szerves gazdálkodásban. A növényvédő készítmények használatától azért tartózkodnak, mert a növényvédő szerekként használt mérgekkel szinte kiirtható egyes területek természetes élővilága, s emellett a kártevőkben, illetve kórokozókban kisebb-nagyobb fokú ellenállóképesség, vagyis rezisztencia alakulhat ki velük szemben. Emiatt mind gyakrabban és mind nagyobb töménységben használják a gyilkos vegyszereket. Mégis maradihatnak túlélők, már rezisztenciával rendelkező kártevő, kórokozó egyedek, amelyek elpusztítása hagyományos módon szinte meg sem oldható. Ugyanakkor a kártevő természetes ellenségeit is kiirtotta időközben az ember. A szerves gazdálkodás hívei legfeljebb a biológiai növényvédő szerek, például a természetes eredetű és káros mellékhatások nélküli Pyret- rum-készítmények, zsurlótea és másféle növénykivonatok- ból álló természetes, „eleven alapanyagú” készítményekkel kívánják a növényvédelmet tisztán biológiai úton megoldani. A károkozók természetes ellenségeinek elsza- porítását, a csalogató vetést, a fény- és szagcsapdákat javasolják széleskörűen alkalmazni. Nem annyira a kártevők kiirtására, mint inkább csak a fékentartásukra helyezik a fő hangsúlyt. Szorgalmazzák a betegségeknek jobban ellenálló fajták kinemesítését is. Hasonló megfontolásból a biogazdálkodás nitrogénműtrágyája a szaruliszt, foszfortrágyája a csontliszt, kálitrágyája a kálium-magnézium-szulfát. Ezeken és az istállótrágyán kívül még a komposztokat részesítik előnyben. A komposztok lehetnek kerti és ipari előál- lílásúak is. A kerti, konyhai és egyéb hulladékok halmainak érleléséhez már többféle komposztálható készítmény is feltűnt külföldön. Belőlük csipetnyi elegendő a komposztálható anyag beoltásához. A komposztoltók és a tengeri algákból készült természetes termékenység- fokozók, a nálunk is előállított huminsavak és készítményeik ugyancsak közvetlen trágyaértékűek, és fokozzák a hasznos talajlakó, tápanyagfeltáró mikroszervezetek tevékenységét. Az elmúlt évek olajárrobbanása a szerves gazdálkodás malmára hajtotta a vizet, főképpen azért, mert valamennyi vegyszer előállítása és a gépi munkák nagyon energiaigényesek. A biológusok és talajszakértők szerint a szerves gazdálkodás révén tetemes — 15—47 százalék — energia megtakarítás érhető el, bár valamivel több élőmunkát igényel a hagyományos, vagyis műtrágya- és vegyszeradagokkal, valamint nagyfokú gépesítéssel folytatott gazdálkodással összehasonlítva. S miután ilyen módon az önköltség annyival kisebb lehet, hogy felülmúlhatja az adódó megtakarítás a vele ma még együtt járó kisebb terméshozamok miatti bevételkiesést, e módszer gazdaságosnak is bizonyulhat. Egyre bővül a szerves gazdálkodás, a biológiai 'termelés híveinek tábora. Svájcban évente 10—12 termelő csatlakozik a már tevékenykedő több mint félszáz „biotermelőhöz”. Annak ellenére, hogy elsősorban termékeik beltartalmi értékeit igyekeznek kiemelni — és főleg megfizettetni —, az igényeket nem képesek kielégíteni, mert máris hatezer háztartás elégíti ki szükségleteit a szavatoltan vegyszer-műtrá- gya-mentesen termelt termékeket forgalmazó boltokból, és évente félezer újabb háztartás is jelentkezik ilyen igénnyel. Bár a szerves gazdálkodás külföldön egyre népszerűbbé válik, nagyüzemi elterjesztése a közeljövőben nem várható, megmarad a kiskert keretei között. KOMISZAR LAJOS Zöldség, gyümölcs - exportra A Hungarofruct budaörsi hűtöbázából jelenleg legnagyobb tételben vöröshagymát és őszibarackot küldenek a külföldi piacra. Szeptember végéig 15 ezer tonna — zömében makói — vöröshagymát visznek a vagonok, főleg az NSZK-ba és Angliába. Őszibarackból legtöbbet a szocialista országok vásárolnak, a hónap végéig 3000 tonna indul útnak a hűtőházból. A képen: Szorgos asszonykezek és okos osztályozószalagok válogatják az exportra kerülő őszibarackot. Fehér szőlővel kezdenek Tervek Aparhanton A cím annak ellenére helytálló, hogy Aparhanton a tervek jelentős része már meg is valósult, vagy éppen 'a megvalósulás stádiumában van. írhattuk volna azt is, hogy tervek Mőcsényben, Nagymányokon, vagy éppen Zomfoán, mivel ez a négy gazdaság gondolt egy nagyot és nekilátott 100-100 hektár szőlő telepítésének, valamint egy közös bortározó megépítésének. Amikor először adtunk képes anyagot az apar- hanti tervekről, akikor kezdték építeni a tárolóteret és a pincét, ahol az idei esztendő fehérszőlő-termését kívánják elhelyezni. Ilyen nagy beruházás esetében „röpködnek a milliók”, és az természetesnek tűnik, hogy a négy „újonc” egy tapasz- italt nagygazdaság segítségét kérte tervei megvalósításához. Ügy tűnik, kitűnő partnerre leltek a Hosszúhegyi Mezőgazdasági Kombinátban, ahol a haditerv gerincét kidolgozták. Aparhanton a termelőszövetkezetben 1981-ben kezdték meg a szőlő telepítését, és ma már elmondhatják, hogy több mint száz hektáron karó mellé került a szépen erősödő, megfelelően kiválasztott minőségű szőlőoltvány. A tavasz kezdete már javában építkező szakembereket látott, ez a szeptemberi tanévkezdet pedig már gyakorlatilag a munka finisét jelenti, amikor a szűrét előtti két hét bőven elegendő a beüzemeléshez. A négy termelőszövetkezet vezetői és szakemberei, ösz- szesen több mint 400 hektár új telepítésű szőlő művelői és gazdái, szüret előtti közös megbeszélést tartottak a hét közepén Aparhanton. Kerekes Ferenc, az aparhanti szövetkezet elnöke: — Ez az esztendő mindenképpen újat hoz nálunk is, de a társszövetkezeteknél is. Tavaly már az 1982-es telepítésű szőlőből szüreteltünk és az idén úgy számolunk, hogy négyen ösz- szesen körülbelül száz hektárról szüreteljük le a termést, és indítjuk a fehér szőlő feldolgozását. Kitekintünk az iroda ablakán a vigasztalanul zuhogó esőre, aztán összenézünk és már értjük is, hogy mindketten reménykedünk még az idei napsütésben. Jót ten. ne, a szőlőnek. — Nem idegenkedtek az emberek, amikor eléjük álltak ezzel az egész szőlő’te/le- pítési üggyel? — Korábban szinte mindenkinek volt itt szőlője, és az új telepítések nagy része a régi, kifáradt szőlők helyére került, ahol jók a talaj- és a terepadottságok. Persze, hogy nem idegenkedtek, hiszen ez is újabb munka- lehetőség, és a bővített újratermelésnek egyik formája. Ha egy karót leütünk, már csökken a földterület, de minél többet ütünk le, annál nagyobb a Siker lehetősége is. A szőlőnek egy hektárra vetítve jobb a nyereséglehetősége, mint mondjuk a szántóföldi növénytermesztésnek. De itt egy újabb ha- sonlítási alap: száz hektár körülbelül az összes állattenyésztés árbevételét is meghozhatja. — A telepítés nyereségessége biztosítottnak látszik, de vajon így van ez a tárolóval kapcsolatos beruházással is? — öten összefogtunk. Négy Tolna megyei szövetkezet, és a hosszúhegyi kombinát. A beruházás lényege, hogy ezentúl nem szőlőt szállítunk, hanem már egyszer érlelt bort. Ehhez persze meg kelMég két hét áll rendelkezésre és megindul a „nagyüzem" az aparhanti telepen Elhelyezik a kocsányelszí- vó berendezés tartópilléreit lett teremteni a feltételrendszert is. A beruházás Összköltsége meghaladja a 18 millió forintot. Három ütemben készül el, az idén már ott tartunk, hogy a fehérszőlő vonalat be is tudjuk indítani, és ez a lépcső 7 millió forint költséget jelent. Az eredeti költségek megemelkedtek, de ezzel együtt nő a tárolótér-kapacitásunk is. A jövő évben a vörös szőlő tárolását is meg tudjuk oldani, és 3-4 hónapi tárolás után egyszer fejtett állapotban kerül a bor Hosszúhegyre, ahol a minőségnek megfelelően döntenek a további feldolgozásról. — Ezek szerint sokba került volna a szállítás? — Évente 3 millió forint szállítási költséget takarítunk meg négyen, így a beruházás lényege a tárolókban realizálódik. Tizenkét gépkocsit kellene munkába állítani, megfelelő tartállyal felszerelni — ezek a termelésből is kiesnének erre az időre — és ez már értékben is igen jelentős, kiteszi a beruházás értékét. Ha így számolunk, gyakorlatilag két év a megtérülési idő. — Ezek szerint másképpen is számolhatnánk még? — Természetesen. Közepes termés esetén a megtérülési idő 5-6 évre tehető. Ez a módszer gyakorlatilag évi 5-6 százalékos nyereséget képes produkálni, így többszörösen is bizonyítható létjogosultsága. — Milyen lesz a végső kép, a harmadik ütem megvalósulása után? — Tizenkét 30 köbméteres erjesztőkád, hat 20 köbméteres áz/tatókád és a bővítéssel plusz 10 száz köbméteres tároló lesz. Éppen ma érkezett meg két erjesztőkád, és két nagy tartályt is elhelyeztünk. — Miért éppen Aparhant lett a központi telep? — Kezdjük azzal, hogy az ötlet a miénk, mi indítványoztuk, a község pedig központi elhelyezkedésű, így ez az ésszerű megoldás. Az ide- szállítás költsége pedig igen gazdaságos. Az alapfeltételek pedig — út, villany, víz — már eleve adottak voltak, beruházásmentesen. — Hogyan sikerűit a telepítés? — Mindenütt jól sikerült véleményem szerint, időben és jó minőségben. Az idén a 400 hektár szőlőterület egynegyede termőre is fordult. Kerekes Ferenc a szőlőbe invitált bennünket, tényleg érdemes volt megnézni; a tőkék roskadoztak a tömött fürtök alatt, a terület igazi hozzáértő gazda kezének nyomait viselte. — Megvoltak a személyi és tárgyi feltételek is? — Nálunk igen, de gondolom mindenütt így van. Egy szőlész-borász mérnök irányítása mellett három technikus és harminc szakmunkás dolgozik. Az sem mellékes, hogy harmincán itt helyben szerezitek szakmunkás- bizonyítványt. — A kombinát megelégedéssel nyugtázta a munkát? — A megvalósítás során folyamatosan szakmai tanácsadásit végeztek, ellenőriztek bennünket és az eredménnyel elégedettek is. Az ütemtervet mindig teljesítettük. — Mikor lesz ennek a bornak hagyománya? — Völgységi borok „címszó” alatt szeretnénk ha hagyománya lenne, ezért is indítjuk a borokat versenyen, ahol elég szép sikerrel is szerepelnek. — Üj terveik is vannak? — Nagyobb volument is el tudunk képzelni, ami várhatóan 1987-ig meg is valósulhat. A teljes kiszerelésig szeretnénk elmenni, mert nagy hozamoknál — 15 tonna fölötti termésnél — ennek van nyeresége. A szőlő 10-12 évig felmenő ágban van intenzív termelési mód mellett is, a kifutási idő maximum 25-30 év, tehát gondoskodni kell az időben történő pótlásról. — Hogyan oszlanak meg a költségek ? — Az öt tag azonos terhet visel, ami 2 millió 472 ezer forintot jelent, ezen felül valószínű, hogy a Hosz- szúhegyi Mezőgazdasági Kombinát még 5,5 millió forintot fog biztosítani. Amíg a jelen feladatairól és a jövő elképzeléseiről beszélgettünk, az idő is megkönyörül rajtunk, a Nap kibújt a felhők közül, mintha csak fotós kollégámnak akart volna ezzel hízelegni. íme a mai ínséges beruházások idején is egy élő példa arra, hogyan lehet megfontoltan, okkal és céllal pénzt költeni úgy, hogy az hozzon is a konyhára. Ebben az esetben egy „ötös fogat” tagságának és a köz hasznára egyaránt. SZABÓ SÁNDOR Fotó: GOTTVALD KAROLY
