Tolna Megyei Népújság, 1985. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-28 / 228. szám

1985. szeptember 28. NÉPÚJSÁG 11 Mázsák eszi randevúja Évtizedes hagyománya im­már hazai művészeti éle­tünknek, hogy minden ősz­szel nagyszabású, ünnepi eseménysorozattal indul a fővárosban az új zenei-szín­házi évad, s hogy erre a né­hány hetes, programokban gazdag időszakra a zene-, színház-, film-, képző- és iparművészet, valamint a te­levízió és a rádió koncent­ráltabb művészi kínálattal készül. És régi tapasztalat, hogy a múzsák őszi rande­vúja során látható-hallható művészeti események összes­ségükben valamiképp jól ér­zékelhető, átfogó képet nyúj­tanak a következő évad színvonaláról; nem utolsó­sorban arról is, hogy miképp alakul, várhatóan mennyire lesz érdekes, izgalmas a vidé­ki helyszíneken is a művé­szeti élet kisugárzása. Az idei Budapesti Művé­szeti Hetek érdekessége, hogy ezúttal két vidéki kulturális centrum, Győr-Sopron vala­mint Zala megye is elhozza művészetét a fővárosba. Az előbbi a megye egyre virág­zóbb művészeti életének szinte teljes keresztmetsze­tét mutatja be a Győri Fil­harmonikus Zenekar, a Győ­ri Leánykar, a Győri Balett, a Kisfaludy Színház s a Győ­ri Ütőegyüttes néhány pro­dukciójával, Zala pedig a Zalaegerszegi Szimfonikus Zenekar hangversenyével, a Hevesi Sándor Színház két előadásával, a Zalai Tánc­színház bemutatójával, a Gö­cseji Gasztronómiai Napok­kal, továbbá néhány kiállí­tással érkezik Budapestre. Az ünnepélyes megnyitó napja az évek során kiala­kult hagyomány szerint szeptember 25-e, Bartók Bé­la halálának előestéje. Ezen a napon hosszú évek során a nagy zeneköltő műveiből összeállított koncertet vezé­nyelt két esztendővel ezelőtt bekövetkezett haláláig a ma­gyar zenei élet világhírű egyénisége, Ferencsik János. Az idei megnyitó est kar­mestere Doráti Antal volt, az ugyancsak Európa-szerte ismert dirigens, aki a Buda­pest Kongresszusi Központ­ban Bartók és Kodály egy- egy jelentős alkotását szó­laltatta meg a Magyar Álla­mi Hangversenyzenekar élén. A következő hat hét alatt olykor naponta két-három hangverseny is elhangzik a fővárosban, neves hazai és külföldi előadóművészek köz­reműködésével, s egyebek közt a szovjet kultúra napjai október 8-án kezdődő prog­ramjának keretében. Többek között olyan világhírű művé­szeket látunk vendégül, mint Rudolf Kerer és Vlagyimir Krajnyev zongoraművésze­ket, Liana Iszákadze hegedű­művésznőt, vagy Vaszilij Szinajszkij élvonalbeli szov­jet karmestert, és nem utol­sósorban a moszkvai Nagy Színház balettegyüttesét hat operaházi előadáson. A Ko­runk Zenéje sorozatban pe­dig, amelyben évente száza­dunk egy-egy kimagasló, élő zeneszerző egyéniségének szerzői estje köré csoporto­sulnak a koncertek, az idén a mai lengyel zeneművészet nagy alkotója, Krzysztof Penderecki látogat el hoz­zánk, és vezényli október 25-én saját műveit a Zene- akadémián. Mint minden évben, a mű­sort ezúttal is tarkítja né­hány olyan rendkívüli ese­mény, amely joggal vonhatja magára a hazai és külföldi közönség megkülönböztetett figyelmét. Ilyen egyebek közt a III. Nemzetközi Egyetemi és Főiskolai Zenei Találkozó, amelyben október 9—13. kö­zött Európa számos országá­ból érkező ifjúsági énekkar, s természetesen jó néhány hazai kórus műsorát hallhat­juk az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetemen, illetve a Magyar Nemzeti Galériában, a Budapesti Történeti Múze­umban s a Pesti Vigadóban. A kórusok további hangver­senyeket adnak Pest, Nóg- rád és Bács-Kiskun megye több városában is. Nem ke­vésbé figyelmet érdemlő az ebben az időszakban zajló Nemzetközi Mozgásművészeti Találkozó sem, amelynek színhelye a Budapesti Mű­szaki Egyetem lesz. És ha a rendezvényekre hazánkba látogató külföldi­ekre való tekintettel elsősor­ban a zene, a tánc és a kép­zőművészet egyetemes -nyel­vén megszólaló produkciók kerülnek is előtérbe ez idő alatt, mindamellett hazai színházi életünk is az őszi seregszemlére időzíti egy-egy bemutatóját. A korábbi Bu­dapesti Gyermekszínház pél­dául, amely az új évadtól Arany János Színház néven működik, november 1-én Shakespeare A két veronai nemes című darabjával lepi meg nézőit. Bemutatót lát­hatunk továbbá a Nemzeti Színházban, a Tizenkét dü­hös embert, a Várszínházban Tenessee Williams Macska a forró bádogtetőn című műve az újdonság, a Játékszínben pedig Szigeti József A vén bakancsos és a huszár című darabját mutatják be. A programsorozatban hazai és külföldi folklóregyüttese- ket, táncszínházakat látha­tunk még a továbbiakban, és több jelentős kiállítás, kép­zőművészeti tárlat nyitja meg kapuit látogatói előtt. A november 3-án végbe­menő Budapesti Művészeti Hetek az idén a fővárosunk­ban lezajló Európai Kulturá­lis Fórummal részben egybe­esik, s ezért a korábbiaknál gazdagabb. A magyar művé­szeti életnek’ egyik kétségte­lenül legrangosabb eseménye szinte teljes képet nyújt ön­magunk és Európa számára a mai magyar kultúra min­den területéről. Szomory György Új évad küszöbén A vidéki színházak tervei Soóky Andreával, a Műve­lődési Minisztérium színházi osztályának főelőadójával az idei évadról, a vidéki szín­házak terveiről, vendégsze­repléseiről beszélgettünk. — A műsorterveket lapoz­gatva úgy látjuk, hogy az idei színházi évadban gazdag vá­lasztékot kínálnak a színhá­zak. Mintegy 260 bemutatót számláltam össze vidéki szín­házaknál, s a műsoron lévő darabok száma meghaladja az ötszázat. Azt hiszem, ez nemzetközi viszonylatban is figyelemre méltó. Természe­tesen nem a mennyiség az el­sődleges, de a szerzők név­sorát tekintve sincs okunk a szégyenkezésre. A világiro­dalom jelentős alkotói, az ókori görögöktől napjainkig mind helyet kaptak a műsor­tervekben. Ezt az évadót — bár nincs semmiféle kerek évfordulója — akár Shakes- peare-évnek is mondhatnánk, olyan sok drámáját mutat­ják be a színházak. Csak egy­két példa: Debrecenben a Troilus és Cressida, Kapos­váron a Vihar, Veszprémben a Szeget szeggel, Békéscsabán a Szentivánéji álom színre- vitelét tervezik. — Mi a helyzet a magyar drámák bemutatóival ? — Ez valóban lényeges kérdés, hiszen egy ország­nak a színházi kultúráját a saját drámatermésének szí­nen tartása határozza meg. Nálunk a bemutatásra váró daraboknak közel a fele ma­gyar szerző műve, klasszikus, „félklasszikus” vagy ma élő szerző munkája. A Veszpré­mi Petőfi Színház műsorter­vében a kilenc bemutatott mű közül hat magyar darab szerepel. Műsorra tűzik Ta­mási Áron Tündöklő Jero­mos, Heltai Jenő Egy fillér, Aszlányi Károly Szélhámos kerestetik, Háy Gyula A ló, Vészi Endre Don Quijote utolsó kalandja és Molnár Ferenc Pál utcai fiúk című alkotását. Győrött Karinthy Ferenc új művének ősbemu­tatójára készülnek, és Szántó Péter első színpadi művét, az Ágyrajárókat mutatják be. Zalaegerszegen Háy Gyula Mohács című tragédiáját, és Jókai Mór művét, A kőszívű ember fiait tűzik műsorra. Szolnokon Déry Tibor Tanúk, Miskolcon Illyés Gyula Ke- gyenc, Békéscsabán Örkény István Forgatókönyv című művét viszik színre. Termé­szetesen a lista ennél jóval gazdagabb, említhettem volna Hernádi Gyula új művét, me­lyet Pécsett, Berkovics György drámáját, melyet Szolnokon, vagy Fábián László darabját, amelyet Miskolcon mutatnak be az évad során. A szocialista országok drá­matermése is kiemelt helyet kapott a műsortervben: bol­gár, cseh, román, horvát, sőt kínai szerző műve is bemu­tatásra vár. Kevesebb a kom­mersz, a bulvár darab, ehe­lyett értékes drámák, Ha­rold Pinter, Tennessee Wil­liams, Dürrenmatt, Edward Bond műveire készülnek a színházak. Hadd emeljem ki az orosz és szovjet szerzők műveinek műsorra tűzését. Több szín­ház tart Csehov-premiert, találkozhatunk a műsorter­vekben Goncsarov, Gogol, Turgenyev, Osztrovszkij, Gelman nevével. Színházaink két szovjet vendégrendezőt is meghívtak: Békéscsabán Anatolij Ivanov, a penzai Lunacsarszkij Színház fő­rendezője állítja színpadra Gogol Háztűznézőjét, Veszp­rémben Oleg Tabakov ren­dezi Goncsarov-Zorin Hét­köznapi történetét. Az idei évad kezdetére esik a Budapesti Művészeti Hetek és a Szovjet Kultúra Napjai rendezvénysorozata. A művészeti hetek alkalmá­ból Budapesten vendégszere­pei a zalaegerszegi és a —ő- ri társulat. Az előbbiek Ba­bel Húsvétját és Milne Mi­cimackóját, a győriek Pinter Régi idők című drámáját MŰVÉSZET adják elő, és fellép a fővá­rosban a Győri Balett is. A Szovjet Kultúra Napjai alkalmából hazánkba látogat a moszkvai Nagyszínház vi­lághírű balettegyüttese, ők a fővárosban és Győrben lép­nek a közönség elé, a moszk­vai Komszomol Színház mű­vészei pedig Budapesten és Debrecenben mutatkoznak be. Ugyancsak ennek az évad­nak a „krónikájához” tarto­zik egy új kezdeményezés: a Radnóti Miklós Színpad a Budapesti Tavaszi Fesztivál idején rendezi első országos kamaraszínházi találkozóját. Ezen a vidéki színházak ka­mara vagy kísérleti kamara­előadásait szándékozik be­mutatni. Nagyon örülnénk, ha ez a rendezvény létrejön­ne, hiszen az Országos Szín­házi Találkozón a vidéki színházak produkciói mellett az ilyen kamara jellegű elő­adások nem kapnak helyet. Kárpáti György Filmfesztivál Velencében Magyar sikerek — díj nélkül A Rekviem egy spanyol parasztért című nagy sikerű spa­nyol film egyik jelenete V'ittorio G ass man A gonosz hatalma című olasz filmal­kotásban Manapság jóval több a filmfesztivál, mint ahány ki­magasló értékű filmalkotás születik egy év alatt szerte a világban. Az úgynevezett közönségfilmeket elsősorban Cannes-ban mutatják be, a magvasabb társadalmi-politi­kai mondanivalójú produk­ciók a moszkvai, illetve a Karlovy Vary-i filmfesztivá­lok műsorait gazdagítják, s a kisebb filmseregszemlék is igyekeznek „csemegézni” a mind szőkébb választékból. Velence persze mégiscsak Velence! Az a film, amelyet az itteni előzetes zsűri elfo­gad, illetve meghív, már ki­tüntetve érezheti magát. Ezért is vesznek részt a be­mutatókon az alkotók — a filmek rendezői, operatőrjei, főszereplői —, hogy szemé­lyes megjelenésükkel adjanak nyomatékot filmjüknek, le­arassák az esetleges tapso­kat és szerepelhessenek — mint interjúalanyok — az olasz és a külföldi televíziók­ban. A magyar filmművészet 1932 — az első velencei fesz­tivál — óta szinte minden évben részt vesz a seregszem­lén. Itt nyert nagydíjat an­nak idején Szőts István Em­berek a havason című filmje, itt került a közönség elé — a többi között — Jancsó Miklós több műve, az idén pedig Bereményi Géza, az ismert író első önálló film­alkotása : A tanítványok, melynek ő volt az írója és egyben a rendezője is. A be­mutatón a film — amely az 1930-as évek második felé­ben játszódik — szép sikert aratott. A vetítés után Bere­ményi alig győzte megkö­szönni a tapsokat, gratulá­ciókat. Díjat sajnos mégsem kapott, de, — mint már emlí­tettük — komoly elismerést jelent, hogy meghívták erre a rangos művészeti vetélke­dőre. Rövidesen itthon a kö­zönség elé kerül, bizonyára a velenceihez hasonló siker­rel. A fasizmus felett aratott győzelem 40. évfordulója al­kalmából külön filmsoroza­tot is vetítettek Velencében. Ebben kapott helyet Gyön- gyössy Imre—Kabay Barna —Petényi Katalin magyar— NSZK közös produkcióban készült Add tudtul fiaidnak című dokumentumfilmje, amely egy deportálásból ha­zatért vidéki asszonyról szól, aki négy évtized után ellá­togat szülőfalujába. Találko­zik egykori barátaival és el­lenségeivel, emlékeivel és a mindent megszépítő jelen­nel ... Ebben a sorozatban nem osztottak díjakat, mint ahogy Gaál István Orfeusz és Euridike című új alkotását is versenyen kívül mutatták be, a díjkiosztás napján, egy műsorban a svájci Claude Goretta Orfeo című filmjé­vel. Nem véletlenül: mindkét film a közismert Orfeusz-le- genda sajátos filmváltozata, pontosabban Gluck, illetve Monteverdi operájának film­víziója. Orfeusz-vetélkedőnek a közönség volt az igazi nyertese. Bizonyára mindkét filmet a hazai mozik is rö­videsen műsorukra tűzik. A nagydíjat — közmegelé­gedésre — a francia Agnes Varda Sem tető, sem törvény című filmje nyerte. Egy fia­tal lány csavargásairól szól, találkozásairól különös embe­rekkel és szokatlan helyze­tekkel. Ami a film igazi ér­tékét adja, az a főszereplő, Sandrine Bonnaire egészen kiváló alakítása. A zsűri külön díját nyerte egy belga produkcióban ké­szült film, a Por. Érdekes, ezt is nő rendezte: Marion Hansel. Legfőbb értéke a francia Jane Birkin remek alakítása, egy dél-afrikai te­lepes lányának drámai alak­jában. Carlo Lizzani, a kitűnő olasz rendező Ebe mama cí­mű új alkotása nagy vihart kavart. Megtörtént esetet dolgoz fel: egy szinte dele­jes erővel rendelkező asszony cél nélkül vegetáló fiatalok­ból afféle kolostort szervez maga köré, amelynek ő a „pápája”. A gyönge jellemű fiatalok valóságos rabszol­gák Ebe mama birodalmá­ban, ahol mindennapos a vesszőzés, kikötés, éheztetés, megszégyenítés. Az asszonyt idén májusban ítélték tíz évi börtönre embertelen tetteiért, és lám, augusztus második felében már a közönség elé is került a róla szóló film. A vihar fő oka az volt, hogy Lizzani — egyesek szerint — kigúnyolja a vallási szertar­tásokat, és túlzottan natura­lista jeleneteket mutat be. Véleményünk szerint a film értékei mellett eltörpülnek a némi joggal bírált mozzana­tok, szívesen látnánk a mű­vet a hazai moziműsorban is. Velencében mutatták be először Arthur Miller nálunk is jól ismert színművének Az ügynök halálának amerikai filmváltozatát, Dustin Hoff- mannal a főszerepben. (Ná­Téri Sándor és Eszenyi Eni­kő, Gaál István versenyen kívül bemutatott Orfeusz és Euridike című filmjének fő­szereplői lünk annak idején Tímár Jó­zsef játszotta ezt a szerepet — mindmáig feledhetetlenül). Dustin Hoffmann bravúros alakítást nyújt a filmben, valódi koránál jóval öregebb­re maszkírozva. A szovjet filmművészet négy alkotással szerepelt a fesztiválon: kö­zülük a legnagyobb sikert az örmény Albert Mkrtcian If­júságunk tangója című re­mek vígjátéka aratta. Nem véletlen, hogy a női fősze­replője, Gál ja Novent nyer­te a legjobb női alakítás szá­mára kitűzött egyik külön díjat. Sorolhatnánk tovább a fesztiválon látott figyelemre méltó filmeket. Kóstolónak azonban talán ennyi is elég. Reméljük, hogy legtöbbjüket előbb-utóbb itthon is láthat­juk. Garai Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents