Tolna Megyei Népújság, 1985. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-28 / 228. szám
1985. szeptember 28. NÉPÚJSÁG 11 Mázsák eszi randevúja Évtizedes hagyománya immár hazai művészeti életünknek, hogy minden őszszel nagyszabású, ünnepi eseménysorozattal indul a fővárosban az új zenei-színházi évad, s hogy erre a néhány hetes, programokban gazdag időszakra a zene-, színház-, film-, képző- és iparművészet, valamint a televízió és a rádió koncentráltabb művészi kínálattal készül. És régi tapasztalat, hogy a múzsák őszi randevúja során látható-hallható művészeti események összességükben valamiképp jól érzékelhető, átfogó képet nyújtanak a következő évad színvonaláról; nem utolsósorban arról is, hogy miképp alakul, várhatóan mennyire lesz érdekes, izgalmas a vidéki helyszíneken is a művészeti élet kisugárzása. Az idei Budapesti Művészeti Hetek érdekessége, hogy ezúttal két vidéki kulturális centrum, Győr-Sopron valamint Zala megye is elhozza művészetét a fővárosba. Az előbbi a megye egyre virágzóbb művészeti életének szinte teljes keresztmetszetét mutatja be a Győri Filharmonikus Zenekar, a Győri Leánykar, a Győri Balett, a Kisfaludy Színház s a Győri Ütőegyüttes néhány produkciójával, Zala pedig a Zalaegerszegi Szimfonikus Zenekar hangversenyével, a Hevesi Sándor Színház két előadásával, a Zalai Táncszínház bemutatójával, a Göcseji Gasztronómiai Napokkal, továbbá néhány kiállítással érkezik Budapestre. Az ünnepélyes megnyitó napja az évek során kialakult hagyomány szerint szeptember 25-e, Bartók Béla halálának előestéje. Ezen a napon hosszú évek során a nagy zeneköltő műveiből összeállított koncertet vezényelt két esztendővel ezelőtt bekövetkezett haláláig a magyar zenei élet világhírű egyénisége, Ferencsik János. Az idei megnyitó est karmestere Doráti Antal volt, az ugyancsak Európa-szerte ismert dirigens, aki a Budapest Kongresszusi Központban Bartók és Kodály egy- egy jelentős alkotását szólaltatta meg a Magyar Állami Hangversenyzenekar élén. A következő hat hét alatt olykor naponta két-három hangverseny is elhangzik a fővárosban, neves hazai és külföldi előadóművészek közreműködésével, s egyebek közt a szovjet kultúra napjai október 8-án kezdődő programjának keretében. Többek között olyan világhírű művészeket látunk vendégül, mint Rudolf Kerer és Vlagyimir Krajnyev zongoraművészeket, Liana Iszákadze hegedűművésznőt, vagy Vaszilij Szinajszkij élvonalbeli szovjet karmestert, és nem utolsósorban a moszkvai Nagy Színház balettegyüttesét hat operaházi előadáson. A Korunk Zenéje sorozatban pedig, amelyben évente századunk egy-egy kimagasló, élő zeneszerző egyéniségének szerzői estje köré csoportosulnak a koncertek, az idén a mai lengyel zeneművészet nagy alkotója, Krzysztof Penderecki látogat el hozzánk, és vezényli október 25-én saját műveit a Zene- akadémián. Mint minden évben, a műsort ezúttal is tarkítja néhány olyan rendkívüli esemény, amely joggal vonhatja magára a hazai és külföldi közönség megkülönböztetett figyelmét. Ilyen egyebek közt a III. Nemzetközi Egyetemi és Főiskolai Zenei Találkozó, amelyben október 9—13. között Európa számos országából érkező ifjúsági énekkar, s természetesen jó néhány hazai kórus műsorát hallhatjuk az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, illetve a Magyar Nemzeti Galériában, a Budapesti Történeti Múzeumban s a Pesti Vigadóban. A kórusok további hangversenyeket adnak Pest, Nóg- rád és Bács-Kiskun megye több városában is. Nem kevésbé figyelmet érdemlő az ebben az időszakban zajló Nemzetközi Mozgásművészeti Találkozó sem, amelynek színhelye a Budapesti Műszaki Egyetem lesz. És ha a rendezvényekre hazánkba látogató külföldiekre való tekintettel elsősorban a zene, a tánc és a képzőművészet egyetemes -nyelvén megszólaló produkciók kerülnek is előtérbe ez idő alatt, mindamellett hazai színházi életünk is az őszi seregszemlére időzíti egy-egy bemutatóját. A korábbi Budapesti Gyermekszínház például, amely az új évadtól Arany János Színház néven működik, november 1-én Shakespeare A két veronai nemes című darabjával lepi meg nézőit. Bemutatót láthatunk továbbá a Nemzeti Színházban, a Tizenkét dühös embert, a Várszínházban Tenessee Williams Macska a forró bádogtetőn című műve az újdonság, a Játékszínben pedig Szigeti József A vén bakancsos és a huszár című darabját mutatják be. A programsorozatban hazai és külföldi folklóregyüttese- ket, táncszínházakat láthatunk még a továbbiakban, és több jelentős kiállítás, képzőművészeti tárlat nyitja meg kapuit látogatói előtt. A november 3-án végbemenő Budapesti Művészeti Hetek az idén a fővárosunkban lezajló Európai Kulturális Fórummal részben egybeesik, s ezért a korábbiaknál gazdagabb. A magyar művészeti életnek’ egyik kétségtelenül legrangosabb eseménye szinte teljes képet nyújt önmagunk és Európa számára a mai magyar kultúra minden területéről. Szomory György Új évad küszöbén A vidéki színházak tervei Soóky Andreával, a Művelődési Minisztérium színházi osztályának főelőadójával az idei évadról, a vidéki színházak terveiről, vendégszerepléseiről beszélgettünk. — A műsorterveket lapozgatva úgy látjuk, hogy az idei színházi évadban gazdag választékot kínálnak a színházak. Mintegy 260 bemutatót számláltam össze vidéki színházaknál, s a műsoron lévő darabok száma meghaladja az ötszázat. Azt hiszem, ez nemzetközi viszonylatban is figyelemre méltó. Természetesen nem a mennyiség az elsődleges, de a szerzők névsorát tekintve sincs okunk a szégyenkezésre. A világirodalom jelentős alkotói, az ókori görögöktől napjainkig mind helyet kaptak a műsortervekben. Ezt az évadót — bár nincs semmiféle kerek évfordulója — akár Shakes- peare-évnek is mondhatnánk, olyan sok drámáját mutatják be a színházak. Csak egykét példa: Debrecenben a Troilus és Cressida, Kaposváron a Vihar, Veszprémben a Szeget szeggel, Békéscsabán a Szentivánéji álom színre- vitelét tervezik. — Mi a helyzet a magyar drámák bemutatóival ? — Ez valóban lényeges kérdés, hiszen egy országnak a színházi kultúráját a saját drámatermésének színen tartása határozza meg. Nálunk a bemutatásra váró daraboknak közel a fele magyar szerző műve, klasszikus, „félklasszikus” vagy ma élő szerző munkája. A Veszprémi Petőfi Színház műsortervében a kilenc bemutatott mű közül hat magyar darab szerepel. Műsorra tűzik Tamási Áron Tündöklő Jeromos, Heltai Jenő Egy fillér, Aszlányi Károly Szélhámos kerestetik, Háy Gyula A ló, Vészi Endre Don Quijote utolsó kalandja és Molnár Ferenc Pál utcai fiúk című alkotását. Győrött Karinthy Ferenc új művének ősbemutatójára készülnek, és Szántó Péter első színpadi művét, az Ágyrajárókat mutatják be. Zalaegerszegen Háy Gyula Mohács című tragédiáját, és Jókai Mór művét, A kőszívű ember fiait tűzik műsorra. Szolnokon Déry Tibor Tanúk, Miskolcon Illyés Gyula Ke- gyenc, Békéscsabán Örkény István Forgatókönyv című művét viszik színre. Természetesen a lista ennél jóval gazdagabb, említhettem volna Hernádi Gyula új művét, melyet Pécsett, Berkovics György drámáját, melyet Szolnokon, vagy Fábián László darabját, amelyet Miskolcon mutatnak be az évad során. A szocialista országok drámatermése is kiemelt helyet kapott a műsortervben: bolgár, cseh, román, horvát, sőt kínai szerző műve is bemutatásra vár. Kevesebb a kommersz, a bulvár darab, ehelyett értékes drámák, Harold Pinter, Tennessee Williams, Dürrenmatt, Edward Bond műveire készülnek a színházak. Hadd emeljem ki az orosz és szovjet szerzők műveinek műsorra tűzését. Több színház tart Csehov-premiert, találkozhatunk a műsortervekben Goncsarov, Gogol, Turgenyev, Osztrovszkij, Gelman nevével. Színházaink két szovjet vendégrendezőt is meghívtak: Békéscsabán Anatolij Ivanov, a penzai Lunacsarszkij Színház főrendezője állítja színpadra Gogol Háztűznézőjét, Veszprémben Oleg Tabakov rendezi Goncsarov-Zorin Hétköznapi történetét. Az idei évad kezdetére esik a Budapesti Művészeti Hetek és a Szovjet Kultúra Napjai rendezvénysorozata. A művészeti hetek alkalmából Budapesten vendégszerepei a zalaegerszegi és a —ő- ri társulat. Az előbbiek Babel Húsvétját és Milne Micimackóját, a győriek Pinter Régi idők című drámáját MŰVÉSZET adják elő, és fellép a fővárosban a Győri Balett is. A Szovjet Kultúra Napjai alkalmából hazánkba látogat a moszkvai Nagyszínház világhírű balettegyüttese, ők a fővárosban és Győrben lépnek a közönség elé, a moszkvai Komszomol Színház művészei pedig Budapesten és Debrecenben mutatkoznak be. Ugyancsak ennek az évadnak a „krónikájához” tartozik egy új kezdeményezés: a Radnóti Miklós Színpad a Budapesti Tavaszi Fesztivál idején rendezi első országos kamaraszínházi találkozóját. Ezen a vidéki színházak kamara vagy kísérleti kamaraelőadásait szándékozik bemutatni. Nagyon örülnénk, ha ez a rendezvény létrejönne, hiszen az Országos Színházi Találkozón a vidéki színházak produkciói mellett az ilyen kamara jellegű előadások nem kapnak helyet. Kárpáti György Filmfesztivál Velencében Magyar sikerek — díj nélkül A Rekviem egy spanyol parasztért című nagy sikerű spanyol film egyik jelenete V'ittorio G ass man A gonosz hatalma című olasz filmalkotásban Manapság jóval több a filmfesztivál, mint ahány kimagasló értékű filmalkotás születik egy év alatt szerte a világban. Az úgynevezett közönségfilmeket elsősorban Cannes-ban mutatják be, a magvasabb társadalmi-politikai mondanivalójú produkciók a moszkvai, illetve a Karlovy Vary-i filmfesztiválok műsorait gazdagítják, s a kisebb filmseregszemlék is igyekeznek „csemegézni” a mind szőkébb választékból. Velence persze mégiscsak Velence! Az a film, amelyet az itteni előzetes zsűri elfogad, illetve meghív, már kitüntetve érezheti magát. Ezért is vesznek részt a bemutatókon az alkotók — a filmek rendezői, operatőrjei, főszereplői —, hogy személyes megjelenésükkel adjanak nyomatékot filmjüknek, learassák az esetleges tapsokat és szerepelhessenek — mint interjúalanyok — az olasz és a külföldi televíziókban. A magyar filmművészet 1932 — az első velencei fesztivál — óta szinte minden évben részt vesz a seregszemlén. Itt nyert nagydíjat annak idején Szőts István Emberek a havason című filmje, itt került a közönség elé — a többi között — Jancsó Miklós több műve, az idén pedig Bereményi Géza, az ismert író első önálló filmalkotása : A tanítványok, melynek ő volt az írója és egyben a rendezője is. A bemutatón a film — amely az 1930-as évek második felében játszódik — szép sikert aratott. A vetítés után Bereményi alig győzte megköszönni a tapsokat, gratulációkat. Díjat sajnos mégsem kapott, de, — mint már említettük — komoly elismerést jelent, hogy meghívták erre a rangos művészeti vetélkedőre. Rövidesen itthon a közönség elé kerül, bizonyára a velenceihez hasonló sikerrel. A fasizmus felett aratott győzelem 40. évfordulója alkalmából külön filmsorozatot is vetítettek Velencében. Ebben kapott helyet Gyön- gyössy Imre—Kabay Barna —Petényi Katalin magyar— NSZK közös produkcióban készült Add tudtul fiaidnak című dokumentumfilmje, amely egy deportálásból hazatért vidéki asszonyról szól, aki négy évtized után ellátogat szülőfalujába. Találkozik egykori barátaival és ellenségeivel, emlékeivel és a mindent megszépítő jelennel ... Ebben a sorozatban nem osztottak díjakat, mint ahogy Gaál István Orfeusz és Euridike című új alkotását is versenyen kívül mutatták be, a díjkiosztás napján, egy műsorban a svájci Claude Goretta Orfeo című filmjével. Nem véletlenül: mindkét film a közismert Orfeusz-le- genda sajátos filmváltozata, pontosabban Gluck, illetve Monteverdi operájának filmvíziója. Orfeusz-vetélkedőnek a közönség volt az igazi nyertese. Bizonyára mindkét filmet a hazai mozik is rövidesen műsorukra tűzik. A nagydíjat — közmegelégedésre — a francia Agnes Varda Sem tető, sem törvény című filmje nyerte. Egy fiatal lány csavargásairól szól, találkozásairól különös emberekkel és szokatlan helyzetekkel. Ami a film igazi értékét adja, az a főszereplő, Sandrine Bonnaire egészen kiváló alakítása. A zsűri külön díját nyerte egy belga produkcióban készült film, a Por. Érdekes, ezt is nő rendezte: Marion Hansel. Legfőbb értéke a francia Jane Birkin remek alakítása, egy dél-afrikai telepes lányának drámai alakjában. Carlo Lizzani, a kitűnő olasz rendező Ebe mama című új alkotása nagy vihart kavart. Megtörtént esetet dolgoz fel: egy szinte delejes erővel rendelkező asszony cél nélkül vegetáló fiatalokból afféle kolostort szervez maga köré, amelynek ő a „pápája”. A gyönge jellemű fiatalok valóságos rabszolgák Ebe mama birodalmában, ahol mindennapos a vesszőzés, kikötés, éheztetés, megszégyenítés. Az asszonyt idén májusban ítélték tíz évi börtönre embertelen tetteiért, és lám, augusztus második felében már a közönség elé is került a róla szóló film. A vihar fő oka az volt, hogy Lizzani — egyesek szerint — kigúnyolja a vallási szertartásokat, és túlzottan naturalista jeleneteket mutat be. Véleményünk szerint a film értékei mellett eltörpülnek a némi joggal bírált mozzanatok, szívesen látnánk a művet a hazai moziműsorban is. Velencében mutatták be először Arthur Miller nálunk is jól ismert színművének Az ügynök halálának amerikai filmváltozatát, Dustin Hoff- mannal a főszerepben. (NáTéri Sándor és Eszenyi Enikő, Gaál István versenyen kívül bemutatott Orfeusz és Euridike című filmjének főszereplői lünk annak idején Tímár József játszotta ezt a szerepet — mindmáig feledhetetlenül). Dustin Hoffmann bravúros alakítást nyújt a filmben, valódi koránál jóval öregebbre maszkírozva. A szovjet filmművészet négy alkotással szerepelt a fesztiválon: közülük a legnagyobb sikert az örmény Albert Mkrtcian Ifjúságunk tangója című remek vígjátéka aratta. Nem véletlen, hogy a női főszereplője, Gál ja Novent nyerte a legjobb női alakítás számára kitűzött egyik külön díjat. Sorolhatnánk tovább a fesztiválon látott figyelemre méltó filmeket. Kóstolónak azonban talán ennyi is elég. Reméljük, hogy legtöbbjüket előbb-utóbb itthon is láthatjuk. Garai Tamás