Tolna Megyei Népújság, 1985. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-24 / 224. szám
1985. szeptember 24. 4 rtÉPÚJSÁG Moziban Tévénapló A magyar nép nevében Róna Péter, A magyar nép nevében című dokumentumfilmjét mintegy húsz néző látta a múlt héten Szekszárdion, és ez elszomorító helyzet. Másnap már nem is játszották, helyette iskolamozi ment a Panoráma filmszínházban. Sürgősen hozzá kell tennem, hogy a vállalat szempontjából helyesen. Még a nézőik szempontjából is célszerűbb ötszáz kisgyereknek filmet vetíteni, mint 10—15 felnőttnek, hiszen a gyerekekből kell kinevelni a későbbi közönséget és ezt csak jó filmekkel lehet megtenni. Kár viszont, hogy a Szá- lasi-perről szóló film nem jutott el azokhoz, akik nézői lehettek volna. Nyilván érdekelhette volna a film azokat, akiknek a korról személyes élményei vannak. Ritka dolog, ha az ember fiatalkori önmagát, személyes átélését szembesítheti a közel negyven évvel későbbi, már történelmi megítéléssel. Az említett korosztálynál fiatalabbak számára pedig „élő történelem” lehetett volna, amelyből képet kapnak Magyarország háborús szerepéről és a történelem szereplőiről, Szálasitól kezdve egészen az őt vádoló népgyűlésig. Egyet lehet érteni a film jelzésével, hogy 14 éven aluliaknak nem ajánlott, azon felül viszont kimondottan ajánlatos lenne megnézni a filmet annak ellenére, hogy a televízióban, más filmekben már sok dokumentumrészlet látható volt a háborús bűnösök hazahozataláról és a népbíróság tárgyalásáról. A rádió is többször felhasználta a népügyész beszédének részleteit. így együtt viszont most először láthatók a dokumentumok. Tulajdonképpen meglepő, hogy a középiskolák történelemtanárai nem figyeltek fel erre a filmre. Mindezt azért érdemes megírni, mert a filmet még játsszák a megyében, sőt később is visszakérheti, akár egy-egy középiskola is. A jelen helyzetben senki sem kárhoztatható a nézőszám alakulása miatt, ugyanis a Nagyvilág mozi nem működik, ezért a „nagymoziban” délután fél négykor tudják csupán vetíteni a „kismozi” műsorát. Nyilvánvaló, hogy amelyik film ötven nézőt vonz egyszerre, azt drága dolog egy ötszáz helyes moziban vetíteni. A felnőttek többsége viszont délután fél négykor dolgozik. Volt kísérlet korábban, más filmmel az éjszakai vetítésre is, de az is természetes, hogy nem mindenki vehető rá erre sem. Most csak egy nagy mozi van Szekszárdon, pedig ma a filmforgalmazásnak már csak egy útja képzelhető el és ez a rétegmozizás, függetlenül attól, hogy ezt klubmozinak, társadalmi filmforgalmazásnak, tematikus sorozatnak, óvoda, diszkó, vagy iskolamozinak hívják. A dolog lényege mindenképpen az, hogy a nézők meghatározott rétegéhez, csoportjához kell eljuttatni azt a filmet, amiért hajlandó fizetni. Helyenként nem keveset. Ebben a hónapban például sok volt a nagyközönséget vonzó ismétlés, mindenféle felárral. A Jedi visszatér című szuperprodukcióra például még a 18. sorban is 36 forint volt a helyár. Nem tudom, mit csinált az a szülő, akinek három gyereke óhajtotta megnézni az „űrkrimi”-soro- zat mindkét, e hónapban ismételt darabját. IHÁROSI IBOLYA Készülő tv-dokumentumlilmek Könyv Nők (és férfiak) Hiedelmek - tények - távlatok Sokakban és gyakran felmerülő dilemma, hogy vajon létezik-e egyáltalán nőkérdés, s vajon csak nőkér- dés létezik-e kétnemű társadalmunkban? A nőkérdésként megfogalmazott problémák nem férfiproblémák-e egyúttal, s a férfiak vajon nem szenvednek-e a nőemancipáció rájuk nézve hátrányos következményei, tői? Megfogalmazódnak, megfogalmazódhatnak-e fér. fiproblémák a mai magyar társadalomban, vagy a nők számláján az utóbbi évtizedekben felhalmozódott eredmények árnyékában felgyülemlett férfiveszteségek nem tudatosodtak még? A kötet szerzői azt vallják, hogy amikor nőkről beszélünk, akkor férfiakról is beszélünk, a nőproblémák egyúttal férfiproblémák is. A kétnemű társadalom munkamegosztási viszonyainak alakulása mindkét nem helyzetét érinti, annak minden lényeges pontján megfogalmazható férfiak és nők nyereségeinek és veszteségeinek mérlege. A kötet tanulmányaiban a nőkérdések hátterében minduntalan ott felesel az emberiség másik fele, a férfi. Biológusok, orvosok, szociológusok és közgazdászok elemzik, hogy mi. ben és miért különbözik egymástól a Nő és Férfi, s rámutatnak, hogy a munka- megosztás változásának sodrásában felismert és kevésbé felismert konfliktusokkal küzd a kétnemű ember nő és férfi tagja egyaránt. A biológiai és a társadalmi tényezők kölcsönhatásával foglalkozó tanulmányok következtetései egybecsengenek: férfi és nő egymásra- utalt, magatartásukat biológiai és társadalmi tényezők alakítják. Ezek kölcsönös összefüggéseinek ismerete egyaránt fontos az egyéni és a családi kapcsolatok javítása, a szocializáció zavarainak kiküszöbölése és a munkaerő hatékony felhasználása miatt is. A könyv a Kossuth Kiadónak a Magyar Nők Országos Tanácsával közös kiadása. Távoli országok kultúrájából, politikai és társadalmi életéből is ízelítőt adnak azok a dokumentumfilmek, amelyeket a napokban készítenek a televízió forgatócsoportjai. A festői Görögországot, Mikisz Theodorakisz világát mutatja be az a szubjektív hangú dokumentumfilm, amely a görög televízióval, koprodukcióban készül. Az 50 perces összeállításban a neves muzsikus kalauzolja el a televíziónézőket azokra a helyekre, amelyek számára Görögországot jelentik, s amelyek életének meghatározó helyszínei, zenéjének inspirativ gyökerei. Egy másik görög alkotóról, az 1948 óta Mgyarországon élő szobrászművészről, Papa- krisztosz Andreaszról készül a televízió portréfilmje. Az Az Iráni Iszlám Köztársaságnak az iszlám forradalom utáni életét bemutató fotó- kiállítás nyílt hétfőn a Mar. czibányi Téri Művelődési Gyakorló szülőként ezektől a hetektől kezdve van szerencsém át- és megélni mindazon nehézségeket, amelyekkel akkor találkozik egy szülő, amikor iskoláskorú gyermeke dögnehéz táskájával átlépi az iskola kapuját. Természetesen én, és a hasonló korú szülők nagy része nem azzal tölti gyermekével a szabadidőt, hogy az iskolákat sújtó demográfiai robbanás szakaszairól, a középiskolába majdan tömegesen menő gyermekek elhelyezési körülményeiről tárgyaljon. A gyakorlás leszűkül a párhuzamos, az egyenes meg a hullámos vonal szakszerű raj- zára és némi kis halmazelméletre. Az elmúlt pénteken a Kossuthon Incze Zsuzsa e témáról szóló riportjának hallgatása győzött meg, hogy az oktatáspolitikáért felelős szakemberek és intézmények vezetői a fenti körülmények, kel nem számoltak jó előre. A mindig érdeklődő, jó alkotó az utóbbi időben nemcsak Szentendrén, hanem Görögországban is dolgozik, s így kapcsolódik újra a görög művészeti élethez is. Életét, munkásságát, elkészült műveit mutatja be a műsor. Az MTV Natura szerkesztősége és a görög televízió közös produkciója lesz az Atlantis nyomában című film, amelynek forgatókönyve elsősorban magyar szakértők munkája alapján jött létre. Geológiai, vulkanikus maradványok, elsüllyedt városok és települések bemutatásával próbálnak a film készítői visszanyúlni az időszámítás előtti időkbe. Üjabb epizódja készült el a napokban Róbert László Tisztelendők című sorozatának. A műsor forgatócsoportja ezúttal Nicaraguában járt. Központban. A tárlatot Ali Akbar Farazi, az Iráni Iszlám Köztársaság budapesti nagykövete nyitotta meg. kvalitású fiatal riporternö anyagának első részében — amikor is a művelődési miniszterhelyettessel beszélt — már a hallgató szívébe lopta magát, mert nem volt rest ezt a kényes kérdést azon melegében az illetékes tárca szakmai irányítójának feltenni. S a válasz, amit kaptunk Gazsó Ferenctől, a fáziskésés beismerésén felül, információjában sokrétűbb volt. Toldozgatni és foldozgatni kénytelen oktatáspolitikánk, mert — technikai feltételeiben, tantermeiben — legalább húszéves késést kell behoznia. Már akkor is késésben volt a kulturált körülmények megteremtésében és a tanulólétszám nyugodt elhelyezésében, amikor országosan nagy tömegben kezdtek neki az iskolák építésének. Az új tantermek az akkor meglévő iskoláskorú gyermekek elhelyezését szolgálták. Az csak egy következő lépés lett volna, hogy azt is meggondolják, ami Grafikák, festmények, plasztikák Amatőr képzőművészek bemutatója Szekszárdon Szekszárdon a városi KISZ- bizottság Béla téri székházában látható az ifjúmunkásnapok keretében megnyílt képzőművészeti bemutató. A grafikák, festmények és plasztikák több térben, helyiségben történő tudatos elkülönítése erénye a kiállítás rendezésének. Nem értékbeli elválasztásról, valamilyen megkülönböztetésről van szó, hanem érzelmi, hangulati, tartalmi és formai elemek csoportosításáról. Fetzer Ernő, Imre Márton, Kemp Zsuzsa, L. Kocsis Jolán. Minker Tibor színes akvarelljei, ceruzarajzai a tanulmányok igényességével jelenítenek meg tájat, utcarészletet, emberi arcot. Borsodi Barna Zsolt szerkesztett grafikái, Koch Attila olajnyomatai, Gábori Sándor pasztell- finom rajzai már egy érettebb alkotói múltról tanúskodnak. Krémer Miklós. Németh István terrakotta-, fa- és márványplasz- tikái-ban — csakúgy mint többi társuknál — a tehetség és a munka szerencsés aránya igazolódik. A Tolna megvei amatőr kéo- zőművészek közel másfél évtizede ösztönző támogatást kannak a KISZ megyei bizottságától. Ennek egyik formája az ilyen bemutatkozási lehetőségek biztosítása. — dkj — most már feszítő tény, hogy napjainkban 250 ezerrel több olyan általános iskolás gyermek tanul az iskolapadokban, aki egyszer középiskolába érik. Incze Zsuzsa korrekt és körültekintő riportjából a szülő megtudhatta azt is, hogy milyen kényszermegoldásokat alkalmaznak mostanság Budapesten. Bölcsődéből lesz iskola, általános iskolából pedig fiók-, vagy önálló gimnázium. Ennél a témánál sajnálatomra vargabetűt írt a szerkesztő. Mert külön, más adásba való témaként gabalyodott bele a fiókglmnázium és az anyagimnázium önállóságának kérdésébe. Mindezek ellenére érdemes volt megtudni a rádióból, hogy létezik egy terv — pénz ugyan kevésbé! — a helyzet távlati megoldására. Fiam most első osztályos. Van még nyolc évem, hogy megtudjam az igazságot. szűcs Iráni kiállítás Rádió Van fiók-, meg anya-, de hol az iskola? Vendégségben Illyés Gyulánál Minden írói hagyaték tartogat meglepetést. Arany hátrahagyott „iratait" fia négy vaskos ikötetben adta ki, Kosztolányi után kötetek sora maradt, de arra is tudunk példát, mint Franz Kafka esetében, amikor az egész életmű csak hagyatékként jelenik meg. A technika jóvoltából egy eladdig ismeretlen hagyaték is felszínre kerül, az író legközvetlenebb személyes megnyilatkozása, jelenléte testi valójában, iszavai, amiket nem a papírra bízott, hanem az élőbeszédre, s halála után is otthonába invitál, hogy vele lehessünk, halhatatlanságának személyre szóló bizonyságaként. A tv-beszélgetés tulajdonképpen a legintimebb műfaj, s Illyés Gyula hagyatéka, bár csak sejtjük gazdagságát, ebből a szempontból is sok meglepetést tartalmaz. Mint az a beszélgetés ‘is, ami a „Cimboraság” című műsor ikeretében zajlott le, s amit 1983 májusában vetítettek először. Illyés ekkor már nem élt, valószínűleg utolsó felvételeinek egyike volt ez, s ma is oly elevenen hat, hogy személyes jelenlétének varázslata alól nem tudjuk kivonni magunkat. Fiatalságáról beszélt a fiataloknak É. Szabó Márta okos kérdéseire, s a rácegresi gyerekkor boldogsága járta át ^szavait, sőt a Puszták népe keletkezéséről is elárult sok mindent, szerényen a pusztaiakra hárítva minden érdemet, mert ő csak lejegyezte szavaikat. Másról is volt szava, megszívlelendő. Saját emlékei közül a barátságot emelte ki, mint a gyermekkor nagy élményét, iMindig komolyan vette: amikor 60. születésnapját ünnepeltük Rácegresen, a régi barátokat kereste, s szívből örült, hogy Tóth juhászék vendége lehetett. Ma a gyermekkori barátságok is tűnőben vannak, ritka jelenség az életre szóló barátság, s még a sport is elidegenít, figyelmeztetett, mert a játékban csak azok wehetnek részt, akik a pályán vannak, a többiek nézők csupán. Mit üzen a fiatalságnak? — a beszélgetést befejező kérdés meglehetősen szabványos, de ekkor, midőn maga is úgy érezte, „a Semmi közelit", különös jelentőséget kapott. Miként a válasz is. „Üdvözlöm a jövő generációt" — mondta, .mi pedig arra gondolhattunk, hogy nagy .távlatokhoz szokott tekintete ekkor is a fiatalokat kereste. A Nyugat Fogalom volt csaknem négy évtizeden át, pedig Babits idején 7—800 példányban jelent meg csupán, de a Nyugatban megjelenni egyenlő volt taz irodalmi lo- vaggáütéssel. A modern magyar irodalom nem képzelhető el nélküle, három nemzedék munkásságát fogta át, s tekintélyét nem 'ingatta ‘meg semmi. A szerzők sora Adytól Weöresig, Vas Istvánig ível; irodalmunk egyik legtermékenyebb korszaka. Mensáros László a lehetetlenre vállalkozott, amikor ennek keresztmetszetét próbálta 40 percben bemutatni, versben, prózában, néhány ide nem is illő sanzonban. A válogatás sem szerencsés, mert Heltai Jenőnek például alig volt köze a Nyugathoz, Ignotus yagy_ Nagy Endre irodalmi jelentősége pedig aligha mérhető Tóth Árpád vagy az ugyancsak kimaradt Illyés munkásságával. Így a cím megtévesztő, a válogatást inkább az önkény, mint a megfontolás jellemezte. Pedig ia szándék mégiscsak az volt, hogy a Nyugatot idézze fel a műsor, másként miért került volna bele Fenyő Miksa irodalomtörténeti fontosságú visszaemlékezése? Egyébként is volt okunk a fanyalgásra, Mensáros önmaga színvonalát csak ritkán érte el, az olyan rendezői fogás pedig, hogy amikor a Bristol ikávéházról van szó, fölemel egy kávéscsészét, leleménynek alig nevezhető. Nagy szükség van az irodalmi műsorokra, hisz egyre több szó esik arról, hogy az irodalom elvesztette jelentőségét, az olvasási kedv is apadóban. De ahhoz, hogy egy műsor hatásos legyen, sok minden kell, omit itt mégiscsak nélkülöztünk. Cs. L. Az a legény, aki állja! Szeretném \hinni, hogy nemcsak a szakmabeliek és a mesterséghez közelállók érdeklődését váltotta ki Hárs György szerkesztő-riporternek az a filmje, ami „.. .mert olyan érdekes!" címmel hat huszonéves újságírót mutatott be Bernáth László, Faragó Vilmos, Váncsa István újságírók és Nemes György író közreműködésével. Szót kapott a pályaválasztásról nyilatkozókhoz korban közel álló Polgár Tibor pszichológus is, aki a mesterek korosztályát képviselőkkel egybehangzóan igyekezett legalább jelezni, hogy az újságíró-pálya túl az érdekességén a legnehezebb pályák egyike. Kívülről ugyanis mást mutat, mint amilyen elkötelezettséget, emberpróbáló hivatástudatot, apad- hatalan megújulási készséget követel — belül. Gondolom la nézők sokaságának tetszettek a fiatalos megnyilatkozások, melyek azt tanúsították, hogy a hat pályakezdő újságíró tele van jó és szép tervekkel, elhatározásokkal. E sorok írójának azonban — s gondolom a képernyő előtt ülő pályatársak közül soknak — egy valami nagyon nem tetszett, de erről nem a riporter-szerkesztő tehet, |hanem az „érdekes" pályához oly igen „vonzódó” fiatalok. Majd mindegyikük szeme ott van ugyanis a lehetséges egérúton, az újabb pályamódosításon. Ha nem taz jön be, amit várnak, veszik a kalapjukat és más foglalkozás után néznek, vagy maradnak az eredetinél; ki visszamegy tanítani, ki könyvtárosnak, ki pedig a kezdő újságírónál háromszor, négyszer többet kereső itaxisnak. A pszichológus fogalmazta meg, hogy az újságíró szüntelen felpörgetettsége miatt rablógazdálkodást folytat energiakészletével, hiszen pályafutása során nem szűkülhet, csak tágulhat, mélyülhet a munkájához alapvetően szükséges kapcsolatrendszer és érdeklődése sem hányhat ki. Ez ibizony embernyüvövé teszi a mesterséget, nem szólva a napi konfliktusokról stresszhatásokról. A dolog lényege: az a legény, aki állja. — óa — Szálas! Ferenc a népbíróság előtt
