Tolna Megyei Népújság, 1985. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-19 / 220. szám

1985. szeptember 19. NÉPÚJSÁG 3 Szovjet próbapályán tesztelik az új Ikarusokat Tanévkezdés, 1985/86. Hol, hogyan, milyen körülmények között? Tárgyi feltételek az iskolákban Decsi kisdiákok útban az iskola felé A Szovjetunióban az Au­tóipari Tudományos Kutató- intézet (NAMI) különleges pol'igon próbapályáin már tesztelik az új, Ikarus-gyárt. mányú városi autóbusz pro­totípusát, s a járművek nem. sokára megjelennek több szovjet nagyváros útjain is, ahol a szélsőséges időjárási viszonyok között kell helyt­állniuk. A berlini közleke­dési vállalattal kötött meg­állapodás alapján rövidesen az NDK-ban is alapos pró­báknak vetik alá a jármű­vet. Ez a két szocialista or­szág az autóbuszgyár leg­nagyobb megrendelője, éven­te több ezer Ikarus-buszt Befejeződtek a földtani ku­tatások az Ajka II. elnevezé. sű szénlelőhelyen. A felada­tot a Veszprémi Szénbányák Vállalat megbízásából az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat és az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet szakemberei oldották meg. Káptalanfa, Gyepükaján és Csabrendek község térségé­ben együttesen 52 ezer mé­ter kutatófúrást végeztek. Ezekkel és a geofizika mód­szereivel megállapították, hogy az említett területen a kibányászható szén mennyi­sége meghaladja a 100 mil­lió tonnát, a minősége jobb, mint az ajkai medencében ma bányászható széné. A 70 százalékban erőművi, 30 szá­zalékban pedig lakossági fel- használásra alkalmas szén átlagban 500—600 méteres mélységben, vastag szelvé­nyekben helyezkedik el, te­hát korszerű technológiával gazdaságosan kitermelhető. Négymi llió-kilencszázezer forint értékű energiát, 3,5 millió forint értékű import­ból származó segédanyagot és alkatrészt takarítottak meg az év végéig tartó kongresszusi—felszabadulási munkaverseny eddigi szaka­szában a Szabadegyházi Szeszipari Vállalat dolgozói. A kollektíva egyebek között azt vállalta, hogy a minő­ség további javításával nö­veli az exportképes termékek arányát és mennyiségét, az importból származó alkatré­szek és segédanyagok hazai­val való helyettesítésével pe­dig csökkenti a kiadásokat. vesznek, egyelőre még a 200-as típuscsalád tagjait, de valószínűleg már jövőre — ha a tesztelések sikeresnek bizonyulnak — a 400-as tí­pusból is rendelhetnek a kö­vetkező évekre. Itthon né­hány hete a fővárosban a 16-os járat vonalán és Pé­csett járatják próbaúton a jövő városi autóbuszait. A mátyásföldi Ikarus- gyárban elmondták: az év végéig tíz ilyen új típusú buszt szerelnek össze, 1986- ban pedig, a gyár termelési programja szerint hatvanat. Jelenleg a szériagyártást ké­szítik elő. Az automatikus gyártósorokat fokozatosan A kutatók megállapításai alapján még az idén meg­kezdik az új bánya terve­zését, várhatóan 1987-ben pe­dig az első akna mélyítését is. Az új bánya előrelát­hatóan 1995-ben kezdi meg a termelést. Az Ajka II. lelőhely ku­tatása 1982-ben kezdődött, és a hazai szénbányászat tör­ténetében rekordidő alatt fejeződött be. A gyorsított kutatásra azért volt szükség, mert a már több mint 100 éve művelt ajkai bányák szénkészlete kimerülőben van. A régi bányászkodás során otthagyott szén felku­tatásával, a korábban gaz­daságtalanul kitermelhető- nek ítélt készletek felszínre hozásával és más módsze­rekkel is már csak 1995-ig tudják meghosszabbítani az élettartamukat. Az új bánya hosszú időre biztosítja az aj­kai szénmedence több ezer bányászának foglalkoztatá­sát. Mindezeket valóra váltották, sőt, túl is teljesítették. A ta­karmányüzemben dolgozók a minőség további javításá­val elérték, .hogy az idén, már a pelletbakarmánynak a fele, a héjastakarmánynak pedig száz százaléka külföl­dön talál gazdára. Az izocu- korgyárban dolgozók a ter­vezettnél 10 ezer tonnával több izocukrot gyártottak, azért, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű alapanyagot tudjanak bizto­sítani az Aszári Keményítő- gyárnak a kristályos szőlőcu­kor és a keményítőszörp ké­szítéséhez. állítják át, készítik az új buszelemek előállításához szükséges sajtolóeszközöket és más szerszámokat. Gyors ütemben készülnek fel az új részegységek sorozatgyártá­sára az Ikarus hazai koope­rációs partnerei is, köztük az alvázakat gyártó Csepel Autógyár és a nagyobb tel­jesítményű motorokat, vala­mint főegységeket készítő Magyar Vagon, és Gépgyár. Az Ikarusban azt is el­mondották, hogy a távolsá­gi járatokra tervezett, ugyan­csak új, 300-as típusok mo­delljei még csak kísérleti jellegűek, szériagyártásukra egyelőre nem Ikerül sor. Családi ház - egységcsomagban Hazánkban még ismeret­len építőelem gyártását kezd­te meg egy NSZK-ból vásá­rolt licenc alapján és egy­másai társulva a sárisápi Űj Élet Tsz, a dömsödi Építő­ipari Szövetkezeti Vállalat, valamint a Budapesti 43-as Állami Építőipari Vállalat. Az új építőanyag pehely­könnyű, mert alapanyaga polistirolgyöngy, amelyet vegyszerrel is dúsítanak, hogy védjék a rágcsálók el­len .A különböző méretű hungarocell-elemek a Le- go-játék módjára összeil- leszthetők, egymáshoz kap­csolhatók. Belsejük üreges, ahová összeállításuk után híg betont kell tölteni. Az új építőelemeket egy­ségcsomagban árusítja majd a gazdasági társaság. Alkal­mazásukkal, miután az épít­kezők az alapot elkészítet­ték, 2—3 nap alatt házilag összeszerelhetik új otthonu­kat. A hungarocell-falra kí­vülről ugyanúgy védőréteg szükséges, mint az egyéb épí­tőanyagok esetében. Belül azonban elgendő az illesz­tési hézagok kiegyengetése, és a falfelület máris alkal­ma tapétázásra. Nagy elő­nyük az ilyen „lego-házak- nak”, hogy a jelenleg forga­lomban lévő épitőanyagok mindegyikénél jobb hőszige­telők. A belőlük készült la­kóépületek 20—25 százalék­kal kevesebb tüzelővel fűt- hetők. A gazdasági társaság az új elem jelentős részét — mindaddig amíg a hazai építkezők nem ismerik fel előnyét, és nem keresik — a licenctulajdonos közvetítésé­vel az NSZK-ba exportál­ja, ahol elsősorban kiváló hőszigetelése miatt kedvelt és keresett ez az építőanyag. A megyei tanács művelő­dési osztálya minden évben rendszeresen elvégzi a me­gye tanintézeteinek vizsgá­latát, hogy hol, milyen fel­tételek között kezdték meg a tanévet. A tárgyi és sze­mélyi feltételek közül ez­úttal csupán az előbbit vesz- szük szemügyre, azzal együtt, hogy érezzük a másik ösz- szetevő súlyát is. Bár a statisztikák november táján látnak majd napvilágot, nem árt egy előzetes, vázlatsze­rű összképet megrajzolni. A tankönyvellátás a ta­pasztalatok szerint az idén jelentősen javult. E kedvező megállapítás azonban nem vonatkozik valamennyi tele­pülésre, egyes körzetekben, így Pakson és környékén gondokról számoltak be. De ezúttal nem a meg nem je­lent tankönyvek okozták a bosszúságot, hanem a „szét­terítés”, azaz nem jutott tan­évkezdésre, szeptember 2-re az iskolákba a szellemi táp­lálék, a munkaeszköz. Az iskolák általában tisz­tán, a nyári nagytakarítás után felkészülten fogadták a diákokat. A megyében ti­zenkét tanterembővítést re­gisztráltak a nyár folyamán, s várhatóan az idén még további nyolc terem átadá­sára kerül sor. Közel 200- zal gyarapodik a kollégiumi férőhelyek száma, s ide tar­tozik még, hogy Tolnán tor­nacsarnokot építenek. Két településen tájékozód­tunk ezek után a tanévkez­dés alakulásáról, hogy vá­laszt kapjunk arra, vajon a sokszor emlegetett dombóvá. ri szakmunkásképző intéze­ten kívül másutt nem csúfí­tották-e szeplők az évnyitás ünnepi pillanatait, s a leg­kevésbé ünnepi, ám annál fontosabb tanítási napokat. Késésben a kollégium építése Tolnán a gimnáziumba vezet első utunk, ahol fino­man fogalmazva is „csata- állapotok” uralkodnak. Az igazgatónő, ifjabb Bolvári Józsefné korántsem a hely­zetnek kijáró elégedettség­gel, inkább egy, a természe­téből fakadó derűvel invitál beljebb bennünket. — Ügy gondoltuk — mondja —, hogyha már úgy­is „rumli” van, akkor ké­szüljön el egyszerre a köz­ponti fűtés is az iskola- szárnyban. Hogy mi a felfordulás oka? Tavaly szeptember helyett csak novemberben kezdték el a kollégium építését. Az egykori zárda, laktanya, majd szolgálati lakás ez­után hetvenkilenc férőhelyes átmeneti szállása lesz a ta­nulóknak. De kiknek? Hi­szen a 262 diákból jelenleg is csupán tizenöten igényel­nék ezt a lehetőséget. — A kollégium építését az indokolta, hogy rövidesen egy szakközépiskolai osztályt kell beindítanunk. Ne kér­dezze, hogy milyent, fogai, mám sincs — mondja az igazgatónő. Most, szeptember 1-én kel­lett volna a LAKISZ kivi­telezésében átadni a kollé­giumot, de a legoptimistább várakozás szerint sem ke­rülhet erre sor 1986. január 1. előtt. A késés viszont több fronton is problémákat vet fel. — Először is, azok a gye­rekek, akiknek szüksége lenne erre, egyik kollégánk­nál kaptak elhelyezést, ét­kezést. (Egyébként 2500 fo­rintba került volna egy fő elhelyezése, s megyei támo­gatást nem kaptunk ...) Az. után az építkezéssel három tantermünket kellett átad­nunk, ahelyett, hogy nyer­tünk volna vele újabb he­lyiségeket. A konyhánk ez idő alatt nem üzemelhet, a selyemgyárból hordjuk az ebédet, s a jelentkezőknek csak a fele kaphat menzát — mondja, majd hozzáteszi — Nem is tudom, hogy meg­említsem-e még a gondok között, hogy az udvaron test­nevelésórákon a munkások zavarják a foglalkozásokat, átszaládgálnak a pályán. Ez utóbbi ugyancsak bosz. szantó momentum, és ko­rántsem lényegtelen. Az is­kolavezetés rugalmassága mutatkozik meg abban, hogy amit lehet, házon be­lül oldanak meg. Korábban bevett gyakorlat volt, hogy a nyári nagytakarítást, me­szelést társadalmi munkában végezték el. — Idén négy év óta elő­ször nem ... Nem láttam biztosítottnak, hogy amit ez­zel megspórolunk, azt fel is használhatjuk — így Bolvá­ri Józsefné. Zsúfoltan Több mint 200 éves épü­let, látszik az idő nyoma, de valami sajátos hangulatot áreszt, az 1-es Számú Álta* lános Iskola alsó tagozatán találkozunk Barát Györgyné igazgatóval. — örültem, hogy elkezdő­dött a tanév, hiszen láthat­tam munkánk eredményét, hogyan is sikerült a felké­szülés. önmagukért beszélnek a sorok. A néhány éve átadott, betonozott játszóudvar, a ta­valy elkészült központi fűtés, a világítás korszerűsítése az idei esztendőre nem hagyott nagyabb feladatot. A nagyta­karításhoz, meszeléshez min­den évben a selyemgyártól kapnak segítséget, sok min­dent saját erőből oldanak meg. Az út másik oldalán élló felső 'tagozatban most nyáron vezették be a köz­ponti fűtést, ennek nyomai még láthatók is, de a külső szépítés még hátra van... Az iskola 560 tanulóját a felsőben szaktantermi rend­szerben helyezték el. Gondot jelent, hogy nincs tornate­rem, a szűk tornaszoba szükségből tanterem lett, így a helyi sportkör jóindulatára szorulnak. Az intézmény­hez tartozó ihárom óvo­dában, a fácánkerti tagisko­lában és a kisegítő iskolában is felkészülten várták a tan­évet. — Ez az év aránylag jól indult — üdvözöl bennünket Bajért Miklós, a Il-es isko­lában. A kijelentés minden bi­zonnyal annak szól, hogy a zsúfoltság ellenére sem kel­lett a váltakozó tanításra át­állni, megoldották a nyelvi órák beosztását is. Igaz, a szaktantermi rendszerre egyelőre gondolni sem mer­nék. Évek óta toldanak, bő­vítenék, hogy a mindig gya­rapodó gyereklétszámot meg­felelő körülmények között fogadhassák. Tizenhárom év alatt tíz tanteremmel bő­vült az intézmény, az 1985. szeptember 1-től önállóan működő mözsi iskola továb­bi négy teremmel. A község nagy beruházása a torna- csarnok a közvetlen szom­szédságban épül, átadása után felszabadul a tornaszo­ba is és modern körülmé­nyek között sportolhatnak, mozoghatnak a diákok. Egyelőre azonban a megkur­tított játszóudvarral kényte­lenek megelégedni. A szoká­sos nyári felkészülés az Eöt­vös utcai iskola tetőcseréjé­vel, külső vakolásával, csa­tornacseréjével egészült ki az idén. Folyamatosan, saját erőből Decsen az „új tanév, régi feltételek” szellemében in­dultak, valamelyes módosí­tással. .. — Az alsó tagozatban ko­moly bővítést végeztünk, döntően a megyei tanács tá­mogatásával — halljuk Vida János igazgatót. — Három tanterem, központi fűtés, vi­zesblokk a nyár eredménye, közel négy millió forintos költséggel. A helyi gazdasá­gi szervek, szülők, nevelők társadalmi munkája is kel­lett ehhez. így megoldott magasabb létszámmal is a délelőtti tanítás, sőt, szélese­dett az iskolaotthonos rend­szer. A felsőbb osztályokban inkább minőségi javulás ta­pasztalható. Adott a szaktan­termi rendszer, nyelvi labo­rok, tornacsarnok, központi fűtés, és idén teljessé tudtuk tenni az idegen nyelvek osz­tott csoportú oktatását. Az 586 diákot számláló is­kolában valóban nincsenek teremgondok, zsúfoltság, ezt tükrözi, hogy fő feladatnak a könyvbár áthelyezését, sza­badpolcos elhelyezését, egy második politechnikai mű­hely kialakítását tartják. A külön épületben működő al­só tagozatban az udvar fel- töltése, kisebb külső mun­kák maradtak hátra, ami a tanítást nem zavarja, A szo­katlanul kedvező helyzetet az iskola vezetője így ma­gyarázza : — Folyamatos, szisztema­tikus munka eredménye, hogy nem szűkölködünk, nem az utolsó pillanatban kapkodunk. Készültünk a demográfiai hullám fogadá­sára, időben kalkuláltunk, TAKÁCS ZSUZSA Fotó: CZAKÓ SÁNDOR Vizsga állampolgári felelősségből — A demokratizmus újabb próbája — így jellemezte nemrég egyik tanácstag is­merősöm az elkövetkező három hónap egyik legfontosabb tanácsi feladatát, a településfejlesztési hozzájárulás országos, de mégis egy-egy város, kerület, község közvetlen jövőjét meghatározó vitáját. De­mokratizmusból vizsgázik most megyénkben is a tanácsok szervezete és emberei, és az állampolgár. Igen, valóban erről van szó, mivel a he­lyi tanácsoknak a településfejlesztési hozzájárulással kapcsolatban többszörös a feladatuk: őszintén és nyíltan kell tájé- koztatniok egy-egy körzet lakóit a teen­dőkről, az elhatározott, szükséges fejlesz­tés akadályairól, azok elhárításának mód­járól, s ugyanilyen nyíltan kell fogadni a lakossági javaslatokat. A megértő türe­lemre is szükség van. Megérteni, hogy egy adott körzet mikrogondjai helyenként igenis „versenytársai", esetleg „ellenfelei" lehetnek egy rosszul vagy jól megfogalma­zott nagyobb feladatnak: hogy hiába a számok, tervek, költségek, a beruházási gondok ismeretében jól megválasztott ja­vaslat, ha a saját szempontjaikat jobban ismerő, azok igazságában hivő emberek mást akarnak, mert azt ítélik fontosabb­nak. A döntés tehát a lakosság joga. Vagyis a legtisztább demokratizmusnak kell érvényesülnie. Am ebbe a demok­ratizmusba beletartozik a döntés felelőssége is. Az, hogy dönteni csak jól felkészülten, tájékozotton szabad és kell. Ez a tájékoztatás is a taná­csok Írásban vagy személyesen megteen­dő feladata. Tudatni az álampolgárokkal, hogy településük vagy szőkébb lakókör­zetük mit tud és mit nem képes megva­lósítani a korábbi tervekből, s mi az, ami talán éppen a településfejlesztési hozzá­járulás révén mégis elérhető, megvalósít­ható. Bölcsőde, óvoda, iskola építése vagy bő­vítése, a közművek, az ivóvíz, szennyvíz, az úthálózat fejlesztése sok helyütt együtt meglévő feladatok, lehet-e közülük rang­sorolva választani? Kell! S mert a telepü­lésfejlesztési hozzájárulás mértéke egyéni lehetőségeink miatt is korlátozott, jól kell dönteni — tulajdonképpen ezért rendkí­vülien fontos a túlnyomó többség egyet­értése. Túlnyomó többség? Igen: a sok egyes emer véleményének azonossága a mérv­adó. Vizsgázik hát az állampolgár önma­ga előtt is: felismeri-e azt a kristálypon­tot, ahol egyéni érdeke és a közösség ér­deke találkozik? Hajlandó-e már javasla­tában a két érdek egyeztetésére, s hogy to­vábblépjünk: a megszületett közösségi döntést tudomásul tudja-e venni, tudomá­sul veszi-e akkor is, ha esetleg nem az ő javaslatát fogadja el a többség? Az elkövetkező hetekben tehát, forintok­ról, egy-egy város, kerület, község jövő­jéről döntünk, miközben a településfej­lesztési hozzájárulás helyi társadalmi vi­táiban a demokratizmusunk — hajla­munk és képességünk a demokratizmusra — vizsgázik. Szénkutatás az ajkai medencében Jelentős import- és energia-megtakarítás

Next

/
Thumbnails
Contents