Tolna Megyei Népújság, 1985. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-16 / 217. szám

Mai számunkból AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXV. évfolyam, 211. szám. ARA: 1,80 Ft 1985. szeptember 16., hétfő. JUBILÁL A NÉMET NEMZETISÉGI SZÖVETSÉG (3 old.) ÖN KÉRDEZ — MI VÁLASZOLUNK (4. old.) A LEGJOBBAK MEXIKÓBA UTAZNAK (5. old.) A BIZALOM SZÁLAI (3. old.) A városlakó Rögtön megcáfolva magunkat: olyasmi, ami a cím­ben áll, valójában nincsen. A városlakó közérzete he­lyett ugyanis azt kellene írnunk — ha odaférne —, hogy pontosak legyünk: különböző városlakók külön­böző közérzetei. Mert nemcsak az egyik és a másik város népességének véleménye — hangulata, kedve, magatartása, munka- és lakókörnyezete — hord ma­gán sajátos jegyeket, hanem az említett tényezők formálta, „saját” közérzet is más és más adott hely­zetekben. Más és más a városlakó közérzete akkor, amikor társai bizalmából megkapta a voksok hatvan százalékát, s akkor, amikor társadalmi munkára to­borozva, ugyanezek a társak azt mondják, sajnos, most nem érek rá, a tetthelyen tehát megjelennek hatan, nyolcán a remélt, a várt ötven fő helyett. A hét-nyolc ezer lelket alig meghaladó lakosságú városkában élők és a — nagyvárosi illúziókat dédel­gető — 80—100, 150, 200 ezer főt magába fogadó tele­pülések esetében az azonos közigazgatási rang nagyon is eltérő tartalmakat — szokásokat, magatartásokat, demokratikus és lokálpatrióta hagyományokat — ta­kar. Jelenleg százkilenc város van az országban. A városi népesség — a budapesti kétmilliós lélekszámút most elkülönítve — 1984-ben, 3,9 millió főt tett ki, míg 1920-ban kétmillió volt, a fővárossal együtt... ! A két adat közötti hatalmas különbség érzékelteti nemcsak az új városok seregének létrejöttét, hanem azt is, tíz- és százezrek lettek városlakók úgy, hogy gyökereik másutt nyújtózkodtak mélyre, más nedve­ket szívtak fel, építettek be gondolkodásmódjukba, magatartásukba, szokásaikba, szándékaikba. Csoda-e, ha laknak a városban, de sok tekintetben még nem érzik magukat otthon, ha nehezen azonosulnak mások szándékaival, terveivel, ha idegenül, bizalmatlanul szemlélnek dolgokat? Közösségeket nem közigazgatási státus szervez! Azt mondanánk ezzel, hogy akkor hagyjunk fel a jajszavakkal, a panaszokkal, milyen idegenül képesek élni családok egymás mellett a la­kótelepen, mennyi jele van a közömbösségnek utcán, intézményekben, üzletekben, a viselkedni nem tudás­nak szórakozóhelyeken, a közlekedésben ... hagyjunk fel mindezek emlegetésével? Valami nem attól változik, hogy sokat beszélnek, írnak róla. Sokkal inkább attól remélhető valaminek a kedvező irányba történő elmozdulása, milyen hatá­sok, ösztönzők, példák fogalmaztatják meg ennek az elmozdulásnak a szükségességét. Veszedelmes tompa­látás lenne ugyanis észre nem venni: város és város között erős különbözőségek vannak a lakossági össze­tételében, amint abban, honnét, milyen környezetből érkeztek, miként viszonyultak, viszonyulnak a városi magatartási, életmódbeli jegyekhez. Amiből természet­szerűen következik: a közösségek szerveződése, a vá­roslakó közérzetének formálása nem sémák alkalma­zásának terméke, annál inkább eredménye az értő, okos aprómunkának. Ebben az aprómunkában a város valamennyi lakójá­nak szerepe kínálkozik. Mert tehet a közérzetért a bolti eladó, a tömegközlekedés dolgozója, a tisztviselő, a lakóbizottság tagja, az ismeretlen, aki a kérdésre udvariasan felel, az ismerős, aki otthon is vállalja közéleti tisztségét, s nem alakít ki külön egy hivata­los és külön egy magán-magatartást. Nagyon sok vá­roslakó nem városlakóként él, hanem úgy, mintha egy távoli sziget „semmiről semmit nem tudok” alapon gondolkodó lakója lenne. Hogy e szigeten hajótörött-e, avagy luxusjachton érkezett álremete? Gyakran maga sem tudja. S mert nem kérdik tőle, nem jobb-e a tenyérnyi sziget helyett a tágas kon­tinensen, aligha gondolkodik azon, jó-e, elég-e neki az, amit a sziget szűkös világa kínál. Nem lehet kimazsolázni csupán a kedvező jellem­zőket az átalakulások nagy kalácsából, törvényszerűen együtt jár azzal a kedvezőtlen hatások keserű ízű serege is, a közérzetet e kettő aránya határozza meg. Ilyen okok, arányok következménye azután például, hogy míg^országosan 1194 forintot tett ki 1984-ben az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke, nagy csa­pata van városoknak, ahol ez az összeg két és fél ezer meg négyezer forint között helyezkedik el! Pusztán az adná az eltérések magyarázatát, hogy az egyik helyen jól, a másikon gyatrán szerveznek? Avagy eh­hez is, mint ezernyi máshoz, szorosan kötődik, a kölcsönhatások szövevényét hozva létre, a városlakói közérzet? Két és fél ezer esztendeje a görög költő — Alkaíosz — már rájött arra, amit rriagunk nagy néhezen, keservesen látunk be, ha belátunk: „Nem szépen-épült, széptetejű lakok, / nem jólrakott nagy kőfalak és utak / adják a várost, nem hajógyár, ámde olyan lakosok, kik avval mi megvan, élni tud­nak . ..” Az Országgyűlés a közelmúltban hozta meg — 12/1980—1985. számmal — határozatát a terület- és településfejlesztés hosszú távú feladatairól, benne a városfejlesztésnek is ésszerűbb, egészségesebb utat nyitva. Csakhogy sem ez, sem más határozat nem helyettesíti azt, amit a városlakó maga tehet, tesz meg közérzete — önérdeke! — javára, javítására, ott­hona és városbeli otthonossága összekapcsolására. MÉSZÁROS OTTÖ Magyar-ukrán gazdasági Bartha Ferenc miniszterhe­lyettes, a Minisztertanács Nemzetközi Gazdasági Kap­csol atdk Titkársága vezetőjé­nek és Vitold Fókonnak, az Ukrán SZSZK Tervbizottsága első elnökhelyettesének veze­tésével szeptember 10. és 13. között Kijevben magyar és ukrán delegáció tárgyalt a hazai és ukrán vállalatok, in­tézmények közötti kapcsola­tok továbbfejlesztésének le­hetőségeiről. A találkozón — amelyre a kijevi magyar gazdasági cs műszaki napokat megelőzően került son, — a résztvevők megállapították, hogy a ha­zánk és az Ukrán SZSZK kö­zötti bővülő gazdasági kap­csolatok elősegítik a magyar —szovjet együttműködés fej­lődését. A kapcsolatok ered­ményeként a magyar szakem­Szambaton hazaérkezett Ulánbátorból az a magyar küldöttség, amely a magyar— mongól kormányközi bizott­ság XVIII., gazdasági és tu­dományos-műszaki kérdések­kel foglalkozó ülésszakán vett részt. A tárgyalásokon a berek egyebek közt részt vesznek több ukrán sajtgyár rekonstrukciójában; a Szat- már Bútorgyár együttműkö­dik a Zakárpatlesz Termelési Egyesüléssel modern bútorok kifejlesztésében; a Lenin Ko­hászati Művek és több szov­jet kohászati üzem termék­csere-megállapodásokat kö­tött. A magyar és az ukrán kutatóintézetek szakemberei számos témát közösen dolgoz­nak ki, ezen kívül M agyar- ország az Ukrán Tudományos Akadémia Pa ton Intézetétől vásárolta a modern elektron- sugaras hegesztési technoló­giát. Sok közös eredmény született a mezőgazdaság te­rületén is egyebek közt a szarvasmarha-tenyésztésben. A találkozó során a ma­gyar és az ukrán közlekedé­si miniszterhelyettesek egyez­két delegáció Czinege Lajos­nak és Szonomin Luvszan- gombónak, a két ország Mi­nisztertanácsa elnökhelyet­teseinek, a bizottság társel­nökeinek vezetésével áttekin­tette a gazdasági együttmű­ködés aktuális kérdéseit. tárgyalások ményt írtak alá olyan új módszerek közös kifejleszté­séről, amelyekkel az útburko­latok élettartama növelhető. A kapcsolatok további fej­lesztésére vonatkozó elkép­zeléseket a találkozó résztve­vői jegyzőkönyvben rögzítet­ték. Megállapodtak a többi között abban, hogy növelik a határmenti árucsere-forgal­mat, s gondoskodnak arról, hogy a kereskedelmi kama­rák mind jobban elősegítsék a magyar és az ukrán válla­latok közötti közvetlen infor­mációáramlást. A delegációk tárgyalásain részt vett Monori István, a Magyar Népköztársaság kije­vi főkonzulja. Bartha Feren­cet ukrajnai tartózkodása idején fogadta Sztanyiszlav Gurenko, az Ukrán SZSZK Minisztertanácsának elnök­helyettese. A magyar delegáció felke­resett több ipari üzemet és el­látogatott a Dél-Góbi ország­részbe. Czinege Lajost fogad­ta Dumágin Szodnom, a Mon­gol Népköztársalság Minisz­tertanácsának elnöke, a Mon­gol Népi Forradalmi Párt KB PB tagja. Várkonyi Péter vezeti a magyar küldöttséget Az Elnöki Tanács kijelölte az ENSZ-közgyűlés 40. ülés­szakán részt vevő magyar küldöttséget, amelynek veze­tője Várkonyi Péter külügy­miniszter. (MTI) Külügyminiszter­helyettesek tanácskozása Szocialista országok kül­ügyminiszter-helyettesei szep­tember 12—14. között meg­beszélést folytattak a kubai Holguin városában. A test­véri együttműködés szellemé­ben lezajlott találkozón az ENSZ-közgyűlés 40. üléssza­kával kapcsolatos problémá­kat tekintették át. A megbe­szélésen Belorusszia, Bulgá­ria, Csehszlovákia, a KNDK, Kuba, Laosz, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, az NDK, Románia, Ukrajna, a Szovjetunió, Vietnam minisz­terhelyettesei és a KGST képviselői vettek részt. Czinege Lajos hazaérkezett Ulánbátorból Pirosló ősz Bogyiszlón Nyakunkon az ősz, igazi, hamisítatlan jelképeit szol­gáltatja nap mint nap. Csak kellemes napsütés legyen méghozzá legalább két-há- rom hétig, mondják a bo­gyiszlóiak, akik köztudottan Tolna megye leghíresebb paprikatermelői. Az első paprikaszüreten már túl is vannak, de a jó idő meghoz­hatja a most még zöld ter­més „megpirulását” is. A Tolnai utca 16-os számú ház — mindjárt a falu ele­jén — szintén az őszről árul­kodik, hiszen a háziasz- szony, özv. Hlatki Jánosné a paprikafűzéssel van elfoglal­va napok óta. Az idei eszten­dőben hatszáz négyszögölről szedte illetve még szeretné szedni a paprikát. Ahogy em­lítette, jónak ígérkezik a ter­més. Kettőszáz „fonállal” fog kiakasztani háza minden zu­gába száradni való paprika- füzért. GOTTVALD KAROLY képriportja Jó az idei termés Őszi napsütésben Fonalra kerül Hlatki néni paprikája

Next

/
Thumbnails
Contents