Tolna Megyei Népújság, 1985. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-16 / 217. szám
Mai számunkból AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXV. évfolyam, 211. szám. ARA: 1,80 Ft 1985. szeptember 16., hétfő. JUBILÁL A NÉMET NEMZETISÉGI SZÖVETSÉG (3 old.) ÖN KÉRDEZ — MI VÁLASZOLUNK (4. old.) A LEGJOBBAK MEXIKÓBA UTAZNAK (5. old.) A BIZALOM SZÁLAI (3. old.) A városlakó Rögtön megcáfolva magunkat: olyasmi, ami a címben áll, valójában nincsen. A városlakó közérzete helyett ugyanis azt kellene írnunk — ha odaférne —, hogy pontosak legyünk: különböző városlakók különböző közérzetei. Mert nemcsak az egyik és a másik város népességének véleménye — hangulata, kedve, magatartása, munka- és lakókörnyezete — hord magán sajátos jegyeket, hanem az említett tényezők formálta, „saját” közérzet is más és más adott helyzetekben. Más és más a városlakó közérzete akkor, amikor társai bizalmából megkapta a voksok hatvan százalékát, s akkor, amikor társadalmi munkára toborozva, ugyanezek a társak azt mondják, sajnos, most nem érek rá, a tetthelyen tehát megjelennek hatan, nyolcán a remélt, a várt ötven fő helyett. A hét-nyolc ezer lelket alig meghaladó lakosságú városkában élők és a — nagyvárosi illúziókat dédelgető — 80—100, 150, 200 ezer főt magába fogadó települések esetében az azonos közigazgatási rang nagyon is eltérő tartalmakat — szokásokat, magatartásokat, demokratikus és lokálpatrióta hagyományokat — takar. Jelenleg százkilenc város van az országban. A városi népesség — a budapesti kétmilliós lélekszámút most elkülönítve — 1984-ben, 3,9 millió főt tett ki, míg 1920-ban kétmillió volt, a fővárossal együtt... ! A két adat közötti hatalmas különbség érzékelteti nemcsak az új városok seregének létrejöttét, hanem azt is, tíz- és százezrek lettek városlakók úgy, hogy gyökereik másutt nyújtózkodtak mélyre, más nedveket szívtak fel, építettek be gondolkodásmódjukba, magatartásukba, szokásaikba, szándékaikba. Csoda-e, ha laknak a városban, de sok tekintetben még nem érzik magukat otthon, ha nehezen azonosulnak mások szándékaival, terveivel, ha idegenül, bizalmatlanul szemlélnek dolgokat? Közösségeket nem közigazgatási státus szervez! Azt mondanánk ezzel, hogy akkor hagyjunk fel a jajszavakkal, a panaszokkal, milyen idegenül képesek élni családok egymás mellett a lakótelepen, mennyi jele van a közömbösségnek utcán, intézményekben, üzletekben, a viselkedni nem tudásnak szórakozóhelyeken, a közlekedésben ... hagyjunk fel mindezek emlegetésével? Valami nem attól változik, hogy sokat beszélnek, írnak róla. Sokkal inkább attól remélhető valaminek a kedvező irányba történő elmozdulása, milyen hatások, ösztönzők, példák fogalmaztatják meg ennek az elmozdulásnak a szükségességét. Veszedelmes tompalátás lenne ugyanis észre nem venni: város és város között erős különbözőségek vannak a lakossági összetételében, amint abban, honnét, milyen környezetből érkeztek, miként viszonyultak, viszonyulnak a városi magatartási, életmódbeli jegyekhez. Amiből természetszerűen következik: a közösségek szerveződése, a városlakó közérzetének formálása nem sémák alkalmazásának terméke, annál inkább eredménye az értő, okos aprómunkának. Ebben az aprómunkában a város valamennyi lakójának szerepe kínálkozik. Mert tehet a közérzetért a bolti eladó, a tömegközlekedés dolgozója, a tisztviselő, a lakóbizottság tagja, az ismeretlen, aki a kérdésre udvariasan felel, az ismerős, aki otthon is vállalja közéleti tisztségét, s nem alakít ki külön egy hivatalos és külön egy magán-magatartást. Nagyon sok városlakó nem városlakóként él, hanem úgy, mintha egy távoli sziget „semmiről semmit nem tudok” alapon gondolkodó lakója lenne. Hogy e szigeten hajótörött-e, avagy luxusjachton érkezett álremete? Gyakran maga sem tudja. S mert nem kérdik tőle, nem jobb-e a tenyérnyi sziget helyett a tágas kontinensen, aligha gondolkodik azon, jó-e, elég-e neki az, amit a sziget szűkös világa kínál. Nem lehet kimazsolázni csupán a kedvező jellemzőket az átalakulások nagy kalácsából, törvényszerűen együtt jár azzal a kedvezőtlen hatások keserű ízű serege is, a közérzetet e kettő aránya határozza meg. Ilyen okok, arányok következménye azután például, hogy míg^országosan 1194 forintot tett ki 1984-ben az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke, nagy csapata van városoknak, ahol ez az összeg két és fél ezer meg négyezer forint között helyezkedik el! Pusztán az adná az eltérések magyarázatát, hogy az egyik helyen jól, a másikon gyatrán szerveznek? Avagy ehhez is, mint ezernyi máshoz, szorosan kötődik, a kölcsönhatások szövevényét hozva létre, a városlakói közérzet? Két és fél ezer esztendeje a görög költő — Alkaíosz — már rájött arra, amit rriagunk nagy néhezen, keservesen látunk be, ha belátunk: „Nem szépen-épült, széptetejű lakok, / nem jólrakott nagy kőfalak és utak / adják a várost, nem hajógyár, ámde olyan lakosok, kik avval mi megvan, élni tudnak . ..” Az Országgyűlés a közelmúltban hozta meg — 12/1980—1985. számmal — határozatát a terület- és településfejlesztés hosszú távú feladatairól, benne a városfejlesztésnek is ésszerűbb, egészségesebb utat nyitva. Csakhogy sem ez, sem más határozat nem helyettesíti azt, amit a városlakó maga tehet, tesz meg közérzete — önérdeke! — javára, javítására, otthona és városbeli otthonossága összekapcsolására. MÉSZÁROS OTTÖ Magyar-ukrán gazdasági Bartha Ferenc miniszterhelyettes, a Minisztertanács Nemzetközi Gazdasági Kapcsol atdk Titkársága vezetőjének és Vitold Fókonnak, az Ukrán SZSZK Tervbizottsága első elnökhelyettesének vezetésével szeptember 10. és 13. között Kijevben magyar és ukrán delegáció tárgyalt a hazai és ukrán vállalatok, intézmények közötti kapcsolatok továbbfejlesztésének lehetőségeiről. A találkozón — amelyre a kijevi magyar gazdasági cs műszaki napokat megelőzően került son, — a résztvevők megállapították, hogy a hazánk és az Ukrán SZSZK közötti bővülő gazdasági kapcsolatok elősegítik a magyar —szovjet együttműködés fejlődését. A kapcsolatok eredményeként a magyar szakemSzambaton hazaérkezett Ulánbátorból az a magyar küldöttség, amely a magyar— mongól kormányközi bizottság XVIII., gazdasági és tudományos-műszaki kérdésekkel foglalkozó ülésszakán vett részt. A tárgyalásokon a berek egyebek közt részt vesznek több ukrán sajtgyár rekonstrukciójában; a Szat- már Bútorgyár együttműködik a Zakárpatlesz Termelési Egyesüléssel modern bútorok kifejlesztésében; a Lenin Kohászati Művek és több szovjet kohászati üzem termékcsere-megállapodásokat kötött. A magyar és az ukrán kutatóintézetek szakemberei számos témát közösen dolgoznak ki, ezen kívül M agyar- ország az Ukrán Tudományos Akadémia Pa ton Intézetétől vásárolta a modern elektron- sugaras hegesztési technológiát. Sok közös eredmény született a mezőgazdaság területén is egyebek közt a szarvasmarha-tenyésztésben. A találkozó során a magyar és az ukrán közlekedési miniszterhelyettesek egyezkét delegáció Czinege Lajosnak és Szonomin Luvszan- gombónak, a két ország Minisztertanácsa elnökhelyetteseinek, a bizottság társelnökeinek vezetésével áttekintette a gazdasági együttműködés aktuális kérdéseit. tárgyalások ményt írtak alá olyan új módszerek közös kifejlesztéséről, amelyekkel az útburkolatok élettartama növelhető. A kapcsolatok további fejlesztésére vonatkozó elképzeléseket a találkozó résztvevői jegyzőkönyvben rögzítették. Megállapodtak a többi között abban, hogy növelik a határmenti árucsere-forgalmat, s gondoskodnak arról, hogy a kereskedelmi kamarák mind jobban elősegítsék a magyar és az ukrán vállalatok közötti közvetlen információáramlást. A delegációk tárgyalásain részt vett Monori István, a Magyar Népköztársaság kijevi főkonzulja. Bartha Ferencet ukrajnai tartózkodása idején fogadta Sztanyiszlav Gurenko, az Ukrán SZSZK Minisztertanácsának elnökhelyettese. A magyar delegáció felkeresett több ipari üzemet és ellátogatott a Dél-Góbi országrészbe. Czinege Lajost fogadta Dumágin Szodnom, a Mongol Népköztársalság Minisztertanácsának elnöke, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB PB tagja. Várkonyi Péter vezeti a magyar küldöttséget Az Elnöki Tanács kijelölte az ENSZ-közgyűlés 40. ülésszakán részt vevő magyar küldöttséget, amelynek vezetője Várkonyi Péter külügyminiszter. (MTI) Külügyminiszterhelyettesek tanácskozása Szocialista országok külügyminiszter-helyettesei szeptember 12—14. között megbeszélést folytattak a kubai Holguin városában. A testvéri együttműködés szellemében lezajlott találkozón az ENSZ-közgyűlés 40. ülésszakával kapcsolatos problémákat tekintették át. A megbeszélésen Belorusszia, Bulgária, Csehszlovákia, a KNDK, Kuba, Laosz, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, az NDK, Románia, Ukrajna, a Szovjetunió, Vietnam miniszterhelyettesei és a KGST képviselői vettek részt. Czinege Lajos hazaérkezett Ulánbátorból Pirosló ősz Bogyiszlón Nyakunkon az ősz, igazi, hamisítatlan jelképeit szolgáltatja nap mint nap. Csak kellemes napsütés legyen méghozzá legalább két-há- rom hétig, mondják a bogyiszlóiak, akik köztudottan Tolna megye leghíresebb paprikatermelői. Az első paprikaszüreten már túl is vannak, de a jó idő meghozhatja a most még zöld termés „megpirulását” is. A Tolnai utca 16-os számú ház — mindjárt a falu elején — szintén az őszről árulkodik, hiszen a háziasz- szony, özv. Hlatki Jánosné a paprikafűzéssel van elfoglalva napok óta. Az idei esztendőben hatszáz négyszögölről szedte illetve még szeretné szedni a paprikát. Ahogy említette, jónak ígérkezik a termés. Kettőszáz „fonállal” fog kiakasztani háza minden zugába száradni való paprika- füzért. GOTTVALD KAROLY képriportja Jó az idei termés Őszi napsütésben Fonalra kerül Hlatki néni paprikája
