Tolna Megyei Népújság, 1985. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-14 / 216. szám

1985. szeptember 14. KÉPÚJSÁG 11 Párizs és a franciák Kiállítás a Műcsarnokban A Párizsban élő fotóművész, Zaránd Gyula képeiből rendezett kiállítást a Műcsarnok. Reprodukcióink a tár­lat anyagából mutatnak be néhányat. Jean-Louis Murris, a kiállítás rendezője igazi párizsi hangulatot varázsolt a Műcsarnokba Belleville-i gyerekek Creteil-i gyerekek XII. százáéi kstta-kódexektnl a népi hangszerekig A budai várban, az egy­kori Erdődy-palotában meg­nyílt az MTA Zenetörténeti Múzeuma. Az Erdődy-Hatvany palo­ta a budavári barokk építé­szet egyik szép példája; az ingatlan 1750 tájban került gróf Erdődy József birtoká­ba, aki lebontatta a meglevő épületet, s helyébe tágas, mégis meghitt kis palotát építtetett, amelyben egykor Beethoven is vendégeskedett. Mostanra ismét vissza­nyerte régi szépségét a ház, a belső udvar és a panorá­más kert: a belső kiképzés — Németh István Ybl-díjas műve — pedig illően vissza­fogott és puritán, méltó ke­retéül szolgál az értékes gyűjteménynek. Először Bartók fogalmaz­ta meg a zenetörténeti mú­zeum fontosságát. Bartók is, Kodály is hangsúlyozta, hogy a zenei alkotómunka és a zenetudomány művelésé­vel azonos fontosságú feladat a zene népszerűsítése, a ze­nei ismeretek terjesztése. Bartók és Kodály megállapí­tásai óta hazánk zenei nagy­hatalommá küzdötte fel ma­gát. Bár az országos zenetör­téneti múzeum már 1969-ben megkapta a hivatalos műkö­dési engedélyt, mindeddig nem volt tényleges zenetör­téneti múzeumunk. Hiszen a nem-publikus anyaggyűj­tés — helyesebben a csak verbálisán publikálható is­meretek — csupán szűkebb kör részére jelenthetnek is­meretszerzési lehetőséget. Semmiféle muzeális tevé­kenység nem nélkülözheti a szoros közönségkapcsolatot. Az újonnan átadott múze­um első eseménye egy állan­dó és egy időszakos tárlat megrendezése. Az ünnepélyes megnyitón Kertész Lajos szólaltatott meg Liszt-műve­ket egy Beregszászy-zongo- rán. Ki volt Beregszászy La­jos? Aki e nevet sosem hal­lotta, az is átfogó képet nyer­het személyéről, jelentőségé­ről e tárlaton. Az 1817-ben Békésen született Beregszá­szy a zongonákészítést Te­mesváron, Pesten, Hamburg­ban, Londonban és Bécsben tanulta: sokoldalú tevékeny­séget fejtett ki a magyaror­szági hangszergyártás fejlő­dése érdekében. A tárlaton olaj portréja látható, s egy­korú újságcikk. A Zenészeti Lapok 1867. február 24-i címlapjának cikke Bereg­szászy párizsi világkiállítá­son aratott sikeréről számol be. 1846—79-ig tartó pesti működése idején három nagy jelentőségű találmánya volt; egyik szabadalmát „System Beregszászy” -ként megvásárolta a világhírű Bösendorfer cég is. A Beregszászy készítette zongorát, a hangszergyártó és -fejlesztő életének-tevé- kenységének mozzanatait, s a másik, nem kevésbé dön­tő munkásságú hangszer­gyártó, Schunda Vencel Jó­zsef ténykedését is láthat­juk a tárlaton. A Múzeum körűt—Magyar utca sarkán levő egykori gyárát láthat­juk metszeten, egy árjegyzé­ket a gyárából, saját kezű eladási levelét, s egyéb do­kumentumokat. A múzeum állandó tárla­tának címe: A zeneélet és a hangszeres kultúra emlékei Magyarországon. Látni az állandó kiállítá­son korabeli hangszereket, különlegesen artisztikus, ne­mes darabokat; közismert és nagyközönség által most elő­ször megtekinthető festmé­nyeket, színes metszeteket, amelyek zenélő alakokat, a muzsikálás szokásainak ala­kulását örökítették meg. Egy tárlóban osztrák-magyar katonakarmester öltözéke te­tőtől talpig, eredetiben. Különteremben a magyar népi hangszerek. Jó részük ismerős, hála a tömegkom­munikált népzenetörténeti előadásoknak — és a hagyo­mányébresztő muzsikusok­nak, együtteseknek. A magyar zenetörténet- kutatás napjainkban 130 tel­jes zenei kódexet, 800 hang­A kiállítás részlete jegyes töredéket, és 65 kottás bejegyzést ismer. Az idősza­kos kiállítás a magyar kö­zépkorból származó hetven eredeti kottakódex-töredéket tesz közszemlére. Lenyűgöző és gyönyörűséges a szerzete- sek-leírta, kvadrátformájú kottajelzés, a magyarországi hangjegyírás kezdeteitől (a XII. század elejétől) a XV. századig használatos rögzí­tési mód. A Hilton és az Amerigo Tot Galéria szomszédságában megnyílt intézmény újabb kulturális vonzóerő a bel- és külföldi érdeklődők számára. PÉRELI GABRIELLA I Hazai tájakon A noszvaji kastély A De la Motte-kastély Műemléki címjegyzékünk száz kastélyt, védelemre ér­demes kúriát tart nyilván. Ezek egy része — tanú rá a sok méltatlankodó levél, a közfigyelemre apelláló új­ságcikk — sajnos, cserepeit vesztve, vakolatát hullatva romlik, pusztul. Más részük viszont megifjodva mutatja szép formáit. Ez utóbbiak közé leginkább azok az épü­letek tartoznak, amelyek egy- egy hivatalnak adnak ott­hont, illetőleg múzeumi jel­legű gyűjteményt fogadnak be. Noszvajnak, a Heves me­gyei — Egertől északkeletre fekvő — községnek a kasté­lya a magyarországi barokk művészet megannyi szép tár­gyi emlékét őrzi, és egész megjelenése a XVIII. század végének könnyed, játékos hangulatát tükrözi, igaz, a következő korszak, a klasz- szicizmus fegyelmével ötvöz­ve. Még a kis palota neve így, úgy muzsikál, mintha egy spinét elefántcsont billen­tyűi játszanék le. így hívják ugyanis: De la Motte-kastély. Hogy ki volt ez a dallamos nevű illető, akitől jó kétszáz éven át senki nem vitatta el a keresztapaságot? Nos, egy francia hadfit kell tisz­telnünk benne, aki miután emigrálni kényszerült, belé­pett az osztrák-magyar had­seregbe. Nemcsak a lakta­nyákat és a harctereket jár­ta azonban, hanem a tánc- mulatságokat is, amelyek egyikén megismerkedett egy szép özveggyel, nevezetesen gróf Almássy Antalnéval. Noha a hölgynek nem keve­sebb, mint öt gyermeke volt, mégis feleségül vette, s vele együtt költözött be a nászút idején még csak féligmeddig kész noszvaji kastélyba, ö fe­jeztette be tehát a késő ba­rokk stílusban megtervezett épületet. Azt a palotácskát, amelyet eredetileg báró Sze- pessy Sámuel helybéli föld- birtokos szánt magának, s amelynek plánumát föltehető- leg a híres Fellner Jakab ve­tette papírra. (Az építészet­történészek Közül ezt a szer­zőséget azonban többen vi­tatják. Az ellentábor véle­ménye szerint az egri ille­tőségű Povolni János volt a tervező.) A noszvaji kastály 1780 tá­ján készült el. Mégpedig úgy, hogy De la Motte űr francia eredetét is nyilvánvalóan tükrözte. Ha a vendég ugyanis belép a földszinti előtérbe, a festett lugasa mö­gül jellegzetesen francia építmények rajzolatai tűn­nek elő. A földszintről a barokk építészetre olyannyira jel­lemző kétkarú lépcsősor visz fel az emeletre. A fenti előtér mennyezetét egy freskó díszíti. Apollón diadalmenetét mutatja ez; azt a pillanatot, amikor a görög mitológia eme főiste­ne lehozza a fényt a földre. (E kompozíció szerzőségét sem tisztázták még meg­nyugtatóan. Állítólag az osztrák Kraker Lukács Já­nos festette.) Az előtér ol­dalfalain megint csak görög istenek sorakoznak, de ezek már nem eszményítve, ha­nem — megörökítójük Zách János jóvoltából — kissé ka- rikírozva. A középső ajtón át jutunk be a díszterembe. Természe­tesen ennek mennyezetét is freskó ékesíti, mégpedig egy mitológiai alakoktól népes bachanália. Az oldalfalakon megint csak a francia szel­lem mutatja meg magát a XVI. Lajos korát idéző vá­zák képében. A díszteremtől balra nyí­lik a szalon, vagy más néven a római szóiba. Ennek meny. nyezetén is egy mitológiai tárgyú freskó: Amor, Zeusz és Héra játszik egy kecské­vel. A római szobából jutha­tunk át a telistele festett madaras szobába. Ennek a helyiségnek ugyanis mind a falait, mind a mennyezetét tarka tollazatú madarak, va­lamint egzotikus növények — gránátalmák, kókuszdiók stb., stb. — borítják. Láthatni aztán mindemel­lett Noszvajon még egy két­száz éves — különben Győ­rött mintázott, égetett — re­mekmívű cserépkályhát, s még több olyan berendezési tárgyat, ami máig dicséri a hajdan élt kézműves meste­reket. Építészeti különlegesség is a De la Motte-kastély, mert elöl egyemeletes, hátul föld­szintes. Mindez az ottani — különben 25 holdas — őspark terepviszonyai miatt alakult így: a barokk palotát csak eképpen tudta jól beleillesz­teni a tájba Fellner Jakab, avagy — ha így igaz — Po­volni János. Noszvajhoz egyébként a síkfőkuti hegyi tó is csak egy ugrásnyira van, meg a híres kaptárkövek sem vala­mi messze meredeznek on­nan. így hát igazán érdemes úticélként kijelölni Heves megyének ezt a kastély ko- szorúzta ékességét. A. L. Quimper-i lányok (Bretagne) Egy Beregszászy zongora

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents