Tolna Megyei Népújság, 1985. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-02 / 205. szám

2' KÉPÚJSÁG 1985. szeptember 2. Mihail Gorbacsov nyilatkozata a szovjet-amerikai kapcsolatokról (Folytatás uz 1. oldalról.) fegyverkezési hajszában vi­selt felelősségéről, a világ különböző térségeiben tanú­sított magatartásáról, a tér. rorizmushoz nyújtott támo­gatásáról, s az emberi jogok megsértéséről magában az Egyesült Államokban és a hozzá közelálló államokban. Ám érdemes-e mindezek ked­véért megtartani egy csúcs- találkozót, amelyből népeink, s valamennyi földrész lakói a békébe, biztonságba és a nyugodt életbe vetett remé­nyük megerősítését várják. A veszekedésből, a kölcsönös vádaskodásból semmi jó nem sülhet ki. Én egy ilyen fontos talál­kozó értelmét másban látom — állapította meg Mihail Gorbacsov. Becsületes, elő­ítéletektől mentes legyen. Ez azonban mindkét féltől függ. Az interjú további részé­ben Mihail Gorbacsov az Egyesült Államok hadászati védelmi kezdeményezéséről szólva kifejtette: a hivatalos Washington e kezdeménye­zés bírálóinak válaszolva szívesen használja azt az ál­tala cáfolhatatlannak tekin­tett érvet, hogy a csillaghá­borús terveket az oroszok is ellenzik, márpedig ha ez így van, akkor ez egy helyes és jó program. Nukleáris ko­runkban az ilyen logika használata meglehetősen gyászos jövőt idézhet elő. Nem tudjuk komolyan venni azt az állítást, hogy a hadászati védelmi kezdemé­nyezés biztosítja a nukleáris támadással szembeni sérthe­tetlenséget, s ily módon el­vezet a nukleáris fegyverek felszámolásához — mutatott rá Gorbacsov. A szovjet, de nemcsak a szovjet, hanem az amerikai szakemberek véle­ménye szerint is ez csupán fantazmagória, alaptalan vágyálom. Ez a terv kétség­telenül minden területen to­vább ösztönzi a fegyverke­zési hajszát, s ezzel tovább növeli a háborús veszélyt. Éppen ezért ez a terv rossz a Szovjetunió, rossz az Egye­sült Államok, és általában mindenki számára. Ha nem sikerül megtiltani a világűr militarizálását, ha nem si­kerül elhárítani az űrfegy­verkezési hajszát, akkor sem- mikéle eredményre sem szá­míthatunk. Meggyőződésünk, hogy le­hetséges a megegyezés a vi­lágűr militarizálásának elhá­rításáról, s az ilyen megálla­podást ellenőrizni is lehet. Ha ilyen megállapodás nem jön létre, akkor nem lehet megállapodni a nukleáris fegyverzetek korlátozásáról és csökkentéséről sem. A vé­delmi és támadó fegyverze­tek közötti összefüggés oly nyilvánvaló, hogy ezt még bizonygatni sem kell — szö­gezte le az SZKiP KB főtit­kára. Washingtonban nyíltan hangoztatják, hogy bármit tesz is a Szovjetunió, az Egyesült Államok minden­képpen létrehozza csapásmé­rő űrfegyverét és műholdel­hárító rendszerét. A múlt­ban már nagyon sok próbál­kozás történt annak érdeké­ben, hogy térdre kényszerít­sék, kimerítsék a Szovjet­uniót. Ezek a kísérletek mind kudarcot vallottak, és kudarcot vallanak a jövő­ben is. Felszólítjuk az Egye­sült Államokat: kössön ve­lünk komoly megállapodáso­kat a hadászati nukleáris fegyverekről, a közepes ha­tótávolságú nukleáris eszkö­zökről, és a világűr milita­rizálásának megakadályozá­sáról. Amennyiben az űr­fegyverekre vonatkozó jelen­legi amerikai álláspont je­lenti az utolsó szót Washing­ton részéről, akkor a genfi tárgyalások tökéletesen ér­telmüket vesztik — szögezte le Mihail Gorbacsov. A továbbiakban az SZKP KB főtitkára a szovjet gaz­daság helyzetéről szólt. Em­lékeztetett rá, hogy a hábo­rúk és az újjáépítési idősza­kok legalább két évtizedet vettek el a szovjet emberek­től. A szocialista társadalmi rendben rejlő lehetőségeket felhasználva, a nehéz körül­mények ellenére a Szovjet­uniót mégis sikerüli gazda­sági világhatalommá tenni. Természetesen megvannak a hibáinkból és mulasztásaink­ból adódó nehézségeink — mutatott rá a főtitkár. Mi ezekről nyíltan beszélünk. Elkerülhetetlenné vált, hogy javítsunk a dolgok menetén, s ebből született a társadal­mi és gazdasági haladás meggyorsításának koncepció­ja. Számunkra ma ez a leg­fontosabb, az elsődleges fel­adat. Keressük a gazdálko­dás ésszerű módszereit. Lát­juk problémáinkat, de bizto­sak vagyunk társadalmi rendszerünk, országunk le­hetőségeiben. A legfontosabb feladat az emberek életének megjavítása, s ennél lénye­gesebb cél nincs számunkra. Az amerikai hírmagazinnak arra a kérdésére, hogy a vi­lággazdaság milyen változá­sai lennének hasznosak a Szovjetunió számára, Mihail Gorbacsov kifejtette: bár ez inkább politikai, mint gazda­sági kérdésnek tűnik, első­sorban a fegyverkezési haj­sza megállítása. Minden egyes védelmi célokra fordí­tott rubelt szívesebben költe­nénk polgári, békés célokra. Ami pedig konkrétan a vi­lággazdaságot illeti, úgy vél­jük, hogy nemcsak a Szov­jetuniónak, hanem más or­szágoknak is javára válna, ha stabilizálódna az általá­nos gazdasági, valamint va- lutáris és pénzügyi helyzet, igazságos megoldást nyerne az adósságok kérdése, és si­kerülne előbbre lépni az új gazdasági rend megteremté­se felé. A fejlett technológia megszerzésére irányuló szov­jet szándékról szólva Mihail Gorbacsov felhívta rá a fi­gyelmet, hogy erre törekszik minden ország, köztük az Egyesült Államok is, sőt az talán még másoknál is erő­teljesebben. Ami a szovjet— amerikai tudományos együtt­működést illeti, az jelenleg nem létezik — közölte Gor­bacsov. Mi ezt sajnáljuk, de túléljük, hisz magunk is élenjáró tudománnyal ren­delkezünk. Amerikai részről is tisztában vannak ezzel, s ezért gyakorolnak egyre na­gyobb nyomást szövetségese­ikre, ezért akadályozzák a komoly tudományos eredmé­nyeket képező termékek el­adását a Szovjetuniónak. Így akarnak kárt okozni ne­künk, de nem kizárólag ne­künk. Az Egyesült Államok a szövetségeseivel vívott kon­kurenciaharcban egyre gyakrabban hivatkozik a szovjet fenyegetésre, s így akarja lelassítani konkuren­seinek tudományos és műsza­ki fejlődését. Ez végső soron rövidlátó politika. Akik arról szónokolnak, hogy a Szovjetunió az ame­rikai technológiára áhítozik, elfelejtik, hogy mivel is ren­delkezik ma a Szovjetunió. Országunk a forradalom után műszaki önállóságot vívott ki, és már régen mű­szaki nagyhatalommá vált. Ez lehetővé tette számára, hogy megállja helyét a má­sodik világháborúban, első­ként lépjen ki a világűrbe, és széles körű űrkutatási programot valósítson meg, biztosítsa maga számára a megbízható védelmet, és egé­szében sikeresen fejlessze termelőerőit. Végezetül még egy gondo­latot szeretnék kifejteni, ami akár egész beszélgetésünk összegzésének tekinthető. Nagyon igaz az a megállapí­tás, hogy a külpolitika a bel­politika folytatása. Ám, ha ez így van, kérem, gondol­kodjanak el rajta: ha mi oly hatalmas belső feladatok megoldására törekszünk, mint azt említettem, akkor milyen külső körülmények megteremtésében lehetünk érdekeltek? A választ Önök­re bízom — mondotta vége­zetül a Time-nak adott in­terjújában Mihail Gorba­csov. Országos tanévnyitó ünnepség Kazincbarcikán A tolnai Földvári Mihály Gimnáziumban szombaton reg­gel 8 órakor 8 osztály 266 tanulója sorakozott fel az is­kolaudvaron, hogy meghallgassa Bolvári Józsefné igaz­gató köszöntő szavait. (Folytatás a/. 1. oldalról.) ben kell működnie. Ügy vél­jük, hogy' ez az óhaj közvé­leményünk helyeslésével ta­lálkozik, amely sokszor jog­gal bírálja az oktatás ala­csony hatékonyságát és a nevelés érzelmi-erkölcsi sze­génységét. Egy másik fontos esemény, amelyre emlékeznünk kell. az oktatásról szóló törvény, amelyet az Országgyűlés ez évben fogadott el. Ez a tör­vény átfogja az oktatás egé­szét az óvodától az egyete­mig, és egységes szellemben rendezi az oktatási rendszer működési, irányítási szabá­lyait, határozza meg az ok­tatásban részt vevők, peda­gógusok, tanulók, szülők jo­gait és kötelességeit. A tör­vény épít az 1984 tavaszán elfogadott fejlesztési prog­ramra, amelyet megerősített a Magyar Szocialista Mun­káspárt XIII. kongresszusa. Olyan törvénnyel és prog­rammal rendelkezünk, ame­lyeknek kialakításában a tár­sadalom széles körei, és mindenekelőtt a pedagógu­sok személyesen is részt vet­tek. Az észrevételeket tekin­tetbe vettük, s joggal állít­hatjuk, hogy az elhatáro­zott reformok a többség egyetértésével találkoznak, még hogyha természetesen továbbra is vannak ellenvé­lemények és megoldásra vá­ró kérdések. A nagy többséggel való egyetértésre támaszkodva kezdtük meg a végrehajtás munkáját. A közeljövőben az egyik legfontosabb felada­tunk az oktatás tartalmi korszerűsítésének folytatása. Most már mindenütt beve­zettük az új tantér veket és tankönyveket, és sok tan­tárgyban megfelelő pedagó­giai tapasztalatokkal rendel­kezünk a szükséges korrek­ciók bevezetésére. Kerülni akarunk minden kapkodást, erősíteni a szükséges stabi­litást, szervezetten és jól elő­készítve bevezetni az elke­rülhetetlen változást. A kor­szerűsítést szolgáló szakmai programokat vitára bocsát­juk és kérjük — mindenek­előtt a pedagógusok vélemé­nyét. A tartalmi korszerűsítést szolgálják azok a kezdemé­nyezések is, amelyek a szá­mítástechnikai oktatás kiszé­lesítését célozzák, vagy ha­tékonyabbá akarják tenni az idegen nyelvek oktatását. Ezzel párhuzamosan szeret­nénk az anyanyelvi kultúra jelentőségére felhívni a fi­gyelmet, a helyesírás és a helyes beszéd követelményei­re. A kifejezés a gondolat tükre, s a nyelv tudatos el­sajátítása és kulturált hasz­nálata a nevelésnek is egyik fontos eszköze. Ebben az esztendőben vezetjük be a szakoktatásban a technikus- képzést, s ezzel teljesítjük az ipar és a mezőgazdaság egyik régi kívánságát. A fejlesztési programnak megfelelően kezdjük meg a nevelőtestületek önállóságá­nak növelését, a diákönkor­mányzati szervek tevékeny, ségének fejlesztését szolgá­ló intézkedések bevezetését. Demokratikusabb és egyben nyitottabb iskolát akarunk, olyat, amely támaszkodni tud a szülők és a szélesebb kö­zösség ösztönzésére, bírála­tára, anyagi és erkölcsi se­gítségére. Sokan beszélnek mostaná­ban az értékzavarról, arról, hogy megromlottak az er­kölcsök, hogy meglazultak az emberi kapcsolatok, hogy sokap értelmetlenül élnek. Az iskola nem tudja meg­változtatni a valóságot és feloldani annak ellentmondá­sait, megszüntetni torz meg­nyilvánulásait. Gazdasági, társadalmi, politikai eszkö­zök szükségesek ahhoz, hogy a nemes eszmék, a humá­nus erkölcsök, az igaz, a jó és a szép érvényesülhesse­nek. Nem szabad azonban le­becsülni a kulturális-tudati tényezőik jelentőségét sem, s ezek érvényesítésében a fő helyet az iskola foglalja el, amely hazánkban más­fél millió fiatalt nevel. Az ifjúságnak fel kell mutatni mindazt, amiért érdemes ta­nulni, dolgozni, élni. Az is­kola szemléletével, rendjé­vel, példamutatásával szol­gálni tudja olyan tulajdonsá­gok kifejlesztését, mint a munka megbecsülése, értel­mes fegyelem, az egymás iránti tisztelet, amelyek nél­kül a társadalomban nem lehet élni vagy legalábbis nem lehet emberségesen él­ni. Kívánom, hogy az 1985/86- os tanév jó eredményeket hozzon a nevelésben és az oktatásban. Kívánom, hogy a társadalom szerető gon­doskodással foglalkozzék az oktatás ügyével, amely az egyik legnagyobb emberi és nemzeti ügy. Jól szervezett, magas színvonalú, nyugodt légkörben folyó munkát kí­vánok mindenkinek, és örö­möt is a munkában tanulók­nak. pedaeógusoknak. szü­lőknek! Magyar vezetők üdvözlő távirata Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára, L^sonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnö­ki Tanácsának elnöke és Lázár György, a Magyar Nép- köztársaság Minisztertanácsának elnöke táviratban kö­szöntötte Le Duant a Vietnami Kommunista Párt Központi Bi­zottsága főtitkárát, Truong Chinht, a Vietnami Szocia­lista Köztársaság Államtanácsa elnökét, Pham Van Dongot, a Vietnami Szocialista Köztársaság Miniszter- tanácsa elnökét. A távirat szövege a következő: A Vietnami Szocialista Köztársaság nemzeti ünnep»', a független népi állam megalakulásának 40. évforduló­ja alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz ponti Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta nácsa* Minisztertanácsa, dolgozó népünk nevében elv társi üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük önök nek, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottsá gának, a Vietnami Szocialista Köztársaság Államtu nácsának és Minisztertanácsának, a baráti vietnami népnek. Népünk őszinte elismeréssel tekint a vietnami nép­nek a Vietnami Kommunista Párt vezetésével a tár­sadalom és a gazdaság szocialista átalakításában elért eredményeikre, ezek megszilárdítására és gyarapítására irányuló négy évtizedes, áldozatos erőfeszítéseire. Ki vánjulp hogy népük az ismert nehéz külső és belső feltételek közepette is sikeresen teljesítse a szocialista építés feladatait, a párt V. kongresszusa által kitűzöl! célokat. Támogatjuk a Vietnami Szocialista Köztársaság kül. politikai törekvéseit, kezdeményezéseit, amelyek a dél • kelet-ázsiai térségben kialakult feszültség csökkenlr sére, a béke és biztonság megszilárdítására irányulnak Örömünkre szolgál, hogy az elmúlt év novemberébe!! aláírásra került magyar—vietnami barátsági és együtt­működési szerződés szellemében a pártjaink, orszá­gaink és népeink közötti sokoldalú együttműködés és barátság a béke és a szocializmus közös ügyét szol gálva erősödik. Nemzeti ünnepük alkalmából további sikereket ki vánunk önöknek és dolgozó népüknek a szocializmus építésében, a nemzetközi békéért és társadalmi hala dásért folytatott küzdelmükben. A Vietnami Szocialista Köztársaság nemzeti ünnepi- alkalmából Sarlós István, az Országgyűlés elnöke táv iratban köszöntötte Nguyen Huu Thott a Vietnami S/.u ■ cialista Köztársaság Nemzetgyűlésének elnökét. A Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Kommunista If júsági Szövetség Központi Bizottsága, a Hazafias Nép front Országos Tanácsa, az Országos Béketanács, a Ma­gyar Szolidaritási Bizottság és a Magyar Nők Országos- Tanácsa szintén táviratban üdvözölte partnerét. (MTI> Új köztéri szobor Dombóváron (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Egy újabb köztéri szobor­ral lett gazdagabb Dombó­vár. Szombaton délelőtt a Molnár György Általános Is­kola előtt feladatták az is­kola névadójának élethű portrészobrát, amely Nagy GéZa szobrászművész alko­tása. A szép számú érdeklődő és az iskola diákjai előtt Si­mon Károly tanár emléke­zett meg Molnár Györgyről, a volt dombóvári gimnáziumi tanárról, a Magyar Tanács­köztársaság idején kifejtett közéleti tevékenységéről, amiért 1919 augusztusában Tamásiban kivégezték. Az emlékező szavak után Vidóczy László tanácselnök leplezte le a szobrot és ad­ta át Dombóvár lakosságá­nak. A szoboravató ünnepsé­gen részt vett Molnár Györ­gyi is, a mártírhalált halt Molnár György leánya. Magyarszéki Endre Fotó: Dombai Szobornézőben BUDAPEST Vasárnap elutazott Buda­pestről Marut Bunnag, a Thaiföldi Királyság köz­egészségügyi minisztere, aki dr. Medve László egészség- ügyi miniszter meghívására küldöttség élén járt Ma­gyarországon. A miniszterek megbeszéléseket folytattak a két ország közötti egész­ségügyi együttműködés fej­lesztésének lehetőségeiről. A vendégek egészségügyi intéz­ményeket látogattak meg, és találkoztak a Medicor, vala­mint a Medimpex vezetőivel. * Váncsa Jenő mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi minisz­ter meghívására küldöttség élén vasárnap Budapestre ér­kezett Jonh Block, az Egye­sült Államok mezőgazdasági minisztere. m Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke Líbia nemze­ti ünnepe, a forradalom győ­zelmének 16. évfordulója al­kalmából táviratban üdvö­zölte Moamer el-,Kadhafi ez­redest, a líbiai forradalom vezetőjét. LIPCSE Vasárnap megnyitotta ka­puit a Lipcsei Őszi Vásár. A kelet—nyugati kereskedelem alakulásában fontos szerepet betöltő lipcsei vásárra most öt kontinens hatvan orszá­gából 6000 kiállító hozta el termékeit.

Next

/
Thumbnails
Contents