Tolna Megyei Népújság, 1985. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-02 / 180. szám
2 rtEPÜJSÄG 1985. augusztus 2. Helsinkiben befejeződött a külügyminiszteri találkozó alapok erősödését is — manKádár János megkezdte szabadságát Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára megkezdte évi rendes szabadságát. (MTI) Németh Károly fogadta Konsztantyin Kocsetovot és Alekszej Gyemidovot (Folytatás az 1. oldalról) működés folyamata új dimenzióval, á katonai enyhülésit elősegítő intézkedések körével bővüljön. A magyar kormány úgy Védi, hogy a jelenlegi bonyolult nemzetközi helyzetben még inkább szükséges, hogy a stockholmi konferencia a bécsi találkozó előtt lényeges, tartalmas megállapodásokra jusson. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy tíz évvel ezelőtt országaink legfelsőbb képviselői nem a záróokmány egyik vagy másik fejezetének teljesítésére, hanem minden együttműködési területen való kiegyensúlyozott előrehaladásra vállalták kötelezettséget. Fontos feladat annak biztosítása, hogy a záróokmány elvei kiegyensúlyozott módon érvényesüljenek a kapcsolatok különböző területein. Ez csak elősegítheti a kölcsönösen előnyös együttműködés ikibonítakozását. Habár például az emberi jogok értelmezése eltérő a különböző társadalmi rendszerű országokban, a kölcsönös tisztelet és a belügyek- be való be nem avatkozás alapján ilyen kérdésekben is van lehetőség a párbeszédre, az együttműködésre — mondatta. Rámutatott, hogy az utóbbi övékben a feszült politikai kapcsolatok rendkívül megterhelték a gazdasági-kereskedelmi együttműködést, ezért a helsinki folyamat keretében is kevesebb figyelmet fordítottak az ilyen irányú együttműködést súlyosan zavaró tényezőkre. Nyomatékosan aláhúzta, hogy a gazdasági együttműködésben meglévő mesterséges akadályok csökkentik az államok közötti bizalmat, nehezítik laz egyes országok gazdasági előrehaladását. Ez nem csupán a kelet—nyugati kereskedelmi-gazdasági kapcsolatrendszerben okoz károkat, hanem óhatatlanul hátráltatja a kulturális és emberi jogi kötelezettségek teljesítéséhez szükséges anyagi dotta, majd így folytatta: — A magyar közvélemény most megkülönböztetett érdeklődéssel fordul a kulturális együttműködés területe felé. Ez természetes, hiszen ez év októberében kezdődik Budapesten a kulturális fórum. Történelmi tapasztalatok szerint a kultúra az egyik legfontosabb összekötő kapocs az emberek, a népek és az államok között. Az előkészítő tanácskozás eredményeire építve házigazdaként is gondosan készülünk a kulturális fórumra. Mindent elkövetünk azért, hogy a fórum érdemi eredményekkel záruljon, megfelelően hozzájáruljon az európai politikai légkör javításához, a helsinki folyamat egészének erősödéséhez. Számítunk ebben a résztvevők közös érdekeltségére, változatlan együttműködési készségére, amely döntő fontosságú az európai kultúra együttes gyarapításában, a kulturális értékek egymást gazdagító cseréjében. Ügy érezzük, mindanmyiunfcat kötelez az európai kulturális örökséghez való kötődés, felelősségünk anbak őrzésében és közös ápolásában. Az Európa jövője szempontjából is döntő jelentőségű szovjet—amerikai kapcsolatokat érintve hangsúlyozta, hogy a két ország között ez év novemberében sorra kerülő csúcstalálkozót a Magyar Népköztársaság üdvözli, és úgy véli, hogy a szovjet—amerikai kapcsolatok normalizálása jótékony hatással lenne az európai és világhelyzetre. Megállapította, hogy az európai biztonság és együttműködés folyamatát kedvezően befolyásolná, ha a genfi szovjet—amerikai tárgyalásokon sikerülne elejét venni a világűr mi- litarizálásának és megállapodni a fegyverzetek radikális csökkentéséről. — Nagy jelentőségű kezdeményezésnek és követendő példának tartjuk azt a szovjet bejelentést, miszerint a Szovjetunió augusztus 6tól, a hirosimai tragédia évfordulójától egyoldalúan beszünteti valamennyi nukleáris robbantását — hangsúlyozta a magyar külügyminiszter. Az elmúlt tíz év legfőbb eredménye számunkra az, hogy az európai együttműködés és biztonság folyamata visszaesésekkel és konfliktusokkal bár, de átvészelte az európai és a világhelyzet feszültségeit, és fennmaradt. Meggyőződésünk, hogy az elkövetkező években is nélkülözhetetlen és hasznos csatornája lesz a kelet—nyugati párbeszédnek és együtt- müködsének, majd befejezésül ezeket mondotta: — Nukleáris korunk újfajta felelősséget ruházott a nemzetek közösségének tagjaira. összefűzi őket egy olyan mindenekfelett álló felelősség, amely felülmúlja ideológiai és politikai ellentéteiket és partikuláris érdekeiket. A Magyar Népköz- társaság lehetőségeihez mérten a jövőben is következetesen törekedni fog arra, hogy vállalja e felelősséget, folytatni fogja az európai biztonság és együttműködés folyamata továbbvitelére, a helsinki záróokmány végrehajtására irányuló erőfeszítéseit, és megbízható partnere kíván lenni mindazoknak, akik őszintén munkálkodnak e folyamat elmélyítésén, a párbeszéd, az európai együttműködés lehetőségeinek szélesítésén, a résztvevő államok közötti bizalom, az európai és a világbéke erősítésén. Az elnöklő Genscher ezt követően a svájci Pierre Au- bertnak adott szót. Aubert egyrészt arra helyezte a hangsúlyt, hogy „nincs biztonság szabadság nélkül” másrészt azonban tartózkodott a névre szóló vádaktól. Oskar Fischer, az NDK külügyminisztere kijelentette: „Európában sikerült megőrizni a békét, elhárítani a közvetlen konfrontációt. Mi több, az európai államok közötti kapcsolatok, különösen a 70-es évek második felében, az egész világ számára annak jelképévé váltak, hogy lehetséges a különböző társadalmi rendszerű államok között jó együttműködés az enyhülés alapján”. A Bolgár Népköztársaság nevében Marij Ivanov első külügyminiszter-helyettes tiltakozott a helsinki megállapodások szelektív alkalmazása ellen. Ivanov elmarasztalta azt a tendenciát, hogy az alapvető emberi jogokat egyesek „önző célokat szolgáló politikai eszközként” használják fel. Vahit Halefoglu török külügyminiszter, aki közvetlenül bolgár kollégája után szólalt fel, a török kisebbségek helyzetével kapcsolatos kifogásait beszédének központi témájává tette, s ezen a címen támadást intézett Bulgária ellen. Óvatos bizakodás a novemberi szovjet—amerikai csúcstalálkozó várható eredményeit illetően, új impulzus az európai biztonsági és együttműködési folyamat, ezen belül a budapesti kulturális fórum sikeréhez — ezeknek a gondolatoknak a jegyében zárult csütörtökön Helsinkiben 33 európai és 2 észak-amerikai ország külügyminisztereinek találkozója, s a vele párhuzamos diplomáciai nagyhét. Helsinki értesülések szerint a mindössze hat bekezdésből álló tervezett közös nyilatkozat kiadását csupán az Egyesült Államok és Nagy-Britannia ellenezte kategorikusan. Paavo Vayrynen finn külügyminiszter, aki a vendéglátó ország nevében mondott csütörtökön este záróbeszédet a Finlandia palotában kijelentette, hogy a találkozó a helsinki országok folytatódd elkötelezettségének demonstrációja volt. A külügyminiszteri találkozó csütörtök délutáni záróülésén, egyébként, Hollandia, Monaco, Finnország, Írország és Dánia külügyminiszterei értékelték a záróokmány végrehajtásának 10 évét. Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese csütörtökön a Központi Bizottság székházában fogadta Konsztantyin Kocsetov vezérezredest, az ideiglenesen Magyorországon állomásozó szovjet Déli hadseregcsoport távozó parancsnokát és Alekszej Gyemidov altábornagyot, a hadseregcsoport új parancsnokát. A szívélyes, elvtársi légkörű találkozón részt vett Oláh István vezérezredes, honvédelmi miniszter és Varga Péter, a Központi Bizottság közigazgatási és adminisztratív osztályának vezetője. Jelen volt Borisz Sztukalin, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. Mai kommentárunk Adósság-vulkán Szemléletes címlappal jelent meg a tekintélyes londoni hírmagazin, az Economist egyik legutóbbi száma: vulkánként szimbolizálva ábrázolta a latin-amerikai kontinenset, s a témának szentelt cikkek, kommentárok is messzemenően a fenyegető rajzot támasztották alá. A brit hetilap persze, korántsem áll egyedül véleményével, hiszen ma már egyre több gazdasági szakértő is úgy véli, hogy a fejlődő országokban, mindenekelőtt Közép- és Dél-Amerikában, a kritikus szinthez közeledik az eladósodottság. A külföldi kölcsönök ügye — bármennyire száraz pénzügyi témának tűnik — már jó ideje az első számú világpolitikai kérdések közé emelkedett. Ezek a problémák álltak annak a nemzetközi tanácskozásnak a középpontjában is, amelyet a héten Havannában rendeztek Fidel Castro személyes kezdeményezésére. A kubai államfő, — aki az el nem kötelezett mozgalom egyik vezetőjeként régóta sürgeti, hogy az érintett országok nézzenek szembe az egyre súlyosbodó helyzettel, — az elmúlt hetekben számos alkalommal tért vissza a kérdésre. Fizeti, vagy sem? — sokan így fogalmazták meg a nyakig adósságban úszó országok előtt meredező kérdést. Mások azonban figyelmeztettek, hogy már rég nem a szándékról van szó: a folyamatos cserearányromlással, exportnehézségekkel és égető társadalmi gondokkal küzdő latin-amerikai országok némelyike egyszerűen nem tud eleget tenni törlesztési kötelezettségeinek. Ezért a havannai felszólalók legtöbbje azt hangsúlyozta, hogy a megoldást sem egyszerűen egyfajta átütemezésben, vagy a tartozások bizonyos fokú elengedésében kell keresni. A megoldás kizárólag átfogó társadalmi-gazdasági intézkedésekkel képzelhető el — jelentette ki például Fidel Castro, hozzátéve, hogy a segítség csak az új nemzetközi gazdasági rend megteremtése, és a latin-amerikai gazdasági integráció erősítése révén lehet igazán hatékony. . Sz. G. —egyen éwe tBrtén» <3.1 HIROSIMÁI HAPLÚ Hirosimában évente tiltakozó gyűlést tartanak az atomtámadás emlékművénél. A tüntetők a nukleáris fegyverek teljes betiltását követelik. Orvos fehetett volna Tovább éltem a félig lerombolt házban. Esőben idebent is esernyővel védekeztem. És a házban voltak a halott fiam hamvai. Sokszor gondoltam öngyilkosságra. Volt egy üveg altatóm, már majdnem bevettem, és akkor leányomra, Taekóra gondoltam, aki távol van a háztól, és talán nincs kitéve a háborús veszélyeknek. Vele is törődnöm kell. Lázas voltam, de anyai erőm visszatért. Taekóért életben kell maradnom. Naoki iskolája Nakahiro- machiban, 1,4 kilométerre volt a robbanás középpontjától, a mi házunk 2,5 kilométerre. Halálosan sebesült fiam tehát több mint egy kilométert rohant haza a lángtengeren keresztül. „A hirosimai atombomba pusztításáról” szóló jelentés IV. kötetének 390. oldalán ez olvasható: „A gimnázium első és másodosztályú tanulóinak augusztus 6-án tanítási napujk volt. A diákok reggel, az iskolaudvaron gyülekeztek, a tanárok a tanári szobában. A bomba légnyomása azonnal megölt néhány tanárt és tanulót, a többiek, akiknek sikerűt magukat a romok alól kiszabadítani, annyira megsérültek, hogy képtelenek voltak gondolkodni arról, hol találnak menekvést. Egy alkalmazott, akinek sikerült kiásnia magát a romok alól, jelentette, hogy már csak kevés fiú van az iskolaudvaron. Egyesek olyan súlyosan megsérültek, hogy képtelenek voltak, akárcsak egy lépést is tenni. Haldokoltak. Mindent megtett a túlélők megmentésére, akit csak tudott, a folyóparton épített szükségmentőhelyre vitt. Késő délután jöttek a tanulók hozzátartozói: A szerencsések megtalálták gyermeküket és hazavitték. A többieket a Vöröskereszt segítségével Kabe-Cho és Asa- Gun kórházába szállították. A tanulók többségének azonban, akik az iskolaudvaron voltak, súlyos égési sebeik ellenére sikerült hazakerülni. Egy közülük (Mikami), akinek arca az égéstől felis- merhetetlenül elváltozott, Kői, lakásukra érve, halála előtt elmesélte anyjának a történteket. Minden diáknak, aki nem viselt sapkát, leégett a haja, az ingük rongyokban lógott. Kezük-lábuk megdagadt. Minden túlélőről gondoskodtak. De égéseik és daganataik szinte felismer- hetetlenné tette őket. Szörnyű kép volt, amelyhez a sebesültek nyögése és vízért való kiáltozása járult...” ősszel, amikor a város külterületén egy épen maradt épületben ismét megnyílt az iskola, gyászünnepséget tartottak a halott diákok emlékére. Az igazgató sírva kért bocsánatot, mert nem tudta megvédeni a bombától diákjait. Néhány szülő ismeretlen áldozatok hamvait vitte haza. Az én Naokim legalább karjaim között halt meg... Ha nem ölik meg, jó orvos lett volna belőle. Amikor beteg voltam, azzal biztatott, hogy orvos lesz, hogy engem gyógyíthasson. Lehet, persze, hogy ezek csak egy anya túlzásai. Családi orvosunk annyira szerette a fiamat, hogy többször így biztatott: ha a férjemmel a fronton a legrosz- szabb történik, ő fogja segíteni Naokit, hogy jó orvos legyen belőle. Az atombomba nemcsak az én fiam életét oltotta ki: doktor Jun- zo Ito is meghalt, egész családjával együtt. Naoki tudta, hogy az apja a fronton van, és ő az egyetlen fiú a családban. Sokszor elmondta, hogyha az édesapja elesne is a háborúban, ne essek kétségbe, ö mellettem lesz. A fiam nincs többé, a férjem sincs, csak ketten maradtunk életben: Taeko leányom és én... g. i. PANORÁMA BUDAPEST Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Sarlós István, az Országgyűlés elnöke fogadta Szikra Lászlót, hazánknak a Ghánái Köztársaságba akkreditált nagykövetét, aki a közeljövőben utazik állomáshelyére. * A Minisztertanács Gom- bocz Zoltánt külkereskedelmi miniszterhelyettessé nevezte ki. MOSZKVA Moszkvában csütörtökön aláírták a határ menti településeken lakó állampolgárok egyszerűsített határátlépésének rendjéről szóló szovjet—magyar egyezményt. Az egyezményt a magyar kormány részéről Rajnai Sándor, hazánk moszkvai nagykövete, a szovjet kormány részéről Viktor Malcev, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese írta alá. HONOLULU Tíznapos egyesült államokbeli látogatását befejezve csütörtökön hazautazott Li Hszien-nien kínai államfő. PÁRIZS Szomália területén csütörtökön tíznapos amerikai hadgyakorlat kezdődött. A „Bright Star” fedőnevű hadgyakorlaton a Szomáliái fegyveres erők egységei is részt vesznek. Déli csúcsforgalom ma a város szivében. Az utcakép szinte elfeledteti az 1945. augusztus 6-a szörnyűségeit.
