Tolna Megyei Népújság, 1985. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-02 / 180. szám

2 rtEPÜJSÄG 1985. augusztus 2. Helsinkiben befejeződött a külügyminiszteri találkozó alapok erősödését is — man­Kádár János megkezdte szabadságát Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára megkezdte évi rendes szabadságát. (MTI) Németh Károly fogadta Konsztantyin Kocsetovot és Alekszej Gyemidovot (Folytatás az 1. oldalról) működés folyamata új di­menzióval, á katonai enyhü­lésit elősegítő intézkedések körével bővüljön. A magyar kormány úgy Védi, hogy a jelenlegi bonyolult nemzet­közi helyzetben még inkább szükséges, hogy a stockholmi konferencia a bécsi találko­zó előtt lényeges, tartalmas megállapodásokra jusson. A továbbiakban hangsú­lyozta, hogy tíz évvel ezelőtt országaink legfelsőbb képvi­selői nem a záróokmány egyik vagy másik fejezeté­nek teljesítésére, hanem minden együttműködési te­rületen való kiegyensúlyozott előrehaladásra vállalták kö­telezettséget. Fontos feladat annak biz­tosítása, hogy a záróokmány elvei kiegyensúlyozott mó­don érvényesüljenek a kap­csolatok különböző területe­in. Ez csak elősegítheti a kölcsönösen előnyös együtt­működés ikibonítakozását. Habár például az emberi jo­gok értelmezése eltérő a különböző társadalmi rend­szerű országokban, a kölcsö­nös tisztelet és a belügyek- be való be nem avatkozás alapján ilyen kérdésekben is van lehetőség a párbeszédre, az együttműködésre — mon­datta. Rámutatott, hogy az utób­bi övékben a feszült politi­kai kapcsolatok rendkívül megterhelték a gazdasági-ke­reskedelmi együttműködést, ezért a helsinki folyamat ke­retében is kevesebb figyelmet fordítottak az ilyen irányú együttműködést súlyosan za­varó tényezőkre. Nyomatékosan aláhúzta, hogy a gazdasági együttmű­ködésben meglévő mestersé­ges akadályok csökkentik az államok közötti bizalmat, nehezítik laz egyes országok gazdasági előrehaladását. Ez nem csupán a kelet—nyugati kereskedelmi-gazdasági kap­csolatrendszerben okoz káro­kat, hanem óhatatlanul hát­ráltatja a kulturális és em­beri jogi kötelezettségek tel­jesítéséhez szükséges anyagi dotta, majd így folytatta: — A magyar közvélemény most megkülönböztetett ér­deklődéssel fordul a kulturá­lis együttműködés területe felé. Ez természetes, hiszen ez év októberében kezdődik Budapesten a kulturális fó­rum. Történelmi tapaszta­latok szerint a kultúra az egyik legfontosabb összekö­tő kapocs az emberek, a né­pek és az államok között. Az előkészítő tanácskozás ered­ményeire építve házigazda­ként is gondosan készülünk a kulturális fórumra. Min­dent elkövetünk azért, hogy a fórum érdemi eredmények­kel záruljon, megfelelően hozzájáruljon az európai politikai légkör javításához, a helsinki folyamat egészé­nek erősödéséhez. Számítunk ebben a résztvevők közös érdekeltségére, változatlan együttműködési készségére, amely döntő fontosságú az európai kultúra együttes gyarapításában, a kulturális értékek egymást gazdagító cseréjében. Ügy érezzük, mindanmyiunfcat kötelez az európai kulturális örökség­hez való kötődés, felelőssé­günk anbak őrzésében és kö­zös ápolásában. Az Európa jövője szem­pontjából is döntő jelentősé­gű szovjet—amerikai kapcso­latokat érintve hangsúlyoz­ta, hogy a két ország között ez év novemberében sorra kerülő csúcstalálkozót a Ma­gyar Népköztársaság üdvöz­li, és úgy véli, hogy a szov­jet—amerikai kapcsolatok normalizálása jótékony ha­tással lenne az európai és világhelyzetre. Megállapítot­ta, hogy az európai bizton­ság és együttműködés folya­matát kedvezően befolyásol­ná, ha a genfi szovjet—ame­rikai tárgyalásokon sikerül­ne elejét venni a világűr mi- litarizálásának és megálla­podni a fegyverzetek radiká­lis csökkentéséről. — Nagy jelentőségű kez­deményezésnek és követen­dő példának tartjuk azt a szovjet bejelentést, miszerint a Szovjetunió augusztus 6­tól, a hirosimai tragédia év­fordulójától egyoldalúan be­szünteti valamennyi nukleá­ris robbantását — hangsú­lyozta a magyar külügymi­niszter. Az elmúlt tíz év legfőbb eredménye számunkra az, hogy az európai együttmű­ködés és biztonság folyama­ta visszaesésekkel és konf­liktusokkal bár, de átvészel­te az európai és a világhely­zet feszültségeit, és fennma­radt. Meggyőződésünk, hogy az elkövetkező években is nélkülözhetetlen és hasznos csatornája lesz a kelet—nyu­gati párbeszédnek és együtt- müködsének, majd befejezé­sül ezeket mondotta: — Nukleáris korunk újfaj­ta felelősséget ruházott a nemzetek közösségének tag­jaira. összefűzi őket egy olyan mindenekfelett álló fe­lelősség, amely felülmúlja ideológiai és politikai ellen­téteiket és partikuláris érde­keiket. A Magyar Népköz- társaság lehetőségeihez mér­ten a jövőben is következe­tesen törekedni fog arra, hogy vállalja e felelősséget, folytatni fogja az európai biztonság és együttműködés folyamata továbbvitelére, a helsinki záróokmány végre­hajtására irányuló erőfeszí­téseit, és megbízható partne­re kíván lenni mindazoknak, akik őszintén munkálkodnak e folyamat elmélyítésén, a párbeszéd, az európai együtt­működés lehetőségeinek szé­lesítésén, a résztvevő álla­mok közötti bizalom, az eu­rópai és a világbéke erősíté­sén. Az elnöklő Genscher ezt követően a svájci Pierre Au- bertnak adott szót. Aubert egyrészt arra helyezte a hangsúlyt, hogy „nincs biz­tonság szabadság nélkül” másrészt azonban tartózko­dott a névre szóló vádaktól. Oskar Fischer, az NDK külügyminisztere kijelentet­te: „Európában sikerült megőrizni a békét, elháríta­ni a közvetlen konfrontációt. Mi több, az európai államok közötti kapcsolatok, különö­sen a 70-es évek második fe­lében, az egész világ számá­ra annak jelképévé váltak, hogy lehetséges a különböző társadalmi rendszerű álla­mok között jó együttműkö­dés az enyhülés alapján”. A Bolgár Népköztársaság nevében Marij Ivanov első külügyminiszter-helyettes til­takozott a helsinki megálla­podások szelektív alkalmazá­sa ellen. Ivanov elmarasz­talta azt a tendenciát, hogy az alapvető emberi jogokat egyesek „önző célokat szol­gáló politikai eszközként” használják fel. Vahit Halefoglu török kül­ügyminiszter, aki közvetle­nül bolgár kollégája után szólalt fel, a török kisebb­ségek helyzetével kapcsola­tos kifogásait beszédének központi témájává tette, s ezen a címen támadást in­tézett Bulgária ellen. Óvatos bizakodás a no­vemberi szovjet—amerikai csúcstalálkozó várható ered­ményeit illetően, új impulzus az európai biztonsági és együttműködési folyamat, ezen belül a budapesti kul­turális fórum sikeréhez — ezeknek a gondolatoknak a jegyében zárult csütörtökön Helsinkiben 33 európai és 2 észak-amerikai ország kül­ügyminisztereinek találkozó­ja, s a vele párhuzamos dip­lomáciai nagyhét. Helsinki értesülések sze­rint a mindössze hat bekez­désből álló tervezett közös nyilatkozat kiadását csupán az Egyesült Államok és Nagy-Britannia ellenezte ka­tegorikusan. Paavo Vayrynen finn kül­ügyminiszter, aki a vendég­látó ország nevében mondott csütörtökön este záróbeszé­det a Finlandia palotában kijelentette, hogy a találko­zó a helsinki országok foly­tatódd elkötelezettségének demonstrációja volt. A külügyminiszteri találko­zó csütörtök délutáni záró­ülésén, egyébként, Hollandia, Monaco, Finnország, Írország és Dánia külügyminiszterei értékelték a záróokmány végrehajtásának 10 évét. Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese csütörtökön a Központi Bizottság székhá­zában fogadta Konsztantyin Kocsetov vezérezredest, az ideiglenesen Magyorországon állomásozó szovjet Déli had­seregcsoport távozó parancs­nokát és Alekszej Gyemidov altábornagyot, a hadsereg­csoport új parancsnokát. A szívélyes, elvtársi légkörű ta­lálkozón részt vett Oláh Ist­ván vezérezredes, honvédel­mi miniszter és Varga Pé­ter, a Központi Bizottság közigazgatási és adminisztra­tív osztályának vezetője. Je­len volt Borisz Sztukalin, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. Mai kommentárunk Adósság-vulkán Szemléletes címlappal jelent meg a tekintélyes lon­doni hírmagazin, az Economist egyik legutóbbi száma: vulkánként szimbolizálva ábrázolta a latin-amerikai kontinenset, s a témának szentelt cikkek, kommentárok is messzemenően a fenyegető rajzot támasztották alá. A brit hetilap persze, korántsem áll egyedül vélemé­nyével, hiszen ma már egyre több gazdasági szakértő is úgy véli, hogy a fejlődő országokban, mindenekelőtt Közép- és Dél-Amerikában, a kritikus szinthez köze­ledik az eladósodottság. A külföldi kölcsönök ügye — bármennyire száraz pénzügyi témának tűnik — már jó ideje az első számú világpolitikai kérdések közé emel­kedett. Ezek a problémák álltak annak a nemzetközi tanács­kozásnak a középpontjában is, amelyet a héten Havan­nában rendeztek Fidel Castro személyes kezdeménye­zésére. A kubai államfő, — aki az el nem kötelezett mozgalom egyik vezetőjeként régóta sürgeti, hogy az érintett országok nézzenek szembe az egyre súlyos­bodó helyzettel, — az elmúlt hetekben számos alka­lommal tért vissza a kérdésre. Fizeti, vagy sem? — sokan így fogalmazták meg a nyakig adósságban úszó országok előtt meredező kérdést. Mások azonban fi­gyelmeztettek, hogy már rég nem a szándékról van szó: a folyamatos cserearányromlással, exportnehézségekkel és égető társadalmi gondokkal küzdő latin-amerikai or­szágok némelyike egyszerűen nem tud eleget tenni tör­lesztési kötelezettségeinek. Ezért a havannai felszó­lalók legtöbbje azt hangsúlyozta, hogy a megoldást sem egyszerűen egyfajta átütemezésben, vagy a tartozások bizonyos fokú elengedésében kell keresni. A megoldás kizárólag átfogó társadalmi-gazdasági intézkedésekkel képzelhető el — jelentette ki például Fidel Castro, hozzátéve, hogy a segítség csak az új nemzetközi gaz­dasági rend megteremtése, és a latin-amerikai gazda­sági integráció erősítése révén lehet igazán hatékony. . Sz. G. —egyen éwe tBrtén» <3.1 HIROSIMÁI HAPLÚ Hirosimában évente tiltakozó gyűlést tartanak az atomtá­madás emlékművénél. A tüntetők a nukleáris fegyverek teljes betiltását követelik. Orvos fehetett volna Tovább éltem a félig le­rombolt házban. Esőben ide­bent is esernyővel védekez­tem. És a házban voltak a halott fiam hamvai. Sokszor gondoltam öngyilkosságra. Volt egy üveg altatóm, már majdnem bevettem, és akkor leányomra, Taekóra gondol­tam, aki távol van a háztól, és talán nincs kitéve a hábo­rús veszélyeknek. Vele is tö­rődnöm kell. Lázas voltam, de anyai erőm visszatért. Taekóért életben kell ma­radnom. Naoki iskolája Nakahiro- machiban, 1,4 kilométerre volt a robbanás középpont­jától, a mi házunk 2,5 kilo­méterre. Halálosan sebesült fiam tehát több mint egy ki­lométert rohant haza a láng­tengeren keresztül. „A hirosimai atombomba pusztításáról” szóló jelentés IV. kötetének 390. oldalán ez olvasható: „A gimnázium el­ső és másodosztályú tanulói­nak augusztus 6-án tanítási napujk volt. A diákok reg­gel, az iskolaudvaron gyüle­keztek, a tanárok a tanári szobában. A bomba légnyo­mása azonnal megölt néhány tanárt és tanulót, a többiek, akiknek sikerűt magukat a romok alól kiszabadítani, annyira megsérültek, hogy képtelenek voltak gondolkod­ni arról, hol találnak me­nekvést. Egy alkalmazott, akinek si­került kiásnia magát a ro­mok alól, jelentette, hogy már csak kevés fiú van az iskolaudvaron. Egyesek olyan súlyosan megsérültek, hogy képtelenek voltak, akárcsak egy lépést is tenni. Haldo­koltak. Mindent megtett a túlélők megmentésére, akit csak tudott, a folyóparton épített szükségmentőhelyre vitt. Késő délután jöttek a tanulók hozzátartozói: A sze­rencsések megtalálták gyer­meküket és hazavitték. A többieket a Vöröskereszt se­gítségével Kabe-Cho és Asa- Gun kórházába szállították. A tanulók többségének azon­ban, akik az iskolaudvaron voltak, súlyos égési sebeik ellenére sikerült hazakerül­ni. Egy közülük (Mikami), akinek arca az égéstől felis- merhetetlenül elváltozott, Kői, lakásukra érve, halála előtt elmesélte anyjának a történteket. Minden diáknak, aki nem viselt sapkát, le­égett a haja, az ingük ron­gyokban lógott. Kezük-lábuk megdagadt. Minden túlélőről gondoskodtak. De égéseik és daganataik szinte felismer- hetetlenné tette őket. Ször­nyű kép volt, amelyhez a sebesültek nyögése és vízért való kiáltozása járult...” ősszel, amikor a város kül­területén egy épen maradt épületben ismét megnyílt az iskola, gyászünnepséget tar­tottak a halott diákok emlé­kére. Az igazgató sírva kért bocsánatot, mert nem tudta megvédeni a bombától diák­jait. Néhány szülő ismeret­len áldozatok hamvait vitte haza. Az én Naokim leg­alább karjaim között halt meg... Ha nem ölik meg, jó or­vos lett volna belőle. Ami­kor beteg voltam, azzal biz­tatott, hogy orvos lesz, hogy engem gyógyíthasson. Lehet, persze, hogy ezek csak egy anya túlzásai. Családi orvosunk annyira szerette a fiamat, hogy több­ször így biztatott: ha a fér­jemmel a fronton a legrosz- szabb történik, ő fogja se­gíteni Naokit, hogy jó or­vos legyen belőle. Az atom­bomba nemcsak az én fiam életét oltotta ki: doktor Jun- zo Ito is meghalt, egész csa­ládjával együtt. Naoki tudta, hogy az apja a fronton van, és ő az egyet­len fiú a családban. Sokszor elmondta, hogyha az édes­apja elesne is a háborúban, ne essek kétségbe, ö mellet­tem lesz. A fiam nincs többé, a fér­jem sincs, csak ketten ma­radtunk életben: Taeko leá­nyom és én... g. i. PANORÁMA BUDAPEST Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Sarlós István, az Országgyű­lés elnöke fogadta Szikra Lászlót, hazánknak a Ghá­nái Köztársaságba akkredi­tált nagykövetét, aki a kö­zeljövőben utazik állomáshe­lyére. * A Minisztertanács Gom- bocz Zoltánt külkereskedel­mi miniszterhelyettessé ne­vezte ki. MOSZKVA Moszkvában csütörtökön aláírták a határ menti tele­püléseken lakó állampolgá­rok egyszerűsített határátlé­pésének rendjéről szóló szov­jet—magyar egyezményt. Az egyezményt a magyar kor­mány részéről Rajnai Sán­dor, hazánk moszkvai nagy­követe, a szovjet kormány részéről Viktor Malcev, a Szovjetunió külügyminiszte­rének első helyettese írta alá. HONOLULU Tíznapos egyesült államok­beli látogatását befejezve csütörtökön hazautazott Li Hszien-nien kínai államfő. PÁRIZS Szomália területén csütör­tökön tíznapos amerikai had­gyakorlat kezdődött. A „Bright Star” fedőnevű had­gyakorlaton a Szomáliái fegy­veres erők egységei is részt vesznek. Déli csúcsforgalom ma a város szivében. Az utcakép szinte elfeledteti az 1945. augusztus 6-a szörnyűségeit.

Next

/
Thumbnails
Contents