Tolna Megyei Népújság, 1985. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-08 / 185. szám
1985. augusztus 8. Képújság 5 Producer lettem... Szekszárdi találkozás Szintai Istvánnal Katlanmelegben Az emberség próbája Panaszkodunk a kánikulára, kicsit kifújjuk magunkat, amikor lehűl a levegő, és kókadozunk ismét, amikor a hőmérő higanyszála nem tágít a harminctól. Ha tehetjük, árnyékba igyekszünk rejtőzni, a zsúfolt jármüveken keressük a nyitott ablak közelségét, huzatot csinálunk munkahelyünkön és lakásunkban, hogy járjon legalább egy kicsit a levegő. És közben alig-alig gondolunk azokra, akik nem állhatnak, ülhetnek a léghuzatba, például a pékség hőokádó kemencéi, vagy éppen az izzó acél mellől. Sok munkahelyen szorítja láthatatlan abroncsként a fejeket a fojtogató forróság, így sok ezer embertársunk számára az emberi akaraterő monstre erőpróbája a nyár. Verítékben fürödve — mondom — alig gondolunk, akikre pedig gondolnunk kellene, akiknek okkal lehetne panaszosabb a szájuk, mivel akaraterejük az átlagnál nagyobb ellenféllel dacol, például a kánikulai hőségre „rámelegitö” műtőlámpák alatt, vagy reggeltől-estig kint a földeken, ahol kombájnoznak, kapálnak, netán gyümöl. csőt szednek, őket éppen úgy perzseli a nap heve, mint az útépítőket, vagy a kőműveseket és ácsokat. Hiszen ilyenkor van szezonja mindenfajta építkezésnek, betakarításnak, még a vasúti sínek fektetésének, karbantartásának is. Eszünkbe jut-e a vonatok késésén bosszankodva, hogy mit jelent a pályaépítés a kánikula tikkasztó hőségében? Azt gondolom, felsorolhatatlan, hogy hányféle foglalkozást űző embertársunk számára jelent sokszorosan nagyobb terhelést az úgynevezett ideális strandidő. Igaz, többen is vagyunk a munkahelyeken, mint vizközelben. S így van ez rendjén, az ország nem mehet egyszerre szabadságolni, üdülni. Ezért ülnek a járművezetők a felforrósodott vezetőfülkében, a szakácsok ezért nem menekülhetnek a gőzölgő főzőüstök mellől, a levegőtlen áruházi osztályokon ezért nem néptelenedhetnek el a pultok, ám, nincsenek még önműködő pénztárgépek sem. Állni kell és ülni kell a „sarat”, miközben járnia kell a kéznek. észnek a műhelyekben, tulajdonképpen mindenütt. A zsúfolt nyomdai szedőteremben éppen olyan nehéz tisztességgel végig, dolgozni egy műszakot, mint a szövődében, vagy konzervgyárban. Utóbbi két helyet azért említem, mert itt a „gyenge” nők mutatják nap-nap után, hogy a helytállásban egyenrangúak az erős férfiakkal, s ez a férfiakénál sokkal nagyobb teljesítmény, mert a műszak után sem hüsölés következik, hanem az otthon, a családról való gondoskodás. Aki csak teheti, nyáron szeret szabadságra menni. Ilyenkor a dolgozó kollektívák már csak azért sem lazíthatnak. A termelésben rá kell hajtani, ha azt akarjuk, hogy a népgazdaság behozza a hosszú tél okozta lemaradást és teljesíteni tudja kötelezettségeit. Csak így lehet jól megalapozni a VII. ötéves tervet, további boldogulásunk feltételeit. Dolgozunk tehát a katlanmelegben is, a lehetőségekhez mérten enyhítve a hőség okozta ártalmakat. Minap olvastam valahol, hogy a kohászati üzemekben naponta tizennégyezer liter szóda és négyezer liter tea fogy él, hogy egy-egy kohász műszakonként nyolc-tíz liter enyhén sós szóda, vizet megiszik, hogy pótolja szervezetének a verejtékkel távozó sómennyiségét. A meleg munkahelyeken ezekben a hetekben a hőség mellett tetőz az emberről való gon. doskodás. Vigyáznunk is kell egymásra mindenütt ezekben a figyelmet lankasztó, reflexeket tompító kánikulai napokon, hiszen ha hinni lehet az időjósoknak, bár most éppen esik, de a „java" hátra van, a nyár legforróbb hónapja, az augusztus még számos alkalommal vizesíti át a nem fizikai munkát végzők hátán is a ruhaneműt. Továbbra is szükség lesz tehát arra, hogy megőrizzük higgadtságunkat, amikor egy- egy ingerült szót hallunk. Jusson eszünkbe, hogy más is lehet tompult, vagy ideges, türelmetlen a melegtől, nemcsak mi. Jusson hát eszünkbe az is, hogy a kánikula nemcsak testi-lelki erőnk próbája, hanem emberségünké is. Még többet a gyermekekért Magyarországon napjainkban a munkavállalási korban levő nőknek több, mint a nyolcvan százaléka ténylegesen ikenyérkereső. Ez az egyetlen adat természetesen nemcsak a foglalkoztatási helyzetre jellemző, de hatá. salt felBelíhetjük olyan, tá- vollimak látszó területen is, mint a (gyermekvállalás, a gyermeknevelés. Amire to- vábi példa: naponta 21—22 ezer szülő veszi igénybe a gyermekápolási táppénzt. Szemléleti akadályok Mindaz, amit a gyermeket, gyermekeket nevelő család kap segítségként, nem ajándék, a (társadalom termeli meg rá a fedezetet. Utat ne tévesszünk! Kizárólag pénzzel nem lehet minden gondot enyhíteni. Ide tartozik ugyanis — a segítség körébe — a szolgáltatások fejlesztése, a rugalmas munkaidő rendszerének elterjesztése, a részmunkaidős, az otthon is' ellátható foglalkoztatási formák kialakítása, alkalmazása. A nemzeti jövedelem 2,4 százalékát — ez forintban 19,4 milliárd — fizették ki 1984-ben családi pótlékként. A pótlék teljes összege 1980 és 1984 között több, mint hat- milliárd forinttal nőtt, egyrészt a jogosultak körének változása, másrészt ezen állami segítség összegének emelkedése következtében. Így azután 2 310 000 gyermek után járt ez a pénz 1984- ben, táboruk 215 ezer fővel népesébtob, mint 1980-ban volt. Nem szabad figyelmen kívül hagyni: romló, a számítottnál is kevesebb gazdasági körülmények közepette hajtatták végre az ilyen és hasonló intézkedéseket ezen a szociálpolitikai területen, azaz a társadalom — nemes önérdekétől vezettetve — igazolta szavak és tettek egységét, jogos elsőbbséget adva a gyermekneveléssel ösz- szefüggő támogatásdknak. Jelenleg a családnak a gyermekneveléssel kapcsolatos összes kiadásait — az élelmezést és a ruházkodást értve ez alatt — egyharmad résziben az állam viseld. Ne mondjuk azt, hogy kicsiny e szép teher súlya a közösség vállán! S mégis, indokoltan, a közvéleménnyel találkozva áll a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresz- szusánafc határozatában: „A gyermeknevelés költségeihez való állami hozzájárulás arányát fokozatosan növelni kell.” Fedezetet teremtve Egy óvodás gyermekre — 1983-ban — kereken tízezer forint költségvetési kiadás jutott. Az általános iskoláknál — nem érdektelenek ezek a számok! — 10 536, a szakközépiskolásoknál 22 515, a felsőfokú oktatás egy-egy hallgatójánál 66 741 forint volt ez az összeg...! És mégis, milyen sok, milyen sűrűn ismétlődő panasz, „mibe kerül” a gyerek taníttatása. Gyakori eset azonban, hogy nem elkerülhetetlen költekezésről, hanem az iskola — és bizony némelykor a gyerekek! — irreális kívánságairól van szó, ez rejlik az igény képében megjelenő, a „kell’ megfogalmazást kapó óhaj, kitalálás mögött. Utalhatunk itt különböző felszerelési tárgyakra, egyenruhákra, tanulmányi kirándulások programjára, külföldi utakra, ballagási öltözékre, érettségi bankettre, diplomaosztás Utáni összejövetelekre, amiknek valójában sokszor semmi köze sincsen az oktatás tényleges költségeihez, csak éppen valaki, valakik kitalálták, így legyen. A gyermekgondozási segélyt az arra jogosult nők 80—83 százaléka veszi igénybe. Száz óvodás korú gyermek közül tavaly 89 járhatott ebbe a fontos intézménybe, száz általános iskolásból ötvennégy veszi — veheti — igénybe a diákétkeztetés valamilyen formáját. Az általános iskolát tavaly végzettek 96 százaléka tanult tovább, döntő részük szakirányú képzést vagy azt is adó intézményben. Csupán azt kívántuk az említett adatok, arányok leírásával érzékeltetni, hogy a további haladáshoz meglehetősen magas ellátottsági színvonalról kell feljebb jutni. Erre figyelmeztetnek bizonyos mozgási irányok is, mint például az, hogy a családi pótlék reálértéke szerény mértékben meghaladta 1984-ben az 1980. évit, a gyermekgondozási segélyé viszont alatta maradt. A korrekció szándékát tükrözi az idén bevezetésre került gyermekgondozási díj. amelynek fokozatos kiterjesztése a mai tervek szerint állampolgári jogon igénybe vehető támogatási forma lesz belőle. Az önérdek kifejezése Az előbbi korántsem az egyetlen a lehetséges példák közül. Hiszen * említhetjük a napjainkban aktuális tények, teendők sorából a gyermek- ápolási táppénz időhatárának kiterjesztését, az ún. egyszeri anyasági segély ősz- szegének felemelését, az állami támogatás növelését és a hitelfeltételek még kedvezőbbé tételét a három- és többgyerekes családok lakásépítésénél és -vásárlásánál, mint önmagukban esetleg apró súlyú, de összességükben már nagy nyomatékú igazolóit a társadalom becsületes törekvéseinek. Végül is a társadalom mindig a mága holnapját formálja, építi, amikor a gyermek felé fordul. MÉSZÁROS OTTÓ — Producer lettem, film- gyártási vállalkozó — így tömöríti húsz év történéseit egy mondatba Szintai István, akivel a szekszárdi Pollack utcai lakásban beszélgettünk. — Nem harmincezer dolgozót foglalkoztató filmgyárra kell gondolni — magyarázza —, Finnországban egy ilyen vállalkozás lehet háromfős is. Húsz évvel ezelőtt, 1965. júliusában, ezeken a hasábokon jelent meg egy rövid írás egy alsónyéki fiatalemberről, aki varsói tanulmányútra indult akkor. Tette mindezt azért, mert gyermekkorában elhatározta, hogy filmrendező lesz. A filmmel az alsónyéki moziban esett életre szóló szerelembe. Vasárnap délutánonként egyik barátját helyettesítve, ott vetített filmeket. A bátaszéki általános iskola elvégzése után a pécsi gépipari technikum következett. Levelező úton itt szerzett mozigépész működési engedélyt. A középiskolás diák humán érdeklődését az irodalmi színpad munkájában és a zenében elégítette ki. Szavalt, zongorázott minden iskolai versenyen. Érettségi után a Hunnia Filmgyárba került segédmunkásnak. Hangmérnöknek tanult volna, de Lipcsében akkor éppen nem indult tanfolyam. A varsói Chopin-akadémián viszont éppen akkor szerveztek zenei rendezői tanszéket, ahova Szintai Istvánt — az alsónyéki fiatalembert — fel is vették. — A felvételin a bátaszéki zongoraóráknak, meg a középiskolai orosz nyelvtanulásomnak sokat köszönhettem — emlékezik. — Tudja, kár, hogy a diákok nem veszik komolyan az iskolákban a nyelvtanulást. Nyolc évig foglalkoznak például az orosszal, és nem hiszik el, hogy Csehszlovákiában, Jugoszláviában, Romániában, Bulgáriában — ez szinte fél Európa — sokkal könnyebben érvényesülnek egyszerű turistaként is. Én nem voltam jó oroszos, de rossz sem. A lengyel nyelvtanuláshoz alapot jelentett... A két évtizeddel ezelőtti újságcikk úgy fogalmazott, hogy „célegyenesben” van a fiatalember. A történések a továbbiakban is ezt igazolták. Nemzetközi kongresszust rendeztek 1966-ban Budapesten rádiósok részére, ahol a finn rádió főmérnökével baráti kapcsolata alakult ki. Finnországról is Alsónyéken, Nagyon ritkán fordul elő, hogy valakinek több, más ok között a titoktartás megszegése miatt mondanak fel. Ilyen ügy került a Legfelsőbb Bíróság elé. Amikor az egyik vidéki vállalat főtisztviselőjét fegyelmi büntetésül elbocsátották, terhére rótták, hogy egy szerződés megkötésére vonatkozó utasítást nem teljesített. Mégpdeig azért nem, hogy az ügyletet a versenytárs köthesse meg. Mulasztása szándékos volt, és ezzel a vállalati titoktartást megsértette. Súlyosbító körülményül szolgált, hogy magatartásával milliós nagyságrendű gazdasági hátrányt okozott, valamint hogy önálló beoszK w ’ ■sS»* Szintai István Elina és édesanyja a református lelkész édesapától hallott még gyerekkorában. Mindig is vonzotta az ezer tó országa. — A varsói diplomamunkámnak a sztereói óniát,. a térhatású hangrögzítést választottam. Az ehhez szükséges szakmai gyakorlatot Finnországban végezhettem. Mint hangmérnök, különböző fesztiválok zenei anyagának rögzítője, olyan világhírű szólistákkal került munkakapcsolatba, mint Rubinstein, Richter, Askenazi. Ezek az embert formáló élmények azonban még csak előkészítői voltak annak a vállalkozásnak, amelynek szálai most Magyarorszára vezetnek. — Tőke, kapitál nélkül próbáltam ki magam a kapitalizmusban. Vállalkozásom a film. Az első egy 80 perces balladisztikus hangvételű dokumentumfilm volt. Ennek a sikere biztosított hitelt a további munkáimhoz. Egy producernek sok mindennel kell foglalkoznia ahtásával és a vele szemben táplált bizalommal visszaélt. Az elbocsátott ember a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezéséért a vállalati döntőbizottsághoz fordult, ahol minden vádpontot tagadott. A döntőbizottság a kérelmét elutasította, megállapítva, hogy a fegyelmi vétségeket elkövette. A vállalat szerződéskötési szándékát nyilván közölte a versenytárssal, amely így előnyhöz jutott. Sőt, a fegyelmi határozat meghozatala utáni napon ez a versenytárs a vállalattól kikérte. Ezek után az illető a munkaügyi bírósághoz fordult, amely megállapította: a fegyelmi vétséget nem követte hoz, hogy a tartalmi vonatkozású dolgait végezhesse. Mondhatom, hogy most már szerencsémre a saját ötleteimet valósítom meg. A rendező, gyártásvezető, vagy a színész felelőssége ott kint más módon jelentkezik. Én nem csupán a feltételeket teremtem meg filmjeim elkészítéséhez, de a forgalmazásukat is biztosítanom kell. Nagyon széles körű és aktív kapcsolatban kell élni ahhoz, hogy az ember szinten maradjon. — Mindezt családi háttérrel... — Viszonylag későn kötöttem házasságot, éppen az ilyen vándorlásaim miatt, hogy egyszer Varsó, máskor Helsinki... Tíz éve bérelek lakást a finn fővárosban. Itt született a kislányunk, Elina is. Feleségem lengyel, ő közgazdász, jelenleg finn nyelvészeti szakot végez. — Most itthon is dolgozik ... — A finnek népi eposzát, a Kalevalát animációs filmen fiim, lengyel, magyar kooprodukcióban készítem. Ennek utómunkáit végezzük a pécsi Pannónia Rajzfilmstúdióval. — Ennek az is ad aktualitást, hogy 1985-öt a Kalevala évének nyilvánították. — Igen. Elias Lönnrot 150 évvel ezelőtt gyűjtötte és szerkesztette egységessé ezt a nemzedékek tapasztalatait összegző mély filozofikus gondolatokkal is tűzdelt hatalmas ívű epikus éneket. Ezt akarom sajátos formában továbbadni. Ezért az animációt választottam. Ennek bemutatójára a terveim szerint Budapesten; az európai kultürális fórum időszakában kerülhet sor ... Itt a szekszárdi lakásban — amelyhez terveket sző — többször cseng a telefon a beszélgetés közben, öt keresik. Hírek jönnek, hogy a balesetes 300-as Mercedeshez napokon belül megérkezik Stuttgartból az olajpumpa. Aztán irány Varsó, Helsinki, majd újra Magyarország. Ennyi az elmúlt húsz év néhány jellemző villanása. — ... és újabb húsz év múlva? — Erre legjobb lenne majd akkor válaszolni. Sokat kell dolgozni, nem lehet mindent egy dologra feltenni, mert nagyot lehet bukni, egészen vissza a mozigépek közé ... Decsi Kiss János el, ezért a határozatot hatályon kívül helyezte, és a vállalatot kötelezte, hogy a tisztviselő munkakönyvében a „kilépett” bejegyzést „munkaviszonya megszűnt”-re javítsa ki. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság az ügyben új eljárást rendelt el. A határozat rámutat arra, hogy a tisztviselőnek az ügyében eljárt különböző fórumok előtt tett nyilatkozataiban ellentmondás van. Ugyanez a helyzet két kihallgatott tanú vallomásában is. Ezeket a munkaügyi bíróságnak az új eljárásban tanúk kihallgatásával fel kell oldania. Csak ezek után lehet a felelősség felől megnyugtatóan dönteni. Jogról - mindenkinek Megszegte a vállalati titkot - elbocsátották
