Tolna Megyei Népújság, 1985. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-05 / 182. szám
a ^püjsäg 1985. augusztus 5. ON KER Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Miért nem kézbesítették ? Gyiimesi István szekszárdi olvasónk elpamaszolta szerkesztőségünknek, hogy rend- szertelenül kapja a Képes Újságot. Rajtunk keresztül a posta illetékesétől kérdezte: mi az oka annak, hogy nem kapja a Képes Üjságot? Pap János, a Szekszárd 1. Postahivatal vezetője a következőket válaszolta: — A reklamációt megvizsgáltam. Megállapítottam, hogy a hírlapkézbesítők (az érintett időszakban helyettes kézbesítő is volt) hibájából Gyimesi István több lallka- lörmmlal csak késve kapta meg a Képes Újság című lapot. Az érintett kézbesítőket felelősségre vontam, és figyelmeztettem őket, a pontos, hibamentes murikéra. A még hiányzó példányt postai úton pótoltattam. A továbbiakban a kézbesítés zavartalanságát biztosítom. A történtekért szives elnézést kérők. Eladható-e a telek? Egy olvasónk — kérte, hogy a nevét ne közöljük — kertes házat vásárolt. Előzőleg lakótelepi öröklakásuk volt, amit visszavásárolt az OTP. Az új házra 100 000 forint bankkölcsönt kaptak, amit tíz év alatt kell visszafizetni. A vásárolt ház komfort nélküli. Gondolták, komfortosítják. A házhoz tartozik egy 41 méter széles és 50 méter hosszú kert. Nekik a fele is elég 'lenne. Gondolták: az egyik felét eladják, és ebből korszerűsítik a lakásukat. A földhivatalnál megkérdezték, hogy eladhatják-e. Azt válaszolták: igen, csak előbb telekké kell nyilváníttatni. Olvasónk kérdése: eladható-e telekként akkor is, ha OTP-kölosönre vásárolták az ingatlant? A kérdésre az OTP Tolna Megyei Igazgatóságától kaptuk a következő választ: „Házvétel esetén engedélyezett kölcsön kifizetéséig minden esetben elidegenítési és terhelési tilalmat jegyeztetünk az ingatlanra. Eevedi, indokolt esetben kérelemre lehetőséget adhatunk a telek értékesítésére abban az esetben, ha a Vételárat a fennálló hitel törlesztésére használják fel. Az említett ház komfortosítására, valamint korszerűsítésére a feltételek rendben léte esetén az építési költségek 70 százaléka erejéig, maximálisan 100 000 forint 3 százalékos kamatozású hitel engedélyezhető.” Miért égetik? Vörös István, Medina, Petőfi u. 1. szám alatti olvasónk leveléből idézünk: „Velem szemben van az áfész 24. számú boltja, a szeméttárolót pedig egy kövesút választja el a lakásomtól. Megkértem a bolt dolgozóit, hogy a szemetet ne égessék el, mert a nemkívánatos szag szennyezi a levegőt, valamint a lakásunk ablakát sem tudjuk addig kinyitni, amíg a szemét el nem ég. Előfordul, hogy két napig is ég. Elégetnék vegyszeres kartonokat, és egyéb műanyag dobozokat is. Kérésemnek a bolt dolgozói nem tettek eleget. A medinai tanácsnak is jelentettem, de úgy látszik, a tanács figyelmeztetése sem volt elég, mert azóta is égetnek vegyszeres kartonokat.” — Megállapítottuk, hogy a levélíró panasza jogos — — kezdte válaszát a Szekszárd—Sáriköz és Vidéke ÁFÉSZ kereskedelmi osztályának vezetője. — Hasonló eseték elkerülése végett utasítottuk az egység vezetőjét és dolgozóit, hogy a jövőben a szeméttárolóban szemét- égetést ne végezzenek. Utasításunk végrehajtását ellenőrizni fogjuk, amennyiben rendellenességet tapasztalunk, felelőségre vonást fogunk alkalmazni. Hogyan sorsolnak? A betét titkossága is indokolttá teszi, hogy olvasónk nevét és címét ne közöljük. Olvasónk többek között ezt írta levelében: „Olvlasam, hogy a szerencse megint Bonyhádon járt, és az Illetőnek a szeptembertől érvényes betétkönyvét húzták ki. Nekünk van egy betétkönyvünk, amely több mint tíz éve, és egy, amely több mint hat éve érvényes. Tehát azóta használják a pénzünket. Azt szeretném tudni, hogyan zajlanak a sorsolások. Úgy gondolom, hogy az nem a legildomosább hogy van, akinek a betétkönyvét fél év után kihúzzák, a másikéra pedig tíz év után sem kerül sor. Valóban szerencse dolga? Ügy érzem, hogy ez a szerencse dolog nem helyénvaló.” A kérdésre Dudás Antal, az OTP Tolna Megyei Igazgatóságának igazgatójától kértünk választ. — A gépkocsi-nyereményben elhelyezett összegek után a takarékpénztár kamatok helyett a betéttutajdonosok között negyedé vertként gépkocsikat sorsol ki. Minden 1000 db 10 ezer, és minden 2000 darab 5 ezer forintos betétkönyvre egy gépkocsit sorsolnák ki. A sorsolásra minden évben: februárban, májusban, .augusztusban és novemberiben kerül sor. A sorsoláson azok a betétkönyvek vesznék részt, amelyek a sorsolást megelőző három hónapon át megszakítás nélkül betétben voltak. Ha a betétkönyvet az első sorsolásban való részvételre jogosító időszak elteltével nem szüntetik meg, folyamatosan részt vesz a további sorsolásokon. A fiókok havonta a megnyitott új, valamint a megszüntetésre került betétkönyvekről jelentést készítenék. Ezeket az adatdkat elektronikusan feldolgozzák. Negyedévenként, a sorsolás alapjául szolgáló számjegyzék kerül kiírásra -az adatfeldolgozó által. Ezt a számjegyzéket ellenőrizni kél'l a fiókdknak, anriák érdekében, hogy a sorsolásra jogosult betétkönyvek száma a jegyzéken szerepel-e. A fentiekből következik, hogy minden sorsolás előtt ellenőrzésre kerül, hogy a nyereménybetétkönyv, amely a sorsoláson való jogosultságot megszerezte, minden negyedévben a sorsolás alapjául szolgáló jegyzéken szerepeljen, és így a sorsoláson részt vegyen. — A sorsolást az OTP központja bonyolítja le, a Pénzügyminisztérium által kinevezett bizottság és állami közjegyző ellenőrzése mellett. Az, hogy melyik nyereménybetétkönyv száma kerül kisorsolásra, az igazán a véletlenen, a szerencsén múlik. A nyertes betétkönyvek sorozatát és sorszámát a kihúzás után jegyzőkönyvben rögzítik. Ml VÁLASZOLUNK Dédapáink A sebészet és a tisztes ipar történetében egyaránt páratlan esemény játszódott le 1889 augusztusában. „Csillag József szegzárdi lakos folyó hó 17-lén úgy megharagudott egyik lovára, hogy annak hasába vágta baltáját olyan erővel, hogy lova azonnal összerogyott. Nemsokára azonban szegény pára föltá- pásZkodott, mire Csillag az állatorvoshoz akarta vezetni, az utcán azonban ismét lerogyott, ékkor emberünk ott hagyta lovát és elment a megyei állatorvosért; rövid idő múlva az meg is érkezett, és megvizsgálta a lovat, s azt a tanácsot adta, hogy legjobb lesz a gyöpmestert hívni, és a lovat ieburikózni, mert azon segíteni már úgy sem lehet. Mire Csillag el is távozott ia gyöpmesterért. Míg oda járt, addig az utcában lakó ügyes férfiszabó a ló hasán ejtett vágást bevarrta. Alig, hogy ezen műtét rajta befejezve lett, a ló felállt. Ma már szegény pára ismét a kocsivontatás nehéz munkájával küzd” — ha hihetünk a Tolnamegvei Közlöny augusztus 25—i híradásának. Három évvel a fenti eset előtt a /másik helyi újság, a Szekszárd Vidéke szintén állati dolgokkal foglalkozott Szekszárdi idyll című tudósításában : „... (furcsa színben tünteti fel városunk előrehaladottságát, hogy a tehén- és bifcacsorda a város hosszú főutczáján tér haza pihenőre, kellemes bőgés és orkánszerű por kíséretében, holott a város méltóságában és a közrend biztosságában semmi kárt se tenne az elöljáróság, ha a mellékutczákon eresztené haza a csordát, mikor úgyis legnagyobb ré- szök nem a főutczán, hanem félreeső utczákban találja meg gazdáját. Az már tűrhetetlen ázsiai állapot, amit a város önhatalmú csordása a múlt napokban insceníro- zott (jelenetezett) a főutczai publikum nagy megbotránkozására. A Kelecsényi ház előtt összeterelte a város összes bikáit, és ott akart egy ki nem járó tehenet borjúképessé tétetni; csák a publikum erélyes tiltakozása után lehetett megakadályozni ebben a szándékában. Ha ilyen dolgokat megenged, és büntetlenül eltűr a város elöljárósága, akikor ezután már semmin se szabad meg- botránkoznunk, s nem sokára még gyönyörűbb idylli jelenetekre lehetünk elkészülve fényes nappal, a város közepén.” Kilencvenkilenc esztendővel a fentiek után örömmel tudatom az egykori bőszült cikkíróval, hogy a szarvasmarhák nemi élete megnyugtatóan rendeződött; műtéhenék, műbikák működnek, de azért a „végtermék” továbbra sem azt mondja: ,;mű”, hanem „imű”... 1890-ben szintén gyakran * foglalkozott a négylábúa'kkal a sajtó. A Tolnamegyei Közlöny augusztus tizediiki számában két hír is az akkor frissiben elrendelt ebadó hatásáról rajzolt képet. „Mióta beütött az ebek adóztatása, amit ugyancsak a gazdának kell megfizetni, annyi a bitang eb Földváron, hogy minden lépten-.nyomon abba botlflk az ember. A Templom utczán pláne éjjelenként gyűlést tartanak a gazdátlan ebek, s olyan vonítást visznek véghez, hogy a békés Lakosság nem alhatifc tőlök. Némely úriember is csak oda zárja ki ebeit az utczára, hogy a gyűlésben méltó részt vehessenek. Különös gyönyörűség.” A másik hír Szekszárdról regél: „A hajdanában szűz dohányhoz wíg kedelye szokott magyar ember meg- trafikoltatásán (azaz dohányadóján) /kívül alig volt az azóta létesített számtalan adónem közt olyan, mely nagyobb ellenszenvet költött volna, mint a legközelebb életbeléptetett ebadó. A nép humora kegyetlen tréfákkal enyhít elkeseredésén. Így, áki az összeírást teljesítette, elnevezték kutyakomisszárius- nak, a múlt napokban' pedig egy új adókötelest felkötötték az alsósétatér egyik oszlopára, s nyakába czédulát akasztottak, mélyen a következő sorotk voltak olvashatók: „Vagyonom nem lévén, adót fizetni nem tudok, s így kénytelen voltam öngyilkossá lenni: mostmár ugassanak helyettem az urak!”. Mielőtt még valaki szörnyűi, ködni kezdene, azt hiszem, nem árt fölidéznem, hogy néhány éve mintha hasonló dolgokról cikkeztek volna az országos sajtóban. Egy bizonyos, a fenti szegény pára számára nem jutott külön fejfa, s arra olyan nagy becsű költemény, amilyet Vásárhelyi Lajos közölt Sírvers címen a Szekszárd Vidéke 1887. augusztus 4-i számában. Szerencsére teljes egészében idézhetjük, mert mindössze két sorból áll: „Itt nyugszik a feleségem, / Béke néki, — béke nékem”. S ha már a temetőben járunk, álljunk meg képzeletben egy száztíz esztendeje porladozó sárpilisi jegyző. Szentes József hantjai előtt. Róla a fenti újság közölt 1875. augusztus 11-én furcsa nekrológot. „... Most, midőn a néma sír bezáródik hamvai felett, időszerűnek tartjuk viselt dolgai közöl némelyeket előadni. Az ötvenes években kitört a marhavész Pilis községében s minthogy az elöljáróság tapasztalta, hogy a foganatba vett hatósági intézkedések minő kellemet- lenséggekkel járnak, azt parancsolta a községi jegyzőnek, hogy jelentse be a szol- gabirói hivatalnak, miszerint Pilisen megszűnt a marhavész. Az öregúr nem mert opponálni, meg is írta a jelentést, az elöljárók alá is írták, de lelkiismerete nem engedte a misztificatióbani (ködösítésban való) részvételét, megfordította tehát a jelentést s belső lapjára a következő jelentést írta: T. szolgabíró úr! A túllapon előadott körülmény sült hazugság. Ez a jelentés azután megjárta a szolgabírót hivatalt, a megyei főnökséget, csak a helytartótanácsnál vették észre a bellapon írtakat. Na! hiszen lett belőle lárma és szidás. A levét szegény öregúr itta meg, mert háromnapi szobafogságra ítéltetett.” Azóta sem fordult elő hasonló ügy: nem volt marhavész Pilisen... Ám, ha az előbbi esetben nem is lehet dicsérni a szolgabíróság ügybuzgalmát, alighanem vakarhatta egy későbbi hivatadinok az üstökét, hogy mit tegyen. A Tolnavármegye 1900. augusztus 19-én mesélte el a Lajbi című kis esetet. „Beállított egy magyar a szolgabírósághoz. Nagy várakozás után bekerült a szolgabíró elé, húzogatja a ruháját, tisztes illem- tudással végigsimogatja a bajuszát az ingeujjával, megszólal, előadva, hogy ellopták a lajbiját. — Hát aztán mennyit ér a lajbi? — Megér kérem még másfél forintot is. — Kéri a tettes büntetését? — Kéri az istennyila! Egy lajbi ide vagy oda. Csak, tetszik tudni, tekintetes úr, iszonyú kíváncsi vagyok, ki vihette el...” Dr. Töttös Gábor A társadalombiz§ tositásról szóló törvény végrehajtása tárgyában korábban kiadott jogszabályt módosítja a Minisz. tertanács 36/1985. (VII. 11.) számú rendelete, mivel azonban ez a módosítás közvetlenül csupán a munkaviszonyban nem álló előadóművészeket érinti, a módosító jogszabályra az érintettek figyelmét felhívjuk, a részletes ismertetéstől azonban eltekintünk. Hasonlóképpen csupán utalunk a közlekedési miniszternek a személyszállítási menetrendekről szóló 7/1985. (VII. 11.) KM számú rendeletére, amely a menetrendek készítését, jóváhagyását, közzétételét szabályozza, előírja a menetrendkönyvek és hirdetmények tartalmi követelményeit, és azt is, hogy miiként történik a menetrendek módosítása, hogy a módosításokat azok hatályba lépése előtt: a) távolsági járatnál legalább 15 nappal, a hónap első hétfőjén megjelenő értesítő lapon, b) helyi járatnál legalább három munkanappal az érintett vonalak megállóhelyein kell meghirdetni. A rendelet kihirdetése napján — 1985. júliusi 1-én — hatályba lépett. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter 10/1985. (VII. 11.) MÉM számú rendelete a gazdálkodó szervezetek üzemi személygépkocsihasználatának egyes kérdéseiről szól, melléklete táblázatokban határozza meg azokat az értékszámokat, amelyeknek elérése vagy meghaladása esetén a mezőgazda- sági szakágazatba sorolt különböző gazdálkodó szervezeteket a jogszabályban írt választási lehetőség illeti meg, A rendelet kihirdetése napján — 1985. július 11-én — lépett hatályba, rendelkezéseit azonban már 1985. július 1-töl alkalmazni kell. Az agrár és élelmiszer- termelő ágazatok jövedelemszabályozásáról szóló korábbi jogszabályt módosítja a pénzügyminiszter 19/1985. (VII. 11.) PM számú rendelete, amely ugyancsak kihirdetése napján — 1985. július 11-én — lépett hatályba, kimondja azonban, hogy rendelkezéseit az 1985. január 1. napja után elért adóköteles árbevételek tékintétében már alkalmazni kell az adóköteles tevékenységre vonatkozó megállapodás időpontjától és feltételeitől függetlenül. Ennek a jogszabálynak a mélléklete is táblázatokban tünteti fel az anyagmentes árbevétel alapján adóztatott tevékenységeket és az árrés alapján adóztatott tevékenységet, a bevallási kódszámot és az adókulcsot az adóalap százalékában. Az említett valamennyi jogszabály a Magyar Közlöny idei 28. számában jelent meg, ugyanitt olvashatók az országgyűlési határozatok az Országgyűlés tisztségviselőinek, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának, az Alkotmányjogi Tanácsnak, az Országgyűlés állandó bizottság ainak, valami nt a Miagyar Népköztársaság Minisztertanácsának megválasztásáról. A terjedelem adta lehetősé, geket felhasználva, többek érdeklődésére is figyelemmel, adunk rövid tájékoztatást a foglalóval kapcsolatos jogszabályi rendelkezésről. A Polgári Törvénykönyv szerint valamely szerződés megkötésekor a kötelezettségvállalás jeléül foglalót lehet adni. a szerződés megkötésekor adott pénzösszeget, vagy más dől. got azonban csak akkor lehet foglalónak tekinteni, ha ez a rendeltetése a szerződésből kétségtelenül kitűnik. Ha a szerződést teljesítik, a foglalót a szolgáltatás ellenértékébe be kell számítani. Fontos tudni, hogy a teljesítés meghiúsulásáért felelős személy az adott foglalót elveszti, a kapott foglalót kétszeresen köteles visszatéríteni. Élesen meg kell tehát különböztetni a foglalót az oly gyakran nyújtott előlegtől, mely utóbbira a fent írtak természetesen nem vonatkoznak. DR. DEÁK KONRAD a TIT Szekszárdi városi szervezetének elnöke A Borsodi Vegyi Kombinát szekszárdi gyáregysége felvételt hirdet — MAROS és ESZTERGÁLYOS munkakörök betöltésére. Jelentkezni személyesen lehet a személyzeti és munkaügyi előadónál, Szekszárd, Palánki út 6. (180) A Tolna Megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalat (7100 Szekszárd, Keselyűsi u. 22.) 1985. szeptember 1-től egy év időtartamra üzemeltetésbe adja FN 44—54 ZIL TEHERGÉPKOCSIJÁT, FR 17—08 ZIL TEHERGÉPKOCSIJÁT. Az éves befizetési díj minimális összege 110 000 Ft. V erseny tárgy alás: 1985. augusztus 30-án, 9 órakor lesz a vállalat Szekszárd, Keselyűsi u. 22. sz. alatti telephelyén. A versenytárgyaláson csak az vehet részt, aki legkésőbb a versenytárgyalás megkezdéséig 11 000 Ft-ot letesz a vállalati pénztárba. Erkölcsi bizonyítvány szükséges. Bővebb felvilágosítást Szabó János gépjármű-üzemvezető ad a 11-122/184 telefonon, illetve személyesen, vagy írásban. (10)
