Tolna Megyei Népújság, 1985. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-05 / 182. szám

1985. augusztus 5. KÉPÚJSÁG 3 AI/ért nincs elég szén ? Beszélgetés a Bányászati Egyesülés igazgatóhelyettesével Találkoztunk az ország közepén Jó reggelt, Pusztavacs! Jó reggelt, béke! Fiatalok, idősek egy akarattal Azelőtt reklámozni szokták nyáron a szenet, hogy ve­gyék, vigyék, nehogy felhal­mozódjanak a készletek. Most viszont szénhiányról hallunk, mindenekelőtt a Ti­szántúl öt megyéjében ... Az ilyen hírek persze bor­zolják a kedélyeket, hiszen az elmúlt nehéz tél emléke még most is kísért. Sokan kérdik aggódva: mire számíthatunk a hideg időkben, ha már most itt tartunk? Ez a helyzet indított ben­nünket arra, hogy megkér­dezzük Zsákay Jánost, a Bányászati Egyesülés igazga­tóhelyettesét, hogy mire ké­szüljünk. — Sokak szerint azért nincs elég szenünk, mert — kertelés nélkül fogalmazva — valósággal kiraboltuk té­len a bányákat. Magyarán: teljesen „kipucoltuk” a széntermelésre előkészített munkahelyeket, és még ma sem tudtuk utolérni magun­kat ... — A leghatározottabban tiltakozom az ilyen felfogá­sok ellen. Igaz ugyan, hogy a szénkrízis alatt megcsappant a szenelő munkahelyek szá­ma, de amióta bányászkodás folyik, mindig az volt a szo­kás, hogy télen több erőt összpontosítanak a szenet adó fejtésekbe, tavasszal pedig — a szénigények csökkenését követően — ismét helyreáll a régi egyensúly. Vagyis még a szénkrízis sem járt együtt bányáink kifosztásával. A szénhiánynak az az oka, hogy a 8 magyar szénbánya­vállalat előreláthatólag csak 24,5 millió tonna tüzelőanya­got tud kitermelni a tervben szereplő 25,2 millió tonna helyett, vagyis 725 ezer ton­nával kevesebb szenünk lesz a számítottnál. Ebből a prog­nózisok szerint 470 ezer ton­na a külfejtési! lignit), 255 ezer tonna pedig a mélymű­velésből eredő tüzelőanyag. A lakosságot ez utóbbi érdek­li leginkább. Különösen az ország legnagyobb termelő- vállalatánál, a borsodi szén­bányáknál tetemes a lemara­dás, ez okozza a Tiszántúl öt megyéjében érzékelhető át­meneti szénhiányt. — Milyen gondokkal küsz­ködik Borsod? S mi rejlik a többi szénbányavállalat ter­melési hiánya mögött? — Országos áttekintéssel kezdem, ennek kapcsán szót ejtek Borsodról is! Szerin­tünk három okra vezethető vissza a mai helyzet. Az el­ső: a legtöbb szénmedencé­ben kedvezőtlenül alakultak a geológiai viszonyok. Vagy­is a széntermelés közben de­rült ki, hogy a bányászatra előkészített fejtések véko­nyabbak, illetve több meddőt tartalmaznak a szokásosnál, magyarán kisebb a szénhoza­muk, mint vártuk. Különö­sen Borsodban feszített a helyzet: a medence 15 komp­lex fejtése közül hétben az előbb említett okok miatt nem tudjuk kellően kihasz­nálni a nagy teljesítményű gépeket. (Még szerencse, Evekig tartó visszaesés után az utóbbi időben ismét élénkül a világpiacon a szerszámgépek kereslete, amit a magyar külkereske­delem is igyekszik kihasznál­ni. A Teahnoimpex Külke­reskedelmi Vállalat <az év eddig eltelt időszakában jó­val több számjegy- és számí­tógép-vezérlésű (NC—CNC) berendezést szállított kül­földre, mint tavlaly ilyenkor, és Hagyományos vevőiköre mellé új piacokat is bekap­csolt iaz exportba. A magyar szerszámgép-ki­vitel legjobb éve 1981. volt, ezt követően. erőteljesen visszaesett a Teahnoimpex exportja. A recesszió éveiben — ha nem is olyan nagymér­tékben, mint a fejlett ipari hogy aránylag ritka az ilyen tömeges elmeddülés a mun­kahelyeken.) A másik gond a létszám- hiány. 1982. óta minden esz­tendőben 2,5 százalékkal csökken a magyar szénbá­nyászok létszáma, amely ma már alig több 50 ezernél. Ki­csit sok ez a csökkenést már azért is, mert eközben az ak­tív bányászok átlagos életko­ra is kedvezőtlenül alakult. De talán még így is nyugod- tabban alhatnánk, ha több lenne a korszerű gépünk. Csakhogy — és ezzel már a harmadik okhoz értünk — a bányák mélyén nagyon sok a nullára leírt gép, magyarán a bányák gépesítése az elmúlt évek során lelassult. Külön kell szólnom a Mát­raaljai Szénbányák gyöngyös- visontai külfejtéséről, mint egy sajátos problémáról. Az elmúlt esztendőkben évi 7,2 —7,3 millió tonna lignitet kért és kapott a Gagarin Hőerőmű ettől a bányaválla­lattól, az idén viszont előre­láthatólag csak 6,7 millió tonnára tart igényt, »mert az erőmű műszaki felújításra szorul, ami nem fejeződött még be. Vagyis akár felesle­günk is lehetne a lignitből, csakhogy — ezt meg kell ér­tenem — nem erre tart igényt a lakosság. Bár ez a lignit is meleget ad* tagadhatatlan, hogy 50 százalékos a víztar­talma, ezért több bajlódással jár vele a fűtés. — Nem túlságosan biztató ez a helyzetkép, amit felvá­zolt! Végül is mire számít­hatunk a fűtési szezon előtt és idején? — Anélkül, hogy enyhíteni akarnám a legfőbb gondot, mármint a bányák kevesebb szénhozamát, azért ide kí­vánkozik: a mai szénpiacra kihat a hiánypszichózis is. Mindez persze érthető a leg­utóbbi nehéz tél után, de a tény ettől még tény marad: 1985 második negyedévében 20 százalékkal volt magasabb a Tüzép-telepek forgalma, mint a múlt év hasonló idő­szakában. Ezt is érdemes mér­legelni, amikor látjuk a sor- banáilást. A hiánypszichózis meg- szüntetéöéndk egyetlen hat­hatós ellenszere van: a töibb és jobb szén. Tudiatában van ennek iaz Ipari Mihilszténium illetékes imiriiszterhelyéttese és a Bányászati Egyesülés is. Ezért amikor áttekintet­ték a helyzetet, felhívással fordultak a szénmedencék dolgozóihoz: vállalj anak többlettermelést, tegyék le­hetővé, hogy enyhítsük ,a bor­sodiak idei 100—120 ezer tonnás várható hiányát. Örömmel közölhetem, hogy 70 ezer tonnát vállaltak, .mindenékelőtt brikett-több­letben, amit különösen ked­vel a lakosság. Így már 50 ezer tonnára mérséklődött a várható hiány. Ezenkívül tárgyalást folytattunk a len­gyelekkel, hiszen — amint ismerik — jelentős Haldex- érdekeltségünk Van északi barátainknál. Ennek eredmé­nyeként iá lengyel meddőhá­nyókból kinyert, házi tüze­lésre kiválóan alkalmas len­országók tették — itthon is új géptípusok kifejlesztésére fordították la figyelmet. Most, amikor a piac élén­kül, a magyar szerszámgép­ipar is több újdonsággal je­lentkezik partnereinél: fi­nommechanikai üzemekben használatos nagy pontosságú, törpe ímegmunkálóközpont- tal, rabotokkal, úgynevezett rugalmas gyártócellákkal felszerelt gépsorokkal stb. Új piac India és Kína. Ez utóbbi országba a közelmúlt­ban aláírt több millió svájci frank értékű szerződés értel­mében fogasköszörűiket, nagy teljesítményű megmun- kálóköapontdkat és helyi összeszerelésre részegysége­ket szállít a vállalat. Üj ve­gye! dar aszón érkezik az or­szágiba, amit várhatóan to­vábbi szállítmányok egészí­tenék ki még. Ennek részle­tezése azanlban már a Belke­reskedelmi Minisztérium ha­táskörébe tartozik, ezért az­zal zárom ezt iá témát: ón bizakodva tekintek a tél élé. — A felsoroltak még tűz­oltó jellegű intézkedésekre hasonlítanak inkább, ame­lyek hosszabb távon nem javítanak a magyar szénbá­nyászat helyzetén. Ehhez át­fogóbb programra volna szükség. Van ilyen progra­munk? A kérdés már azért is indokolt, mert a szénbá­nyászat helyzetét néhány hó­napja tekintette át a Mi­nisztertanács. — A Minisztertanács ápri­lisi ülése több fontos intéz­kedést hozott. Ezek egyike a 8 magyar szénbánya válla­latnak juttatott 130 millió forint összegű, felhasználást tökintve persze különböző feltételekhez kötött bérpre­ferencia. Ha a vállalatok okosam gazdálkodnék ezzel az összeggel — s minden jel szerint ezt teszik —, iákkor reális esélyünk nyílik arra, hogy legalább mérsékeljük a már említett évi 2,5 százalé­kos létszámcsökkenést. De mivel még a kisebb arányú fogyás is gondot okozhat, a kormány lehetővé tette, hogy a bányaüzemek az idén ter­vezett 4 milliárd forint he­lyett 4,7 miilliárd forintot forditsanák beruházásokra. A 0,7 milliárdos többletet a föld alatti munkahelyek gé­pesítésére kell felhasználni, így közvetve enyhülhetnek a létszámhiány dbozta feszült­ségek is. — összegezve, három gondról volt szó a beszélge­tésünk elején: az ember-, illetve géphiányról, illetve a különösen kedvezőtlenül ala­kult geológiai viszonyokról. E három gond közül kettőt enyhített a kormány, s reá­lis esélyünk van arra, hogy idővel a természet is bőke­zűbb lesz hozzánk. Ahogy az történni szokott a több mint százéves bányászkodás so­rán. Egy ismertebb hason­lattal élve: la mezőgazdaság­ban sincs minden évben pusztító aszály! — Még mindig hiányérze­tünk rvan, ha a távlatokra gondolunk! — A Minisztertanács is vi­lágosan llátta, hogy ennyi nem elég, ezért úgy döntött, hogy a hetedik ötéves terv előkészítése során >a témára vissza kell térni még. Csak jelzésszerűen utalok arra, hogy szóba került a haZai Lignit lanhidrálása — vagyis víztelenítése, kötőanyagos brikettéiása, meg több más téma. De ezék csak a hetedik ötéves terv vége felé reali­zálható programok, ezért be­szélgetésünk alapkérdésére emlékeztetve (mire számít­hatunk a fűtésii idényben?), megismétlem iá véleménye­met: bizákodva tekintek az idei tél elé. vők jelentkeznék a hagyo­mányosnak számító NSZK- beli, osztrák és svéd piacon is. A Szovjetunió azokban az övékben is jelentősen nö­velte vásárlásait, amikor a tőkés piacon erősen csökken­tek taz értékesítési lehetősé­gek. Szovjet vállalatoknak most négyszer annyi szer­számgépet szállítanák, mint a nyolcvanas évek elején. A Technoimipex tervei sze­rint az idén mintegy 80 mil­lió rubelért és 20 millió dol­lárért értékesít szerszámgé­peket. Az üzletkötők bizako­dással készülnek a szeptem­beri hannoveri szerszámgép- világkiállításra is, ahol fel­vonultatják a magyar szer- számgépújdonságakat. A nap vöröslő korongja halvány pírt húz a vacsi er­dő fáira. Oszlik a köd a rét felett. Az utak melletti tar­ka sátrak lakói álmosan nyújtóznak a reggelbe. Ba- zárosok érkeznek utánfutók­kal, igyekeznek portékáikat szem elé teríteni. A ringlis- pil, láncos körhinta még mozdulatlanul áll. Évről évre visszatérő jele­net ez itt Pusztavacs hatá­rában, ahol minden augusz­tus első szombat és vasár­napján rendezi békefesztivál­ját a Képes Újság, más or­szágos szervekkel. A hét­száz éves község neve egy­befűződik az országunk bé­kevágyával és egy népünne­pély hangulatával. Ez az or­szág geometriai középpontja. Földrajzi koordinátáit nem csupán a környék lakói is­merik, de mind jobban be­ivódik a két szám — széles­ség 47° 11’ és hosszúság 19° 30’ — az ország köztu­datába. Az „újszülöttek” kedvéért érdemes leírni, hogy az egyre népszerűbbé váló fesztivál színhelye — Pusztavacs — a Pest megyei Örkény községtől 8 kilomé­terre fekszik, északkeleti irányban. A nagyszínpad, a szövet­kezetek utcája, az MHSZ- központ, sportpálya, béke­centrum, VIT-centrum kör­nyékén még csak a műsza­kiak mozognak. A környék­beli gazdaságok, szövetkeze­tek ellátást biztosító emberei, fehér köpenyes orvosok, tűz­oltók foglalják el szolgálati helyeiket. Az erdő sarkánál két rendőr tűnik fel táncoló lovakon. A találkozó nyi­tányra vár. Tejben - vajban A békefesztivál nagyszín­padán a műfajilag is külön­böző produkciókhoz megfele­lő erősítőberendezést, hang­ládákat helyeztek el. A 10 ezer wattot produkáló felsze­relés, a több ezer nagy ere­jű lámpa egy mozdulattal üzemelni kezd. A szokásos előszámolás után a mikrofo­non keresztül Dévényi Tibor műsorvezető köszönti a még gyülekező közönséget. A disz­kózene hangjai percről perc­re növelik az érdeklődők tá­borát. Egyre több sátorlakó mozdul a zene irányába, egyre több hálózsákból nyúj­tózik az előző éjszaka élmé­nyével egy-egy bozontos fia­tal. Közülük néhányan a kút­hoz mennek, hogy folyó víz­zel frissítsék magukat. Aki először mégis a nagy­színpadot veszi célba, nem jár rosszul. Itt reggelizési le­hetősége nyílik, ha magasba emeli a kezét valaki és a zene ritmusára tapsolni kezd. Jutalma csomagolt tej, kakaó, Túró-Rudi. Mindez ömleszt­ve, fentről a színpadról. Hangulatkeltésnek vidám öt­let. Fröccsen a tej, mielőtt gazdára találna. Kakaót tö- rölget arcáról tucatnyi fiatal. Megfürödtek tejben-vajban... Vásárok vására A statisztika szerint Ma­gyarországon évente 2500— 2600 vásárt tartanak. Vannak közöttük kisebbek, nagyob­bak. Utcaszéliek, faluszéliek. Van egy — amely már ha­gyományosnak is mondható — ez méreteivel, forgalmas- ságával, színességével túlnő valamennyin. Ez a puszta- vacsi vásár. Kétmillió négy­zetméteres terület áll rendel­kezésre a lacipecsenye- és lángossütőknek, a mézesbá­bosoknak, szíjgyártóknak, ci­pészeknek, kelme- és ruha­árusoknak, a vásározóknak, két álló napon keresztül. A béke gondolatköréhez jól il­lik a hagyományőrzés, -ápo­lás is. Borsodból - Tolnából Valami varázsa lehet e fesztiválnak, hiszen akad olyan ember, aki képes gya­log megtenni több száz kilo­métert. Rácz Péter Pál mis­kolci hidegburkoló egy Mis­kolc—Pusztavacs feliratú pó­lóban, rövid nadrágban és tornacipőben, aláírásokat gyűjt a békét szerető embe­rektől. önmagának fogadta, hogy amíg él és járni tud, minden évben eljön ide. Ez már a második alkalom. Tá­mogatást a Centrum Áruház­tól kapott a rajta levő fel­iratos ing, és városa KISZ- bizottságától az album for­májában. Hisz abban, hogy ki-ki a maga módján — ilyen játékokkal is, mint az övé — tehet valamit a béke megőrzéséért... Magyar Pál, a szekszárdi TOTÉV fűtésszerelője a har­madik nyáron jön Puszta- vacsra. Mindig egyedül, de mindig talál barátokat. Ta­valy szolnoki kollégáival töltötte itt az időt. — Jól érzem magam. Idén már kényelmesebb, mert van hálózsákom. Leértékeléskor vettem. Ebben aludtam itt. Most jobb az ellátás, a ren­dezvényeket egymástól távo­labb helyezték, így nem olyan zsúfolt, jövőre még jobb lesz. Azt hiszem ez a béke, hogy jövőre még jobb legyen . .. Interjúbrigádok Az Országos Bóketanács is tapasztalatokra építette az idei fesztivál szervezését. Bé­kecentrumut alakítottak ki, ahol egyrészt a békepolitiká­ról esik szó, másrészt kérdé­sekre kapott válaszokból összegezik a véleményeket, hogy a feszi iválon megjelen­tek, hogyan látják a világ eseményeit. Több mint száz főből álló beszélgetőcsoport — interjúbrigád — járja a fesztivál területét. Baumholczer Magdolna, Gehring Mária, Varga Sán­dor Bátaszékről érkeztek, mint rendezők vannak jelen. Tagjai a szekszárdi városi KISZ-ibizottság „békeklubjá- na'k”, ezért számítanak mun­kájukra itt a békecentrum­ban is. Társaikkal, kérdőíve­ket szorongatva, megszólíta­nak egy-egy idegent: — Bocsánat, honnan érte­sült a puszta vacsi fesztivál­ról? Tud-e a békecentrum működéséről? Mit gondol, az ifjúságnak különleges szere­pe van-e a békemozgalom­ban? Mi a véleménye a bé­ke érdekében történő erőfe­szítések hatásosságáról? Mi­lyen eszközöket tart elkép­zelhetőnek a béke megőrzé­se érdekében? Aki válaszol: Tóth Zsolt üzemmérnök Nyírbátorból: — Először vagyok Puszta- vacson. A televízióban ta­valy láttam a helyszínről ké­szített műsort. Kicsit felhá­borodtam, hogy még itt is akadnak olyanok, akik ké­pesek békétlenkedni. Hiszem, hogy minden kis közösség nyugodt, békés munkája, szó­rakozása, törekvése kihat az egészre. Ha tehát én ... és nem folytatom, önmagunk­ból kell kiindulni. Találkoz­tam itt olyanokkal, akik már negyedszer vannak. Ök állít­ják, hogy a szervezés min­den eddiginél jobb, körülte­kintőbb, biztonságosabb. Az élelmiszerrel való ellátás is kitűnő. Tartalmi vonatko­zásban — egyszerű nyelven való politizálással — is ügye­sen bánnak itt a szervezők. Hogy a kérdésre is válaszol­jak, ha az ifjúságot egyen­lőnek tekintjük a jövővel, úgy egyenlő a békével is. Ifjúság tehát azonos a bé­kével. Ha egymásra figye­lünk, vigyázunk a békére is . .. Amíg a nyírségi fiatalem­ber beszél, többen körüláll- ják, hallgatják. Egyikük rá­bólint, aztán továbbmegy, ahhoz a fehér paravánhoz, amelyre mindenki a maga módján felírhatja békeakara­tát, azt, hogy ha akarjuk, hogy otthonainkban naponta köszönthessük a békét, szük­ség van ilyen fesztiválokra Is, mint amilyen Pusztava- cson volt, van, lesz. DECSI KISS JÁNOS MAGYAR LÁSZLÓ Magyar szerszámgépek új piacokon

Next

/
Thumbnails
Contents