Tolna Megyei Népújság, 1985. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-03 / 181. szám
1985. augusztus 3. f TOtH*^ ©KÉPÚJSÁG — Egy íve lehet, hogy hallottam: a szekszárdi munkásotthonban megalakult a magányosok klubja. Bevallom, az elnevezés már akkor sem tetszett, pedig tudom, hogy e néven klubok tucatjai mflkOdnek szerte az országban ... — Igen, ezen a néven alakultunk, de az elnevezés nekünk sem tetszett. I — Akkor erre még visszatérünk. Most szóljunk a megalakulásról, az elsó Összejövetelről. — Erről annak idején az Önök újságja is beszámolt. Tavaly október 27-re a Képes Újság magányosok klubja rovatának munkatársai és a munkásotthon dolgozói megszerveztek egy módszertani foglalkozást. I — Kiket hívtak meg az else foglalkozásra? — Kicsit messzebbről kellene kezdenem. A munkás- otthon létrehozásakor engem is beválasztottak a társadalmi vezetőségbe. Akkor a szekszárdi Mezőgépnél dolgoztam, munkám mellett elláttam a vállalati művelődési bizottság titkárának feladatait is. Szabad időmben rendszeresen feljártam a budapesti Flórián üzletközpontban működő magányosok klubjába. A munkásotthon vezetőségének is javasoltam hasonló klub létrehozását. Erre az első, a Képes Újsággal közös klubnapra Mayer Zsuzsával, a munkásotthon munkatársával együtt úgy állítottuk össze a meghívandók névsorát, hogy felkértük a vállalatok művelődési bizottsági titkárait, Írják le, kik az egyedülállók, itárstalanok a vállalatuknál. Ezeknek aztán meghívót küldtünk. ( I — Emlékszem, sikeres, nagy rendezvény volt az első összejövetel. Es aztán? — November 12-én már megalakult a vezetőség és december elsején hetven fővel vettünk részt a siófoki országos klubtalálkozón. Azt követően elkezdődtek a saját rendezvényeink. I — Milyen gyakran találkoznak? — Kéthetente szombatonként délután öttől, este tíz óráig. Minden második alkalommal zenekart is hívunk, a közbeeső összejöveteleken pedig gépzenére táncolnak azok, akiknek kedvük van ehhez. Emellett nagy rendezvényeink is vannak. Mór az első évben együtt szilvesztereztünk, januárban Pécsen egy kétnapos találkozón vettünk részt, februárban farsangi bált, márciusban nőnapi bulit, áprilisban locsolóbált rendeztünk. Nemrég pedig Kecskeméten jártunk és találkoztunk az ottani társkereső klub tagjaival. I — Ezek ■ vidéki kirándulások egyben tapazztalatcze- re-látogatázok ii? — Mindenképpen. Amikor elbeszélgettünk a pécsi, vagy kecskeméti klubtagokkal, amikor mesélnek életükről, tevékenységükről, mindig hallunk vaűami jót, hasznosat, amit esetleg érdemes nálunk is megpróbálni. I — Olyan Ötletet, mód írért I« hallanak, amit Itthon nem — Amikor Pécsett jártunk, a Ságvári művelődési házban megcsodáltuk az ottani magányosok klubjának vi- deoberendezését, a miénké- nél összehasonlíthatatlanul jobb tárgyi feltételeiket. Persze, nekik könnyű, az ércbányász vállalattól minden támogatást megkapnak. Elmondták, hogy a video segítségével házasságközvetítéssel is foglalkoznak. Ezt én elvből ellenzem és a vezetőség is egyetértett ebben velem. Í — Miért? Nem tetszik az OUet? — A mi klubunknak nem az az elsőrendű célja, hogy társat keressünk a itárstala- noknak, nem egy ),házassági kerítő” intézmény vagyunk. I — Pedig már hallottam Ilyen véleményt. Sokan úgy hiszik, hogy Ide a klubba csak férjet, feleséget fogni Járnak a tagok ... — Ez kissé rosszindulatú vélemény és csak a kívülállók terjesztik. I — Akiknek a magányosok klubja ismereUen, talán kissé titokzatos a társaság Is. — Megkérem, ne használjuk a magányosok klubja elnevezést. A vezetőség legelső összejövetelén megváltoztattuk a nevet. Társtalanok baráti köre vagyunk. I — KI Javasolta a névváltoztatást? — Én. — Miért, nem tetszett az országosan használt, elterjedt meghatározás? — Azért, mert ide nem magányosok, hanem társtalanok járnak. Olyanok, akik még nem találták meg a társukat, vagy valamilyen okból elvesztették. Véleményem szerint egy családon belül is lehet valaki magányos és egyedül is élhet kiegyensúlyozott, boldog életet. — ígérem, tObbszOr nem használom a magányos kifejezést. Elhiszem, sőt tudom, hogy színes közösségi programjaik vannak, de mert kisvárosban élűnk, találkozom az előzőekben említett véleménnyel Is. A klubon belül kOtOtt házasságok pedig, mintha ellentmondanának ennek ... — A házasságoknak nagyon örülünk, de még egyszer mondom, nem ez az elsőrendű cél. Eddig három házasság jött létre úgy, hogy a klubban ismerkedtek meg egymással és van néhány klubtársinál közelebbi kapcsolat is, de még egyszer mondom, nem ez az elsőrendű cél... I — Elhiszem. Beszéljünk arról, mi a legfontosabb célja ennek a baráti kOrnek ... — Az, hogy kimozdítsunk olyan embereket, akik hónapszám nem mozdultak ki eddig otthonról. A társtala- nokra gondolok most természetesen. Azokra, akik egyedül nevelik gyermekeiket, akik válás után egy albérleti szobában kezdenek új életet, és egyelőre azt se tudják, milyen irányba induljanak), akiknek a válással együtt a baráti körrel is megszakadt a - kapcsolatuk, és idevárunk olyanokat is, akik a kiúttalanságukat más program híján a presszók. kocsmák pultjai mellett próbálják levezetni. | — Van ilyen Is? — Volt. Előfordult, hogy itt is a kelleténél többet ivott valaki, de elbeszélgettünk vele, és meggyőztük, hogy nem az a megoldás. Volt, aki a beszélgetés után többször nem jött foglalkozásra. A közösség nevelő hatása itt is nagyszerűen érvényesült, illetve az is, hogy a nem ide illőket a közösség kidobja magából, vagy átneveli. I — Ez még mindig csak részterület. Más haszna, értelme Is van a klubnak ... — Igen. Akár beszélünk róla, akár nem, tény, hogy jelenleg Magyarországon súlyos probléma a társtalanok helyzete. Általában nincs hova menniük, a munkahelyen kívül nincs alkalmuk új kapcsolatot létesíteni. Egy társ- talan nő nem ülhet be egy presszóba úgy, hogy ne tegye ki magát különböző megjegyzéseknek, talán még színházba sem mehet el, ha másért nem, azért, mert nincs aki hazakísérje. I — Sok a magányos ember nálunk? — A társtalan ... — Bocsánat. A társtalan emberek sokan vannak? — Többen, mint hinnénk, sokkal többen, mint akik eljárnak ide a baráti körbe. I — A többieket mi tartja vissza? — Erre azt hiszem ők tudnának legpontosabban válaszolni, de azért megpróbálom, eddigi tapasztalataim alapján összefoglalni. Azt hiszem), még mindig van bizonyos félsz, visszahúzódás az emberekben, a lelki sérülésükkel inkább begubóznak, visszahúzódnak és még a meglévő lehetőséggel sem éű- ve tényleg magányossá válnak. Persze nem azt mondom), hogy a gondjainkat, problémáinkat ország-világ elé kell tárni, de itt nálunk olyan társakra találhat az ilyen ember, akik hasonló problémával küszködnek, hasonló gondjaik, néha örömeik vannak. Az idejárók mindegyike megégette már magát, és függetlenül attól, hogy ez az égés saját, vagy más hibájából következett-e be, próbál új életet kezdeni, élni a múlttal, alakítani a jövőt. — Egy gyakorlati kérdésem lenne. Hogyan lehet valaki tagja ennek a baráti körnek? — ön például nem lehet. I — Miért? — Kizáró ok, ha valaki nős vagy férjezett. Ez az egy, amit nagyon szigorúan veszünk. Jelentkezéskor személyi igazolvánnyal kell igazolni, hogy valaki nem éj házasságban. Más kizáró ok szinte nincs is. Korra, nemre és foglalkozásra való tekintet nélkül mindenki előtt nyitva a kapu, mindenkit szeretettel várunk tagjaink sorába. I — Beszéltünk arról, hogy rendszeresek a táncos rendezvények. Mit tudnak még nyújtani? — Barátságot, megértő szeretedet. Ez a legtöbb, és a hozzánk jövőnek a legfontosabb. De, természetesen munkaterv szerinti klubprogramjaink is vannak. Volt már találkozónk pszichológussal) nemrég megalakult Nagy Karcsi irányításával a színjátszó körünk, rendszeresek a kollektív viták, beszélgetések a legkülönbözőbb témakörökről, de említhetnénk a kirándulásokat, vagy a májusi budapesti családi programot. I — Családi program a tárttal anoknak? — Igen, olyan kirándulást szerveztünk, ahova mindenki elhozta a gyerekét, vagy gyerekeit. Azok is, akik egyébként nem élnek együtt gyermekeikkel. A láthatási idő terhére elkérték a gyerekeket volt házastársuktól és együtt kirándultak Budapestre. Cirkuszba, Vidám Parkba vittük őket. Aki ott volt, soha nem felejti el azokat a boldog arcokat, se felnőttét), se gyerekét. — Ehhez a munkához, a klubvezetéshez rengeteg energia és nem utolsósorban népművelői véna kell. Mióta foglalkozik klubvezetéssel? — Nem vezettem azelőtt klubot, de mindig emberek között, közösségben mozogtam. Nagyon szeretem az embereket és érdekel minden megnyilatkozásuk. A gondjaik, az örömeik, és ha tudtam, mindig igyekeztem segíteni mindenkin. Azt hiszem, ez a klub is egyfajta segítség, ami természetesen nem az én érdemem. Mi itt együtt próbálunk egymáson segíteni és ez nagyszerű. Nincs nagyobb boldogság, mint mosolyogni látni azt, aki néhány napja, vagy hete még elsírta magát, ha az életéről beszélt. Ez ad értelmet a munkának. Annak, amikor a vezetőség tagjaival itt éjfélig tervezzük a programokat, amikor rohangálunk, amikor szervezünk és a legjobb jóakarat mellett sem jön össze valami. — Volt Uyen? — Van is. A legnagyobb gondunk, hogy kinőttük már ezeket a kereteket. Szűk a klub, a munkásotthonban nem tudnak nagyobb helyiséget adni. Sokat kilincseltem már ez ügyben vállalatoknál, különböző szerveknél, eredménytelenül. Az igazság az, hogy a vállalatok szociálpolitikai feladatai között elenyésző a társtalanok gondja. Pedig minden vállalatnál többen vannak, mint ahá- nyan klubtagok. De, az illetékes rögtön azt kérdezi, hogy tőlük hányán járnak hozzánk. És segélyezni egy-két emberért nem érdemes. így klubszinten is egyedül maradtunk. Száznegyven jegyzett tagunk van. Még elgondolni is rossz, mi lenne, ha egyszer mindannyian eljönnének az összejövetelünkre. így is, hatvanan-nyolcva- nan nagyon zsúfoltan vagyunk. Bár most egy kis remény van. A Garay Szálló igazgatója megígérte, hogy segít, felkarolja a mi kis társaságunkat, helyiséget biztosít a rendszeres összejöveteleinkhez. Csak még időegyeztetési gondjaink vannak, de ha az is megoldódik, akkor úgy érzem, hazataláltunk, állandó otthonunk lesz. I — Megköszönve a beszélgetést, est a hazatalálást kívánom a társtalanok baráti köre minden tagjának. Múltunkból Hetvenöt esztendővel ezelőtt az országos sajtó tele volt a hírrel: Magyarországon kolerajárvány van, szedi áldozatait, s gyakorlatilag nincs ellene megfelelő védekezési lehetőség. A megyei sajtó is rendszeresen közölt híreket a megbetegedésekről, sőt, az 1910. szeptember 4-i számában a Tolnamegyei Közlöny még vezércikket is szentelt az ügynek. Nagy nyíltsággal írta a lap: iS ami a betegséget még félelmetesebbé teszi az, hogy orvosszere egyáltalán nincs. Mindazok, kik a veszedelmes járvánnyal hivatásszerűen foglalkoznak, csak arra szorítkoznak, hogy elővigyá- zati rendszabályokat ajánlanak. Nevezetesen, hangoztatják, hogy a kolerának leghatásosabb ellenszere a tisztaság, a rendes életmód, s nyers ételek élvezetének mellőzése, mert szerintök a tűz az amely a kolerabacillusokat megsemmisíti”. A lap keserűen állapítja meg, hogy e /téren sok a kívánnivaló. Az objektív helyzet, lehetetlenné teszi a fenti elveknek betartását, nevezetesen, idézzük: „Már most a lakosságnak egy igen tekintélyes része nincs abban a helyzetben, hogy ezeket az óvszabályokat szigorúsággal alkalmazza, különösen a népesebb és nagyobb városokban. Szegénysége folytán kénytelen sokadmagával pincelakásokban tölteni az éjét, hal aztán a tisztaság keresztülvihetet- len. Továbbá keresetének silánysága, különösen ha öthat tagból álló családdal van megáldva, nem engedi meg, hogy mindennap délben és este sült, vagy főtt étellel táplálkozzék. Már hetvenöt esztendővel ezelőtt is ismert volt, hogy a beteget el kell különíteni az egészségesektől. De az elkülönítésnek nem voltak meg a feltételei. Mint a hivatkozott újság írta: Szek- szárdon nincs elkülönítő kórház, olyan épület, amely a várostól távol lenne és a betegek ápolását szolgálhatná. A lap megállapítja: „A legutóbbi kolerajárvány alkalmával, mely városunkat szerencsésen elkerülte, hatósági rendeletre a vásártér keleti részén állítottak ugyan fel valamiféle kunyhót, melyben talán 10—20 beteg nagy- nehezen elhelyezhető, de hová jut a többi; pedig volt már eset arra, hogy a napi megbetegedés is felment ennyire.” A lap arra számít: a mostani járvány nem kerüli el a várost — valóban nem is kerülte el — ráparancsolnak a felsőbb szervek), hogy kórházat létesítsen, de ehhez pénz kellene. Igen ám, de a város már enélkül is eléggé eladósodott. Tennivaló a szigorú takarékosság, ha a város egyáltalán el akarja kerülni a fizetésképtelenséget, a csődöt. Ehhez még csupán annyit tesz, hogy „Városunkat pedig óvja meg a mindenható..." A kolerajárványt felhasználták a konyakgyárosok. A Tolmamegyei Közlöny 1910. szeptember 25-i számában nagy keretes hirdetés dicséri a konyakot, mint a kolera ellleni egyetlen gyógyszert. A hirdetés szerint az emberek ismerik a konyaknak ezt a tulajdonságát. Idézzük a hirdetést: „Magyarázat, hogy menynyire köztudomású a közönségnek az a tény, hogy a kolerajárvány veszélyének esetén, a tisztaság mellett legjobb óvszer az Esterházy- cognac, annak legjobb bizonyítéka a rendkívüli fogyasztás. Hivatalosan, közjegyzőileg meg van állapítva, hogy az Esterházy cognacgyár két Egrot-féle főzőkészüléke 1 752 000 liter bortermelő képességet foglal magában. Ez az óriási szám legjobb bizonyítéka annak, hogy a közönség tudja, mived véde- kezhetik a kolera ellen. Ez a magyarázata a rendkívüli nagy fogyasztásnak. Az Esterházy cognac mindenütt kaphaitó.” Ügy tűnik a fenti esetből Is, voltak élelmes emberek} akik mások bajából, félelméből tőkét kovácsoltak maguknak. Félelem és baj pedig volt éppen elég. A kolera a megyében is pusztított. Több halálos áldozatot követeit. Sióagárdon egy földmíves betegedett meg, beszállították a szekszárdi kórházba, ahol ez nagy riadalmat váltott ki. Igaz, a belügyminiszter úgy rendelkezett, hogy a beteg maradjon a közkórházban, de a megye alispánja akként intézkedett, hogy vigyék az illetőt az időközben felállított járványkórházba. A lap amiatt kesergett, hogy az egyetlen betegre három ember felügyel, s az ápolás a városnak napi 50 koronájába kerül.: A beteg szeptember 3-án meghalt. A temetést a hatóság rendezte, és szigorúan megtiltotta, hogy a négy családtagon kívül bárki is részt vegyen. Vita az iskolai botbüntetésről Érdekes vita zajlott a megyei lapok hasábjain a pedagógusok házifegyelmezési jogköréről, ezen belül is elsősorban a bot (pállca) használatáról. Forrai István cikksorozatban fejtette ki álláspontját, amelynek lényegét a cikk utolsó bekezdéseiben összegezte: „Bár meg vagyok győződve, hogy az iskolában szükség van a botra, mégis arra kérem a mélyen tisztelt kartársakat, hogy botot csak alapos okkal szemben és akkor is csak ultima ratioként, szeretettel használják. Van a fegyelmezésnek sokféle eszközei, melyeket a hivatott tanító fog tudni alkalmazni, használja azokat. És, ha már minden módot sikertelenül próbált; használja a botot, de akkoris úgy, hogy a gyermek lássa beiőle, hogy szeretettel, saját javát tekintve vettük azt a kezünkbe. Gyermekinek vessző, hogy ifjúságában megtarthassa a korlátokat, férfi korában élni tudjon a szabadsággal és öreg éveiben része lehessen a tisztességben!” Ennek az elvnek ellentmond az öveges Kálmánnak tulajdonított mondat idézése; mely szerint: „Ne adja az Isten, hogy eljöjjön az az idő, amikor majd szívesen visszaadnák a tanító kezébe a pálcái), de már későn lesz!” Dinamit a Dunában Dinamit a Dunában címmel közölt hírt 75 esztendővel ezelőtt a megyei újság. A dinamit Dunaföldvár alatt került a Dunába. Az érdekes hír a következő: „Közvetlen Dunafödvár alatt a Dunán, a hajójáratok részén sziklák álllnak ki a Duna vízéből. Ezen sziklák a hajóknak nagyon veszedelmesekké válhatnak. Éppen ezért a hajótársaság elhatározta azt, hogy ezen sziklákat robbantás útján eltávolítja onnét, még mielőtt a hajókat veszedelem nem éri. A múilt héten megérkeztek a városba azok a munkások, kik a robbantást végzik. A magukkal hozott egy métermázsa dinamitot a hajóról csónakba rakták és elindultak kifelé a partra. Alig értek azonban a malmokhoz, a csónak hirtelen az egyik malomnak ütődött és felborult. A négy légmentesen elzárt dinamitot tartalmazó láda, úgyszintén három ember a vízbe esett. Az embereket a molnárok húzták ki a vízből, a dinamit pedig a malom alá került. Még szerencse, a szerencsétlenségben az, hogy az ütődés következtében a dinamit nem robbant fel, mert az esetben rettenetes katasztrófát idézett volna elő. Folyó hó 18-án két búvár érkezett a községbe^ s ezek fogják a dinamitot a Duna fenekéről felhozni.” Ismereteink szerint az akció sikerrel járt. K. Balog János Tamási János Hét végi Péter B. L_á szí ónéval, , a szekszárdi társt a la nők baráti körének vezetőjével
