Tolna Megyei Népújság, 1985. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-28 / 201. szám

2 KÉPÚJSÁG 1985. augusztus 28. A Rainbow Warrior-ügy PANORÁMA A hivatalos iraacia jelentés visszhangja Az Üj-Zélandon elsüllyesztett Rainbow Warrior nevű hajót kiemelték ugyan a tengerből, de még jó ideig el­tart újjáépítése. Addig a környezetvédők egy újabb, na­gyobb hajót szereztek be és neveztek el mozgalmukról. A képen az új hajó. (Telefotó) David Lange új-zélandi miniszterelnök hétfőn visz- szautasította azt a hivatalos francia jelentést, amely sze­rint a párizsi kormánynak semmi köze nem volt a Greenpeace nemzetközi kör­nyezetvédő mozgalom hajó­jának elsüllyesztéséhez. Rádiónyilatkozatában Lan­ge „hihetetlenek és átlát­szónak” nevezte Bemard Tricot francia államtaná­csosnak a Rainbow Warrior elsüllyesztése ügyében elő­terjesztett hivatalos jelenté­sét. „A francia kormánynak igenis volt köze az ügyhöz” — mondta az új-zéllandi mi­niszterelnök, majd közölte: kormánya hivatalos bocsá- nafkérést fog követelni Pá­rizstól. Lange nehezményez­te, hogy Párizsban a fran­cia hatóságok nem tették le­hetővé új-zélandi nyomozók számára annak a három fér­finak a kihallgatását, akik ellen a hajó elsüllyesztésével kapcsolatban Üj-Zélandon körözést adtak ki. Lange kijelentette továb­bá, hogy kormánya nyilat­kozatot vár Laurent Fabiois francia miniszterelnöktől az üggyel kapcsolatban, ihielőtt eldöntené, milyen lépéseket tegyen a továbbiakban. A keddi francia lapok ál­talában hitetlenkedve fo­gadják a Rainbow Warrior- ügyben indított vizsgálat hétfőn nyilvánosságra ho­zott eredményét, s kétség­be vonják azt, hogy a kor­mányt és a titkosszolgálatot semmiféle felelősség nem terheli a hajó elsüllyesztésé­ért. Egyedül a Szocialista Párthoz közelálló Le Matin ad hitelt a jelentésnek, s hangsúlyozza: Bemard Tri­cot jelentése csiattanós vá­laszt ad azoknak, akik a miniszterelnök és a hadügy­miniszter lemondását köve­telték, s véget vet remé­nyeknek, hogy ezt az ügyet egy „francia Watergate- üggyé” lehet változtatni. A többi lap azonban kéte­lyeit hangoztatja. A Le Pá­risién Libéré szerint Bemard Tricot jelentése tisztára mossa ugyan a kormányt, de nem tesz pontot az ügyre, főleg azért, mert nem ad vá­laszt arra a kérdésre, hogy ki süllyesztette el a Rain­bow Warriort. A Le Figaro hangsúlyoz­za, hogy nem lehet kétség­be vonni Bemard Tricot feddhetetlenségét, de nem tették számára lehetővé, hogy igazi vizsgálatot foly­tasson. Jelentésében maga Tricot is szükségesnek tart egy további beható vizsgála­tot. Mitterrand elnök min­denesetre „politikai védőer­nyőt” biztosított a maga szá­mára azzal, hogy de Gaulle egykori közeli munkatársát bízta meg a vizsgálat veze­tésével, s ez pályafutásának egyik legsikeresebb manőve­re — írja a jobboldali lap. A Le Quotidien de Paris szerint a jelentés következ­tetéseit még egy 10 éves gye­rek sem hiszi el. A Libéra- tion rámutat: Bemard Tri­cot a kormány védőügyvéd­jének szerepét töltötte be, jelentése azonban korántsem tesz pontot az ügyre, mert nem elégíti ki a közvéle­ményt. A lap szerint azonban a jelentés egy új nyomra ve­zet, mert arra tereli a gya­nút, hogy egy külföldi titkos- szolgálat keze van az ügy­ben. Az L’Humanité vezércik­kében gúnyosan megállapít­ja: a jelentésből az követ­kezik, hogy a francia titkos- szolgálat ügynökei „szeretet­reméltó turistaként” tartóz­kodtak Üj-Zélandon. Tricot ugyan maga is megállapít­ja: joggal fel lehet tételez­ni, hogy a francia ügynökök­nek közük volt a merénylet­hez, mégis ártatlannak tart­ja őket, s ezt kizárólag az ő kijelentéseikre alapozza. A Greenpeace-ügy ezzel nem érhet véget, sőt csak most kezdődik. A kommunisták javasolták, hogy a parla­ment vegye ellenőrzése alá a titkosszolgálat működését. A franciáknak joguk van ahhoz, hogy megtudjak a teljes igazságot. A Greenpeace-mozgalom Párizsban kiadott közlemé­nyében kiábrándítónak ne­vezi Bernard Tricot jelenté­sét, s rámutat arra, hogy ab­ban furcsa ellentmondások vannak. Miért volt szükség arra, hogy különleges bú­várkiképzéssel rendelkező embereket küldjenek hír­szerzőfeladat elvégzésére — veti fel a kérdést a közle­mény. Ha csak hírszerzési feladatot végeztek, miért kellett eltüntetni az Ouvea vitorlást? A Greenpeace szerint Ber­nard Tricot túlságosan jó­hiszemű volt és készpénznek vette mindazt, amit a vizs­gálat során mondtak neki. „Vagy megtévesztették Tri­cot urat, vagy igaz az, amit állít, de a francia titkosszol­gálatnak ebben az esetben is tudnia kell, hogy ki süllyesz. tette el a Rainbow Warriort, s most már eljött az ideje annak, hogy ezt meg is mondják” — hangsúlyozza a Greenpeace-mozgalom köz­leménye. BUDAPEST Kedden a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottságának székházában befejeződött az országos agi- tációs és propagandaértekez­let. A tanácskozás második napján Lakatos Ernő és Ra­dies Katalin, a Központi Bi­zottság osztályvezetői tartot­tak előadást. Ezt követően a résztvevők szekcióüléseken vitatták meg a soron követ­kező feladatokat. WASHINGTON Kétszeri halasztás és há­rom nappal a tervezett idő­pont után kedd reggel, helyi idő szerint röviddel reggel hét óra előtt útnak indult a Discovery amerikai űrrepülő­gép. Az öttagú személyzet­nek három mesterséges hol­dat kell pályára állítania, majd az úit második felében be kell fognia ás meg kell javítania azt a haditengeré­szeti hírközlési mesterséges holdat, amely áprilisban haj­tóműve indítóberendezésének hibája miatt nem állt pályá­ra. Az eredetileg szombatra tervezett rajtot először a kedvezőtlen, viharos időjá­rás miatt halasztották el, Va­sárnap viszont az egyik fe­délzeti számítógép hibája mi­att kellett új időpontot ki­jelölni. MOSZKVA Mihail Gorbacsov részvét­táviratot intézett a Vasárnap tragikusan elhunyt Saman­tha Smith amerikai kislány édesanyjához, Smith asz- szonyhoz. Az SZKP Közpon­ti Bizottságának főtitkára — a kislány és édesapja el­hunyta alkalmából részvétét tolmácsolva az özvegynek — táviratában rámutatott, hogy a Szovjetunióban örökre megőrzik Samantha emlékét, aki — a szovjet fiatalok millióihoz hasonlóan — arra Vágyott, hogy béke legyen, s áz Egyesült Államok és a Szovjetunió népét barátság ikösse össze. BERLIN Az NDK és az NSZK, fő­ként pedig az NDK és a Saar-vidék közti gazdasági kapcsolatok fejlesztéséről tárgyalt Berliniben Hans- Joachim Hoffmann, a nyu­gatnémet tartomány gazda­sági. közlekedési és mező- gazdasági minisztere Gerhald Beillel, az NDK miniszter- tanácsának tagjával, külke­reskedelmi államtitkárral. Világgazdaság A fejlődő országok és a világkereskedelem A világ nemzetei a hatva­nas években — kedvező vi­lággazdasági körülmények között — nagyszabású keres­kedelmi tárgyalássorozatot tartottak. Az úgynevezett Kennedy-forduló eredménye­ként számos akadály hárult el az áruk „szabad” forgal­ma elől. Jelentős kölcsönös vérmérséklésekkel ösztönöz­ték az országok az importot, és ígéretet tettek arra is, hogy leszámolnak a nem „vámjellegű” korlátozások­kal, vagyis nem fékezik egészségügyi, technikai, szabvány és egyéb előírá­sokkal a világkereskedelem bővülését. Napjainkban még nagyobb szükség lenne egy újabb világméretű kereske­delmi tanácskozásra, még in­kább arra, hogy az áruforga­lom fékei ténylegesen is el­tűnjenek, hiszen sokak sze­rint a háború utáni évek legerőteljesebben protekcio­nista hulláma tartósítja a világgazdaság és -kereskede­lem gondjait. A felszínen úgy tűnik, hogy a fejlődő világ országai azok, amelyek megakadá­lyozzák, hogy még a jövő év elején létrejöjjön az újabb kereskedelmi forduló, nem járulnak hozzá, hogy a „li­beralizálás” a kereskedelem legdinamikusabb bővülő te­rületére, a nemzetközi szol­gáltatásokra is kiterjedjék. Mi az oka ennek az ellenál­lásnak, és valójában ki hát­ráltatja, hogy a kereskede­lem minden nemzet számára előnyösen . járuljon hozzá a világ akut pénzügyi és ke­reskedelmi válságának or­voslásához? A Nemzetközi Valutaalap kimutatása szerint a világ­kereskedelemnek ma már mintegy egyharmada szár­mazik a külföldi beruházá­sokat kísérő pénzmozgások­ból, a külföldön dolgozó vendégmunkások pénzátuta­lásaiból, a tengeri és légi közlekedés, és távközlés szolgáltatásaiból. Az úgyne­vezett „tercier”, harmadik szektor jelentőségét érzékel­teti, hogy a hetvenes évek stagnáló vagy alig bővülő nemzetközi árucseréje mel­lett a szolgáltatások évente 10 százalékkal bővültek, a forgalom értéke 700 milliárd dollárt tett ki és óriási jö­vedelmet hozott — a legfej­lettebb országoknak. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államok és más vezető tő­kés országok követelik első­sorban, hogy nyissák tágra a nemzetek a szolgáltatások beáramlása előtt a kapukat. A fejlődő világ országai a hírközlés, távközlés, a közle­kedés, a pénzügyek fejlesz­tésében ha lehet, még erő­teljesebben függnek a fejlett ipari központoktól, mint az ipari, vagy a mezőgazdasági termelésben — a legkorsze­rűbb szolgáltatások ugyanis jellemzően a legfejlettebb elektronika széles körű al­kalmazására épülnek. A fej­lett ipari országok előnyös nemzetközi kereskedelmi helyzetét rögzítené, ha nem­zetközi szabályokat dolgoz­nának ki a szolgáltatásokra, ha mondjuk kimondanák, hogy a fejlődő országokban fel kell számolni az ágazat fejlődését szolgáló kormány­zati beavatkozásokat — egy­ségesíteni a profit átutalási szabályokat, szabad utat en­gedni a külföldi hírközlési szektor behatolása előtt. Az elmaradásukat növel­né, a gazdasági függőség szá­lait erősítené tehát a „nem­zetközi rendezés” ... Igaz, ellentételt ajánlanak a sza­bad szolgáltatás-kereskedele­mért a fejlett ipari országok. Az Egyesült Államok közöl­te, hogy több mezőgazdasá­gi terményt, textilterméke­ket, iparcikket vásárol, ez a javaslat azonban nem elégí­ti ki a fejlődő világot. Kitöl­tetlen csekket nem hajlan­dók átadni a tőkés országok­nak, konkrét engedményeket adni a szolgáltatások forgal­mában a későbbi, nagyon is esetleges ipari kereskedelmi kedvezmények fejében. A súlyos mezőgazdasági termelési és értékesítési gon­dokkal küszködő fejlődő vi­lág az ipari fejlesztés kezde­ti szakaszában van, a fejlett tőkés országok viszont a nyugati közgazdasági szak- irodalom visszatérő megfo­galmazása szerint már a „posetindusztriális” fejlesz­tés korszakába léptek. A szolgáltatási, a tercier szek­tor szerep« nálunk már meg­határozó, ilyen körülmények között viszont a „liberalizá­lás” csak a legerősebbeknek kedvezne. Az ellentétek miatt nincs sok esélye annak, hogy létre­jöjjön az új világkereskedel­mi tárgyalási forduló, sőt, a még erőteljesebb protekcio­nizmus kialakulásának ve­szélye is fenyeget. MARTON JÁNOS Katonai államcsíny Nigé­riában, megdöntötték Moha­med Bubán dandártábornok katonai kormányát — je­lentették kedden a hírügy­nökségek. Egyelőre nem ismeretes, hogy a hadsereg milyen kö­rei fordultak szembe azzal a tábornokkal, aki 1983. de­cember 31-én maga is ál­lamcsínnyel, Shehu Shagaa. ri polgári kormányát meg­buktatva került hatalomra, s akinek a súlyos gazdasági gondok orvoslására tett ígé­retei annak idején nagy re. menyeket keltettek az afri­kai országban. Azt sem tudni egyelőre, hogy az államcsínyben, amely a függetlenség elnyerése óta a hatodik Nigériában, mi­lyen okoknak jutott a dön­tő szerep. Az eseményt be­jelentő első lagosi rádióköz- lemény mindenesetre azt rótta fel Buhari kormányza­tának, hogy bűnösen késle­kedett a gazdaság talpraál- lítását célzó reformok meg­valósításával. Afrika legnépesebb orszá­gában (lakosságát 100 mil­lióra becsülik) a gazdaság sorsa a kőolajtól függ. A korábban mezőgazdasági or­szág hirtelen került az olaj­kitermelők sorába és ez a fontos nyersanyag csakha­mar egyeduralkodó helyzet­re tett szert gazdasági éle­tében. Exportbevételeinek több mint 90 százaléka évek óta a kőolaj kiviteléből szár­mazik. Az „olajáldás” azon­ban veszélyeket rejtett ma­gában. A kőolajláz éveiben Nigéria hatalmas külföldi kölcsönöket vett fel, amelye­ket nem mindig jól átgon­dolt nagyszabású beruhá­zásokba öltek, valamint luxuscikkek importjára for­dítottak. Az olajboom követ­keztében a parasztok az olajiparban kerestek megél­hetést, a mezőgazdaságot el­hanyagolták. Tavaly a me­zőgazdasági termelés az 1965- ös szintnek a 85 százaléka volt, holott a lakosság ez alatt az idő alatt másfélsze­resére növekedett. Nigéria tetemes gabonaimportra szó. rul, de importál pállmaola- jat és földimogyorót is, ami korábban fontos exportcikke volt az országnak. Az elmúlt négy év csök­kenő olajárai miatt az ex­portbevétel az 1980-ias csúcs­összeg felére csökkent, ami a túlfűtött beruházások, a neitiienauii iogyasziasi íaz és az adósságok következté­ben súlyos nehézségekhez vezetett. A Buhari vezette legfelsőbb katonai tanács ál­tal kinevezett kormány a gazdasági nehézségeken ön­erőből kívánt úrra lenni. Visszafogta az importot és megnyirbálta a közkiadáso­kat, bérstopot és árellen- őrzést vezetett be, csökken­tette a közalkalmazottak szá­mát. Leállították vagy elha­lasztották a korábban el­kezdett vagy elhatározott be. ruházásokat. Nigéria nem kérte 20 milliárd dollárra rúgó külföldi adósságainak átütemezését és célul tűzte ki azok pontos törlesztését. A lagosi katonai kormány nem vette igénybe az IMF segítségét, mivel nem volt hajlandó annak fejében le­értékelni az ország pénzét, a nairát és liberalizálni az importot. A kormányzat ugyan tavaly az előző évinek a felére csökkentette a költ­ségvetési deficitet (6,2 mil­liárd nátháról 3,3 milliárdra), de gazdaságpolitikájának sú­lyos ára volt. Az infláció az 1983-as 23 százalékról hi­vatalosan 40 százalékra emelkedett. Nigéria devizabevételeinek felét az adósságok törleszté­sére fordította, ami az im­portkorlátozásokkal együtt bénítólag hatott a hazai gaz­dasági tevékenységre és az exportra. A fogyasztás drasztikus csökkenése miatt nőtt a tömegek elégedetlen­sége. A munkanélküliség nyomasztó méreteket ért el a nagyvárosokban, ann'ak el­lenére, hogy 1983-.ban még a polgári kormány kétmillió, az országban illegálisan tar­tózkodó külföldi munkást toloncolt ki. Külföldi “bank- körökben az utóbbi időben már azt kérdezték: vajon annak a bizonyos „nadrág­szíjnak a megszorítása nem a nyakon történik-e a derék helyett?”. Ám a nem egészen két év talán mégis rövid idő ah­hoz, hogy egy kormány min­den intézkedése megméres­sék. Ezért nem tartják ki­zártnak a megfigyelők, hogy a legújabb nigériai esemé­nyek hátterében a gazdasá­gi helyzet romlásán kívül egyéb, a hadseregen belüli állapotokkal, a régi múltú törzsi ellentétekkel kapcso­latos okok is állhatnak. Tóth László Szovjetunió Állami intézkedések az alkoholfogyasztás csökkentésére Keddtől kezdve megemelt áron kaphatók a Szovjet­unióban a szeszes italok. A túlzott méretű alkoholfo­gyasztás visszaszorítása ér­dekében hozott legújabb mi­nisztertanácsi rendelet értel­mében a Szeszes itailok árát — fajtától függően — 15—30 százalékkal emelték. Ezzel párhuzamosan az élelmiszer­ipari iminisztérium úgy dön­tött, hogy a szeszes italokat előállító üzemek többségében leállítja a termelést. Ez év június elsején lépett életbe a Legfelsőbb Tanács Elnökségének az a rendelete, amely különböző intézkedé­seket tartalmaz az alkohol- fogyasztás mértékének csök­kentése, az italozás megszün­tetése érdekében. Az azóta eltelt mintegy három hónap­ban jelentős mértékben csök­kent a Szovjetunióban a sze­szes italok előállítása — mondotta az Izvesztyija leg­utóbbi számában megjelent nyilatkozatában A. M. Béli. csenko, élelmiszeripari mi­niszterhelyettes. A vodka és az alacsony minőségű borok mellett — ezek előállításának csökkentéséről a rendelet is intézkedik — jelentősen ke­vesebb pezsgőt, szőlőből ké­szült bort és sört gyártottak. Az utóbbiból a kereskedelem rendelése 25 százalékkal csökkent, s ugyancsak a ke­reskedelmi igények csökke­nésének eredménye, hogy például a moszkvai pezsgő­gyár 20 százalékos kapacitás­kihasználással dolgozik. Beliiesenko elmondotta, hogy 649, eddig szeszes ital gyártásával foglalkozó üzem a jövőben különböző élelmi- szeripari termékeket fog elő­állítani. A profilváltás nem megy könnyen, mert több he­lyen a vezetők ellenzik azt. Növelik a jövőben az alko­holmentes üdítőitalok gyár­tását. Az idei, mintegy 3,5 milliárd literről öt év alatt 10 milliárd literre kell fel­futtatni a termelést. Kísér­leték folynak ezen túlmenően alkoholmentes sörök és bo­rok gyártásával is, valamint műanyagpalaokozás megvaló­sításával, mivel örökös gond a Szovjetunióban az üveg- visszaváltás. Természetesen nem te­kinthető a szeszes italok ter­melésének leállításával, az italüzletek bezárásával egy- csapásra megoldhatónak az italozás problémája. Erre az Izvesztyija is utalt, rámutat­va arra, hogy miközben a kereskedelem csökkentette a szeszes italok megrendelését, egyidejűleg nőtt a kereslet a kozmetikai cikkek iránt, vagyis a vodkához és rossz minőségű borokhoz szokott alkoholisták „áttértek” az alkoholtartalmú kozmetiku­mok, valamint alkoholtartal. mú 'ipari célú folyadékok fo­gyasztására. Az orvosok emiatt aggódnak, mivel az utóbbi időben megnőtt a mérgezések száma. r Államcsíny Nigériában

Next

/
Thumbnails
Contents