Tolna Megyei Népújság, 1985. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-26 / 199. szám

1985. augusztus 26. ÉPÜJSÁG 3 ötletre várva Kérdések az újítémozgalomról — Tudjuk, hogy az újító­mozgalom a műszaki hala­dás és a gazdasági élet meg­újulásának forrása, a dolgo­zók tudatos tevékenységének szervezett formája. Az a cél­ja, hogy az újabb és újabb ötletek segítsék a gazdálko­dás hatékonyságának és ver­senyképességének a növelé­sét. Az elmúlt napokban ta­lálkozhattunk a mezőgazda­ságban újítók helyzetéről szóló írásokkal, éppen la­punk hasábjain. Az ipari szövetkezetek, vállalatok esetében milyen képet látha­tunk e mozgalomról? — Néhány hónapja, ponto­san május 23-án jelent meg a SZOT közgazdasági és élet­színvonal-politikai osztályá­nak tájékoztatója, amely az újítómozgalom és az újítási szabályok korszerűsítésének helyzetéről számol be — vá­laszol Egyed Dezső, a Szak- szervezetek Tolna Megyei Tanácsának politikai főmun­katársa. Ez kevés eltéréssel tükrözi megyénk helyzetét is. Kezdjük talán mindjárt szá­mokkal. Az elmúlt, azaz 1984. évben 1750 újítást ad­tak be megyénkben, ebből 1053 volt az elfogadott, és amit bevezetettnek könyvel­hetünk el, az 922. — Ez a korábbi évek ta­pasztalataihoz viszonyítva jelent-e növekedést? — Három évvel ezelőtt, az újítók és feltalálók V. or­szágos tanácskozásán több­irányú javaslat és bírálat hangzott el a mozgalom jogi és közgazdasági szabályzói­nak fejlesztésére, és a vál­lalatoknál alkalmazott gya­korlat javítására. Ha azt te­kintjük kiindulási és össze­hasonlítási alapnak, amit e tanácskozás számokkal is összegezett, illusztrált, ak­kor azt lehet válaszolni, hogy a mennyiségi változás nem számottevő. Inkább mi­nőségi és szerkezeti átalaku­lás jellemzi az újítómozga­lom fejlődését. Vannak vál­lalatok, ahol növekedés, de vannak olyanok is, ahol stagnálás, sőt csökkenés ta­pasztalható. — Melyek a mozgalom fejlődését befolyásoló ténye­zők? — A folyamatosan változó szabályozók nagyobb teret, lehetőséget adhatnak a szín­vonalas újítások magasabb szintű anyagi elismerésére is. Az, hogy némely vállalatnál csökkenés mutatkozik az újí­tások terén, ez függ attól is, hogy ma már gondosabban mérlegelik az újításokat. Egy elhangzott kis jelentősé­gű változást már csak akkor vesznek nyilvántartásba, ha valóban megfelel az újítás színvonalának. Sok ötletet, javaslatot díjaznak, de nem újításként tartják számon. Megyénk helyzetét tekintve, az is meghatározó, hogy több gyáregység központja másutt van. így hosszabb az út egy- egy ötlettől a megvalósulá­sig. « — Az említett célokon kí­vül milyen szempontok sze­rint bírálják a versenyt? — Az úgynevezett ver­senyértékelő lapunkon 15 pontban jelöltük meg azo­kat a tényezőket, amelyek versenyképessé tehetnek egy szövetkezetét. Egy év idősza­kát tekintjük át. Itt figye­lembe kell venni a szövetke­zethez benyújtott, elfogadott és hasznosított újításokon kívül külön-külön azokat, amelyek dollár elszámolású importkiváltást eredményez­nek, vagy munkavédelmi, vagy környezetvédelmi szem­pontból jelentősek. Ezeket pontozzuk. A versenyben el­ért összes pontszámot oszta­ni kell a szövetkezet éves, átlagos állományi létszámá­val. Az egy főre jutó pont- szám dönti el a helyezések sorrendjét. — Az újítási verseny tava­lyi első helyezettje a dom­bóvári Domboalor Vasipari Szövetkezet. Milyen számok­kal igazolható e győzelem? — A verseny időszakában 11 újítást nyújtottak be dol­gozóink, ebből 9-et fogad­tunk el, és 7-et hasznosítot­tunk — válaszol Kelemen Béla újítási előadó. — Pénzben ez hogy mér­hető ? — Szövetkezetünknek ez a verseny 448 ezer forint hasz­nos eredményt jelentett. Ezt felbontva, anyagmegtakarí­tás 400 ezer és 48 ezer a nyereség. — Melyik területről érkez­nek leginkább a hasznosít­ható ötletek? — Az újítási feladatter­vünkben ebben az évben is tettünk javaslatot, hogy mi­lyen témakörökben várjuk dolgozóink ötleteit. A KO- MOTÉR, vagyis a „korsze­rű, mozgatható, térelemünk" további népszerűsítésére ke­resünk új megoldásokat. Olyanokat, amelyek a tér­elem beépített anyagfelhasz­nálásának csökkentésére, vagy az alkatrészgyártás to­vábbfejlesztésére, vagy akár a szállíthatóság egyszerűsíté­sére vonatkoznak, de min­dent, ami hasznos megoldást eredményezhet. Tudjuk, nincs új a Nap alatt, mi azért dolgozóinkat, önma­gunkat is buzdítva indulunk naponta, új ötletre várva. DECSI KISS JÁNOS Visnyei Józsefné betanított munkás javaslatát beszéli meg Kelemen Béla újítási előadóval a Dombcalor szö­vetkezetben Beszámol az igazgató Az igazgató beszámoltatása a választott páTttestület munkájának jelentős esemé­nye, lehetőség az ellenőrzésre, a kölcsönös tájékozódásra, véleménynyilvánításra, ál­lásfoglalásra; a feladattervek, cselekvési programok meghatározására. Az eszme­csere hozzájárulhat ahhoz, hogy a gazdasági építőmunka egy-egy helyi frontszakaszán erősödjön a párttagok közös gondolkodása, cselekvése. Minden érdemi vitafórum, így az első számú gazdasági vezető beszámoltatása is különböző nézőpontok, vélemények, érde­kek ütköztetésének és közös nevezőre ho­zásának színtere. Ahhoz, hogy a tanácsko­zás tartalmas, eredményes legyen, min­denekelőtt nélkülözhetetlen a bizalom és a kölcsönös nyitottság. A nyitottságon, ezen a gyakran használt fogalmon az őszinte szókimondást, a lényeges kérdések egyértelmű, szinte sarkos megfogalmazását éppen úgy értjük, mint a mások véleménye iránti szenvedélyes érdeklődést és érzé­kenységet. A közös hullámhosszra való rá­hangolódás kiindulópontja, hogy őszinte­séggel őszinteséget „provokálunk”. Az em­beri érintkezés KRESZ-szabályai szerint persze, nem úgy, hogy mindenki mondja a magáét. Hanem kellő toleranciával, a saját vélemény megformálásánál átgon­dolva, a szó kimondásánál átérezve a vitapartner helyzetét. Jelenleg nem hagyható figyelmen kívül, hogy a vállalatok nagyobb részénél az igazgató státusa gyökeresen megváltozott. Többségüket ugyanis nem kinevezik, ha­nem választják, s az első számú gazdasági vezetővel kapcsolatos munkáltatói jogokat (a fizetés és a prémium megállapítását, a külföldi utazás engedélyezését) a dolgozók választott képviselőik útján gyakorolják. A státusváltozás hatására, főként a vá­lasztás előtt, néhol azt követően is tapasz­talható elbizonytalanodás, a kockázatvál­lalástól, a határozott intézkedésektől való húzódozás. Ezért az igazgató és a pártszer­vezet kapcsolatát, a pártirányítás mód­szereit úgy kell alakítani, hogy az operativ döntések körében átmenetileg se gyengül­jön, ha lehet, inkább erősödjék az igazgató vállalkozói kedve, bátorsága, önállósága, és egyszemélyi felelőssége. A beszámoltatás alkalmával is azt kell, hogy érzékelje: a politika teljes súlyával segítik a szervezett­ség, a rend, a fegyelem megteremtésében, az esetleges szükséges népszerűtlen intéz­kedések, vagy netán az elkerülhetetlen kényszerlépések megértetésében, elfogad­tatásában is. Ha valóban beleképzeljük magunkat az igazgató helyzetébe, rájöhetünk, hogy je­lentési, beszámolási kötelezettségeinek száma egyre csak növekszik. Az irányító hatóságnak, a területi szerveknek továbbra is lesznek ilyen igényei, miközben a vál­lalati tanács, vagy a választott vezetőség, mint új partner; törvényes jogaival élve, rendszeres időközönként ugyancsak „sze­repelteti" az igazgatót. Mivel a munkaidő véges, jól át kell gondolni, és összehangolni általában az értekezletek, köztük az igaz­gatói fellépések számát, témáját, időpont­ját. Ebben az igazgatónak is, más tisztség- viselőnek is sokat segíthet a pártszervezet. A CH1NOIN gyár vezérigazgatója a Pártélet júliusi számában többek között ezeket írja: „A demokrácia természetesen feltételezi az eszmecserét, de nem a szó­szátyárkodást, az önmutogatást, az állandó nulláról indulást, hanem csakis a célra­törő, érdemi, és az előrehaladást eredmé­nyező vitát. E nélkül szükségszerűen a for­malitás kerül előtérbe, és a .viták’ szen­vedő alanyai csak fáradtabban, de nem a többlet érzésével hagyják el a helyszínt.” Nem ártana valamennyi értekezlet lét- jogosultságát, időtartamát a mind féltet­tebb szabad idő értékével mérni. Az ilyen gyakorlat segítené a felesleges értekezletek kiszorítását, a megmaradók igényes előké­szítését, feszes lefolyását, és mellesleg azt is, hogy ne legyünk minden áron értekez­letpártiak. K. J. „Szeretnék megfelelni a feladatnak” Látogatóban Bozső jánosné képviselőnél Vannak emberek, akik minden kis eredményben sa­ját sikerüket látják, és úsz­nak a boldogságban. Bozsó Jánosné, Gyönk és környé­ké új országgyűlési képvise­lője egészen más típusba tartozik. A sikereket sosem személyes érdemének tulaj­donítja, az élet minden hely­zetét a felelősség, a feladat oldaláról érzékeli és értéke­li. Amikor iskolaigazgató lett Gyönkön akkor is azt kér­dezte magától: „Megfelelek-e a feladatnak?” A megyei pártbizottság végrehajtó bi­zottsága tagjaként úgy mér­legelt: „Bele lehet-e szólni a megye dolgába Gyünk­ről?” „Autót már húsz éve vezetek" Eddigi életútja azt bizo­nyítja, hogy az akarat és az emberség semmi mással nem pótolható tulajdonságok. • „Megint olyan feladatom van, amit soha nem csinál­tam” —, mondta még a te­lefonba legutóbbi találkozá­sunk előtt, majd hozzátette, „Ezt is meg kell tanulni”. A beszélgetés vezérszólama is­mét a kérdés volt, — „Tu­dom-e azt nyújtani, amit várnak tőlem?” Válaszol is saját magának, azzal a gon­dolattal, hogy „Ahova az em­bert állítják ott kell helyt­állnia”. Ez eddig még mindig, min­den poszton sikerült is ne­ki, hogy mennyire, azt éppen a megválasztása bizonyíthat­ja legjobban. * Varsádra kilencévesen ér­kezett meg, a szüleit a Ga- ram menti Nagysáróról tele­pítették oda. Parasztok vol­tak, előbb egyéni gazdálko­dók, majd termelőszövetke­zeti tagok. Az első osztályt még szlovák nyelvű iskolá­ban kezdte, ahol úgy indult a tanév, hogy a gyerekek egy része nem tudott szlovákul, a tanítónő meg magyarul, aztán lassan megértették egymást. Varsádon a vizsga alapján mindjárt harmadikban kez­dett. Osztatlan iskola volt, szaktantermek nélkül, mégis: „Ott tanultam meg, hogy megpróbáljam mindig, min­denben a maximumot nyúj­tani, hogy a lehető legjob­ban megfeleljek a feladatok­nak”. Az első volt a családban, aki érettségi bizonyítványt szerzett. Már másodikban DISZ-titkár, majd pedig a gyönki gimnázium első KISZ-titkárának választották meg. „Nem övezte a család­ban nagy csinnadratta tanul­mányaimat és iskolai sike­reimet, a falusi íratlan tör­vények azt írták elő, hogy a szülőnek az örömet, büszke­séget illetik szerényen, nem hivalkodva viselnie”. Különbözeti vizsgával ta­nítónő lett Udvariban, ahol színjátszócsoportot, röplabda­csapatot szervezett, majd férjhez ment, hazaköltöztek Gyönkre. Két fiúk született, a kisebb frissen végzett szak­munkás, az idősebb joghall. gató Pécsett. „Nagyon sokat köszönhe­tek a férjemnek, és ahogy a fiúk nőttek, úgy az egész családnak. A férjem vezető is előbb lett mint én, taná­csaira mindig odafigyeltem, mert sokkal tárgyilagosab- ban, reálisabban látja a vi­lágot és az embereket, a köztük lévő kapcsolatokat, mint én.” Feleség, anya, dolgozó nő, ráadásul folyton tanult is, előbb főiskolán, majd az egyetem pedagógia szakán Hogyan lehet ezt bírni, ösz- szeegyeztetni? A kimondott és ki nem mondott kérdések­re a fele válasz a család, a másik megint csak az „ott­hon is helyt kell állni”. Van L miért A szép régi házhoz, ahol élnek, kert is tartozik, néhány baromfit is nevelnek. Pihenésképpen van egy kis hét végi telek is. „Az a fiúké”, ott valóban csak akkor dolgozom, ha ráérek és kikapcsolódni szeretnék”. * Nincs azon semmi szé- gyellnivaló, hogy amikor egy új képviselő belép a Parla­ment első ülésszakára, ahol ugyanannyi joggal van je­len, mint az ismert politi­kusok, akkor csak sírni le­het, befelé, hogy ne vegyék észre. A körzetet nem most kell „megtanulnia”, hiszen ott él huszonnyolc éve. — „Tele vagyunk azokkal a jellemző problémákkal, amelyek az utóbbi évtize­dekben felhalmozódtak. Sok a kis község, a lakosság el­öregedett. Van szociális ellá­tás, de még többet kellene nyújtani öregjeinknek, akik­„Úgy élünk, mint mások" röl tudom, hogy mit gürcöl­tek ezért a földért. Többet lehet és kell tenni értük, vannak még egészen ki nem alakult elképzeléseim is a szociális gondoskodás lehet­séges formáiról. A völgyekben vannak a települések, tönkrement az út­hálózat. Az a minimum, hogy levegőt és vizet kapjanak az emberek, de a miszlai óvo­dában még mosogatásra sem használható a víz. A család szerepét is meg kellene erősíteni társadal­munkban, például jobban se­gíteni intézrfiényesen abban, hogy eredeti funkcióinak meg tudjon felelni minden család. Ma már a fiatal szü­lőkben megvan a törekvés arra, hogy tudatosan nevel­jék gyerekeiket, csak több segítségre szorulnak. A kö­zépkorúnknak pedig az idő­sebbek gondozásában kelle­ne jobban segíteni. ' 4/ !;.<?■ „Az emberek ügyeivel kell foglalkoznom" Ezeket a dolgokat persze nem én találtam ki, nap mint nap találkozom az emberek gondjaival, sokan ismernek, én pedig szinte mindenkit is­merek. Az iskolában is úgy tájékozódom a gyerekek kö­zött, hogy kinek is a gye­reke, unokája, rokona. A megoldás módjait tartalmaz­zák a párt- és kormányprog­ramok is, a magam szerény eszközeivel azok végrehaj­tásában szeretnék részt ven­ni. Azokat az embereket kép­viselem, akikhez tartozom, akik között élek. Képviselő­ként is az ő ügyeikkel kell foglalkoznom és ezt nagyon szívesen teszem, mindig is az emberek érdekeltek leg­jobban, minden mást is eb­ből a szemszögből nézek. Azt hiszem, nem nagy dolgokat várnak tőlem, meggyőződé­sem, hogy az apró vélemé­nyek is előbbrevihetik a vi­lágot a kis tettek is szebbé tehetik az emberek életét”. IHAROSI IBOLYA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents