Tolna Megyei Népújság, 1985. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-24 / 198. szám

1985. kttfusitus 84. KÉPÚJSÁG 11 Hazai tájakon Bánfáiul séták Soproniak kedvelt sétahe­lye Sopronbánfalva, vagy ahogy újabban hivatalosan nevezik: Sopron-kertváros. A falu, Bánfalva ősrégi lak­hely a Soproni-hegység észa­ki lejtőin. A régészásó haj­dani kelta település, római villa maradványait fordítot­ta ki a Mária Magdolna templomnál. A középkorban Zaun vagy Zovány néven emlegették, 1291-től Sopron szabad kirá­lyi város birtoka. A beván­dorlás folytán — mint az egész környék — lassan elné- metesedik: a 15. században már Wandorf-nak hívják, majd e névből a magyar re­formkor Bánfalvát csinál. Az Árpád-kor magyaror­szági építészetének egyik megbúvó gyöngye a kis bán­falvi Mária Magdolna temp­lom. Kőfallal kerített kert közepén áll a fehér templom. A templomfalak mellett süp­pedt sírkövek, alig olvasha­tó már a gót betűs írás raj­tuk. A templom északi falán két freskótöredék a 15. szá­zadból: a Háromkirályok és Krisztus és apostolai. A kis templomhajó déli felén gó­tikus kőszószék áll, a másik oldalon kora gótikus keresz­telőmedence. A szentély fö­lötti bordázott boltozaton 1472-es évszám. A szentély felőli részen még egy fest­mény töredék: pásztorbotot tartó püspök. A szakembe­rek 12. századinak tartják — egyidősnek a templom­mal. Az oltár mögött római villa fűtőberendezésének a maradványai. A kisméretű, faragott kőtorony a nyugati homlokzat közepén emelke­dik, a csúcsán kőgomb, azon zászlós vaskereszt, a datálás: 1748. (A kőkerítés külső oldalán emléktábla, rajta az írás: „Itt gyilkolták meg a fasisz­ták Vándor Sándort, a mun­káskórusok kiváló karmeste­rét.” Az emléktábla mellett tujabokrok állnak őrséget.) A volt karmelita templom és kolostor már messziről magára vonja a látogató fi­gyelmét. Magas dombon áll, ezért hegyi templomnak is nevezik. A pálos szerzetesek­nek készült a 15. században. A pálosok, az egyetlen ma­gyar alapítású szerzetesrend, Boldog özséb alapította még a 13. század második felében. A pálosok kolostora 1495- ben épült, azonban a Bécs elleni 1532-es hadjárat során a törökök feldúlták, s csak 1643-ban állították helyre, amikor is a pálosok vissza­települtek Bécsúlyhelyről. 1786-ban II. József a pálos rendet is feloszlatta. A kolos­torból helyőrségi kórház ilett, a templom pedig 1827-ig üre­sen állt, amikor a katoliku­sok megvásárolták és rend­behozták. A karmelita apá­cák 1892-ben költöztek a ko­lostorba. (A templomot, is át­alakították, falat húztak a szentély és a kórus közé a diadalív vonalában, hogy a templom közönsége előtt is rejtve maradjanak.) Á, kar­meliták 1950-ig birtokolták a kolostort, jelenleg szociá­lis otthon. A templomot az Országos Műemléki Felügye­lőség állította helyre. A faluból kökorlátos ba­rokk lépcső vezet a temp­lomhoz, melyet 18. század közepén 14 szoborral díszítet­tek. Egy kivételével megta­lálták, restaurálták; 1980. óta ismét eredeti szépségé­ben látható a lépcső. A szobrokat ismeretlen meste­rek alkották fertőrákosi pu­ha mészkőből. A templomok és a kolos­tor után kellemes sétát lehet tenni a gesztenyés erdőben és a Kárpáti-féle vízimal­mot (ipari műemléket) lehet megtekinteni. B. J. II. szegedi táblaképfestészeti biennálé Közismert, hogy a magyar képzőművészet a teljes képi és gondolati redszer megkö­zelítése alapján építette ed­dig is távlatait az európai élmezőnyben. Ez elért, meg- küzdött rang. Nem egysze­rűen a lehetséges irányok számbavétele, hanem minő­ség. Ez a tendencia erősödik, melyről a szegedi biennálé is meggyőz mindenkit. Egyál­talán örvendetes az a tény, hogy képző- és iparművésze­tünk nemzetközi lépték alap­ján fejlődik a siklósi, nagy­atádi, dunaújvárosi, hajdú- böszörményi; nyíregyháza­sóstói, kecskeméti, velemi művésztelepek, szimpóziu­mok alapján. Ez az összefo­gás lendíti a magyar textilt, zománcművészetet, kerámiát, fa- és acélszobrászatot, a kis­plasztikát, érmeket. A szege­di táblakép-biennálé az egyetlen, amely megelégszik a hazai felvonulással. Nem igényli a külföldi jelenlétet, így erősíti a festészet ittho­ni összpontosítását, az oly fontos munkamegosztást. Soknyelvű a magyar festé­szet, s magas esztétikai ér­tékrenddel jut kifejezésre. A szegedi táblakép-biennálé a minőség és a tágasság tör­vényei alapján határozza meg képírásunk haladási irányát és magaslatát, s vá­lik képzőművészetünk mű­helyévé, miközben fontos háttérszerepet tölt be a Sze­gedi Ünnepi Játékok prog­ramjában. Mindez estik úgy és azért valósulhat meg, mert egyéni megújhodások éltetik a mű­fajt, szinte minden képviselt irányzatot. Losonci Miklós Eigel István: Kiűzetés a paradicsomból Staub Ferenc képei Kétkezi munkásként kezd­te, asztalosként, épp úgy, mint a nála idősebb nagy kortárs, Derkovits Gyula. Pályája elején sok nehézség­gel kellett szembenéznie, azt Is tudjuk, hogy a sze­génység nem jó tanácsadó, de az ifjú Staub Ferenc tud­ta, hogy nem elég a szándék, az elhivatottság érzése, ta­nulnia is kell, meg kell is­mernie a mesterség elemeit, éppúgy, mint a művészet bármely ágában. A szerencse Aba-Novák Vilmos szabadis­kolájába vezetett, s jobb mestert nem választhatott volna magának. Aba-Novák kitűnő grafikus volt, drámai erejű rézkarcai bizonyítják, ugyanakkor volt érzéke a monomén tál itils firánt, nem­csak nagyméretű freskóin, hanem táblaképein is. Staub Ferenc tehát megtanulhatta a mesterséget, jóllehet szem. lélete, művészi szándéka már kezdetben is erősen kü­lönbözött attól, amit meste­re képviselt. Soha nem lett epigon. mindig a saját út­ját járta, s évtizedek óta épí­ti azt a meghitt világot, amit magáénak tud. Azt hiszem, ez Staub Fe­renc művészetének titka. Az Elhangzott Németkéren, au­gusztus 17-én, Staub Ferenc ki­állításának megnyitásán. elmúlt fél évszázadban nagy változáson ment át a művé­szet, jóllehet a kezdeti törvé­nyek sokkal mélyebbre nyúl­nak Vissza. Nálunk Rippl- Rónai. Nagybánya jelentette a gyökeres változást, s gyorsan megjelentek a kon­struktivista törekvések, s polgárjogot nyert az elvont, az absztrakt festészet is. Mindez nemzedékekre volt hatással, s természete­sen Staub Ferenc munkássá­gára is hatott, anélkül ázott, ban, hogy világlátását, festőd erényeit fel kellett volna adnia. Meghitt, bensőséges művészet az övé, azt hiszem, ezzel jellemzem legjobban. Nem meghökkenteni akar, inkább meggyőzni Világa igazáról, amelyben minden a maga valóságában jelenik meg. de ugyanakkor érez­zük, hogy ebben az újra fo­galmazott valóságban meg­nyugtató rend van, titkos és örömteli harmónia, a táj minden részlete az egészet szolgálja, az ember pedig önmagára ismer ebben a ki­egyensúlyozott világban. Külső, már első pillanat­ban érzékelhető jelek is ezt mutatják. A kép soha nem azonos magával a valósággal, nem fényképe, inkább újra teremtése, de nem is tagadá­sa, hanem egy olyan végső rend, amelyben a formák és színek együtt élnek a szer­kezet biztonságával. Staub Ferenc ezt a belső rendet is­merte fel a természetben, a németkéri tájban, a Duna­kanyarban vagy az Adria- part mediterrán szépségé­ben ez ragadta meg, s így alakította ki egységes, meg­győző világát. Legyünk őszinték, nem volt könnyű dolga. A nagy művészeti központoktól mindig távol élt, még Szek­szárdion is ritka vendég, már-már rejtőzködve dolgo­zott, kitartóan, nem egyszer anyagi nehézségek között, de kezdettől tudta, hogy dolga van, feladata, amit teljesíte­nie kell. Az életmű — sze­rencsére — még nem kész, az idős mester most is fá­radhatatlanul dolgozik, de művészetének körvonalait világosan látjuk. Ami meg­tanulható, azt ifjúkorában megtanulta, de azt is tudta, hogy a többi az ő dolga. S azt is tudta, hogy felkészült­ség és szándék mellett tűre. lem, kitartás, sok, nagyon sok munka kell ahhoz, hogy elkészüljön az életmű, a ké­pek, rajzok sokasága biztos egységként álljon előttünk, a teljességet sejtetve. Nem tisztem, hogy kijelöl, jem Staub Ferenc művészet- történeti helyét, meghatá­rozzam munkásságának je­lentőségét. De azt tudom, hogy ez a meghitt emberi világ közös örömünk, amely nélkül valamennyien szegé­nyebbek lennénk. CSANYlLÁSZLÓ Ágh Ajkelin Lajos: Csip­kekompozíció Cl Kazovszkij: Dupla sze­reposztás II. $ Víz­parton Cseh Gábor rajza.

Next

/
Thumbnails
Contents