Tolna Megyei Népújság, 1985. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-24 / 198. szám
1985. augusztus 24. NÉPÚJSÁG 9 Menekülés a pokolból Ez a címe Mihail Gyevja- tajev háborús veterán könyvének, amelyben leírja, hogyan szökött meg társaival a sachsenhauseni fasiszta koncentrációs táborból. ... A hadifoglyok egy repülőtér közelében dolgoztak. A németek itt próbálták ki az új repülőgépeket. A hadifoglyok megfigyelték, hogy egy Heinkel típusú bombázó napok óta készenlétben áll a repülőtéren. Gyevjatajev és társai — összesen tízen voltak — elhatározták, hogy megkísérlik a szinte lehetetlent. Minden reménységük abban volt, hogy Gyevjatajev tapasztalt vadászrepülő. A háború kezdete óta száz- nyolcvan bevetésen volt, kilenc ellenséges gépet lőtt le. Megsebesült, így került fogságba. Az igazolványait sikerült megsemmisítenie, és amikor fogságba esett, azt mondta, hogy Grigorij Nyi- kityenko a neve és civilben tanító. Az említett repülőteret a németek nagyon szigorúan őrizték, az esetleges légitámadások ellen légelhárító fegyverek és vadászrepülőgépek védték. Mihail Gyevjatajev soha nem felejti el, hogyan sikerült észrevétlenül odakúszniuk a Heinkelhez, hogyan emelkedett fel a nehéz géppel. Két és fél óra múltán ért földet a szovjet csapatok kezén lévő területen. A vakmerő szökés óriási szenzáció volt, hiszen az elszöiktetett Heinkel a híres fasiszta pilótáé, Göhring kedvencéé, Kari Heinz Grau- denzé volt. Mihail Gyevjata- jevet, a Szovjetunió Hőse címmel tüntették ki. Véget ért a háború. A volt vadászrepülő utasszállító szárnyashajó kapitánya lett. Előbb a Rakétát, majd a Meteort vezette a Volgán Kazany és Gorkij között. Gyevjatajev most már nyugdíjas, Kazanyban él. Sok levelet kap még ma is a Szovjetunió minden tájáról és külföldről is. Több alkalommal is volt az NDK- ban, járt Magyarországon, Bulgáriában, Franciaországban. Azon a helyen, ahonnan a Heinkel a levegőbe emélkeA Heinkel típusú német bombázógép, amellyel a tíz Iáira szánt szovjet hadifogoly a vakmerő szökést hajtotta 'OCHiPHiH xaPKii’ " n tTi * n Sok könyv, újságcikk jelent meg a hazai és külföldi sajtóban arról a bravúros hőstettről, amelyet Mihail Gyevjatajev hajtott végre társaival együtt a koncentrációs táborban Egykori fogolytársával, Ivan Krivonogovval dett, ma egy gránittömb áll, rajta a tíz volt sachsenhauseni szovjet fogoly neve. A tíz közül ma már csak ketten vannak életben: Gyevjatajev, az egykori pilóta és Ivan Krivonogov volt tüzér, aki az ellenállás egyik szervezője volt a hadifogolytáborban. ö Gorkijban lakik. Ma is tartják a barátságot, legutóbb Gyevjatajev kaza- nyi lakásán találkoztak, a győzelem 40. évfordulója alkalmából. APN—KS Egy világváros gondjai Az európai látogató, még ha gyakorlott vezető is, először félve ül kocsiba Havannában. Néhány órás autózás után, csábítva a város megannyi hívogató látnivalójától azonban túLteszi magát a kezdeti nehézségeken. A kubai fővárosban, ha a felfedező türelemmel fog hozzá, nem nehéz az eligazodás. Ha bárhol eltévedne, iránytűként szolgál a tenger, a híres parti sétány a Maíle- cón, ahol szinte a nap minden órájában folyamatos és zavartalan a közlekedés. A Malecónra mintegy gyöngysorra felfűzve sorakoznak a kubai főváros különböző negyedei. Habana Vieja, az óváros szűk utcácskáiban persze nem nehéz eltévedni. De talán éppen ez teszi felejthetetlenné a felfedezés örömét, mikor a turista percről percre a spanyol gyarmati építészet újabb és újabb műremekére bukkan. A várost egykoron a karibi térség egyik legkedvezőbb fekvésű kikötője köré kezdték építeni. Az erős fallal és erődökkel körülvett településen a spanyol hódítók nem sajnálták a pénzt, hogy az otthon megszokott belső udvar (patio) köré kellően védett palotákat építsenek sűrűn egymás mellé. S bár a havannai óváros épületeinek nagy része már megért a felújításra (a sós tengeri szél semmit sem kímélt), az itt-ott omladozó paloták belső udvarain még ma is megkapó szépséggel pompáznak a szökőkutak köré telepített törpepálmák, az ezerszínű trópusi virágok. A város manapság is nagyon sokat áldoz a gyarmati építészet e régi műremekeinek megőrzésére, közel sem annyit azonban, mint a havannaiak szeretnék. A szigetország nehéz gazdasági körülményei e téren is éreztetik hatásukat. Alig néhány méterre az óvárostól már amerikai mintára épült hatalmas felhőkarcolókba botlunk. Havanna másik, a kubai történelem egy következő korszakához kötődő arcát mutatja. A lelkiismeretes turista a rek- kenő hőségben sem mondhat le arról, hogy több mint harmineemeletnyi magasból vegye szemügyre az alatta nyüzsgő várost az Esso cég egykori főhadiszállásának tetejéről, az itt dolgozó külföldi szakértők számára ma lakóházként szolgáló Focsáról. Annál is inkább, mivel a harminckét emelet magasba légkondicionált gyorelift röpít. S ha az ember kigyönyörködte magát a látványban, még hűsítőt is ihat, vagy megebédelhet a toronyház tetején lévő étteremben — feltéve, hogy jó előre asztalt foglalt. Havannában egyetlen étterembe sem könnyű bejutni, különösen nem ide, ahol már a liftbe is csak az asztal boldog birtokosai szállhatnak be. Az idestova kétmilliós metropolis nap mint nap visszatérő másik gondja a közlekedés. A kubai főváros kiterjedt autóbusz-hálózattal rendelkezik. A busz azonban az egyetlen tömegközlekedési eszköz, s a gyorsan növekvő igényekkel nem tudott lépést tartani a járművek szálma. Ezért nem ritka a félórás, vagy még hosszabb várakozás sem, ráadásul a buszok szinte mindig zsúfoltan érkeznek. A városi közlekedés ugyan olcsó, mégis hosszú évekig igen sok gondot okozott az üzemeltető vállalatnak, hogy nagyon sok volt a potyautas. Némileg javított a helyzeten, hogy a jegyváltás felügyeletével a buszvezetőt bízták meg és kisebb jutalék fizetésével anyagilag is érdekeltté tették. Manapság a szervezési elégtelenségek okoznak inkább problémát. A következő hónapokban várhatóan több száz új autóbuszt állítanak forgalomba és jelentős növekedést terveznek a jövő évben is. A kubai ösz- szeszerelésű magyar Ikarus- buszok jól bírják az éghajlat és a sok utas okozta viszontagságokat. S a havannaiak a városi buszokon még kedvenc nyári űticéljukra, a fővárostól keletre 15—20 kilométerre lévő strandokra is eljuthatnak, hogy a nagy melegben a tenger hullámaiban keressenek felüdülést. PAP ZSÓFIA A szovjet gazdaság egy napja A Szovjetunióban naponta csaknem 130 millió munkás, paraszt, szakember munkája révén 3,2 milliárd rubelt meghaladó anyagi értéket állítanak élő. A Szovjetunió bruttó társadalmi terméke meghaladja az évi 1,2 billió rubelt. A világ ipari termeléséből a Szovjetunió 20 százalékkal részesedik. Az országban naponta 4,2 müilliárd kilowattóra villamos energiát fejlesztenek, 1,6 millió tonna — 12,5 millió hordó — kőolajat (a gázsűrítményt is beleértve), 1,7 milliárd köbméter földgázt, csaknem 2,0 millió tonna szenet termelnek ki. Naponta 420 000 tonna acélt, 360 000 tonna cementet, több mint 2 millió pár bőr- cipőt, 32 millió négyzetméter különféle szövetet, 25 000 televíziót, 15 000 hűtőszekrényt gyártanak. Ilyen termelési volumenek közepette múlhatatlanul előtérbe kerültek a minőség javításának, a tüzelőanyag, energia, nyersanyag megtakarításának gondjai. A Szovjetunió a világ egyetlen olyan fejlett ipari országa, amely saját forrásaira támaszkodva fejleszti népgazdaságát. Ezek a források azonban egyre drágulnak, egyre messzebb s messzebb kell menni értük, — a távoli északra, Szibériába, a Távol-Keletre. Ehhez óriási befektetésre van szükség. Így például a kőolaj önköltsége a legutóbbi 10 esztendőben 1,7- szeresére növekedett. A nyersanyag-kitermelés további növelése előnytelenné vált: megtakarítása csak felébe-iharmadába kerül. A takarékos technológiák széles körű bevezetése révén 75—80 százalékban kielégíthetők a népgazdaság tüzelő- és anyagszükségletei. Mihail Gorbacsov a tudományos- műszaki haladás meggyorsításának kérdéseiről az SZKP Központi Bizottságában megtartott tanácskozáson hangsúlyozta: a takarékosság — az az út, amely gazdagságunkhoz vezet —, valóban a feladatok legfontosabbika. A Szovjetunióban naponta mintegy 10 új típusú gép, berendezés, műszer és automatizálási eszköz prototípusát készítik el. Ez a mutató azonban nem elégít ki bennünket: hazánknak van a világon a legnagyobb tudományos-műszaki potenciálja. A csaknem másfél millió szovjet tudományos dolgozóra jut a világ tudományos produktumának egyharmada. Minden lehetőség adott ahhoz, hogy lényegesen meggyorsuljon a tudományos-műszaki haladás a népgazdaságban és ennek alapján felgyorsuljon az ország társadalmi-gazdasági fejlődésének üteme. „A világ haladó közvéleményének szemében a Szovjetunió az emberek évszázados szociális reményeinek megtestesítője volt és marad — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov, — A Szovjetuniónak gazdaságos szervezettségét, hatékonyságát tekintve is példaképpé kell válnia.” A Szovjetunióban a népgazdaság fejlesztése mindig az ember érdekét, anyagi és kulturális életszínvonalát, munkája, mindennapi élete, tanulása körülményeinek megjavítását szolgálta. A Szovjetunióban 1985-ben naponta kb. 6000 lakás épül, 28 000 ember kerül jobb lakáskörülmények közé. E lakások zömét az állami költségvetés eszközeiből építik és ingyenesen juttatják a családoknak. A lakbér, beleértve a közművek szolgáltatásait is, jelenleg a munkáscsalád költségvetésének mindössze 3 százaléka. A Szovjetunióban egy házaspárnak (a férfiak és nők azonos munkáért azonos bért kapnak) átlagban napi 15 percet sem kell dolgoznia a lakbérre és a szolgáltatásokért (meleg víz, gáz, telefon, áram stb.). A városi dolgozók kb. napi 40 percet dolgoznak az adókra, a kolhozparasztok pedig (ők mentesülnek a kereseti adótól) nem egészen 10 percet. A Szovjetunióban a családi költségvetés kiadási tételei élesen különböznek a nyugati struktúrától. Nem áru- jel'legű kiadásokra — lakbér, adók, közlekedés stb. — a szovjet család költségvetésének hozzávetőleg 20 százalékát fordítja. A család bevételeinek 80 százalékát árukra és szolgáltatásokra költheti. A Szovjetunióban az emberek naponta csaknem 900 millió rubel értékű árut vásárolnak. Mellesleg megjegyzem, hogy a legutóbbi 20 esztendő során a Szovjetunióban az árindex mindössze i 10 ponttal nőtt. Az árucikkek több mint 90 százaléka ugyanolyan áron vásárolható meg, mint 1970-ben. Ilyen árstabilitás a világ egyetlen országában sem tapasztalható. A Szovjetunióban naponta 7,2 ezer házasságot kötnek, csaknem 15 000 gyermek születik. A gyermekek és szüleik egészsége fölött több mint 1 millió 100 ezer orvos őrködik. Minden 10 000 szovjet lakosra 41,2 orvos jut, míg az NSZK-ban 28, az Egyesült Államokban 23,3, Franciaországban 20, Nagy- Britanniában 18,3, Japánban pedig 18,2. A Szovjetunióban az orvosi ellátás minden formája ingyenes. Gennagyij Piszarevszkij Magányos szívek klubja Mióta Ritával megismerkedett, gyökeres fordulat állt be életében. Vége a magánynak, tűnőben a széthullott házasság fájó emléke, mólóban a depresszió, amely még a munkavégzésre is kihatott. Walther, a negyvenes éveit taposó, Karl-Marx-Stadtban élő külkereskedelmi üzletkötő csak egy a sok közül, akik az egyedülállók klubjában találtak rá életük párjára. A magányosok klubjának intézménye az NDK-ban is virágzásnak indult. Nyolc évvel ezelőtt, Karl- Marx-Stadtban alapította az első ilyen klubot dr. Siegfried Schnabl, az ország egyik legtekintélyesebb házassági és szexuális tanácsadója. (Könyve, a „Mann und Frau intim” immár a 17. NDK-beli kiadásnál tart.) Az első fecske idővel nyarat hozott: jelenleg mintegy száz „magányos szívek klubja” működik az NDK-ban. A kezdeti években csak néhány házasságot hoztak össze ezekben a klubokban. Ezek a párok ma már a „tiszteletbeli klubtagságnál” tartanak, és egyre többen lépnek nyomdokukba. Az NDK-ban egymillió a harminc éven felüli, magányosan élő ember, akik vagy özvegyek, vagy elváltak, vagy eddig meg sem házasodtak. Közülük sokan nem tudnak külső segítség nélkül partnert találni, mert túl szégyenlősek, vagy egyszerűen kevés lehetőségük nyűik a kapcsolatteremtésre, „csekély a közösségi kötődésük” — mondja Schnabl doktor. A pillanatnyilag 450 fős karl-marx-stadti klubba 25 márkáért lehet egyéves tagsági jegyet váltani. Szerte az NDK-ban felismerték már a szervezett társkeresés fontosságát. Egyedül Lipcsében 1200 tagot számlálnak az egyedülállók klubjai, de legalább ugyanennyien szerepelnek a „várakozólistán” — merthogy az is van. Határozottan leszögezik azonban az NDK-ban, hogy ezek a klubok nem tekinthetők házasságközvetítő irodáknak. Egyszerűen lehetőséget nyújtanak arra, hogy magányos emberek összetalálkozzanak és kapcsolatba kerüljenek egymással. A továbbiakat már rájuk bízzák. A különösen visszahúzódó, neurotikus természetűek, akik egyedül ücsörögnek a sarokban, itt sem számíthatnak sikerre — emeli fel figyelmeztetően mutatóujját dr. Schnabl. „Aktivitásra" van szükség, amire bőséges lehetőséget nyújt a klub. így például ajánlatos rendszeresen részt venni táncestélyek szervezésében, a közös színházlátogatásokon, vagy éppen kirándulásokon. Siegfried Schnabl szerint itt az ideje, hogy az NDK- ban átvegyék más szocialista országok ez irányú tapasztalatait is. Régen csak az újságok házassághirdető rovata létezett. A jövő azonban a számítógépre alapozott, tudományos párkeresésé — vélekednek az NDK-beli szakemberek.