Tolna Megyei Népújság, 1985. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-23 / 197. szám

^NÉPÚJSÁG 1985. augusztus 23. Kamionnal Italíaba „Manci" pilótája. Rémes László mindenesetre megkönnyeb „Manci” méltóságteljesen kanyarodik a kapu elé, a fül­kébe pakolom holmimat, s elindulunk majd háromezer kilométeres utunkra, amely­nek célállomása Olaszország, a Tirrén tengerparti kikötő, város, Livorno. A pécsi Pan­non Volán 260 lóerős Rába 643-as Turbo típusú teher­autóját vezetője, Rémes László keresztelte a „Manci” névre. Nem ritkaság ez, hi­szen a nemzetközi árufuva­rozásban részt vevő püóták, azaz kamionosok szinte va. lamennyden nevet adnak jár­művüknek. A 48 éves Rémes László ti­zenöt esztendeje kamionos, több mint egymillió kilomé­ter balesetmentes vezetés van mögötte, sokat tapasz­talt, rutinos, remek vezető, aki higgadtságát a legkriti­kusabb pillanatokban is ké. pes megőrizni. A teherautó, amit a ka­mionosok traktornak is hív­nak, könnyedén húzza ma­ga után több mint 12 méter hosszú platóját, amit a ve­zető az indulás előtti napon „legallyazott”, azaz leszed­te a rudazatot és a ponyvát, lévén, hogy konténert fo. gunk szállítani. A 20 lábas konténerért Csepelre me­gyünk. A Rába vezetőfülkéje tágas, az ülések kényelme­sek, mögöttük az egymás fö. lötti két ágyat takaró fedi, a két ülés között jut hely a gázpalacknak, az ivóvízkan- nának, apróbb holmiknak. Csepelen már bepakolva vár a konténer. A vámolás gyorsan zajlik, a konténer lezárt ajtajára plomba kerül, a gyárkapun kifelé jövet még egy mérés, minden rendiben, indulhatunk Olasz, országba. „Manci” megérzi a súlyt — majd 21 tonna sárgarézlemezt rejt a konté­ner belseje — az emelkedő­kön nehezen kapaszkodik fel, persze nem is csoda, hisz szerelvényünk összsúlya megközelíti á 37 tonnát. A több példányos papír­tömbök, menetlevél, rako­mányjegyzék, tartózkodási igazolás, statisztikai ívek Ré­mes László táskájában pi. hennek. Attól a perctől, hogy a gépkocsivezető elindul a telephelyről, mindenért ő felel. Tehát amellett, hogy hágókon át, autópályán, szakadékok felett, szűk uta­kon napi 12—14 órát vezet, még rengeteg az adminiszt­rációs feladata. A felelősség óriási: például a mi szállít­mányunk értéke megközelíti a 32 000 USA dollárt. ötórás autózás után érke­zünk Nagykanizsára, ahol a Volán telepen tankolunk, majd elindulunk Letenyére. Nem sokáig állunk. A papi. rókát „lerendezik”, aláírás, pecsét, kamionunkat megné­zik. az útlevelet visszakap­juk, s jó utat kívánnak. A jugoszláv oldalon megismét­lődik mindez. Még csupán este hét óra van, Rémes László úgv dönt, hajtunk tovább. Olyan kes­keny úton megyünk, szinte csoda, hogy egy személy­autó elfér mellettünk. Ez cso­da? A határon mögöttünk lépett be két Hungarokamio- nos Mercedes hűtőkocsi, nem sok idő kell nekik, hogy utolérjenek, mi lehúzódunk, elszáguldanak mellettünk, miközben kezüket felemelve köszönnek. Hü... Tíz órakor érünk Ljublja­na közelébe, ahol az autóút melletti parkolóban éjszaká­zunk. Eszünk valamennyit, s lefekszünk aludni. Hatszáz kilométer van mögöttünk, az ágy kényelmesebb, mint hit­tem. Hajnali négykor ke. lünlk, az út kitűnő, a szlovén táj csodálatosan szép. Egy rövid szakaszon autópályán haladunk, viaduktok, ala- gútak váltogatják egymást, s alig néhány óra múlva már Szezsanánál vagyunk, a ju­goszláv—olasz határon. Ne­gyedórás ügyintézés után az olasz határ előtt állunk. Ré­mes Laci fellélegzik: sze­rencsénkre nem sztrájkolnak az olasz vámosok, így re­ményünk van a gyors belép­tetésre. A fernetti határátkelőhely elsősorban a hatalmas ka­mionforgalomra épült, most a kora reggeli órákban is legalább ötven kocsi várako­zik a terminálban. Három óra elteltével minden szük­séges papírt visszakapunk, indulhatunk. Mielőtt rátér­nénk a padovai autópályá­ra, géppisztolyos katona, rendőr és vámos állítja félre kamionunkat. Útlevelet és minden papírt elkérnek, meg­nézik, bepillantanak a fülké­be. Hogy mit vagy kit ke­resnek örök rejtély marad, hűlünk, mikor intenek, me­hetünk. Mestre után irdat­lan nagy a kamionforgalom, személygépkocsit, motorke­rékpárt elvétve látni, a ha­talmas monstrumok azonban négy sávban hömpölyögnek, előznek, cikáznak. Padová- nál fizetünk, rátérünk egy másik pályára, s elindulunk Firenze felé. Bolognáig szé­pen művelt síkságon kanya­rog az út, majd egyre több lesz az emelkedő. „Manci” küszködik, de nagyon szépen halad a nem ritkán két ki­lométeres völgyhidakon és alagutakban, az Appenninek alaposan próbára teszik ere­jét. Este tíz óra, Firenze előtt megállunk, eszünk, s lepi­henünk. Két nap alatt mint­egy 1300 kilométert jöttünk. Hajnali öt óra, indulás to­vább. Az Appennineket el­hagyva a távolban feltűnik Firenze ,a város körüli kör­gyűrű azonban kikerüli, s néhány perces autózás után már a livornói pályán va­gyunk. Nagyon szép vidék, az út két oldalán faiskolák, virágkertészetek pompáznak, kilométereken keresztül. Az egyik Totál benzinkútnál megállunk, itt DKV hitel­kártyára adnak üzemanya­got; a benzinkutas, mielőtt megtöltené a tartályt, ellen­őrzi, hogy a kártya, „él-e”. Az autópálya fölött a tükrös benzinkút másik oldalát ét­terem íveli át, frissítő köz­ben látványos az alattunk suhanó járműfolyam. Kocsink fülkéjében 45 fo­kot mutat a hőmérő. Pisánál egy rövid műszaki pihenőt tartunk, sétálunk egyet a városban, majd fél óra múl­va már Livorno belvárosá­nak szűk útjain kanyargunk, s érdeklődünk, merre van a Ponte Vecchio kikötő. Egy rendőr készségesen útba iga­zít, mondja, tavaly járt Bu­dapesten, integetve búcsúzik. A kikötőben ebédidő van, a rengeteg egymásra pakolt konténer között az utak üre­sek, egy lelket sem látni. Egy óra is eltelik, míg meg­jelenik egy férfi, megmond­ja, hová álljunk, hatalmas emelőszerkezet kapaszkodik a konténerbe, s játszi köny- nyedséggel leveszi. Rémes Laci beadja a papírokat, úgy tűnik néhány perc, s indul­hatunk vissza. Ám több órát várakozunk, a nap lassan be­lesüllyed a Tirrén tengerbe. Másnap délben végre meg­kapjuk a papírokat, s egy üzenetet a Volán vállalatok itáliai képviselőjétől, hogy itt Livomoban egy másik ki­kötőben kell felvennünk üres konténert, nem pedig Tri­esztben. Szerencsénkre gyor­san mennek a dolgok, s dél­után kettőre már ismét a fi­renzei autópályán haladunk a 40 lábas SEA—LAND kon­ténerrel. A sztrádákat vasárnap le­zárják a kamionok elől, így mi is egy napot Firenzében tölthetünk. Firenzéből este 10 órakor indulunk, „Manci” könnye­dén kúszik fel az Appenni­nek emelkedőin, a négy tonnás üres konténer meg sem kottyan neki. Bologna után, a Pó-síkságon Rémes Laci lába éppen hogy csak a gázpedálhoz ér, mégis 80— 90 kilométeres tempóban ha­ladunk. Hajnalodik, megállunk a portoruarci AGIP-kútnál, s az utasításnak megfeíelően Laci bejelentkezik a Volán­képviselőnek. Betérünk Ve­lencébe — a műszaki pihenőt itt töltjük — megnézzük a napfelkeltét a Szent Márk téren, s indulunk tovább. A pályán egyre több magyar kamionnal találkozunk, a vezetők kézfelemeléssel üd- vözlik egymást. A fernetti határátkelőhe­lyen meglepő gyorsasággal elintézik az adminisztrációt, már jönnénk ki a felemelt sorompón, amikor megtud­juk, hogy a konténert nem Szombathelyre, hanem Győr­be kell vinnünk. Elhagyjuk Olaszországot, a jugoszláv oldalon mérlegelés, s hajtunk Magyarország felé. Este hét órakor már magyar határ­őrök és vámosok vizsgálják át kamionunkat, minden rendben, beléphetünk. Út­közben rövid alvás, reggel Győrben egy másik kamion­ra rakják konténerünket, Rémes Lacit utasítják, más­nap egy fuvarral Triesztbe kell mennie. Ami számomra egy kaland volt, az neki a mindennapok része ... ROSZPRIM NÁNDOR Korszerűsödik a vasúti pálya Ebben az évben összesen 218 kilométeren építik át a vasúti pályát, vagyis a pálya­korszerűsítés folytatódik, de a korábbi ütemhez képest lelassul. Tavaly 251, a meg­előző évben pedig 310 kilo­méteren korszerűsítették a vágányokat. Néhány évvel ezelőtt a hosszútávú pályakonstrukci­ós terv alapján még úgy szá­moltak a szakemberek, hogy évi 400 kilométernyi pálya átépítésével 1990-re el lehet érni az egyensúlyi állapotot, vagyis azt a helyzetet, ami­kor már csak a természetes elhasználódás miatt kell egyes pályaszakaszokat ki­cserélni. A beruházási lehe­tőségek szűkülése miatt azonban az egyensúlyi álla­pot elérése kitolódik a szá­zadforduló utáni időszakra. De addig sem csökkenhet a vonatközlekedés biztonsága: ahol szükséges, mérséklik a vonatok sebességét, terhelé­sét. A pályaépítéseket úgy rangsorolják, hogy a törzsút­vonalakon — melyek részei a nemzetközi hálózatnak — minél hamarabb létrejöjjön az egységes pályafelépít­mény: korszerű, hézag nélkü­li síneket fektetnek le, s olyan nagy teherbírású pá­lyát építenek ki, amelyen 120 kilométeres óránkénti sebes­séggel közlekedhetnek a vo­natok. Az idén a legjelentősebb pályarekonstrukciós munká­latok nagy részét már befe­jezték, hogy az építkezés mi­nél kevésbé akadályozza a közelgő őszi csúcsforgalmat. Szolnok és Szajol között a bal vágányt építették át 7,2 kilométer hosszban, Dombó­vár és Godisa között 14,5 ki­lométeren fejezték be az át­építést. Székesfehérvár és Szabadbattyán között is kor­szerűsítették a vágányt, s hamarosan átadják az Ercsi —Pusztaszabolcs közötti vo­nalszakaszt. Mindezek mel­lett folyamatosan javítják a mellékvonalak állapotát, s tervszerű a pályák karbantar. tása is. A pályaépítést napra üte­mezett szervezési program alapján végzik. Fontos fel­adat, hogy minél rövidebb ideig zavarják a vonatforgal­mat. Éppen ezért egy-egy szakaszra összpontosítják a gépeket és a munkaerőt, s éjjel-nappal dolgoznak a pá­lyaépítők, akiket anyagilag is érdekeltté tettek az építés idejének csökkentésében. A munka javuló szervezettségé­re jellemző, hogy ugyanazt a feladatot ma fele annyi idő alatt végzik el, mint öt évvel ezelőbt. t A Mecseki Szénbányák Villamos Üzeme a mázaszáskvári Északi Bányaüzemnél al­kalmaz: Külszíni villanyszerelőket 4 000— 7 000 Ft Föld alatti villanyszerelőket 6 000—10 000 Ft Külszíni elektrikusokat 4 500— 7 000 Ft Külszíni lakatosokat 4 000— 7 000 Ft juttatásokkal számított havi átlagjövede­lemmel. Aramdíjkedvezmény, szénjárandóság, hü- ségj utalom, lakásépítési támogatás. Jelentkezés a Villamos Üzem munkaügyi csoportján. 7611 Pécs I., Buzsáki I. út 22. Telefoni 72 11-344. f204)| I A Paksi Atomerőmű Vállalat felvételre keres — gyakorlattal rendelkező KÖZGAZDÁSZOKAT pénzügyi és számviteli területre, — szakvizsgával, legalább 5 éves — lehetőleg vállalati — gyakorlattal rendelkező, szerződéskötésekben is jártas JOGTANÁCSOSOKAT. Havi bérezés a besorolási rendelet szerint -f- munkahelyi pótlék. Szükség esetén lakást biztosítunk. Jelentkezés személyesen vagy önéletrajzot is tartalmazó levélben a Paksi Atomerőmű Válla­lat személyzeti osztályán. Cím: 7031 Paks. Pf.: 71. (747) pályázati felhívás A KSH SZÜV Szekszárdi Számítóközpontja (7100 Szekszárd, Wesselényi u. 15.) PÁLYÁZATOT HIRDET SZERVEZÉSI ÉS PROGRAMOZÁSI OSZTÁLYVEZETŐI munkakör betöltésére. A munkakör betöltéséhez szükséges felté­telek : — felsőfokú szakirányú végzettség, — szakmai gyakorlat a számítástechnika területén, ' — 3 éves vezetői gyakorlat, — erkölcsi, politikai feddhetetlenség, — idegen nyelv ismerete előny (angol, német, orosz). A munkakör 1986. január 1-től betölthető. Alapfizetés: Felkészültségtől függően, megegyezés sze­rint. Alapbéren felül éves prémium a mindenkori vezérigazgatói, illetve válla­lati tanács utasítása szerint. A pályázat tartalmazza a pályázó: — jelenlegi munkahelyét, beosztását, be­sorolását, jövedelmét, — eddigi munkakörök felsorolását, — részletes életrajzát, — szakmai, politikai, esetleg nyelvtudá­sát tanúsító okirat másolatát. A pályázat benyújtásának határideje: 1985. szeptember 30. A pályázattal kapcsolatosan részletes felvi­lágosítást nyújt: Jankóvits Ervinné sze­mélyzeti előadó. Telefon: 16-822. KSH SZÜV SZEKSZÁRDI S ZÁMlTÖKÖZPONT J A (79tj)

Next

/
Thumbnails
Contents