Tolna Megyei Népújság, 1985. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-22 / 196. szám

1985. augusztus 22. (" TOLNA '\ _ ÜÉPÜJSÁG 3 OMÉK '70 ­Tolna megyei szemmel A 70. OMÉK-on jártunk, kerestük a tanulni és tapasz, taiimi valókat. Bőséges a kí­nálat. Az országos mezőgaz­dasági kiállítás olyan káprá­zatos látvánnyal fogadja az érdeklődőket, hogy az felül­múlja az előzetes jelentések alapján kialakult képet. Hi­szen amint Váncsa Jenő mi­niszter mondotta, az élelmi­szergazdaság négy évtizedes múltját, s még inkább jövő­jét vázolja elénk ez a pom­pás rendezvény, amely a vá­sárrendező, a HUNGEXPO embereinek szakmai tudását, munkáját is bizonyítja. Persze, a Tolna megyei kö­zönséget mindenekelőtt az érdekli, hogy a Népújság tu. dósltöj'a mit látott. Hát néz­zük csak közelebbről a kér­déseket. Méltánytalanul szűk helyen mutatta be a szek­szárdi Mezőgép Vállalat produktumait. Ennek kap­csán a vállalat már intézke­déseket tett annak érdeké­ben, hogy a következő kiállí­táson ne olyan eldugott he­lyen. és ne távol a közönség­től állíthassa ki korszerű és modern gépeit. Amikor átmentünk az ál­lattenyésztési telep jól ren­dezett és szervezett területé, re, akkor találkoztunk a bonyhádi „küldöttséggel”, mely háromtagú volt: — Tamás Ádám a városi párt- bizottság első titkára, Soly- mpsi József, a Pannónia Mgtsz elnöke és Ettig László, nyugalmazott tsz-elnök. — Én nem gondoltam, hogy ilyen sikerünk lesz — mond­ja Tamás Ádám. — De, hogy a Piroska nevű tehenünk a vásár legszebb tehene, hát az dicséri a Pannónia szakem­bereinek munkáját. Köztu­dott, hogy több mint 2500 bonyhádi piros-tarka tehén, nel gazdálkodik ez a szövet­kezet jól. hasznosan, eredmé­nyesen, és amint látjuk, díj­nyertesen is. Két tehén, két vemhes üsző, két bika, — pompás ered­mény, mind a hat jószág dí­jazott. A termelőszövetkezet elnö­ke méltatlankodik is, mert olyan sovány módon adják tudtul teljesítményüket, hogy az már kritikán aluli. Dr. Deák Gábor tamási méhész újítása a konténer- kaptár. Könnyen lehet mozgatni, fel- lerakni, kis helyen elfér A Szekszárdi Mezőgazda- sági Kombinát is részt vesz a kiállításon, három palack aranyérmes borával. Ugyan­itt bemutatták a Steyer kis- traktort, amelyik a szekszár­di domboldalakon 738 órát üzemelt. Ott van a KSZE Növény- termesztési Rendszer is 245 .taggazdaságát képviselve. Leginkább az a megragadó ebben,‘.hogy a taggazdaságok eredménye az országos átlag felett van szinte minden esetben. A látogatók körében nagy érdeklődést váltott ki a szó. cialüsüa országok gépiparának a bemutatója. Különösképpen tetszett az. hogy a Szovjet­unióban gyártott DON kom­bájn több mint 1400 hektáron takarított be .idén kalászos gabonát az Alföldön — és ezt a kombájnt hozták el a ki­állításra. PÁLKOVÁCSJENŐ A szekszárdi, a dunaföldvárl és a faddl kertbarátkörök három-három napig mutatták be termékeiket. Képün­kön a szekszárdiak szép kiállítása A RÁBA múltja, az ötvenéves traktor, és a jelene, a 300 lóerős Vb-ülés Bonyhádon Oktatási intézmények és a gyámhatóság Ülést tartott a Bonyhád Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága. Napirenden az oktatási .intézmények és a gyámhatóság együttműködé­se, Vallamint az 1985. I. fél­évi költségvetés és fejlesztési terv teljesítése szerepelt. Az első téma előterjesztői dr. Kaiser Katalin igazgatási osztályvezető és Rónai Jó­zsef művelődési, egészség- ügyi és sportosztályvezető voltak. Megállapították, hogy a gyermekek, az ifjúság hely­zete az utóbbi években egyre erősödő hangsúlyt kapott a legfontosabb társadalompoli­tikái kérdések között. Nem ok nélkül, ugyanis a fiatal­korú bűnözők és a veszé­lyeztetett gyermekek száma aggasztóan magas. A gyer­mekvédelem felderítési rend. szere lényegében kialakult, s ebben jelentős szerep jut az Oktatási intézményeken és gyámhatóságokon túlmenően a védőnőiknek, az orvosok­nak, rendőri szerveknek, a gyermekvédelem hivatásos szakembereinek is. Kívána­tos lenne azonban, hogy a lakó- és munkahelyi környe­zet az eddiginél jobban se­gítse a gyermek- és ifjúság- védelmet, erősítsék az ez irányú tevékenységet, hang­zott a beszámolóban. A vég­rehajtó bizottság elfogadta a határozati javaslatot, meg­állapította, hogy az oktatási intézmények és a gyámható­ság egyaránt szükség szerint él a veszélyeztetett kiskorúak számára biztosított lehetősé, gekkel. Egymást kölcsönösen tájékoztatják, a kialakult munkakapcsolat és informá­ciócsere megfelelő. Lakóház-felújítási körjárat Amikor „állványerdőben” élünk hetekig... A Garay tér 18-as épülete a felújítás után nemcsak a Bezerédj utca felől lesz meg­közelíthető A Bartina utca 3. alatti épületben erede­ti szépségében állítják vissza a fapár­kányt... Nagyon is hétköznapi a té­ma. Életünket, hangulatun­kat meghatározó tényező, hogy milyen épületben, mi­lyen környezetben élünk. Vonatkozik ez a használha­tósági fokra, ugyanúgy, mint a külsőre, ami korántsem azonos az üres külcsínnel. Közérzetünket befolyásolja hol kedvezően, hol ellenke­ző előjellel. Amikor pedig személyes környezetünkbe tolakodik — lakóházunkat állványozzák fel, vagy ép­pen ideiglenes lakásba kény­szerülünk — nagyon is va­lóságos közvetlen problémá­vá formálódik. Számoljuk a heteket, napokat, elégedet­lenek vagyunk, bosszanko­dunk. A kulisszák mögé vi­szont csak kevesen látnak... Az elmúlt ötéves tervidő­szakban a megyében 262 millió forintot fordítottak tanácsi kezelésű lakóházak felújítására. Ezt a munkát tizenegy ingatlankezelő szer­vezet tartja kezében, a vá­rosok és nagyközségek költ­ségvetési üzemei és a Szek­szárdi Városgazdálkodási Vállalat végzik. A számok nyelvén: az ötezer-ötszázas lakásállományból ötszázhar­minckettőnél elmaradt, öt­vennél időszerű, kettőszáz­harmincnál részleges felújí­tást történt, háromszáznyoíc- vannégy lakást pedig kor­szerűsítettek. A fajlagos költség, vagyis az egy lakás­ra jutó átlagos kiadás 200 000 forint volt. És hogyha a te­rületi megoszlást vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy az el­maradt felújítások száma Dombóváron a legmagasabb, a legtöbb munkát pedig Szekszárdon regisztrálják. A Szekszárdi Városgazdál­kodási Vállalatnál a népgaz­dasági tervhez illeszkedően készült a tanácsi kezelésű la­kóházak felújítási, karban­tartási terve. Az ehhez szük­séges pénzösszeget a tavalyi év végéig a fajlagos költség­re, míg az idei év januárjá­tól normatíva alapján kapta a vállalat. Ez a fajta finan­szírozás jobban figyelembe veszi az épület jellegét, szer­kezetét, adaptálódik a köve­telményeknek. Igaz, nem az optimális helyzetet jelenti, hiszen példáid a műemlék jellegű épületeket nem diffe­renciálja. Egyedüli meghatá­rozó a kor. A hagyományos épületek harminc év felett újítandók fel a rendelet ér­telmében, ez alatt csak rend­kívüli esetben, különösen rossz állagnál. Előfordul vi­szont, hogy elmaradottakat kell utólag elvégezni, s ez többnyire nemcsak tetemes költségnövekedést, hanem tervezési problémát is jelent. Az elmúlt négy évben Szekszárdon összesen három- száztíz lakást újítottak fel. Az év végéig még 29 van hátra. A felújítást az éves címjegyzéknek megfelelően végzik, s az új építéséhez hasonlóan tervezési és kivi­telezési szakaszból áll. Nem felesleges ezeket a fázisokat végignézni, hiszen csak így érhetjük nyomon azokat a kényes pontokat, ahol hiba csúszhat be, így érthetjük meg az előforduló határidő­eltolódásokat, a hónapokon át álló állványerdőt... A nehézség már a terve­zésnél kezdődik. Gyakran nem lehet előre tudni, hogy mát rejt az épület, menet közben jönnek elő nem várt gondok. Ilyenkor rögtönözni kell, vagy kényesebb helyzet­ben szaktervezőt kérni. Az effajta munkát azonban nem szívesen vállalják ugyanúgy, mint ahogy a kivitelezést sem. Érthető, hiszen kifizető­dőbb egy új beruházás, mint bármely felújítási munka. Ha pedig szerződést kötnek, ak­kor igyekeznek minél gyor­sabban — akár a minőség rovására — kötelezettségü­ket teljesíteni. A VGV fő­építésvezetősége mellett a TOTÉV, a TÁÉV, a Szakály Testvérek Szövetkezet és a Lakisz végezte ezt a sokáig mostohán kezelt tevékenysé­get. Volt olyan év — 1982 — amikor egyáltalán nem tud­tak vállalati kivitelezőt ta­lálni, gazdasági munkaközös­ségekkel, kisiparosokkal dol­goztattak. Ilyenkor érthető­ek a határidő-csúszások, mi­nőségi kifogások. Ezeket a felülvizsgálat alapján köteles megszüntetni a kivitelező, a később jelentkező szava­tossági problémákat pedig a kategóriák figyelembevételé­vel hárítja el. Legproblémásabbak rend­szerint a régi, fél vagy egy évszázadot megélt épületek. Ezek szerkezetüket, komfort- fokozatukat tekintve elavul­tak, nagyobb anyagi áldoza­tot követelnek, így például a korszerűtlen alaprajz, vi­zes, nedves falak, rossz nyí­lászárók mind külön-külön megoldást követelnek. Az újabb lakóházaknál általá­ban a hőszigetelés okozza a legtöbb fejtörést, a penésze­dé, gombásodó falak. Ezeken a 99 százalékban kivitelezé­si hibából eredő gondokon kívül a paneleknél gyakran jeleznek panaszt a nyílászá­rókra, a tető állagára. Különleges bánásmódot igényelnek a műemlék jelle­gű épületek. Felújításukhoz ugyanis az Országos Műem­léki Felügyelőség-támogatást nem nyújt, de jóváhagyása bármilyen munkához szüksé­ges. Szekszárdon, a Garay té­ren és a Béla téren, a város patinás magjában több lakó­házat és középületet érint ez a rendelkezés, nem kis pénzt emésztve fel. Befejezték már a Garay tér 10—12-es sz. épületének rekonstrukcióját, a 18-as még folyamatban van. Ott az előírás szerint például a Szász söröző és a tanácsi klub között kapube­járót kell majd nyitni. A Bartina utca három szám alatti épület eredeti homlok­zatát, faragott fa főpárká­nyait most állítják helyre és többször tudósítottunk már a Széchenyi utcai tömbrekonst­rukcióról. Régi értékeink, a múlt megőrzése a jelen fe­lelősségét jelenti a követke­ző generációk iránt. Sok­szor azonban életbevágóan mai feladat ez. Szó szerint, ugyanis előfordul, hogy élet- veszélyessé vált épületeket kell legalábbis ideiglenesen lakhatóvá tenni. Egy-két he­lyen azonban még laknak ilyen házban... A harmincéves felújítási kötelezettség mellett rövi- debb periódusonként részle­ges munkálatokat is végez­nek. Előfordult, hogy jó ál­lapotú, műszakilag megfelelő épületben, mondjuk a fűtést korszerűsítették. A felújítási munkával együtt az adott­ságnak és gazdaságosságnak megfelelően tetőtérbeépítés is folyik. Népszerűségének egyik oka, hogy a beköltöző saját munkájával spórolhat, egyéniségét, énjét viheti be­le otthona alakításába, nem egy sablonos „készbe” kell beköltöznie. A döntő ténye­ző persze legtöbbször maga a lakáshoz jutás lehetősége. A városgazdálkodási vál­lalat felújítási tevékenységét a Szekszárd Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága pozi­tívan értékeli. A teljes és részleges felújítások az ütemtervnek megfelelően folynak. A felelősökön kívül meg kell említeni a másik oldalt, a lakókat is, akik magatar­tásukkal, hozzáállásukkal könnyíthetik és gyorsíthatják meg ezt a tevékenységet. Hi­szen sokszor éppen az gá­tolja a haladást, hogy va­lamelyik bérlő nem hajlandó ideiglenesen kiköltözni, vagy mondjuk a lakás átvételekor, a közös szemlén apró szép­séghiba miatt nem vefszi át a lakást. Szerencsére nem ez az általános. Takács Zsuzsa Fotó: Kapfinger András A Szekszárdi Mezőgép Vállalat legújabb öntözőberen­dezését is elvitte a vásárra

Next

/
Thumbnails
Contents