Tolna Megyei Népújság, 1985. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-21 / 195. szám

2tÜEPUJSÄG 1985. augusztus 21. Nagygyűlések alkotmányunk ünnepén Augusztus 20-án több településen rendeztek alkotmánynapi nagygyűlést. Nyíregyházán Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese, Szentendrén, a szabadtéri néprajzi múzeumban Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Országgyűlés elnöke, az ópusztaszeri történelmi emlékparkban Szabó Ist­ván, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke, Bé­késcsabán Pál Lénárd, az MSZMP KB titkára, Siklóson pedig Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter mondott ünnepi beszédet. Németh Károly: i Népünk egységesen valósítja meg közösen kialakított politikánkat Nyíregyházán, a sóstói if­júsági park fedett csarnoká­ban kedden délelőtt alkot­mánynapi nagygyűlést ren­dezett a Hazafias Népfront Szabolcs-Szatmár Megyei és Városi Bizottsága. Több mint háromezren vettek részt az ünnepi eseményen. Nyíregy­háziak mellett jelen voltak a megye városainak és na­gyobb településeinek képvi­selői, számos megyei mun­káskollektíva tagjai, s a be­takarítást most befejező ter­melőszövetkezetek küldöttei is. A nagygyűlés elnökségében volt Németh Károly, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt főtitkárhelyettese, Berecz Já­nos, a Központi Bizottság titkára, a megye országgyű­lési képviselője, s ott voltak a megye párt-, állami és tár­sadalmi szerveinek vezetői. Elhangzott a Himnusz, majd Horváth István, a Mó­ricz Zsigmond Színház mű­vésze szavalta el Ganai Gá­bor Hazám című versét. Soltészné Pádár Ilona, a Hazafias Népfront megyei titkára köszöntötte a nagy­gyűlés résztvevőit. Megnyi­tója után Németh Károly mondott ünnepi beszédet. Elöljáróban átadta a me­gye minden dolgozójának a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága és személy szerint Kádár János szívélyes üdvözletét, jókí­vánságait; s köszönetét mon­dott a szabolcsi embereknek a párt politikájának támo­gatásáért, a munkában és a nehézségek leküzdésében ta­núsított helytállásukért. — Augusztus 20-a a ma­gyar nép hatalmát, államal­kotó, országépítő erejét, a szocialista hazánk függet­lenségét megtestesítő alkot­mánynak és az új kenyérnek az ünnepe. Ezen a napon tisztelettel emlékezünk meg a nagy államszervezőről, Ist­ván királyról, aki korának európai jelentőségű, haladó politikusa volt. Szembefor­dulva az elavult, régi rend­del, a maga idején korsze­rű kormányzást vezetett be, a magyarságot beillesztette az európai népek közösségé­be. Méltán övezi népünk tisz­telete azoknak az emlékét, akiknek a nevéhez történel­mi tettek fűződnek, az ön­álló magyar államot megte­remtő István királyét és mindazon ősökét, akik a nagy sorsfordulók megvalósítói voltak. Mai ünnepünkön tisztelettel adózunk a nemze­ti lét őrzőinek és megújítói­nak, országunk függetlensé­ge védelmezőinek, az előt­tünk járó nemzedékek for­radalmárainak, mártírjainak, a haladás sok elkötelezett Heves és névtelen hívének, a hazáját szerető, oltalmazó és gyarapító magyar népnek. Hazánkat minden időben a nép munkája, áldozatválla­lása, társadalomformáló ere­je éltette és tartotta fenn. A Magyar Népköztársaság Alkotmánya kifejezi az év­ezredes magyar állam és tár­sadalom történelmi folyama­tosságát, forradalmi változá­sait, megtestesíti a magyar nép hatalmát. Rögzíti, hogy kizsákmányolástól mentes szabad társadalmat teremtet­tünk, és programként tartal­mazza a szocializmus felépí­tését. Tükrözi, hogy a fel- szabadulással kezdődött új honfoglalás eredményeként létrejött a szocializmus és a magyar államiság egysége. Ma népünknek a haza és a jog fogalma egyet jelent. Alaptörvényünk szentesítet­te azt a történelmi jelentő­ségű változást, hogy társa­dalmunk vezető ereje a mun­kásosztály, amely a hatalmat a termelőszvetkezeti paraszt­sággal szövetségben, az ér­telmiséggel és a társadalom többi dolgozó rétegével együtt gyakorolja. Az Alkotmány a szocialis­ta nemzeti összefogásra épül. Gyakorlati érvényesülésének legfontosabb garanciája, hogy nemzeti közakaratot fejez ki, minden fontos megállapítása és irányadó rendelkezése a magyar társadalmi valóságból nyeri értelmét, életképessé­gét. Alkotmányunk napja — hagyományosan — az új ke­nyér ünnepe is. A kenyéré, amelyet még ma is sokfelé életnek neveznek, s az élet egyet jelent a munkával. Al­kotmányunk ünnepe így vá­lik teljessé, a hatalom, a Az Alkotmány törvénybe iktatása óta eltelt időszak­ra visszatekintve hangoztat­ta: — Népünk önfeláldozó munkájának és erőfeszítései­nek köszönhetően nagyobb változások zajlottak le ha­zánkban, mint korábban év­századok alatt. A megtett úton sok nehézséggel, olykor saját hibáinkkal is meg kel­lett küzdenünk. Hibáinkból, tévedéseinkből okultunk, a nehézségeken közös akarat­tal úrrá lettünk. Népünk a párt vezetésével mind az or­szág, mind az egyéni sorsok alakulásán mérve nagy tör­ténelmi vívmányok birtoká­ba jutott: szocialista hazát, emberhez méltó körülménye­ket teremtett, országunkat a társadalmi haladás élvonalá­ba emelte. Szabolcs-Szatmár megye az országgal együtt történel­mi elmaradottságból emelke­dett fel. Egy régi mondás úgy szólt, hogy Szabolcsban terem ugyan a legpirosabb al­ma, de itt a legsápadtabbak a gyerekek. A Nyírség szü­jog és a munka szoros egy­ségének kifejezőjévé. Az or­szág közvéleménye a nagy munkának kijáró figyelem­mel és megbecsüléssel követ­te nyomon az aratást. A ter­més — amely nemcsak hazai szükségleteinket fedezi, de a terveinkben szereplő export­ra is lehetőséget nyújt — biztonságban van. Joggal il­leti tisztelet és megbecsülés a mezőgazdaság dolgozóit, mindenkit, aki az ország ke­nyerét biztosító munkában tudása legjavát adta, becsü­lettel helytállt. Sajnos itt, a megyében a rendkívüli időjárás, az ár- és a belvíz, a pusztító jégverés megtizedelte a gabona-, a kukorica- és a gyümölcster­mést. Ez nem kevés gondot okoz, de az új kenyérből jut elegendő az itt élő és dol­gozó emberek asztalára is. A károkat szenvedett mezőgaz­dasági nagyüzemek pedig nem maradnak magukra, szá­mottevő állami támogatással és saját erőforrásaikat is mozgósítva túljutnak a ne­hézségeken. lőtte, Váci Mihály szerint nem is olyan régen ebben a megyében minden rosszat csak felsőfokon lehetett em­legetni. De a költő még éle­tében örülhetett a biztató változásoknak. A megye fej­lődése a központi és a he­lyi erőfeszítések nyomán kü­lönösen a hatvanas évektől gyorsult fel, korábbi önma­gához mérten dinamikussá vált. A történelmi hátrányok végleges felszámolásában azonban még bőven van te­endője mind a kormányzat­nak, mind a helyi lakosság­nak és intézményeknek. En­nek felismerése jut kifeje­zésre abban, hogy ez év áp­rilisában a Minisztertanács csaknem másfél milliárd fo­rint központi hozzájárulást szavazott meg a további fel­zárkózás, az ellátás javítása érdekében. A szabolcsi em­berek ma is jelentős anyagi áldozatot vállalnak megyé­jükért. A társadalmi munka értéke, amivel a következő ötéves terv időszakában a tervezők számolhatnak, mint­egy hárommilliárd forint. Ez fejenként csaknem ötezer fo­rintot tesz ki. Az elért ered­mények a megyében is kéz­zelfoghatóan tanúsítják: volt és van értelme a munká­nak, van mit megvédeni, van mire alapozni a jövőt. A központi szervek ezután is gondot fordítanak rá, hogy az országgal együtt Nyíregyháza, Szabolcs-Szat­már megye tovább fejlődjön. — Az idei esztendő bővel­kedett kiemelkedő belpoliti­kai eseményekben — mon­dotta ezután Németh Károly. — Nagy közfigyelem és tár­sadalmi aktivitás mellett ke­rült sor a párt XIII. kong­resszusára és a választások megtartására. Népünk méltó módon emlékezett meg a fel- szabadulás 40. évfordulójáról. Pártunk XIII. kongresszu­sa az országépítés eredmé­nyes folytatására összponto­sította figyelmét s — meg­felelve a közbizalomnak — reális, megvalósítható prog­ramot ajánlott a magyar tár­sadalomnak a következő évekre. A választópolgárok túlnyomó többsége a júniusi országgyűlési és tanácsválasz­tásokon kinyilvánította egyet­értését politikánkkal, a java­solt nemzeti program mel­lett foglalt állást. A választások eredményét joggal tekinthetjük társadal­mi rendszerünk és politikánk jelentős sikerének. Az állam­polgárok felelősen éltek meg­növelt jogaikkal, nagy akti­vitást fejtettek ki annak ér­dekében, hogy képviselőik, tanácstagjaik olyan emberek legyenek, akik a nyílt, alko­tó politizálás jegyében ered­ményesen tudják képviselni érdekeiket. A választások előrelépést eredményeztek a szocialista demokrácia útján, szilárdították a nemzeti egy­ségét, .újabb energiákat hoz­tak mozgásba az építőmun- ka sikeres folytatásához. Meggyőződésünk, hogy a nép­frontpolitika jegyében meg­választott Országgyűlés és tanácsok teljesítik hivatásu­kat, tovább erősítik a dol­gozó nép hatalmát; a képvi­selők és a tanácstagok mé! tők lesznek a bizalom: a, amely őket a közéleti tiszt­ségbe emelte. Most az a legfontosabb, hogy a XIII. kongresszus út­mutatásait kövessük, a közö­sen kialakított politika való­ra váltásáért egységesen cselekedjünk. Pártunk és kormányunk a fő figyelmet az építőmunka feltételeinek biztosítására fordítja, arra, hogy az országban továbbra is jó politikai légkör, egész­séges közszellem legyen. Olyan, amely népünket egy­ségbe fogja, jó minőségű munkára, alkotásra serkent. Sok történelmi leckéből, sa­ját tapasztalatunkból tanul­tuk meg, hogy mint a sze­münk fényére, vigyázzunk arra az egységre, amely pár­tunkat és népünket a szocia­lista célok jegyében, a köl­csönös bizalom szellemében összefűzi. Elhatározott szán­dékunk, hogy a szövetségi politikát folytatva a jövőben is a nemzeti összefogás, a szocialista nemzeti egység útját járjuk. Mindannyian tudjuk, hogy az építőmunka feltételei ne­hezebbek, mint korábban voltak. Nemcsak az ország­nak, de állampolgárainak is nehezebb a helyzete. Honfi­társaink egy részének rom­lottak az életkörülményei, sokan túlmunkát vállalnak, hogy megtartsák elért élet- színvonalukat. A fogyasztói árak emelkedése mellett a nyugdíjak és egyes szociális juttatások reálértékét nem sikerült megőriznünk. Ismer­jük és számén tartjuk a la­kásgondokkal küszködök, a családalapító fiatalok, a többgyermekes családok, a kis nyugdíjból élők helyze­tét. A gondok megoldását napirenden tartjuk. Minden­kinek be kell látnia azon­ban, hogy a jogos igények kielégítésében is csak akkor haladhatunk előre, ha azok anyagi alapjait megterem­tettük. A kongresszus határozatai­nak sikeres teljesítése társa­dalmi méretű közös erőfe­szítést igényel. Igazi nemzeti sorskérdésünk, hogy a gaz­daság intenzív fejlesztése meggyorsuljon, jövedelmező­sége lényegesen javuljon. Ez éppen úgy elodázhatatlan feladatunk, mint annak ide­jén a mezőgazdaság szocia­lista átszervezése volt, vagy a gazdaságirányítás folyama­tos fejlesztése. Ha ezeken a területeken idejében nem léptünk volna előre, a vi­lággazdaság ránk nehezedő terhei sokkal súlyosabb gon­dokat okoztak volna az or­szágnak. A gazdaságban, a kultúrában, életünk minden területén nyissunk még sza­badabb utat az előrevivő tö­rekvéseknek, kezdeményezé­seknek. Figyelmünket összponto­sítsuk arra, hogy jobban ki­használjuk a szocialista tu­lajdon előnyeit, feltárjuk és hasznosítsuk tartalékainkat. Tudásunkat, erőinket most az irányításban és a végrehaj­tásban egyaránt azért kell egyesítenünk, hogy jobb, ver­senyképesebb termékeket ál­lítsunk elő, és ésszerű, taka­rékos gazdálkodással, szerve­zettebb munkával, a műszaki fejlesztés gyorsításával meg­alapozzuk a gazdasági egyen­súly további javítását, az életszínvonal érzékelhető emelését. A termelésben a megbízha­tó, jó minőség akkor válhat meghatározóvá, ha javul a munkaerkölcs, nagyobb ran­got kap a szaktudás, növek­szik az egymásért és a tár­sadalomért érzett felelősség. Az emberi értékek sorában első helyre a munkát, a tel­jesítményt kell állítani. Adottságaink, anyagi és szel­lemi erőforrásaink jó hasz­nosításában meghatározó sze­repe van a tudatosan cselek­vő embernek. Adottságaink­ból következik: sok mindent külföldről kell behoznunk, hogy létezni, fejlődni tud­junk. Ezért a részvétel a Hazánkban a romló külső feltételek közepette is létbiz­tonság van, életviszonyaink kibírják az összehasonlítást az olyan országokkal, ame­lyek a gazdasági fejlettség­nek azonos vagy hasonló fo­kán állnak. Ami a legfonto­sabb, s egyben a gondok le­küzdésének is feltétele: szi­lárd a népi hatalom, a tör­vényes rend biztosított. Meg­győződésünk, hogy a politi­kánk iránt megnyilvánuló bizalom, a szocialista célok­ban kifejeződő nemzeti egy­ség átsegíti az országot a gondokon. Az ország fejlődése szem­pontjából nagy jelentősége van annak, hogy képesek le­gyünk önmagunkat megújí­tani, szellemi és anyagi erő­inket mozgósítva a változó körülményekhez, a nehezebb feltételekhez alkalmazkodni. Építőmunkánk nagy erőfor­rása a tömegek politikai érettsége, egyetértése a ten­nivalókban, a szocialista de­mokrácia helyes gyakorlása, a dolgozók széles körű és ér­demi bevonása a közügyek­be, a^döntésbe és az ellen­őrzésbe. Tartsuk fenn, fejlesszük tovább azt az alkotó vita­szellemet, a tettrekészséget, a demokratikus légkört, ámely a kongresszus és a választások idején ország­szerte megnyilvánult. Szi­lárd elhatározásunk, hogy a szocialista demokrácia fej­lesztésének útját járjuk Csakis így valósulhat meg a jogok érvényesítésének és a kötelességek teljesítésének összhangja, a tömegek tevé­keny részvétele a közügyek intézésében. Ez jobb feltéte­leket teremt a nagyobb kö­vetelmények érvényesítésé­hez, az érdektelenség, a fe­gyelmezetlenség, a bürokrá­cia és a pazarlás elleni harc­hoz. nemzetek munkamegosztásá­ban számunkra létszükség­let. Mindennél fontosabb, hogy azt a legnagyobb nem­zeti értékünket, amit né­pünk tehetsége, szorgalma és hazaszeretete jelent, jól ka­matoztassuk szocialista ha­zánk javára. Az emberi tu­dás és akarat, a színvonalas, körültekintő és korszerű ve­zetés, a fegyelmezett és jó munka képes olyan többlet biztosítására, amely gazdasá­gi fejlődésünk megélénkíté- séhez szükséges. Programunk megvalósítá­sának az is elengedhetetlen feltétele, hogy a nyugodt belpolitikai légkört megőriz­zük, erősödjön a rend, a szervezettség, az állampolgá­ri fegyelem. Fontos közér­dek, hogy visszaszorítsuk a korrupciót, a visszaéléseket, a munka nélkül szerzett jö­vedelmeket. A visszásságok láttán nem elég felháborod­ni, hanem mindenki a ma­ga területén, lehetősége sze­rint és felelőssége arányában tegyen is ellenük. A következő hónapokban az idei népgazdasági terv megvalósítására szükséges összpontosítani figyelmünket. Az ipar az első félévben a tervezettnél kisebb mérték­ben növelte termelését. Eb­ben jelentős szerepe van a kemény tél okozta energia­zavaroknak, de munkánk gyengeségei is fellelhetők az okok között. Ismeretes, hogy 1985-re a terv előirányozta a reáljövedelem és a fogyasz­tás némileg gyorsabb növe­kedését és azt, hogy megál­lítsuk a reálbérek csökkené­sét. Ezek teljesítésének és a VII. ötéves terv jó megala­pozásának is előfeltétele, hogy az elmaradást behoz­zuk, mégpedig oly módon, hogy a gazdaságos, verseny- képes, jól értékesíthető ter­mékek aránya növekedjen. Elismerés illeti azokat a kollektívákat, amelyek ered­ményes erőfeszítéseket, hat­(Folytatás a 3. oldalon.) A társadalmi haladás élvonalában Gyorsítsuk meg a gazdaság intenzív fejlesztését I \ Nyíregyházán Németh Károly mondott ünnepi beszédet (Telefotó)

Next

/
Thumbnails
Contents