Tolna Megyei Népújság, 1985. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-18 / 194. szám
1983. augusztus 18. ishEPÜJSÄG 7 Hétköznapi demokrácia II. Mit váriak a választan igazgatótól ? És mit vér a közösségtől a vezető ? Szavazunk. Kézerdő a levegőben. A legegyszerűbb lendíteni a jobbkézen, felemelni, elfogadni a javaslatot. Akkor is, ha egyetértünk, akkor is, ha nem. Számon senki sem kérheti tőlünk, miért emeltük fel és miért nem a kezünket. Milyen ember legyen az igazgató ? Fennáll annak a veszélye, ha a választott igazgató megköveteli a rendet, a fegyelmet, akkor a dolgozók egy része ellene fordul és a legközelebbi választáskor megbuktatják. A Beruházási Vállalatnál dolgozó beszélgetőtársaink azonban ellentmondanak. — Szerintem a legnagyobb fegyelmező erő az igazgató maga. Az az elsődleges, hogy ő mit követel meg önmagától, vagyis milyen példát mutat. Soha sem tud ellenszenvessé válni az a vezető« aki a közös cél érdekében fogja szorosra a gyeplőt. — Nem akarják sehol sem elhinni, de minden esetben jobb az ember közérzete, ha ha egy jód szervezett folyamat része. Eddig az Igazgató feladata volt a munkatársak „felsorakoztatása” a cél érdekében, most már mindannyi, unk közös érdeke ez. — Előfordulhat, hogy az egyén érdeke a gyenge kezű igazgató, aki nem ellenőrzi munkáját, nem kéri számon a kiadott feladatok mert akkor könnyen lehet a zavarosban halászni, fusimunkát vállalni ... — kötözködöm. — A beruházási tevékenység soha sem lehet egyéni munka. Itt a csapattevékenység a mérvadó. Vertikális felépítésű a cégünk. Az egyik ember csak akkor tud továbblépni, ha az előző folyamatban dolgozó munkatársa maradéktalanul elvégezte a feladatát. Így nem az igazgatónak kell keménykezűnek lenni, hanem a kollegáknak kell minden esetben a másikra figyelni, mert tőle függ annak a munkája. Persze, extrém esetben a közösség akkor is leválthat egy igazgatót, ha az tökéletes munkát végez. Még akkor is, ha a felügyeleti szerv jóváhagyó véleményére van szükség — ebben az esetben a megyei tanács — a meg- .választásnál és a leváltásnál is. — Az ember csak akkor kér új igazgatót, ha rossz a közérzete — mondja egyik beszélgetőtársunk. — És mikor rossz az ember közérzete? — vetem közbe. — Volt olyan időszak, amikor /túl jól ment a vállalatnak. Volt eredmény, jövedelem, minden megvolt ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. És mégis rossz volt a közérzetünk. Mert nagyon sok volt a tisztázatlan ügy. Ma nehéz helyzetben van a vállalat, és mégis jó a közérzet. Ez attól is függ, hogy a vezető milyen céllal dolgozik. Saját hasznát keresi-e, vagy a közösségét. Jogosítvány és felelősség — Kinek mire van jogosítványa? Az előbbi kérdéskör olyan sok mindent ölel fel, hogy szinte megválaszolhatatlan. Szó van a szakszervezet szerepéről. Eddig számtalan funkciót a szakszervezet látott el. De most abbaix amiben a szakszervezetnek véleményezési joga vont, a közgyűlésnek döntési lehtősége van. Olyanban is dönthet a közgyűlés, amiben eddig soha senki sem kérdezte őket. Évekkel ezelőtt szó volt arról, hogy a Beruházási Vállalat és a Tervező Vállalat egyesül. Ehhez a felügyeleti szerv döntése kellett volna. Ma már egyértelműen ezt csak a közgyűlés döntheti el. Az előbbiekből is kitűnik, hogy látszólag a szakszervezet szerepe csökken és a dolgozók szerepe nő. De ebben az esetben az egyéni érdek- védelem újra nagy szerepet kap. Néhány esetben előfordulhat, hogy a közösség ellen kell megvédeni valamelyik dolgozótársat... — A jó igazgató azonban' nem azon mélázik, hogy kit nem kell bevonni a vezetésbe, hanem megteremti annak lehetőségét, hogy minden lényeges kérdést megtárgyaljon az arra illetékes emberekkel. — A testületi vezetésnek sok előnye van, de hátránya is — mondom. — Ingoványos a talaj — mondják. — Felmerülhet az is, hogy milyen előny járjon annak a hét embernek, akik a vezetőség tagjai. Ne legyen előny, de tisztelet járjon érte, mert többletmunkát vállalnak a közösségért. Előfordulhat, hogy mint vezetőségi tag, szembe kerülök dolgozótársaimmal, sőt még a szak- szervezeti tisztségviselőkkel is Máskor pedig nekem van szüségem védelemre — mondja az egyik vezetőségi tag. Rápolti Árpád Huszti Pálné Ratinland György A vállalat központja Szekszárdon, a Bezerédj utcában van Végül is mit várnak egymástól ? Azt kell elöljáróban megfogalmazni, hogy a vállalat dolgozói egyenrangú partnerek. Azonban vannak szerepek, amit mindenkinek el kell tudnia játszani. Az igazgató van a csúcson, neki is megvan a felelősségteljes feladata, a beosztottaknak is. Nem szabad minden esetben „népszavazást” tartani, csak olyan ügyekben, ami tényleg a közösségre tartozik, hiszen máskülönben megbénul a vállalat. Természetesen vannak kérdések. Olyanok is, amire ma nem lehet válaszolni. Képes lesz-e a közösség az egyéni érdekeit összeegyeztetni a közösség érdekével? Nem is összeegyeztetésről van szó, hanem egyszint- re hozásról. Arról, hogy az egyéni érdek csak akkor érvényesüljön, ha a közösség dolgai rendben mennek. — Ehhez azonban az kellene — vetik közbe, — hogy a szabályozómódositások és főleg a keresetszabályozás úgy fejlődjön, hogy az a közösség, amelyik eredményesen dolgozik, az többet is kapjon. Ehhez azonban az kell, hogy az ország kilábaljon a mai helyzetből. Egy dinamikusabb beruházási politikára nyíljon lehetőség, és ne kelljen patikamérlegen egyensúlyozni a belső fogyasztás fejlesztését. Az előbbiek nem kibúvóként hangzottak el. De, ha egyéni — és a csoportérdek összhangjáról beszéltünk, akkor ahhoz feltétlenül a nép- gazdasági érdek érvényesülését is hozzágondoljuk. A Tolna Megyei Beruházási Vállalatnál a dolgozók közgyűlése választotta meg az igazgatót, öt évre, mint ahogy öt évre választotta a vezetőséget. Beszélgetőtársaink: Huszti Pálné vállalkozási osztályvezető, vezetőségi tag Budai Béláné kalkulátor, szocialista brigádvezető, Halmai Lajosné beruházási előadó, szakszervezeti bizalmi, Ra- tinland György műszaki ellenőr, Balogh István műszaki előkészítő, vezetőségi tag valamint a választott igazgató, Rápolti Árpád egyöntetűen megegyezett abban, hogy az új vállalkozási forma mindenesetre a közösséget erősíti. Ma még természetesen több a kérdés mint a válasz. A jogszabályok minden eshetőséggel számolnak és szabályozva van a vállalat működése, de végül is a közösség együttes munkája számit. Pontosabban: a válaszokat csak házon belül találják meg. Együtt alakítják azokat, a bukás és a felemelkedés nem lehet sem az igazgató érdeme vagy érdektelensége, sem egyes csoportoké, hanem a közösségé ... Hazafi József Úgy még nem volt, hogy ne tett volna körülöttem állat Dimbes-dombos táj, learatott, felégetett gabonatáblák, zöldellő kukorica az út mellett. Forgalom alig. Igazán szép ez a környék — gondolom magamban, amíg a kocsi lassan guníl velünk Iz- mény felé. Enyhe emelkedő, egy kanyar — és feltűnnek az első lakóházak. — Merre laknak Sebestyé- nék? — kérdezzük az első útunkba kerülő járókelőt. — Melyik Sebestyénék? — kérdez vissza. — Mert több is van! Beletelik egy kis időbe, amíg tisztázzuk, hogy kit is keresünk. Az útbaigazítás után hamar megtaláljuk Sebestyén Ambrus nyugdíjas bányász portáját. Amint belépünk, a gazda és felesége a vasárnapi ebédnek valót készíti elő. — Éppen kacsát vágunk — mentegetőzik a ház asszonya. Közben a család többi tagja is előkerül. Három generáció él itt együtt. — Már 61 évet megéltem, de úgy még nem volt, hogy ne lett volna körülöttem állat — kezdi Sebestyén Ambrus. — Most is van hét tehenem és négy bikám az aprójószág mellett. De minek erről annyit beszélni, jöjjenek és nézzék meg inkább! Beszélgetve, lassan ballagunk a hátsó udvarba, a gazdasági épületek felé. Az udvaron egy traktor áll, mellette pótkocsi. A gazda — észrevéve meglepődésemet — gyorsan felvilágosít. — Én nem értek hozzá. A fiam vezeti, amikor itthon van. ö buszsofőr. Máskülönben is, drága a gázolaj. A lovakat szoktám befogni, ha szénáért, zöldtakarmányért kell mennem. — Sajnos, nem tudok a szüleimenk annyit segíteni, mint amennyit szeretnék. Nagyon leköt a munkám — mondja Sebestyén Vince, aki szintén velünk tart Közben beérünk az istállóba. — 1945-ben két lóval és két tehénnel kerültem Iz- ménybe. Tehenünk azóta is mindig van. Igaz, sok velük a munka, de szeretem csinálni. — Ez az uram szenvedélye — szól közbe Sebestyén Amb- rusné. — Mondtam is neki: ne csináld, van nyugdíjad! De nem hagyja lebeszélni magát — Valakinek kell csináni — veszi át a szót ismét a gazda. — Ha senki nem csinálná, nem lenne tej. Meg* aztán kell az unokáknak is, igen szeretik a friss otthoni tejet. Napi 30—50 liter tejet fejünk le, bár ez a mennyiség változó, attól függ, menynyi a szopós borjú. Most is van öt borjú, és útban az utánpótlás is. A tej jó minőségű, 4,3—4,5 százalékos. Az ára nem állandó, nyáron nagyon olcsó, télen drágább. — A négy bika is saját? — Nem. Ezeket a téesztől kaptuk bérhizlalásra. A té- esz adja az alomszalmát és kedvezményes áron biztosítja a takarmányt. De így sem nagyon éri meg, sok a munka és kevés a haszon. De olyan, mint a takarékbetét. A végén egyszerre kapjuk meg a pénzt. Az istálló egyik sarkában három ló ropogtatja jóízűen az abrakot. A nagyobbik unoka még egy kis szénát is tesz eléjük „körítésnek”. — Saját nevelés — mondja a gazda meg sem várva kérdésemet. — Nekem elég lenne egy is. A többit szívesen eladnám, de nem viszik. Sok a maszek teherautó, nem köll a ló senkinek. — Hogy telik el a napja? — Reggel ötkor kelek. A fejéssel kezdem, majd az etetés, almozás következik. Takarmányt is kell hozni, szecskázni, darálni. Aztán mindent újra elölről. Semmit nem lehet másnapra halasztani. No, meg ott van a két hold föld. Kukoricát termesztünk rajta takarmánynak, ötszáz négyszögölön meg répát vetünk. Nem maradunk enél- kül soha, kell az állatoknak. A föld megműveléséhez kell a traktor. Ez a fiam dolga. — A család mennyit segít? — Bányában dolgoztam 23 évig. A feleségemnek volt itthon annyi dolga, hogy két embernek is sok lett volna. Amióta nyugdíjas vagyok, neki könnyebb egy kicsit. A fiaim és a menyem is segít, de azért nekik előbbre való a saját munkájuk. Nem panaszkodom, megértem őket. Az istállóból visszafelé betérünk a konyhába. A festésre váró fűtéscső arról árulkodik, hogy nemrég készülhetett el a központi fűtés. — Igen, a télen lettünk kész a házbővítéssel is. A terasz és a fürdőszoba befejezése van még hátra, csak nem kapunk hozzá világoskék csempét. Az idén mi is megpróbálkoztunk a bikahizlalással, lehet, hogy először és utoljára. Szeretnénk bebútorozni a szobát — veszi át apjától a szót Sebestyén Vince, majd hozzáteszi: — Csillés volt az apu'a bányában, az egészségével nem dicsekedhet. Mégis csinálja. Nem tudja abbahagyni, mert nem tud meglenni az állatok nélkül. Szekér József Fotó: Szűcs László János Sebestyén Ambrus 22 állatot gondoz A családi vállalkozás résztvevői: Sebestyén Vince, Sebestyén Ambrus és felesége
